Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-18 / 246. szám
1986. OKTÓBER 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szocializmus megújulásának útja ■ TT 1968: Az új mechanizmus A Mezőgépnél párbeszéd kezdődött Törvény maradjon-e a napi 8 óra? Az 1960-as évtized első felében a gazdaság tartósan és egyenletesen fejlődött, a lakosság minden osztályának és rétegének. életkörülményei számbavehetően javultak. A második ötéves terv céljai valóra váltak, öt év alatt az ipari termelés 47 százalékkal, a mezőgazdaságé 10 százalékkal növekedett. A nemijeti jövedelem növekedésének mértéke 25 százalékos volt. 1965. körül azonban mindinkább megmutatkozott, hogy a fejlődés adott, úgynevezett extenzív forrásai kimerülőben vannak. A munkaerő létszámának növelése az addigi ütemben nem volt lehetséges, és nem is volt kívánatos, hiszen ettől nem lehetett gazdaságos termelést várni, az intenzív fejlesztés követelményei nyomultak előtéribe, azaz. hogy mindenekelőtt .gyártás- és gyártmányfejlesztés korszerűsítése révén lényegesen növeljék a jó minőségű, exportképes termékek gyártását, a munka termelékenységét. Csak ilyen módon lehetett megakadályozni a gazdasági növekedés ütemének érzékelhető lassúbbodását, és lendületet adni az ipari és mezőgazdasági fejlődésnek. Emellett mér ekkor felismerhető volt a gazdaságnak az a krónikussá vált baja is, hogy a fogyasztás és felhalmozás együttes értéke meghaladta a nemzeti jövedelmet, ami különösen külkereskedelmi mérlegünkben egyensúlyzavarokhoz vezetett. A népgazdaság intenzív fejlesztésének követelményei sürgetően előírták a gazdaságirányítás felülvizsgálatát és tökéletesítését. A gazdaságirányítási rendszer 1957 és 1958, tehát az országos pártértekezlet és a Vili. kongresszus óta — amikoris lényeges újításokat vezettek be — sok új elemmel gazdagodott. De ezek az újítások végül is csak az adott gazdasági irányítási rendszeren belül változtattak, javítottak, de nem érintették a bizony nemegyszer sokévti- zedes — megváltoztathatatlannak. szigorú törvényszerűségnek hitt — alapelveket. Egyébként is érvényesült egy olyan konzervatív felfogás,, hogy az a társadalom, amely létrejött, már-már maga a tökély, nem pedig csak olyan alap, amelynek szüntelenül tovább kell fejlődnie, és mindig a bizonyos fokú változás állapotában kell lennie. A gazdasági és társadalmi reform, mint a szocialista társadalom fejlesztésének eszköze akkoriban még nem volt általánosan elfogadott kategóriája az elméleti munkának és a propagandának sem, sőt nemegyszer elhajlónak minősítették azokat, akik ilyen nézeteket képviseltek. Ilyen háttérrel még inkább nagyra értékelhetjük, hogy az MSZMP sokoldalú kritikai elemzésekre támaszkodva — tudományos megközelítéssel és a szakemberek Megkezdődtek az őszi megyei könyvhetek. Az országos megnyitóra tegnap Balassagyarmaton került sor. Kovács Sándor, a Szövosz elnökhelyettese beszédében elmondta: a fogyasztási szövetkezetek hasznos és eredményes szolgálói a könyv, a tudás, az ismeretek, az irodalom falusi térhódításának. Amikor a falusi könyvhetek mozgalma 1960-ban megindult, a fogyasztási szövetkezetek éves könyvforgalma alig nyolcvanmillió forint volt. Jelenleg a száznyolcvanhat szövetkezeti könyigen széles körének bevonásával végzett vizsgálatok alapján — kidolgozta a gazdaságirányítási rendszer átfogó reformját. Ez a Központi Bizottságnak 1966. májusi ülésén kapta meg formáját majd a 'konkrét intézkedési tervek kidolgozása után 1968. január 1-vel került bevezetésre a népgazdaságban. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése, az ellenforradalom leverése, és a hatalom visszaállítása, majd a mezőgazdaság szocialista átszervezése mellett a harmadik korszakalkotó tette a népi rendszer fejlődésének, erős pillére a szocialista társadalmi berendezkedésnek. A reform célja az volt, hogy az anyagi és emberi erőforrásokat jobban hasznosítani lehessen, a gazdálkodó kollektívák kezdeményezőkészsége erőteljesen növekedjen, meggyorsuljon a fejlődés üteme, és erőteljesebben javuljanak a lakosság életkörülményei. A reform azt is célozta, hogy a döntési jogköröket a minisztériumi hatáskörből vállalati, tanácsi hatáskörbe adják, és az állami vezető szervek a népgazdaság fő irányainak tudományos alakítására, a hosz- szútávú tervek kidolgozására fordítsák figyelmüket. Ennek érdekében azonban az irányítás elvein és módszerein lényegesen változtatni kellett. A régi mechanizmus, a marxista közgazdaságtudomány régebbi felfogása szerint, tervutasításos módszerrel irányította a vállalatokat, előírta a termelés mennyiségét, sőt a kibocsátott termékek fajtáit, és még számos más mutatót is. Ezzel szemben új. és csak fokozatosan teret nyert felismerés volt az. bogy a népgazdaságot nem lehet egyetlen vállalatként irányítani, a tervgazdálkodás nem egyenlő a tervutasítással, hogy a szocialista gazdaságban, amely tudvalévőén árut termelő, nemcsak megtűrt, hanem döntő szerepet kell biztosítani az áru- és pénzviszonyoknak. A központi tervezés nem függetlenítheti magát az értéktörvénytől, hanem munkáját csak annak tudatos felismerésére és alkalmazására alapozhatja. A gazdasági irányításban már nem a közvetlen irányítási és elosztási módszerek, utasítások dominálnak, hanem a közvetett szabályozók, a gazdasági eszközök, a hitelpolitika stb. És fontos szerephez jut a piaci mechanizmus is: a piacon méretnek meg a vállalatok termékei, vagyis a piaci mechanizmustól lehet elvárni, hogy az egyes termékek termelése, kínálata rugalmasabban alkalmazkodjék a kereslethez, a vállalatok pedig — mert ebben kell őket érdekeltté tenni — minderre igyekezzenek a legcélszerűbben felhasználni gazdasági erőforrásaikat. Húsz év telt el az MSZMP vesboít évente hétszázötvenmillió forint értékű könyvet értékesít, ami az országos könyvforgalomnak közel egyötöde. A Szövosz elnökhelyettese rámutatott, hogy amikor az ország társadalmi -gazdasági fejlődése — sokkal inkább, mint bármikor — a kiművelt fők sokaságától függ. arra kell törekedni, hogy falun a jelenleginél több könyv jusson el az olvasóhoz. Ez voltaképpen egybeesik az őszi megyei könyvhetek céljával: terjeszteni, megszerettetni a könyvet, a korszerű kulturális értékek hordozóját, közvetítőjét. Központi Bizottságának az új mechanizmus alapvető elveit elfogadó határozata, 18 annak gyakorlati bevezetése óta. Megvalósulása nyomán a gazdasági élet. a vállalatok tevékenysége, a termelők és a fogyasztók gondolkodása teljesen megváltozott. Sok mindenről kiderült ugyan, hogy nem az elképzeléseknek megfelelően alakult, hibák és tévedések is övezik azt az Utat, amit azóta a magyar népgazdaság megtett. A nemzetközi környezet sem mindig a reményednik szerint befolyásolta eredményeinket. De egészében a gazdasági irányítási rendszer reformjának legfőbb elvei, törekvései, az egész változtatás módszertana, szelleme bevált. Túlzás nélkül állítható, hogy e reform nélkül nem tudtunk Volna eLindulmi a korszerű szocialista gazdálkodós, és a fejlettebb szocialista társadalmi viszonyok létrehozásának göröngyös útján. Nem szabad ugyanis egy pillanatra sem szem elöl téveszteni, hogy a gazdasági mechnizmus megreformálását politikai okok is indokolták. Nevezetesen a szocialista demokratizmus erősítése, mindenekelőtt persze az emberi tevékenység fő területén, a termelésben. Hiszen mivel a döntési hatásköröket lejjebb vitték, közvetlenül vagy legalábbis közvetlenebbül érvényesülhet a demokratikus ellenőrzés, a közvetlen demokrácia formái, az önigazgató megoldások, amelyek fejlődését napjainkban valósítjuk meg, végsőfokon csakúgy a gazdasági mechanizmusból fakadtak, mint akár az országgyűlésnek és tanácsi testületeknek például a kettős jelölés révén is erősödő közéleti szerepe. És e vonatkozásban még menynyi lehetőség és tartalék rejlik az 1966-ban meghirdetett reformban! Kádár János még az új mechanizmus beindulása előtt. 1967. májusában így jellemezte a reformot: „A gazdaságirányítási rendszer reformjának alapjai jól kidolgozottak, a reform előre fog lendíteni bennünket, s ha jól felkészülünk teljes terjedelemben való bevezetésére, az néhány év múlva mindenféle tekintetben éreztetni fogja jó hatását. A gazdaságvezetési reformnak az a célja, hogy erősítsük vele mindazt, ami a mi társadalmunkban a szocializmust jelenti. Tehát: erősítsük politikai rendszerünket, rendszerünk demokratikus vonásait. erősítsük a szocializmus jtermel őerőit, a termelési eszközök szocialista tulajdonát, a szocialista termelési viszonyokat. Legyen még erősebb igazság az, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével”. Nemes János Kitüntették Kárpáti Ferencet Az Elnöki Tanács Kárpáti Ferenc vezérezredesnek, a Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének több évtizedes kiemelkedő közéleti tevékenysége, valamint a honvédelem területén kifejtett odaadó munkássága elismeréseként — 60. születésnapja alkalmából — a Vörös Zászló Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke tegnap adta át a Parlamentben. * « * Kárpáti Ferencet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntette ki. Amint Száráki András, a Szolnoki Mezőgép vezérigazgatója végére ért az összefüggések; az érvek felsorakoztatásának, a vállalót gazdasági vezetésének „terve” máris kézenfekvőnek, mi több, mielőbbi megvaiósítás után kiáltónak tűnt. Lássuk csak tőmondatokiban, mit is vázolt fel a vezérigazgató! A jövőre várhatóan mintegy három milliárd forint értéket termelő cég gyártmányainak zömét a takarmánybetakarítás során használják a mezőgazdaságban. Minden gazdaság a szezonra akarja megkapni új berendezését, ha ez nem megy, legfeljebb jövőre kéri, hiszen van más amire elkeltse pénzét. Bármiként is igyekezett megrendelőivel egyezségre jutni a vállalat, az éves termelés 54 százalékát az első félévben kiellett átadni a vevőknek. Ilyenkor a munkába jobban bevonták a gazdasági munkaközösségeket, a külső kooperációs partnereket, ezek a kapacitásnövelő források azonban mára kiapadóban vannak, illetve (a kooperáció esetében) túl kockázatos többet meríteni (belőlük. A feszültségek idei eredménye: az első félévben 50 millió forint értékű mezőgazdasági gépet nem szállított le határidőre a Mezőgép hazai megrendelőinek. — Ezt pedig a jövőben nem engedhetjük meg magunknak — érvelt Sziráki András. — Egymilliérd 200 millió forintért adunk el gépeket itthon, és bármilyen fontos: is az export, a hazai vevőket • is meg kell becsülnünk, s ezt szem előtt tartva kell kiszolgálnunk különben más partnert keresnek. A termelési lehetőségeket az elvállalt munkákkal éves szinten ösz- szevetve teljes lehet az összhang; és mégsem biztos, hogy minden vevőnknek rendélke- zésére tudunk állni, mert — főleg mostanában — az első félévben gyakran szinte tarthatatlanul feszes a tempó, zsúfolt a termelési program. Pedig én sajnálok minden kínálkozó megrendelést elszalasztani. ha végeredményben meg tudnánk csinálni. Mert az esztendő második felében már egy kis szusszamásra is jut ideje a vállalatnak. Csak (hát ilyenkor a termelésre fordítható idő minden percét kihasználva például kaszákat gyártani nem éri meg. Megvárnék ezek a tavaszt, amikor elkelnének, de kinek van annyi pénze, hogy a készleteiket növelve hónapokig heverni hagyja? Hitel órákból Éppen a megrendelések, illetve a termelés mennyiségének a két fél év közötti különbsége adta az ötletet a Mezőgép vezetőinek, hogy a vevőkhöz való alkalmazkodásnak; a munkaidőalap teljesebb kihasználásának járatlan, szokatlan útjait próbálják felderíteni. A meg- érthetőség, a szűkített értelemben vett gazdasági racionalitás szempontjából vizsgálva ötletük igen egyszerűnek tűnik: .jha az első félévben keresik jobban termékeinket, akkor — az évi munkaidőt változatlanul hagyva — az év első 5—6 hónapjában dolgozzunk többet, a dolgozók pedig az esztendő második részében kapják vissza a korábban ledolgozott órákat”. A vállalat vezérigazgatója személyesen konzultált az Állami Bér- ési Munkaügyi Hivatal vezetőivel: munkajogi akadálya az új rend bevezetésének nincs. Az ésszerűség, a bevezetés jogi lehetősége azonban még nem ad garanciát arra, hogy az új; „egyenlőtlen munkaidőnek” elnevezett termelési rend az első pillanatban végig gondolt módon szolgálja majd a vállalati kapacitások teljesebb kihasználását. Nemcsak arról van szó, hogy a Mezőgép esetleges új munkarendjéhez termelési partnereinek is alkalmazkodnia kell (például az anyagiszállítóknak. a kooperációt vállalóknak), a vállalaton, a gyárkapun belül is számos kérdés vár tisztázásra, az átszervezés után esetleg megszülető feszültség feloldásá- ra: — Én a szakszervezeti bi- zalmik útján megismert érveket megértem, elfogadóm — foglalta össze véleményét Unbán György, a törzsgyár gyártó il. nevű üzemének Vezetője. — A vevőket megtartani tényleg csak akkor tudjuk, ha a termelés alkalmazkodik a rendelési határidőkhöz. Egyáltalán nem helyeslem azonban, hogy az egész vállalatnál általánosan kívánják bevezetni az egyenlőtlen munkarendet. A mi üzemünkben például alig van különbség az első és a második félév leterheltsége között. Olcsóbb év vége — És mi lenne a grhk-kol? — kapcsolódott a beszélgetésbe Tóth József, az üzem egyik szerelő munkása — nekünk az így szerzett jövedelemre szükségünk van, azt mondják, úgy látjuk, hogy a vállalati termelési feladatok megoldásához is nélkülözhetetlenek a munkaközösségek. De, ha jövőre az első félévben 8—10 szabad szombatot mindenképpen bent kell tölteni (az egyik változat szerint így növekedne az első félévi munkaidő) ki vállalhat még újabb hétvégi napokat, hpgy jövedelmét kiegészítse. Nem mondhatom a családnak, hogy majd a harmadik negyedévben bepótoljuk az elmaradt együttlétet. A munkarend tervezett átszervezéséhez kapcsolódó dolgozói vélemények felmérésére a vállalat gazdasági vezetése a szakszerve- zetet kérte fel. A bizalmak és főbizalmik csoportjukkal ismertették, a változtatás mellett szóló gazdasági érveiket, összegyűjtötték az ellene szólókat, majd „szavazásra” tették fel a kérdést: ki támogatná az első félévi munkaidő meghosszabbítására kidolgozott 4 megoldás bevezetésének valamelyikét? A gyári, gyáregységi tapasztalatokat megküldték a vállalati szakszervezeti bizottságnak. Pügedi Lászlóhoz, a vszb munkatársához a hét elejéig öt gyárból érkeztek be a vélemények: — Bár még az egységek több miint a felének nem ismerjük a „hivatalos” álláspontját, az eddig megkapott összegzések is tanulságosak. Nem azért, mert belőlük felmérés nélkül nem is sejthető újdonságok derültek volna ki, hiszen a gazdasági és p: szakszervezeti vezetőség már az ötlet megszületésekor tudta, hogy az egyenlőtlen munkaidő esetleges bevezetése a munkába járás gondjait szaporítja, hogy a kisgyermekek elhelyezését meg kell oldani hogy ha egy családiból a feleség és a férj is nálunk dolgozik, nehéz helyzetbe kerülnek. Arra azonban nem gondoltunk — pedig végül is érthető —, hogy az egyenlőtlen munkaidővel járó egyenlőtlen kereset az új „rend” elutasítóinál ilyen nagy súllyal esik a Latba. Valóban, nlelm keresnek olyan jól dolgozóink, hogy az első hónapokban megkeresett pór száz forint többletet tartalékolják az év „rosszabbul” fizető második felére. Persze, az „összesített nehézségekbe” — iki tudja miért — nem került belé néhány olyan „félelem”, mint a géemkák elhalása miatti aggódás. Van azonban más hasonló felvetés is. Dobozi Gyula, a vállalat törökszentmiklósi gyárának igazgatója: — A legnagyobbat kétségtelenül a mi gyárunk nyerné az első félévi plusz órákkal, hiszen nálunk a legnagyobb a szezonális termékek aránya, igen sok fűkaszát gyártunk. A már ismerteken kívül például az is sokat jelentene, hogy kevesebb túlórát kellene fizetnünk. Persze ez igen ellentmondásos dolog. Mert aki most túlórázik, az első féléviben, az az esetleges átszervezés után is többet dolgozna, csak pénz helyett szabad' napot kapna a második félévben. Ez persze, veszteség lenne a túlórázással többletjövedelemhez jutó csoportoknak és ők — ha nyíltan nem is mondják ki — erősen ellenzik is a változtatást. Csak hát a dolognak van egy másik oldala is: a gyárban kifizethető bér jelentős részét ma nem használhatjuk ésszerű ösztönzésre, mert mindenképpen elviszi a túlóra. A „túlónakény- szer” megszűnte utón bérrel jobban ösztönözhetnénk nagyobb teljesítményekre. Erre pedig nagy szükség lenne. Katona Mihálynak, a törökszentmiklósi gyár üzemi pártbizottságának titkára szerint dolgozóik közül éppen azért vannak akik ellenzik az egyenlőtlen munkaidő bevezetését, mert a mostani munkarendben is látnak lehetőséget a kebeslet ingadozásához alkalmazkodni: — Az anyagellátás nehézségeit, a munka során tapasztalt szervezetlenséget hozták fel, sokan ellenérvként, és azt kérdezték, először miért nem ezeken leszünk úrrá? — És egyáltalán nem alaptalanok ezek az ellenvetések — folytatta Dobozi Gyula. — Ha óramű pontossággal működne a termelési mechanizmus és így sem tudnánk megfelelni a piaci követelményeknek, akkor szerintem a várható előnyök fejében még több kényelmetlenséget hozó változást is könnyebb lenne elfogadtatni az emberekkel. Amíg 'azonban az előbbiekhez hasonló i ellenérvék létezhetnek, csak a vezetők erőfeszítéseit és ezek eredményeit látva győzhettük meg a dolgozók. Lépés-jó irányba Bármilyen ésszerű, hasznot hozó lenne ugyanis az egyenlőtlen munkaidő, bevezetni csak a dolgozókkal elfogadtatva lehet. És nemcsak azért, mert az előírások szerint a munkarendet a kollektív szerződésiben kell rögzíteni. „óriási baklövés volna bármiképpen is a dolgozókra kényszeríteni ezt a nekem tetsző rendet — fogalmazta meg a vállalat vezérigazgatója. Ez csak a gondokat szaporító feszültségeket szülne”. És ennek elkerülésére a Szolnoki Mezőgépnél a legjobb megoldást választották: még mielőtt a változtatás. feltételeinek megteremtéséhez fogtak volna, értően élve az üzemi demokrácia fó- irumain kínálkozó 'tehetőségekkel, alaposan mleigismer- ték a dolgozók véleményét. Az előzetes közvéleményku- tatás nemcsak „villámhárítónak”, az indulatok levezetésére alkalmas eszköznek szánták. A gazdasági vezetők a javaslatokat figyelembe véve hajlandók álláspontjuk megváltoztatására. Lehet, teljesen le kell mondaniuk a munkarendiét megváltoztató tervükről, de lehet, hogy a párbeszéd újabb állomásai következnék. Erről dönteni csak az első vita tapasztalatainak összegzése után lehet. Egy azonban biztos: a Mezőgépnél az első lépést a leghelyesebb irányba tették meg, és bármi lesz a végeredmény, ez már maga is az üzemi demokrácia értelmét, hasznosságát bizonyítja a kollektíva előtt. Igazolhatja!, hogy a formálisan régen létező fórumok munkáját érdemes az üzemi életet alakító tartalmas párbeszédekre használni. V. Szász József (Következik: Néhány tanulság) Őszi megyei künyvhetek Országos megnyitó
