Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-05 / 261. szám

1986. NOVEMBER 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Tízmillió dollár apró tételekből A kis export is export További tartalékok várnak feltárásra Kerekasztal-beszélgetés a herényi „Aprítóban” II gyárban megmozdult valami fl műszaki értelmiség helyzetéről, munkájáról, keresetéről, közérzetéről A Külkereskedelmi Minisztérium 1982—83-ban hozta létre megyei megbízotti hálózatát, s a megbízottak fő fel­adatává akkor az úgynevezett kistételű export szervezé­sét és lehető fellendítését tették. Nem véletlen ez az idő­pont, hiszen a nyolcvanas évek első felében egyre éle­sebbé vált a helyzet a külpiacokon, s gyengülő pozícióink miatt — főként a dollárexportban — a korábban mellé­kesként kezelt apró tételeket is egyre inkább meg kellett becsülnünk. Az elv egyértelmű: a kis export is export, s a kevés dollár is dollár! (A „kevés" egyébként 1985-ben 280 millió volt, tehát jelentős nagyságrend!) A KKM Szolnok megyei megbízottjával. Szabó La­jossal, a megye kistételű exportjának helyzetéről, s a megbízotti rendszer műkö­désének tapasztalatairól be­szélgettünk. — A nyilvánosság előtt kevéssé ismert a Külkeres­kedelmi Minisztérium me­gyei megbizottainak műkö­dése. Melyek a legfőbb fel­adataik, s mik azok a főbb eszközök, amelyek révén se­gíteni tudják az exportálni szándékozó megyebéli cége­ket? — Félig hivatalnoki, félig menedzseri feladatokat kell ellátnunk. A jelentősebb ter­mészetesen az utóbbi fel- adatcsoport. A kistételű ex­port szándékával jelentkező gazdálkodó szervezeteket és a külkereskedelmi vállalato­kat kell összehoznunk, s vé­gigkövetjük az üzlet útját a megvalósulásig. Emellett fel­adatunk egy külkereskedelmi szemléletmód kialakítása a megyében, a különböző in­formációk folyamatos közve­títése, valamint tájékoztatás a szabályzók változásáról... — Maradjunk most a me­nedzseri feladatoknál! Mi­lyen módon kerülnek kap­csolatba ügyfeleikkel? Bejön például a gazdálkodó szerve­zet képviselője, és bejelenti, hogy ők exportálni szeret­nének. ..? — Ez az egyik iránya a közvetítő tevékenységünk­nek. Ilyenkor mi megkeres­sük azokat a külkereske­delmi vállalatokat, amelyek­nek profiljába illik a kivitel­re ajánlott áru, s ajánlato­kat kérünk tőlük, összehoz­zuk az üzletfeleket. Gyakori azonban az is, hogy a külke­reskedelmi vállalatok jelez­nek kistételű külpiaci igé­nyeket, s ők várnak ajánla­tokat. Ilyenkor a termelő­ket kérdezzük meg, hogy van-e szóbajöhető árujuk. — Mi alapján minősül egy-egy exportajánlat kisté­telűnek, s milyen elvek sze­rint sorolnak ide egy-egy szállítmányt? — A felső értékhatár 25 millió forint. Ezt azonban nem kezeljük mereven, mi­vel az azonos profilú expor­táló cégek eladni szándéko­zott tételei is igen eltérő nagyságrendűek, van ame­lyik jóval alatta marad az értékhatárnak, ám van olyan is, amelyik valamivel meg­haladja azt. Természetesen ez utóbbi esetben is segítünk az üzletkötésben — Konkrétan most már Szolnok megyéről: milyen nagyságrendű a kistételű ex­portforgalmunk, s milyen körből kerülnek ki a leggya­koribb ügyfeleik? — A megye kisvolumenű exportja az elmúlt évben a 10 millió dolláros szintre „állt be”. Kisebb eltérések­kel ezt a nagyságrendet tud­juk produkálni. A ’86-os első félévi eredmény 4 millió dol­lár volt, ami némileg elma­rad a szokásos időarányos­tól. A leggyakoribb kistételű exportőrök a szövetkezeti szektorból kerülnek ki, s fő­ként az ipari szövetkezetek azok, amelyek technikai színvonala alkalmas az ex­portképes termékek gyártá­sára. — Hogyan lehet értékelni ezt a 10 millió dollárt? Sok ez, vagy kevés? — A helyes értékeléshez néhány jellemző dolgot fel­tétlenül el kell modani. Szol­nok megye közismerten me­zőgazdasági profilú terület, exportcikkeinek jelentős há­nyada ebből az ágazatból kerül ki. Élelmiszer-kivite­lünk egy része viszont kö­tött pályán bonyolódik, ál­landó külkereskedelmi vál­lalatokon keresztül, s ezek­hez nincs szükség a mi köz­benjárásunkra. Az értékelés­hez hozzátartozik még egy dolog: a kistételű exportfor­galomban ritkák az ismétlő­dő rendelések, állandóan változik az árucikkek köre, így minden tétellel külön je­lentkeznek a szervezési és lebonyolítói feladatok. Mind­ezekkel együtt elfogadható a jelenlegi nagyságrend. — Ez azt jelentené, hogy nincsenek további tartalé­kok, nincs reális mód a for­galom növelésére? — Természetesen koránt­sem tartunk még lehetősé­geink maximumánál. Meg­van ugyanis az exportszán­dék a megye gazdasági egy­ségeiben, de az előrelépéshez néhány dolgot másként kel­lene csinálni... — Például...? — Elsőként talán a szállí­tások módját, gyorsaságát említeném. A partnerek sok­szor kérnek gyors teljesítést, ennek az elvárásnak azon­ban nem mindig tudunk megfelelni. Aztán itt van az a téves szemlélet, miszerint mindenki az exporton akar meggazdagodni. Holott ez ma nagyon nehéz. Gazdálko­dó szervezeteink ezért gyak­ran „kiárazzák’' magukat a piacról, akkora hasznot sze­retnének, ami miatt üzletek hiúsulnak meg. Azt látni kell, hogy eladni általában nehéz, kínálati helyzet jel­lemzi a piacokat, s ilyen kö­rülmények között az eladó kényszerül áldozatokra! Vé­gül az export növelésének le­hetőségei között említeném a Külkereskedelmi Miniszté­rium és az ágazati tárcák ál­tal közösen kiírt pályázati rendszert. Sokszor ugyanis éppen a tőkehiány akadá­lyozza az exportképes termé­kek gyártását, s e bajokon segíthet a pályázat. — Várható-e valami új­donság a közeljövőben, va­lami többlet szolgáltatás, ami megkönnyítené az ex­portőrök helyzetét? — Jelenleg nincs sajnos a megyében önálló külkeres­kedelmi tevékenységre orien­tált iroda, pedig fontos len­ne, hogy a külkereskedők itt legyenek, ismerjék a he­lyi sajátosságokat, és köz­vetlen kapcsolatba kerülje­nek a termelőkkel. A közel­jövőben szeretnénk valame­lyik külkereskedelmi válla­lattal ilyen megyei irodát nyittatni, ami sokat segít­hetne a helyzeten. Különö­sen most, hogy jelentősen szabadabbá vált a külkeres­kedelmi tevékenység, s így egy ilyen iroda lehetőségei csaknem korlátlanok lehet­nének. L. M. L. Szovjet exportra dolgozik Tlszaderzsen az Abádszalókl Lenin Tsz bőrdíszműves rész­lege. Jelenleg strandtáskákat varrnak, a szalagon lévő típusból 7 ezer darab készül. Napjainkban sok szó esik a műszaki értelmiség helyze­téről, szerepéről, a népgazdaság fejlődésében reá háruló fel­adatokról. Az elvárások megfogalmazása is mutatja azt a szemléletváltozást, amely üzemeinkben, vállalatainkban vég­bemegy. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének közelmúltban tartott tisztújító közgyűlése is megállapította, hogy a műszaki alkotómunkát kedvezőtlenül befolyásoló körülmények gazdaságunk és társadalmunk alap- problémái közé tartoznak. Megoldásukban fontos szerep hárul a vállalatokra, amelyek kapun belül is sokat tehetnek saját szakembereik elismeréséért, a felhalmozott szellemi energiák kibontakoztatásáért. Az előbbi gondolatok jegyében beszélgettünk az 1100 dolgozót foglalkoztató Jászberényi Aprítógépgyár mintegy 200 műszaki értelmiségének helyzetéről, a vállalat gazdálko­dásában betöltött szerepéről Goda Zoltán műszaki igazgató­helyettessel, Beluzsár András technológiai osztályvezetővel és Oláh János beosztott technológussal. Átlag alatt keresnek Goda Zoltán: Az évtizede­ken keresztül rosszabbodó helyzeten az új gazdasági mechanizmus se segített. Három-négy éve a műszaki­ak társadalmi megbecsülése mélypontra ért, azóta a MTESZ és más szervek köz­reműködésének köszönhető­en enyhe javulás tapasztal­ható. Az országos kép jel­lemző az Aprítógépgyárra is. Beluzsár András: Egy 1981 - ben készült felmérés azt mutatta, hogy az Aprítógép­gyárban a műszaki értelmi­Goda Zoltán ségiek bérezése elmaradt a hasonló kategóriájú, szerve­zettségű vállalatokétól. A szemléletváltozás hatására ’83-tól a bérfejlesztésekkor a vállalat külön gondolt a szel­lemi dolgozóira, sőt a felső­fokú végzettségűek rendkí- vüli fizetésemelésben is ré­szesültek. Ennek ellenére még így sem értük el az át­lagot. Néplap: Néhány éve még súlyos gondot okozott a vál­lalatnak a munkaerőhiány. Anyagiak miatt jó szakem­berek, köztük diplomások, fordítottak hátat az igényes munkának, a magas techni­kának. Goda Zoltán: Kétségtelen, hogy nem tudtunk verse­nyezni az igénytelenebb munkát, de magasabb fize­tést kínáló üzemekkel. A szellemi munkának ilyen módon történő leértékelődé­sével szemben tehetetlenek voltunk és, hogy a folyamat megállt, abban mindenkép­pen szerepet játszottak a dif­ferenciált béremelések és a vállalatnál is megalakult kisvállalkozási formák. Beluzsár András: A válla­lati géemkákban valóban ki­egészítheti fizetését a műsza­ki értelmiségi is, de ez akkor szerencsés a vállalat és az egyén szempontjából, ha egy mérnök a felkészültségének megfelelő munkát végez. Ál­talában adott is erre a le­hetőség, de van arra is pél­da, hogy munkaidő után két diplomával ládát szegez az egyik csoportvezetőnk. Néplap: Ez a munkaszer­vezés kritikájának is felfog­ható? Goda Zoltán: Igaz, hogy a szervezéssel nem vagyunk elégedettek, de ez az eset inkább össztársadalmi prob­léma mi helyben, egyedül nem tudjuk megoldani. Néplap: Mit tehet a válla­lat a fizetésemelésen túl a zaját diplomásaiért? Fiatal szakemberek letelepítésére, munkakörülmények javítá­sára. vonzó szakterületekre gondolok. Néplap: A gyár kollektívá­ja hogyan fogadja a műsza­ki értelmiség helyzetében, bérezésében tapasztalható változásokat, egyáltalán mennyire becsüli saját ér­telmiségét? Beluzsár András: Minden­ki tisztán látja, hogy a foko­zódó teljesítménykövetelmé­nyek a műszakiakra is na­gyobb terhet rónak. A telje­sítménybérben termelő fizi­kai dolgozót az érdekli a leg­jobban, hogy a munka zök­kenőmentesen haladjon. A jó előkészítés feltétele pedig, saját érdekében is, a műsza­ki értelmiség fokozottabb megbecsülése. Oláh János: Mikor lent járok a nagycsarnokban, kérdezgetik tőlem, mit dol­gozom, mennyit keresek. Az egyik munkás azt mondja: ezért a munkáért ilyen so­kat, a másik pedig: ennyi­ért kár volt Moszkvában annyit tanulni. Néplap: És milyen ma a műszaki értelmiségiek köz­érzete a gyárban? Beluzsár András: Ot-hat éve kifejezetten elkeseredett volt, most reménykedő. Ügy látjuk, egyre magasabb szin­ten foglalkoznak a sorsunk­kal, a gyárban is megmoz­dult valami. Lukácsi Pál Beluzsár András tünk és ez nem minden vál­lalatnál adatik meg. Vég­eredményben elégedett va­gyok a választással, mert a munka is tetszik, modern technológiával dolgozom, perspektívát is látok benne. Beluzsár András: Tíz éve, mikor munkát kerestem, ne­kem is ez volt a rangsor, tehát a garzonlakásokkal jól „gazdálkodik” a vállalat. Egy idő után azonban megvál­tozhat a sorrend, mert ha nem tetszik a munka, ke­resgél az ember és talál is vagy lakást vagy magasabb pénzt. Goda Zoltán: Ezt a három dolgot nem lehet különvá­lasztani, s amennyire tudjuk, igyekszünk is összehangolni őket. A fiatal szakemberek letelepítése érdekében elő­ször is szoros kapcsolatokat tartunk a különböző egyete­mekkel, főiskolákkal, gon­dolunk a lakásgondjaik meg­oldására is. Mint egyedi gé­peket gyártó vállalat azt hi­szem, a szakmai igényeknek is sokoldalúan meg tudtunk Oláh János Oláh János: Jó egy éve hetedmagammal kezdtem friss diplomásként Jászbe­rényben. Itt valamivel több fizetést adtak, mint Borsod­ban, de még ennél is fonto­sabb volt, hogy lakáshoz ju­tottam. Ha rangsort akarnék állítani, akkor a munka tu­lajdonképpen csak a harma­dik helyre szorult az elhe­lyezkedéskor. Az elmúlt év alatt a garzonból egy na­gyobb lakásba is költözhet­Gazdálkodás a szellemi tökével Néplap: Elégedett minden­ki a rá kirótt feladattal? Oláh János: Munkám 80 százaléka végzettségemnek, beosztásomnak megfelelő, és annak több mint felét érdek­lődéssel, szívesen is csiná­lom. Van, ami természetsze­rűleg hozzátartozik a fel­adathoz, de a munkaidőm egyötöde szervezetlenségek­ből eredő kiesésekre megy el. Beluzsár András: Tévedés azt gondolni, hogy a mérnö­ki munka tiszta alkotás, mert sok rutinfeladatot kell a mindennapi életben elvé­gezni. Egy vezető beosztásban pedig a közvetlen alkotásra még kevesebb lehetőség nyí­lik. A nem rám tartozó fel­adatokat igyekszem leadni munkatársaimnak, de még így is jóval több marad a kelleténél. Goda Zoltán: Nem is any- nyira a szervezetlenség, mint az egyedi gépgyártásból ere­dő túlzott operativitás az oka a munkaidő ilyen elaprózó­dásának. A technikusképzés megszüntetésével pedig, ami szerencsére újból megindult, a mérnökök kényszerülnek a kiesett középvezetők munká­jának egy részét elvégezni. Ez nagyon rontja a mérnöki munka hatékonyságát, pedig a piaci helytállás, a verseny- képesség megköveteli, hogy jól gazdálkodjunk a szelle­mi tőkénkkel is. Néplap: Mit tesznek ennek érdekében? Goda Zoltán; A VII. öt­éves tervben meghatározott műszaki fejlesztés, fejlett technológia bevezetése fel­tételezi a jól képzett mű­szaki értelmiséget. Hosszabb távon gondoltunk egy saját termék kifejlesztésére alkal­mas gyártmányfejlesztő rész­leg létrehozására, továbbá folytatjuk az automatizált berendezések, számjegyve­zérlésű gépek üzembe helye­zését, amelyek mindenkép­pen több lehetőséget adnak a megszerzett tudás hasznosí­tására. Természetesen el is várjuk, hogy éljenek a lehe­tőséggel, legyenek kezdemé­nyezők, mert befektetés nél­kül is találhat a saját terü­letén egy aktív műszaki ten­ni-, javítanivalót. Beluzsár András: Az akti­vitással szerintem nincs is baj, mert például az éven­ként 3—4 millió forint meg­takarítást eredményző újí­tások 70—80 százalékát ez a réteg, főleg beosztott mér­nökök nyújtják be. Oláh János: Engem egye­lőre a saját munkaterületem minél alaposabb megismeré­se köt le. Világosan látom a feladataimat, de a vállalat egészét még nem ismerem. A bő egy év alatt olyan dol­gokat kellett elsajátítanom, amelyeket az egyetemen nem tanítottak. Elkeseredés, reménykedés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents