Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-02 / 232. szám

1986. OKTÓBER 2. SZOLNOK MEOYEI NÉPLAP 3 A amooiaiixmua megüjutáaánmk útja 3. Frakcióharcok, szektás ellentámadás Parancsnoki értekezlet a megyei rendőr-főkapitányságon Az előzőekben már szól­tunk arról, hogy — az 1953. júniusi fordulattól kezdve — ikSsidbb-nagyobb, burkoltabb vagy nyíltabb formában ki­fejezésre jutott a pártveze­tésben két irányzat, amely Rákosi Mátyás és Nagy Imre Személyében meg is testesült, és fokozatosan frakciószintre süllyedt. Mimdennék megvolt az objektív, a társadalmi vi­szonyokban gyökerező hátte­re is. Az új szakasz politikáját általában az egész társada­lom elfogadta, hiszen az a megelőző helyzethez képest az életkörülmények javulá­sát és szabadabb közéleti lég­kört hozott. De például a ne­hézipari termelés csökkenté­se, .beruházások leállítása nemcsak a gazdasági vezetők, hanem az ezekben a szekto­rokban foglalkoztatottak egy részét is aggodalommal töl­tötte el. A termelőszövetke­zeti parasztság egy része is nyugtalankodott az agrárpo­litikai változások miatt. A párt- és állami apparátusban is jócskán akadtak olyanok, akik régebbi erőszakos álla­mi intézkedésekben játszott — még ha olykor kényszerű — szerepüknél fogva féltek a lakosság esetleges reakció­jától bizonytalanná váltak. A nézeteltérések, felfogás­beli különbségeik és az elvi kérdésék (legfeljebb a külön­böző vezető testületek zárt ülésein kaptak hangot. Kife­lé az egységet hangoztatták. Ez volt a helyzet az MDP 1954. májusi III. kongresszu­sán is. Rákosi Mátyás refe­rátumában kinyilvánította, hogy a párt „a II. kongresz- szus óita tovább erősödött, el­mélyítette gyökereit, tapasz­talatait, edzettebb, összéko- vácsoltabb és egységesebb lett”. Ez persze nem felelt meg a valóságnak, és csak arról árulkodott, hogy a pártvezetés — elvtelen komp­romisszumban Rákosi és Nagy! — továbbra is ragasz­kodik az egységkoncepcióhoz, vagy inkább az egység-fik­cióhoz, és .nem kívánja a tényleges véleményeltérése­ket föltárni és megvitatni. Némileg változott a hely­zet 1954 őszén. Az ország gazdasági helyzete ismét fe­szültebbé vált. Elfogyóban voltak a tartalékok, az élet- színvonalat javító és a pa­rasztság helyzetét könnyítő Intézkedések felemésztették azokat. Viszont mindezek kedvező hatása a termelésre ilyen rövid idő alatt még nem mutatkozott, Az intéz­kedéseknek szükségszerűen volt bizonyos „tűzoltó jelle­gük”, a (gazdaság átállításá­nak és az irányításnak hosz- szú távú, átfogó rendszeré­ről akkor még csak a kutató munka foly a tudományos és szakmai körökben. A helyzet szinte kínálta, hogy a két póluson elhelyez­kedők egymásra mutogassa­nak, amikor a felelősség el­döntéséről és persze a teen­dőkről volt szó. Az egyik szárny — pontosabb híján illessük őket a „baloldali” jelzővel — a nehézségek alapvető okát abban jelöl­te meg, hogy a júniusi hatá­rozat nyomán az életszínvo­nal emelésében túl nagy lé­pés történt. Ezek a vezetők nem voltok hajlandóik arra emlékezni, hogy a bajok gyökere a régi gazdaságpoli­tikai koncepció, a feszített ütemű iparosítás, a realitá­sokkal nem számoló tervezés. A másik szárny — illessük őket a jobboldali jelzővel — az új szakasz politikájá­val szembeni ellenállásban, a régihez való ragaszkodás­ban, az újra való átállás és átcsoportosítás nem megfe­lelő ütemében jelölte meg a bajok okát. Mondani sem kell, hogy Nagy Imre ez utóbbi nézetet vallotta, míg Rákosi Mátyás inkább az előbbihez húzott, bár, mint jó taktikus, ebbéli vélemé­nyét álcázta, kifejtésével várta az arra kedvezőbb pil­lanatot és légkört. Ilyen helyzetben ülésezett 1954. Október 1—3-án az MDP Központi vezetőségé­nek plénuma. Emlékezetes tanácskozás volt ez. A testü­let életében nemigen volt példa arra, hogy ilyen nyíl­tan, szenvedélyesen, ennyi kritikai készséggel és elvi mélységgel elemezzék a párt politikáját. Nemcsak a gaz­dasági kérdések, a mezőgaz­dasági fejlesztés, az iparosí­tás útjai, a termelés és a fo­gyasztás viszonya, és még sok gyakorlati kéírdés került szóba hanem az egész gaz­dasági mechanizmus felül­vizsgálatának igénye is. Ezen 'belül rámutattak olyan, csak sóikkal később megvaló­suló feladatokra is. mint a termelői árrendszer reform­jára, az anyagi ösztönzés fontosságára, a reális ár- és bérpolitikára sőt még az ipari struktúrának adottsá­gainkhoz jobban szabott át­alakítására is. (Ebből is lát­ható, hogy joggal tékinthet- jük az új szakaszt az 1956. utáni megújulás eszmei és gyakorlati előzményének). A határozat refomnszalle- mű volt. Kijelentette, hogy a korábbi hibák mellett a ne­hézségek alapvető tényezője ,,az új szakasz végrehajtásá­ban mutatkozó ingadozás, az ellenállás* amely vele szem­ben többé-kevésbé burkolt formák közt megnyilvánul”. Az intézkedési rész a gazda­ságpolitikád feladatokat az új szakasz politikájának megfelelően fogalmazta meg, hangsúlyozva az egységes értelmezés fontosságát. a pártfegyelem megszilárdítá- sának szükségességét. Ez a biztató kibontakozási lehetőség pár hónap alatt a visszájára fordult, Rákosi Mátyás, aki az októberi ülé­sen. látva a közhangulatot, az átállás hiányosságait, az új szakasszal szembeni ellenál­lást ostorozta, és úgy ítélte meg, hogy emiatt „tizenöt hónapot vesztettünk”, decem­ber elejétől (kőiben szabad­ságon volt a Szovjetunióban) átfogó offenzívába kezdett a jobboldali elhajlás ellen. Jó írakciós hagyományok sze­rint, elsősorban Nagy Imrét vette célba, de kijutott az el­marasztalásból az októberi plénum platformjának, és persze ezen keresztül az egész 1953. júniusi irányvál­tásnak is. Rákosi jól válasz­totta meg a szektás ellentá­madás idejét. Nagy Imre, Októberi sike­rétől elibizakodva, egy sor jobboldali elhajlásnak mi­nősíthető gesztust tett. Egy cikkében szinte teljesen mel­lőzte a felszabadulás óta el­ért eredményeket, elhallgat­va termelőszövetkezetek és állami gazdaságok szerepét és jelentőségét, szinte egyér­telműen a kiisárutermelő pa­rasztgazdaságokra kívánta alapozni a mezőgazdaság fej­lesztését. A Hazafias Nép­front kongresszusán pedig elég demagóg módon igen­csak nacionalista felhangok­kal tűzdelte meg beszédét, és a népfrontot mintegy a párt­tal szembe, sőt kissé az elé állította a társadalmi élet­ben. A jobboldali hibák elleni küzdelem jegyében, sajnos1, Rákosinak sikerült (kierősza­kolni a Központi Vezetőség 1955. márciusi és áprilisi ülé­sén nemcsak Nagy Imre el­ítélését és felmentését a miniszterelnöki posztról, majd kizárását a Központi Vezetőségből (decemberben a pártból is), hanem átértéke­lését az 1953. júniusi fordu­latról. az új szákasz kifeje­zés hibásnak minősítését, nem is beszélve az 1954. ok­tóberi ülés platformjának elvetéséről. Mindez persze nem min­dig nyíltan történt; az 1953. júniust nem (kárhoztatták, hanem egyszerűen elfelejt­keztek róla, és ettől kezdve a hivatkozás az 1955. már­ciusi. tehát a szektás ellentá­madást kibontakoztató KV- plénum lett. Az „elvi alapve­tést” rögtön követték az en­nék megfelelő konkrét intéz­kedések is: megint szigorí­tották a begyűjtést, felülvizs­gálták a kiskereskedői enge­délyek kiadósát, nagy tsz- fejtesztést indítottak tagosí­tással egybefűzve, visszaál­lították azt a rendszabályt, hogy a szövetkezetből csak három év után lehet kilépni, előirányozták a parasztok és kisiparosok adójának emelé­sét, nortmaireindezéssel meg­nyirbálták a munkások reál­jövedelmét, szigorították a fellépést a sajtóban és a kul­turális területen az „elhaj­lók” ellen, lassították a re­habilitációt, stb. Megint meghiúsult egy nagy esély, hogy a kétfrontos harcban kialakult elvi poli­tika megújítsa a szocializ­must Magyarországon! Nemes János (Következik: A huszadik kongresszus és az MDP) Hajdúszoboszló— Beregdaróc között Épül az Összefogás Gázvezeték második szakasza Megkezdődött az összefo­gás Gázvezeték második sza­kaszának építése. A későbbi üzemeltető, a siófoki székhe­lyű Gáz- és Olajszállító Vál­lalat szakemberei szerdán hozzáfogtak a Hajdúszobosz­ló és Benegdaróc közötti 123 ki­lométeres gázvezeték-szakasz terepelőkészítésének mun­kálataihoz. A siófoki vállalat végzi el a vezetékek lefekte­tését és az üzemeltető beren­dezések felszerelését is. A három milliárd forint érté­kű munkával igen rövid idő alatt, 1987 szeptemberére kell elkészülniük. Ez azt je­lenti, hogy a Dunai Vasmű által szállított csövekből ha­vonta — a téli hónapokat is beleértve — tizenegy és fél kilométernyi vezetéket fek­tetnek le. A teljes vezeték- rendszer 1988-ra épül ki, és lehetővé teszi, hogy a Szov­jetunióból évente a korábbi­nál két-három milliárd köb­méterrel több földgáz érkez­zen hazánkba. A KIOSZ megyei szerveze­te a közelmúltban megtar­tott küldöttgyűlésén tekintet­te át az előző öt év tapaszta­latait. A küldöttgyűlés után megyénk kisiparának fejlő­déséről, gondjairól beszélget­tem Varga Andrással, a me­gyei vezetőség újból megvá­lasztott titkárával. i— A magánkezdemén'ye- zések korát éljük. A társa­dalmi, gazdasági változások következtében mind többen fognak önálló vállalkozásba. A statisztika mit mond me­gyénk kisiparáról? — Az elmúlt években fo­kozatosan megnőtt a társa­dalmi igény a kisiparosok munkája iránt. A megye gaz­dasági életében egyre jelen­tősebb ,szerepet töltenek be a kisiparosok. A lakossági szol­gáltatások 69,8 százalékát a kisipar látja el, évente csak­nem 2 milliárd forint brut­tó termelési értéket állít elő. Az ország tendenciájához ha­sonlóan nálunk is megnöve­kedett a létszám. Jelenleg 6038 tagot számlál a KIOSZ megyei szervezete, 1449-cel többet, mint öt évvel koráb­ban. A mintegy egyharmados létszámgyarapodást elősegí­tette az a tény is, hogy ki­bővült a kisipari szakmák, foglalkozások köre. A közúti árufuvarozás és a személy- szállítás bevezetése után ug­rásszerű volt a növekedés. Az összetétel azonban már korántsem ilyen kedvező, ki­lenc százalékkal csökkent a főfoglalkozásúak száma. A gyarapodást tehát a munka melletti és az iparengedély- lyel rendelkező nyugdíjasok tábora adja. Az okok egy ré­sze a szabályozóváltozásokra vezethető vissza. A kötelező társadalombiztosítási járulék Tegnap délelőtt kibővített parancsnoki értekezletet tar­tottak a Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányságon. Az eseményen részt vett és fel­szólalt Kamara János bel­ügyminiszter és Majoros Ká­roly, a megyei pártbizottság első titkára. Jelen volt Mo­hácsi Ottó, a megyei tanács elnöke és Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára. Az értekezleten Kecskés Imre rendőr alezredes a me­gyei rendőr-főkapitányság pártbizottságának titkára kö­szöntötte a megjelenteket, majd felolvasták a belügymi­Tegnap délután rövid lá­togatáson ismerkedett a korszerűsített, régi nevén hatvanas áruházzal Majoros Károly, a megyei pártbizott­ság első titkára és Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnö­ke. A Csemege Vállalat 121- es számú ABC-áruháza — a belső korszerűsítés befejezté­vel — ma délután 3 órakor újból megnyitja kapuját a vásárlók előtt. A megye vezetői a szépen berendezett áruházban Csik Pál igazgató és Nagy Jó­és az adórendszer módosítása különösen az alacsony jöve­delmű kisiparosokat sújtotta. Közülük viszonylag sokan beszüntették az ipart. — A létszámnövekedéssel párhuzamosan milyen eszkö­zökkel igyekeztek a szolgál­tatások színvonalán javítani? — 1980-tól tizenegy szol­gáltatóház épült fel a megyé­ben. Ezekben 34 kisipari mű­hely kapott helyet. A hagyo­mányos elemek mellett új formákat is bevezettünk. A központi, az éjszakai és az ünnepi ügyelet megszervezé­sét említhetném. Emellett több helyen megrendelés- gyűjtő-ládát helyeztünk el. Az ellátatlan területek gond­ján az úgynevezett „átjárá- sos mozgalom” bevezetésével enyhítettünk. Átmenetileg, mert igazi megoldás csak a helyi tanácsok fokozottabb támogatásával érhető el. A jogszabályban rögzített adó- kedvezmény megtartóerőt je­lentene. Ha élnének is vele minden indokolt esetben. Az elmúlt évben mindössze 174 kisiparosnak csökkentették az adóalapját. Ez is közreját­szik abban, hogy Jászivány- ban egyáltalán nincs kisipa­ros vagy hogy a megyeszék­helyen, a Széchenyin, a cu­korgyár és a vegyiművek la­kótelepén sem érik egymást a maszekok. Aztán az üzle­tek. műhelyek kialakításával, a bérleti díjak mérséklésével ugyancsak elérhető lenne, hogy a kisiparosok ott tele­pedjenek le, ahol a legna­gyobb szükség van a munká­jukra. — A kisipar csak megfe­lelő társadalmi háttérrel vál­hat nagykorúvá. Saját erejé­ből képes-e a fejlődésre? Azt niszter parancsát. A belügy­miniszter a szolgálat felső korhatárának elérésével nyugállományba helyezte Daróczí András rendőr ezre­dest, a megyei rendőr-főka­pitányság vezetőjét. Kitüntet­te őt a 35 éves Szolgálati Érdeméremmel és több évti­zedes munkája elismeréséül arany tőrt adományozott szá­mára. A belügyminiszter Janko- vics Zoltán rendőr ezredest nevezte ki a Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság veze­tőjének. zsef alapszervezeti párttit­kár társaságában megtekin­tették az áruház új rendjét, a berendezéseket, az árukí­nálatot és a választékot. A vendégek hangsúlyozták, hogy a Csemege Vállalat szolnoki nagyáruháza mintá­ja lehet a korszerű kereske­delemnek, s ezt a jó színvo­nalat, gazdag kínálatot őriz­zék meg mindvégig a bolt dolgozói. A csemegeosztályon szót váltottak Kiss Jánosné- val is, aki másfél évtizede az áruház dolgozója. hiszem a későbbiekre nézve kulcskérdés: „konzerváló­dik-e" a kisipar vagy lépést tud tartani a fejlődő techni­kával? — A kisiparnak, ha bizo­nyítani akarja érettségét és alkalmasságát tudomásul kell vennie a gazdasági tör­vényszerűségeket. Ma már — s ez egyre nyilvánvalóbb — riem elég a vállalkozói kedv. Folyamatos műszaki fejlesz­tés szükséges a talponmara- dáshoz. Ezért is hoztak létre 1982-ben egy műszaki fej­lesztési alapot. Tízmillió 770 ezer forintot fizettek be erre a megye kisiparosai, s ebből eddig 6 és félmilliót fordítot­tak modernizálásra. Mindez messze elmarad a kívánt mértéktől, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy ha­sonló célra öt év alatt 43,8 millió forint OTP-kölcsönt használtak fel kisiparosaink. A piac törvénye azonban él és hat. És ami az állami ter­melésre igaz, az a kisiparra is érvényes: épp ezeknek a ha­tásoknak kell biztosítaniuk a hatékonyabb munkát. Sőt, a kisiparban még nyilvánva­lóbbak a konzekvenciák, amit általában ,úgy fogalmaznak meg: ha nem tudsz részt ven­ni ebben a versenyben, előbb-utóbb lehúzhatod a ro­lót. — A közvélemény az el­mondottak ellenére általában „janus-arccal" tekint a kis­iparosokra. — A közvélemény még mindig kettős ítélettel szem­léli a magán szektort. Egy­felől elfogadja az általuk nyújtott termékeket, szolgál­tatásokat, másfelől az ipar­űzőket a hiánygazdálkodás hullámait meglovagló nye­részkedőknek tekinti. Sokkal inkább az átlagtól elütő, ki­rívó jelenségre reagál. Irri­tálja a nagyobb jövedelem, de a mögöttes, ezt eredmé­nyező többletmunkát már nem veszi észre. Bár a köz­vélemény is átalakulóban van. Mert egyre többen is­merik fel: a kisipar hasznos gazdasági szerepet tölt be társadalmunkban, s céljaival összhangban fejlődik. Szőke György Jánoshidán a községből Jászboldogházára vezető úton, a Rekettyés-patak hídját lebontot­ták. Jelenleg a KÉV-Metró szolnoki építési igazgatósága 3,5 millió forint értékben úgyne­vezett Rocla csöveket épít be. Ezen a szakaszon egyben szélesítik az utat is. A munkálato­kat október közepén fejezik be (Fotó: Tarpai) Küldöttgyűlés után a kisiparosok Munkájuk iránt nőttek az igények Van, aki olyan gépen dolgozik, amelyet az Ipartörténeti Múzeum is megvásárolna. Van, aki az alkatrészellátási gon­dok ellenére garanciális Dácia-szervizet tart fönn. Manufak­turális kisárutermelő az egyik, számítástechnikai és videó- berendezések javítására vállalkozik a másik. Akad, aki Mer­cédeszen jár anyagbeszerzésre, akad, aki nyugdíjkiegészítés­képp javít cipőt. Kik ők? Kisiparosok. Maszekoknak is hív­ták őket. Régebben. Mostanában inkább az előbbi dukál. La­kossági szükségleteket elégít ki. Olyan termékeket produkál és olyan szolgáltatást nyújt, amelyre igény van. A népgazda­ságnak egy fillér beruházás nélkül állítja elő azokat a java­kat, amely után még adózik is. Mi ez? Kisipar: más néven magánszektor. Hol, merre tart? Látogatás a hatvanasban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents