Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-02 / 232. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. OKTÓBER 2. IA tudomány vHága 1 A bölcsesség jelképe volt a bagoly Éjszakai vadász Tárolás a csúcsfogyasztás Idején Energiaellátásunk jövője Milyen lesz Magyarország energiafogyasztása 1990- ben, vagy akár 1995-ben? Az elmúlt mintegy másfél évtizedben energiafelhasználási szerkezetünkben annyi ki- sebb-nagyobb kényszerű módosítást kellett végrehajtani, hogy e közelmúlt időszak tapasztalatai alapján aligha akad felelős szakember, aki akár csak megközelítő biztonsággal meg tudná jósolni, mi várható e téren öt vagy éppen tíz év múlva. Napjainkban annak lehetünk tanúi, hogy az energiafronton még mindig meghatározó szerepet játszó kőolaj világpiaci ára a hetvenes évekhez képest lényegesen csökkent. Ugyanakkor az elemzők szerint a kilencvenes évektől, de lehet, hogy már előbb is ismét emelkedni fog. Az ilyen és ehhez hasonló bizonytalanságok egy Magyarországhoz hasonló, az importenergiától erősen függő ország esetében olyan energiagazdálkodás kiépítését indokolják, amely lehetővé teszi az adott körülményekhez való rugalmas alkalmazkodást. Lássuk először azt, milyen lehetőségeknek nézünk elébe. Ezek szerint széntermelésünk az elkövetkezendő öt éven belül a mostani szinten marad. 1995-re némileg növekszik. Valamelyest csökkenés várható viszont a következő évtizedben a hazai kőolajtermelésben, ennek ellenére a behozatalunk a tervek szerint nem növekedik. Földgáztermelésünk ugyancsak alacsonyabb lesz a mai szintnél, de ezen a téren számottevő behozatal-emelkedéssel számolhatunk. Ez szükségessé teszi egy új föld- gázvezeték építésében való részvételünket. A legtetemesebb növekedés az atomerő- művi és a vízierőművi villa- mosenergia-termelésben várható, a paksi atomerőmű második ütemének kiépítésével és a kilencvenes években termelésbe lépő Bős-nagymarosi vízierőművek révén. A villamosenergia-behozata- lunk a tervek szerint tíz év A múlt század elején a fejlődő kapitalizmus a maga nagyteljesítményű, főleg a szén és a vas mozgatására szolgáló szállítóeszközét a gőzvontatású, sínen futó vas- útban látta. Anglia után Oroszország, Németország, Franciaország sorra nyitotta meg vasútvonalait. A loko- motívgyártás legnagyobb embere ebben az időben Robert Stephenson volt, aki Angliában az első mozdonygyárat megalapította New- castleben. A magánkézben levő amerikai vasúttársaságok — éppen az Európától eltérő pályaépítési sajátsámúlva is nagyjából a jelenlegi szinten marad. összességében, belföldi energiafelhasználásunk az elkövetkező évtizedben mintegy 10 százalékkal fog növekedni. A tervezésben a jövőben . fokozottabb szerepet fog kapni az energiafelhasználás időszakos szerkezetének vizsgálata. Az mindenki számára természetes, hogy télen az ország több energiát fogyaszt, mint nyáron. Azt azonban, hogy mennyire nem mindegy, megfelelően készül-e fel az ország ezekre az évszakos változásokra, bizonyítja 1984—85 tele, amikor a heteken át tartó rendkívüli hideg már-már kritikus helyzetbe sodorta energiaellátásunkat. A várttal ellentétben a téli félév (1. és 4. negyedév) energiaszükséglete látszólag nem sokkal haladja meg a nyáriét. Az 1971—83 közti időszakban ez az érték 54—57 százalék közt ingadozott. Igaz —, éppen ezekben az években a tél enyhébb volt az átlagosnál. A prognózis azt mutatja, hogy 1985-ig a téli félév energiafelhasználásának az éves fogyasztáson belüli aránya átlagosan 56 százalékra emelkedik. Közben viszont várhatóan csökkenni fog a téli félévre jutó hazai energiatermelés. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a következő évtizedben a téli félévben jelentős nagyságú készletcsökkenéssel kell számolni, azaz még nehezebbé válik a téli szükségletek kielégítése. (Jelenleg egyébként a tervezés gaik miatt — igyekeztek saját építésű mozdonyokat beszerezni. De az egyik első amerikai mozdonyt a New Yersey állambeli Camden and Amboy Railroad társaság mégis Stephensontól rendelte meg, aki 155 évvel ezelőtt 1831-ben számukra készítette el a legendás hírű „John Bull” nevű mozdonyt, amelyet Bordentownban helyeztek üzembe és 1865-ig használtak. Ma a washingtoni Smithsonian Institutionban őrzik. K. Aalapjául a téli fűtési időszakban Budapesten mért átlaghőmérséklet százéves átlagát — +3,5 Celsius-fok — használják.) Ha tehát el akarjuk kerülni, hogy a jövőben a téli időszakban energiaellátási zavarok lépjenek föl, meg kell tervezni az energiának a csúcsfogyasztás időszakában történő tárolását. Ilyen gondok és a megoldásukra irányuló lépések természetesen már korábban is voltak; a napjainkban folyó tanulmányok éppen ennek az időszaknak a hibáit kívánják kiküszöbölni, valamint a várható nehézségeknek akarnak elébe menni. A szénnel például az a helyzet, hogy tárolására a termelőknél, vagyis a bányák közelében nincs lehetőség, ezért kívánatos volna, ha a nyári időszakban termelt fölösleget minél nagyobb meny- nyiségben a fogyasztóknál — természetesen itt nem csak egyéni fogyasztókról, háztartásokról van szó — helyeznék el. Ezt célozzák például a lakosság esetében már évek óta folyó kedvezményes akciók, árleszállítások. Lényegében hasonló kívánalmaknak kellene érvényesülni a kőolaj esetében is, mert a tapasztalatok szerint a csúcsszezonban a szállításra, elsősorban a MÁV-ra esetenként túlontúl nagy feladatok hárulnak, s így a zavartalan ellátás nem oldható meg. Egészen más a helyzet a földgázzal. Itt ugyanis csak a termelők tárolókapacitásával számolnak, mégpedig azzal a biztonsági kockázattal, hogy rendkívüli hideg telek esetén — átlagosan hétévenként — néhány napos gázkorlátozásra lehet szükség csúcsidőszakban. Éppen ezért kiemelt figyelmet fordítanak a földgáztárolók fejlesztésére, ami jelenleg a csúcsgazdálkodás kulcskérdésének számít. Emlékezés és a dohányzás Az edinburghi egyetem pszichiátriai klinikáján érdekes kísérleteket végeztek: összehasonlították 37 (átlagosan 27,5 éves napi 20 cigarettát elszívó) erős dohányos és ugyanannyi nemdohányzó rövid távú emlékezését. Különböző képeket mutattak meg a kísérleti személyeknek és neveket, majd tíz perccel később meg kellett nevezni az egyes képekhez tartozó neveket. Ez az erős dohányostoknak jellegzetesen nehezebben ment, s többet hibáztak is. A kísérletek tanúbizonysága szerint a sok éven át folytatott dohányzás nyilvánvaló ártalmára van a rövid távú emlékezésnek. áru a világűrből Az Egyesült Áramokban már piacra került olyan termék, amely a világűrben készült. A parányi, 10 mikrométer átmérőjű polisztirol golyók arra valók, hogy velük mikroszkópokat hitelesítsenek (kalibráljanak). és részecskék vagy pórusok nagyságának pontos méréséhez mintapéldányul szolgáljanak. A NASA összesen 15 g-ot adott át belőlük az USA szövetségi mérésügyi hivatalának, mégpedig 350 ezer dollárért. Vagyis 1 g- juk mintegy 23 ezer dollárba kerül. Érdekes, hogy az ókori görög világban a baglyot a bölcsesség jelképének tekintették. Pallas Athéné madarának tartották, és szentként tisztelték, védték és gondozták. Zeus isten lányának nevét az egyik nemzetségük a mai napig őrzi. Később, a különböző babonás hiedelmek kialakulásakor rossz sors jutott a baglyoknak. Éjszakai életmódjukat úgy értelmezték, hogy iszonyodnak a fénytől, ,a „kuvik” hangot pedig (amelyet a németek komm mit-re, gyere velem fordítanak) a halálmadár hangjának tartották. Sajnos, ezt a butaságot sokan elhitték, egyesekben még ma is él a babona. Tény, hogy a legtöbb bagoly éjszakai állat, és nappal pihen, de ez nem jelenti azt, hogy nappal nem látnak, de azt sem, hogy a teljes sötétségben látnak. Az embernek tízszer-tizenkétszer annyi fényre van szüksége, hogy valamit érzékeljen. Az éjszakai életmód, különösen az éjszakai vadászat határozza meg egész létüket, formájukat. Csillogó színek, feltűnő mintázatok éjszaka teljesen feleslegesek, sőt nap1980 végéin, majd 1981 augusztusában az első számú tudományos szenzációt világszerte a Voyager—l és —2 űrszondáiknak a Szaturnusz bolygóról és gyűrűrendszeré- ről készített felvételei jelentették. A Voyager—2 már több mint nyolc éve emelkedett föl egyesült államokbeli kilövőhelyéről, hogy elinduljon sok millió kilométeres útjára. A Szaturnusszal való találkozása óta alig hallottunk róla valamit, pedig azóta ez év januárjában megközelítette a Neprendszer hetedik bolygóját, az Uránuszt is. Valójában nem is érthető, miért bántak ilyen szűkszavúan az ezzel kapcsolatos eseményekkel a hírközlő szervek, hiszen újdonság, felfedezés volt most is bőven. A Voyager—2 már több mint három milliárd kilomé- tenre járt a Földtől, amikor az Uránuszt megközelítette. A szonda kameráit eredetileg a Szaturnusz környezetében uralkodó fényviszonyokra tervezték, ahol négyszer akkora a napfény ereje, mint az Uránusz közeiében. Találóan jellemezte a helyzetet a programban dolgozó egyik csillagász, amikor azt mondta fényképeket készíteni az Uránuszról, holdjairól és gyűrűdről olyan,, mintha egy feketeszén-darabot akarnánk lefényképezni szénfekete háttér előtt. A képrögzítés azért is nehézségékbe ütközött, mert az űrszonda itt már 65 000 km/órás sebességgel haladt, ezért az eredeti képek homályosak, bizonyos korrekcióikra szorulnak. Ezek minősége azonban meglepően jó, különösen azóké, amelyek a’bolygó holdjairól készültek. Azt már korábban tudták, hogy az Uránusznak öt nagyobb holdja van (átmérőjük kb. 1000—15000 km), de felszínükről, sőt puszta kinézésükről sem tudtak semmit. A legküiső bolygó, az Oberon leginkább egy tipikus jégből álló holdra emlékeztet, felszínének nyugalmát csak kisebb-na gyobb meteoritbecsapódásiból származó kráterek zavarják meg. A Titania felszínén, mint hatalmas sebhely, egy árok húzódik végig, viszont az ősi felszínről hiányoznak a Naprendszer többi égitestjére általában jellemző kráterek. Az Umbriel tűnik a legfiatalabb holdnak, 50—100 km átmérőjű krátereivel a legkevésbé jellegzetes. Az Ariel felszínét gleccser völgyeknek látpal, amikor pihennek, egyenesen ártalmukra lennének. Túlnyomó többségüknek a tollazata szerény barnás tónusú, gyakran azonban csodálatosan finom fakéreg mintás. Tolláik olyan hosszúak, lazák, és puhák, hogy a bagoly sokkal testesebbnek tűnik, mint amilyen a valóságban. Az énekesmadarak, sőt a ragadozók repülése közben a keletkezett zörejnek nagy szerepe van az ultrahanghullámok keltésében. Az egereknek és a baglyok szó képződmények teszik hullámossá. A legtöbb újdonságot a Mirandáról lehet elmondani, hiszen e legbelső hold és az Uránusz gyűirűrendszere közti sávban haladt el a szonda, a holdtól 29 000 km-re. A kutatók látatlanban egy jég- bolygára számítottak, amely keletkezése — mintegy 4 milliárd' év — óta alig változott. Ehelyett kiderült, hogy a Miranda felszíne nagyon is változatos, mi többi, zűrzavaros. Egyes részein mintha óriási karmok nyomai lennének, köztük egy földi Grand Canyonnál is sokkal nagyobb méretű, 20 kilométeres mélyedés. A feltételezések szerint valamikor egy nagyobb méretű kozmikus test csapódott a hold felszínére, széthulló darabjai hozzáforrtak, majd beleolvadtak, nyomaikat hátrahagyva a felszínen. Az említett öt holdon kívül tíz apró, csupán néhány km átmérőjű holdat is felfedeztek a Voyager—2 kamerái. Azt már 1977-ben tudták, hogy az Uránusznak is van gyűrűrendszere. de semmi közelebbit nem tudtak róla. Az első Földre érkező felvételek még némi csalódást keltettek, mert a nagyobb, markánsabb gyűrűkön kívül nem találták meg azt a por- részecskékből álló gyűrűt, amit korábban a Szaturnusz- nál tapasztaltak alapján feltételeztek Mihelyt azonban a szonda elhagyta az Uránuszt és kamerái visszafordulva a Nap felé néztek, az ellenfényben láthatóvá vált a porszemcsékből álló gyűrű, amely a korábbi — már ismert gyűrűrendszeren belül mintegy 2500 km széles pász- tában öleli körül a bolygót. Mindezeken kívül természetesen magáról az Unámás zsákmányának a hallása finom, még az ultrahangokat is fel tudják fogni.A baglyok laza tollazata viszont nesztelen repülést tesz lehetővé, ultrahanghullámokat csak azok a fajok keltenek, amelyek halat vagy rákot esznek. Maguknak a baglyoknak is rendkívül finom a hallásuk, amely a sötétben, amikor a legélesebb szem is felmondja a szolgálatot, cső-, dálatos biztonsággal vezeti őket a zsákmányra. A baglyok füle az éles halláson kívül még egyéb teljesítményre is képes: a nagy fejen a fülek olyan távol esnek egymástól, hogy a ferdén jövő hanghullámok nem érkeznek egyszerre hozzájuk, s ez a jelentéktelen időkülönbség is arra képesíti az agyat, hogy felismerje a hanghullám irányát. A hallás alapján vadászó fajok két fülnyílása igen különböző; valószínűleg ez növeli a felmérőképesség pontosságát. Képünkön jól látható az erdei füles bagoly fülnyílásai körüli tollazat. Hihetetlen hasznot hajt, mert időnként kizárólag verebekkel és egerekkel táplálkozik. miszród: is sóik minden kiderült. Igen érdekes, hogy tengelyforgási ideje, azaz a nap hossza 17,2 öra. Korábban az erre vonatkozó legjobb becslés 15,6 óra volt. Nem újdonság ugyan de feltétlenül ér- dekes, hogy az Uránusz forgástengelye a keringési síkjához viszonyítva majdnem vízszintes, tehát pólusai nem „fönt”, és „Jent” vannak, mint a Föld esetében. Valószínűleg egy nagyobb méretű kozmikus test becsapódása billentette ki eredeti helyzetéből, nem sokkal a keletkezése után. A szonda műszerei megbízható adatokat továbbítottak a bolygó rétegeiről is. Legfelső. vastag légköre hidrogénből áll. A légkörben felhőtömegek áramlását lehetett megfigyelni, de érdekes módon az áramlás iránya megegyezik a bolygó forgásirányával. Ez a helyzet csak olyan bolygóknál állhatna fenn, mint például a Föld, ahol a napsugárzás az egyenlítő vidékét melegíti fel jobban, mint a sarkokét. Az Uránuszon viszont a sarkvidékek a melegebbek, a szél- rendszennek téhát ellenkező irányban kellene mozognia. A magyarázat még várat magára. Ugyancsak nem ismerik annak az okát sem, miféle erők hajtják, ‘kényszerítik nagyon gyors felemelkedésre a légkör molekuláit, amelyek a lögkör felső határán 750 C-fokig is felmelegedhetnek. A légkör alatt valószínűleg víz-ammónia óceán hullámzik, a felszínig viszont nem látott be az űrszonda kamerája. A Voyager—2 folytatja végtelenbe vesző útját. 1989- ben éri el a következő célpontját, a Neptunusz*. Németh Géza A „John Bull” mozdony a washingtoni Smithsonian Institutionban N. G. Technikatörténeti érdekességek A mozdony neve: John Bull A Voyager—2 az Uránuszról Újdonságok a naprendszer útjain
