Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-20 / 273. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. NOVEMBER 20. Múlunk la ex a Jövő Újságkészítés számítógéppel A Hungaroringen megtar­tott Forma—1-es világbajno­ki futamról tudósító újság­írók közül az amerikaiak többsége számunkra szokat­lan szerkezettel dolgozott. Az aktatáskányi alkalmatos­ságon voltak billentyűk, mint az írógépen, volt azon egy képernyő, mint a tévé- készüléken, és volt rajta egy csatlakozókábel. A tudósító bebillentyűzte a híranyagot, ellenőrizte, javí­tott rajta a képernyőn, majd keresni kezdett a sajtóhelyi­ség falán valamit, amihez csatlakoztatható az a bizo­nyos kábel. Nem találta, mi­vel olyasmi nem volt. így hát tudósítását leadta a ná­luk már kissé elavultnak te­kintett telexen. Mi lett volna a híranyag sorsa, ha van csatlakozó, vagyis a tudósítás megjele­nik a New York-i, detroiti stb. szerkesztőség terminál­ján. Akkor ott azt ellenőrzik, javítják, programozzák a megfelelő utasításokat a szerkesztésre, a tördelésre vonatkozólag, majd újabb gombnyomással elindítják azon az úton, amelynek vé­gén kész az újság, a hagyo­mányos nyomdaipari közre­működés nélkül elkészült ki­advány. zonyos munkafázisokat — ellentétben az amerikaiakkal — még nem a nyomda vagy a szerkesztőség által progra­mozott számítógép végez el, de remélhetőleg rövid időn belül teljes körűvé válik. Hasonló kezdeményezésekkel — ha más szervezésben is — több hazai nyomda és szerkesztőség próbálkozik, többek között Egerben, Szek- szárdon; a budapesti nagy nyomdák egynémelyike ná­luk is előbbre tart. A szinte teljes egészében számítógé­pes szerkesztőségi munka meghonosítását ez idő tájt a Műszaki és Természettu­dományi Egyesületek Szö­vetségének lapja, az Űj Im­pulzus tervezi. Képzeljük el, hogy az Űj Impulzus szerkesztősége már áttért a számítógépes mun­kára. Akkor az újságíró úgy végzi a dolgát bent a szer­kesztőségben, ahogy USA- beli kollégája azon az akta­táskányi elektronikus szer­kezeten. Vagyis kész a ri­port, egy gombnyomásra van szükség, hogy az anyag meg­jelenjék a nyomdai termi­nálon. Megint a telefonvonalak De ez nem így lesz, ha­nem a képernyőn megszer­kesztett írás a kiírón keresz­tül papírra kerül majd, aztán elviszik a nyomdába, ott új­ra bebillentyűzik. Talán mégsem papírt, hanem mág­neslemezt visznek majd a szerkesztőségből a nyomdá­ba — ez lenne a korszerűbb és az olcsóbb. Annyi biztos, hogy a kézirat továbbítása nem egy gombnyomással tör­ténik meg, mivel arra nem lesz mód, nagyjából azért, nem, amiért az amerikai új­ságírók ott a Hungaroringen nem találtak csatlakozót. Az a csatlakozásra alkal­mas valami ugyanis nem azért nem volt ott a falban, mert nem kapni. — hanem — a többi között — azért nem, mert hiábavaló lett vol­na. Hogy az elektronikus­képernyős írógépből a hír egy gombnyomást követően száz vagy ezer kilométerek­kel távolabbra, egy alkalmas vevőkészülék képernyőjére kerüljön, ahhoz megbízható­an és zavarmentesen műkö­dő távbeszélővonalra van szükség. Ez pedig ez idő tájt nálunk nemigen biztosítható, mivel a hazai telefónia olyan, amilyen. Mónus Miklós Viharoa bemutatkozás A teljes egészében számí­tógépes újság- (könyv, pla­kát, műszaki táblázatok) ké­szítés már több helyütt való­ság, ám elterjedése nem mentes a zökkenőktől. Emlé­kezetes példa erre a közel­múltból Eddie Shah esete Angliában. Eddie Shah ez év tavaszán a hirdetés-piacon korábban megszerzett tőkéjével létre­hozta a brit szigetek rövid ideig talán legnagyobb pél­dányszámú, azóta viszont megbukott magazinját, a To­day (Ma) című bulvárlapot. A kiadvány nem szerkeszté­se, hanem előállításának módja, helyesebben az akö­rül keletkezett társadalmi viharok miatt vált világ­szerte híressé-hírhedtté. Az történt, hogy Eddie Shah lendületes támadást intézett az újságkészítés hagyomá­nyos technológiája ellen az­zal, hogy Angliában több korszerű, teljesen elektroni­zált nyomdát állított fel. Ezekben a szerkesztett hí­rekből, tudósításokból, fo­tókból úgy lesz újság, hogy a munkában nincs szükség hagyományosan értelmezett tördelésre, gépszedői mun­kára, és így tovább. Ami ad­dig a jól fizetett, úgymond fehérgalléros szakmunkások, technikusok feladata volt, azt e helyeken mind elvégzi a számítógép. Ami miatt a szakszervezetek elementáris erővel tiltakoztak, de mint a számítógépes módszerrel ké­szülő újságok számának nö­vekedéséből látható, nem sok sikerrel. Terjedni kezd a számító- gépes újságkészítés Magyar- országon is. A módszer iránt honi berkekben korábban is megvolt az érdeklődés, de az alkalmazáshoz csak mosta­nában kezdenek megterem­tődni valamelyest szélesebb körben a személyi és tár­gyi feltételek. Főleg az utób­biakban mutatkozott éveken át hiány, s a kívánatoshoz képest mutatkozik még ma Hazai kezdeményezések A veszprémi Pannon Nyomda kollektívája például jó néhány éve hozzákezdett a modernizáláshoz. Első lé­pésben meghonosította az ofszetnyomást. Az eljárás bevezetése csak féloldalas korszerűsítés, mivel az azt megelőző munkafázisok ha­gyományosak maradtak, vagyis a címeket címszedő, a kézirat sorait gépszedő szed­te és szedi hagyományos módon. Munkájuk eredmé­nye a tördelt levonat, azt szerkesztők és korrektorok javítják, a nyomdászok vég­rehajtják a levonat szélére jegyzett utasításokat. Az im­már kész anyagokat — kézi munkával — úgy rendezik oldalba, ahogy az majd meg­jelenik. Ekkor fotót készíte­nek róla, negatívot, majd bizonyos munkák elvégzése után elkészül az ofszet-le­mez, és így tovább. A Pannon Nyomda a kö­zelmúltban az NSZK-ból megvásárolt elektronikus szerkezeteivel egyes kézira­tokat már számítógépes eljá­rással gondoz, ahogy az lé­nyegében a korábban emlí­tett USA-beli szerkesztősé­gekben és nyomdákban is történik. Az eljárás egyelőre nem teljes körű, hiszen bi­A közlekedésbon Szigorúbb környezetvédelmi előírások A közlekedés — s ezen be­lül is főként a közúti jármű­vek — által okozott környe­zetszennyezés mind több gond forrása, elsősorban a nagyobb városokban, ipari körzetekben, ahol a levegő amúgy is az átlagosnál több káros anyagot tartalmaz, s a zaj sok helyen az elviselhe- tőség határát súrolja. A kör­nyezet óvása, illetve a káros hatások mértékének csök­kentése érdekében az eddigi­eknél szigorúbb rendelkezé­sek kidolgozása vált szüksé­gessé. Várhatóan már a jövő év elején életbe lép a közle­kedési miniszter rendelete, amely a jelenlegi helyzet — a járműpark nagysága, a for­galom sűrűsége, a gépkocsik műszaki állapota — figye­lembevételével megváltoztat­ja, szigorítja a korábbi jog­szabályt. Tizenegy évvel ezelőtt rög­zítették utoljára a gépjármű­vekkel kapcsolatos környe­zetvédelmi előírásokat, nor­mákat. Akkor mintegy 580 ezer személygépkocsi, alig több mint 100 ezer teherau­tó és 16 ezernél kevesebb au­tóbusz közlekedett a hazai utakon. Ma viszont csaknem másfél millió személygépko­csi, 150 ezer teherautó és mintegy 25 ezer busz van forgalomban. Időközben az újonnan beszerzett jármű­vek többségének műszaki­konstrukciós tulajdonságai is módosultak, korszerűsödtek. A rendeletmódosítás nem hagyja figyelmen kívül azt sem, hogy a kereskedelem­nek jelenleg milyen gazdasá­gi lehetőségei vannak a gép­járműbeszerzésre, a meglévő — jórészt elöregedett, kor­szerűtlen — járműpark ösz- szetételének megváltoztatá­sára. A várható új jogszabály kettős célja, hogy korszerű, környezetkímélő gépjármű­vek kerüljenek az országba, továbbá, hogy a már üzem­ben lévő autók kevésbé szennyezzék környezetünket. Az úgynevezett típusvizsgá­latok előírásainak szigorí­tása azt célozza, hogy a jö­vőben a kereskedelem csak olyan új járműtípusokat sze­rezzen be, amelyek megfe­lelnek a szigorúbb követel­ményeknek. Egyes típusoknál a levegő­be kerülő szennyezőanyag mértéke a korábbinak alig több mint fele lehet majd. Teljesen új rendelkezése a szabályozásnak, hogy 1988. január elsejétől nemcsak a típusvizsgálatoknál, hanem az üzemben lévő gépkocsik­nál is megszabják a zaj fel­ső határát. Űj intézkedés, hogy a jövőben a közutakon is bármikor ellenőrizhetik, megfelel-e a gépjármű a kör­nyezetvédelmi előírásoknak. Az új jogszabálynak nem a büntetés, a szankcionálás az elsőrendű célja, hanem az, hogy a járművek környezet- védelmi szempontból is meg­felelő műszaki állapotban vegyenek részt a forgalom­ban. A szükséges mérőműszerek egy részét az OKTH anyagi támogatásával már beszerez­ték, s megkezdődtek a kí­sérleti ellenőrzések is. Az érintett autósok kellő időt kapnak majd arra, hogy kör­nyezetet szennyező járművü­ket megjavíttassák, a szüksé­ges beállításokat elvégezzék, illetve elvégeztessék. A vár­hatóan megnövekedett mun­kálatokra a szervizek is fel­készülnek; a hiányzó műsze­rek, berendezések beszerzé­séhez a Közlekedési Minisz­térium nyújt számukra se­gítséget. Korszirü élelmiszer-tartósítás Mint ismeretes, a nyers hús és hal anyagának három­negyed része víz, a gyü­mölcsfélék pedig éppenséggel kilenctized résznyi vizet tar­talmaznak. Ha az élelmisze­rekből a vizet kivonjuk, ez­zel a bennük állandóan je­lenlévő mikroorganizmusok­tól megvonjuk az életlehető­séget, nem tudnak továbbte­nyészni. A víz eltávolításával megvalósítható a tartósítás. A szárított élelmiszerek, el­tekintve a nedvességtől va­ló további megóvástól, nor­mális hőmérsékleten minden további eljárás nélkül, hosz- szú ideig raktározhatok és — ami szintén nagyon fon­tos — a víztartalom kivoná­sával csökken terjedelmük, főként súlyuk, tehát köny- nyebb, egyszerűbb és olcsóbb szállításuk is. A napon való ' szárítást vagy kemencében való asza­lást már ősidők óta ismerik, de az így tartósított élelmi­szerek ízben, színben, főként pedig tápértékben sokat ve­szítenek. Ezek a hiányossá­gok azonban teljesen kikü­szöbölhetők, ha a vizet — 20 C-fok körüli hőmérsékleten, tehát jég formájában, annak szublimációjával, légüres térben vonják ki. Az összes konzerválási módszerek közül a fagyaszt­va szárítás változtatja meg legkevésbé az élelmiszert külsőre, színre, ízre. A fel- használáskor való előkészí­tés, vagyis az újbóli folya­dékfelvétel után alig lehet a frisstől megkülönböztetni, a tápanyagok, vitaminok is úgyszólván változatlan alak­ban és értékben maradnak meg benne. A fagyasztva szárított élelmiszerekben a baktériumok, vírusok és egyéb mikroorganizmusok az étel elkészítésekor, a nedv­felvétel után újra életre kel­nek. A fagyasztva szárított élel­miszert a tárolás folyamán védeni kell a nedvességtől Fagyasztva szárítás _________ A Leybold cég fagyasztva-szárító berendezése. Lent he­lyezkedik el a jégkondenzátor, a hűtőgép, a vákuumpumpa, fent a száraz csőalagút (KS) — ezért légmentesen záró műanyagfóliába csomagolják, ami megóvja a levegő ned­vességének behatásától. Fel- használás előtt egyszerűen vízbe, esetleg más folyadék­ba, tejbe, gyümölcslébe, bor­ba kell tenni, amikor- is, — mint a szivacs — felszívja a folyadékot, és ezzel helyre­áll a szárítás előtti eredeti állapot. A fagyasztva szárításnál ugyanez történik, mint ami­kor a kimosott ruhaneműt fagy idején a szabadba terí­tik száradni. A ruhadarabok Ikieményre fagynak, és így fagyott állapotban száradnak meg. A jég anélkül, hogy felolvadna, „elpárolog”, szub- limálódik, vagyis szilárd hal­mazállapotban közvetlenül légneművé válik. A fagyaszt­va szárításnál ez a szubli­máció légüres térben törté­nik. A technikai problémák megoldására irányuló kuta­tások továbbra is folynak. A Leybold cég (NSZK) már sorozatban gyártja az új rendszerű fagyasztva szárító berendezéseket. Az új be­rendezés úgy működik, hogy a tartósítandó árut először gyorsfagyasztják, amikor is az áru víztartalma mikro­kristályos jéggé alakul, de az anyag sejtrendszere nem roncsol ódik szét; egy váku­umtérben azután a jégkris­tály vízzé alakulás nélkül el­párolog. Emldráhvizsgálat ultrahanggal Olló helyett lézer Az emlőrák korai felismerésé­hez azonosítani kell az öt mil­liméternél kisebb méretű elvál­tozásokat, de az ilyen felbon­tású röntgenvizsgálat esetleg sugársérülést okozhat. Sokkal célszerűbb lenne a gyógyítás más területein bevált ultrahan­gos berendezéseket hasznosítani az adott célra is, ám az eddigi berendezésekkel nem lehet olyan finom részleteket felismerni, mint a röntgenátvilágitással. A kanadai Ontario rákkutató Intézetben kifejlesztett Uj mód­szerek rendkívüli mértékben megjavítják az ultrahangos vizs­gálat felbontóképességét. Az egyik Uj eljárással kis pontba sűrítik az ultrahangforrás hang­nyalábját. s a gyűjtőponthoz kö­zeli zónába. Elektronikus Utón változtatva a gyűjtótávolságot, több éles kép együtteséhez jut­nak. Egy másik eljárással, az adó- és vevőkészülék alkalmas mozgatásával rétegfelvételeket készítenek. Ezeken a cétegfelvé­teleken még a 0,5 milliméter mé­retű elváltozásokat is azonosít­ják, felismerhetik. Lézerrel már régóta meg­munkálnak fémeket, egyebek között lemezeket vágnak ki vele fémekből. Most a japán Macusita cég a textilanyagok kiszabására szolgáló lézeres készülékeinek élesebb vágó­élű, módosított változatát fejlesztette ki. A berendezés széndioxid-gázlézerrel mű­ködik és számítógépes vezér­léssel halad végig a szabás­vonalon. A lézeres vágással nehéz tiszta, éles vágásfelületet te­remteni. A lineárisan sarkí­tott fény azonban tiszta vá­gásfelületet adna. Azt vi­szont nem sikerült megolda­ni, hogy a polarizátor együtt forduljon a szabásvonal irányváltoztatásaival. Ezért a japán cég kompromisszum­hoz folyamodott — s készülé­kében épp ez az új — cir­kulárisán sarkított fényt al­kalmaz. A készülék vágófeje az eredetileg 6 mm átmérő­jű fénynyalábot 0,07 mm-re fókuszálja, s egy háromrészes öltönynek a teljes kiszabásá­hoz két percre van szüksé­ge. A készülék ára egyelőre olyan magas, hogy csak a nagy üzemekben gazdaságos. Technikatörténeti érdekességek 0 varrógép amerikai ősei Két amerikai eredetű var­rógépet mutatunk be, az egyiket 140 évvel ezelőtt 1846. szeptember 10-én Elias Howe szabadalmaztatta és Elias Howe varrógépe ennek fő jellegzetessége a hegyén átlyukasztott tű és a hajó alakú vetélő volt, amit régi gépeken még ma is lát­hatunk. Ezzel a géppel két- fonalas öltéseket lehetett vé­gezni. A másik szabadalmat öt évvel később, 1851-ben Isaac Merit Singer adta be. ö ve­zette be a lábhajtást és a gépre Howe vízszintes mozgó tűje helyett függőleges irány­ban mozgót szerelt fel. Ezzel könnyebbé vált a munka és nemcsak egyenes, hanem hajlított, görbe vonalban is lehetett az anyagot vezetni. Howe-val szabadalmi pere is volt és kártérítést kellett fi­zetnie. Tény azonban, hogy az első, a háztartásokban is használható varrógépek gyártását Bostonban Singer A gyártásra került Singer gép már teljesen a mail formázza kezdte el. ö nemcsak ügyes feltaláló, hanem jó kereske­dő is voltbevezette a kiállí­tási termek rendszerét, ahol, gépét „minden idők felfede­zésének” mutogatták és az­zal reklámozták, hogy vele percenként 300 öltést lehetett elvégezni. K. A.

Next

/
Thumbnails
Contents