Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-13 / 293. szám
1986. DECEMBER 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 „Minden ember nagy lehet 99 ■■■ Emlékkiállítás Brunszvik Teréz halálának 125. évfordulóján K i, _' .ÍK'XimJ <f* ÍJ'’ '■ <-Vjí«"M. ■■■»ttf «>»<"« , <y 4Ä /yL*..,:.:: »*» &■>(/****• .—*<«?■.« tfjjtif'.. fcftkrfiv&y ■ ** $*** . *.*:♦&/y*«r' ^ ..... "‘<í Ó fÚU. ’ ‘■* t*w »«-3b>rv «>'„ tiniéi*— •’*-4«—*y. ií-----—-A. ■ í.. .......^ «. . ..............*• • ••• '~s <-•• 'í.íw<vU í**»>*» i | v >V í, ., — »$>>W*« « }♦»>“• <-*“*• ■ V ,........ V /M-Ä—yXLvi -.-. •• ,<• i *-»• ‘ ’ ---- ?•• '* ó. *í/J* && fis/»»' . •% <#»... / A- 'v. wrft .-rí I }»-#- ' -.rfffi /« <«/■>.«• , *'*X»v, **•*?» . ■* ,., trossirjj. ft.~~ >».«* A»«----*Ä?Ek .....-Xí r'••. _,--------- . -:.:. ‘ ' «■■ *<u~.K őt oldal terjedelmes naplójából Iskola és közművelődés Brunszvik Teréz történelmi méretű nőalak, akit nem Beethovenhez, a muzsikus zsenihez fűződő vélt vagy valódi kapcsolata tesz nagy- gyá, hanem az az életmű, amelyet ő maga alkotott. Most, halálának 125. évfordulóján hazánkban először láthatók martonvásári emlékkiállításán ereklyéi, amelyeket múzeumok, könyvtárak, kép- és levéltárak küldtek e jeles alkalomra. Minden ékes szónál beszédesebben vallanak nagyságáról, gazdag szellemiségéről és lelkületéről levelei, naplói, emléktárgyai, szobra, arcképei. Vajon miért nincs még Martonvásáron állandó Brunszvik kiállítás? Miért csak Beethovennek emeltünk — szerény — múzeumhajlékot? Tudom, hogy a martonvá- sáriaknak nincs hőbb vágya, mint Teréznek is megadni a méltó emlékezést. Csak a tordasi Csupor Zoltán és a martonvásári Kovács György magángyűjtő ereklyéiből is meg lehetne tölteni egy múzeumot. Koporsóját 125 évvel ezelőtt, akárcsak most, Mar- tonvásár népe vette körül. Akkor a szelíd, jóságos nőt gyászolták, aki betért egyszerű hajlékukba, hogy szerete- tet, megértő szót, segítséget vigyen a rászorulóknak. Vallotta: „Minden ember egyformán nagy lehet... a parasztember, a kocsis, a konyhalány és mindenki, aki hivatását teljesen betölti, olyan tiszteletreméltó, mint a király, aki trónján teljesíti kötelességét”. A hajdani jobbágyok, zsellérek utódai erre az alkalomra felújított, aranyozott koporsójánál helyezték el az emlékezés koszorúit, kicsik és nagyok tisztelegtek mauzóleumánál. Itt már az óvodások is ismerik Brunszvik Teréz nevét. Tudják róla, hogy ő alapította e hazában az első kisgyermekeket óvó intézményeket, a martonvá- sárit is. A felnőttek azt is tudni vélik, hogy testvére, Ferenc gróf, fogcsikorgatva tett alapítványt, mivel nem értett egyet Teréz „ostoba, világboldogító rögeszméivel”. Hitvallása 1837-ben Genf-' ben jegyzett naplójából: „Szellemi törekvésem és képességem a tanulásra, meg a tevékenységre, valamint Pestalozzi arra tettek hivatottá, hogy megváltsam a népet az elnyomástól, tompaságtól, szolgaságtól és tudatlanságtól. Istentől rendelt hivatásommá lett, hogy segítsek a szegényeknek, kezemet nyújtsam minden szerencsétlennek és ez a hivatás egész lelkemet magával ragadja. Így példa gyanánt, pedagógusként boldogan és irigyelten élek és megosztom a keveset embertestvéreimmel. Látom: szent küldetésem, hogy az igazságot és a boldogságot terjesszem, különösképpen azokban az osztályokban, amelyek díszei a hazának és amelyekre egy léha és felfuvalkodott arisztokrácia lenézéssel tekint... Teréz pedagógiai munkásságának gyakorlati alapjait a családban rakta le. Húgai gyermekeinek nevelése rendkívül sok kínnal, de haszonnal is járt. Legsikeresebb családi „vállalkozása” szellemi gyermeke, Teleki Blanka fejlődése volt. Övodaszervező tevékenysége közismert, de iskola- szervezőként is jegyzi nevét a neveléstörténet. Űjtípusú, a kor szükségleteit kifejező iskolák életrehívásáért küzdött. Sürgette a nemesi és polgár nők művelődését. Perelt a nemesség leányainak nemzeti szellemű neveléséért, bírálta a főrangú hölgyek hazafiatlanságát, idegen nyelvét ésszokásait. Felismerte az anyák szerepét: „.Ha a süly- lyedt nevelést gyökeresen és a haza javára reformálni akarjuk, az anyák neménél kell kezdenünk...” „Másokat rábírni a jóra példa és tett által — ez volt életem célja” vallotta. Emlékiratában ez áll: „A tömegeké lesz erőm időm, s a jövő nemzedéké szeretetem”. Teréz gazdag hagyatékában számomra legkedvesebb két üzenete. Az egyik: nem az a gazdag, akinek sok van, hanem aki sokat ad. A másik: a szeretet cselekvő törődés annak az életével és fejlődésével, akit szeretünk. Z. E. Nőfelelősök látogatása a Killiánon Tegnap délelőtt látogatást tettek a Killián György Repülő Műszaki Főiskolán a megyeszékhely nagyüzemeinek és társadalmi szervezeteinek nőfelelősei. A vendégeket Bede László ezredes, politikai osztályvezető köszöntötte, majd Zsemberi István mérnök vezérőrnagy, főiskolaparancsnok tartott tájékoztatót az intézményben folyó oktató-nevelőmunkáról. A főiskola életét bemutató videofilm megtekintése után rövid eszmecserére került sor, melynek középpontjában az itt dolgozó nők munkakörülményei és az 1987-ben induló 10. sz. Honvéd Katonai Kollégium indításának feltételei álltak. A vendégek ezt követően megtekintették a főiskola kiképzési-művelődési bázisait, és a repülőtechnikai múzeumot. Népszabadságsorozat A Hírlapkiadó Vállalat gondozásában, a Népszabadság különkiadványaként „A tények válaszolnak, 1956—1986” címmel megjelent a lapban 1986. október 16. és november 10-e között közölt, a 30 év fejlődését felölelő dokumentumsorozat bővített kiadása. A 64 oldalas kiadvány az újságárusoknál kapható. II művelődési központban érdekesnek ígérkező program lesz. Országos, sőt nemzetközi hírű előadót várnak, aki a családi életre nevelés kérdéseiről tart előadást, utána kötetlen formában válaszol az érdeklődők kérdéseire. A neves pszichológus, pszichiáter tudományos igényű gondolatait, elemzéseit a tizenéveseknek szánják. Ezért jóval a tervezett előadás előtt beindul a propagandagépezet: a város legforgalmasabb helyein megjelennek a programot hirdető táblák, az iskolák postán is megkapják a meghívó leveleket. Az alapos előkészítés ellenére egy nappal az előadás előtt még nincs érdeklődő. A szervezéssel megbízott népművelő — a kudarc megelőzése érdekében — reggel felkerekedik, hogy személyesen vigye el a még elérhető iskolákhoz a hírt, és a jelképes árat tartalmazó jegyeket. Az iskola és a művelődési ház most már közös erőfeszítése ellenére az előadáson mindössze tízen-tizenöten ülnek a székeken, ennyien hallgatják azt, amit minden tizenévesnek tudnia kellene. A fenti eset kitalált történet. Lényegét azonban a valóságból lestük el. Példánknak nem az a célja, hogy a miértre választ kereső józan érvelés helyett indulatokat váltson ki. Csupán gondolkodásra késztet: vajon az ifjúság oktatásának, nevelésének közös — az egész társadalmat érintő — feladatából milyen részt vállalnak vagy vállalhatnak a művelődési otthonok, tovább bővítve a kört; a közművelődés intézményei; s hogy együttműködésük e tevékenység alapbázisaival, az iskolákkal ma mennyiben még tartalmaz ellentmondásokat: esetleges kapcsolatfelvételeket, a kölcsönös igények figyelembe nem vételét vagy kampányszerűséget. Szolnok megyében ebben az évben többféle fórumon megvitatták már a helyi közművelődési intézmények és az iskolák kapcsolatait. Ezek az elemzések — többek között — a tanácsok illetékes szervei elé kerültek. Az együttműködés átfogó helyzetének képét a megyei pártbizottság július 2-i. a/ közművelődés időszerű kérdéseivel foglalkozó ülése után, az októberben megrendezett köznevelési aktíva adta meg, amelyben önálló szekcióülésen tekintették át a gondokat és az eredményeket. Ezeknek az eszmecseréknek az volt a legnagyobb erénye, hogy a nevelés egységes folyamatát vette alapul a tennivalók közös számbavételéhez. Indító példánkat cáfolja, hogy a művelődési otthonok, a múzeumok, a levéltár, a könyvtárak, a Szigligeti Színház és a TIT tevékenységében bőségesen vannak jól bevált, eredményes formák az iskolákkal való együttműködésre. A különböző művészeti csoportok — táncegyüttesek, zenekarok —, a szünidei gyermekprogramok szervezése, a rendhagyó irodalomórák rendszere, az iskolaszínház előadásai, a tanulóknak szervezett filharmóniai koncertsorozatok, a diákotthoni ismeretterjesztés vagy a számítástechnikai alapismeretek elsajátításának támogatása a tartós, közös munka egy-egy fejlettebb formáját jelenti. A különböző iskola- fokozatokat tekintve az is igaz, hogy az együttműködés az oktatási rendszer egészét átszövi, még ha az előnyös vagy hátrányos helyzetben működő iskolák között a különbségek a kívántnál nagyobbak is. Az olvasóvá nevelés például már az óvodákban elkezdődik, s ez a gyermekkönyvtárakkal való szoros kapcsolatot feltételezi. A művelődési házak színvonalas gyerekprogramjainak nagy része is éppen a legkisebbeknek szól. Az egyes általános iskolákban bevezetett egésznapos oktatásban, ezen belül a tanulók szabadidős programjainak megszervezésében, a kiállítások, múzeumi órák, mozilátogatások összehangolásában is nagy szerepük van a könyvtárosoknak, népművelőknek. A középiskolások általános és szakmai műveltségének fejlesztéséhez is sokféle eszközzel hozzájárulnak a közművelődési intézmények. A művelődési házak alkotó közösségeinek mintegy 65—70 százalékát a diákok részvételével működtetik. Ugrásszerűen nőtt az érdeklődés a számítástechnikai szakkörök, a videoszolgáltatások iránt. A rendszeres színházba járók között nagy számban vannak a megye középiskolásai, elsősorban a gimnazisták. Az együttműködést persze negatív jelenségek, feszültségek is jellemzik. A képzőművészeti tárlatojc látogatóinak csak 40 százaléka diák, kevesen vesznek részt honismereti táborokban, csökkent a pályamunkát író tanulók száma is. A moziüzemi vállalat kihelyezett vetítései mellett — ahol lehetőség van az elemző, értékelő beszélgetésekre is — az egyéni mozilátogatások inkább az alacsonyabb művészi színvonalú, tartalmilag vitatható filmekhez kötődnek. Csökken az érdeklődés a nyelvtanfolyamok iránt, visszaesett a színjátszókörök száma, ezzel együtt az amatőr diákszínjátszás színvonala is. A példák és ellenpéldák sora tovább bővíthető. Mindez arra késztette az illetékeseket, az oktató-nevelő munka egészét vagy valamely konkrét területét magáénak valló intézményeket, szervezeteket, hogy azt is átgondolják: milyen irányba, hogyan kell továbblépni a jövőben az oktatás és a közművelődés kapcsolatának javítása érdekében. Ügy tűnik, az egyes területeken a magas színvonalú együttműködés mellett — amelyet szervezeti és szemléletbeli változások is előidéztek — a gondok megoldása a nevelési rendszer egészének még pontosabb összehangolását igényli. Ehhez a két intézményrendszernek jobban meg kell ismernie egymás munkáját, ennek eltérő sajátosságait, anélkül, hogy túlbecsülné a kapcsolatokban rejlő lehetőségek bármelyik elemét is. A kölcsönös igényeket tényszerűen fel kell tárni, pedagógiai szempontból szükséges elemezni az eddigi eredményeket. A lehetőségek, a szándékok és a célok számbavételével nemcsak a közoktatási és közművelődési intézményeknek kell élniük, de nagyobb figyelmet kell erre fordítani a helyi és megyei tanácsi irányításban, a szakfelügyelet rendszerében is. II megyei köznevelési aktíva beszámolójában így fogalmazták meg a közös tennivaló tanulságait: „Az ifjúság jövőjéért érzett felelősségtudat erősödése következtében kölcsönössé vált a kezdeményezés az iskola és a nevelést segítő partnerek között. A művelődéssel, az ember nevelésével foglalkozó szakemberek érdekeltsége több oldalú. A nevelőmunka eredményessége viszont az egész társadalom nyeresége.” Könyvremekek Füreden A könyvkötészet múltja és jelene címmel nyílt reprezentatív kiállítás a tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban — Váci György kétszeres aranykoszorús mester, parlamenti könyvkötő munkáiból és a tulajdonában lévő kötészeti remekekből. A tárlatot január végéig tekinthetik meg az érdeklődők. Képeinken néhány a különlegességek közül (Fotó: T. K. L.) CSONTTÁBLÁS KÖTÉSEK T /Vl! j " 4 [4 ß fémmel díszített diszkotesek Bálint Judit
