Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-11 / 240. szám

198Ó. OKTOBER 11, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 4 azooiaUzmua megújulásának útja 11. A munkásosztály és szövetségesei A barátság a béke záloga Az MSZMP 1957 júniusi Országos Értekezletével Lé­nyegében befejeződött a párt újjászervezése. Az eszmei- politikai irányvonal és a Szervezeti, muntoastílusbeli kérdések tisztázása és az élet normális rendjének helyreál­lítása után a párt figyelmét teljes erővel a széles népi- nemzeti egységfront létreho­zására, a szocialista építés ér­dekében a dolgozó tömegek­nek aktivizálására fordíthat­ta. Ehhez mindenekelőtt a gazdaságban kellett előrelép­ni. 1957 nyarára a termelés ugyan a régi kerékvágásba került, az ellátás kielégítő volt, az előző évekhez viszo­nyítva jelentősen javult a dolgozók életszínvonala. Mindennek nem a nemzeti jövedelem emelkedése, ha­nem elsősorban külső forrá­sok adták fedezetét. A test­véri szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió árúkban, valutában és egyéb formáiban mintegy 2 milliárd rubel értékben nyújtottak anyagi segítséget Magyaror­szágnak. Ezenkívül halasz­tást adtak a hitelek visszaté­rítésére és jelentősen bőví­tették áruszállításaikat. Az 1957. évi terv a nem­zeti jövedelemnek az előző évekhez képest kisebb, vi­szont a fogyasztásnak 8 szá­zalékkal nagyobb emelkedését irányozta elő. Az ipari ter­melést az előző évhez képest csupán 2 százalékkal ter­vezte emelni, ezen belül a nehézipar termelése 3,4 szá­zalékkal kisebb a könnyű- és élelmiszeriparé 9 száza­lékkal nagyobb lett volna. A mezőgazdasági termelési értéket 3,2 százalékkal ma­gasabbra tervezte. Az 1957. évi terv nem te­remtette — nem is teremt­hette — meg a nagyobb fej­lődés feltételét, de a gazda­sági helyzet megszilárdítá­sát segítette. És már jelent­keztek óvatos kezdeménye­zések a gazdaságirányítás rendjének megváltoztatására is. Növelték a vállalati önál­lóságot, csökkent a tervmu­tatók száma, fokozatosan be­vezették a nyereségrészese­dés gyakorlatát, kevesebb termék maradt a központilag elosztásra kerülő kontingens­ben... A gazdaságpolitika mé­lyebbre ható elemzését vé­gezte el a kormány által ki­küldött Közgazdasági Bizott­ság, amelyben a legtekinté­lyesebb közgazdászok és más szakemberek (köztük szép számmal pártonkívüliek) vet­tek részt. E bizottság elemzé­se minden égető és vitatott kérdést felvetett: az ország adottságait, és ezzel kapcso­latban a gazdasági struktú­rát, a fejlesztés ütemét, a beruházási politikát, a mező- gazdaság elmaradottságának felszámolását stb. A gazda­sági irányításra vonatkozó olyan kérdésekre hívta fel a figyelmet a tervezet, mint a tervek összeállításában a he­lyi vélemények, kezdeménye­zések figyelembe vétele, a közvetett befolyásolás alkal­(Folytatás az 1. oldalról) valamint Kádár János sze­mélyes üdvözletét. Hangsú­lyozta, hogy a magyar tár­sadalom építésében, a szoci­alista gazdaság fejlesztésében jelentős szerepük van a szö­vetkezeteknek, ezért nagy .Várakozás előzi meg a szö­vetkezeti szövetségek kong­resszusait, amelyek sorát most az ipari szövetkezetek tanácskozása nyitja meg. Ez á kongresszus olyan öt évről ádhat számot, amelynek so­rán a nehézségek ellenére fi­gyelemre és elismerésre mél­tó eredmények születtek. A kormány elnökhelyettese mazása. a vállalatok gazda­sági önállósága, az érdekelt­ség. amelynek a vállalati nyereségből való részesedés­ben is kifejezésre kell jut­nia, az árrendszer — főleg a termelői — reformja, a bankrendszerű ellenőrzés ki- fejlesztése. csupa olyan gon­dolat, amelynek megvalósítá­sa az akkori viszonyok kö­zött ugyan nem mindig volt reális és lehetséges, de irány­vétel szempontjából, feltét­lenül megfontolásra készte­tett. A dokumentum egyes tételei bizonyos mértékben szerepeltek az Országos Párt­értekezlet téziseiben is. Más vonatkozásban is a valóság iránti érzékenységet tanúsította az MSZMP és ve­zetése. 1958-ban széles körű vizsgálatot, ma azt monda­nánk: szociológiai felmérést kezdeményezett a munkás- osztály helyzetéről. Ez a lé­pés azért is figyelemreméltó volt, mert az MDP egykori vezetése ugyan soha nem fu­karkodott a munkásosztály társadalmi vezető szerepének deklarálásával, az olykor bi­zony dagályos hitvallással a munkáspolitika mellett, arra azonban soha sem szánta el magát, hogy átfogóan meg­vizsgálja, hogyan él, dolgo­zik, gondolkodik ez az osz­tály, milyen változások men­nek végbe rétegződésében, mentalitásában, törekvései­ben a szocialista átalakulás hatására. ■ A munkásosztály helyzeté­ről szóló elemzés elkészíté­sében mintegy kétezer párt­munkás és állami funkcioná­rius vett részt. Negyvenöt ezer munkással és munkás­ból lett értelmiséggel beszél­tek. A vizsgálat kimutatta, hogy a munkásosztály lét­száma 1949-től 1957-ig 80 szá­zalékkal nőtt, arányuk az összkeresők között pedig 18,7 százalékról 29 százalékra. Ugyanakkor ez a pozitív vál­tozás negatív hatásokkal is járt. Szűkült a régi, szerve­zett, tősgyökeres munkások aránya és befolyása körük­ben. Gyors számszerű növe­kedésükkel nem tartott lé­pést tudati fejlődésük, erő­södtek soraikban a kispolgá­ri nézetek, a nacionalizmus, a szovjetellenesség. a szoci­alista tulajdon lebecsülése és a parasztellenes nézetek is. (Ez utóbbi annál is feltűnőbb, hiszen a létszám növekedésé­nek forrása nagyrészben ép­pen a parasztság volt). A beszélgetésekből kitűnt, hogy miközben az MSZMP irányvonalát áltáléiban elfo­gadják, sok jogos bírálat ér­te a Központi Bizottságot, egyes pártszervezeteket és pnég inkább az állami intéz- fményeket és szerveket.. Ki­fogásolták, hogy azt az irány- yonalat nem érvényesítik .megfelelően, sőt olykor még <el is torzítják azt. Egyes ve­hetők — helyenként még azok is, akik a munkásosz­tály soraiból kerültek ki — figyelmen kívül hagyják a dolgozók véleményét. Az elemzés alapján elfo­gadott 1958 október 16-i KB­ezután a nemzetközi élet leg­újabb fejleményeiről szólt, részletesen elemezve azokat a körülményeket is, amelyek a -gazdasági környezet hatá­saként a magyar vállalatok, szövetkezetek munkáját, eredményességét is befo­lyásolják. Az ipari szövetkezetekről szólva kiemelte, hogy terme­lésük növekedése az ipar egészéhez képest kétszer na­gyobb volt. Érdemes meg­vizsgálni e jelenség mozgató­rugóit. a többi között azt, hogy javult az eszközhaté­konyság, gazdaságosabbá vált az export, jobban sike­rült kielégíteni a lakosság határozat részletesen taglal­ja miképpen kell javítani a párt és munkástömegek po­litikai kapcsolatait, milyen kötelességei vannak a piárt-, állami- és gazdasági vezetők­nek a személyi kapcsolatok javításéiban, hogyan kell gaz­dasági, kulturális és külön­böző szervezeti intézkedések­kel a munkásosztály érdekeit jobban érvényesíteni. Meg­jegyzendő, hogy egy év múl­va a KB megbízásából a Po­litikai Bizottság újra átte­kintette a helyzetet és ten­nivalókat, majd 1962 júniu­sában a budapesti pártbizott­ság jelentését és feladatter­vét vitatta meg e kérdésről. A társadalmi-politikai kon­szolidációnak fontos eszköze volt a népfrontmozgalom fel- támasztása. Ez sem ment vi­ták nélkül, hiszen míg egye­sek csupán a pártonkívülie- ket szerették volna benne látni, addig kommunista kö­rökben — a Nagy Imre idők­re emlékezve — bizonyos el­lenszenv nyilvánult meg a mozgalommal szemben. A pártnak tehát e tekintetben is világossá kellett tennie koncepcióját. A PB novem­ber 2-i határozata állást fog­lalt az erős népfrontmozga­lom mellett, mint amely ki­fejezi a népi egységet és a szé­les tömegek céltudatos mun­káját a szocializmus építé­séért. „A tömegek aktív köz­reműködése nélkül nem old­hatjuk meg sikeresen az előt­tünk álló nagy feladatokat” — figyelmeztetett a határo­zat. Az elvi megalapozás olyan, amely mindmáig érvényes és iránymutató: „A népfront­politika a szocializmus épí­tésének, az osztályszövetség­nek sajátos* történelmileg meghatározott módja: a munkásosztály és a szocializ­mushoz hű erők összefogása azokkal a társadalmi réte­gekkel és csoportokkal, ame­lyek nem mindenben értenek egyet velük, de olyan alapve­tő kérdésekben, mint a nép- köztársaság erősítése, a szo­cializmus építése, a béke vé­delme, hazánk függetlensé­ge, az életszínvonal emelése ,és más kérdésekben — he­lyeslik a párt és a kormány .politikáját, 'készek ezek meg­valósításában részt venni”. Az ezen az alapon megúju­ló és kivirágzó népfronttevé­kenység első nagy próbája az 1958 november 16-i or­szággyűlési- és tanácsválasz­tások voltak. Fő célként a népi hatalom megerősítését és az alkotmányos élet hely­reállításának befejezését je­lölték meg. A választási kam­pányban, majd a szavazáso­kon kifejezésre jutott az új politika iránti bizalom és így az ország vezetése megbízást kapott a politika iránti bi­zalom és így az ország veze­tése megbízást kapott a poli­tika folytatására. igényeit Mindezt úgy — és ez példaként állítható —, hogy az ipari szövetkezeteknél a bérek emelkedése nem ér­te el a termelés növekedésé­nek dinamikáját. Végezetül a gazdaság előtt álló feladatok végrehajtásá­hoz kérte az ipari szövetke­zeteik segítségét, felelősség­teljes, tevékeny közreműkö­dését. A kongresszus első napján a vitában tizenhárom kül­dött szólalt fel, közöttük Gonda Sándor, a Jászladányi Vegyesipari Szövetkezet el­nöke is. A kongresszus ma folytatja munkáját. (Folytatás az 1. oldalról) emberi fedezete és gazdagsá­ga bennünk van, hogy kiáll- junk a barátság és a béke eszménye mellett — mondot­ta, s ezeknek a gondolatok­nak a jegyében nyitotta meg a nagygyűlést, amelyen Be- reczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettese mondott beszédet. — Ezen a barátsági nagy­gyűlésen — állapította meg — a régmúlt történelemben egymástól elszakadt testvé­rek kései utódai, egyben a jelen korszak szocialista nagycsaládjához tartozó ba­rátok találkoznak egymással. Sok évszázad telt el, amelyek során a történészeken kívül más nem tartotta nyilván a rokoni viszonyt. Az észt nemzet is vívta a maga har­cát a fennmaradásért, a ma­gyarságnak is egy évezreden át kellett küzdeni azért, hogy neve még rövid időre se kerüljön le Európa térképé­ről — kezdte beszédét, majd a két nép hasonló sorsfordu­lóit felidézve szólt azokról a történelmi eseményekről, amelyek közelebb vitték egy­máshoz az észteket és a ma­gyarokat. Méltatta a nagy októberi szocialista forradal­mat és a Szovjetuniónak a II. világháborúban aratott győzelmét, amely lehetőséget teremtett az egymástól rég elszakadt rokon nép kapcso­latának újrafelvételére. — Hiszen — mondotta — a szo­cialista tábor nagy családjá­ban minden nemzet, minden nép szabadon, egyenrangúan egymásra találhat, a kölcsö­nös érdekek érvényesítésé­vel egymás történelmi, föld­rajzi és más sajátosságainak tiszteletben tartásával épít­hetik társadalmukat. A történelmi előzményeket taglalva említette meg azo­kat a kiemelkedő dátumokat, amelyek a szovjet—magyar kapcsolatok alakulásában is |új mérföldkövet jelentettek. Ennek során elevenítette föl a Magyar—Szovjet Művelő­dési Társaság 1945-ös életre- hivását, és az ebből 1957- ben megújuló tartalommal létrejött Magyar—Szovjet Baráti Társaság megalakulá­sát. — Az MSZBT országos és Szolnok megyei vezetése kez­deményezője és támogatója volt az észt—magyar együtt­működés kiépítésének is. Immár 22 éve az észt—ma­gyar kapcsolatok az élet sok területén gyümölcsözően ki­bontakoztak és fejlődtek — mondta, s a több mint két évtizedes barátság jelenéről szólva hangsúlyozta: — Az együttműködés ápolása és szélesítése társadalmi, politi­kai feladataink eredménye­sebb megoldását szolgálja. Igen fontosnak tartjuk, hogy megyénk dolgozói személye­sen is megismerkedhetnek, kapcsolatot teremthetnek az észt emberekkel, örülünk, hogy körünkben üdvözölhet­jük a testvéri nép pártmun­kásait, ipari, mezőgazdasági, egészségügyi, közlekedési dolgozóit, a tömegszervezetek és művelődési ágazatok kép­viselőit, s a méltán híres észt kórus ének- és tánckul­túra neves művészeit. Ezt követően a két népet kölcsönösen érintő témákról szólt. Beszélt a szovjet és magyar nép egyre szélesedő politikai, társadalmi, gazda­sági együttműködésének eredményeiről, illetve az együttműködés időszerű kér­déseiről, majd így folytatta: — A magyar—szovjet barát­ság és együttműkikiés ki­emelkedően fontos területe a béke megóvása, a szocialista világrendszer biztonságának védelme és a fegyverkezési verseny megállítása. A szov­jet békepolitika, a világ va­lamennyi népéhez hasonló­an, a mi népünk legbensőbb érdekeit is kifejezi. Ezért tá­mogatjuk azt minden erőnk­kel, és minden területen. A magyar nép és ezen belül Szolnok megye közel fél­millió lakosa hisz abban, hogy a népek barátsága a béke lehetőségének eszköze — mondta, majd kifejezte azt a reményét, hogy vendége­inknek sikerült — szándé­kuknak megfelelően — olyan élményeket szerezniük, hogy kedvező emlékekkel távoz­nak el megyénkből. Végezetül megyénk dolgo­zóinak jókívánságát tolmá­csolva, a szovjet—magyar barátságot és az észt Szol­nok megyei kapcsolatot él­tetve fejezte be beszédét. A barátsági nagygyűlésen ezután szólalt fel M. Leoszk, az Észt SZSZK Legfelsőbb Tanácsának elnökhelyettese, aki köszönetét mondott a Szolnok megyeieknek a me­leg fogadtatásért, vendégsze­retetért, és az Észt Kommu­nista Párt Központi Bizott­sága és a Legfelsőbb Tanács Elnöksége nevében üd­vözölte a jelenlévőket, majd hangsúlyozta: — Országainkat, az egész szocialista tábor népeit ezer megszakíthatatlan szál fűzi össze, összetart bennünket törekvéseink és cselekedete­ink egysége; közös vágyunk, hogy erősítsük a szocialista tábort, amely az emberiség jobb, boldogabb jövőjének megteremtésére törekszik. Áttérve a szovjet—magyar kapcsolatokat előremutatóan befolyásoló legutóbbi esemé­nyekre, elsőként Mihail Gor- bacsovnak, az SZKP KB fő­titkárának és Kádár János­nak, az MSZMP főtitkárá­nak legutóbbi találkozását emelte ki, amely együttmű­ködésünknek újabb lendüle­tet adott. Szólt az SZKP XXVII. kongresszusáról is, amely mint ismeretes, nagy jelentőséget tulajdonított an­nak, hogy a szocialista or­szágok együttműködése a ta­pasztalatok cseréjével is mind gyümölcsözőbbé váljon. — Kölcsönös eszmecseré­inkkel Szolnok megye és az Észt SZSZK jó példát nyújt erre a szoros baráti együtt­működésre — állapította meg. — Mi nagyon büszkék va­gyunk arra, hogy bennünket nemcsak a múlt, hanem jele­nünk és jövőnk is összeköt. Sokoldalú kapcsolataink már régóta nemcsak politikailag, de gazdaságilag is igen ked­vezőek. A tartui Vöit Mező- gazdasági Gépgyár és szol­noki testvérvállalata, vala­mint a Kommunaar és a Ti­sza Cipőgyár példája is bizo­nyítja, mennyire hatékony a korszerű technológia megis­merése, átadása. A baráti kapcsolat jelentősége nem mérhető pusztán gyakorlati hasznával. Nyilvánvaló — hangsúlyozta —, hogy köztár­saságunk a Szolnok megyei­ek számára soknemzetiségű országunkat képviseli, raj­tunk keresztül megismerhe­tik a szovjet nép életmódját, kultúráját, hagyományait és szokásait. Szolnok megye szá­munkra ugyanígy képviseli egész Magyarországot. Önök­nek köszönhetően mi is job­ban megismertük Magyaror­szág gazdag kultúráját, a magyarok munkaszeretetét és kitartását. Mindez kétségte­lenül gazdagít mindnyájun­kat, s még közelebb viszi egymáshoz a Szovjetunió és Magyarország népeit. Ezt követően Észtország je­lenéről tájékoztatta a nagy­gyűlés résztvevőit. Beszámolt az Észt SZSZK eredmé-nyei- ről, szólt a XI. ötéves terv időszakának soros tenniva­lóiról, a népgazdaság ágaza­tainak alapvető átalakításá­ról, a tudományos-technikai fejlődés gyorsításáról, a gaz­daság hatékonyabbá tételé­ről, tehát mindarról, ami megalapozza a dinamikus fejlődést, a társadalmi, gaz­dasági fejlődés ütemét. Mind­ezzel összefüggésben szólt a béke védelmének fontosságá­ról. — Az ENSZ a béke évé­nek nyilvánította az 1986-os esztendőt. E cél elérésében a szocialista tábor népei élen járnak. A népek közötti együttműködés, a barátság és a kölcsönös megértés el­mélyítése, erősítése a béke záloga. Nagy szerepük van ebben a mi testvéri kapcso­latunknak Is. ezért is kell oly nagyra értékelnünk — mondta, majd a búcsúzás sza­vai következtek. — Engedjék meg - for­dult a vendéglátókhoz —, hegy újabb sikereket kiván- j-tk Önöknek a munkában hegy azokat szociálist'» ha­zájuk javára és egvéni hol degságukra fordí .hassák. Erősödjék és fejlődjék a Szovjetunió és Magyarorszag népeinek barátsága! Éljen a béke az egész Földön! Ezután — a látogatás emlé­kéül — M. Leoszk egy észt művész Építők című képző- művészeti alkotását adta át Bereczki Lajosnak. Fábián Péter ezt követően jelentette be, hogy vendégeink ma reg­gel elbúcsúznak tőlünk. Jó utat, szerencsés hazatérést kí­vánt nekik! — Vigyék el ha­zánk, Szolnok megye jó hírét — mondotta, majd a viszont­látás reményével az észt Ne- gemiszemi kifejezéssel kö­szönt el a barátságvonat uta­saitól. A nagygyűlés az Interna- cionálé hangjával ért véger. Rövid szünet következett A játéktér átrendezése után műscrral folytatódott a ren­dezvény. Az előadáson é;»t és magyar előadók, művé­szeti együttesek szerepeltek. Nagy sikerrel lépett lel az észt Country zen?irai? a tál- linni női néptánccsoport és énekduó. Színvonalas műsort mutatott be a házigazdák képviseletében a Bartók és a Kodály kórus, a Corvinka, Tallinnka és a Tisza tánc- együttes, valamint az együt­teseket kísérő Szolnoki fú­vósötös. Az eseményekről tudósítottak: D. Szabó, Jenei, Lukácsi, Paulina, Sóskúti, S. Tóth, Szóke Fotó: Nagy Zs., Mészáros J, [Nemes János (Következik: A mezőgazdaság átalakítása) Megkezdődött az ipari szövetkezetek kongresszusa A nagygyűlésen felszólalt M. Leoszk, az Észt SZSZK Leg­felsőbb Tanácsának elnökhelyettese, a politikai delegáció vezetője

Next

/
Thumbnails
Contents