Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-04 / 285. szám

■ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. DEOEMBER 4. IA tudomány világa I Kedvező Gyógykúra a tapasztalatai* dohányzás leküzdésére Kedvezőek a dohányzás le­küzdését segítő gyógykúra első tapasztalatai. Az Orszá­gos I Korányi TBC és Pulmo- nológiai Intézet módszerta­ni osztályán most összegez­ték a másfél évvel ezelőtt kezdett vizsgálat eredmé­nyét. A szakorvosok 28 ke­rületi, városi, megyei tüdő- gozdozóban segítettek abban, hogy a dohányzók leszokja­nak a dohányzásról. Többek között a fővárosi I., III., XII., XIII. kerületi, a debre­ceni, a pécsi, a győri, a kom­lói, a zalaegerszegi, a dom­bóvári, a várpalotai tüdő­gondozóban szervezték meg a speciális kúrát. A tüdőgyógyászok a gon­dozókban közzétett plakáto­kon felajánlották segítségü­ket azoknak, akik elhatároz­ták, hogy leszoknak a do­hányzásról. A jelentkezők­nek hangsúlyozták: tőlük függ, hogy eredményes lesz-e a kúra, vagy sem. Kezdetben, s főleg a fiatal dohányzóknak Nicorette ne­vű, svéd gyártmányú rágó­gumit adtak. Használati uta­sításként azt tanácsolták: amikor cigarettára gyújta­nának, vegyenek a szájukba egy-egy ilyen rágógumit. E készítmény rágásakor ugyan­is a benne levő nikotin fel­oldódik, és a száj nyálka­hártyáján át felszívódik a szervezetbe. Így leküzd­hető a nikotinéhség, az elvonásos tünet, amelyet a dohányzók a dohányzás abbahagyása után éreznek, mivel szervezetük az évek, évtizedek során megszokta a cigarettafüstben levő mérge­ző anyagokat. A rágógumi­ban sokkal kevesebb a niko­tin, mint amennyi a ciga­rettafüstben van, és nincs benne kátrány, szénmo- noxid., valamint sokféle más mérgező anyag. Erről a rá­gógumiról könnyebben le le­het mondani, mint a cigaret­táról. Néhány héten, legké­sőbb két-három hónapon be­lül — általában végleg el­hagyják a dohányzást, akik teljesítik az orvos utasítá­sát. A tapasztalat szerint a Nicorette-kúrán résztvett mintegy 800 dohányzó 43 százaléka utasítja el tartó­san a cigarettát, ők azok, akik nagy akaraterővel le­küzdötték szenvedélyüket, következetesen megvalósí­tották elhatározásukat. Ez dönti el a kúra eredményes­ségét — hangsúlyozták a szakorvosok. A leszokni kí­vánók csaknem 17 százalé­ka nem tudott ellentállni a kísértésnek: rágyújtott. Ezek még így is csak feleannyi cigarettát szívnak, mint amennyit a kúra előtt füs­töltek el. A többi dohányos meghallgatta ugyan az or­vos tanácsát, de tovább do­hányzott. Egy idő óta szovjet gyárt­mányú Anabasine tablettát is ajánlatnak az orvosok azoknak, akik igénylik a se­gítséget. Főleg azoknak a dohányzóknak tanácsolják ezt, akik protézisük miatt nem használhatják, vagy nem szeretik a rágógumit. Ez a készítmény, növényi eredetű vegyületet tartal­maz, s ugyanúgy csökkenti a nikotinmegvonás okozta hi­ányérzetet, pszichés feszült­séget, mint a nikotinos rá­gógumi. Ezt kezdetben 2 óránként, majd 2 és félórán­ként, azután mind ritkábban kell szedni. E kúra időtarta­ma egyének szerint egy-két hónap. Ez ideig viszonylag kevesen, mintegy százan szedték ezt a tablettát. Kö­zülük húszán hagyták abba a dohányzást. Az intézet folytatja e kúrák eredmé­nyeinek elemzését. Másfél éves tapasztalatairól tájékoz­tatja az Egészségügyi Mi­nisztériumot és az Országos Gyógyszerészeti Intézetet. Ha elegendő mennyiségű ké­szítmény áll majd rendelke­zésükre, a többi tüdőgondo­zóban is segítenek ilyen kú­rával leszokni a dohányzás­ról. Az Egészségügyi Miniszté­riumban kapott tájékoztatás szerint, amennyiben e készít­mények hazai vizsgálatának, alkalmazásának tapasztala­tai kedvezőek, s megállapí­tásukat ismertetik az Orszá­gos Gyógyszerészeti Intézet­tel, akkor törzskönyvezik mind a két készítményt, a Gyógyáruértékesítő Vállalat pedig megrendeli a szüksé­ges mennyiségű Anabasin tablettát. A nicorette rágó­gumi hazai forgalmazása de­vizalehetőségeinktől függ. Sorozatunkban már emlí­tettük, hogy általánosan a gőzhajó feltalálójának is­mert Robert Fulton 1801-ben elkészítette egy tengeralatt­járó tervét, de azt sem ha­zájában, Amerikában, majd átjőve Európába sem az egy­mással hadakozó Franciaor­szágban, sem pedig a másik ellenfélnél Angliában elfo­gadásra nem talált. Ezért a németek a tenger­alattjáró feltalálójának a 135 évvel ezelőtt 1851. jú­nius 18-án a kiéli öbölben kipróbált szerkezetével Wilhelm Bauert tart­ják. Ennek építését a felta­láló már 1848-ban megkezdte azzal a céllal, hogy vele a hazájával harcban álló dán flottát megsemmisítse. Az acéllemezekből és fából ösz- szeállított vízalatti járművet három darabból álló propel­ler-szerű szerkezet mozgatta, melynek meghajtása áttétel révén a csónakban elhelye­zett ember izomerejével tör­Technikatörténeti érdekességek A világ első tengeralattjárója Bauer tengeralattjárójának eredeti példánya. A felújított példány ma a drezdai Hadsereg Múzeumban látható tént. Kipróbálása alkalmá- így hadicélra nem vetették val azonban az egyik merü- be. Hullámsírjából 1887-ben lési kísérletnél elsüllyedt és emelték ki. K. A. A Jászsági Állami Gazdaság gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírókat keres, azonnali (elvételre. Bérezés gyakorlattól függően. 3.000 - 5.000 Ft /hő Jelentkezni le­het a gazdaság központjában, ' Jászberény, Al­■ómuszaj 26. (12989) Ellenőrzött fékek Az NSZK-beli Daimler- Benz gyár legújabban már olyan berendezéssel szereli fel valamenyi sorozatgyártá­sú gépkocsiját, amely fi­gyelmeztet a tárcsafékek fékbetétjének kopására, el­használódására. Az első ke­rekek fékbetétjébe oly mó­don ágyaznak be négy érzé­kelőt, hogy érintkezésbe ke­rüljön a féktárcsával, ha a fékbetét a még biztonságos­nak tartott határértékig megkopik, lámpácska kezd világítani a műszerfalon. Az érzékelők védelmére teflon­köpenyt alkalmaznak, ebben a szigetelőanyagban nem tesz kárt a jelentős hőfejlődés, továbbá a nagy mechanikai igénybevétel sem. Lassabban, messzebbre, olcsóbban Autózás biztonságos vezetéssel Nem az út- és látási viszo­nyoknak megfelelően vezette gépkocsiját. De sokszor ol­vashatjuk e már-már szte­reotip mondatot közlekedési balesetek szubjektív oka­ként. Ha tetszik, ha nem kénytelenek vagyunk ugyan­is elfogadni, hogy a közúti közlekedés feltételei nem ál­landósíthatok, s a változáso­kat — más lehetőség nem lé­vén — csak a vezetéstechni­ka módosításával lehet el­lensúlyozni. Ugyanaz az út­szakasz, akármennyire is is­merjük, számos meglepetés­sel szolgálhat. Másként kell vezetni rajta éjszaka, más­hogy verőfényes nappal, me­gint máshogy nyáron, mint esős, ködös őszben. A veze­tés tudománya nem merül­het ki a szabályok merev is­meretében, ennél többet fog­lal magában: az állandó és rugalmas alkalmazkodást a körülményekhez. Jó volna tudni, hogy most, az ősz küszöbén efféle intel­mekre egyetlen autósnak sincs szüksége. De közleke­déspszichológusok a meg­mondhatói, hogy az ember — s ez alól vezetési gyakor­lata sem kivétel — túlontúl hamar lesz szokások rabja. Ezért talán nem haszonta­lan csokorba gyűjteni né­hány praktikus tanácsot, és közreadni most, az ősz leg­elején, amikor napról-napra hamarabb sötétedik. Ezen kívül számítani kell arra is, hogy előbb-utóbb vége sza­kad a tartós szárazságnak, megjön az eső, a köd, s ezek következtében jócskán meg­hosszabbodik majd a gépko­csivezetők reakcióideje. A reakcióidő köztudomásúan az inger erősségétől, intenzitá­sától függ. Nappali viszo­nyok mellett egy-egy tárgy­ról érkező fényingert vi­szonylag rövid, 160—320 ez- redmásod perces reakcióidő követ. Ha azonban ez a fény­inger veszít az erejéből, el­halványul, tehát beleolvad a környezetébe, a reakcióidő két-háromszorosára megnő, az időseknél akár négysze­resére is. Persze, a reakcióidő nem azonos az észleléshez szüksé­ges idővel, hiszen az magá­ban foglalja a döntésre, va­lamint a cselekvésre fordí­tandó időt is. Optimális ve­zetési körülményeknél az észlelési idő hozzávetőlege­sen mindössze a negyedét emészti fel a reakcióidőnek. A látási viszonyok romlásá­val viszont a reakcióidőnek pontosan az első része, tehát az észlelési idő lesz kritiku­san hosszú. Látni kell te­hát, hogy rosszabbul látunk. Márpedig ezt csak egyképp lehet ellensúlyozni, a sebes­ség csökkentésével. Erre annál is inkább szük­ség van, mivel a köd, a pára erősen becsapja távolság­becslésünket. ősszel nehe­zebben kivehetők a kontú­rok, s ehhez egy verőfényes, száraz, meleg nyár után új­fent hozzá kell szoknunk. Ér­demes felidézni kétszer is ezt az intelmet, valahányszor bizonytalan helyzetben elő­zésbe kezdene bárki is. Gyakran csalóka a kép egy- egy szembejövő jármű se­bességének, távolságának megítélésekor. Ebbéli téve­désünkhöz sokszor az is hoz­zájárul, hogy a gépkocsiveze­tők közül jónéhányan kés­ve kapcsolják be járművük közlekedésből száműzendő lámpáit. Oka lehet ennek a figyelmetlenség, közömbös­ség és nem utolsó sorban a tudatlanság. Gyakran hallani ugyanis e kevés értelemre valló kifo­gást: Minek kapcsoljam be a lámpát, látok! Így van, ta­gadhatatlan. Csakhogy a többiek se szemorvoshoz ké­szülnek lámpájukat bekap­csolván, bárha ezt gondolja is emberünk. A többiek tud­ják, amit ő nem akar tudni: lámpánk bekapcsolása nem minket szolgál közvetlenül, hanem másokat. Mert ha mi látunk is, az se mellékes, hogy lássanak is minket! Csakhogy tapasztalni ép­pen elégszer: a szándék ugyan megvolna, de a mö­göttünk haladó, szemből jö­vő autó hunyorog, csak az egyik lámpája világít, a má­sik sötét. Nem mintha ezzel a helytelen gyakorlattal megbékélhetnénk, de most, az ősz küszöbén végképp nem. Nemcsak a vezetőnek, a gépkocsinak is át kell áll­nia az őszre, de hát ez ma­gától nem fog menni, szük­ség van hozzá szervizre, há­zilagos szakértelemre. Ha az átállítást elmulasztjuk, köny- nyen megtörténhet, hogy drága árat kel! fizetnünk ér­te. Ha eljutottunk ahhoz a felismeréshez, hogy az év­szakváltozás szükségképpen közlekedési magatartásunk megváltoztatását megkövete­li, önmagunk és mások biz­tonsága érdekében ne áll­junk meg félúton. A kocsira szánt órák és forintok meg­térülnek. Lényeges szerepe van ilyentájt a fényszórókon kí­vül az ablaktörlőknek is; ve­szélyes lehet, ha a gumilapá­tok nem törölnek egyenlete­sen, ha az ablaktörlő fúvó- kája rossz irányba permete­zi a tisztításra szánt vizet, ha a tartályból kifogyott a víz. Ezek ugyan apróságok, mégsem jelentéktelen teen­dők. Az abroncsok vizsgála­tát, szükség szerinti cseréjét viszont érdemesebb szer­vizre bízni. Ne feledjük: az új köpenyek igazán néhány száz kilométer megtétele után érik csak el a maximá­lis tapadóképességüket. Az őszi előkészületek fo­lyamán ne feledjük: gépko­csink áramforrása, az akku­mulátor érzékeny az időjá­rásváltozásra. A hideg beáll­tával természetszerűen csök­ken a teljesítménye, pedig tulajdonképpen akkor igé­nyel majd e berendezéstől a korábbinál nagyobb teljesít­ményt a motor beindítása. A gyújtógyertyák, a megszakí­tók állapotának vizsgálatára fordított összeg sem kidobott pénz, mert csak a pontosan beszabályozott motor műkö­dik biztonságosan és benzin­pazarlás nélkül. Van tehát teendő ilyen­kor ősszel. Nem a riogatás szándéka mondatja velem, hogy a közlekedés veszélyes üzem, mert ez akkor is az, ha a kutatók számítása szerint a közlekedőknek csak min­den tizenkétmilliomodik dön­tése hibás annyira, hogy kö­vetkezményei végzetesek le­gyenek. Az őszre való felké­szüléskor semmiképp se elő­legezzük meg azt a bizonyos tizenkétmilliomodikat. F. Gy. Tüske, vegyianyag, mirigyszőrök A növények önvédelme Az életközössé­gekben együtt élő növény- és állat­fajok egyedi bo­nyolult hatásrend­szerrel kapcsolód­nak egymáshoz. A legdöntőbb kap­csolatforma táp­lálkozás jellegű: a növény táplálékul szolgál a növény­evő állatnak, az utóbbi pedig a ra­gadozónak esik ál­dozatul. így a kapcsolat igen gyakran rontja a túlélés esélyeit. Az élőlény a leg­különfélébb mó­don próbál véde­kezni, megkísérli a veszély elkerü­lését vagy leg­alább is annak csökkentését. Az evolúció során megnyílt a lehetőség arra, hogy kémiai anyagok terme­lődése útján növekedhesse­nek a más fegyverrel nem rendelkező növények túlélé­si esélyei. A szabad természetben jár­va sokszor megfigyelhetjük, milyen mohó étvággyal rág­ják a hernyók a növények leveleit, milyen buzgón szí- vogatják a növényi poloskák vagy a levéltetvek a tápdús növényi nedveket. A növény csaknem minden esetben védtelennek tűnik: a fákat lerágják a lombkártevők, a szőlőtermést veszélyeztetik a szőlőgyökértetvek, a burgo­nyát rendszeresen szinte le­tarolja a borgonyabogár s annak lárvája. A helyhez kötött növény nem tud elme­nekülni ellenségei elől, sőt szinte felkínálja magát: le­veleit, hajtásait a fény felé kinyújtva terített asztalt biz­tosít a kártevőknek. Egy anyag hiánya vagy a növényi szövetek béltartal­mában bekövetkező csekély összetételbeli változás is ele­gendő ahhoz, hogy a nö­vényevő állat táplálkozását megnehezítse. A dohányt pél­dául a növényevő rovarok többsége elkerüli, mert a ni­kotin számukra veszélyt je­lentő alkaloida. Ez a ható­anyag a növény felületi mi- rigyszőröcskéinek fejecské­jében is kimutatható: az itt táplálkozni akaró növény­evő rovaroknak tehát nem kell a levélbe harapnia, a fe­lület érintésekor elpukkanó fejecskéből nikotintartalmú nedv szabadul fel, s a nö­vény ily módon védekezik a kártevővel szemben. A mi­rigyszőrök kártevőit távol­tartó szerepét könnyű bizo­nyítani, ha a növény felüle­téről a mirigyszőrőket kefé­léssel eltávolítjuk, akkor a kártevők zavartalanul elle­pik a növényt. Az élőlények közötti komp­likáltabb táplálkozási kap­csolatrendszerben gyakran előfordult, hogy a megtáma­dott faj egyedeinél védeke­ző mechanizmus alakul ki az idők során. Először olyan speciális anyag termelődik, amely az ellenséget károsít­ja, ez tehát igazi „védekező fegyver”-ként szolgál. Az ilyen védőanyag termelődés a növényt rágó, a növényi nedvet szívogató állatokra egyaránt hatással van. Jó példa erre a szúbogarak ese­te. A fenyőfélék sokféle ro­varkártevője számára a fe­nyőgyantában lévő terpenoi- dok rendkívül mérgező hatá­súak, ugyanakkor a szúboga- rakat éppen ezek az anya­gok csalogatják. Képünkön a növények vé­dőfegyvereinek tipikus pél­dái a csalán szőrei — erős nagyítással. (KS).

Next

/
Thumbnails
Contents