Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-09 / 238. szám

1986. OKTÓBER 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A mzoolallzmus megújulásának útja 9 A konszolidálódás folyamata 1957 tavaszára az eszmei- politikai zűrzavaros állapotot fokozatosan a tisztulás folya­mata váltotta fel. Lassan és persze nem ellentmondások, visszaélések nélkül a félre­vezetett, megtévesztett töme­gekben is tapasztalható volt a kijózanodás. Vége volt már a disszidálási hullámnak is, amely több mint 200 ezer magyar állampolgárt vetett idegenbe. (Egyötödük néhány hét vagy hónap múlva visz- szatért). A normális rend helyreál­lásában, a konszolidádási fo­lyamat kibontakozásában je­lentős szerepe volt annak, hogy a párt és a kormány — miközben nagyon határozot­tan fellépett minden ellen- forradalmi cselekedet, és az ellenforradalmi szellemet konzerválni próbáló új tak­tika, mindenekelőtt a mun­kástanácsoknak hatalmi-poli­tikai szervekké alakítása el­len — megértést tanúsított és a vitát, a tömeges felvilágo­sító szót alkalmazta a téves eszmék hatása alá került tö­megek tisztánlátása érdeké­ben. A felszabadítást köve­tő első évek óta soha olyan pezsgő, türelmes, kommu­nista politikai tömegmunka nem folyt az országban, mint ezekben a hónapokban! Erre annál is inkább nagy szükség volt, mert a töme­gek bizalmának visszaszer­zéséért a régi mulasztásokat is helyre kellett hozni. Az 1948-as fordulat után a párt­vezetés — különböző hibás meggondolásokból és a sike­rektől megrészegülten — nem érzékelte, hogy a magyar tár­sadalomban bizonyos polgá­ri eszmék és illúziók csak háttérbe szorultak, de a fel­szín alatt tovább élnek és hatnak. Így aztán nem is vit­ték végbe a nacionalizmus, a különböző harmadikutas né­zetek. a vallásos világnézet mélyreható elemzését, és fő­leg nem alakították ki azt, hogy miképpen kell velük marxista módon vitába száll­ni, hogyan lehet velük befo­lyásukat csökkentő, eredmé­nyes eszmei küzdelmet foly­tatni. A jelszószerű, nagy­hangú és dogmatikus szelle­mű kinyilatkoztatások az „ellenséges eszmék ellen” nem pótolták ezt a mulasz­tást, sőt ezek, különösen az éntelmiség körében, inkább a kétkedést, olykor a meg­bélyegzett nézetek iránti szimpátiát növelték. A poli­tikai torzulások pedig kedve­ző talajt teremtettek a téves eszmék és hordozóik számá­ra, az ellenforradalom zava­ros eseményei tovább hat­ványozták hatásukat (példá­ul a nacionalizmusét és szov- jetellenességét) még olyan körökre (párttagokra) is kiterjesztve azt, amelyek ko­rábban szemben álltak ve­lük. A konszolidációnak és a párt tömegbefolyása növelé­sének fontos eszköze volt a rendteremtés a szakszerveze­tekben is. Ennek állomása volt a Szakszervezetek Or­szágos Tanácskozása 1957 ja­nuár végén, az ellenforra­dalmi, revizionista befolyás utat tört magának a mun­kásosztály e tradicionális szervezeteiben is. Mindenek­előtt a szakszervezetek füg­getlenségének jelszavával kellett szembenézni. Ez ro­konszenves volt sok öreg sza­ki szemében, mert emlékez­tek a Rákosi-féle vezetőség lépésiéi re, amelyek elrabol­va a szakszervezetek autonó­miáját, azokat az állami fel­adatok puszta végrehajtóivá próbálták degradálni. Tisztázni kellett tehát a szakszervezetek helyét, fel­adatát az újjá formálódó szo­cialista rendben. A párttól, mint a szocialista építés ve­zető erejétől független — vagyis politikamentes — szakszervezeti mozgalmat el­vetette a SZOT-nak ez az ülése. Nyomatékosan állást foglalt viszont a szakszerve­zetek önállósága mellett, ön­állóan. saját hagyományaik­nak megfelelően és saját esz­közeikkel kell küzdeniük a szervezett dolgozók követe­léseiért és céljaiért, hatvá­nyozott erőt fordítva az ér­dekvédelmi munkára. Mi­nél erőteljesebben és ered­ményesebben kéipviselik tag­ságuk napi és távlati érdeke­it a szakszervezetek, annál inkább hozzájárulhatnak a párt politikájának érvénye­sítéséhez a bérből és fizetés­ből élők körében. A szakszervezetek dönté­sének a hátterét és realitá­sát az adta meg, hogy az MSZMP változtatott az MDP-nek a szakszervezetek­kel kapcsolatos elvein és gya­korlatán. Határoza* született, hogy pártszervek és szerve­zetek semmiféle szinten nem hozhatnak kötelező döntést a szakszervezetek egészére vagy annak valamelyik alap­szervezetére. A párt veze­tő szerepe csak a benne dol­gozó kommunisták közremű­ködése révén érvényesülhet a szakszervezetekben. Vagyis e vonatkozásban is a fő esz­köz a meggyőzés. Nem kevésbé égető gond és bonyolult feladat volt a párt ifjúsági politikájának kimunkálása. Közismert, hogy az ellenforradalmi ese­ményekbe — tetszetős, meg­tévesztő jelszavak és progra­mok nyomán — igen nagy számban sikerült fiatal em­bereket bevonni. November 4-e után, részben már az események idején, az egysé­ges ifjúsági szervezet. a DISZ felbomlásából létrejött rétegszövetségekbe tömörí­tették az ifjúságot. Külön szervezete volt az ifjúmun­kások, a parasztifjúság­nak, az egyetemistáknak és a középiskolásoknak. 1957 elejére ezekben a szerveze­tekben a kommunisták, vagy az MSZMP politikai irányvo­nalát magukévá tevő erők lettek a hangadók. A pártve­zetés azonban úgy látta, hogy a rétegszervezeteken keresz­tül az ifjúság befolyásolása, szervezése, nevelése nem va­lósítható meg megfelelő szinten és állást foglalt a párt egységes ifjúsági szer­vezetének létrehozása mel­lett. Ezt az álláspontot még a kommunista ifjúsági veze- ők egy részével is csak vi­ták árán sikerült érvényesí­teni, mert sokan vallották, hogy a rétegszervezeteken át jobban el lehet jutni a fia­talsághoz, érdeklődését és érdekeit ezeken keresztül .meggyőzőbben lehet képvi­selni. Végül is az egységesí­tő álláspont kerekedett fe­lül. és március 21-én, a Ma­gyar Tanácsköztársaság ki­kiáltásának évfordulóján megtartotta alakuló ülését a KISZ. A konszolidálódás jelei az élet normális rendjének visz- szaállásáiban is mutatkoztak. Míg 1956 decemberében az egy évvel azelőtti időszakhoz képest az ipari termelés csak 30 százalékos volt, 1957 el­ső három hónapjában a meg­felelő 1956. évi három hónap­nak már 80 százalékát érte el. Az év második negyedé­ben már 96 százalékos volt az arány. A mezőgazdaságban üte­mesen folyt a munka. Meg­említendő, hogy még a ter­melőszövetkezetekben sem okozott jóvátehetetlen káro­kat az ellenforradalom. Igaz, hogy az 1956 októberi 3 ezer 954 tsz-ből, amelyekben a családok száma 235 ezer 571, a taglétszám 298 ezer 474, az összterület 2 millió 268 ezer 175 katasztrális hold volt, 2 ezer 570 maradt, 96 ezer 940 családdal, 122 ezer 296-os taglétszámmal és 1 millió 187 ezer 219 hold területtel. És ez az ellenforradalom okozta vihar nagyságához mérten meglepően kedvező kép volt. A belső helyzet tulajdon­képpen páratlanul gyors megszilárdulásának megka­pó demonstrációja volt az 1957-es május elseje, külö­nösen a budapesti tömegde­monstráció és nagygyűlés. Négyszázezer budapesti vo­nult fel a Hősök terére. Jog­gal mondhatta a gyűlés szó­noka, Kádár János: „Ha a harc eredményeit számba vesszük, megállapíthatjuk, anélkül, hogy az önteltség bűnébe esnénk, hogy ered­ményeink igen jelentősek... Van nálunk még hiányosság annyi, hogy kölcsön is tud­nánk adni belőle. De ha a november harmadika anarc­hikus viszonyaira gondolunk, amikor a dühöngő ellenfor­radalom és imperialista irá­nyító gazdái már kezükben érezték a hatalmat és az egész országot, amikor a szocializmus ügyéhez hű ha­zafiak üldözött vadakká vál­tak saját hazájukban, ami­kor a népgazdaság teljesen megbénult állapotban volt, és így nézünk vissza a meg1- tett útra, nem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy a fő irány, amelyet azóta köve­tünk, feltétlenül helyes és nagyok az eredmények”. Nemes János (Következik: Az országos pártértekezlet I cakorrépatermesztést tanulmányozzák KülföMI szakemberek a GITR-nél Az Európai Cukorrépater­mesztők Szövetségének (nemzetközi rövidítése: CI- BE) küldöttsége háromnapos tapasztalatcserére érkezett hazánkba. Itt tartózkodásuk előzménye, hogy tavaly az osztrák cukorrépatermesz­tők delegációja járt hazánk­ban, és a tapasztalatokról beszámolt Párizsban. A szá­mukra szokatlanul nagy táb­lák, a nagyüzemi termesztés felkeltette a figyelmet ha­zánk cukorrépatermesztése iránt. A delegáció háromnapos programja hétfőn kezdődött Budapesten, ahol tájékozta­tást hallhattak a magyar mezőgazdaságról. Tegnap Szolnokra is ellátogatott a CIBE küldöttsége. A Szolno­ki Cukorgyárat tekintették meg a szakemberek, vala­mint a Gabona és Iparnövé­nyek Termelési Rendszeré­nek tevékenységével is megismerkedhettek. A GITR megyénk cukorrépatermő területének több mint 50 szá­zalékán koordinálja a terme­lést. Ma a delegáció Hatvanba utazik, ahol a Mátravidéki Cukorgyár tevékenységé­vel ismerkednek, a külföldi szakemberek utána pedig Jászboldogházán a helyi ter­melőszövetkezet látja vendé­gül a szakembereket. luhállomány- fejlesztési akció A juhtenyésztés fejlesztése érdekében a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium, a Pénzügyminiszté­rium és a Magyar Nemzeti Bank a mezőgazdasági nagy­üzemek részére akciót hir­detett az anyajuh-állomány gyarapítására, értékének, minőségének javítására. Az akció keretében a te- nyészjerke vásárlás, illetve a saját nevelésű jerke te­nyésztésbe állítása miatt be­következett tartós készletnö­vekedéshez a mezőgazdasági nagyüzemek a Magyar Nem­zeti Bank területileg illeté­kes fiókjától forgóalap­megelőlegezési hitelt igé­nyelhetnek. Észt vendégeink tegnapi programjából Politikai fórumon a jelenről, a jövőről — Önök jól tudják, hogy az SZKP XXVII. kongresz- szusa a gyorsítást tűzte ki célul. Ez a szándék az élet minden területén hat, nálupk Észtországban is. Elsősorban a termelésben vár ránk sok fontos feladat. Az ipari ter­melést 15, a mezőgazdaság­ban a növénytermesztést 16, az állattenyésztést pedig 11 százalékkal kell növelnünk ebben az ötéves tervben. Nos, mi észtek a termelés eredményeiben az élenjáró köztársaságok közé számí­tunk. Azért nekünk is van mit tennünk, például növel­ni a nem raktáron maradó hanem kelendő ipari, köz­szükségleti cikkek gyártását. Javítanunk kell az állatte­nyésztés hozamain, s tud­nunk kell, a munkafegye­lemben rengeteg tartalék rejlik nálunk is. — A XXVII. kongresszus kimondta azt is, hogy 1990- ig minden szovjet családnak legyen önálló lakása, vagy saját családi háza. Nálunk az Észt SZSZK-ban a lakásépí­tés üteme nagy, de minden költségét nem képes az állam fedezni. Persze, hogy van nálunk is — és a legtöbb a fővárosunkban, Tallinnban — szövetkezeti lakás, a fal­vakban pedig a termelőszö­vetkezetek, állami gazdasá­gok segítik különféle kölcsö­nökkel, támogatással dolgo­zóik családi ház építését. Esztóniában az elmúlt öt év alatt 14 ezer lakás épült, 314 ezer ember jutott jobb lakáskörülmények közé. Tal- linban az összes lakás közül 35—40 százalék a szövetkeze­ti formában felépült és érté­kesített. A köztársaságunk­ban az idén 8 ezer családi ház építése kezdődött el. A legújabb lakásépítési forma az „ifjúsági ház”. Ezek olyan épületek, amelyeket először Szibériában építettek ifjú családok. Lényege, hogy az állam által biztosított telken, a munkahelyek anyagi segít­ségével, maguk a lakásnél­küliek építik fel otthonukat, s a házakban szociális in­tézmények — bölcsőde, óvo­da — valamint könyvtár is helyet kap. Ezt a módszert most Tallinnban is megho­nosítjuk, egy régi házat így újítanak föl maguknak ifjú családok. Rengeteget épí­tünk, különben, de nem ele­get. Tudják, 1984-ben, a Moszk­vai Olimpia idején nekünk is jutott a világversenyekből: az evezős bajnokságok ná­lunk zajlottak. Nos, akkor Tallinn óvárosa, régi házai külsőleg megújultak — már városnegyedenként korszerű­sítjük a lakásokat is. Ebben lengyel munkások is segíte­nek nekünk. — Az oktatásban a kötele­ző alapfokú oktatásra térünk át, miközben változott az is­kolakötelesek alsó korhatára. Eddig csak kísérletképpen néhány helyen, nem a ko­rábbi hét, hanem hatéves korban kezdték meg tanul­mányaikat a gyerekek. Ez már általános. A középfokú műveltséghez a szakközépis­kolák és technikumok bizo­nyulnak megfelelőnek. A ta­nulók kétharmada észt, egy- harmada orosz nyelvű isko­lába jár — anyanyelve sze­rint. A pedagógusok helyze­te, de különösen a pályakez­dőké nálunk is nehéz. Ala­csony a kezdőfizetés, nehéz a lakáshozjutás. Társadalmi érdek, hogy változzék, ter­veink is vannak erre. • • • Politikai fórumot tartottak tegnap délután az észt kül­döttség és a barátságvonat vezetői részvételével a Tu­domány és Technika Házá­ban Szolnokon. A fórum há­ziasszonya Berki Ferencné,a városi pártbizottság titkára volt, a meghívottak pedig szolnoki propagandisták, agi­tátorok. Az észt életet, a mindennapokat érintő kér­désekre Maia Leoszk, a dele­gáció Vezetője, N. Ivanov, az Észt KP Központi Bizottsá­gának osztályvezetője, J. Truusa, a Minisztertanács osztályvezetője, H. Kruger miniszter, A. Meeri a közok­tatásügy ismert szaktekinté­lye, az Észt—Magyar Baráti Társaság elnöke és O. Szööt, az Inturist igazgatója felelt. Ketten a barátságvonat utasai közül A ffejőnö vi munkás­nő a Szoci­alista Mun­ka Hőse ki­tüntetés tu­lajdonosa, az Észt SZSZK Pär­nu járásá­ban talál­ható Varié­ra Állami Gazdaság fejőnője. — Járt már nálunk, Magyaror­szágon? — Először látom a testvéri or­szágot, amelyet televíziós adásokból, újsá­gokból már ismerek. Nagy izgalommal vár­tam ezit az utat. Ittlétünk pár napja alatt sok jó tapasztalatom gyűlt össze. Vendég- szeretőek az itt élő emberek. Bárhol is jártunk, mindenütt szívélyesen, kedvesen fogadtak bennünket. Ügy érzem, mintha otthon lennék, nem külföldön. Leginkább az tűnt fel, hogy mindenütt végeláthatat­lan síkságok, szántóföldek vannak. Az ju­tott eszembe, hogy mennyire könnyebb lehet ezeken a földeken dolgozni. Nálunk Észtországban a földművelők életét, mun­káját néhezíti a rendkívül köves talaj, s a köztársaság déli részén pedig a sok dim- bes-dombos terület. Tapasztalatból tudom mindezt, mert a férjem traktorvezető, ugyanabban a gazdaságban, ahol én is dol­gozom. Jómagam naponta 56 szarvasmar­hát fejek, évente tehenenként 5600—5700 liter tejet kell fejnünk. — A családiban kik dolgoznak még a mezőgazdaságban ? — Három gyermekünk van. A lányom állatgondozó. A kisebbik fiam sem tudott teljesen elszakadni a földtől. Bár még szakmunkásképző intézetben tanul, de ha végez, talajjavító gépkezelői bizonyítványt kap. A nagyobbik fiú lett csak „hűtlen” a családi hagyományhoz, ő egy szőnyegkészí­tő vállalatnál dolgozik. Eglon Mal­le a tall inni 55-ös kö­zépiskola igazgató­nője. az észt nyelv- és irodalom ta­nára. Ami­kor meg­kérdezem, mi újság Esztóniá- bam, az idén bevezetett iskolare­formról be­szél. — Koráb­ban a gye­rekek hét­éves ko­rukban kezdték általános tanulmányaikat a tízosztályos rendszerben. Az idén azon­ban már a hatéveseket is beiskoláztuk, így egy évvel megnőtt a képzés időtartama. Mostantól új oktatási terv és program sze­rint tanítunk iskoláinkban. Nagy szerepet kapnak az új tantárgyak is, mint pl. az etika, a pszichológia, a családi életre ne­velés, valamint az informatika, amelynek keretében a számítógépes rendszerekkel is megismerkednek diákjaink. A refőrmsoro- zatot a kor követelményeihez való jobb al­kalmazkodási, a hatékonyabb nevelés re­ménye hívta életre. Fokozott jelentőséget kap a munkára való nevelés. Az igazgatónő elmondja még, hogy fér­je is oktatási ügyekkel foglalkozik, a mi­nisztériumiban. Két lányuk van, mind a kettő tanul még. — Magyarországon először járok, és már idáig is nagyon kedvező véleményem ala­kult ki országukról. Kellemesen meglepett az emberek barátságossága, közvetlensége. Végezetül elmondja, azon szorgoskodik, hogy itt tartózkodása alatt megteremtse egy Szolnok megyei társintézettel a test­vérkapcsolat alapjait. A tanárnő A budapesti Annáim Ipari Szövetkezet részé­re készítenek különböző tömítőgyűrűket a me­zőtúri Dózsa Tsz két- pói melléküzemágá­ban. Havonta több mint egymillió tömítőgyűrűt szállítanak Budapestre Fotó: T. K. L.

Next

/
Thumbnails
Contents