Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-22 / 275. szám
6 Nemzetközi körkép __________ _____1986. NOVEMBER 22. A usztria — választások előtt ^^g^ffg^ggfgggffif0mfmmmmmimmmmmmtaimmutaKmmamitmmmmttttttl0HK^taUStSáaaSSÉSaSSaSSSaiaUSSSSSSSSBBSSSSSKSSSSStSSBSi Kérdőjelek a koalícióról Rövid és heves választási harc után holnap, vasárnap járulnak urnák elé az osztrák választópolgárok, hogy döntsenek a 183 parlamenti mandátum elosztásáról. A jó fél esztendővel előrehozott választás sorsdöntő lesz a 16 éve (hol egyedül, hol koalíciós formában) kormányzó szocialisták számára. Mint közismert, koalíciós partnerük a Szabadság Párt élén a közelmúltban olyan személycsere történt, ami felborította az együttműködés lehetőségét. A parlamentben jelenleg még a Szocialista Párt Der M.mn, í/t■( 's besser — - Ml» Választási plakátok: felül a szocialista- párti Vranitzky, alul pedig a rivális Néppárt vezetője, Alois Mock A hagyományok vámszedői (SPÖ) 90, a Néppárt 81, a Szabadság Párt 12 képviselővel van jelen. A szocialisták az 1971-es parlamenti reform óta (akkor emelték fel a képviselők számát 165-ről 183-ra) a négyévenként tartott választásokból mindig a legerősebb, tehát a kormány- alakitó pártként kerültek ki. Az 1983. óta érvényes „kis koalíciót” most valószínű — s erről már mindkét nagy párt részéről hangzott el Igenlő utalás — a nagykoalíció, tehát a szocialista-néppárti kormányzás váltja fel. Kérdés azonban, hogyan alakulnak az erőviszonyok, melyik párt adja a kancellárt? Az SPÖ főhadiszállása a Burgtheater mögötti székházban a voksolás előtti he- tekben-napokban hangya - bolyhoz hasonlít, a nagy nyüzsgésben azonban éppen azokat nem lehet ott lelni, akiktől a kilátásokról, reményekről nyilatkozatot várhatnánk. Sebaj utánuk indulunk az egyik peremkerületbe, ahol éppen választási gyűlést tartanak. Itt aztán a meghívott újságírók láthatják-hallhatják Vranitzky kancellárt, Fred Si- nowatz pártelnököt, Heinz Fischer tudományügyi minisztert, a párt egyik alelnö- két, Leopold Gratz bécsi pártelnököt, egyszóval a legfontosabb személyeket. „Michelangelo, mio, te már nem te vagy” — panaszkodott a minap a La Repubb- lica című római lapban Giorgio Manganelli. Az Író ezzel csatlakozott azoknak a táborához, akik rémülten állnak a Sixtusi Kápolnában Michelangelo freskói előtt. Az történt ugyanis, hogy túl jól ment az évszázados alkotások megtisztítása, s a legjobb mosószerreklám is elbújhat amellett, ahogyan „sikerült” úgymond újjávarázsolni a mester alkotásait. A hozzáértőket valósággal sok- kírozza az a tobzódó színorgia, amely a képek kényszerű „tisztasági fürdője” után már-már bántja a szemet. Kár volt! Michelangelo képei úgy szépek, ahogyan azokat az évszázadok alatt bevonta a tömjénfüst okozta nemes patina, a sejtelmestitokzatos szürkeség. A szakértők szerint ugyanis ez is hozzátartozik a festő- és szobrászzseni alkotásaihoz. Az „ab 57” nevű mosószer eltüntette a képek szent auráját. .. A kancellárt rokonszenves egyénisége és elismert szakmai tudása (kitűnő bankszakemberként került annak idején a kormányba pénzügyminiszternek) egyaránt képesíti az úgynevezett „éllovas” szerepére. Előde, a most pártelnök Sinowatz ezt a szerepet a háttérből ügyesen egyengeti. A Vranitzky- féle pártprogram egyébként 56 oldalas „mű”; ebből itt és most csak 8 kiragadott fejezet került terítékre. Köztük az ipar korszerűsítése a szociális reformok megvédése, az államosított ipar talpra- segítése, a környezetvédelem konkrét programja... —- Mi a véleménye Heinz Fischer pártelnök-helyettesnek, nyújt-e ez az 56 oldalas katalógus a néppártiaknak elegendő alapot az együttműködésre? — Pártunk ezt a választási programot nem az esetleges koalíciós partner szája íze, hanem az osztrák nép, az ország gazdasága elemi érdekei szerint állította össze. Bátran kijelenthetjük, hogy Ausztria éppen az SPÖ kormányzásának másfél évtizedében lett modern európai ipari ország. E helyzetet tovább szilárdítani és kiépíteni kötelességünk. — Igenám, de az ellenzék azt veti a szemükre, hogy a másfél évtized a sokmilliárA „barbár” restaurátorok — panaszkodott Manganelli — nekimentek a szerintük kosznak minősülő nemes koromrétegnek. A kegyetlen művészpaszta ammónium és szódakarbonátból áll, amelyet vízben fel kell oldani, majd vékony rétegben fel- kenni a falra. Miután néhány perc alatt megszárad, le kell szedni, s végül desztillált vízzel leöblíteni a felületet. Még hallani is rossz, hát még látni a végeredményt — rémüldözött Manganelli. A restaurátorok akciója nyomban felháborodást váltott ki a Michelangelo-fres- kókat féltők táborában: tiltakozó küldöttségeket menesztettek II. János Pál pápához, hogy az egyházfő adjon utasítást a „mosdatás” azonnali leállításához. A főrestaurátor, Gianluigi Colalucci időközben visszavonta azt a feltételezést, hogy Michelangelo a száraz vakolatra vitte fel a különböző dós deficitnövekedés korszaka is volt, tehát módjával a derűlátást... — Mi eddig is ellene voltunk annak, hogy rózsaszínű szemüvegen át nézzük helyzetünket, s bármennyire is hátrányos lehet, inkább őszintén feltárjuk bajainkat, mint megszépítjük a helyzetet. Azt persze visszautasítjuk, hogy országunkat, ahol viszonylag alacsony a munkanélküliség és magas az életszínvonal, jók a külkap- csolatok, politikai és kereskedelmi-gazdasági vonatkozásban egyaránt, egy csődtömeghez hasonlítsák, mint ahogy most az ellenzéki politikusok egy része teszi... Az ellenzékiek ezt egészen másképp látják. Kartner strassei főhadiszállásunkon a párt gazdasági szóvivője, Robert Grai azonban, miközben bírálja a szocialisták programját, a lehetséges érintkezési pontokat is keresi a két párt elképzelései között. Ebből a szempontból a néppárti takarékossági célkitűzéseket említi. Esetleg figyelembe vehetnék a szocialisták javaslatait a betétek megadóztatásáról, de például a 13. és 14. havi fizetések megadóztatása nem jöhet szóba. A kormány költségvetése is választási vitatéma. — Kérem, ha Vranitzky egészen tárgyilagos lenne, akkor azt mondaná, ez a költségvetés nem a jövő évi, hiszen addigra más kormány lesz, más erőviszonyokkal. Ez csupán az ő elképzelése, netán álma, vágya, ha pedig a választások után, mondjuk mi is beleszólhatunk a költségvetésbe, hát kénytelenek leszünk módosítást kérni... Ennyit erről. A másik fontos kérdés az államosított nagyvállalatok, mindenek előtt a vas- és acélipar modernizálásának helyzete. Ha itt az SPÖ nem erőltetné annyira az állami beleszólás ügyét, és nagyobb teret engedne a kezdeményező készségnek, a magántőkének, talán még életre lehetne kelteni a végelgyengülésben szenvedő iparágat... Ami pedig az esetleges koalíciót illeti, két nagy párt több erőt fordíthat a fontos országos ügyekre, s a közvélemény nagyobb részét tudhatja maga mögött. színeket és ezért azok az idők során „koptak” szürkévé. Mellesleg tudvalevő, hogy freskófestéskor „ajánlatos” nedves vakolatra dolgozni, a „száraztechnika” kontármunka, s ilyen fusizást nem vállalt volna a mester — így az aggódók. Mellesleg, ha a művészet- történészeket be is lehet csapni, Goethét nem. A nagy némte költő 1787. február 2- án járt a kápolnában, s egy szép szonettjében csodálattal írt arról, hogy a gyertya- és tömjén füst, meg a melegedésre használt kis kályhák füstje szerves részévé vált a freskóknak, s a szürkülő színek pompásabbak, mint a legharsányabb rikító tarka festékek. Michelangelo egyébként 33 évesen kezdte a Sixtusi Kápolna munkálatait, s már 66 esztendős volt, amikor bevégezte. A boltívet és a mellékoltárokat 1508 és 1512 között festette meg. A freskók összfelülete 759 négyzetméter. Hollandia Rövidebb munkahét Továbbra is kilátástalan a munkanélküliek, — különösen a fiatalok — helyzete Hollandiában s ezért a holland szakszervezetek — karöltve az erős parlamenti képviselettel rendelkező holland Munkapárttal — újabb kampányt kezdtek a munkahét olyan csökkentéséért, amely több lehetőséget teremtene a munka- nélküliek foglalkoztatására. A munkás-kollektívák már korábban felajánlották: csökkentsék a heti munkaórák számát, ennek arányában szállítsák le vagy fagyasszák be a munkabért, s a felszabaduló időt és pénzt fordítsák új munkaerő alkalmazására. A két holland szakszervezeti tömörülés (FNV és CNV) a kezdeményezést felkarolta és 1984 óta a munkahetet több Iparágban 40 óráról fokozatosan 38 órára csökkentették. Ez év első negyedében 14 nagyüzemben végzett vizsgálat alapján a szakszervezeti központok vezetősége megállapította: a remények nem váltak valóra, mert a munkaidőt 15—20 százalékban a túlórák megszüntetésével, nagyrészt pedig úgy csökkentették, hogy a munkát Intenzivebbé tették, rövidebb időre koncentráltak, és egy-egy technikai szünnapot Iktattak közbe, amikor a munkásokat nem fizették. Oj munkásokat szinte egyáltalán nem alkalmaztak. A termelés nem csökkent, s a munkások által felajánlott munkabér egyértelműen a tőkések hasznát növeite. E negativ tapasztalatok arra Indították a szakszervezeteket, hogy a parlamentben erős baloldali ellenzékkel karöltve kampányt kezdjenek a munkahét további csökkentéséért, de azzal a határozott kikötéssel, hogy a felszabaduló munkaórák arányában új munkaerőt alkalmazzanak. Ennek ellenőrzésére és kiharcolására sztrájkot és más különböző akciókat helyeztek kilátásba. Szavazásokkal, túlzás nélkül: mérföldkőnek számító választásokkal teli hónapok állnak a Marcos-rend- szer korszakán ez év elején túljutott Fülöp-szigetek előtt. A tervek szerint jövő februárban népszavazáson döntenének az ország új alkotmányáról, májusban a parlament két kamaráját újítanák meg, s egyúttal a hely- hatósági voksolást is lebonyolítanák. Akad azonban egy másik, ennél jóval közelebbi dátum is: a kormány ellen küzdő gerilla-mozgalom december közepére javasolta a tárgyalások kiterjesztését, a békés belső rendezést lehetővé tevő száznapos tűzszünet kezdetét. E javaslat elfogadása vagy elutasítása Aquino asszony részéről a jelek szerint messzemenően befolyásolhatja a számtalan nehézséggel küzdő maniliai vezetés közelebbi és távolabbi jövőjét egyaránt. Úgy tűnik ugyanis, hogy éppen az immár 17 éve fegyveres harcot folytató Üj Népi Hadsereggel szemben követendő politika az, amely a kormány egységének próbaköve lehet. Nem mintha ez lenne a külföldi adóssággal, jelentős munkanélküliséggel, elodázott földreformmal és éles társadalmi feszültséggel birkózó <új adminisztráció első számú problémája, de az elmúlt hetek tapasztalatai alapján ez bizonyult a legszembetűnőbb ütközőpontnak Corazon Aquino és politikai ellenlábasai között. Ez utóbbiak közt nemcsak Marcos egykori, mára alaposan megfogyatkozott, de azért korántsem lebecsülhető számú hívét találjuk. Ide tartozik a hadsereg felső vezetésének egy része, s nyilatkozatai alapján eljutott az elnökasszonnyal való szembefordulásig Juan Ponce En- rile hadügyminiszter is, aki pedig annak idején Marcos- tól való elpártolásával Aqui- noék győzelmét hathatósan elősegítette. „A köztársasági elnök engedékenységével veszélyezteti a Fülöp-szigetek biztonságát” — ismétli előszeretettel a Washingtonban * sem ismeretlen érvet az utóbbi időben minden megnyilatkozásában Enrile aki a Az állami rendszámú fekete Volga lassan kocogott a tadzsik hegyek szerpentinjén, sebességét nem a veszélyes kanyarok határolták be. hanem — egy bikaborjú, amelyet az autó mögé kötöttek kötőféken. Tádzsikisztánban gyakori az eféle látvány, legfeljebb az „utánfutó” nem hízóbika, hanem tehén, juh, vagy más háziállat. Természetesen nem piaco- zó parasztokról van szó, — ők teherautóval fuvarozzák az árukat. A személygépkocsi mögé kötött állat nem más mint... a jó hír vivőjét megillető ajándék.. jKözép- Ázsiában ősidők óta hagyomány. hogy a ház ura a legértékesebb tulajdonát ajándékozza annak az embernek, aki örömhírt hoz. Napjainkra ez az élő tradíció némileg megváltozott, más formákat öltött, s az autózás elterjedésével az ajándék összege szinte csillagászatira nőtt. Ha például valaki a leszerelt katonafiút hazafuvarozza, kerek summa üti a markát. Amennyiben nincs kéznél ekkora összeg, a hírvivő „természetbeni juttatásban” részesül. Esetünkben az atya bevonuláskor arra tett ünnepélyes fogadalmat, hogy az akkor született borjút annak ajándékozza, aki épségben hazahozza fiát. Így lett az állami autó sofőrje egy kétéves bika boldog tulajdonosa. A tadzsik hagyományok manilai pletykák szerint maga is államfői ambíciókat dédelget. A vezető triumvirátus harmadik tagja, Fidel Ramos vezérkari főnök mindeddig tudatosan óvatosan viselkedett: nem állt ki teljes mellszélességgel sem Enrile, sem az elnökasszony melett. ö gyaníthatólag a mérleg nyelvének szerepét akarja játszani egy esetleges — előbb- utóbb valószínűleg elkerülhetetlenül bekövetkező — hatalmi összecsapásnál. Az ugyanis világosan látszik (túllépve immár a tűzszünet körüli vitákon), hogy a Marcos megbuktatására ösz- szekovácsolódott szövetségesek viszonya napjainkra igencsak megromlott. Vannak, akik úgy fogalmaznak, hogy a mélyben voltaképp már fel is lazult az egykor viszonylagos egység képét mutató szövetség. Felszínre kerültek az akkor időlegesen háttérbe szorult érdekellentétek, sőt a Fülöp-szigetek bel- és külpolitikájának szinte minden területén érezhetők az ütköző álláspontok. Az eltérő vélemények jól tetten érhetők voltak az új alkotmány tervezetének kidolgozásában. Az alaptörvény megfogalmazásakor ugyanis viták kereszttüzébe került a fegyveres erők átszervezése és a régóta halogatott, radikális földreform éppúgy, mint a két amerikái szupertámaszpont sorsa, az ország antinukleáris politikája vagy a külföldi adósság kifizetése. Az ellentétek tehát szemlátomást túlhaladtak a gerillaháborjú kérdéskörén — még ha a megfigyelők a mostanában újra adta lehetőségek igazi üzletággá fejlesztették ezeket a fuvarokat: Dusanbe és más városok repülőterein és pályaudvarain az örömhírek vámszedőinek egész hada vadászik az éppen leszerelt katonákra, s a legravaszabb módszereket alkalmazzák. „Drága testvérem, úgy örülök hogy viszontláthatlak” — ezekkel a szavakkal borulnak a meglepetéstől kővé dermedt katonaviselt fiatal nyakába, s már tuszkolják is be a kocsiba. A fokozott rendőri ellenőrzés a pályaudvarokon és más forgalmas helyeken nem mindig hozza meg a kívánt eredményt, s nem Is ez a megoldás — mutat rá a Szocialisztyicseszkaja Inn- dusztrija című szovjet lap. Mert elsősorban nem a rendőrség dolga az „öröm- vámszedők” megzabolázása, hanem a vállalatoknál kell szigorúbban felelősségre vonni a lógósokat, s keményen megbüntetni például azokat, akik jogtalanul használják az állami gépkocsikat. Vagyis következetesebb gazdasági intézkedésekre, ellenőrzésre van szükség. Egyelőre azonban az „öröm- hírvivés” üzletága tovább virágzik Tádzsikisztánban, az ajándékra éhesek ott tolonganak a közlekedési csomópontokon következő áldozatukra lesve, s legfeljebb elvegyülnek egy időre a tömegben, ha megjelennek a rendőrök... Tamássy Sándor megszaporodott puccsh teszteléseket elsősorban ehhez kötik is. A katonai hatalomátvételnek azonban a reálisabb hírelemzők szerint egyelőre korlátozott az esélye — ha ki nem is zárható. Aquino asszonynak ugyanis — bár helyzete kétségtelenül nehezedett — sikerült megőriznie a* tömegek támogatását. Csaknem osztatlan népszerűsége pedig esetleg valóban elejét veheti a növekvő elégedetlenséget mutató főtiszti réteg szervezkedésének. így pillanatnyilag inkább egyfajta furcsa nyilatkozat-háború zajlik. Enrile (akárcsak Salvador Laurel alelnök) újra és újra kijelenti, hogy véleménye szerint a bevezetésként említett választások mellé még egy kívánkozna: szerintük minél hamarabb elnökválasztásra is sort kellene keríteni a hétezer sziget országában. Az új alkotmány szerint viszont „Cory” Aquino mandátuma csupán 1992-ben járna le, tehát posztját, még hat évig nem kérdőjelezhetnék meg. Személyi ambíciók, mélyebb politikai és gazdasági ellentétek, külpolitikai és társadalmi megfontolások tehát egyaránt közrejátszanak a jelenlegi manilai összkép kialakításában. A decemberi tűzszünet életbe lépése (vagy nem lépése), illetve legkésőbb a küszöbön álló választások sorozata már sok mindent el fog árulni abból, hogy ki kerül kedvezőbb pozícióba a most folyó hatalmi kötélhúzásban. Szegő Gábor OiizeMlitotta: Dede Géz* Bertalan Lajos Te már nem to vagy |gj Mi icl tel lai *V ■ ig el !o mio FUlöp-szIgotok Hatalmi kötélhúzás Kié is ez a szék? — Enrile és Aquino asszony
