Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. DECEMBER 20. A jövő évi költségvetésről tárgyal az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) Jának egyik záloga, hogy többszáz vállalat tulajdonosi részvételével fognak mű­ködni. Megtörténnek az első lépé­sek a KGST-tagországok fel­ső szintű megállapodásaiban elhatározott együttes fej­lesztésekben, közös vállalko­zások létrehozásában. En­nek kiemelkedő távlati je­lentőséget tulajdonítunk és elősegítésére eszközöket cso­portosítunk át. 1987-re nem lehetett elte­kinteni a keresetszabályozás módosításától, mert meg kellett akadályozni, hogy a munkajövedelem továbbra is gyorsabban nőjön, mint a tisztajövedelem. A teljesít­ményekkel alá nem támasz­tott idei jövedelemkiáramlás máris erős inflációs hatást jelent. Ezért elkerülhetetlen­né vált, hogy az ez évinél nagyobb számmal 7 százalé­kos fogyasztói áremelkedés­sel számoljunk, ami egyben azt is jelenti, hogy az év fo­lyamán kénytelenek leszünk néhány fogyasztási cikk ha­tósági árát is emelni. Alap­ellátást jelentő cikkek ható­sági árának emelése esetén az eddigi gyakorlatot követ­ve, az arra rászorultak kö­rében gondoskodni kívánunk a megfelelő kompenzálásról. Bérek és teljesítmények A fogyasztói árak 7 száza­lékos és a bérek tervezett 5 —5,5 százalékos átlagos nö­velése azt is jelenti, hogy a reálbérek országos átlagban nem fogják elérni az idei — a tervet meghaladó és a tel­jesítményekkel össze nem hangolt — szintet. Hangsú­lyozom, hogy országos át­lagról van szó, amihez ké­pest a teljesítményektől füg­gően felfelé és lefelé is lesz­nek eltérések. A bérek és teljesítmények szoros kap­csolatát hangsúlyozza a Ke­reskedelmi Kamara, a SZOT és más érdekképviseleti szer­vek megállapodása arról, hogy addig vállalati bér­emelést sehol sem valósíthat­nak meg, amíg annak fede­zete biztosággal nem lát­ható. Ez a felhívás azonban egyetlen fillérrel nem csök­kenti az egész éves kereseti lehetőséget, kizárólag a jó­zan gazdálkodás igényét erő­síti meg. A népgazdasági tel­jesítmények eléréséhez to­vábbra is számolunk a ki­segítő gazdaságok tevékeny­ségével. Ezzel nincs ellent­mondásban az, hogy a ke­resetszabályozás bizonyos szigorodásával összhangban emeljük a kisvállalkozások­nál a társasági adó mértékét, általában 4 százalékponttal, s az úgynevezett ellenérték- adó 5 százalékpontos emelé­sével reálisabbá tesszük a választást a vállalatok szá­mára saját teljesítményük növelése, illetve a társas kisgazdaságok teljesítményé­nek igénybevétele közt. Tisztelt Országgyűlés! Mint az elmondottakból kiderül, a gazdasági egyen­súly erősítését nem a pénz­ügyi terhek általános növe­lésével, hanem ösztönző jel­legű erősítésével kívánjuk elérni. Ez azonban fokozott hangsúlyt ad a költségvetési kiadásokkal való takarékos­kodásoknak. Áttérve a kiadásokra: ezek több, mint fele társadalom- biztosítási és intézményi cé­lokra szolgál. A költségveté­si intézmények támogatását átlagosan 7 százalékkal — de differenciáltan — növeljük. Ezen belül a védelem, a fegyveres testületek kiadásai 6 százalékkal emelkednek. A központi költségvetési in­tézmények kiadásai 118 mil­liárd forintra rúgnak. A ta­nácsok saját bevételeit az állami költségvetés 80 milli­árd forint támogatással egé­szíti ki. Az előirányzatok biztosítják a fedezetet tár­sadalmi programjaink foly­tatásához. Ezek közül né­gyet emelek ki: a szociálpo­litikát, az egészségügyet, az oktatást és a lakáskörülmé­nyeket. A lakással kezdem. A jövő évi terv szerint 61 ezer lakás épül. A leginkább rászoruló és a lakáshozjutás érdekében ta­karékoskodást vállaló fiatal családok támogatását fokoz­zuk. A tanácsi helyi támo­gatást szolgáló kedvezmé­nyes hitelkeret összege 900 millió forintról 1 600 millió forintra emelkedik. A fiata­lok lakáscélú megtakarításai értékének megőrzése érde­kében a KISZ javaslatára a takarékoskodás időtartamá­tól függően évi 1—3 száza­lékkal emeljük az ifjúsági takarékbetétekre fizethető prémiumot és az ehhez kap­csolódó külön kölcsön maxi­mumát, százalékos mértékét és abszolút összegét. A 30 éven aluli fiatalok az álla­mi kölcsön terhét az első há­rom évben a kamatra kor­látozhatják. Ezen felül jog­szabályban rögzítettük, hogy azokban az években, ame­lyekben a lakásárak emelke­dése meghaladná a 10 száza­lékot, tovább kiegészítjük az ifjúsági takarékbetét prémi­umát. Itt említem meg, hogy 1987-től korszerűsítjük a ház­adó már elavult rendszerét. A személyi tulajdonú laká­sok és lakóépületek nagyobb része adómentessé válik; fi­gyelembe vesszük, hogy ezek fenntartási költségei az ottlakókat terhelik. Ugyan­csak mentes az adó alól az a lakástulajdon, ahol a lak­sűrűség magas. A nagyobb vagyont reprezentáló egyéb háztulajdon után viszont ál­talában nagyobb adót kell fizetni. Gazdálkodás ésszerűen A szociálpolitikát szolgáló társadalombiztosítási kia­dások 8 százalékkal nőnek. Fedezetet nyújtanak a szo­kásos évi nyugdíjemelésre, valamint a már említett kompenzációkra. A tanácsi szociális segélyeket is jelen­tősen bővítjük. Az eddigi kedvezmények fenntartása mellett 1987-től a vállalatoknak a megválto­zott munkaképességű dol­gozókra vonatkozó foglalkoz­tatási kvótát ír elő. Amelyik vállalat ezt nem teljesíti, az meghatározott összeggel fog hozzájárulni egy most lét­rehozandó Rehabilitációs Alaphoz. A befolyt összeg további munkahelyek megte­remtését szolgálja e réteg számára. A szakszervezetek kezdeményezésére a válla­latok 1987-től jóléti alapot képezhetnek évi 300 forintos összegben a gyermekgondo­zási segélyen lévők és gyer­mekgondozási díjat igénybe vevők után is. Az intézményhálózatban nagy szerepet betöltő egész­ségügyi kiadások tervezése­kor két célt követtünk: egy­felől javítani szükséges az intézmények műszerellátott­ságát, modernizálni kell azo­kat, még annak árán is, hogy jövőre az ideinél keve­sebb, de azért 1100 új kórhá­zi ágy létesül. Másfelől: a ki­emelt orvosi programokra, elsősorban a szív- és érrend­szeri megbetegedések, a da­ganatos megbetegedések, a baleseti ellátás, a pszichiát­riai és alkohológiai ellátás és az AIDS megbetegedés elleni küzdelemhez biztosítunk többlettforrásokat. Az oktatásban: enyhíteni kívánjuk az általános isko­lák felső tagozatában a zsú­foltságot és felkészülünk a következő években ugrássze­rűen megnövekvő középisko­lai tanulólétszám fogadásá­ra. Ezért 1987-ben 800 általá­nos iskolai tanteremmel. 500 középfokú osztályteremmel gyarapodik az iskolahálózat. A költségvetési feladatok színvonalas ellátásához pénz kell, de nemcsak az, hanem Derűs pillanatok a Parlamentben, az Országgyűlés téli ülésszakának megnyitását meg­előző percekben a feladatokhoz mért ésszerű gazdálkodás is. 1987-ben cél­ratörőbben kell vizsgálni az irányító-igazgatási tevékeny­ség, a háttérintézmények, a költségviselés, a szervezeti­finanszírozási rend ésszerű­sítését, és már gyakorlati eredményeket is fel kell mu­tatni. Ezért is kívánjuk a mi­nisztériumok, országos ha­táskörű szervek támogatásá­nak 3 százalékát, összesen 1,4 milliárd forintot, a taná­csok támogatásának 1 száza­lékát, 800 millió forintot zá­rolt tartaléknak minősíteni, amelyet — mérlegelésen ala­puló differenciáltsággal — év közben csak külön kor­mányzati döntés esetén sza­bad felhasználni. Az Országgyűlés az elmúlt évben tárgyalt a terület- és településfejlesztés hosszú­távú feladatairól. Ennek so­rán foglalkozott elmaradott, hátrányos helyzetű kisebb összefüggő térségek gondjai­val. E kedvezőtlen adottságú területek termelési szerkeze­tének átalakítására 1987. év­re 360 millió forint támoga­tást biztosítunk. A tanácsok sokat tehetnek, hogy ezt a pénzt vállalati, társadalmi összefogással bővítsék. A jövő évre megszabott cé­lok megvalósításához igen kemény munkára, alapos gondolkodásra és rugalmas alkalmazkodásra, helyenként a súrlódások, feszültségek tu­datosabb vállalására és azok előremutatóbb feloldására van szükség. Ehhez a költ­ségvetés az előterjesztett módon késztetést és segítsé­get kíván adni — mondotta végezetül Hetényi István. Fejlesztések a húzóágazatokban Bognár József (országos lista), az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságá­nak elnöke, a törvényterve­zet bizottsági előadója, elő­ször az 1985. december 20-i Országgyűlésen elhatáro- zottak alapján létrehozott, az export növelésének felté­telrendszerével foglalkozó Ad Hoc Bizottság munkájá­ról számolt be a képvise­lőknek. A bizottság részlete­sen foglalkozott a magyar export világpiaci pozícióival, srukturális problémáival, elemezte a devizabevételek növelésének lehetőségét, az exportösztönzés és a nemzet­közi gazdasági együttmű­ködés kérdéseit. A legfontosabb megálla­pításokat, következtetéseket és javaslatokat ismertetve kiemelte: az Ad Hoc Bizott­ság teljes határozottsággal a gazdaság szelektív alapon megvalósuló dinamizálása mellett tör lándzsát, elis­merve és hangsúlyozva olyan korlátozó lépések elkerülhe­tetlenségét, mint a szanálás, a gazdaságtalan tevékenysé­gek megszüntetése, vagy az állami kiadások csökkenté­se. A magyar gazdaság mai helyzetében nem elsősorban mennyiségi dinamikára van szükség, hanem minőségi megújulásra, strukturális váltásra, technikai fejlődésre és a ráfordítások csökkenté­sére. Az ilyen értelemben vett dinamizálás pedig új belső és külső erőforrásokat igényel. A bizottság meggyő­ződése szerint hazánk adott­ságai mellett a gazdaságpo­litikát az exportorientációra kell összpontosítani, és az import helyettesítésének csak abban az esetben van értelme, ha az áru pia­ci értékét nem csökkenti. Ezt követően Bognár Jó­zsef, tájékoztatta a képvise­lőket, hogy az 1987. évi költ­ségvetés és terv problémáit az Országgyűlés szakbizott­ságai, valamint kibővített ülésén a terv- és költségve­tési bizottság részletesen megvitatták. Bognár József beszámolt arról, hogy a bizottsági ülé­seken egyértelműen hangsú­lyozták: a terv és a költ­ségvetés teljesítéséhez for­dulatra van szükség a gaz­dasági munkában. Hozzátet­te: elsősorban a gazdasági munka, s, nem a gazdaságpo­litika fordulatáról esett szó. A bizottságok tagjai egyet­értettek abban, hogy a gaz­dasági reform folytatása nemcsak helyes, hanem szükséges is, mint a helyzet megjavításának előfeltéte­le. Ezzel kapcsolatban ki­emelte: a magyar gazdaság­nak ebben az ötéves tervidő­szakában folytatnia kell a fejlődést a kezdeti időszak centralizált, tervutasításos rendszeréből egy olyan irá­nyítási rendszerbe, amely kiindulópontként fogadja el, hogy az egyének és a vál­lalatok legfőbb cselekvési vezérfonalát a gazdaságban az érdekek jelentik, a mak­ro- és a mikroökonómia kö­zötti kölcsönhatások rend­szerét közgazdasági eszkö­zökkel igyekszik biztosítani, ami az áru-, pénz- és piaci viszonyok fejlesztésével jár együtt. A bizottsági tagok igen nagy nyomatékkai szól­tak a vitában a „társadalmi rezsi’’ költségeinek csökken­téséről, beleértve az állam- apparátus munkájának ész- szerűsítését. Az egészség- ügyi bizottság — más kérdé­sek mellett — a gépek és műszerek javítóhálózatával kapcsolatos hiányokat és bi­zonytalanságokat kifogásol­ta. A kereskedelmi bizott­ságban a KGST működési rendszerének bírálata és a megújítás igénye kapta a legnagyobb hangsúlyt. Az ipari bizottság pedig javas­latot tett arra, hogy a ki­dolgozás alatt álló iparpoli­tikai koncepciót a bizottsá­gokon kívül az Országgyű­lés plénuma is vitassa meg, hiszen gazdasági fejlődésünk és jövőnk egyik legnagyobb problémájáról van szó. A bizottsági előadó ezután elemezte az elmúlt két év­tized hazai gazdasági fo­lyamatait, utalt a világpiac legújabb tendenciáira, majd így folytatta: — A költségvetési javaslat abból a felismerésből indul ki, hogy a gazdasági folya­matok bizonyos dinamizálá­sára a magyar gazdaságban is szükség van. A jelek sze­rint kirajzolódik egy olyan iparpolitikai koncepció, amely figyelembe veszi a szerkezetváltás lehetőségeit, az úgynevezett húzóágazatok erőteljesebb fejlesztését, az új technika gyorsabb beve­zetését, a piacépítés követel­ményeit, és keresi azokat az új együttműködési formákat, amelyek a KGST-ben kiala­kult módszerek korszerűsí­tésével, valamint a működő­tökével megvalósuló új koo­perációk révén lehetségessé válnak. A továbbiakban a gazda­sági cselekvés szféráiról szólt, majd kiemelte: kor­mányzatunk 1979 óta óriási erőfeszítéseket tett és jelen­tős eredményeket ért el az eladósodási folyamat meg­állításában, a hitelstruktúra átalakításában, a gazdaság cselekvési és reagálási ké­pességének továbbfejlesz­tésében, valamint a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok gyarapításához szükséges mozgástér kiszélesítésében — folytatta Bognár József. — Az eredmények elismeré­se mellett is hangsúlyozni kell azonban, hogy a világ­tempó felgyorsulása, az erőviszonyok drámai válto­zásai a külgazdasági ténye­zőnek a nemzetgazdaságok jövőjét eldöntő jellege miatt a kormányzati munkában is új követelmények érlelődtek meg. Ez arra utal, hogy a kormányzat tevékenységé­Átcsoportosítás Takács Imréné (Csongrád m., 4. vk.), a Szegedi Textil­művek pártbizottságának tit­kára szorgalmazta, hogy vé­gezzenek közgazdasági szá­mításokat: a termékimport vagy a textilipar megsegí­tése kifizetődőbb-e az or­szág számára, s azt kérte, hogy az ágazat helyzetének, jövőjének ügyét mielőbb vi­tassa meg az Állami Tervbi­zottság. Fodor István (Pest m., 15. vk.), a hernádi Hunniahib- rid broylertermelési rend­szer igazgatója rámutatott, hogy a takarmánygazdálko­dás hiányosságai a költség- vetést az indokoltnál sokkal nagyöbb mértékben csapol­ják meg. Sütő Kálmán (Vas m., 9. vk.), a Magyar Szabvány- ügyi Hivatal elnökhelyettese elmondotta: véleménye sze­rint sem a jövő évi népgaz­dasági tervben, sem a költ­ségvetés indoklásában nem kapott megfelelő hangsúlyt a minőség. Fontos lenne, hogy a kormányzat mielőbb szé­leskörben tekintse át a hazai minőségügy helyzetét. Szük­ségesnek látszik — mondot­ben bizonyos szerkezeti, in­formációs és cselekvési vál­tozásokra van szükség. Ugyanakkor nágyobb dina­mikára, a reform által bizto­sított új lehetőségek jobb kiaknázására, értelmes koc­kázatvállalásra van és lesz szükség a vállalati szférában is. Bognár József szólt a ter­melési folyamatok résztve­vőiről, a dolgozó tömegekről is, akiknek ebben a felgyor­sult fejlődésben állandóan tanulniuk kell, új szakmá­kat kell elsajátítaniuk, eset­leg munkahelyet is változ­tatniuk a társadalmi terme­lés racionalitásának és haté­konyságának fokozása érde­kében. Végezetül az országgyűlési bizottságok egyhangú dönté­se alapján javasolta az 1987. évi költségvetés elfogadását és a kormánynak a kért fel­hatalmazások megadását. Gajdócsi István (Bács- Kiskun m., 13. vk.), aBács- Kiskun Megyei Tanács elnö­ke felszólalásában a legsür­getőbb feladatok között em­lítette, hogy minden tanyá­ra jussanak, el a villamosve­zetékek, javuljanak az egész­ségügyi ellátás feltételei. A képviselő szót emelt a Duna vízminőségének védel­méért, s felhívta a figyelmet a gemenci tájvédelmi te­rületnek a folyamszabályo­zással összefüggő környezet- védelmi problémáira, ame­lyeket az érintett vállalatok, szervezetek, szervek összefo­gásával kellene megoldani. Kovács Károly (Budapest, 40. vk.), a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának veze­tő titkára elmondta: a szakszervezetek úgy ítélik meg, hogy a népgazdaság 1987. évi terve és a most előterjfesztett költségvetési törvényjavaslat összeségé­ben reálisan fogalmazza meg a célokat, és tartalmazza a megvalósításukhoz szüksé­ges feltételeket, eszközöket — ha nem is minden feszült­ség nélkül. Egyebek között kiemelte: várható, hogy a szerkezetát­alakítási intézkedések követ­keztében munkaerő-átcso­portosításokra kerül majd sor, és számos dolgozónak el kell hagynia a korábbi mun­kahelyét. A szakszervezetek ezzel kapcsolatban azt vár­ják az állami szervektől, hogy átfogóan vizsgálják meg e várható folyamatokat, és további intézkedéseket dol­gozzanak ki a munkahely­változtatásra kényszerülők újbóli elhelyezkedésének segítésére, átképzésére, új munkahelyek teremtésére, az iskolából kikerülő fiatalok zökkenőmentes munkába ál­lítására. körültekintéssel ta — egy átfogoó program kidolgozása. Tóth Károlyné (Hajdú- Bihar m., 9. vk.), a hadház- téglási Hajdúsági Iparmű­vek művezetője a tájékozta­tás fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint elmondta, gazdasági, társadalmi célja­ink eléréséhez nélkülözhe­tetlen a jelenleginél széle­sebb körű, gyors tájékozta­tás, amelyhez lehetőséget te­remt a párt nyílt, őszinte po­litikája. Elek József (Borsod-Aba- új-Zemplén m., 13. vk.), az Ózdi Kohászati Üzemek hen­gerésze elmondotta: az ózdi munkáskollektíva megérti, hogy a gazdálkodás eredmé­nyességének javításához meg kell válniuk azoktól a tár­saiktól, akiket a vállalatuk nem tud megfelelőképpen ellátni munkával. Arra azon­ban felhívják a figyelmet, hogy a dolgozók átcsoporto­sítását igen nagy körültekin­téssel kell végrehajtani, mert ezek az intézkedések embe­ri sorsokat érintenek. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents