Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-11 / 240. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 198ó. OKTÓBER 11. A Néplap vendége: Kér/ György vezérőrnagy. Óvodában, napköziben, kollégiumban az MHSZ főtitkára Klubjaink meghatározóak a hazafias nevelésben Szeptember 30-án Szolnok adott otthont annak az országos munkaértekezletnek, amelyen a megyék és a főváros MHSZ szervezeteinek titkárai a szövetség és a megyei szervezetek középtávú feladatait vitatták meg. Az egésznapos tanácskozást Kéri György vezérőrnagy vezette, akivel ebből az alkalomból a szövetség tevékenységét érintő időszerű kérdésekről beszélgettünk. — ön a közelmúltban került a honvédelmi szövetség élére, és néhány hónap múlva az MHSZ-vezetők V. országos tanácskozására több év munkáját átfogó értékelést kellett készítenie. Hogyan sikerült mindezt telje- síterti? — A főtitkári váltás sajátos és nehéz időben következett be. Sajátos helyzet elé kerültem, mert fél évtized munkájának országos mérlegét kellett megvonnom, sőt vázolni az elkövetkezendő időszak főbb tennivalóit. Ez még a mozgalomban tapasztalt embernek sem könnyű feladat. Hát még nekem, aki korábban katonai-politikai vezető voltam. Rendkívül rövid idő alatt kellett eligazodnom, sok dokumentumot áttanulmányoznom, amelyek az MHSZ-munkára vonatkoztak. Nagy segítséget jelentettek ezekben a feszített hónapokban közvetlen munkatársaim, helyetteseim, a megyei vezetők. Az országos számvetés végül is úgy állt össze, hogy a XIII. pártkongresszus és a honvédelmi minisztérium irányelvei, illetve a megyei értekezletek tapasztalatai már távlati elképzeléseket is vázoltak számunkra. Egyetlen mondattal: a kollektív bölcsesség, tapasztalat segített az elemzésben és az értékelésben. — Pár hét elteltével milyennek ítéli ezt a szeptember eleji országos segreg- szemlét? — Az egynapos tanácskozáson több mint 600 függetlenített MHSZ-vezető vett részt. Hangsúlyoztuk, hogy egyik legfontosabb feladatunk a lakosság — mindenekelőtt az ifjúság — szocialista tudatának a formálása. hazafias és internacionalista nevelése. Egyértelműén és újólag leszögeztük: néma mi teendőnk a katonai kiképzés, ugyanakkor szervezeteink és klubjaink közDon- tí szerepet játszanak a fiatalok tízezreinek sorkatonai szolgálatra történő felkészítésében. a tartalékosok ösz- szefogásában, aktivizálásában. Ez eredményesen úgy sikerülhet, ha a mozgalom embereit erre felkészítjük, úgy is mondhatnám: a nevelőinket neveljük. Büszkék vagyunk a versenysportokban jeleskedő fiatalokra, de legalább ennyire fontosnak tartjuk azt is, hogy tömeg- sport-jellegű rendezvényeink látogatottsága nőjön. Tudjuk, hogy munkánk sikere végső soron a klubokban dől el. Nagyon sok olyan település található az országban — főleg az aprófalvakban — ahol az MHSZ terme, helyisége szinte az egyetlen közéleti fórum. — Űj vagy részben új vonásai is voltak ennek a tanácskozásnak. Hallhatnánk ezekről is? — Szeretnénk a szövetség kapuit — képletesen szólva — még jobban kitárni minden velünk szimpatizáló, becsületes ember előtt. Éppen ezért mindenkit partnernek tartunk, aki a munkánkat segíti. Nyitottságunkat úgy is értem, hogy az eddiginél f’, szorosabb, élőbb kapcsolatot kell kalakítanunk a megyék párt-, állami- és társadalmi vezetőivel, szervezeteivel, a fegyveres erőkkel, testületekkel — és külön hangsúlyozom — az iskolákkal. Rövidre fogva: még szervesebb részévé szeretnénk válni közéletünk mindennapjainak. — Az iskolákat nyomatékosan említette... — Igen, mert az MHSZ- ben jelentkező oktatási, nevelési, képzési feladatokat csak a pedagógusok támogatásával tudjuk eredményesen megoldani. Eddig fő figyelmünket a közép- és felsőfokú tanintézetekre fordítottuk. Különösen így volt ez a hivatásos katonai pályára irányításnál. Ezt az elképzelésünket csak részben igazolta az élet, hiszen akik ezekbe az iskolatípusokba kerültek, zömmel már előre eldöntötték milyen szakmát, hivatást választanak. Ezért a jövőben nagyobb hangsúlyt helyezünk az általános iskolákban folyó MHSZ-munkára, ezért a pedagógusokkal együtt további szakköröket szeretnénk létrehozni, elsősorban a felső tagozatosoknak. Ismétlem, a nevelőkkel közösen, velük egyetértésben, és semmiképpen nem úgy, hogy azt érezzék: ezt kívülről erőszakolták rájuk. Ehhez természetesen meg kell találnunk a megfelelő embereket, személyeket. A mozgalom minden területén új tartalmi és gyakorlati módszereket szükséges keresnünk, ugyanakkor minden értéket meg kell őriznünk az elm|ilt évek alatt végzett munkánkból. Bizonyos vagyok abban, hogy a mostani országos tanácskozás állás- foglalásait maradéktalanul csak befolyásunk növelésével bírjuk teljesíteni. Az MHSZ országos, megyei és városi vezetőségeinek nem az a törekvése, hogy ily módon a tömegszervezetektől feladatokat vegyen át, hanem velük együtt, a segítségükkel teljesítsük a társadalmi munka- megosztásból ránk háruló teendőket. Mindennek a záloga a mostaninál hatékonyabb munka, az önként vállalt fegyelem, rend és szervezettség. — Főtitkárként először látogatott hozzánk. Milyen benyomásokat szerzett Szolnokon? — A megyében katonai vezetőként már többször jártam, de főtitkárként valóban először volt alkalmam közelebbről megismerni ezt a tájegységet. Véleményt cseréltem politikai vezetőkkel, és örömömre szolgált, hogy ők is elismeréssel nyilatkoztak a honvédelmi szövetség több mint húszezer itt tevékenykedő tagjáról. Tapasztalatokat gyűjtöttem arról is, hogyan folyik a szervezetekben a munka, ellátogattam egy községi klubban és megnéztem az új szolnoki lőte- ret. A látottak elismerésre méltóak, amelyekhez csak gratulálni tudok a megyei aktivistáknak. Most azon kell munkálkodni, hogy az országos tanácskozás határozatait az érintettek alaposan tanulmányozzák, és az alapján alakítsák ki a helyi teendőket. Vagyis mérjék fel tárgyilagosan. melyek azok a részterületek, ahol az előrelépés érdekében az eddiginél is hatékonyabban, eredményesebben kell munkál- kiodni. D. Szabó Miklós Készül a ropogós kunsági A Szolnok megyei Sütőipari Vállalat Túrkevén két üzemmel is rendelkezik. Az egyik feladata a város kenyérrel, péksüteménnyel való ellátása, a másik kizárólag, tartós termékeket állít elő. Itt havonta mintegy 50 mázsa kunsági perec, 24 ezer képviselőfánk és közel 10 ezer piskótatorta készül. Ezek nagyrészét a megyében értékesítik, de jut belőle a közeli békési községekbe is. Képeinken a kunsági perecet formázzák, sütik, csomagolják. (Fotó: T. K. L.) Mit eszik a gyerek? Fél tizenkettő. Kicsengettek a Szolnoki Rákóczi Üti Általános iskolában is. A két első, illetve két második osztály tanterme pillanatok alatt átalakul ebédlővé. A tálaló konyha dolgozói összetolnak két-két tanulóasztalt, megterítenek, s az irkák, könyvek helyett meleg leves párolog a jóétvágyú elsősök előtt. Pillanatok alatt kikanalazzák a húsgombóc levest, miközben meleg pillantásokkal illetik a második fogóst, a túróstáskát. S ha lehet fokozni a gyorsaságot a két-két tészta még hamarabb eltűnik a tányérokról, majd végül 2 deciliter rostos gyümölcslé zárja az ebédet. Egy morzsa nem sok, de annyi sem maradt veszendőbe. Kiss Anna tanítónővel megkérdezzük a gyerekeket.. — Ki. az, aki még éhes. s kérne? — Túróstáskát — mondják kórusban, s hozzá csaknem az egész osztály felemeli a kezét. Kérdést ennyire még nem bántam meg mostanában. Adnék, ha (hoztam volna, de nem tudom „kijárni” nekik a repetát a konyhán sem. Hiszen pontosan ki van porcl- ózva az adag minden napközisnek. A nagyobb gyerekektől így inkább meg sem kérdem, hogy jólLaktak-e. — Az étel minőségére általában nem panaszkodhatunk — mondja Pintér János igazgató. — A mennyiségre már inkább. Sokszor én szégyenlem a szülők előtt, akik között olyan is van. aki 24,50 forint térítési díjat fizet, hogy a gyerekek éhesek maradnak, vagy hogy az uzsonnához egy fél al'mát kapnak... Mindezeket még tetézi, hogy az idei tanévben gyakran késik az ebéd. Hétfőn példáiul negyed kettőkor hozták a levest, a gyümölcsmártást adagonként (egy!) bélszínrolóval. A diákok, akik órákat vártak az ebédre percek alatt elfogyasztották ugyan az ételt, de az a tanítási nap már semmire sem volt jó. Az iskolaotthonos osztályokban ugyanis délután is vannak tanítási órák. Ezért számunkra nagyon fontos, hogy fél tizenkettőtől fél kettőig meg tudjanak ebédelni a tanulók. A kései szállítás persze nemcsak a Rákóczi úti iskolában okoz gondot. Szolnoki, törökszentmiklósi óvónők is panaszolják; gyakran olyan későn érkezik meg az óvodákba az ebéd, hogy a hároméves kisgyerekek nem győzik kivárni, s éhesen elalszanak az asztalnál. Sőt, Törökszentmiklóson például a szállítók csak az óvoda kapujáig viszik a hatalmas ételhordókat. Onnan a dadák, „konyhások” cipelik tovább s ha sokat késett az ebéd már melegítésre sincs idő. Mindez nemcsak néhány esetben fordul elő. A Köjál tavaly vizsgálatot végzett a megye óvodáiban, amelynek során az óvónőket kérdezték meg többek között a szállításról, az ételek változatosságáról, s arról hogy megfelelő-e az életkor szempontjából. A kapott válaszokat összevetették az öt évvel ezelőtti felmérés eredményeivel, 6 azt tapasztalták, hogy minden tekintetben rosszabbodott a helyzet. Néhol mint például Űjszá- szon. Tiszasülyön, Nagykörűben ráadásul alumínium evőeszközökkel ettek a gyerekek. Tovább fokozza a gondokat, egy másik, a szülők körében végzett vizsgálat eredménye, mely szerint a gyerekek mintegy 38 százaléka nem eszik otthon komplett reggelit, legfeljebb egy pohár tejet, kávét, vagy teát iszik, de tizenhét százalékuk az iskolában eszik először. Ez minden bizonnyal érezteti a hatását a tanulmányi munkában, s az sem csoda, hogy némelyik kisdiák ha- nyattesik az iskolatáskával. A szakemberek szerint az egész napi tápanyagszükséglet 20 százalékát a reggelinek kellene kitenni, további tíz-tíz százalékát a tízórainak. uzsonnának és harminc-harminc százalékot az ebédnek illetve vacsorának. A szülő ha ehhez akar igazodni azt is tudnia kell, hogy mit eszik a gyereke az óvodában, iskolában. Gyakran viszont nem tudhatja, mert a heti étrendet előfordul, hogy késve vagy egyáltalán nem függesztik ki az intézményben. Vagy mert nem is küldi a konyha, vagy mert „elfelejtik” kitenni. A gyermek- és diákétkeztetés említett gondjai, kiegészülve más problémákkal felmerültek a Fogyasztók Megyei Tanácsa legutóbbi fórumán is. Iskola, kollégium igazgatók, orvosok, a Köjál szakemberei szenvedélyesen sorolták szinte vég nélkül észrevételeiket, javaslataikat. íme .néhány vélemény! Dr. Szabó Lajos, a Kisújszállási Középiskolai Kollégium igazgatója, szakfelügyelő megyei tapasztalatait tette közzé: — A kollégiumok, iskolai étkezők többségében a köz- étkeztetés legalacsonyabb formája, a „csajkára” emlékeztető önkiszolgálás a gyakorlat. A diákok hosszú, kígyózó sorokban állnak, várják az ételt, majd asztalt keresnek a megrakott tálcával. Másodlagossá váltak a pedagógiai szempontok is. Ma egy diák be sem teheti a lábát a konyhába, holott régebben az volt a gyakorlat, hogy a tanulók részt vettek az étel előkészítésében. Nyaranta a konyha dolgozóival közösen eltettük a kompótot, savanyúságot, száraz tésztát készítettünk, megvettük olcsóbban a télire valót. S most? A nyereség lett a meghatározó, s az kerül a diák elé. amit másnak már nem tudnak eladni. Tulajdonképpen ezt a gondolatsort folytatta Szudi Antal, a kunhegyesi szakmunkásképző igazgatója is. aki megjegyezte, hogy ahol igénylik és megvannak a feltételek hozzá, talán célszerűbb lenne visszaadni az intézménynek a konyhát. A fórumon részt vettek diákok is, akik ugyan nem szólaltak fel, bár ott szorongatták kezükben a papírra vetett mondanivalójukat. Hogy mit mondtak volna el Holló Vera és Szabó Hajnalka abádszalóki nyolcadikosok? Többek között azt, hogy náluk ugyanaz a menü, mint az óvodában. Az uzsonna gyakran zsíros kenyér, az ebéd kevés, három szem krumpli, pár szem hús van a tányéron. S ha az utóbbi enyhén szólva nem éppen friss, felajánlják a tanár néni kutyájának... S hogy vélekedik az orvos a gyermek- és diákétkeztetésről? Dr. Lehoczky Helga gyermekgyógyász főorvos, aki négy éve szakfelügyelőként is megfordul a szolnoki ótvodákbam, iskolákban, így összegzi tapasztalatait; — A heti étrend összeállításánál gyakran vagy meg sem hallgatják, vagy megmosolyogják az iskolaorvost. A tízórai, ebéd, uzsonna fantáziátlanságra vall, nem elég változatos, nem az adott évszaknak megfelelő — egy szeptember végi napon például felesborsó levest és tej- begrízt kaptak ebédre a gyerekek — s kevés a gyümölcs, a tej, tejtermék. Tudom és megértem, hogy nagyon alacsony a meghatározott nyersanyagnorma, de ettől még lehetne jó íze az ételnek. — Nem is szólva arról hogy sok szülő nem csekély térítési díjat fizet érte. — Mint körzeti orvost, gyakran kérnek arra a szülők, hogy két nappal későbbre írjam ki dolgozni őket, mivel a gyerek előbb nem kap ebédet a napköziben. Egy hatéves miniszteri rendjelet értelmében ugyanis két nappal előbb kell jelezni az intézményben a gyerek távol- maradását illetve érkezését. Az amhtett szabály a MŰM. OM, EÜM 11/1979-es számú közös rendelete a térítési díjakkal kapcsolatban valószínűleg takarékossági okokból született, de nem a szülők pénztárcája miatt, hiszen ha nem jelzik időben, hogy távolmarad a gyerek az óvodából. iskolából fizethet potyára. Ugyan melyik gyerek áll oda az anyja vagy apja elé, azzal; jelezzétek az óvodában, bölcsődében, iskolában, hogy két nap múlva egy hétig beteg leszek... A térítési díj a szülők jövedelmétől függ. Talán érdemes lenne ezt is újra felülvizsgálni, akárcsak az öt éve meghatározott tizenhárom forintos ebéd nyersanyagértéket. — Sajnos elképesztően alacsony az egész napos nyersanyagnorma is — tárja szét a karját Hajdú lstvánné, a Szolnoki Tiszaparti Gimnázium Kollégiumának konyhaüzletvezetője. — Reggelire, edébre, vacsorára egy személyre összesen 30,75 forintból főzhetünk. A megnövekedett árakat figyelembe véve ugyan mi és mennyi készíthető el ebből? Ráadásul a beszerzés is egyre nehezebb. — Tettek-e el kompótot, savanyúságot a nyáron? — Csak száraz tésztákat készítettünk. — Vásároltak-e almát, burgonyát télire? — Nem tudnánk hol tárolni. Hajdú lstvánné nincs egyedül ezzel a gondjával, így aztán a többi élelmezésvezetővel együtt kénytelenek a változó napi áron megvásárolni a nyersanyagot. — öt év óta, amikor is a vállalathoz a kisebb településeken pedig az áfószekhez került a gyermek- és diákétkeztetés mintha több gond lenne, mint korábban volt — jegyzem meg Sipula Józsefnek, a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat kereskedelmi igazgatójának. A vállalat egyébként negyvenezer, háromévestől főiskolás korú gyerek illetve fiatal étkeztetését látja el. — Annak idején harmincöt iskolai konyhát vett át a vállalatunk. A konyhák minősége, felszereltsége változatos, esetenként lehangoló volt. Ennek ellenére az addigi 31 százalékos haszonkulcsot 29 százalékra csökkentették. Azóta sem változott a felhasználható nyersanyagérték. Ráadásul még bérleti díjat is fizetünk a konyhákért. — Mennyit költött a vállalat a feltételek javítására? — Az öt év alatt tízmillió forintot. Robotgépeket, mélyhűtőládákat, hűtőkamrákat, gépkocsikat vásároltunk. A kocsikat egyébként a közelmúltban átadtuk a Szövtaxi Vállalatnak. A sok másfajta munkánk mellett nem tudtunk ugyanis megfelelően „törődni” a gépkocsikkal. Szeptembertől így a Szövtaxi szállítja az ételt a konyhákról az iskolákba, óvodákba. Én bízom benne, hogy a késések csak átmenetileg fordultak elő. A tárgyi feltételek mellett javítottuk a személyi feltételeket is. Amíg öt éve három szakképzett dolgozója volt a harmincöt konyhának jelenleg mindenki az. Tanfolyamokat végeztek, s sikeresen vizsgáztak. (Nyugdíjasként, egészségügyi szaktanácsadóként egy éve a vállalatunknál dolgozik egy orvos, aki rendszeresen ellenőrzi, elemzi az étlapokat, s tanácsokat ad. — Mégis úgy tűnik, hogy az erőfeszítések ellenére sem javul igazán a gyermek- és diákétkeztetés... Mit lehetne még tenni? — Feltétlenül növelni kellene a nyersanyagértéket, ha nem is megszüntetni, de legalább csökkenteni a bérleti díjakat, az új iskolákba főzőkonyhát kellene létesíteni, s néhány százalékkal emelni a haszonkulcsot. Tál GiselU
