Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-22 / 275. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. NOVEMBER 22. Szennyezni ingyen A napokban sajtótájékoztatót tartott a hazai környezet állapotáról Abrahám Kálmán államtitkár, az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal elnöke. Az érdeklődés szinte példátlan volt: több mint harminc kérdést tettek fel az államtitkárnak és munkatársainak az újságírók, és csak azért ennyit, mert az előrehaladott időre való tekintettel a tájékoztatási hivatal képviselője amolyan fegyverszünetet kért.. A felfokozott érdeklődés jóleső érzéssel töltötte el a válaszadókat. Ebből a szenvedélyből már lehet valami — akár egy környezetmentő mozgalom is, — összegezték benyomásaikat a hosszúra nyúlt tanácskozást követően a jelenlévők. Az egyik buzgó rádióriporter leinvitálta Ábrahám Kálmánt a Sajtóház elé az utcára, neki szegezte a mikrofont és megkérdezte: „Ez itt Budapest levegője; merjünk ebből szívni?” Az államtitkár válasza akár a környezetvédelem jelszava is lehetne: — „Tud a levegő helyett valami mást?” Nos, nem tudunk sem az éltető oxigén, sem a többi környezeti elem pótlására egyebet, hát akkor meg kell őriznünk a levegőt, á vizet és a földet élővilágostó; legalább olyannak, mint napjainkban. E szintentartás első hallásra nem túl merész program, hiszen a közúti közlekedésben például napról napra romlik a helyzet. A járműállományunk továbbra is nagy fogyasztású gépkocsikkal bővül, ráadásul az elhasználódásuk mértékével egyenes arányban növekszik levegőszennyező képességük. Hogy mennyivel? Például a levegő széndioxid tartalma az eltelt 80 < során tizenkétszeresére nőtt, így bátran elfeledhetjük azt a százalékos arányt, melyet a levegő összetételéről iskoláskorunkban a fejünkbe vertek. Az ország néhány veszélyeztetett településére úgynevezett smog-riadóterv készült. Használni ugyan egyenlőre nem kellett azokat, de a lehetősége fennáll az alkalmazásnak. A gyárak kéményeire szerelt filterek eredményeként szerencsére több erősen szennyezett területen javult a helyzet. A porkibocsátás például 20 százalékkal csökkent. A Szóin környékiek tanúsíthatják, hogy egyre kevesebb a panasz a fehérjefeldolgozó — közismert nevén a kutyagyár — kellemetlen „illatára” is. Kedvező tendenciát vehetünk számba a veszélyes hulladékok tárolásának dolgában. Országos program keretében elkezdődött a dorogi hulladékégető berendezés építése és a közeljövőben döntenek egy másik égetőmű helyszínének kijelöléséről. Szolnok megyében is tervezet foglalkozik a veszélyes hulladékok kezelésével és ártalmatlanításával. A VIII. ötéves terv elején Kuncsorba térségében indul a hulladéklerakó telep építése. A kétpói köz- igazgatási határhóz tartozó terület geológiai adottságánál és földrajzi helyzeténél fogva találtatott erre a célra a legalkalmasabbnak. A közelmúltban falugyűlés során érveltek a helyszín kijelölése mellett a Természetvédelmi Hivatal szakemberei. Szükség is volt a megnyugtató indoklásukra, mivel Kétpón a veszélyes hulladék f galma érthető izgalmat keltett. Elhangzott azonban a falugyűlés során, hogy sokszoros biztosítás jellemzi majd az objektumot, egyébként is a veszélyes hulladék csak dig jelent fenyegetést, míg a természetben • védekezni drágán szabadon fejtheti ki romboló hatását. A megyében tehát a belátható jövőben kipipálhatjuk e szennyező gócot. Ám így is marad elég, hiszen az erdők állapota, a természetes vizek, források mély rétegeinek szennyeződésének megszüntetése, mérséklése még megoldásra váró feladat. Az erdők 10 százalékánál mutatható ki károsodás — már pedig a zöl- delő lombok fogyásával az élet feltétele, az oxigén lesz kevesebb. De hát riasztó adatokat mindenki tudna sorolni. Az egyik újságíró megkérdezte, miért nem állítanak fel japán mintára levegőszennyeződést mutató oszlopokat a fővárosban? Ábrahám Kálmán válasza ez volt: „Ha nem tudunk pillanatnyilag semmit tenni, hogy tisztább legyen a légkör, minek idegesítsük az ott lakókat?” Valóban tehetetlenül állunk a környezetünk romlása előtt? A VI. ötéves terv során nem volt reális esély az állapotán javítani. Cél a további romlás fékezése volt, és tette is a Természetvédelmi Hivatal a dolgát: az újonnan létesített üzem' már szigorú normatívák alapján épültek. Aztán növelte a védett területek száma ‘ s ez ma már tiszteletet parancsoló nagyságrendű: több mint 520 ezer hektár, az ország területének 5,6 százaléka. Sok ez vagy kevés? A nemzetközi összevetésben rangos helyet biztosított számunkra — ha azonban arra gondolunk, hogy hazánknak alig egyhuszada van biztonságban, akkor semmiképp nem ünnepelhetünk. A egyensúly valahol ott borul fel a szennyezés „javára”, hogy amíg a környezetünk rombolása nem kerül pénzbe, addig a megóvása és rehabilitációja súlyos milliárdokat emészt föl. A tisztátalan levegő kapcsán például évente 15 milliárd forintot veszítünk — de hol és min nyerhetünk? Először is azon, ha takarékoskodunk az energiával. A képlet kétszer kettő: a fel nem használt energia nem szeny- nyez. Aztán szükség van a környezetet féltő közgondolkodásra. Komárom megyében környezetvédelmi társulás alakult, Győrött környezetvédő egyesülés szerveződött. Hazánk részt vesz a nemzetközi szervezetek munkájában, hiszen az országhatás nem jelent hermetikus elzártságot a szennyező hatásokkal szemben. Dicséretes együttműködések már is bontakoznak a szomszédainkkal. A népgazdaság jelenlegi helyzetében a környezetvédelem nem tűzhet maga elé irreális célokat, marad tehát a további romlás fékezése. Erre pénz is kerül, ha nem is annyi, mint amennyi kellene. A levegő tisztaságára a VII. ötéves terv során 4,7 milliárd forintot költünk. Ami azonban nem kerül pénzbe, az a szándék. A füstokádó autóban ne érezze jól magát a vezető. Az eldobott hulladékhegyek terheljék valamennyiünk lelkiismeretét. A nagy szennyezőgócok: a monstre üzemek, felelőtlen gyárak falain belül egyszemélyes felelőse legyen annak, hogy minél kevesebb mérgező vegyszer, füst és korom hagyja el a gyárat. Mert a levegő — vagy akár a víz a termőföld helyett — más alternatívát nem tudunk. Fenyőfurnér borítású ágyakat, komódokat szállít a Szikra Asztalosipari Szövetkezet részéire a jászaJUószcntgyörgyi Vegyesipari Szövetkezőt. Termeikéit az NSZK-ba szállítják (Fotó: T. R. L.) Haszon virágzik az üveg alatt Nem újkeletű a dolog, hiszen ismerték már Egyiptomban, tudták a régi görögök, s érzik a ma élők is, hogyha nincs háború, akkor a természet sanyargatja meg az ember vetését. Egyszer az árvíz, máskor a jégverés vagy az aszály okoz gondot. Az utóbbiból mostanában bőven kijutott ezen a tájon élőknek, hiszen az idei tikAlig jutunk ijúl az első, egymást puhatoló mondatokon a Rákóczifalvi Rákóczi Termelőszövetkezet szajoli növényházának fiatal vezetőhelyettesével, s ő máris magyarázni kezd: — Tíz éve épült az itt lévő tizenkét, egyenként 5 ezer négyzetméter alapterületű üvegház — pergeti vissza az idő kerekét Vedrődi László — 240 millió forintos költséggel, s azzal a céllal, hogy Szolnokot és közvetlen környékét zöldségfélékkel, valamint virággal állandóan ellássuk. Éppen ezért, az építési költség 70 százalékára állami támogatást kaptunk, hiszen eredeti terveink szerint, munkánk 70 százalékát a zöldségfélék, 30 százalékát pedig a virágok termesztése tette volna ki. Nem véletlenül említem a feltételes módot, mivel éppen akkoriban emelkedett a fűtőanyag — az olaj — ára is, és így megváltozott ez az arány a virágtermesztés javára. Jelenleg a 6 hektáros területünk csupán egy tized én termelünk zöldségféléket, elsősorban uborkát és paradicsomot. Tovább boncolgatva a kérdést, akkor válik igazán érthetővé a döntésünk, ha tudja, hogy míg a szegfű tenyészideje alatt 10 fok körüli állandó hőmérsékletet kíván, addig az uborkából, meg a paradicsomból csak akkor lesz piacképes áru, ha a hőmérő higanyszála mindig plusz 18—20 fokot mutat. Ebből is érzékelhető, hogy a fűtési költség a zöldségféléknél sokkal nagyobb mint a virágoknál, ugyanakkor a bevétel meg fordítva jelentkezik. Hiszen ha csak egy négyzetmétert veszünk figyelembe — ennek az évi átlagos fűtési költsége nálunk 220—230 forint körül mozog — és mondjuk ott szegfűt termelünk, akkor az éves árbevételünk azon az asztal- kendőnyi földdarabon eléri a Az üvegházak között ballagunk. A borús, télre készülő időben a bolondos szél ide-oda szaladgál az udvaron. Benyitunk az egyik ajtón, s mintha az őszből a tavaszba lépne az ember. A mozdulatlan, kellemesen enyhe levegő, olyan mint a híg arany. Előttünk az ágyás barna göröngyein ég felé tartva apró virágtenyerüket szegfűk díszlenek. — Ezekből — mutat feléjük kísérőm — tavasztól mostanáig öt szál virág már lejött tövenként. Nézem a hőmérőt, plusz 10 kasztó hőségben talán a Tisza meg a Zagyva is csodálkozott, hogy egyáltalán még vízből van. Ám, az emberi lelemény határtalan, ha nem is tudja megváltoztatni az időjárást, de legalább megpróbálja — jóllehet, komoly anyagi áldozatok árán — kiküszöbölni annak káros hatását. 800—900 forintot. Viszont, ha ugyanazon a területen például uborka van. akkor ez az összeg nem több 400—450 forintnál. — Mennyi az idei árbevételi tervük? — kérdezem, s arra gondolok, hogy így már érthető, miért döntöttek a virágtermesztés mellett. — Harmincöt millió forint — válaszolja kapásból Vedrődi László, s még hozzáteszi — október végéig ebből már 30 millió forint összejött, s a hiányzó 5 millió is meglesz, hiszen az évből még két hónap hátra van. Beszélgetőtársam mintha észrevenné, hogy keveslem az említett összeget, így folytatja: — A 35 millió forint első hallásra valóban nem tűnik túl soknak, de gondolja csak meg, ezért nekünk egy évben másfél millió szegfűt, egymillió kétszázezer gerberát, százezer kálát, 300 ezer rózsát, 800—900 ezer aszparáguszt, karácsonyra 40 ezer csomó retket, és a már említett paradicsomot és uborkát is meg kell termelnünk. S ezt a mennyiséget is csak úgy tudjuk előállítani, hogy a területünk 80 százalékát kiadtuk részes művelésbe dolgozóinknak, s ők a vállalt földdarabon minden munkáért felelnek. Tudja kevesen — mindössze százti- zenöten — vagyunk, s így sohasem bírtuk időben elvé; gezni a feladatainkat. Most viszont egy hétre előre megmondjuk az asszonyoknak, hogy mit kell csinálni, s ők kötetlen munkaidőben a vállalt területen elvégzik a szükséges munkákat. Persze, nem ingyen, hiszen így jóval többet keresnek, mert van egy átlagbér, amit minden hónapban megkapnak, s ezt az összeget év végén a bruttó árbevételünk 8 százalékáig kiegészítjük. Így érdekeltté vannak téve, hogy jól dolgozzanak. fokot mutat. — Ha melegebb lenne, megnyúlna a szár és legyengülne a virág — hallom a hátam mögött. Metéltünk az asztalon csodálatos vörös, bordó, rózsaszínű és sárga szegfűk pompáznak. Körülöttük egy asszony sürgölődik. Rutinos mozdulatai elárulják, hogy nem tegnaptól dolgozik itt. Boszorkányos ügyességgel válogatja, kötözi a virágcsomókat. — A szár hosszúságától és vastagságától függ, hogy hányad osztályúak lesznek — bólint a kötegek felé Tural Jőzsefné, — Hogy otthon termelünk-e virágot? — kérdez vissza és tagadólag rázza a fejét; — Isten ments, hiszen örülök, ha itt el tudok végezni minden feladatot. Tudja, a virágtermesztés sokféle kézimunkát igényel, mondhatnánk úgy is, hogy mindig benne kell lenni, és csak ezért tesszük le az egyik szerszámot, hogy fölvegyük a másikat. Az udvaron járunk. A szűnni nem akaró éles szél — belekapaszkodik a szalmakazal üstökébe, hogy egykét szálat kikapva máris tovább szaladjon: — Most végezzük a telepen a fűtés felújítását — lépked mellettem a vezetőhelyettes. — A csövek eddig a talajban kígyóztak, de ott gyorsan megette őket a rozsda, így most fölhozzuk a felszínre. De az idén már nem tudunk végezni a szigetelésükkel, s ideiglenes megoldásként az elfagyás ellen szalmabálákat használunk. — Jelenleg az egyik legke- resetteb virág — jegyzi meg Kovács István, a növényházi kultúra vezetője, amikor a kálára terelődik a szó. Átlépve az üvegház ajtajának küszöbét, mellbevág ez a ködlő, fojtó és lekötött zamatja növénylehelet. A lapátnyi méregzöld levelek alól a fehér kehelyszerű virágok éppen most bújnak elő. — Ezeket augusztus végén ültettük el — folytatja Kovács István — s május végéig itt maradnak. Utána fölszedjük a gumókat, majd 3—4 hónapos pihentetés következik, majd átválogatva és fertőtlenítve újra elültetjük őket. Találkoztunk a nyárral Amikor észreveszi kérdő tekintetemet, a miértre is megkapom a választ: — Tudja a kála őshazája Etiópia, ahol hatalmas mocsaras területeken — amelyek nyáron 3—4 hónapra is kiszáradnak — díszük ez a növény. Ehhez alkalmazkodott, s olyankor pihennek a gumók. Ha mégis megpróbálnánk folyamatosan biztosítani számára a nedvességet, akkor elmaradna a virágzás. Sokan ezt nem tudják, így állandóan locsolják a növényt, pedig éppen ez a baj. Megyünk tovább. Á csillogó üvegfalon át látjuk, hogy a termőre fordult virágágyásokban meg a paradicsomtövek között asszonyok szorgoskodnak. Amott éppen a gerberát válogatják. A virágra apró papírcsákó kerül, hogy szállítás közben ne törődjenek a szirmok... A délelőtt már erősen áthajol délutánba, amikor magunk mögött hagyjuk a szajoli növényházakat. A télbe hajló hűvös őszi napon — ha csak pár órára is, de — találkoztunk a tavasszal meg a nyárral... Nagy Tibor Fotó: Mészáros János Címfotó Közbeszólt az olajár Azórt tesszük le az egyik szerszámot, hogy fölvegyük a másikat
