Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-22 / 275. szám

1986. NOVEMBER 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Arbatov cikke Reagan beszédéről (Folytatói az 1. oldalról) napokon keresztül ellenfor­radalmi lázadást szítani, azt a látszatot keltve, mintha az Egyesült Államok nyílt ka­tonai beavatkozásra készül­ne. Mások arról igyekeztek meggyőzni Eisenhower elnö­köt, hogy ne avatkozzék be, ne kezdjen háborút. Reagan elnök nem hagyott kétséget afelől, hogy ezzel kapcsolatban mire akar ki­lyukadni : folytatni kívánja a fegyveres beavatkozást Afga­nisztánban, Angolában és Nicaraguában. Ígérte továb­bá, hogy a Szovjetunió bel- ügyeibe is beavatkozik. „Nem arról van szó, hogy a Szovjetunió megijed, ijeszt­gették éppen eleget, s így ehhez, mondhatni, hozzá is szokott. S nem is arról, hogy most minden eddiginél job­bam hisz önmagában és jö­vőjében. Hanem arról, hogy az elnök saját magát és hí­veit kívánja bátorítani, el kívánja terelni a közvéle­mény figyelmét a kormány­zatot ért súlyos kellemetlen­ségekről” — írja a vezető szovjet politikai tanácsadó. „Külpolitikai téren minde­nek előtt Reykjavíkról van szó. öt héten át csűrtek, csavartak, bonyolítottak, s végül arra a következtetésre jutottak, hogy e próbálko­zásokkal semmire sem jut­nak, tehát keresztet kell vet­ni az egészre, egyszerűen át kell húzni, nemlétezőnek nyilvánítani az elért megál­lapodásokat.” Mint az akadémikus kifej­ti, ezzel az átlátszó magatar­tással a washingtoni kor­mányzat azt akarja elérni, hogy a Szovjetunió szakítsa meg a párbeszédet, temesse el az Egyesült Államok szá­mára terhessé vált tárgyalá­sokat. Ez azonban nem fog sikerülni — mutat rá. Arbatov a továbbiakban megállapítja, hogy az Egye­sült Államokból, mint part­nerből hiányzik az elemi megbízhatóság. Sajtóértekezlet a szovjet fővárosban Téma: a költségvetés új sajátosságai, a magánvállalkozás A jövő évi terv és költség- vetés sajátosságairól, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanlácáának ülésszakán a magán-munkatevékeny- Kégrőll elfogadott törvény részleteiről tartott pénteken Moszkvában t sajtóértekez­letet Nyikolaj Talizin, az S2KP KB PB póttagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csa elnökének első helyette­se, az Állami Tervbizottság elnöke), Borisz Gosztyev pénzügyminiszter és Ivan Gladkij a Munkaügyi és Szociális Állami Bizottság elnöke. A jövő évi terv — hang­súlyozta Nyikolaj Talizin — szerves része az ötéves terv­nek, pontosan igazodik az abban kijelölt célokhoz. Tükrözi azokat a kedvező fo­lyamatokat, amelyek az SZKP XXVII. kongresszusa határozatainak nyomán a gazdaságban és a társada­lomban kibontakoztak. A gazdasági növekedés te­rén a terv a növekedés és a fejlődés hosszú távú ténye­zőre helyezi a hangsúlyt. Ilyenek a termelés korszerű­sítése, a vállalatok rekonst­rukciója, a tudományos-mű­szaki fejlesztés meggyorsítá­sa. Ezek révén a nyersanya­gokat teljesebb mértékben fogják feldolgozni. Nagy fi­gyelmet fordít a terv a ta­karékosságra és a minőség javítására. Sajátosság még, hogy először szerepelnek éves tervben ilyen hang­súllyal a szociális kérdések. A költségvetésről Ivan Gladkij elmondta, hogy a legnagyobb kiadási tételt a gazdaság Szerkezetének át­alakítására, az üzemek re­konstrukciójára fordítják, összesen 450 milliárd ru­belt fordítanak — nemcsak köiltségvdtéái forrásokból — a gazdaságban korszerűsítés­re, rekonstrukcióra. Az em­berek jólétének növelésére összesen 380 milliárd rubelt költenek. Ez 20 milliárd ru­bellal több, mint amennyit ebben az évben ilyen célok­ra fordítottak. Cél továbbá az ország védelmi képessé­gének megőrzése. A magán-munkatevé- kenységnőft elifogadott tör­vény célja, hogy jobban ki­használják az ország mun­kaerőtartalékait, serkent­sék a vállalkozást, a kezde­ményezése. Cél a lakosság igényeinek jobb kielégítése is. Ivan Gladkij emlékezte­tett, hogy a Szovjetunióban 56 millió nyugdíjas él, közü­lük tízmillió ma is aktívan dolgozik. Vannak háztartás­beliek, rokkantak és mások, akik valamilyen okból nem tudnak a társadalmi terme­lésben részt venni. Az ő szá­ntukra jis lehetőséget ad a törvény. Az adózást úgy határoz­nák meg, hogy az állampol­gár érdekelt legyen a ma­gánmunka végzésében. Ma 13 százalékos a magántevé­kenységből származó jöve­delmekre kivetett adó. Ez a jövőben sem lesz kisebb. A legkisebb adót a lakossági szolgáltatást végzők és köz- fogyasztási cikkeket gyártók, továbbá a művészek fogják fizetni. Más tevékenység esetében az adókulcs maga­sabb lehet. Miltái Olasz-líbiai megbeszélések Giullo Andreotti olasz kül­ügyminiszter csütörtökön es­te Málta fővárosában mint­egy negyven percig tárgyalt líbiai kollégájával, Kamel Haszan el-Manszurral. A vá­ratlan találkozóval kapcso­latban Andreotti kijelentette: „sohasem égettük fel a Lí­biához vezető hidat”. Ez volt a legmagasabb szintű olasz—líbiai találkozó azóta, hogy líbiai egységek két rakétát lőttek ki az olasz- országi Lampedusa sziget fe­lé április 15-én, azon a na­pon, amikor amerikai egysé­gek támadást intéztek Tri­poli és Bengazi ellen. (A ra­kéták nem érték el az Egye­sült Államok által is hasz­nált lampedusai NATO-tá- maszpontot). A két ország kapcsolatai akkor erősen megromlottak. Giulio Andreotti elmondta, hogy a líbiai külügyminisz­terrel bizonyos nemzetközi és kétoldalú kérdéseket tár­gyaltak meg, részleteket azonban nem közölt. Hozzá­tette, a találkozó „nagyon hasznos” volt. Kritikus helyzetértékelés Fegyverek Iránnak Izraeli szállítmányok dán kajákon Több nyugati ország ille­tékesei tegnap szinte egyide­jűleg igyekeztek cáfolni azo­kat a — mind több helyről elhangzó — közléseket, hogy fegyvert szállítottak Iránnak, illetve szerepet játszottak a közép-keleti országba irá­nyuló amerikai fegyverszál­lításokban. A Koppenhágában tartóz­kodó Jichak Rabin izraeli hadügyminisztert újságírók azokról a — dán tengeré­szektől származó — értesü­lésekről faggatták, melyek szerint dán hajók nagy meny- nyiségű fegyvert szállítottak az izraeli Eilatból az iráni Bandar Abbasz kikötőjébe. A hadügyminiszter először tagadta, hogy országa fegy­vereket küldött volna Irán­ba, kijelentve, hogy Izrael harmadik országoknak csak az Egyesült Államok hozzá­járulásával szállított fegy­vereket. Hozzátette azonban, hogy kormánya „nem fordít­hat hátat” barátainak, ha azok segítséget kérnek tú­szuk kiszabadításához. Egy rakétával nyolc mesterséges hold A Szovjetunióból tegnap egyetlen hordozórakétával nyolc Kozmosz jelzésű mes­terséges holdat bocsátottak földkörüli pályára. A szput- nyikok fedélzetén a világűr kutatására szolgáló berende­zéseket helyeztek el. A nyolc műhold megközelítőleg azo­nos pályán mozog. Legfonto­sabb adataik: keringési idő — 115 perc, a Föld felszíné­től mért távolság 1436—1504 kilométer, a pálya síkjának az egyenlítő síkjával bezárt szöge 74 fok. Ezt megelőzőleg, csütörtö­kön is felbocsátottak egy Kozmosz jelzésű mesterséges holdat, a Kozmosz—1793-at. Ennek adatai: kezdeti kerin­gési idő — 11 óra 49 perc, a Föld felszínétől mért távol­sága 611—39 323 kilométer, a pálya síkjának az egyenlítő síkjával bezárt szöge 63 fok. A műholdakon elhelyezett berendezések megfelelően működnek. MOSZKVA Ideiglenes magyar konzuli képviselet nyílt tegnap a Szovjetunióban, a nyugat­kazahsztáni gurjevi terület egyik járási székhelyén, Kul- száriban. Létrehozását az tet­te szükségessé, hogy magyár —szovjet államközi szerződés alapján magyar dolgozók kő­olaj- és földgáztisztító üze­met építenek a Kulszáritól 120 kilométerre lévő Tengiz- ben. DAR ES SALAAM A Dél-Afrikai Köztársaság mind agresszívabb politiká­ja súlyosan fenyegeti a tér­ség biztonságát — mutattak rá a frontállamok nemzet- védelmi és biztonsági minisz­terei Dar es Salaam-i tanács­kozásukon. A kiadott közle­mény szerint a hat állam — Angola, Botswana, Mozam-^ bik, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe —, valamint a nemzeti felszabadító mozgal­mak képviselői szolidaritá­sukról biztosították Angolát és Mozambikot, s nagyobb gyakorlati segítséget helyez­tek kilátásba a két ország­nak területi épségük és biz­tonságuk megszilárdítása ér­dekében. BUKAREST Tegnap folytatódtak a ro­mán—jugoszláv államfői tár­gyalások. A zárómegbeszé­lés után a tervek szerint több okmányt írnak alá. Két év nagy időnek bizonyult — a XIII. kongresszus határoza­taiból fontos célok teljesül­tek, azonban a gazdaságban nem úgy alakultak, alakul­nak a dolgok, ahogy azt sze­rettük volna, ahogy azt vár­tuk. A Központi Bizottság ülése kritikus vitakedvvel, őszintén elemezte a fejlemé­nyeket s mérleget vont a helyzetről. Ámi a közvéle­mény számára is azonnal szembetűnik — az értékelés­ben ezúttal a KB olyan helyzetfeltárást végzett, ami a sürgős, gyakorlati teen­dőkre mozgósító hátteret nyújt. A határozatból kiviláglóan a gazdaság egyensúlyi tö­rekvései nem vezettek kellő sikerre, a gazdaság teljesít­ménye elmarad a VII. ötéves tervben és a XIII. kongresz- szuson kitűzött ütemektől. A KB értékelése szerint ebben nem a külső okok játszották a döntő szerepet, hanem a belső munka gyengesége; sőt az úgynevezett külső okok­ban is megfigyelhető a gaz­daság belső problémáinak tükröződése. Például a cse­rearány-veszteség folyamatá­ban nem csupán a világ- tendencia nyomai mutatkoz­nak meg, hanem az is, hogy jónéhány területen elmara­dunk a versenyképesség dol­gában a nemzetközi piacon, még mindig nem megfelelő a gyártmányszerkezet, kevés a jól eladható, nagy szellemi értéket magában rejtő ter­mékünk. (Természetesen a világpiaci frontátvonulások mindehhez hozzáteszik a magukét, a mezőgazdasági árak alakulása a gabona és a hús tartós közös piacbeli túlkínálata persze hogy na­gyon kedvezőtlen bevétele­ink szempontjából. S az im­máron tartósan nálunk ven­dégeskedő asztály szintén előre nem látott, s nem be­számított károkat okozott, aminek következményeit saj­nos jövőre is viselnünk kell.) Ám a figyelmet a KB nem a külvilág elháríthatatlan hatásaira, az égiek rossz kedvére kívánja irányítani, hanem arra, hogy igen fon­tos teendőnkben bizonyul­tunk következetlennek, las­súnak. Így a termelési szer­kezetről megszületett, a VII. ötéves tervben rögzitett fel­adatok vontatottan halad­nak, az irányítás munkája elmarad a kívánalmaktól, a döntési mechanizmus vál­tozatlanul nem alkalmazko­dik eléggé a mai helyzethez. Az irányítás intézményeinek korszerűsítése — például a vállalati új irányítás — még nem hozott fordulatot az iparban, noha már mutatko­zik egy-két sikeres vállalat­nál, hogy van fantázia, pers­pektíva a vagyonérdekeltség fokozásában, az önállóbb, vállalkozó szellemű vezetés­ben. (Erre az utóbbira egyéb­ként éppen a szövetkezeti ipar hozott fel élénk bizo­nyítékot az idén: ebben a Szektorban régóta érvénye­sült a szövetkezeti tulajdon­nal szembeni nyíltabb és közvetlenebb felelősség, a termelési eszközök felhasz­nálását — a lehetőségek ak­tívabb kiaknázását mutatja, hogy a szövetkezeti ipar 1986- ban is mintegy nyolc százalékkal növeli teljesít­ményét, jelentős az export többlete is.) A nyilvánosságra hozott közleményből kiderül, hog az 1985—86-os esztendők te­hát nem egyszerűsítették, ép­pen ellenkezőleg, bonyolí­tották, nehezítették a tár­sadalom feladatait. Nem ké­szülhetünk könnyebb esz­tendőkre — adósai vagyunk önmagunknak. A kritikus helyzetértékelés nem hagy kétséget afelől sem, hogy 1987- ben mindenképpen meg kell törni ezt a rossz ten­denciánkat. Ennek — ha ja­vul a társadalom aktivitása, s következetesebb lesz ön­magával szemben — a fel­tételei adottak, a VII. ötéves terven, illetve a XIII. kong­resszuson elhatározott irá­nyok helyesek, programja ér­demes a követésre. Ismét határozottan megfogalmaz­ta a KB — nincs szükség új keretekre, a gazdaságpolitika új nyomvonalára — arra viszont igen, hogy a kiala­kult helyzetben újragondol­juk feladatainkat, azok sor­rendjét és súlypontjait. Milyen válaszokat ad erre a kérdésre a KB? Elsősor­ban a legfontosabb: folytat­ni kell a gazdaság élénkíté­sét, de csak ott, ahol ezt a világpiaci és a hazai felté­telek indokolják. Végre ér­vényt kell szerezni —társa­dalmi érdekből —, hogy a termelés eszközei, a munka­erő és a tőke oda áramoljon, ahol az a legnagyobb hasz­not hajtja, ahol a legtöbb nemzeti jövedelmet képes létrehozni. (Erre határoza­tok sokaságát dolgozták ki az irányító szervek és a váb lalatok, ám ezek végrehajtá­sa késik.) Most lendületet kell adni a szelektív fejlesz­tésnek és tegyük azonnal hozzá — a visszafejlesztés­nek is. A KB politikai támogatást nyújt a kényes és felelős­ségteljes munkához azzal, hogy a nem hatékony tevé­kenységek felszámolását, il­letve ahol az lehetséges — átalakítását, „feljavítását” javasolja. (Ehhez van már megfelelő eszközrendszer, re­mélhetően a szanálási szer­vezet, az életbelépett csőd­eljárás megfelelően működik majd, s a gyakorlatban is megvalósítja az oly sok munkával kidolgozott elve­ket.) A második: az életszín­vonal alakulását a teljesít­ménynek kell meghatározni. Ez igaz legyen a konkrét termelői területen: csak an­nál a vállalatnál növekedjen a fizetés, az életszínvonal, ahol nyereséges a termelés, ahol produktív a kollektíva. Nincs más lehetőségünk az adott helyzetben, mint a dif­ferenciálás következetes al­kalmazása. Központi támo­gatást nem szabad arra igénybevenni, hogy a gyen­ge eredménnyel dolgozó cé­geket megmentsük, újabb és újabb időszakokra kivétele­zéssel, preferenciákkal eny­hítsük anyagi problémáikat. Ügy tűnik — egységes tár­sadalmi közhangulat alakult ki a fegyelem, a szilárdabb értékrend megteremtéséhez, a sajnos terjedő nagyvonalú­ság megfékezésére. Ebben is segíthet a jobb jövedelem- politika, az ha a pénzhez- jutás feltételeit szigorítjuk. Világosan kell látnunk: minderre nem­csak kipróbált elvek, s több területen sikeresen működő gyakorlatunk in­dít, hanem az is, hogy a növekedéshez szükséges for­rásokat nem szabad elfecsé­relnünk, azokra sokkal job­ban kell vigyáznunk, mint eddig. És ebből származik a harmadik fontos követel­mény: a fontos határozatok, a társadalmi előrehaladást szolgáló programok megva­lósításához az irányítást is tovább kell javítani. A KB ki­áll amellett, hogy a megtett és megteendő lépések ne for­málisak, hanem érdemiek le­gyenek. 1987-ben működni kezd az új bankrendszer, a már említett eljárás a válla­latok gondjainak rendezésé­re, sokat várunk a szemé­lyi és jövedelemadózástól, il­letve a hozzáadott érték alap­ján számoló vállalati adózás­tól. Van tehát mozgástér, van eszköz azok kezében, akik cselekedni akarnak és tudnak. Matkó István A BVM kunszentmártoni gyárában ebben az évben 10 üSjtköpenyt gyártottak a Du­naújvárosi Vasműnek. Jelenleg az utolsó két darab munkálatait végzik (Fotó: Tarpai Z.)

Next

/
Thumbnails
Contents