Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-01 / 282. szám

1986. DECEMBER 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Évente 12 millió porcelánedény hagyja el az Alföldi Porcelángyár hódmezővásárhelyi Szemét. Ez mintegy kétszázötven fajta terméket jelent, amit szorgos kezek alakítanak a nyers masszából használható, esztétikus edénnyé. A képen Erdős Erzsébet Berill salátás­tálat matricáz. (MTI fotó: Stekovics János) R város felszabadulásának évfordulóján Hild-érem Pécsnek Pécs harmónikus fejleszté­séért, a történelmi városköz­pont hagyományőrző meg­újításáért Hild-érmet ado­mányozott a baranyai me­gyeszékhelynek és tanácsá­nak a Magyar Urbanisztikai Társaság. A rangos elisme­rést a szombaton tartott ün­nepi tanácsülésen adták át a városnak. A Kamaraszínházban ren­dezett ünnepségen megemlé­keztek Pécs felszabadulásá­nak 42. évfordulójáról. Piti Zoltán tanácselnök méltatta a több mint négy évtizedes békés, szocialista fejlődést. Szólt arról, hogy az utóbbi évek, évtizedek kiemelkedő eredménye a híres óváros — hazánk legnagyobb kiterje­désű védett városrésze — re­konstrukciója. Egymilliárd forintos költséggel feltárták a város alatti pincelabirin­tust, megszüntették a veszé­lyes üregeket és gondoskod­tak az alkalmas pincék hasz­nosításáról. Helyreállitották az elavult, leromlott közmű- rendszert. A régi lakások ez­reit korszerűsítették és fel­újították a középületeket, ki­szabadították a középkori várfalakat és hangulatos sé­táló utcákat hoztak létre. A városrekonstrukció eddigi eredményeinek országos elis­merése a Hild-érem. A Magyar Urbanisztikai Társaság nevében Szabó Já­nos elnök köszöntötte a ki­tüntetett város tanácsát és polgárait, majd átadta a Hild János-emlékérmet és az oklevelet Piti Zoltánnak. Hagyomány, hogy a város felszabadulásának évfordu­lóján adják át a közösség ja­vára végzett kiemelkedő gaz­dasági, társadalmi és kultu­rális munka elismeréséül Pécs legmagasabb kitünteté­seit. Ez alkalommal avatták díszpolgárrá Csorba Győző Kossuth-díjas költőt, aki hetven évvel ezelőtt született Pécsett, azóta folyamatosan ott él és dolgozik. A tanácsülést követően felavatták a város központ­jában, a Széchenyi téren ki­alakított Hild-kaput. Felmérés a lakosság pénzkiadásairól Ez év decemberében Ma­gyarországon egyedülálló fel­mérést végez a KSH és a Gazdaságkutató Intézet: azt tudakolják, hogy milyen na­gyok a lakosság egymás kö­zötti pénzkiadásai. A köz­gazdászok, statisztikusok vé­leménye szerint ugyanis te­temes összegek mozognak a lakosság csoportjai között borravaló, hálapénzek, kü­lönféle munkákért fizetett munkadíjak stb. formájá­ban. A vizsgálat során eze­ket a kiadásokat kívánják számszerűsíteni. A vizsgálatba mintegy 17 ezer háztartást vonnak be az ország minden részéről. A megkérdezettektől 14 kérdés­re várnak választ. Többek között olyanokra, hogy mi­lyen szolgáltatásokért ad­tak borravalót az elmúlt hó­napban, s észrevették-e, hogy a múlt héten valamelyik be­vásárlásukkor pontatlanul mértek, vagy tévesen szá­moltak? stb. A decemberi felmérést az év első felében egy kisebb körre kiterjedő próba előzte meg. Találkozás a csokimikulással drága kulás! Jónapot, csokimi­Zavarba hoz... — A drága jel­ző az árának szól, azt hiszem a száz­hetvennégy fo­rint már megér­demli, hogy süve­get emeljen előt­te a vevő. — Ugyan, ké­rem! Nézzen rám, legalább harminc centi magas va­gyok, piros és kék, meg sárga sztaniol ruhám van és olyan édes az ízem, mint a csokoládénak. — És belül üres. Ne értsen félre, semmi bajom ma­gával, hiszen ah­hoz képest, hogy a derekáig sem érő társai sem ad­ják alább ötven­négy forintnál, nem is sok az a százhetvennégy. Csakhogy egy mi­kulás nem Mikulás. Ha vi­szont kettőt veszek, az már ugye... — Jó, jó. Igaza lehet, ám nézzen az alattam lévő polc­ra, ahol az egységcsomagok sorakoznak! Mi van bennük harmincegy-ötvenért? És a játékfronton járt uraságod ? Azok aztán árak! És engem nem lehet elrontani. — Legfeljebb megenni öt Felvételűnk természetesen nem iménti beszélgetés résztvevőiről készii hanem a választékról perc alatt. De hagyjuk e nincs olyan szülő, aki ne í dozna szívesen a gyerekéi ha örömet szerezhet ve Tudja, az én kissrác koror ban jobban válogathattak anyukák és apukák a mik lási ajándékok között. Ho tűnt például az ameril mogyoró? — Az ön kissrác kora! A nak idején bizonyára kiti te az ablakba a cipőjét es­te, hogy másnapra megtalál­ja benne a Mikulás ajándé­kát. Mit gondol, a mai gye­rekek miért nem teszik ki a cipőjüket? Mert tudják, hogy nincs az az artista Mikulás, aki képes felkapaszkodni mondjuk a tizedik emeleti ablakokig. Nagyot változott a világ! — Tudom, ugyanis amikor én óvodás voltam, Mikulás­ra magunk készítette aján­dékokkal kedveskedtünk a társainknak: rajzoltunk, pa­pírt hajtogattunk. Most pe­dig többnyire anyukáék ve­szik meg az ajándékokat, a magához hasonló csokimi­kulásokat. Pedig a maguk készítette ajándékkal örömet szerezni szeretteinknek kü­lönleges élmény. — Mit zsörtölődik? A ka­rácsony még csak ezután jön! Addig sok mindent ki­találhatnak még az embe­rek. .. * • • Ez persze csupán léha tré­fálkozás. Ajándékozni öröm, és a boltok kínálatát látva, bőven van mit. A decemberi ünnepek bensőséges hangu­lata, ha csak rövid időre is, de feledtetik a hétköznapok gondjait. Az ajándékválasz­tás kellemes izgalma és a megajándékozottak öröme pedig egy kicsit közelebb visz egymáshoz mindannyi­unkat. — dó — Az Aprítógópgyárban fontos eszköznek tekintik „R kapun belül vállalunk munkát...” Tlszteeaágee többletjövedelem Alig néhány hónapja csak, hogy a KISZ Központi Bi­zottsága meghirdette új vállalkozási formáját, a szer­ződéses közösségi munkavál­lalást, illetve annak teljes feltételrendszerét. A megyei KISZ-bizottságok iránymu­tatásai nyomán jól érzékel­hető pezsgés indult meg a területi és helyi szervezetek­ben, s megyénkben is sok KISZ-szervezet gondolta át saját lehetőségeit, a tovább­lépés igényével. (A forma lé­nyege: a KISZ-szervezetek — meghatározott feltételek mellett — szerződést köthet­nek különféle munkákra, amelyeket így a fiatalok vé­gezhetnek el, a főmunkaidőn túl. A megkeresett összeg­nek legalább 40 százaléka az ifjúsági szervezet közössé­gi céljait szolgálja, a fenn­maradó részt pedig a mun­kában részt vevőknek fize­tik ki). A Jászberényi Aprítógép­gyár kiszesei az elsők kö­zött „mozdultak rá” az új munkavégzési módra. KISZ- bizottsági titkáruk. Lánczi József már a kora ősszel, az e témában tartott megyei ta­nácskozáson viszonylag kia­lakult elképzeléseket emlí­tett. Azóta tovább konkreti­zálódott a helyzet. Erről, s az első lépésekről váltottunk szót az Aprítógépgyárban néhány fiatallal, akik a szer­vezés és lebonyolítás aktív részesei. A nagyüzemi KlSZ-bizott- ság irodájában Szikszai Ba- lázsné alapszervezeti titkár­ral, Laska Tamás KISZ-bi- zottsági taggal és a házigaz­da Lánczi Józseffel beszél­gettünk. — Először február tájékán hallottunk arról, hogy lesz majd ilyen lehetőség — kezdte Lánczi József. — El­ső hallásra megtetszett a do­log, így be is terveztük ma­gunknak már erre az évre. A kezdettől világos volt előt­tünk, hogy minden, tehát a siker vagy a sikertelenség, kinn a helyszínen, az üze­mekben fog eldőlni. Azon múlik csaknem minden, hogy a gazdasági vezetés mennyi­re akar partner lenni. Mi ezért már hónapokkal ez­előtt tájékozódtunk a gyár­vezetésnél, hogy milyen munkákat tudnak ajánlani nekünk. Ugyanakkor a tag­jainkat is megkerestük egy kérdőívvel, hogy részt ven­nének-e ilyen munkában, s hogy a megkeresett összeg közösségi részét mire költ- sük. — Milyen volt a gazdasá­gi vezetés válasza, hozzáállá­sa? — Szerencsére nagyon kedvező! A gyár rendelés- állománya ugyanis olyan, hogy azok teljesítéséhez, bi­zonyos területeken pótka­pacitásra van szükség. A cégnek pedig ez a forma kedvezőbb, mintha vgmk- val, túlmunkában vagy akár kooperációban végeztetné el a gondokat okozó munkákat. Szikszai Balázsné a vas- szerkezeti üzemben KISZ- titkár, a szervezés kezdetétől közvetlenül találkozik a fia­talok reakcióival, öt termé­szetesen erről kérdeztem. — Alapszervezetünk sajá­tos helyzetben van, ugyanis tagjaink nagyobb része gmk- ban dolgozik vagy túlmun­kából jut plusz jövedelem­hez. Így nálunk csak keve­sen mondtak igent a közös­ségi munkavállalásra... — Hozzá kell azonban ten­ni — vetette közbe Lánczi József —, hogy munkaterü­letenként más és más a hely­zet. Van, ahol mindössze hár­man adtak pozitív választ, van azonban olyan terület is, ahonnan nyolcvan száza­lékos volt a jelentkezés. Az aprítógépgyári reagálá­sok egyébként azért is figye­lemre méltóak, mivel itt a fiatalok az átlagosnál na­gyobb arányban kerültek be a vállalati gazdasági mun­kaközösségekbe. A gyár dol­gozóinak hozzávetőleg az egyötöde tartozik a kiszes korosztályba, míg a gazda­sági munkaközösségek tag­jainak a 40 százaléka. — Nem nehezíti ez a hely­zet a szervezést? — kérdez­tem a nagyüzemi titkártól. — Hogyan tudtok konkurál­ni a munkaközösségekkel? — Sehogy! Nem lehetünk vetélytársai, de ez nem is szándékunk! Mások a két forma sajátosságai, mások a lehetőségeink. Addig, amíg a mi közösségi munkavállalá­sunk során a fiatal az elvég­zett munka értékének 47 százalékát kaphatja meg, ad­dig a gmk-ban 61-et. A kü­lönbség nyilvánvaló. Lesz viszont hatása a szerződéses közösségi munkavállalásnak a hagyományos társadalmi munkára: háttérbe fogja szo­rítani azt! Abban mindhárman meg­egyeztek, hogy a munka megválasztásán kívül nagy a szerepe a megfelelő közös­ségi cél megválasztásának is. A kérdőíves válaszok alap­ján egyértelműnek látszik, hogy a többség most a sza­badidő szolgálatára kívánja rendelni ezt az anyagi erőt; videó-berendezésre, mikro- buszra, s az ifjúsági klub be­rendezésére. Természetesen szó esett a konkrét munkalehetőségek­ről, s ennek kapcsán néhány módszerbeli kérdésről is. — Szellemi és fizikai mun­kák egyaránt kínálkoznak — mondta a nagyüzemi titkár, s már sorolta is, csak úgy, „kapásból”. — Néhány üzem­ben a termelő munkába kap­csolódhatunk be ezen a mó­don. A gyár igényei itt szin­te korlátlanok. Van impro­duktív jellegű fizikai mun­ka, mint festés, takarítás, ezekből azonban kevesebb. Csaknem korlátlanok viszont a lehetőségek a szellemi munkában is: konkrét ter­vezési és szervezői feladatok kínálkoznak, de a legszebb talán az anyagellátási főosz­tály új számítógépes nyil­vántartási rendszerének elő­készítése és kidolgozása. Szó­val: van és lesz munka! Mégpedig kapukon belül, s ezt nagyon lényeges dolog­nak tartom. Jobb ugyanis, mintha olyan külső munká­kat kellene vállalnunk, amik ugyan jövedelmezőek. ám jellegüknél fogva, szakmai­lag igénytelenek. Az Aprítógépgyárban te­hát három érdek találkozása határozza meg a szerződéses közösségi munka gyakorla­tát: jobb anyagi feltételek a KISZ-szervezetnek, tisztessé­ges nagyságú többletjövede­lem a munkában résztve­vőknek, s pótkapacitás a gyárnak. Ezt a tevékenysé­get eszköznek tekintik — nem pedig célnak! —, amely eszköz révén, óvatos számí­tások szerint, néhány éven belül a KISZ-bizottság je­lenlegi költségvetésének a többszörösét is „kitermelhe­tik”. Mindezt pedig a gazda­sági tevékenység „túlhajtá- sa” nélkül, a politikai célok szolgálatára rendelten. L. M. L. Kicsiknek, nagyoknak, ínyenceknek Családi kaszinó Szolnokon Talán a még mindig szin­te ragyogó ősz miatt vettek részt kevesebben a szolnoki Megyei Művelődési és Ifjlú- sági Ház szombati Családi kaszinóján, ahol társas és alkotó jellegű játékokkal, olvasnivalóval, finom fala­tokkal, teával várták a szer­vezők a kicsiket és a nagyo­kat is. Aki betévedt, igazán jól és hasznosan szórakozha­tott. Hosszú asztalok mellett szülők és gyerekek szabtak- varrtak, bábok testrészeit il- lesztgették össze. A legtöb­ben Télapót készítették el zsákjába finomságokat rej­tettek. Közben a hölgyeket ügyes fodrász- és kozmeti­kuskezek varázsolták von­zóbbá. A minikonyhában kóstoló várta az ínyenceket: töltött uborka, amerikai pa­lacsinta. ízes turmixitalok. A vetítővásznon is ínycsiklan­dó ételek jelentek meg, ven­dégvárás) tanácsokkal. A klubhelyiségekben az elmaradhatatlan számítógé­pes játékok, kártyaasztalok, társasjátékok várták a csa­Nem is olyan könnyű horgászni... (Fotó: T. Z.) ládokat. Újságot lehetett ol­vasni, lemezt hallgatni, könyveket vásárolni. Az emeleten rulettasztal, poli­tikai kaszinó, az előadóter­mekben mesefilmvetítés szó­rakoztatta a fiatalokat. A legkisebbeknek tréfás aka­dályverseny-pályát állítot­tak fel, a balett-teremben pedig bölcsődét-óvodát ren­deztek be. A sportolni vá­gyóknak pingpong- és bi­liárdasztalt hoztak. Egy hónap múlva ismét várják a családokat a las­san hagyományossá váló, bensőséges programra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents