Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-15 / 12. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. JANUÁR 15. IA tudomány világa I A világon egyedülálló A rudabányai „öreg hölgy” Fejlődő vasutak Rudabánya neve egészen a legutóbbi időkig Magyar- ország vasércbányászatával csengett együtt. Ám másfél évvel ezelőtt az ember korai származása szempontjából döntő jelentőségű — s mint utóbb kiderült —, a világon egyedülálló tudományos értékű, mintegy 10 millió évvel ezelőtt élt emberszerű ősmajom koponyamaradványai kerültek itt elő. Igaz, hogy á Rudopithecus hunga- ricus leletet megelőzően Ázsiában már ismertté vált két koponyalelet-együttes is ebből a 8—10 millió évvel ezelőtti időszakból, de egyikük sem ilyen éppségben. Az indiai—pakisztáni határ közelében, de még pakisztáni területen, a Siwalik lelőhely rétegeiben arckoponya leletre bukkantak 1980- ban, de agykoponya maradványok nem maradtak fenn. Ez a lelet Sivapithecus néven vált ismertté, s az első lelet volt abból a korból, amelyben ez az emberszerű ősmajom csoport élt. A kínai Lufeng rétegeiből is előkerültek hasonló korú koponyaleletek, ám igen deformálódott állapotban, s helyenként 2—3 cm-esre lapulva a ránehezedő rétegek nyomása alatt. 1985. szeptember 13-án Hernyák Gábor geológus találta meg Rudabánya rétegeiben a Rudapithecus koponyájának töredékeit. A lelet feldolgozását dr. Kordos László kandidátus vezetésével folytatják a Magyar Állami Földtani Intézetben. A földtörténet alsó-pannon rétegeiből származó koponyamaradványok az egykori Pannon-beltóval borított Kárpát-medence triász korú mészkő-dolomit félszigetszerű vonulatának mocsaras területéről kerültek ismét napvilágra. A már több mint húsz éve folytatott ásatások során eddig mintegy száz gerincesfaj csontmardványa is előkerült, a földtörténet neo- gén időszakából, köztük a Rudapithecus, a Bodvapithelutomatikus öntözés Már nem kell a szomszédot megkérni, hogy öntözze virágainkat, ha néhány hétre elutazunk. Még a virágzó növényt sem kell hétszámra megöntözni, ha egy bizonyos — ritka agyagfajtából készülő — újszerű anyagba földlabdával együtt átültetjük. Ez az lOOOC-fokon kiégetett agyag a saját tömege 50 százalékának megfelelő vízmennyiséget szív magába, s az nem párolog el belőle. Ám a belé ültetett növény a tárolt vizet — szükségleteinek megfelelő ütemben — hasznosítja. cus és a Pliopithecus ember- szabást ősmajmok csontjai is. A tudományos alaposságú vizsgálatokhoz, aprólékos kutatásokhoz szerencse is párosult. 1985-ben a neogén időszakkal foglalkozó geológus kongresszus résztvevői a rudabányai ásatások meglátogatását tervezték. Ehhez előkészítve a rétegsort, a lelőhely letakarítása közben, a lignitréteg belsejében bukkantak rá a koponya szemöldök régiójának maradványaira, és négy fogra. Ez volt az első* koponyalelet a rudabányai rétegsorban, amely a Rudapithecustól származik. Tömör csontok már gyakran előkerültek innen, ám agykoponya csontokra nem is számítottak, hiszen ezek igen könnyen összeroppannak, viszonylag vékony falúak, gyorsabban megsemmisülnek a rájuk nehezedő rétegek nyomásától. És ami nagyobb szerencse volt: a maradványokat egy ősi mocsári ciprus gyökerei fogták közre, és védték meg a pusztulástól. További egy évig — 1986 augusztusáig — folyt a kutatás a koponya újabb maradványai után. Több köbméter földet vizsgáltak át alapos részletességgel az első maradványok körzetéből. Végül előkerült 101 darab csontszilánk és összesen nyolc foglelet. A csontok harmadát illesztették eddig egymáshoz, a többi — sok közülük csupán néhány négyzetmilliméteres — túlságosan kicsi, vagy egymással nem illeszthető. Az illeszkedő' csontok felhasználásával állították össze az orr-régiót, a szemüreg-régi- ót, a tarkótáj és a koponyaalap kisebb darabjait, a felső fogsor két ívét, melyek távolsága a leleten meghatározható, s fontos anatómiai bélyeg, továbbá a rendszertani besorolás szempontjából igen fontos szájpadlás egy részét. Az első következtetések — Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a világon évente 4,5 millió öt éven aluli korú gyermek hal meg hasmenésben. E megbetegedések 20—40 százalékát ro- tavírusok okozzák. Egy finn kutató rotavírus- sal megfertőzött borjakban elszaporodó élő, majd legyengített rotavírusból oltóanyagot készített. Azt először 86 nyolc-tizenegy hónapos finn. csecsemőn próbálta ki, majd a siker láttán további 330 gyermeket oltott be vele. (Ez szájon keresztül adbár még csak úgyszólván a kutatások kezdetéről beszélhetünk, s további részletes elemzés, összehasonlító munka van még hátra — mégis igen érdekesek. Annak egyértelmű eldöntéséhez, hogy pontosan hol helyezkedik el a Rudapithecus hungaricus kortársai között egyelőre kevés összehasonlító adat áll rendelkezésre, hiszen ritka a koponyalelet ebből a korból. A rudabányai lelet a már említett sewaliki (Pakisztán) és a Lufengi (Kína) leleteknél jobb állapotban maradt fenn, és már az is kiderült, hogy azokkal nem rokon. A korábban megismert lelőhelyekről előkerült koponyamaradványok az orángután elődeinek tartott Sivapthe- cus, ill. Ramapithecus alakkörhöz tartoznak. Az ember felé mutató vonalat a Dryo- pithecus alakkör képviseli, s ide tartozik valószínűleg a Rudapithecus is. Itt még a csimpánzok és az ember fejlődése úgy tűnik, közös szálon fut az evolúciónak ebben a 10 millió évvel ezelőtti pillanatában. De az sem zárható ki teljesen, hogy a Rudapithecus már letérést jelent, a közös útról, és az evolúció egy zsákutcáját jelenti. Mindenesetre a Rudapithecus az ember felé vezető fejlődési vonal legnagyobb esélyese. A Dryopithecusok alakkörén belül több, fejlődési szempontból is eltérő ágazatok különíthetők el. A legidősebbek az afrikaiak (Pro- consulok), amelyek csakúgy elődei voltak a ma élő óvilági emberszabású majmoknak, mint az eurázsiai Dryo- pithecusoknak. A rudabányai koponyamaradványok valószínűleg egy nőstényhez tartoztak valaha. Ez azért valószínű mert az emberszabású majmokon általában jellegzetesen megfigyelhető az ivari kétalakíú- ság, és a hímek koponyáján általában határozott, erős csonttaréj húzódik végig, mely a rágóizmok tapadási helyéül szolgált. A nőstényeken, illetve a Rudabányai leleten ilyen csonttaréj nem található, csupán egy szalag- szerű bemélyedés húzódik végig a fejük tetején. A koponya csontjai teljesen összeforrtak, a varratvonalak már nem ismerhetők fel, ezért feltételezik, hogy a Rudapithecus maradványai idős példánytól származnak. Ugyanerre utal a fogak kopott, töredezett, elhasznált felszíne is. Néhány — nem közvetlen — bizonyíték arra utal, hogy a Rudapithecus még nem felegyenesedve járt, és hossza kb. 130 cm lehetett. A lelet vizsgálata tovább folytatódik, megkísérlik illeszteni a még meglévő darabokat, hátra van még az alaposabb anatómiai feldolgo- zás^ a szóba jöhető fejlődési vonalak szétválasztása, megerősítése vagy kizárása. Fontos feladat a lelet időtálló konzerválása, hogy a jövőben is hozzáférhető legyen a majdani fejlettebb vizsgálati módszerek számára.* ható oltóanyag, akár az ismert Sabin-oltás). A finn kutató úgy találta, hogy az eredmények akkor jók, ha az oltóanyagot tejjel juttatják be a szervezetbe. Ennek bizonyára az az oka, hogy a gyomornedvek az oltóanyagot könnyen semlegesítik, ellenben a tej csökkenti a gyomorsavak kémhatását. Az Egészségügyi Világszervezet támogatásával ezt az oltóanyagot Peruban és Gambiában a csecsemőknek még szélesebb körében próbálják ki. Ham csökken a személyszállítás jelentősége Belföldi és nemzetközi viszonylatban is óriási jelentősége van a személy- és te- heráruszállításnak egyaránt, amelynek jelentős része ma is a vasutakon bonyolódik le. Az utas gyakorlatilag csak a kalauzzal találkozik, és tudja, hogy van egy mozdonyvezető, nem látja azonban a jéghegynek a nagyobb részét, a szolgálattevők sokaságát, akik egy-egy vonalon őrködnek az elrobogó vonatok biztonságán. És mint az élet minden területén — itt is óriási fejlődés következett be, a technika, az automatizálás egyre jobban előretört. Régen a forgalmi szabályozó jelzőket, valamint a váltókat az állomásvégekre épített őrhelyeken szolgálatot teljesítő váltóőrök kezelték, a forgalmi szolgálattevő szóbeli utasítására, aki az állomás középső részére épített felvételi épületben lévő forgalmi irodában teljeí- tett szolgálatot. A fejlődés következő foka az volt, hogy a jelzőket és a váltókat nem a helyszínen kézzel, hanem az említett szolgálati helyekről vonóvezetékkel mozgatva kezelték. Ezek a biztosítóberendezések üzemeltek egészen napjainkig, azzal a módosítással, hogy e berendezéseket mechanikai és villamos úton egymástól függővé tették: az egyik kezelése szükségképpen a másiknak a kezelését is maga után vonta, illetőleg ha az egyik nem megfelelő állásban volt, a másikat nem lehetett kezelni. Hasonlóképpen a helyszínen kezelték — nyitották vagy zárták — a vasutak és a közutak keresztezésénél elhelyezett sorompókat is. A vasúti közlekedés kezdetén a vonatok csak állo- másnyi távolságban követ- ogj'rr.í-1, tehát az induló vonatnak meg kellett várnia, hogy az előtte haladó vonat beérhessen a következő állomásra. Később, ahogy a forgalom sűrűsége növekedett, úgynevezett vonatjelző térközőrhelyeket állítottak fel a vasútvonalak mentén. Az ezeken szolgálaBiológiai ritmus ós a repülőút A több időszámítási zónát átszelő repülőutak megzavarhatják a szervezet biológiai ritmusát, mert az továbbra is a megszokotthoz igazodik. Már pedig nagy távolságú repülőutakon gyakran előfordul, hogy az utas az éjszakából megint az éjszakába, illetőleg fordítva, a nappalból nappalba érkezik. Többnyire egy napig, tart, amíg az embernek emiatt keletkező fáradtsága és figyelmetlensége elmúlik, s a szervezet az új időzóna étkezési, alvási és ébrenléti idejéhez alkalmazkodik. A London mellett működő Surrey Egyetem kutatói azt remélik, hogy a tobozmirigy által termelt és a véráramba juttatott, főképp a sötétben termelődő egyik agyi hormonnak, a melato- ninnak a szervezetbe juttatásával ez a biológiai ritmuszavar elkerülhető, vagy legalábbis enyhíthető lesz. Kimutatták, hogy ez a hormon juhokban egyidejűsíti a légzésnek, patkányokban pedig a pihenési cselekvésnek a ciklusait. Ezután embereken próbálták ki a szert. önkéntes jelentkezők két- három nappal hosszú repü- lőútjuk előtt és után mela- tonint tartalmazó tablettákat szedtek, s úgy találták, hogy 24 órás bioritmusuk gyorsabban alkalmazkodott az új körülményekhez: kisebb lett az időzóna-eltérés okozta fáradtságuk és zavarodottságuk. A kutatók az elkövetkező években legalább 40 önkéntes jelentkezővel folytatják kísérletüket, s ennek során azt is kipróbálják, vajon a kellemetlen tünetek nem enyhíthetők-e azzal is, ha átrendezik az étkezések időpontját. tot teljesítő őr azonban elhaladást vagy megállást jelzett a vonatnak, attól függően, hogy az előtte közlekedő vonat meghaladta-e a következő térköz-őrhelyet, illetve beért-e a következő állomásra vagy sem. Ez a rendszer napjainkig fennmaradt, azzal a módosítással, hogy a térközőr már nem kézi jelzéssel, hanem jelzőkkel szabályozza a vonat elhaladását. E mechanikaivillamos blokkzáras vasúti biztosítóberendezéseket azután felváltották az önmű- kuuo va&y icng uxmmtvuao elektromos biztosítóberendezések. A nagyobb csomópontokon ma már egy nap alatt 250—300 vonat áthaladását kell gyorsan biztosítani. Ezt csak korszerű biztosítóberendezések felhasználásával valósíthatják meg. Nagy állomásokon, Az amerikai vasutak kiépítését Észak-Amerikában a keletről nyugatra törő vándorlás, a „Vadnyugat”-ot Kalifornia aranymezőit meghódítani kívánók igyekezete siettette. Amikor a vasút híre elérkezett Amerikába, mozdonyokat előbb a Step- henson-féle gyártól, Angliából importáltak. Természetesen hamarosan helyben is megindult a mozdonyépítés: több-kevesebb sikerrel. J. Stevens egy állókazános, fatüzelésű, fogaskerekekkel és gőzgéppel meghajtott loko- motívot konstruált, ami nem vált be. A „Stourbridge Li- on”-nak nem sikerült elvontatnia a hozzákapcsolt szea forgalmista már nem képzeletben tekinti át a vasúthálózatot, hanem az úgynevezett „integra-dominó” berendezés vezérlőasztalán kicsinyítve láthatja a vágányok szabad vagy foglalt voltát, a váltók és a jelzők állását, és különböző színű gombok megnyomásával vezérli a berendezést. Hasonlóképpen nagy a fejlődés a rendező pályaudvarokon, ahol az érkező tehervagonokból a rendeltetégurítódombokról történik. Régen a kocsik futását, emberi erővel kezelt féksarukkal szabályozták, ma már automatikusan vagy félig automatikusan vezérelt vágányfékkel, központi helyről, s mint képünkön látható, gombnyomással. neskocsikat. A West Point- ban szerkesztett „Charleston barátja” nevű mozdony a próbaúton felrobbant. Peter Cooper: „Tom Thumb” Bal- timore-ban bemutatott mozdonyát fogadásból egy lovas légyőzte, Mindezen próbálkozások után az első eredményes amerikai mozdonynak a Pennsylvania-i Cumberland Valley Railroad „Pioneer” mozdonyát tekintjük, amelyet 135 évvel ezelőtt, 1851-ben helyeztek üzembe és 50 évig, egészeit 1901-ig volt használatban. Bostonban Seth Wilmarth építette. A Pioneer mozdony a washingtoni Smithsonian Instl- tutionban Az összeállított lelet (Dr. Pellédy Lászlóné felvétele) Dürr János Új szer a csecsemők hasmenése ellen Technikatörténeti érdekességek flz első amerikai mnzdonyok
