Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-05 / 261. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. NOVEMBER 5. Az ajtó egyre nyílik. Mire aiz óra pontosan hatot mutat, foglaltaik a Zádor utcai, •frgytemrí ziárxtaislkioln kis tantermének padjai. Szabó András tanácstag is beült a kezdésre váróik Ikozé, de ahányszor benyitnak, fölnéz, s 'köszönti az énkiezőt. Kedves jó barátom, jó es,tót, hozta isten Juliska néném, szervusz kedves fiatal' barátom — mondja, s ilyesmi a fogadó- dása is. Ismerik egymást az embereik, és ismerik a tanácstagot is. Az Okát fölemlíti Szabó András, mindjárt az elején. — Kedves barátaim, választóim, megint eltelt fölöttünk egy esztendő, beszámolóra hívtam önöket. Harminckilenc esztendeje éleik Karcagon, nem kell bemutatkoznom. Ugye, azért se, mert tavaly ötödször tiszteltek meg a bizalmukkal, pedig hát én, koromra való tekintettel már nem is nagyon jöttem számításba. Déhát a bizalom engem valóban kötelez. Ötödször választottak tanácstagjuknak ebben a tízes számú választókerületben. Száznyolcvanhét család1, vaigy (hét utca embere. Mivel itt élek, elmondhatom,, fogadóórát sose tartottam, de úton-útfélen, otthonomban mindenki kérdését, kérését mindig fogadtam. Nohát, kezdjünk bele, van miről beszélnem . .. Ilyen, keresetlen szavakkal folytatja a tanácstag, a 66 esztendős nyugdíja® pedagógus a mondandóját. Először a hatodik ötéves terv karcagi városfejlesztési eredményeit sorolja. Fölépiilt 1203 'lalkiás, elkészült a tegh újalbto büszkeség, az autóbusz-pályaudvar. megépült öt és fél kilométer út. tízezernél' több négyzetméter járda. Új boltok nyitásával javult a külső területek ellátása. A kórház mellett nővérszálló emelkedik már, s új általános iskolája, sport- csarnoka lett a hatodik ötéves terv idején Karcaginak. Iigaz. lakossági áldozattal, de 28 utcáiban már gázzal főznek. fűtenefc, s ugyanüy módon épül sz-'nnyvíztiszti/tó és csatornahálózat is. S közben, hirtelen szigor ára. vált a tanár űr hangja. — Hanem kérem szépen, az, hogy Karcag szemetes, rendetlen város,, a lakosságának a bűne. Az enyém, az önöké, valamennyiünké. Csak egyet mondok errőli, érthető lesz. A tanács a tavaszon összetalkarította, ösz- szeszedette a rengeteg szemetet — egyszer, kifizetett érte 136 ezer forintot. Kénem, nézzünk szét megint tömórdlek a szemét! Helyeslő közbeszóló®» néhány fél 'mondat szól a tanácstag véleménye mellett: a városbejáiratolkban mindenütt hulladék, szeméthegyek fogadják az embert. Szégyen, ez a miénk, tényleg. — így igaz — bólint rá Szabó András, — egyetértünk. S mondja tovább: — Ha azt alkarjuk, hogy az utóbbi; években létesített fa- zelkashiázunkat, meg a t.ái- házat sokan keresLsék föl, idegenfomgiailímunk legyen nem kevés haszonnal, bizony, rendszeretőbbék lehetnénk. S a kitérő után sorolja a hetedik ötéves terv városfejlesztési elképzeléseit. Lesz végié kerékpárút, először a Kisújszállási úton, aztán a Madarasán. Javítják a karcagi víz minőségét is, s éhhez., valamint a vízbázis növeléséhez húszmillió forintot adott a mlegyai tanács. Mindig panaszkodunk az ivóvízrei, hátha végre sikerül jobbítani. Közbeszól; megint valaki: — 'bizony, itt az ideje, mert eddig tőlünk hordták az ivóvizet a jóságáért, lassan nekünk kell hozni máshonnét... — Újabb ezer lakás fölépítésével számolunk a hetedik ötéves terv Napi híreinkben . már közöltük, október 20—30 között a Karcagi Városi Tanács negyvenhárom tagja beszámolt az 1985- ös választás óta végzett munkájáról választókerületében. Karcagon évtizedek óta megszokott, hogy a nagy mezőgazdasági munkák végeztével, ősszel találkoznak választóikkal a tanácstagok. Bár a tanácstörvény időszakot nem, csupán évente egy beszámolót ír élő kötelezően, Karcagon a megszokott rend szerint az idén is ősszél — ok- tőber végéig rendre lezajlottak a tanácstagok beszámolói. A negyven- három találkozón több ezren vettek részt, s öt- stzáz körüli a közérdekű bejelentések, javaslatok, felvetésék száma. Egyéni panasz kevés hangzott el, a késő esti órákig tartó tanácskozásokon inkább a közösség, a város dolgait vitatták az emlberelk. A tanácstagok egynegyede fialtak első ciklUEiban megválasztott. A városi tanács a beszámolókhoz tartalmas anyagot 'készített minden tagja számára, amelyben a 'hatodik ötéves terv városfejlesztési eredményeiről, s a hetedik céljairól tájékoztathatták választóikat. Külön beszámoltak a településfejlesztési hozzájárulás megszavazásának eredményéről, s az 1987- ben érvénybe lépő ház- adórendeletről is. éveiben, s él ne félejtfem, hogy a nasyvénkerti telepszerű építkezések . mellett ugye a közmű- és kapcsolódó sízoligál'tatásiakkail is lépni kell. Ide sorolóm az egyik legfontosabbat: lesz központi orvosi rendelőnk., meg gyermekorvosi rendelőnk is új. ráadásul a mi pénzünkből, a településfejlesztési hozzájárulás hatszáz forint- jailbóll — jelenti be a tanár úr, s láthatóan mindenkinek tetszik így a tehó. Bár fél mondatokkal teletűzdelt. közbcszóliáscikika! teli a tanácstagi beszámoló, mindenki érti még a félsiaa- valkffal véleményt 'nyilvánítókat is. A tanácstag azonban nem elégszik meg 'einy- nyivel. Elmondja, unit keli tudni a házadó új fizetési iköte'eaettségeiről. S néhány más jó tanáccsal is szolgál. Felhívja a jelenlévők figyelmét, hogy muinikaiidéjülk után is mehetnek a taináceiházára ügyeiket intézni, minden héten szerdán 'hosszabbított rendiben, működik az ügyfél- szoigiáiat. Aztán azokhoz szól, akik mostanában vitetik haza a szenet, a fát. Ne restelljenek számlát kérni a fuvarostól. — Nem bizonyos ugyanis. — hunyorít a fénybe! — hogy amennyit kimond, le is írja az ember. Jegyzőkönyvvezető várja, hogy írhassa a többit. Van is dolga, mert egy-egy ember,, mint Kerekes József, Mile István, Mariák Kálmán, özvegy Balogh Béláné, Hajnal János, Joó Sándor, Kóródi Sándor, Kovács László nem egy, nem is két javaslatot mond el, kérdez is a tanácstagitól, egymástól. Mennyit is keflllene fizetni a szennyvíztisztító társulatban', s miikor köthetnek rá a Dózsa György útiak? Az Alkotmány utcáiban élőknek milyen lehetősége van a szennyvízelvezetésre? Ki tisztítja majd a fölemlített, épülő kerékpárutakat, mert télen nehéz lesz hóesésben karikázni? Mit lehetne tenni, lakossági pénzből mennyi kellene erre az áldatlan te- lefomhelyzetre, mármint a javításra? Közterület-f élügyelők vannak már Karcagon isi, hogyan bírják rá azt a veszekedős, h iirtelenharagú embert majd a rendre, aki tyúlkot, Hibáit, disznót nem restell az utcára hajtaná naphosszat? Mikor lehetne a tervek között a városi tévét is szóba hozni? Nem kellene Karcagon is terjeszteni a számítógép ismeretét? Fiatalok, idősebbeit, öregük.- mindenkinek van mondani va’ója. Néhány idősebb azt feszegeti, jobban 'keltene vigyázni arra, ami már megvárt, amit egy&zer nehéz pénzekből, sóik munkával megteremtették. Emlegetik a fásításit, kár, hagy sok kis csemete elpusztult .tavaly ősz óta. A köztéri virágágyásokra is tekintettel tehetnének a közlekedőik. Valaki megint a telefon-, a telex- összeköttetést hozza szóiba, s Úgy tudja, a Kunság Keres- Ikledeim! Vállalat karcáig# telepéről minden ‘nap vonatozik egy ember Szolnokra, viszi adatfeldolgoizásoa a pa- pírókat. Csak könnyebb lenre, ha nem két napba kerülne, míg egy initerurbám loapcadlias sikerül! Többen, s a tanácstag .is rábólint az igazukra — azt vitatják, miért távolsági autóbuszjegygyei utazhatnak a karcagiak (Bérékfürfjőré. Mindig azt hallják, Berekfürdő Karcaghoz tartozik, kicsit drága ez az összetartozás, ha buszra iil az ember a városban. A jegyzőkönyvvezető írja a 'kérdéseket, a tanácstag senkit nirm szakít felibe, de félmondatokra is .ismerősen i ából int. Jó két órahosszán át egy nyelven beszélteik a várasd ik v állas ’.t ott jukkáit. M rgyatrázkodá-sra se volt stsunmii szükség! A címfotón: Karcag hel- városa, Mészáros János felvétele. Sóskúti Júlia A Jövő után mit hoz a Jövő? r Újra otthon a jákóhalmi asztalosok Már a századforduló előtt is iparosodott községnek számított Jászjákóhalma, azután pedig különösen megszaporodott a faluban a kézművesek száma. A lakossághoz viszonyított arányuk nemcsak a környékben, de országosan is magas volt. asztalosokból pedig talán csak Újpest előzte meg a zsúfoltságban. A két világháború közötti virágzása óta se szakadt meg az asztaloshagyomány a 3300 lelkes faluban. Ma is sokan űzik az ipart és keresik kenyerüket gyalupa- dok, fűrészgépek, mellett. Hogy pontosan hányán vannak, arra a tanácson se tudnak megbízhatóan válaszolni, mert a húszegynéhány kisiparos mellett termel ott Pappné László Katalin, elnökhelyettes 1984 tavaszán került Jákóhalmára. A BU- BIV jászberényi gyáregységében dolgozva már ismerte a jákóhalmiak hírét, tudott a gondokról, nehézségekről. Mégis vállalta a termelésirányítói állást, mert aiz üzem, a szép bútorok, érdekes munkafolyamatok megnyerték a tetszését. — Sokan ijesztgettek Já- kóhaümával, de csak itt jöttem rá. hogy jóval nagyobb egy asztalosüzem, sokan el is járnak a faluból, és többen pedig hivatalosan hátat fordítottak eredeti szakmájuknak — anélkül persze, hogy félretették volna a gyalut, a kalapácsot. Éppen tíz éve, hogy az 1951-ben alakult helyi Asztalosipari Szövetkezet egyesült az újpesti Jövő Asztalos Szövetkezettel. A kölcsönös előnyökkel kecsegtető együttműködés azonban már az első években megromlott. A két, nagy hagyományokkal büszkélkedő asztalostársadalom nem fért meg egymás mellett és a kapcsolatuk rendezését szolgáló többszöri kísérlet, türelmi idő után szakításra vitték a dolgot. szétzilálódott, a szövetkezeti fórumok csak formálisan működtek. Közös dolgaik rendezésére a múlt év közepén utolsó kísérletként kisszövetkezetté alakultak. A kedvezőbb adózás és jobb munkaszervezés hatására több éves kihagyás után idén tavasszal ismét osztottak nyereségrészesedést a faluban. Ennek ellenére a márciusi közgyűlés a kiválás feltételeinek a megvizsgálására bizottságot hozott létre. nél ezrekkel többre számíthat. de ha beválik az egyesülés, mondta, nem fog ingázni. Volt, akiben ez a változás érlelte meg, hogy önállósítsa magát, vagy új munkahelyet keressen. A többség mégis bizakodik, bár a múlton okulva csak a borítéknak hisz. így van ezzel a nyugdíj előtt álló Nagy Sándor is, aki szakmunkásként 3600 forintot visz haza havonként. Kovács Ferenc 1962 óta dolgozik a szövetkezetben, ő se kapott többet a legutóbbi fizetéskor. Társaival együtt elszalasztott lehetőségnek tekinti az önállóságot. A jól felszerelt, hatalmas gépteremben szinte elvész az ember, nem annyira a méretek, mint inkább a kevés dolgozó miatt. Kiszolgálna az üzem két műszakban kétszáz embert is, mondták a rövid beszélgetésre ösz- szeverődött asztalosok, ha nem hagyták volna így szétszéledni a társaságot. — Új, saját termékkel kell előállnunk — magyarázta Lukácsi József brigádvezető —, ami nemcsak pénzt hoz, hanem visszaadja a munkások szakmai önbecsülését is. A téeszben a jóval kisebb rezsi következtében olcsóbban tudunk termelni, és ha látjuk a munka értelmét, akkor megváltozik a hozzáál>iza!matlanság légkörében Fotó: T. Katona László elvész az ember. A jól felszerelt gépteremben az elkeseredés, mint gondoltam. Valósággal kilátástalannak látta mindenki a saját és a telephely jövőjét. A fizetések az ígéretek ellenére messze elmaradtak a központi dolgozókétól, fájlalták azt is, hogy az általuk létrehozott, egykor jól dolgozó, népes szövetkezetből egy utasításokat végrehajtó telephelyet csináltak. Mindkettő joggal sértette igazságérzetüket és szakmai önérzetüket. A rengeteg csalódás miatt nem hittek semmiféle ígéretnek, fásultság, bizalmatlanság uralkodott az üzemben. Amíg Jákóhalmán az exportra szállított rusztikus bútorok veszteséget termeltek, addig Újpest a jól fizető, jövedelmező megrendeléseket megtartotta magának. Természetesen a munkafegyelem is leromlott, sőt szándékos munkatlassítások is előfordultak. A szövetkezet vezetése, amelyben Jákóhal- mát addig nem képviselte senki, tehetetlen volt, a szocialista brigádmozgalom Partner akadt azért több is. Szívesen fogadta volna a kedvező adottságú, jó szakmunkás gárdát foglalkoztató telephelyet, az Orion jász- fényszarui, a BUBIV jászberényi gyáregysége, a Jászsági Építőipari Szövetkezet is. Végüli a júniusi közgyűlésen, amelyen kimondták a különválást, a helyi Béke Tsz mellett döntöttek. Ha már nem önállóak, legalább otthon vannak. A szeptember 23-án tartott közgyűlésükön először a tsz kimondta az egyesülést, majd második napirendként Az ellenszavazat nélkül hozott döntés is jelezte, hogy a jövőt mindkét fél már csak különválva tudja elképzelni. Ezután az események felgyorsultak Jászjákóhailmán. A községi vezetés már régóta szerette volna megnyugtatónak tudni az asztalosok dolgát, de az évek során kezdeményezett egyeztetések, békéltetések hatására a helyzet nem javult, sőt a telephely létszáma 10 év alatt a felére csökkent. Míg a bizottság a vagyon és a mintegy 17 milliós hitelmegosztás feltételeit vizsgálta, addig a telephely számba vette a lehetőségeit. Az elhanyagolt kádermunka a telephelyen azt eredményezte, hogy az önálló gazdálkodáshoz hiányoztak a jó szakemberek, de az önállóság visszaállítása ellen a legdöntőbb érv az volt, hogy a közös vagyon 70 százaléka mellett őket illetve a hitelből is mintegy 12 millió. Ezzel pedig egyedül nem bírtak. már a közös ügyekről tárgyaltak : vezetőséget választottak, alapszabályt módosítottak és elfogadták a VII. ötéves feladatok új célkitűzéseit. A 10 évvel ezellőtt 200 dolgozót foglalkoztató telephely létszáma mára nem éri el a százat. Sőt az ismételt egyesülés nem állította meg, az. el- vánidar'liást sem.. Az annyiszor csalódott szakemberek nem mindegyike bízik a jövőben. A szereidében dolgozó Ter- jéki László Pestre készül, mert ott a jelenlegi fizetésélás, sőt visszajönnek az eltávozott dolgozók is. Boríték oszlatja el a kételyt Szabari István, a Béke Tsz elnöke az előkészítés során, és az egyesülés óta sem ígért, csak tájékoztatott. — Mikor a község és a telephely vezetői ímeigllserestek minket, alapos számítást végeztünk, és megállapítottuk, hogy a hitelterhekkel együtt is előnyünkre válhat az egyesülés. Tehát nem hoztunk áldozatot, hanem kockázatot vállalva a gazdasági érdekünk szerint cselekedhetünk. Az év hátralévő részében gazdaságos, önálló termék előkészítésén dolgozunk. Megrendelés lesz, mert a telítettség ellenére a piaci kilátásaink kedvezőek. Január- t61 az asztalosok egyenrangú tagjai a szövetkezetnek, a borítékot illető kételyeknek pedig már az első hónapokban el kell oszlaniuk. A 270 dolgozót foglalkoztató téesz állományi létszáma az új főágazattal 365-re emelkedett, a termelési mutatókat is ebben az arányban növelték. Az alaptevékenységen kívüli árbevétel a korábbi 15 százalékról 41- re nő, a 12 milliós átlagos nyereséggel szemben pedig mintegy 20 millióval számolnak a következő években. Az asztalosok pedig, ha saját lábukra nem is állhatnak (és ez érthetően bántja szakmai önérzetüket), de otthon vannak, és a téesszel, faluval közös a gondjuk, közös lesz az örömük is. L, P. Társkeresés tartozással
