Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-23 / 250. szám
1986. OKTÓBER 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Minisztertanács napirendién A lakásellátás fejlesztése Bányász Rezső tájékoztatója Bányász Rezső, a kormány szóvivője a Minisztertanács ülését követő tájékoztatón külön is szólt két nagyjelentőségű — a lakásellátásra, illetve a gazdaságilag elmaradott területek fejlesztésére vonatkozó — társadalmi-gazdasági programról. —A lakáshelyzet, amelyet ma ismételten áttekintett a tanácsok összesített tervei alapján a Minisztertanács, a társadalmat leginkább foglalkoztató témák egyike. A kormány megkülönböztetett figyelmét bizonyítja, hogy már a második 15 éves lakásépítési terv végrehajtásán munkálkodunk. Kétségtelen, hogy a nagy erőfeszítések ellenére is sok még a gond. A kritikai észrevételek hangoztatói azonban időnként hajlamosak figyelmen kívül hagyni az elért eredményeket. Hadd tegyem hozzá: néha sajtónkban is mutatkozik távlatvesztés. — Megértjük azokat, akik évek óta várják, hogy saját otthonuk legyen, akik sok gonddal küzdve, erőik megfeszítésével építik lakásukat, családi házukat. De ne feledjük el azt sem, hogy a mai gondok nem azonosak a harminc, a húsz vagy a tíz évvel ezelőtti gondokkal. A szóvivő nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy 1960-tól napjainkig több mint másfélmillió lakás épült, így a lakásállomány most meghaladja a 3 millió 800 ezret; megkétszereződött a szobák száma; harmadára csökkent az egyszobás lakások aránya; tízszeresére nőtt a háromszobás otthonok száma; 1985 végén száz lakásra 106 család jutott és többszörösére nőtt az elmúlt évtizedekben a komfortos otthonok száma. — A most elfogadott társadalmi-gazdasági program célja — folytatta — az, hogy az 1990-es évek elejére településeink többségében megegyezzék a lakások és a családok száma; a lakásállomány minőségileg megfeleljen a társadalom mai, magasabb igényeinek. A VII. ötéves terv időszakában 320 ezer lakást kell felépíteni, 140—160 ezer állami lakást felújítani. Emellett a program előirányozza 300—350 ezer, magántulajdonban lévő lakás felújításának hitel- és anyag- szükségletét is. A kormány kéri, hogy a lakásprogramokban szereplő elképzelések megvalósulásához a tanácsoknak nyújtsanak segítséget a társadalmi szervek, az intézmények és az állampolgárok. Áttérve a gazdaságilag elmaradott területek fejlesztésének kérdésére Bányász Rezső rámutatott: a most elfogadott társadalmi-gazdasági program az 1985-ben hozott kormányhatározat Végrehajtásának fontos állomása. A program Baranya, Békés, Borsod, Somogy, Szabolcs, Vas és Zala megye 23 olyan térségét érinti, ahol hiányzik, illetve korszerűtlen az ipari tevékenység. E területeken ráadásul rossz a termőföld is, ezért a lakosság egy része ingázásra kényszerül. — A kormány átfogó programja, amelyet a kormányzati szerveken és a tanácsokon túl az Országgyűlés négy bizottsága is megtárgyalt, véleményezett, elsődlegesen a gazdaság fejlesztésére, a munkalehetőségek bővítésére, a jövedelmek emelésére irányul. A c^l az, hogy lehetőleg korszerű termékeket gyártó, modern technológiával működő — elsősorban háttéripari jellegű — kis- és középüzemek létesüljenek. A mezőgazdaságban a veszteséges tevékenységek felszámolása, a talajjavítás és a kistermelés növelése a feladat. De ugyanilyen fontos a szellemi erők megmozgatása is. A felzárkózásban komoly szerep hárul a helyi idegenforgalom, falusi turizmus fellendítésére, a kishatár-forgalom bővítésére is. A program nem teljesíthető a megfelelő helyi célok kijelölése, a megyei, a helyi tanácsok, a gazdálkodó szervezetek és a lakosság cselekvő részvétele nélkül. A központi támogatás fő forrása a VII. ötéves tervre előirányzott mintegy három- milliárd forintnyi területfejlesztési és' szervezési alap. Az összeg jelentős részével közvetlenül az érintett hét megye rendelkezik. A támogatásról nyílt pályázati rendszer útján döntenek. A hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására más források is rendelkezésre állnak, így például a vízügyi alap, a meliorációs állami támogatás, ezek összesen mintegy harminc milliárd forintot is elérhetnek. Mindez együtt is csak kiegészítheti a gazdálkodó egységek és a tanácsok saját pénzügyi forrásait. Az elmaradott térségek fokozatos felzárkóztatása a legfejlettebbekhez a mostani tervidőszakon is túlmutató, hosszú távú feladat — zárta nyilatkozatát a szóvivő. Egy falu kinövi önmagát? Az ellátás fehér foltja Szolnok szomszédságában Napjainkban szerteágazó urbanizációs feladat, ám néhány generáció múltán minden bizonnyal a honismereti szakkör kutatási témája lesz az, ami ma történik Szajolban. Néhány év óta divatba jött a község. Kezdődött azzal, hogy valaki rácsodálkozott a Holt-Tisza faluszéli ágára és az árterület odvas fái helyére takaros hétvégi házakat álmodott. A dolog innen valójában már könnyen ment: zártkerteket osztottak a vízparton és a jelentkezők száma messze meghaladta a kiosztható parcellákét. Szolnok térségéből mintegy 150 szabadba vágyó városlakó jutott itt vízhez, zöldhöz és oxigénhez. Az építkezési kedv nem állt meg a vízpartján. A község belterületén is új családi házak kezdtek kinőni a földből, és a tanács dicséretére legyen mondva, hogy elébe ment az igényeknek. Első lépésként 74 telket osztottak, ezeket már be is népesítették a lakásépítők, majd a 4-es számú főútvonal mellett újabb 74 házhely közművesítését kezdték meg. Igen, így, ilyen szokatlan módon: először a vizet és a villanyt vezették el a jövendő családi házak helyére és csak azután kezdték el osztani a telkeket. A 200 négyszögöl körüli porták ára nem elérhetetlen: négyszögölenként 5—600 forint, de a drágábbakhoz már porta- lanított út is jár. A vásárlása kedv meglepően nagy. A község vezetői úgy tervezték, hogy elsősorban a fiatalok számára biztosítják a fészekrakás lehetőségét, de nem titkolt szándékuk az sem,, hogy megpróbálják hazacsalogatni ezzel a lehetőséggel azokat is, akiket időközben szétszórt a munkahely és a lakásszerzés kényszere. Az újonnan kiosztásra kerülő telkek közül is már 30 gazdára talált, de sorba lehet állni azokért a házhelyekért, amelyek a jelenlegi gázcseretelep helyére kerülnek. Ehhez persze az kell, hogy az előközművesítésre megelőlegezett pénzt — úgy 3 millió forintot — a vételárakból visszakapja a tanács és ebből az összegből telepítse ki a cseretelepet. Nem kell nagy fantázia hozzá, hogy az ember elképzelje: néhány éven belül kertes házakból álló lakótelep terül el a falu szélén. Ez eddig a dolog napfényesebb oldala, ám a szajo- li őslakók biztonsággal megjósolhatják, minő napi bosz- szúságok fogják megkeseríteni az új háztulajdonosok életét, ha csak nem történik az urbanizációs változáshoz fogható „történelmi fordulat” a község ellátásában. A megyeszékhelyen alig van még egy ilyen lélekszámú település mint Szajol, amelyik ennyire szegényesen állna vendéglátó helyek, üzletek,, szolgáltató létesítmények dolgában. A „vendéglátó” szót bátran használhatjuk idézőjelben, hiszen a szegényes kocsmák, szükség — italboltok, presszónak nevezett talponállók színvonalát máris messze meghaladta az idő. Egyetlen „osztályos” szórakozóhelye sincs a falunak, kivéve a Pettyest, amelyik, a 4-es út mellett, a község határában, nem is titkoltan az átmenőforgalmat szolgálja. A korszerűtlen művelődési otthon és a viseltes mozi fölött is jócskán eljárt az idő. A boltok helyzete külön téma. Ügy 10 évvel ezelőtt épült a falu közepére egy ABC áruház, amelyik nem is túl tágas, nem is túl korszerű, ám emberemlékezet óta az egyetlen jelentős beruházása a kereskedelemnek. Aki ide betér, ha nem bosz- szantotta fel magát a szegényes áruválaszték miatt, a pénztár előtti sorbanálláskor holtbiztos, hogy kizökken nyugalmából. Az állomás közelében lévő kis ABC- ben felújítás folyik. A befejezést decemberre ígérték, de a munkák jelenlegi állása szerint jó, ha tavaszra lesz valami belőle. E bevásárlási lehetőség híján a többi üzletben duzzadt egészségtelenre a forgalom, így nem ritka a kosárra az utcán várakozók látványa. A Holt-Tisza-part már az idei nyárra is benépesült, ám a szabadidejüket itt töltők ellátásában mindössze egyetlen szemfüles maszek látott üzletet. A tanács ingyen telket ajánlott az áfésznek, amelyre az nem tartott igényt, így a térség ellátása továbbra is senki földje marad. Magyarázat? Természetesen van: azt mondják a kereskedelemért felelősök, hogy minden családból dolgozik valaki Szolnokon, aki elvégzi a bevásárlást a megyeszékhelyen. A dolog már csak azért is sántít, mert az ugyancsak Szolnok vonzáskörzetéhez tartozó Tószeg vagy Rákó- czifalva valóságos városi nívót képvisel Szajolhoz képest az üzletek, vendéglátó helyek terén. Szabó Zsigmond tanácselnök nem tud arról, hogy a Szolnoki Áfész bármiféle jelentős lépésre is készülne a máris megnövekedett és a jövőben tovább népesedő község ellátásában. Így hát örülni sem tud teljes szívvel annak, hogy Szajolt felfedezték azok, akik a vidéki élet nyugalmára vágynak. Mert hát egy község — egy faluvá szerveződő közösség — nemcsak lakóházakból áll! Palágyi Béla A munkásmozgalmi klubban A Széchenyi kizárva- VAGY TALÁN MÉGSEM... Előadás az ellátásról Tegnap Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára a pártszékházban fogadta Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkárt és megbeszélést folytattak a kereskedelempolitika és az ellátás időszerű kérdéseiről. Jelen volt ezen Simon József, a megyei pártbizottság titkára. Az államtitkár ezután Majoros Károly és Simon József társaságában a Csemege vállalat szolnoki 121-es áruházába látogatott. Megtekintette a felújított üzletet, majd az ellátásról váltott szót Csík Pál igazgatóval. Andrikó Miklós ezután felkereste a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatának épülő kollégiumát, ahol Tóth András, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője és Adámosi György, a Szotév igazgatója tájékoztatta a beruházásról. A belkereskedelmi államtitkár délután a Szakszervezetek Szolnok Megyei Tanácsának székházában a munkásmozgalmi klub tagjaival találkozott, és az ellátás időszerű kérdéseiről tartott előadást. A rendezvényen részt vett Simon József. Barátsági gyűlés Karcagon Mongol vendégek a megyében Tegnap a reggeli órákban mongol vendégek érkeztek a megyébe, a Hazafias Népfront Megyei Bizottsága meghívására. Delgerdalajn Zsambazsancan, a Mongol Népköztársaság Nagykövetségének első titkára többször is járt nálunk, mint említette: egyetemi hallgató korában, huszonöt évvel ezelőtt másfél hónapos szakmai gyakorlatát a TVM-nél töltötte le. Ezúttal Szúrnia Batzana sajtóattasé kíséretében érkezett Karcagra. Előbb az Általános Technikai Ipari Szövetkezet külső telepére látogattak, ahol a város vezetői fogadták a vendégeket, majd röpgyűlé- sen és a későbbi üzemlátogatáson is találkoztak az üzem dolgozóival. Felkeresték a Cipőipari Szövetkezetét is. Délután a DATE Karcagi Kutató Intézetében megrendezett barátsági gyűlésen a mongol nép életéről, munkásságáról tartott előadást Delgerdalajn Zsambazsancan. A lakáscserét ajánló apróhirdetéseket böngészve sokszor olvasom a kategorikus kijelentést: „A Széchenyi kizárva”. Ügy látszik, Szolnoknak ez az új la- kótlepe sokak számára nem szimpatikus. A centrumtól való távolsága mellett más okok is közrejátszanak ebben. Az ott élő, közel húszezer ember kénytelen elviselni az úttörőknek mindig kijáró megannyi nehézséget. Lakni azonban valahol kell, igazodni a környezethez és a lehetőségek szerint alakítani azt. Erre vállalkozott Csősz János, a 21-es körzeti párt- szervezet titkára. Közismert, hogy a körzeti pártszervezetek többnyire a nyugdíjasokat tömörítik, vezetőségi tagjaik is azok. Csősz János viszont még jól bírja magát, termelésirányító a Járműjavítóban. Titkárként azért esett rá a választás, mert ő is a Széchenyin lakik az Orosz György úton. Körzetéhez nemcsak az új lakótelep tartozik, hanem a Kisgyep és a Medgyesi lakótelep is. Területileg tehát ez a város legnagyobb körzeti pártszervezete. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy tagjai között a nyugdíjasok mellett megtalálhatók a kismamák. a maszek taxisok, a butikosok és azok a dolgozók is, akik pártnjunkát lakóhelyükön végeznek, akkor önkéntelenül felvetődik a kérdés: lehet-e egy ilyen heterogén összetételű, nagy területet átfogó szervezetben érdemi munkát végezni? A tények azt mutatják, hogy igen. Betudható ez mindenek előtt annak, hogy a „huszonegyesben” sikerült egvséges nártvezetőséget létrehozni. és a bizalmi-hálózat is megérdemel minden dicséretet. A város körzeti pártszervezetei között itt alakították meg először a szakmai pártcsoportokat, Feladatuk a lakóhely ügyes-bajos dolgainak intézése. Nem a városi párt- bizottságnak „passzolják” tehát a kisebb gondokat, hanem az áttételes ügyintézést kizárva, saját maguk járnak a dolgok végére, — legyen szó közvilágítási, szolgáltatási vagy pedig más mulasztásokról. Ezáltal minden párttagnak akad sikerélményt jelentő pártmunkája. Van igazgatási-rendészeti, oktatási-közművelődési, ipari-ke- reskedelmi-szolgáltatási és szociálpolitikai pártcsoportjuk. Már elnevezésükből is kitűnik, hogy a környék legfontosabb dolgaival foglalkoznak. Az igazgatási-rendészeti pártcsoport szerepét például csak az tudja méltányolni, aki a korábbi közbiztonsági helyzetet ismerte. A pártszervezet is segített az ottani önkéntes rendőri csoport megalakításában. És mivel még korántsem tartja kielégítőnek a lakótelep rendjét és biztonságát, azt tervezi, hogy telefonügyeletet szervez a nyugdíjasok kör réből az önkéntes rendőrök mellé. A pártvezetőség célul tűzte a lakótelep szépítését is. Rá is fér, hiszen kevés a zöldterület, a sétára alkalmas hely, nincs elég lóca, kevés a parkoló. Sokat várnak az új orvosi rendelőtől, az új piactól. Nagyon jól tudja az alapszervezet vezetősége, hogy mindez közhangulatot befolyásoló tényezői Azért a városrész fejlesztési, ellátási és szolgáltatási helyzetét és lehetőségeit igyek- szik jól megismerni. Meg aztán lehetőséget biztosítani a lakóknak is arra, hogy kérdéseikre a legilletékesebbektől kaphassanak választ. Kétévenként ezért szerveznek — más társadalmi szervek közreműködésével — fórumot a Széchenyin. A legutóbbi fórumon a városi pártbizottság első titkára és a városi tanács elnökhelyettese válaszolt az érdeklődőknek. Más példa is bizonyítja, hogy a huszonegyes körzeti pártvezetőség munkája a való élethez igazodik. Az építőipari vállalat igazgatóját például megkérték, tájékoztassa őket a lakótelepi építkezésekről. A Gagarin lakás- szövetkezet és a Gyermekváros helyzetéről is tájékozódtak. Célul tűzték ki az Ecse- ki toti új középiskola első tapasztalatainak megismerését is. Kellő tájékozottság birtokában nagy segítséget adnak a város vezetőinek. És azok igénylik is véleményüket a lakótelepet érintő valamennyi fontos kérdésben. Egyik legutóbbi példaként az ottani barakklakások felszámolását említhetjük erre. A körzeti pártszervezetben sok az idős, megfáradt ember is. Részben ezért, részben meg azért, hogy kezdeményezéseik több sikerrel járjanak, ettől az évtől igénybe veszik az ÁÉV üzemi pártbizottságának pat- ronálását. Propagandista „kölcsönzéstől” a fásítási akciókig sok mindenben jól jöhet az együttműködés, hasznát nemcsak a pártszervezet, hanem a lakótelep is láthatja. S. B. Kiállítóink a plovdivi nemzetközi vásáron Az idei, 42. Plovdivi Nemzetközi Vásár minden eddiginél látványosabb volt. A szeptember 29-től október 6-ig nyitva tartó kiállításon 35 ország több mint kétezer vállalata jelentkezett 73 ezer négyzetméteres területen. A bolgár vendéglátók csaknem 800 gyár és üzem, 26 mezőgazdasági kombinát, 45 külkereskedelmi vállalat — köztük a hazai Ikarus — 6700 termékét mutatták be, 44 ezer négyzetméteren A lipcsei és potsdami vásár után itt is nagy népszerűségnek örvendett az Ikarus új autóbusza (Fotó: Hauer Lajos)
