Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-22 / 275. szám
198Ó. NOVEMBER 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Aki éneklő országról álmodik Kották, levelek hat diplomatatáskában Tervezet a művelődési otthonok tevékenységének fejlesztésére Egyre fontosabb a sokszínűség Ha a gyengébb nemhez tartozna, tiszteletlenség és udvariatlanság lenne azzal kezdeni: ki hinné, hogy már nyugdíjban van! De ő csak státusza szerint nyugdíjas. A vele szemben ülő hiába keresi arcán az eltűnt idő nyomát: csak a hit, az erő, a műlhatatlanság jeleit találja. Mint régen, ma is ugyanazt, ugyanolyan energiával, meggyőződéssel csinálja. Fürgén — az ismerősökkel, a barátokkal útközben meg-meg- állva — siet számtalan dolga után, kezében a hat közül éppen a „járműs”, a „ko- dályos” vagy á „kótás” diplomatatáska. Talán csak a fiatalabb generáció között vannak egynéhányat akik nem ismerik közelebbről Buday Pétert, a Kórusok Országos Tanácsának alelnökét, egyben megyei titkárát. Ezt is félve mondhatjuk így, hisz az Éneklő Ifjúság mozgalom fáradhatatlan szervezőjeként nemcsak a megye minden szögletében, de országszerte a legapróbb gyerekek is ismerik. Kisebb megszakítással harmincöt éve vezeti a szolnoki Járműjavító Üzem Munkáskórusát, 1960 óta az Áfész Kodály Kórusának menedzsere, vezető karnagya; a megye ének- és zenei képzéssel foglalkozó pedagógusainak hosszú idő óta első számú mentora. A kezdetekről, az indíttatásról faggatom. „1935 óta élek Szolnokon, akkor költöztünk be Kisújszállásról, mert édesapám a Délibáb úti — akkor még gazdasági iskolában — kapott állást, itt tanított. A szegedi képzőben, aztán hazakerülve Kóbor Antal kórusában szerettem meg az éneklést, innentől számítható a kórusmozgalomba való ,be- lesodródásom’ is. A Thököly úti iskolában, aztán a Rákócziban dolgoztam, '48 után tizenhárom évig a volt Konstantin — ma Beloiannisz úti — iskolának voltam az igazgatója, Itt tanult egyik kedves tanítványom, Rigó Éva, aki ma kollégám, az Ajész Kodály Kórusának velem együtt hosszú ideje karna- gya. Az ötvenes években — azóta se látott mértékben — lendült fel a kórusmozgalom. A háború után a felszabadulás, az újjáépítés, a lét puszta öröme óriási energiákat adott az embereknek. Volt olyan időszak, amikor 67 énekkart vezettem egyszerre: persze ne gondolja, hogy ez mai mércével mérhető művészi színvonalat jelentett. De nem is ez volt a lényeg. Énekeltünk bizony csasztuskákat is, ha tojásbegyűjtésre kellett menni. És később sem a fizetség volt a Buday Péter: „...a díj persze, nemcsak az enyém...” Fotó: T. Z. fontos, hanem az emberek szeretete, az őszinteség, a tenniakarás; hogy voltak olyan célok, amiért közösen kellett és volt érdemes dolgozni.’’ Elkoptatott a fordulat, de Buday Péter életében mélységesen igaz: mindig az ügy; az éneklés, a kórusmozgalom szeretete, az emberek, a város szolgálatának ügye volt az elsődleges. Ezért vállalt sokszor emberfeletti erőfeszítéseket; a Verseghy gimnázium tanárából, majd tanulmányi felügyelőből ezért lett 1961-ben csaknem tíz évre a Szolnok Városi Tanács művelődési osztályának vezetője. „Életem egyik legszebb időszaka volt a hatvanas évek. Az osztályon remek munkatársakból álló csapat jött össze, mindent közösen, a város vezetőinek támogatásával sikerült elérni. Mert higgye el, az ember önmagában semmire sem képes, csak akkor, ha azonos szándékú, sok-sok energiával, tenniakarással megáldott munkatársakkal dolgozhat együtt. Ezzel a csapatmunkával sikerült elérni, hogy a szolnoki kulturális hetek, a diáknapok, a kórustalálkozók, a pedagógai továbbképzések ekkor indultak be, talán nem túlzás azt állítani, hogy ekkor a város az ország egyik pezsgő szellemi centruma lett." A hetvenes évek elején Buday Péter a megyei tanács művelődési osztályának középiskolai kulturális és énekzenei szakfelügyelője volt. Aztán következtek a korábbiaktól semmiben sem különböző nyugdíjas évek; a megye kórusmozgalmának szentelt — kora hajnaltól késő estig percre beosztott napokból összeálló — évek: próbák, továbbképzések, fellépések, fesztiválok, tárgyalások, interjúk, levelezések. „Jövőre lesz hatvanöt éves a Kodály kórus. Júniusban lesz a jubileumi hangverseny, és a szövetkezeti kórusok Vándor Sándor Szemléje. Előtte áprilisban Kölnbe utazunk vendégszereplésre, ami nagyon komoly felkészülést igényei, hisz Köln a nyugat-európai zenei élet központja, nagyon igényes, kritikus közönséggel. A Járműjavító Munkáskórusának a vasutas kórustalálkozó után Harsewinkel lesz a vendéglátója, erre az utazásra és koncertkörútra is nagyon készülnünk kell.” Hosszan sorolja tovább, hogy a közeljövőben milyen feladatok várnak rá, s a vezetésével már egész Európát bejárt együttesekre, akik — többek között — Írországban, Olaszországban, az NSZK-ban, Nyugat-Berlin- ben, Csehszlovákiában szereztek hírnevet Szolnok és a megye zenei életének. „A vendégszereplések valamiféle küldetést is jelentenek, hisz külföldön mi mindig az egész hazát képviseljük. Nem mellékes, hogyan, milyennek ismernek meg minket: nemcsak a kultúránkat, a zenénket, a kórusműveinket, de mint magyarokat is. És ez nemcsak az égtáj szerinti nyugaton fontos; hisz a legcsodálatosabb élményeink éppen a tallinni dal ünnepéhez kötnek bennünket." Gustav Ernesaksról, az észtek élőként is klasszikussá vált zeneszerzőjéről beszél, aztán a KÓTA elnökségében végzett munkájáról; arról, hogyan segítik a kórusmozgalmak sokféle eszközzel a művelődési házak, a' Járműjavító, és a szövetkeztek. Egy éneklő Magyar- országot dédelget álmaiban, mert a dal, a zene a legnagyobb közösségformáló erő. Magáról csak annyit mond nevetve: ebben csak kedvcsinálóként működhetek közre. Fiai helyett az öt unoka — leginkább Melinda — vonzódik igazán a zenéhez, melletük azonban sok-sok gyerek és felnőtt vallja, hogy Buday Péter példája játszott szerepet abban, hogy muzsikus vagy „csak” zeneszerető ember lett. Az emlékek között keresgélve, miközben az angliai útról, a doncasteri hangversenyről beszélünk, csak úgy mellékesen jegyzi meg: „a Pro-XJrbe díj minden elismerés közül a legbecsesebb nekem. Az a közösség, az a város tisztelt meg vele, ahol élek, ahol és amiért dolgozom. A hibáimmal együtt becsülnek meg, hisz a jószándék sokszor kudarcot vallhat. Ez a díj persze nemcsak az enyém. Azoké a kórusoké, embereké is, akik ma is együtt dolgoznak velem." Bálint Judit llbum Koczogh Ákos tanulmiiyaival Kiss Roóz Ilona Kiss Roóz Ilona keramikus régóta kialakult, határozott vonalú, teljes életművet tudhat magáénak. Szuverén, zárt, egyéni, s ötletekben, változatokban gazdag művészet az övé. Ha történelmi gyökereit keressük, visszamehetünk a reneszánszig, ha tartalmi elemeit bogozzuk a mitológiai, népművészet, polgári múlt ad találkozót nála, ha szakmai megoldásait vizsgáljuk: bravúros mesterségbeli tudását kell értékelnünk. Kiss Roóz Ilona munkásságát a neves műkritikus — Koczogh Ákos — mutatja be a Képzőművészeti Kiadó most megjelent albumában az olvasóközönségnek. A művelődési otthonok tevékenységéről, munkájuk fejlesztésének lehetőségeiről, legfontosabb tendenciáiról programtervezetet dolgozott ki a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztálya. A tervezet javaslatait különösen jdőszer'üvé teszi, hogy a művelődési otthonok hálózatára jellemző feltételbeli és fejlesztési eltérések az elmúlt években tovább növekedtek. Ezzel párhuzamosan a művelődési házak munkájának, társadalmi megítélése is mind bizonytalanabbá vált. Az utóbbi időben ehhez társult az anyagi források szűkülése. Mindez kedvezőtlenül hat az intézmények jelentős részére, főként a községek, a kistelepülések művelődési otthonaira. Márpedig ez utóbbiak vannak többségben országszerte, hiszen a megfelelő költség- vetési támogatással és képzett szakembergárdával rendelkező, elsősorban városi művelődési házak a teljes intézményhálózatnak csupán egynegyedét alkotják. Bár az állami támogatás összege az 1980-as 502 millió forintról 1985-re egymilliárd forint fölé emelkedett, legtöbb helyen csak a szinten tartást, az áremelkedések ellensúlyozását biztosíthatta. A támogatás megoszlásának aránytalanságára világít rá, hogy egy városi művelődési központra átlagosan évi hatmillió forint körüli összeg jutott, míg egy községi művelődési ház esetében a támogatás mintegy 380 ezer forint volt. A művelődési otthonok helyzetét, működési feltételeit vizsgálva a szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy egyre fontosabb a sokszínűség, a differenciált tevékenységforma megteremtése, az adott település sajátosságaihoz való alkalmazkodás. A tervezet nagy hangsúlyt helyez erre, jelezve, hogy a művelődési házak egy részénél már érezhetőek az egyéni arculat kialakítására irányuló törekvések. Jól mutatják ezt az elnevezésbeli különbségek is: például faluház, közösségi ház, szabadidőközpont. A tervezet rámutat annak fontosságára, hogy a kulturális tevékenységeknek, szolgáltatásoknak egymásra épülő rendszert kell alkotniuk. Különösen lényeges ez a művelődési otthonok és az iskolák együttműködését tekintve. A művelődési otthonoknak a jövőben mindinkább szem eíőtt kell tartaniuk a helyi jelleghez való alkalmazkodást. A helyi igényeket figyelembe véve, közösségekre támaszkodva lehet élővé tenni, tartalommal megtölteni a közművelődési munkát. Éppen ezért elengedhetetlen feltétel á nyitottság a lakosság irányában; ez egyúttal kisebb- pagyobb csoportok művelődési kezdeményezésének támogatását, az öntevékeny-’ ség különböző formáinak segítését is jelenti. A művelődési otthonok munkájának változatlanul kiemelt területe marad a társadalompolitikai tájékoztatás, a közhasznú ismeretek közvetítése, a mindennapi élet kultúrájához kapcsolódó információk átadása. Az elképzelések szerint azonban mind több olyan program, szolgáltatás megvalósítására van szükség, amely a családtagok Együttes, vagy párhuzamos aktív művelődését segíti. A tervezet fokozott figyelemmel foglalkozik a kiste- tepülések intézményeivel. Az országban mintegy ezer kisebb művelődési ház, klubkönyvtár működik, és fontos, hogy ezek képesek legyenek kimozdulni a jelenlegi holtpontról. Ezért a felújításoknál, a korszerűsítéseknél, az új művelődési otthonok létesítésénél a jövőben a kistelepülések, a városi lakótelepek elsőbbséget élveznek. Az előterjesztésben foglaltak szerint minél hamarabb el kell érni, hogy az országban egyetlen település se nélkülözze a közösségi összejövetelekre és tevékenységre alkalmas helyiséget, ahol állandóan jelen van a könyv, a sajtótermék és a mozgókép. Űj könyv az agrárszocializmusról Agrárszocializmus Magyarországon címmel tanulmánykötet jelent meg a Békés Megyei Tanács kiadásában. Az 1981-ben Orosházán megtartott tudományos tanácskozás 25 előadását közreadó könyv hozzájárulás a hazai agrárszocialista mozgalom kezdetének közelgő 100. évfordulójára készülő tudományos összegzéshez. A tanulmányok az 1981-es orosházi véres május elsejével, a május 2—3-i békéscsabai zendüléssel és a június 21-i battonyai földmíves-lázadás- sal útjára indult mozgalom szinte valamennyi kérdését érintik. Keletkutatás Novembertől az újságosstandokra került, s ettől kezdve a Magyar Posta is terjeszti a „Keletkutatás”-t. Az elsősorban tudományos cikkeket közlő, valamint az orientalisztikai témákban rendezett kiállításokat és kiadványokat ismertető folyóiratot a Körösi Csorna Társaság adja ki. Sanzonok, novellálT kulisszahasogatással Egy kellemes este Huszti Péterrel és Piros Ildikóval A Találkozások ’86 bérleti sorozat rendezvényeként Piros Ildikó Jászai-díjas, Érdemes Művész és Huszti Péter Kossuth-díjas, Kiváló Művész pódiumestjén szórakozhatott a közönség Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban csütörtökön este. A népszerű színészházaspár versekkel, novellákkal, humoreszkekkel, sanozonokkal szerepelt. ök is, mint minden művész, az ezerarcú, gazdag világú embert idézik, róla vallanak ismert költők, írók, segítségével. A tőlük megszokott (igényességgel és gonddal válogatták a műveket, s magas szintű előadásban tolmácsolták. A műsorban végigkísérték az ember élményéit a gyermekkortól a diákéleten át a szerelemig és a felelős felnőtt ember dolgos napjaiig. Benjámin László, Simon István, Szabó Lőrinc verseit mindenki szívesen hallgatta: A diákok gondatlanságát és szorongásait Ady Endre versei és Illés Endre novellája mutatta be, amelyeket Huszti Péter szuggesztíven, adott elő. Szerelemről szólt Paul Ge- raldy néhány kis verse, Sar- kadi Imre prózája, amit Piros Ildikó kedvesen és közvetlenül mondott el. Még furcsa figurákról, különös emberekről is beszéltek Karinthy Ferenc karcolatéval, és Huszti Péter saját novellájával. .. Mint ahogy a nemrég megjelent Királyok álarcban című könyve, az esten elhangzott novella is bizonyítja, Huszti Péter nemcsak az előadóművészetben, harem az irodalomban is tud értéket alkotni. Színházi titkokat is elárultak, ennek címe volt a Kulisszahasogatás, amelyet saját feljegyzéseik, kedves történeteik alapján állítottak össze. Végül dallamos századeleji sanzonok csendültek fel, Gyarmathy István zongorakíséretével. Fotó: T. K. L.
