Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-31 / 307. szám

1986. DECEMBER 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Népköztársaság Elnöki Tanácsának ülése Az Elnöki Tanács tegnapi ülésén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének javaslatára személyi kérdésekben hatá­rozott. Érdemei elismerése mellett nyugállományba vo­nulására tekintettel felmen­tette tisztségéből Faluvégi Lajost, a Minisztertanács el­nökhelyettesét, az Országos Tervhivatal elnökét, Hetényi István pénzügyminisztert és Szakali Józsefet, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökét. Az Elnöki Tanács Maróthy Lászlót, a Minisztertanács el­nökhelyettesét az Országos Tervhivatal elnökévé, Be- recz Frigyest a Miniszterta­nács elnökhelyettesévé, Bal­lal Lászlót a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöké­vé, Medgyessy Pétert pénz­ügyminiszterré választotta meg. Az Elnöki Tanács ülését követően a Parlament Nán­dorfehérvári termében Lo- sonczi Pál előtt Berecz Fri­gyes, Ballai László és Med­gyessy Péter letette a hiva­tali esküt. Az eskütételen je­len volt Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt főtitkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa több évtizedes ered­ményes munkásságuk elis­meréseként, nyugállományba vonulásuk alkalmából a Munka'Vörös Zászló Érdem­rendje kitüntetést adomá­nyozta Faluvégi Lajosnak, Hetényi Istvánnak és Sza­kali Józsefnek. A kitünteté­seket kedden az Országház­ban Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke és Katona Imre az Elnöki Tanács titkára. Az Elnöki Tanács tegnapi ülésén megtárgyalva a Mi­nisztertanács előterjesztését, módosította a gazdasági tár­sulásokról szóló 1978. évi 4. számú törvényerejű rendelet egyes rendelkezéseit. E jog­szabály-módosítás célja a gazdaság irányítási rendsze­rének továbbfejlesztése, a gazdálkodás szervezeti rend­jének rugalmasabbá tétele, annak érdekében, hogy az jobban alkalmazkodjon a piac változó követelményei­hez. Az új jogszabály hatá­lyon kívül helyez több olyan, a részvénytársaságokra és korlátolt felelősségű társasá­gokra vonatkozó — még a felszabadulás előtt hozott — jogszabályt, amely már nem alkalmazható mai gazdasági viszonyaink között. Az Elnöki Tanács módosí­totta a bírósági végrehajtás­ról szóló 1979. évi 18. számú törvényerejű rendeletet. A mostani szabályozás figye­lembe veszi a gazdálkodás új vonásait és á gazdasági társaságok, a vállalatok más gazdálkodó szervezetek pe­res ügyeiben, valamint a tartásdíjak behajtása terén elősegíti a bírósági határoza­tok hatékonyabb végrehajtá­sát. I] (fej Határozatot hozott a tes­tület a jogalkalmazás jogpo­litikai elveinek 'újraalkotá­sáról. Ennek hátterében az áll, hogy a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiről szóló 14/1973. számú NET- határozat hatályba lépése óta a társadalmi viszonyokban számos, a jogalkalmazással is összefüggő változás kö­vetkezett be. Az Elnöki Ta­nács új határozata 1987. feb­ruár elsején lép hatályba, és magában foglalja a jogalkal­mazásra vonatkozó általános elvek mellett a büntető, a polgári, a családjogi, a mun­kajogi és az államigazgatási jogalkalmazás időszerű jog- politikai feladatait. Berecz Frigyes, Medgyessy Péter és Ballai László eskütétele. (Telefotó: MTI—KS) A kormány új tagjai Berecz Frigyes Berecz Frigyes, a kormány új elnökhelyettese, 1933-ban Budapesten született, mun­káscsaládban. A Posta Mű­szerész Iparostanuló Isko­lájában szerzett szakképzett­séget. 1949-től a Magyar Néphadseregben teljesített szolgálatot. Később a Beloi­annisz Híradástechnikai Gyárban dolgozott, először elektroműszerészként, majd üzemvezetői, gyáregységve­zetői és igazgatói beosztás­ban. 1981-től a BHG Hír­adástechnikai Vállalat ve­zérigazgatója, 1962 óta tagja a pártnak. 1964-ben a Budapesti Mű­szaki Egyetem villamosmér­nöki szakán szerzett diplo­mát. Elvégezte az egyetem gazdasági mérnöki szakosító tagozatát is. 1980-ban a Magyar Szoci­alista Munkáspárt Központi Bizottsága tagjává választot­ták. Medgyessy Péter Medgyessy Péter 1942-ben született Budapesten. A Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemen 1966- ban szerzett diplomát. Mun­káját a Pénzügyminisztéri­umban kezdte, s azóta ott dolgozik! 1970^től a pénz­ügyi irányítás több fontos vezetői posztján tevékenyke­dett, mindenekelőtt az ár- és adórendszer kérdéseivel fog­lalkozott behatóan. Közre­működött a közgazdasági pénzügyi szabályozás korsze­rűsítésében. 1965-től tagja a pártnak. 1973-ban felvették a Nem­zetközi Állampénzügyi Inté­zet tagjai sorába. A nemzet­közi pénzügyi élet fontos kérdéseiről több, elemző ta­nulmányt publikált. 1982-ben miniszterhelyet­tessé nevezték ki. Tagja a Magyar Közgazdasági Tár­saság Pénzügyi Szakosztálya elnökségének. Ballai László Ballai László 1929-ben szü­letett a Hajdú-Bihar megyei Darvas községben. Sokgyer­mekes parasztcsaládból szár­mazik. 1952-től tagja a pártnak. Tanulmányait 1956-ban fe­jezte be a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egye­temen, ahol általános köz­gazda diplomát szerzett. Dol­gozott a Mohácsi Járási Ta­nácsnál, a párt Budapest IX. kerületi, illetve a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi' Egyetemi Bizottságán, ké­sőbb az Országos Tervhiva­talban, majd a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának apparátusá­ban. 1980-óta a KB gazda­ságpolitikai osztályának ve­zetője és a Központi Bizott­ság Gazdaságpolitikai Bi­zottságának tagja volt. A Magyar Közgazdasági Társaság tagjaként is aktí­van közreműködött a gazda­ságirányítási rendszer kor­szerűsítésében. Ülést tartott a HNF 01 Elnöksége A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának Elnöksé­ge Kállai Gyula elnökleté­vel december 30-án ülést tartott. Meghallgatta Kádár Jánosnak, a Magyar Szoci­alista Munkáspárt főtitkárá­nak tájékoztatóját az MSZMP KB december 28-i üléséről. Az elnökség megvitatta, el­fogadta és támogatta az MSZMP Központi Bizottsá­gának ajánlásait személyi kérdésekben. Az NSZK-ba és Svédországba Mélyhűtött export Az év utolsó exportszál­lítmányaként 100 tonna mélyhűtött szilvát, sárgaré­pát és vegyes zöldséget in­dítanak útnak az óesztendő végén az NSZK-ba és Svédországba a székesfehér­vári hűtőházból. A mirelit- üzem az idén ötezer tonná­nál több gyorsfagyasztott zöldséget és gyümölcsöt ér­tékesített a nyugat-európai országokban, termékeinek több mint negyven százalé­kát. A hazai boltokba még kocsonyahúst és majonézt, valamint zöldségféléket szál­lítanak. Kocsonyahúsból ed­dig 1200 tonnát készítettek, majonézből pedig 300 tonnát, a tavalyi mennyiség kétsze­resét. Fejlődésünk kulcsa a műszaki fejlesztés A műszaki haladás meg­gyorsítása, és fezzel össze­függésben a tudományos ku­tatás eredményességének fo­kozása meghatározó fontos­ságú, tovább nem halaszt­ható feladat. Végrehajtásától alapvetően függ a népgazda­ság teljesítményének növe­lése, a szocialista társadalom további sokoldalú korszerű­sítése. Különösen időszerűvé tette a műszaki fejlődéssel kapcsolatos kérdések elem­zését az, hogy a gazdasági munka megjavításáról ho­zott 1986. novemberi közpon­ti bizottsági határozat a gaz­daságfejlesztési munkák kö­zéppontjába helyezte a ter­mék- és technológiai szer­kezet korszerűsítését. Az ab­ban megfogalmazott felada­tok megoldása megköveteli a technikai-technológiai fejlő­dés felgyorsítását. Ugyanak­kor azok végrehajtása ked­vező közgazdasági feltételt teremt a műszaki fejlesztés számára. Az országban folyó műsza­ki fejlesztési tevékenység fő irányait és feltételeit a VII. ötéves népgazdasági terv, a központi gazdaságfejlesztési és szervezési programok, va­lamint az ezekkel összehan­golt országos középtávú ku­tatás-fejlesztési terv prog­ramjai meghatározták. Ezek­ben a tervekben és progra­mokban — a XIII. kongresz- szus határozatának megfele­lően — megtörtént a fő fel­adatok kijelölései, a forrá­sok szétosztása, és körvona­lazódtak az irányítás korsze­rűsítésének teendői is. Szük­ség van azonban a meghozott intézkedések összhangjának megteremtésére, és a végre­hajtás társadalmi, gazdasági és politikai feltételeinek ja­vítására. Ezért tűzte a Köz­ponti Bizottság december 28-i ülésének napirendjére a műszaki fejlődés és a tudo­mányos haladás felgyorsítá­sának feladatait. A tét: leszakadás vagy felzárkózás A felszabadulás óta eltelt idő alatt hazánkban a gaz­dasági-műszaki színvonal jelentősen nőtt. A technoló­giai fejlődés főbb nemzetközi tendenciáit lényegében kö­vettük. Egyes területeken olyan technológiák honosod­tak meg, amelyek hozzájá­rultak a korszerű műszaki kultúra kibontakozásához. A tudományos-technikai fejlő­dés világméretű felgyorsulá­sának, a hazai gazdasági nö­vekedés lassulása, és a nem kielégítő hatékonyságú mun­ka hatására azonban az utób­bi időszakban számos terü­leten fokozódott a nemzet­közi élvonaltól való techno­lógiai elmaradás. Olyan hely­zet jött létre, mint egy futó­versenyen, az élcsoport fel­gyorsította lépteit. Ilyenkor, ha valaki nem vált ütemet, nemcsak az elöl levőktől szakad le, de megelőzhetik a hátrább levők is. A tét te­hát nagy: leszakadás vagy felzárkózás. Kérdés, jelentős erőfeszíté­seink ellenére miért soka­sodnak gondjaink? A gazda­ság műszaki megújulását mindenekelőtt a teljesítmé­nyekre nem kellően ösztönző társadalmi-gazdasági kör­nyezet és az igénybe vehető források csökkentése fékezte. A gazdaságirányítás a kül­gazdasági egyensúly rövid távú stabilizációja érdeké­ben tett nagy erőfeszítést, és kisebb figyelmet fordított a termelési szerkezet javításá­ra, a technológiák korszerű­sítésére. Ám a gazdasági szervezetek sem használták ki megfelelően meglevő le­hetőségeiket. Az emberi tényező felértékelése A tudományos-műszaki ha­ladás alapvetően társadalmi­gazdasági folyamat. Eredmé­nyességét a közösségek meg újulásra való készsége, a gazdasági szervezetek érde­keltsége, az egyének érde­keltsége, motivációja, az em­beri tényező minősége szab­ja meg. Nemcsak a felhasz­nálható források mennyisége, hanem ezek felhasználásának hatékonysága, az új műszaki eredmények alkalmazására való készség és képesség, a munkakultúra az, ami a kor­szerűsödés lendületét megha­tározza. A műszaki fejlesztés döntő mértékben a vállala­toknál, szövetkezeteknél meg­valósuló, a versenyképesség és a jövedelmezőség növelé­sét szolgáló — többnyire a kereslet által vezérelt — tevékenység. A tapasztala­tok azt igazolják, azok a vál­lalatok és szövetkezetek tö­rekedtek szervezetüket és technológiájukat megújítani, amelyeknek kemény piaci versenyben kellett helytáll­niuk. Jelentős szerepe van a mű­szaki fejlesztésben a köz­ponti irányításnak, amelynek feladata a prioritások meg­határozása; a műszaki fej­lesztés stratégiai céljainak kidolgozása; a műszaki fej­lődést szolgáló társadalmi és közgazdasági feltételek ki­alakítása. Ugyanakkor az ál­lami irányítáisban a közgaz­dasági eszközök, a közvetett módszerek rugalmas alkal­mazásának erősítésére van szükség. A fő figyelmet a tár­sadalmi-közgazdasági kör­nyezet új műszaki eredmé­nyeket befogadó képességé­nek javítására kell fordítani. Fii követelmény a technológia korszerűsítése A hazai műszaki fejlesz­tésben az előttünk álló év­tizedben a technológia kor­szerűsítése lesz a fő követel­mény. Általános megítélés szerint ugyanis ezen a terü­leten a legnagyobbak az el­maradások. Korszerűtlen eszközökkel nem lehet kor­szerű és versenyképes termé­ket gyártani. A szelektivi­tás következetes érvényesí­tése elengedhetetlen. Közép­távon elsősorban a tartósan hatékony és versenyképes gazdasági szervezetek, vala­mint a termelési szerkezet javítását szolgáló súlyponti területek műszaki fejleszté­sét kell összehangolt állami intézkedésekkel felgyorsíta­ni. A gazdasági szabályozó- rendszer a műszaki fejlődést elsősorban a hatékonysági követelmények következetes érvényesítésével, a verseny­helyzet erősítésével, és a gazdasági szervezetek együttműködési készségének fokozásával segítheti. A fel­adatok megvalósításához a műszaki fejlesztést befolyá­soló ár-, bér- és adórendszer tökéletesítése szükséges, ami folyamatban van. A műszaki fejlesztés ered­ményességének növeléséhez a feltételek kényszere mel­lett több pénzre is szükség van. Indokolt ezért, hogy a kutatásra és a műszaki fej­lesztésre fordítható anyagi eszközök a nemzeti jövede­lemnél gyorsabban növeked­jenek. Az alapkutatások fej­lesztését az anyagi források differenciált felhasználásá­val, a pályázati és a megbí­zási rendszer javításával, a versenyeztetés szélesebb kö­rű alkalmazásával kell elő­segíteni. A tudományos kutatás gya­korlati hasznosítása érdeké­ben kölcsönös érdekeltségen alapuló, tartós munkameg­osztást kell kialakítani a ku­tató- és felsőoktatási intéz­mények, illetve a vállalatok között. Ez megkönnyíti, hogy a vállalatok késedelem nélkül hozzájussanak a leg­újabb eredményekhez. Az oktatási intézmények viszont megérthetik a vállalatok va­lódi gondjait. Megfelelő fel­tételek mellett új, integrál­tan együttműködő szerveze­tek (például tudományos parkok) is segíthetik a tudo­mányos-műszaki eredmé­nyek alkalmazásához szük­séges idő lerövidítését. A központi irányításnak is segítenie kell A műszaki fejlesztés fel- gyorsításában központi sze­repe van a szellemi és anya­gi tartalékok mozgósítását szolgáló érdekeltségi rend­szernek. A műszaki fejlesz­tésben meghatározó szerepet betöltő szakemberek anyagi és erkölcsi megbecsülésének növelése halaszthatatlan fel­adat. Az emberi tényező ha­tékonyságát növelő eszközök számottevő része azonban a vállalatvezetés kezében van. Megkezdődött, bár csak las­san és csak néhány vállalat­nál, a műszaki fejlesztésben kulcsszerepet játszó, kiemel­kedő teljesítményeket fel­mutató vállalati szakembe­rek bérszínvonalának az át­lagnál erőteljesebb emelke­dése. Ezt a folyamatot fel kell gyorsítani, amelyet vál­lalati jövedelem- és kereset- szabályozással a központi irányításnak is rugalmasan segítenie kell. A műszaki fejlesztés a vállalati kollektíva vala­mennyi tagjának feladata. Sikerének fontos feltétele, hogy a dolgozók azonosul­janak a célokkal. Ez nem­csak a dolgozók szakmai fel- készültségén miúlik, hanem a megfelelő ösztönzésen, és az újítást pártoló munkahelyi légkörön. Az előttünk álló időszakban ezért a legfonto­sabb feladat az emberi tu­dás, a hozzáértés, és a lele­ményesség kibontakoztatása. Ifj. Marosán György az MSZMP KB munkatársa Termelési tanácskozás Ózdon Jövőre nyereséggel számolnak Évzáró termelési tanácsko­záson értékelték az esztendő során végzett munkát az Ózdi Kohászati Üzemekben. A konferencián Pethes And­rás vezérigazgató elmondot­ta: a kitűzött legfontosabb feladatokat, így a gazdálko­dás hatékonyságának növe­lését, a termékszerkezet kor­szerűsítésének első lépéseit sikerült valóra váltani. Hen­gerelt késztermékekből a tervezettnél 2000 tonnával több, összesen 900 ezer ton­nát állítottak elő. Ebből 240 ezer tonnát a konvertibilis elszámolású, 84 ezer tonnát pedig szocialista piacon érté­kesítették ; mindez megha­ladja az eredetileg tervezett mennyiséget. Számottevő mértékben si­került csökkenteni a fajlagos anyag- és energiafelhaszná­lást. Az 1986-os év során a kisebb újítások, a jól prog­ramozott, fegyelmezett mun­ka révén 340 millió forinttal több megtakarítást tudtak elérni, mint az előző eszten­dőben. Az 1987. évi feladatokkal kapcsolatban a tanácskozás résztvevői hangsúlyozták: a cél a megújulási program további folytatása, a terme­lési költségek csökkentése. Ennek érdekében az új esz­tendőben több, gazdaságtala­nul termelő berendezést ál­lítanak le. Tovább növelik a késztermékek, az exportcik­kek termelésiét, előrelépést terveznek a melléktermékek hasznosításában, és folytat­ják a termékszerkezet to­vábbi bővítését. Az 1987-es évet már tisztes nyereséggel akarják zárni az ózdi kohá­szok.

Next

/
Thumbnails
Contents