Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-27 / 279. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. NOVEMBER 27. IA tudomány világa I Ásványokból építőanyagok A meddőhányók kincse Algák, úszórákok, halak Tápláléktartalék a tengor A szénbányászat során a szén kísérőkőzeteinek, az úgynevezett meddőnek a fel- halmozódása sok gondot okoz világszerte. Az évek, évtizedek alatt kitermelt meddőkőzet-tömeg sok helyen már hegyeket alkot, csúfítja és szennyezi a környezetet, temérdek gondot okozván. Sokáig — egészen pontosan az 1950-es évek közepéig — hazánkban is „szükséges rosszként” kezelték a meddőhányókat. Míg azután a Tatabányai Szénbányák Vállalat szakembereinek egy csoportja — a világon elsőként — kidolgozta a meddőhányók értékesítésének technológiáját. összetevők szétválasztása A hagyományos szénbányászat mintegy 20 százalék meddőt termel, a modern ennél jóval többet is. Ennek az a magyarázata, hogy a gép nem válogat, kövestül együtt vájja ki a szenet. A vizsgálódások során az derült ki, hogy a meddőhányók 10—20 százaléknyi szenet tartalmaznak. Ám arra is rájöttek, hogy a szénbányák meddőhányóiban rejlő érték nagyobbik részét a 80—90 százalékot kitevő ásványanyagtömeg képezi, amely — mint bebizonyosodott — a cement-, a tégla- és a cserépgyártásnál hasznosítható. Elkerülhetetlen, hogy a kereskedelmi forgalomba kerülő fűtőszén ne tartalmazzon bizonyos mennyiségű meddőt. Előfordulhat azonban, hogy csak minimális mennyiségű meddőt tartalmazó, úgynevezett mosott szenet óhajt a megrendelő (megfizetvén annak borsosabb árát). Ilyen szénmosásra a 20 százaléknyi meddőt és 80 százaléknyi szenet tartalmazó keverék „nemesítése” esetén kerül sor. A technológia alapján az a felismerés, hogy míg a szén fajsúlya 1,4—1,6 kg/dm’, addig a meddőkőzeté 2,0—2,4. Ez a faj súlykülönbség elég ahhoz, hogy ennek alapján vízzel keverve és megfelelő gépi berendezések segítségével szétválasszák —, ha nem is a legjobb hatásfokkal — a két összetevőt. A szétválasztás egy fejlettebb változata a nehéz fajsúlyú ásványi anyagokkal segített mosás, ami úgy történik, hogy kis szemcséjű, úgynevezett nehezítő anyagokat kevernek a mosóvízben lebegtetett (szuszpen- dált), szénből és meddőkőzetből áll ló keverékhez. Az így létrehozott négy összetevő vőjű rendszerben (szén-, meddő-, nehezítőanyag-, víz) megnő a fajsúlykülönbség, s több szén kinyerését teszi lehetővé. Az alábbiakat a nagyszerű tatabányai találmány, a Hal- dex-eljárás megértéséhez volt szükséges elmondani. A probléma megoldásának nyitja az volt, hogy miként tudják egyszerűbben és olcsóbban létrehozni a faj- súlykülönbséget. Nos úgy, hogy egy, csak a saját nyersanyagból magából képzett szénmosási rendszert hoztak létre. Nehezítőanyagnak nem a drága ferrosziliciumot, vagy magnetitot használták, hanem magát a meddőkőzetet. Három összetevőjű rendszert hoztak létre tehát: meddő-, szén-, víz. A szénbányászati meddőhányók 80—90 százaléka 2,3 —2,4 fajsúlyú szilikátás- ványból áll. Ha ennek és az 1,4—1,6 fajsúlyú barna- vagy kőszénnek a keverékét folyékony állapotba akarják hozni, jelentős mennyiségű vizet is be kell vinni a rendszerbe. A szilikátásvány 0,5 mm-nél kisebb szemcsenagyságban van jelen. Ily módon megfelelően elhelyezett és alkalmazott réssziták és vibrátorfelületek segítségével az 1,0 fajsúlyú víz helyett sokkal nagyobb fajsúlyú (például 1,6—1,8-as), de még folyékony „folyósító-anyagot” tudnak a rendszerben tartani. Ekként létrehozható az a fajsúly, illetőleg sűrűség, amely szükséges a jó minőségű, a folyékony anyagnál kisebb fajsúlyú, tehát annak felszínére kerülő szenek kiúsztatásához a megfelelő gépekben. A szitákon áteső meddőt és a szénszemcsékről lecsur- gó zagyot hígítják vagy sűrítik, és visszavezetik a körfolyamatba. Ez az a pont, amelyben a Haldex-eljárás különbözik minden más meddőhasznosítási eljárástól, s amiért mind közül a leggazdaságosabb. Valóságos kincsesbánya A Haldex-üzem végtermékei tehát: a finom- és durvaszén, az iszaplepény és a csekély széntartalmú, 3—3,5 mm szemcsenagyságú meddő. A szén ipari tüzelőberendezésekben és a háztartási kályhákban egyaránt eltüzelhető, a porosabb részből pedig brikett készülhet. A meddő közvetlenül a felhagyott bányavágatok kitöltésére használható fel, továbbfeldolgozva pedig az építőiparban hasznosítható. Elsősorban mint könnyűbeton adalékanyag tekintettel arra, hogy 1000—1200 Celsius-fo- kon e meddő jól zsugorodik, s gáz fejlődése közben tartós szilikátkötések keletkeznek benne. A fejlődő gáz teszi likacsossá — és ezzel könnyűvé — a zsugorított meddőt. Az egészen apró, a 3 mmesnél is kisebb szemnagyságé és megfelelő összetételű meddőből tégla- és portland- cement gyártható. A kőszeneket kísérő palás kőzetek meddőjéből nagy szilárdságú klinkertéglát is készítenek, a barnaszén és a lignit meddőjéből pedig jó hő- és hangszigetelő téglák készülnek. Ha az őrleményben valamelyest több szén van. 5—10 százalékkal is csökkenthető a téglák térfogat- súlya, persze anélkül, hogy a szilárdsága megváltozna. A széntartalmú meddőt hasznosító téglagyárakban nő a kemencék tűzsebessége: csökken a téglaégetés időtartama, vagy másképpen: megnő a kemence kapacitása. Hírünk a világban Az alig több mint negyed- százados Haldex-eljárással ma a világ 10 országában 40 magyar érdekeltségű Haldex-üzem működik (s ha a szén konjunktúrája tartós lesz, bizonyára további üzemek építésére is számíthatunk). Elsőként a lengyel szénbányászat szakemberei figyeltek fel a magyar szabadalomra, s lengyel—magyar részvénytársaság alakult a meddőhányók feldolgozására. Ezt követően aztán több ország megvásárolta a tatabányai szakemberek technológiáját. A nyugati országok közül elsőként Anglia vette meg a meddőfeldolgozás licencét, s ott már igen sok üzem „fogyasztja a meddőhányók anyagát. Angliát Hollandia követte, majd Törökország is „feliratkozott” a Haldex- módra meddőfeldolgozót építők közé. De az Egyesült Államokban is működik már egy olyan üzem, amely évente 1 millió tonna meddőt dolgoz fel. Hazánkban ugyancsak komoly mennyiségű meddő halmozódott fel a szénbányászat kapcsán. A Haldex- eljárással az ezekben rejlő szenet általában gazdaságosan termelhetnénk ki — ehhez azonban mindezideig még nem fogtunk hozzá komolyabban. B. I. A világ tehetősebb országai nagy erőkkel kutatják az óceánokat, hiszen ezek ma még koránt sincsenek az emberiség számára kihasználva. A jövővel foglalkozó prognózisok legtöbbje viszont nagy fontosságot tulajdonít az óceánoknak a jövő nemzedékeinek a táplálásában. A kutatások a világóceán sok területén folynak, ám kivételesen nagy erővel kutatják az Antarktiszt körülvevő déli tengereket, mert az ottani áramlási, hőmérsékleti viszonyok kitűnő életteret jelentenek a vízben lebegő növényi és állati úgynevezett plankton szervezetek számára. A feláramló vizekben nyáron keletkező hatalmas ko- vamoszattömeg legjelentősebb fogyasztója a mikrosz- kópikus rákok, algákv medúzák mellett egy kb. 5 cm nagyságjú, rózsaszínű, garné- la-szerű világító úszórák, a krill. Nyáron többszáz négyzetkilométer kiterjedésű, hatalmas rajokba tömörül (a rajban az állatsűrűség 1000—1500 példány köbméterenként), és nagy mennyiségű zsiradékot és fehérjét raktároz testében, hogy télen 1000 méteres mélységbe húzódva átvészelje a sötét periódust. A nyári időszak végére a krill szárazsúlyának 70 százalékát tiszta fehérjetartalék alkotja. A krill a bálnák, a pingvinek és más tengeri madarak legfontosabb tápláléka, s a Déli-óceán az évi 400— 500 millió tonnára becsült krill produkciójával a Föld legmgyobb kihasználatlan természetes élelmiszerraktárának tekinthető. Egy krill — a vizsgálatok szerint — naponta 0,2—1,0 milligramm algát fogyaszt el, s a táplálékot 8 óra alatt emészti meg. Mikroszkópos vizsgálatok fényt derítettek arra, hogy a rák válogat a rendelSzámítógépes szakácskönyv Stockholm egyik szövetkezeti élelmiszerboltjában újfajta, számítógépe.' „szakácskönyvet” próbálnak ki. A berendezés, amely kapcsolatban van Stockholm egyijc adatközpontjával, billentyűzetből, képernyőből és nyomtatóból áll. A Be jelű gomb megnyomására 12 ételfajta jelenik meg a képernyőn : húsok, halételek, szendvicsek, italok stb. A megfelelő számbillentyű megnyomásával az érdeklődő néhány másodpercen belül részletesebb javaslatot kap. Kívánságára a gép kinyomtatva a rendelkezésére bocsátja mindazokat a tudnivalókat, amelyek egy-egy ételnek az elkészítéséhez szükségesek. A nyersanyagok listája és mennyisége persze megkönnyíti a bevásárlást. A „számítógépes szakácskönyv”-ben egyelőre ezer recept van, s ezt a számot meg akarják ötszörözni. Integrált gyújtásszabályozó Integrált elektronikus építőelemet fejlesztettek ki a Német Szövetségi Köztársaságban a zárószög-szabályozású tranzisztoros gyújtóberendezésekhez. A babszem- nyi gyújtásszabályozó gondoskodik róla, hogy a primér áram a nagyfeszültségű gyújtótekercsen át a gyújtási időpontig elérje a maximális megengedett értékét. Felismeri és kiegyenlíti a mo- tor-fordulatszám, a telepfeszültség és a gyújtótekercs belső ellenállása változásait. Ezen a módon az üzemi állapottól függetlenül állandó gyújtásenergiát érhetnek el a legjobb hatásfokkal. Az integrált gyújtásszabályozó javítja a hidegindítást és a keverék elégetését nagy fordu- latszámokon. kezésre álló algák között, s elsősorban a 40 mikrométernél kisebb algákat fogyasztja. Mivel a sarki vizek literenként 1—2 milligramm algamennyiségnek 70—80 százalékát 40 mikrométernél nagyobb algasejtek alkotják, kérdéses volt, hogy mi á' krill számára méreténél fogva hozzáférhetetlen algatömeg hasznosulási útja. Megállapították, hogy a nagytestű kovamoszatokat a szalpák fogyasztják el (az 1—2 cm-es, kocsonyás testű szalpák a krillhez hasonló sűrűségben úszkálnak az Antarktiszt övező vizekben.) Így a plankton fő fogyasztóinak sajátos „munkamegosztását” sikerült kimutatni. Egy másik területen, Afrika déli részétől nyugatra, Űj eljárást dolgoztak ki az érintés nélküli hőmérséklet mérésére az angliai Culham atomkutató laboratórium kutatói. A mérni kívánt hőmérsékletű térre lézersugarat irányítanak, és az ismert hőmérsékleten létrejövő hologramot rögzítik. Ha a vizsgált tér hőmérséklete A múlt század közepén a nyomdaipar tökéletesítése főleg az újságok nyomása miatt parancsolóan szükségessé vált, mert ezek előállítása egyre gyorsabb szedést, nyomást és nagy példányszámot követelt meg. E cél elérése érdekében az angol Richard M. Hoe 14 0 évvel ezelőtt 1 8 4 6-ban rotációs nyomdagépet szerkesztett. Eddig ugyanis az újságok nyomómatricái vas- rámába került befogásra, amely a nyomdagépen ide- oda járt, erre egy hengerből gombolyítódott le a papír és kapta meg az un. síknyoahol a víz már melegebb, a vizsgálatok kiderítették, hogy ez a világ halban leggazdagabb területe. A térség legtermékenyebb zónájában 0,4—0,5 gramm alga lebeg egyetlen köbméter vízben, s az algák naponta és köbméterenként 2500 milligramm szenet kötnek meg a fotoszintézis útján. Az állati plankton, amely itt főleg 5—6 milliméteres apró rá kokból áll, 20—60 százalékát fogyasztja el e hatalmas növényi masszának. Itt az emésztés 2—3-szor gyorsabb, mint a hideg sarki vizekben, s a populációk újratermelődése is jóval felülmúlja az ott tapasztalt értékeket. Képünkön egy új típusú tengeri planktongyűjtő berendezés (KS) emelkedik, megváltozik a lézersugár törési indexe is, s ez a hologramon fáziseltolódásként jelentkezik. Minthogy másodpercenként 44 ezer képet rögzíthetnek, ezen a módon rendkívül gyorsan végbemenő hőmérséklet-változásokat is tanulmányozhatnak, térben és időben. mást. Hoe arra gondolt, hogyha nyomóhengert készítene és arra lehetne rávezetni a papírt, akkor gyorsabbá válna a nyomás. Ezért olyan nyomdagépet szerkesztett, melyen a nyomólapok már hengerformá- júak voltak és két további henger vitte rá a papírost. Ezzel a módszerrel az addigi óránkénti 1000 nyomási példányt sikerült megkétszereznie. Rendszere az egész világon elterjedt és előfutára volt a mai rotációs gépeknek. Folyik az osztályozás az egyik lengyelországi meddőhányón (KS) K. A. Hoe rotációs nyomdagépe Hőmérséklet—hologram Technikatörténeti érdekességek A rotációs nyomdagép őse
