Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-20 / 273. szám

1986. NOVEMBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Elhunyt Bárdos Lajos Életének 88. esztendejében, rövid betegség után elhunyt Bárdos Lajos Kossuth-, és Erkel-díjas kiváló művész, ze­neszerző, karnagy és zenetudós. Temetéséről később iníez'­Például Jászklséren Egy kiváló MSZBT-tagcsoport titka A Jászkiséri MÁV Épí,tó­gép-javító Üzem tagcsoport­ja kimagasló barátsági mun­kájáért már az Aranykoszo­rús jelvény kitüntetést is át­vehette, amely adományo­zása óta is egyenletesen, magas színvonalon tevé­Egyeztetnl a programot — Itt bábáskodtam a tagcsoport „születésekor”, 1972 november 7-én, és most is elnökségi tag va­gyok. Eredményeink egyik zálogát abbaTi látom, hogy hosszú, hosszú esztendők óta tart a testvérkapcsolatunk az egyik, ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet alakulat katonáival. A mun­katervünk egy része is úgy készül, hogy előtte egyeztet­jük velük az együttműködés módozatait, a találkozások, a kölcsönös tapasztalatcse­rék lehetőségeit. Nagyon si­keresek például a busztú­ráink: ők is hozzák a csa­ládtagjaikat és mi is, így kölcsönösen jobban megis­merjük egymást. Ezekből a kirándulásokból rendsze­rint évenként kettőt szer­vezünk: az egyiket a nyári szabadságolások előtt, a másikat pedig ősszel. Jár­tunk már Aggteleken, Szege­den, Egerben, a fővárosban, megnéztük a Szoivjet Kultú­ra és Tudomány házát, év­ről évre ellátogattunk a BNV-re. Ezekre az országjá­rásokra mindig elviszünk egy-egy a munkában élenjá­ró szocialista brigádot is ju­talomból. Antal György meós egy évenként visszatérő, színes eseményre emlékezik visz- sza: — Július második vasár­napján, vasutasnapkor ün­nepséget, majálist tartunk az üzemben. Ezekre az össze­jövetelekre meghívjuk szov­jet barátainkat is, hiszen egyik fontos eseményként közös sportversenyek, meccsek követik egymást. — Milyen sportágakból? — A labdarúgáson kívül röplabdában, sakkban, asz­taliteniszben és lövészetben mérjük össze ügyességünket. Ami a focit illeti, mi nem Détáriék nyomdokain hala­dunk, mivel ezeken az ösz- szecsapásokon az utóbbi öt évben egy kivételével Az MSZBT-tagcsoport rendszerint három évenként ad számot munkájáról az üzemi párt-végrehajtóbizott­ságnak, ahol általában ered­ményesnek, színesnek ítélik mi Beszámoló a munkáról DteoalortM kapható HBH Iskolaegészségügyi kézikönyv kenykednek. Vajon akad-e titkuk, jobban mondva más­hol is megvalósítható re­ceptjük? Hogyan látják mindezt maguk a dolgozók? Cserepes János lakatos csoportvezető, akiről úgy és azt is írhatnánk: régi szaki. nyertünk. Röplabdából vi­szont fordított a helyzet, sakkban és asztaliteniszben viszont általában jobbak va­gyunk. Érdekes, hogy lövé­szetben is álljuk a sarat, há­la Bördös Péter és Bagi La­jos szakmunkásainknak, akiknek ritkán remeg a ke­zük. — A sporton kívül? — Főzőversenyt is tartunk. A színvonalra jellemző, hogy a sok igyekezet tárgya ki­vétel nélkül a gyomrokban végzi. Évente kétszer kom­munista műszakot is tar­tunk, amelyen _ örömmel vesznek részt a szovjet ba­rátaink is. Azután üzemlá­togatásokat is szervezünk számukra, cserében ők a győzelem napja alkalmából hívnak meg bennünket. Szó­val rendszeres, folyamatos a kapcsolatunk. Balogh Jánosné adminiszt­rátor viszont másféle emlé­keket sorol. — Jutalomból életem egyik legnagyobb élménye­ként részt vehettem a moszkvai VIT-en. Először jártam külföldön, és ezalatt a tíz nap alatt eljutottunk Vlagyimirbe, Szuszdálba, megnéztük a főváros neve­zetességeit, voltunk cirkusz­ban, több kiránduláson, és a találkozó megnyitóján, ami leírhatatlanul csodálatos volt. — A legmaradandóbb él­mény? — A Vörös téren az a színes forgatag, ahol a világ szinte minden nemzetének fiataljai képviselték orszá­gukat, népüket. Jelvényeket, ajándékokat cseréltünk. No­ha nem beszéltük egymás nyelvét, ki tudja hogyan, hogyan nem, de mindenki­vel szót értettünk. Ide tartozik, hogy a kol­lektívából évente ketten- hárman ismerkedhetnek ju­talomképpen a Szovjetunió nevezetességeivel. meg barátsági tevékenysé­güket. Vajon miféle sajátos elképzelések foglalkoztat­ják jelenleg a tagcsoportot, érdeklődöm Hajnal Géza ügyvezető elnöktől, aki az kednek. Bárdos Lajosnak, a ma­gyar daloskultúra, a kórus­mozgalom megújítójának, az ifjúság népi szellemű zenei nevelőjének halálával nagy veszteség érte a hazai zenei életet. A zeneszerző karnagy, tanár és tudós pályafutását zenei tanulmányai befejezté­vel gimnáziumi, illetve taní­tóképzői intézet énektanár­ként kezdte, majd a Zene- művészeti Főiskolán tanított. Tevékenykedett a Cecília- kórus, a Palestrina-kórus, majd e kettőből megalakított Budapesti Kórus karnagya­ként, a Városmajori és a Mátyás templom zenei veze­tőjeként. Kiváló énekkari szakemberként fáradhatatla­nul dolgozott a magyar da­losmozgalom megújításáért, a népzenén alapuló új művek elterjesztéséért. Kertész Gyu­lával megalapította és vezet­te a Magyar Kórus kiadóvál-- lalatot és szerkesztette azo­nos című lapját, s az ifjú­ság népzenei szellemű ne­velése érdekében megszer­vezte az Éneklő ifjúság moz­galmat. Zeneszerzőként számos színpadi művet, hangjátékot, hangszeres és vokális művet alkotott. Oiszkaggverseny KszalBreden V Az önálló intézménnyé vált zeneiskola tiszteletére dísz- hangversenyt adnak ma es­te 18 órai kezdettel a tisza­füredi zeneiskola növendé­kei. A művelődési központ színháztermében rendezett ünnepségen — többek között — Bach-, Telemann-, Mo­zart-, és Beethoven-műveket játszanak zongorán, hege­dűn, fa- és rézfúvós hang­szereken. koncepciójába, s a következő tervidőszakban talán reali­zálódnak az elképzeléseink. Sokan, sokféleképpen ki­mutatták már, hogy Túrke- vén az átlagosnál drágább a megélhetés, és ennek éppen a nagy szállítási távolságok, s az ebből eredően mindenre „.rárakódó” költségek az okozói. Ez leginkább a la­kásárakon, s az építési költ­ségeken mutatható ki. Nagy Árpád városi főmér­nökkel — maga is gyakorló építész-tervező — a túrkevei lakásárakat, s az építési le­hetőségeket próbáltuk ele­mezgetni, egészen gyakorla­tias szempontok szerint. Forintok, kilométerek Az a nagyon furcsa és fo­nák alaphelyzet állt elő a városban, hogy a lakásépítés fajlagos költségei a szolnoki­val azonos szinten állnak, s hasonló a helyzet az OTP-s lakások áraival is. Azt vi­szont nem is szükséges külön hangsúlyozni, hogy mennyi a tényleges, a gyakorlati, a használati értékbeli különb­ség egy azonos nagyságú és minőségű szolnoki és túrke­vei lakás között Az utóbbi években általá­ban gond van a városban az OTP-s lakások értékesítésé­vel. A négyzetméterenkénti 13 600—14 000 forintos lakás­árak. vásárlói szempontból valóban egy valóságtól elru­gaszkodott helyzetet jelez­nek, ugyanakkor ezen az ár­szinten egyre nehezebb kivi­telezőt találni. Csak kény­szerhelyzetben, kapacitás-le­kötési gondok miatt vállal­koznak itt a cégek lakásépí­tésre. Az OTP viszont — ért­hetően __ nem emelheti már t ovább az árait, így a költ­ségvetést sem, mert nyakán maradnak a lakások. Ördö­gi kör, annyiféle igazsággal, ahány szereplős a „játszma”. A fő hangsúly azonban a városban a magánlakás-épí­tésen van. Szerencsére! Egy ilyen építkezés költségeit részletesen is elemeztük a főmérnökkel. — Ma Túrkevén egy két­szobás, 80 négyzetméteres családi ház költségvetése 700 ezer forint körül van — számolgatta rutinosan. — Ennek itt az egynyolcad- egytized részét a szállítási költségek viszik el. Tehát 70—80 ezret mindenképpen. A 80 forintos bányakavics nálunk 500 forintban van, a szilikátblokk 30 forintos árá­ra is rárakódik még legalább 10 forint, mire hazahozzák Kazincbarcikáról. És a sort lehetne folytatni. Szinte min­den építőanyagért el kell menni messzire, s a távolsá­gok nagyon megdrágítják az építkezést. Érthető, hogy ma­gasak a lakásárak, ha az épí­téshez mindent közúton, ten­gelyen kell behozni. Nos, ide valóban minden köztúton érkezik, semmit nem hoznak síneken. Mert sínek már nincsenek. (folytatjuk) L. Murányi László Szövetkezeti üdülőfalu épül Újabb szövetkezeti üdülők létrehozását tervezi a fo­gyasztási szövetkezetek kö­zös vállalata, a Coophotels. Abádszalók határában, a kiskörei víztározó térségében jövőre egy üdülőfalu első házainak telepítését kezdik. A Coophotels — együtt­működve a kivitelező Poly­gon Építőipari Kiskereske­delmi és Szolgáltató Kisszö­vetkezettel — annyi házat épít, ahány jelentkező van; a falu nagyságát az üdülő- szövetkezetbe lépő .tagok száma határozza meg. Az öt-hat személy számára ké­nyelmes elhelyezést nyújtó, alpesi jellegű házakat előre­gyártott elemekből a hely­színen szerelik össze. A Coophotels az idén több helyen szervezte az üdülő- szövetkezetek építkezését. Zalakaroson, a Napfény Üdülőszövetkezetben de­cember közepén adják át az újabb, 32 szobás üdülőt, így a meglévőkkel együtt már több mint 100 személyt he­lyezhetnek el a híres gyógy­fürdő közelében, s a harma­dik üdülőház alapjait is le­rakják még az idén. Iskolaegészségügyi kézi­könyv kerül az üzletekbe december elején. A Medici­na Könyvkiadó ötezer pél­dányban jelenteti meg a több évtizede hiánycikknek számító szakkönyvet. Utol­jára 1950-ben adták ki az iskolaorvosi ellátást szolgá­ló segédletet. A kézikönyv készítése már tíz éve elkez­dődött, s összeállításánál sokféle szempontot vettek figyelembe a szerzők, a szer­kesztők. A könyv összefog­Az oktatás és a művelődés egységére jobban építő, a folyamatos és komplex isme­retterjesztést szolgáló mű­sorszerkezet kialakítására tö­rekszik a jövőben a Televí­zió művelődési főszerkesztő­sége. Új átgondolt rendszerben jelennek meg a képernyőn az iskolai oktatást kiegészítő, az általános műveltséget széle­sítő tudományos ismeretter­jesztő műsorok, televíziós ak­ciók. Átfogó programok ki­dolgozására nyílik lehetőség, országos elnökségnek is tag­ja. — Az MSZBT-munka egyik nagyon fontos területe a szovjet kapcsolatok ápolá­sa. Itt fő feladatunknak azt tartjuk, hogy ablakot nyis­sunk mindennapjainkra, amelyen betekinthetnek életünkbe szovjet barátaink is. Arra törekszünk, hogy minél több dolgozónk sze­mélyes élménnyel gyarapod­jon ebben a barátságban. Sajátos kezdeményezésünk, hogy tagcsoportunk védnök­séget vállalat a nálunk al­kalmazott szovjet gépek, be­rendezések felett. Az is ha­gyomány, hogy a nemzeti és a mozgalmi ünnepek egy ré­szét a tagcsoport szervezi. Szintén említésre méltó, hogy a Münnich Ferenc Szo­cialista Brigádunk tagjai fekutatták a Jászkisér kör­nyékén hősi halált halt uk­rán katonák nyughelyét, síremléket állítottak nekik, és ápolják az emlékmű kör­nyékét. — ön tisztségénél fogva részt vesz a VIII. országos értekezleten. Ha szót kapna, miről beszélne? — Két dologról minden­képpen. Az egyik: annak a tudatosítása, hogy a moz­galmunkban a szovjet embe­rekkel való élő kapcsolat létkérdés. Ezért reméljük, hogy a náluk szolgálatot tel­jesítő katonák hazatérve szószólói lesznek a népeink közötti kapcsolatoknak. A másik fontos terület a szov­jet tudomány és technika vívmányainak népszerűsí­tése, alkalmazása, amelyben úgy érzem, hogy még van tennivalónk. 1987-re Készülve A jászkiséri tagcsoport tagjai ilyenkor, holtszezon­ban sem tétlenkednek, és ta­lán ez az eredményes tevé­kenységük egyik nyitja. A novemberi, decemberi, ja­nuári napokra politikai, szakmai vetélkedőket ter­veznek a két nép életéről, mindennapjairól, kapcsola­tairól. Ezen kívül már gyűj­tik a barátsági munkával kapcsolatos egyéni javasla­tokat, elképzeléseket, ame­lyek között fontos helyen szerepel e soknemzetiségű ország népeinek életét, dol­gos hétköznapjait, kultúrá­ját bemutató lapok, sajtó­termékek terjesztése. Mind­ezek ismeretében nem tű­nik meglepetésnek, hogy a tagcsoport dolgozóinak a Szovjetunió című folyóirat­ból jelenleg is húsz jár hó­napról hónapra, rendszere­sen. D, Sz. M. lalót ad az általános, illetve a gyermekgyógyász orvosok szűkebb szakterületén kívül az iskolaorvosi gyakorlat­ban nélkülözhetetlen spe­ciális ismeretanyagról is. Foglalkoznak a szerzők az iskolák fűtési, szellőzési, vi­lágítási kérdéseivel, s a gyermekélelmezéssel is, és helyet kapott a könyvben az iskolaorvosi munkában nél­külözhetetlen jogszabályok, rendeletek, utasítások gyűj­teménye is. egyebek között az egészséges életmóddal kapcsolatos tö­megkommunikációs tenni­valók koordinálására, a mű­sortémák tartalmi egységé­nek megteremtésére. Az új struktúra segítheti továbbá a különböző távoktatási rendszerek egyeztetését: a sikeres számítástechnikai, idegennyelv-oktatási és pe­dagógus-továbbképzési mű­sorok nyomán a külföldön már bevált „nyitott egyete­mi” oktatás kiszélesítését. Üt kereső Túr köve 1. A várost nem lehet odébb vinni... Túrkevéről egykor — némi túlzással természetesen — azt tartotta a mondás, hogy annyira a világ végén van, hogy onnan még a meszes is visszafordul. Nos, ha me­gyénk e legkisebb városából nem is kell már az utasnak visszafordulnia, az a földrajzi és közlekedési zártság, ami az idézett mondást diktálhatta, mai viszonyaink között is tovább él. Megváltozott tartalommal természetesen, de nyilvánvaló örökségként nehezíti a város fejlődését. A közutak és a vasút vérkeringésébe való bekapcsoltság ugyanis alapvetően meghatározza egy-egy település gaz­dasági szerkezetét és fejlettségét, ezen keresztül pedig egész belső világát, s lakóinak közérzetét. Az átlagos utas, aki Szol­nok felől tömegközlekedési eszközzel igyekszik megkö­zelíteni Túrkevét, jobbik esetben a két kínálkozó irány közül Mezőtúrt vá­lasztja, s akkor vonattal, majd autóbusszal, másfél-két óra alatt meg is teheti az alig több, mint ötven kilo­méteres távolságot. Ha vi­szont rossz csillagzata Kis­újszállás felé vezeti, akkor ez újabb egy-két órányi vá­rakozással meghosszabbítja a dolgot, a bűnrossz busz­csatlakozások miatt. Esténként, viszonylag ko­rán elmennek az utolsó busz­EgyedUI nem Jó Amikor Tűrkeve zártságá­ról, egészen sajátos helyze­téről esik szó, három fő kér­déskört szokás említeni. Földrajzi helyzetét és a fő­útvonalaktól való távolságát, a vonzáskörzet hiányát, va­lamint a vasút tíz év előtti felszámolását. Kőrizs István tanácselnökkel is e gondo­latsort követve beszélget­tünk, a város adottságairól, illetve lehetőségeiről. — Sajnos, földrajzi helyze­tünk nem a legkedvezőbb. Része vagyunk ugyanis an­nak a városfüzérnek, ami Püspökladánnyal kezdődik, s amihez még Karcag, Kisúj­szállás, Túrkeve, Török- szentmiklós és Mezőtúr tar­tozik. Kifejezetten sűrű ez a városhálózat, s ez eleve meg­nehezíti a fejlődést, különö­sen egy ilyen kisvárosét, mint amilyen mi vagyunk. A megyei településfejlesztési koncepció egyébként a há­rom, csaknem azonos távol­ságra lévő szomszéd közül Békés megye felé A tanácselnök egyébként említett egy érdekes dolgot is ezzel kapcsolatban: — Az országban mindösz- sze három város van még rajtunk kívül ilyen sajátos helyzetben. Közülük az egyik éppen Budapest, de a fővárosnak biztosan nincse­nek ilyen gondjai, mint ne­künk. — Mezőtúr és Kisújszállás egyaránt 15 kilométerre van Túrkevétől. Délre viszont ott van nem messze Békés me­gye, s egy kecsegtető kap­csolat-lehetőség Dévaványa felé. Mennyire jelenthet ez perspektívát? — Ez természetesen min­ket is foglalkoztat, hiszen mindössze 5—6 kilométerre vagyunk a megyehatártól. járatok, s a város nyolc-tíz órahossznyi időre teljesen elszigetelődik a világtól. (Nem számítva természete­sen a személygépkocsikat.) Kisújszállásról háromnegyed hétkor. Mezőtúrról fél ki­lenckor indul az utolsó busz Kevibe, s utána már csak gyalogszerrel vagy autóstop­pal lehet eljutni a városba. Pusztán a tényhűség ked­véért említem még azt a na­pi két autóbuszjáratpárt, ami közvetlenül közlekedik Túr­keve és a megyeszékhely kö­zött, alapvetően azonban ez sem változtat a közlekedési nehézségeken. Mezőtúrhoz kapcsolt ben­nünket. Kapcsolatunk azon­ban csak az egészségügy te­rületén igazán szoros, ami önmagában még kevés egy hatékony településfejleszté­si együttműködéshez. A közigazgatás legutóbbi átszervezésekor Túrkeve megint nem kapott vonzás- körzetet, továbbra is magá­ról kell csak „gondoskod­nia”. Ez azt jelenti, hogy szerény közigazgatási és el­látási funkciói miatt költ­ségvetési forrásai bizony vé­konyabbak, mintha két-há- rom község hozzá lenne ren­delve, s azokat is szolgálni kellene. Egyedül talán Kun­csorba jöhetett szóba, mint Túrkevéhez kapcsolható te­lepülés, ám tradicionálisan Törökszentmiklóshoz kötő­dik, s így ebből a lehetőség­ből sem lett semmi. Tovább­ra is egyedül, kissé magára hagyatva, s fokozottan a sa­ját belső erőforrásokra utal­va kell tehát továbbhaladnia a településnek. Jelenleg egy rosszminőségű út köt össze bennünket Dé- vaványával, amely nagyobb részt szilárd burkolatú, egy négy kilométeres szakaszon viszont csak földút. Ezt kel­lene végig kiszélesíteni és forgalomképessé tenni, s persze természetesen a régi Berettyó-híd helyett is újra van szükség. Ezzel jelentő­sen lerövidülne a közlekedé­si távolság Hajdú-Bihar és Békés megye között, s Túr­keve jelentős átmenő forgal­mat kaphatna. Rögtön több kapcsolatunk lenne a világ­gal, s e közúti kapcsolatok pezsdítőleg hatnának a város életére. Szerencsére ez az ügy gyakorlatilag zöld utat kapott, mert a dévaványai út bekerült a megye hosszú­távú közlekedés-fejlesztési Közművelődés a képernyőn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents