Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-20 / 299. szám
1986. DECEMBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A jövő évi költségvetésről tárgyal az Országgyűlés Lázár György Gazdaságunk színvonalának emelése (Folytatás a 2. oldalról) A vitában felszólalt Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Elöljáróban arról szólt, hogy közvéleményünk egy része a kormányt — és nemcsak a kormányt — olykor azzal a bírálattal illeti, hogy túl sokat foglalkozik a gazdasággal, s emiatt az irányító munkában háttérbe szorulnak más fontos társadalmi kérdések. A kormány elnöke utalt arra a meggyőző mindennapi tapasztalatra, amely szerint a társadalom igényeinek kielégítésében csak akkor és csak olyan ütemben tudunk előre lépni, amikor és amilyen mértékben megoldjuk a gazdasági feladatokat és ennek révén előteremtjük a szükséges anyagi alapokat. S mert éppen az anyagi alapok bővítésében egyre nagyobb szerepe van a hatékonyságnak, a műszaki fejlődésnek, a munkakultúrának, elemi érdekünk fűződik ahhoz, hogy növekvő fegyelmet fordítsunk az emberi képeségek kibontakozását, a tudás, a műveltség gyarapodását szolgáló feltételek biztosítására. Így kapcsolódnak egymásba, alkotnak szerves egységet a politikai, társadalmi, gazdasági érdekek. Lázár György szólt azokról a nemzetközi és hazai viszonyokról, amelyek között a gazdasági munkát végezzük, majd így folytatta: mint az önök előtt ismert, amikor a Központi Bizottság áttekintette a népgazdaság helyzetét, a XIII. kongresszus óta végzett gazdasági munka tapasztalatait, az eredmények számbavétele és elismerése mellett nagy figyelmet fordíA gazdaságpolitikai követelmények érvényre juttatásában, a VII. ötéves terv végrehajtásához szükséges feltételek megteremtésében a kormánynak meghatározott felelőssége és tennivalói vannak. Erre nézve a Központi Bizottság határozata pontos és világos eligazítást ad, amit a magunk részére természetesen kötelezőnek tartunk és azon leszünk, hogy a követelményeknek megfeleljünk. Ennek szellemében — folytatva a már korábban elhatározott intézkedések végrehajtását — további konkrét lépéseket készítünk elő a testületi munka és a személyi felelősség erősítésére; a fő folyamatok, valamint a napi és távlati feladatok összehangolásának megjavítására; az átfogó — országos — feladatok konkrétabb meghatározására, végrehajtásának megszervezésére és ellenőrzésére; a szervezeti, a jogi és az intézményi rendszer egyszerűsítésére. Külön is nagy figyelmet fordítunk a termelési szerkezet javítását, a hatékonyság növelését, a ráfordítások csökkentését szolgáló — szám szerint hat — központi gazdaságfejlesztési program, köztük az elektronikai alkatrészek és részegységek gyártásfejlesztésének, az energiagazdálkodási, az anyagtakarékosságot elősegítő technológiák elterjesztésének, a melléktermékek és hulladékok hasznosításának programja végrehajtásának megszervezésére. Ugyancsak a legfontosabb feladatok között tartjuk számon a gazdaságirányítási rendszer elhatározott továbbfejlesztésének meggyorsítását. Ügy gondolom, a teljesség igénye nélküli felsorolásból is kitűnik, tisztában vagyunk vele, hogy a gazdaság eredményes működésének számos fontos feltételét, ide értve a Hetényi elvtárs által nemzeti ügy tott gazdasági nehézségeink külső és belső okainak feltárására. Az objektív és a szubjektív okokat sorra véve megállapította, hogy a kedvezőtlen folyamatok kialakulásában felelősség terheli a kormányt is. A kritika jogosságát elismerve a magunk felelősségét elsősorban abban látjuk, hogy az irányítás eszközeit és a válallati magatartást meghatározó közgazdasági feltételeket nem tudtuk kellő időben és a szükséges mértékben a XIII. kongresszuson elhatározott gazdaságpolitika szolgálatába állítani. Ez az' egyik oka annak, hogy az egyensúly javításában elért pozíciók megszilárdításához szükséges hatékonyságjavulás és az erre épülő gondosan megalapozott gazdasági élénkülés elmaradt, ami önmagában is komoly gondokat okozott. Ezt még csak tetézte, hogy ugyanebben az időszakban a külpiaci változások és természeti okok miatt is súlyos veszteségek értek bennünket. S miközben a források közel sem érték el a tervezett mértéket, az elosztás terén — mint korábban annyiszor — most is teljesítettük, sőt valamelyest túl is haladtuk az eredeti előirányzatokat. Ennek is része van abban, hogy az utóbbi két évben ismét egyensúlyi problémáink keletkeztek. Beható és felelős elemzés alapján ismét kitűnt, hogy ebből a helyzetből egyetlen kivezető $t van: a XIII. kongresszuson megfogalmazott gazdaságpolitika és a VII. ötéves tervben konkretizált követelmények következetes érvényesítése. már említett, a jövedelmezőbb munkára serkentő ár, bér, pénzügyi viszonyokat is, elsősorban a kormánynak kell biztosítania. Ez nyilvánvaló. De tudatában kell lennünk — és most kérem senki ne értsen félre — nem a saját felelősségünket akarom kisebbíteni vagy másra hárítani, de az, hogy ténylegesen milyen a gazdálkodás minősége, eredményes-e vagy veszteséges, végsősoron a vállalatoknál dől el. Ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert tapasztalatom szerint jelentőségéhez képest többször esik szó arról, hogy mi az, ami nem a vállalatokon és kevesebbszer arról, ami a vállalatokon múlik. Pedig a gazdaság minden ágában, az iparban, a mezőgazdaságban, az építőiparban — és sorolhatnám tovább — számos konkrét példa van arra, hogy azonos adottságú, azonos feltételek között gazdálkodó vállalat, szövetkezet közül az egyik nyereségesen dolgozik, prosperál, fejlesztésre is képes, míg a másikat csak az állami támogatás tartja életben. Ez a hovatovább tarthatatlan helyzet, amelyet ráadásul mind az egyik, mind a másik csoportba tartozó vállalatok, szövetkezetek kifogásolnak — a jól dolgozók azért, mert a jövedelmükből sokat vonunk el. a gyengén dolgozók pedig azért, mert szerintük szűkmarkjúan mérjük a támogatást — a kormány gazdaságirányitó munkájának azt a gyengeségét fejezi ki, amely sok más bajunknak is a forrása. Véleményem szerint többek között ez az egyik — ha nem a legfőbb oka annak, hogy minden fogadkozásunk ellenére alig léptünk előre a jövedelmezőség és az egyéni teljesítmény szerinti differenciálásban, de ez az oka annak is, hogy a munkaerő, ha mozdul, nem azok felé az ágazatok, vállalatok felé veszi az irányt, amelyek fejlődőképesek, amelyek termelésének növeléséhez a legtöbb népgazdasági és végsősoron személyes érdek fűződik. A jelenlegi, sok tekintetben következetlen, a gazdaságpolitikai törekvéseinkkel ellentétben álló helyzetet — bármilyen kényelmetlenséggel is jár — azért kell felszámolni, mert ha konzerválódik a mai állapot, ha nem Lázár György hozzászólását tartja válnak láthatóvá és anyagilag érzékelhetővé a teljesítmény-különbségek, akkor mérsékelt marad a gazdálkodás javításában való vállalati érdekeltség és az arra irányuló készség, s ami még rosszabb, rejtve marad az eredménytelen gazdálkodásért viselt felelősség. Ilyen körülmények között értelmüket veszíthetik a vállalati önállóság növelésére tett lépéseink is. Márpedig a mai helyzetből való kijutás, a tartalékok megmozdítása, a vállalkozói hajlandóság, a kockázatviselő készség fejlesztését kívánja, ehhez pedig még több, nagyobb vállalati önállóságot kell biztosítanunk, ezzel együtt teret kell engednünk a gazdálkodás minőségétől függő jövedelem differenciáló, az egészséges munkaerőmozgást kiváltó hatásoknak is. Szeretném megismételni: népgazdaságunk teljesítő képességének növelése véleményem szerint döntően azon múlik, milyen gyorsan és milyen méretű változást tudunk elérni a vállalati gazdálkodás minőségében- A kormány részéről is az erre való ösztönzés eredményesebb megoldását tartjuk egyik legsürgetőbb feladatunknak. Ugyanakkor számítunk rá — és nélkülözhetetlennek tartjuk —, hogy a vállalatok, szövetkezetek vezetői is alkotó módon járuljanak hozzá a megújulási folyamat meggyorsításához, az igényesség, a rend, a fegyelem erősítéséhez, a munkakultúra fejlesztéséhez. A pártszervezetektől, a szak- szervezetektől, társadalmi aktivistáktól, a szocialista brigádoktól azt kérjük, vegyenek részt a közös gondolkodásban, támogassák az igényes, az újító szándékú vezetőket. A gazdaság élénkítésének — adottságainkat figyelembe véve — nélkülözhetetlen előfeltétele a nemzetközi munkamegosztásban való bekapcsolódásunk fokozása — mondotta Lázár György, s hazai teendőinken túl kiemelte: Külgazdasági kapcsolataink építésében meghatározó fontossága van a KGST keretében megvalósuló szocialista gazdasági integráció új, progresszív folyamataiban való részvételünknek. Az integráció elmélyítésétől, a tudományosműszaki haladás 2000-ig szóló komplex programjától azt várjuk, hogy olyan pótlólagos lehetőségek tárulnak fel, amelyekkel előmozdíthatjuk az intenzív fejlődési pályán való előrehaladás meggyorsítását, exportkínálatunk javítását. A KGST-tagállamokkal meglevő kapcsolatok közül számunkra különleges jelentősége van a Szovjetunióval folytatott sokoldalú és gyümölcsöző együttműködésnek. Ez az egyik magyarázata annak, hogy hazánkban fokozott érdeklődés és őszinte rokonszenv kíséri a XXVII. kongresszuson elhatározott, a szovjet gazdasági minőségi megújítását szolgáló lépéseket, amelyek minden bizonynyal új lendületet adnak kétoldalú gazdasági kapcsolataink kölcsönösen előnyös fejlődésének is. E téren egyébként folyamatos és aktív munka folyik, ennek eredményeként az 1990-ig szóló hosszú lejáratú áruforgalmi megállapodás előirányzatát már eddig több mint 800 millió rubellel sikerült növelni- S ez még korántsem meríti ki a lehetőségeket. Az együttműködés új útjai és módszerei meghonosításának előmozdítására — mint az önök előtt ismert — Rizskov elvtárssal, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökével a közelmúltban aláírtuk a vállalatok, intézmények, kutató és fejlesztő kollektívák közvetlen együttműködésének keretet adó, valamint a közös vállalatok alapításának általános szabályait tartalmazó kormányközi egyezményeket. Ennek lapján előre haladott tárgyalások folynak az első közös vállalatok megalapítására. A gazdasági együttműködés bővítéséről tárgyalásokat folytatunk, a Német Demokratikus Köztársasággal, a Lengyel Népköztársasággal, a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal és a többi szocialista partnerünkkel is. Mindezzel a saját szükségleteink teljesebb kielégítésén túl annak a szándékunknak a valóra váltását is elő kívánjuk segíteni, hogy sikeresebben léphessünk fel a világpiacon, hatékonyabbá tehessük a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünket. A szocialista országokkal folytatott gazdasági együttműködés elmélyítése mellett sem mondhatunk le, s nem is kívánunk lemondani arról, hogy az egyenjogúságra és a kölcsönös érdekekre alapozva a világ más országaival — köztük a fejlett tőkés országokkal — is bővítsük gazdasági kapcsolatainkat. igazgatója a textilipar gondjairól szólva hangsúlyozta: az ágazatban a feladatok és a végrehajtásukhoz szükséges feltételek között megbomlott az összhang. Ennek feloldása sürgetővé vált, kormányzati intézkedést, beavatkozást és a kialakult feszültségeket megszüntető döntést igényel. Konczos István (Szabolcs- Szatmár m., 13. vk.), a Nyíregyházi Konzervgyár tyukodi gyáregységének igazgatója áttekintette, hogy a népgazdaság VII. ötéves tervével szinkronban lévő megyei középtávú tervben megfogalmazott célok megvalósításának hogyan változtak, az esélyei a jelenlegi körülmények között, örvendetes — mondotta —, hogy a mérsékeltebb pénzügyi lehetőségek nem sablonosán „gyűrűznek” tovább a megyékre. Fábián Károly (Győr-Sop- ron 13. vk.), a Petőházi Cukorgyár igazgatója az előrelépés legfontosabb elemeként említette olyan érdekeltségi viszonyok, ezen belül olyan jövedelem és bér- szabályozás kialakítását, amely lényegesen határozottabban ösztönöz a nagyobb teljesítményekre, a fő munkaidőben is. Kevés az új termék, lassú az innováció Dr. Király Ferenc (Szolnok m., 5. vk.), tiszaföldvá- ri körzeti orvos a községek nem termelő infrastruktúrájának fejlődéséről, illetve az ezzel kapcsolatos gondokról fejtette ki véleményét. Szólt arról is, hogy az anyagi és érdékeltségi kapcsolatokat állandóvá, kiszámíthatóvá és tervezhetővé kell tenni. Nem baj az, ha a döntési jogot lejjebb viszik, hiszen így növekszik a társadalmi felelősség. Puskás Sándor (Heves m., 2. vk.), a Magyar Nemzeti Bank Heves Megyei igazgatója az 1987. évi költségvetési törvényjavaslat elfogadását javasolta, azzal a kiegészítéssel, hogy az Országgyűlés kérje fel a kormányt; a végrehajtás érdekében már az év elején hozzon további intézkedéseket, nehogy ismét késve értékeljék a kedvezőtlen jelenségeket. Lép Ferenc (Tolna m., 5. vk.), MÁV szertárfőnök-he- lyettes véleménye szerint az 1987. évi költségvetés a MÁV számára továbbra sem teszi lehetővé a szükséges fejlesztések megvalósítását. A feszültségek mérséklésére a vasút racionalizálási programot dolgozott ki, amelynek a megvalósításával egyebek között csökkenteni tudja a kocsik fordulási idejét. Sokat várnak a számítógépes szállításirányítási bevezetéstől is. Balogh Gábor (Baranya m., 9. vk.), a Mohácsi Farostlemezgyár műszaki igazgatóhelyettese a műszakitechnikai fejlesztésről szólva kiemelte: hazánkban igen kevés az új termékek aránya, lassú az innovációs folyamat. Épp ezért egyetértését fejezte ki azzal, hogy a VII. ötéves tervben a műszaki fejlesztés az egyik legfontosabb népgazdasági feladat. Ezzel az Országgyűlés téli ülésszakának első napi tanácskozása — amelyen Péter János és Cservenka Fe- rencné felváltva elnökölt — befejeződött. Szombaton a költségvetési törvényjavaslat feletti vitával folytatódik az ülésszak. Gyors, rugalmas alkalmazkodás Hangsúlyozta: az eredményes külpiaci tevékenységhez szükséges keretek megteremtését kormányzati feladatnak tartjuk, de ismét hangsúlyoznom kell, hogy a lehetőségek kihasználása elsősorban azon múlik, hogy vállalataink milyen kínálattal jelennek meg a piacon, képesek-e gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni az igényekhez, mennyire számítanak megbízható üzleti partnernek. E téren már szép számmal vannak kedvező tapasztalatok, de a felmutatható eredményekkel még nem lehetünk elégedettek. A Minisztertanács elnöke beszédében kitért a gazdasági munka megjavításának társadalmi feltételeire, az emberi tényezőnek a megújulásban betöltött növekvő szerepére, s egyebek között a következőket mondotta: — A magunk eszközeivel is elő kell segíteni, hogy gazdaságunk fejlettségi szintjének magasabbra emelése, világpiaci rangjának növelése nemzeti ügy és mindenegyes ember személyes ügye legyen. Hogy a javainkkal való észszerű gazdálkodás, a nehéz munkával létrehozott értékek védelme a jó minőségű, fegyelmezett munka igénye közüggyé váljon. Hogy a társadalom elítélő szava legyen a legfőbb fegyelmező erő, elismerő szava pedig a legnagyobb kitüntetés. El kell érnünk, hogy az ország nyilvánossága a mainál jobban megismerje azokat a vállalatokat, szocialista brigádokat, azokat az alkotó embereket, akik munkájukkal követésre méltó példát mutatnak itthon, s öregbítik hírnevünket a világban. El kell fogadtatnunk, hogy a munkával szerzett jövedelmek különbségei nem jelenSzerződóses kapcsolatok Mészáros Győző (Somogy m. 8. vk.), a balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója Somogy megye elmaradott térségeinek helyzetéről szólt, s mint mondotta a megyében szükség lenne korszerű, versenyképes ipar telepítésére, amely jelentős szerepet tölthet be a gazdaság dinamizálásában. Sági Gáborné (Fejér m., 10. vk.), a szabadegyházi Szeszipar Vállalat raktárvezetője felszólalásában egyebek között javasolta: jó lenne, ha a költségvetés tervezett deficitje figyelembe vétenek eltávolodást szocialista elveinktől, ha azok a teljesítménykülönbségeket fejezik ki; éppen ellenkezőleg, az egyenlősdi, a kiváló és a gyenge teljesítmény közötti különbség elhomásolyítása az, ami összeegyeztethetetlen a szocialista elosztás elveivel és sérti a társadalmi igazság érvényre jutását. És végül, de nem utolsó sorban a történelmi tapasztalatokra, szocialista rendszerünk kimeríthetetlen tartalékaira, népünk szorgalmára és tehetségére építve erősíteni kell az önbizalmat, a hitet abban, hogy feladatainkat képesek vagyunk megoldani, s az elszántságot abban, hogy meg is oldjuk — mondta végezetül Lázár György. Dr Király Ferenc Szolnak megyei képviselő . Várhegy iné Viski Ildikó (Győr-Sopron m., 2. vk.), a Graboplast Pamutszövő és. Műbőrgyár minőségellenőre szerint a jelenlegi szabályozórendszer nem kellően rugalmas, s a kereskedelmi módszerek korszerűtlensége is hátrányosan hat a textilipari termelés jövedelmezőségére. telével a tervben fel lenne tüntetve a népgazdaság ösz- szesített rövid- és hosszú lejáratú hitelállománya is. Farkas Lajos (Budapest, 11. vk.), az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat karbantartó asztalosa javasolta a kormányzatnak, hogy vizsgálják meg a szerződéses kapcsolatok rendszerét, azok jogi szabályozását, a meglévő szabályok korszerűsítésének lehetőségét. Eck Tibor (Komárom m., 5. vk.), a Lakástextil Vállalat tatai szőnyeggyárának Kormányzati és vállalati felelősség
