Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-11 / 214. szám

1986. SZEPTEMBER 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nagykapu mellett kiskapu Mutatvány számlákkal, bizonylatokkal Kongresszusi küldöttválasztó gyűlés a Mészövnél Kitüntették a mozgalom legjobbjait A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa ez év november 14—15. napjára hívta össze a Szövosz X. kong­resszusát. A Fogyasztási Szövetkezetek Szolnok Megyei Szövetsége, a kongresszusi készülődés során, tegnap tartot­ta küldöttválasztó gyűlését a szövetség székházában. A ta­nácskozáson ott volt Imre István* a Szövosz elnökhelyette­se, Hegyi Istvánná, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Sándor László, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, a megyei és városi tanácsok számos vezető tiszt­ségviselője. Az áfészek, a takarék- és lakásszövetkezetek képviseletében kilencvenegy szövetkezeti küldött hallgatta meg Gazdag Sándor MeszövJelnök előterjesztését a IX. kongresszus óta eltelt időszak szövetkezeti eredményeiről, s mondott véleményt a kongresszus vitaanyagáról. lúliusban és augusztusiban a gazdaság — kis túlzással — a félév­zárás bűvöletében él. Ha ezekben a hetekben egy-egy vállalatvezetőnek feltesszük a „mi újság” kérdést, akkor azzal egészen biztos, hogy az év első felének ügyes-ba­jos dolgait, eredményeit vagy eredménytelenségét juttat­juk eszébe, s máris adatok tengerével árasztja el a kér­dezőt. Ezek egy része termé­szetszerűleg alkalmas a reá­lis helyzetértékelésre, van­nak azonban köztük olyanok is, amelyekkel egy „jó” vál­lalatvezetés év közben úgy bánik, ahogy akar, s ahogy a cég pillanatnyi érdekei megkívánják. Általában két nagy adat­csoportot szoktak ilyenkor az asztalra teríteni, a kér­dező elé. A termelési, vala­mint a pénzügyi eredmények jellemző tényeit. Tonnákat, métereket, darabszámot, il­letve nyereséget, költségeket, s más sebtében kiszámolt ér­tékeket. A termelés nagyságrendjét bemutató adatcsoport még nagyrészt alkalmas arra, hogy képet nyújtson egy-egy időszak gyártási feladatai­nak végrehajtásáról, a pénz­ügyi és számviteli adatok azonban már jóval kevésbé mérvadóak. Kérdezhetnénk: hogy le­hetséges ez? Hamisak, nem helytállóak az adatok? Nos csalásról, látványos vissza­élésről szó sincs, csupán pénzügyi és számviteli ma­nőverekről, amelyekre a vál­lalatvezetők többsége rá­kényszerül. Annyiféle admi- Iniisztratív előírásnak kiéli ugyanis megfelelniük a vál­lalatoknak — készletezési, költséggazdálkodási és más szabályok betűinek —. hogy év közben, egyébként feles­leges manőverek egész sorát hajtják végre. Egy-egy „jó” főkönyvelő úgy bánik az esztendő folyamán a költsé­gekkel, készletekkel, akár a bűvész a kalapjából előhú­zott, majd újra eltüntetett nyuszival. A legkézenfekvőbb példa most talán a raktári készle­tekkel végrehajtható mutat­ványsor. A készletgazdálko­dási előírások arra inspirál­ják a gazdálkodó szervezete­ket, hogy feleslegesen nagy tartalékokat ne halmozzanak fel, s ez érthető is: érdekük, hogy a pénzük gyorsan fo­rogjon, nyereséget hozzon. Csakhogy, ma gazdaságunk­ban csupán kevés cég en­gedheti meg magának, hogy ilyen elvek szerint vásárol­jon, mivel az alapanyag-el­látás legtöbb ágazatban kie­gyensúlyozatlan, bizonyta­lan. Ma van, holnap már nem biztos, hogy lesz. A cé­gek nagy része rákényszerül, hogy hosszú időre előre kész­letezzen, raktárra vásárol­jon, Most jön a bűvészmu­tatvány, mivel a többletként beszerzett anyagot el kell dugni. Számlák bizonylatok születnek, bevételezik és ki­adják az anyagot, esetleg fel is használják — papíron! — miközben az nyugodtan po­rosodik a raktárban, sorsára várva. Ha előre „felhasználják” a tölbbletkészletet, az termé­szetesen megnyomja a költ­ségeket, így időlegesen csök­ken a nyereség értéke. A fő­könyvelő azonban nem esik kétségbe emiatt, hiszen tud­ja hogy év végére úgyis „utolérik” magukat, lévén, hogy az esztendő második felében már kevesebb anyagköltség terheli a ter­melést, mint amennyi a tényleges felhasználás. A mérleg tehát újra helyére billen. Példát persze hozhattunk volna máshon­nan is. A költséggazdálko­dásnak szinte bármelyik részterületéről, vagy akár a bérek és adók útvesztőiből. A kiskapuk világából! De célunk nem az, hogy tippe­ket adjunk, csupán annyi, hogy megkérdezzük: mindez kinek jó?! — murányi — Köszöntés Tegnap a megyei pártbi­zottságon 70. születésnapja alkalmából Máté Mátyást, a Szocialista Hazáért Érdem­rend kitüntetettjét Szűcs Já­nos. a megyei pártbizottság titkára köszöntötte, és átad­ta neki a megyei pártbizott­ság köszöntő levelét és aján­dékát. Országos zöldfelületi konferencia Szolnokon (Folytatás az 1. oldalról) séges elvek és módszerek al­kalmazása, ahhoz, hogy a vi­szonylag kevés pénzt éssze­rűen, hatékonyan használják fel. A miniszterhelyettes örömmel üdvözölte a kezde­ményezést, azt, hogy a kon­ferencia ajánlást készít az elkövetkezendő feladatokról, Dr. Misley Károly a kör­nyezet- és természetvédelem időszerű feladatairól, a leve­gő, a víz, a talaj, a növény és az állatvilág védelmének je­lentőségéről, a zajártalom csökkentésének fontosságáról szólt. Bálint Ferenc, a városi ta­nács elnöke a településfej­lesztés és a zöldterületgaz­dálkodás összhangját elemez­te szolnoki példák fölsora­koztatásával. A tanácskozás előadói — tanácsi felelősök, egyetemi tanszékvezetők — ezután a zöldfelület-gazdálkodás idő­szerű kérdéseiről fejtették ki véleményüket. A konferen­cia délután szekcióülésekkel folytatódott, majd a résztve­vők ellátogattak a millérl szabadidőközpontba, este pedig szakembertalálkozón vettek részt. A konferencia ma szekció­ülésekkel folytatja munkáját, majd a záróülésre és az ajánlások elfogadására kerül sor. Az érdeklődők délután megtekintik Szolnok parkja­it, illetve Szenttamásra is el­látogatnak. Beszámolójában a Mészöv elnöke hangsúlyozta: A megye fogyasztási szö­vetkezeteit mindig az jelle­mezte, hogy munkájukat fe­lelősségei és áldozatvállalás­sal, a fejlődés egyensúlyi és növekedési követelményének egyaránt eleget téve végez­ték. Az elmúlt öt év pozitív ertedményeit és gyengeségeit összegezve sikeres ciklust zártak, amire jogosan lehe­tünk büszkék. Vállalásain­kat a 205 ezres tagság köz- megelégedésére végeztük. Gazdag Sándor részletesen taglalta a vitaanyagot, ame­lyet a közelgő kongresszus ellőtt a Szövosz bocsátott a szövtetség s a szövetkezetek rendelkezésére. Ezt a közel­múltban feldolgozták a szö­vetkezetekben, több új gon­dolattal, elképzeléssel ké­szülnek következő feladata­ikra. A küldöttválasztó gyűlésen kilencen kértek és kaptak szót. Szekrényes István, a kunhegyesi áfész küldötte a szövetkezetek közművelődési tevékenységéről, annak to­vábbi lehetőségeiről beszélt. A takarékszövetkezeti ága­zat fejlődését elemezte Vajkó Ferienc, a tiszafüredi Taka­rékszövetkezetből. A legna­gyobb szolnoki lakásszövet­kezet, a Gagarin küldötte Deák Antal többek között megemlítette, hogy a fenn­tartásban, a szövetkezeti la­kótelep gazdagításában jó együttműködésük van a vá­ros tanácsával. Hlegyi István­ná a megyei szervek köszön­tését tolmácsolta, majd a szö­vetkezetek munkáját érté­kelte, rámutatva a további fejlődés néhány kulcskérdé­sére. Nagy Erika a kisújszál­lási Áfész küldötte a keres­kedelemben dolgozók nehéz élet- és munkakörülményeit vázolta. Imre István Szövosz elnökhelyettes a kongresz- szus előtti készülődés állo­másait jellemezte, s a szövet­kezetek feladatairól szólt. Szentendrei Györgyné, a KPVDSZ megyei bizottságá­nak titkára a szakszervezet és a szövetség, valamint a szövetkezetek együttműködé­sének hasznos tényeit ismer­te el. Nagy Károly, a túrke- vei Áfész küldötte a kisszö­vetkezetek erőfeszítéseiről beszélt. Rajki Imre a Tisza­füredi Áfész elnöke a szövet­kezeti demokráciával foglal­kozott. A küldöttválasztó gyűlés ezután döntött arról, hogy a Szolnok megyei szövetkeze­teket harmincnyolc küldött képviseli a Szövosz X. kong­resszusán. Gazdag Sándor, Bartus Pál, Sárosi Béla, Ma­jomé Bíró Éva, Vajó Ferenc és Borbély Leventéné sze­mélyében megválasztotta a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának me­gyei tagjait is. A küldöttgyűlés végén Im­re István, a Szövosz elnök- helyettese a mozgalomban végzett eredményes tevé­kenységért Kiváló Szövetke­zeti Munkáért kitüntetéseket adott át. Ebben az elismerés­ben részesítették: Adám Ist­vánt (Jászapáti Áfész), Ba­lázs Miklósáét (jászárokszál­lási Takarékszövetkezet), Bú­zás Sándort, Jászberény Vá­rosi Tanács elnökét, Csűr Istvánnét (jászapáti Áfész), Féderer Józsefnét (fegyver­nek Áfész), György fi Ká­rolyiét (jászfényszarui Taka­rékszövetkezet), Hegedűs Jó­zsefnét (kunhegyesi Áfész), Hitre Sándornét (Tiszavidék Szövetkezeti Vállalat), Haj­dú Józsefet (Törökszentmik- lós Petőfi Lakászsövetkezet), Kiss Bélánét (szolnoki Áfész), Kovács Gyulánét (szolnoki Áfész), Lakatos Istvánt, a Szolnok Megyei Tanács kereskedelmi osz­tályvezető-helyettesét, Ma­gyar Frigyesnét (szolnoki Áfész), Márkus Pétert (kőtel­ki Takarékszövetkezet), Mo­hácsi Ottónét (Mészöv), Ná­di Sándort (kunszentmártoni Áfész), Novák Józsefnét (tö­rökszentmiklósi Áfész), Nagy Istvánt (kisújszállási Áfész), öhlbaum Istvánt (törökszent­miklósi Áfész), Pálmai De­zsőiét (Gagarin Lakásszö­vetkezet), Somodi Imrét kunszentmártoni Áfész), Sós Gyulánét (szolnoki Áfész), Sinkó Istvánt (tiszaföldvári Áfész), Szabó Józsefet (me­zőtúri Áfész), Szabó Istvánt (tiszafüredi Áfész), Szincsák Attilánét (törökszentmiklósi Áfész), Varga Ernőnét (kar­cagi Áfész), Vígh Dezsőt (karcagi Áfész). Ugyancsak a Szövosz elnökhelyettese ad­ta át a MÉM miniszterének Kiváló Munkáért kitünteté­sét Varga Istvánnak, a szol­noki Áfész felvásárlójának. Folyékony tápanyag a földekre A technológiát az Agroker adja — Naponta 500 tonnányi a TVM-ből — Megtérülnek a befektetések Teljes nagyüzemmel, há­rom műszakban, sőt mi több, hétvégeken,, szombaton és vasárnap is termel a míílt év augusztusában üzembe helyezett szuszpenziós mű­trágyagyár a Tiszamenti Ve­gyiművekben. Az őszi táp­anyagpótláshoz szükséges fo­lyékony műtrágyából napon­ta 500—550 tonna hármas ha­tóanyagú terméket állítanak elő, összesen pedig 35 ezer tonnát. A nitrogént, foszfort, és káliumot tartalmazó táp­anyagot a gabonabetakarí­tás befejezése óta folyama­tosan emelkedő mennyiség­ben vásárolják a mezőgazda- sági tsz-ek és állami gazda­ságok. Az értékes műtrágyát a termelőszövetkezetek, il­letve a Volán tartálykocsi­jaiba tankolják és szállítják ki a felhasználási helyére. A gyár az év elején egyet­len hatóanyagot, nitrogént tartalmazó folyékony műtrá­gyát gyártott, mivel a tava­szi növények alá csak erre volt szükség. Ebből a fajtá­ból csupán ezer tonna körüli mennyiséget készítettek, mi­vel egyelőre többre nem volt igény. A Szolnok Megyei Ag­roker, amely a Vegyiművek új termékének egyik legna­gyobb forgalmazója, tizenöt partnergazdaságnak értéke­síti a szuszpenziót. A legna­gyobb felhasználók közé tar­tozik a Törökszentmiklósi Béke Tsz, mely eddig 7400 tonnát vásárolt. A Mezőhéki Táncsics Tsz 4200 az Öcsödi Szabadság Tsz pedig 3400 tonnát szállítottak ki eddig a gazdaságba. Ezek az üze­mek az Agroker által adott technológia alapján felké­szültek a folyékony táp­anyag fogadására, a felhasz­nálásig tartályparkot létesí­tettek, és beszerezték a ki­szórásához szükséges speciális gépeket is. Legtöbb helyen erre a célra, vagyis a szusz­penzió tárolására a grabo- plast műanyagtartályokat használják. Az 50—100 köb­méter űrtartalmú tárolóedé­nyek olcsóbbak a tápióbics- kei fakádaknál és szükség szerint könnyebben is moz­gathatók. A folyékony mű­trágyának előnyeit már meg­ismerték a gazdaságok. Bár a termék ára 20—25 száza­lékkal magasabb a szilárd halmazállapotú műtrágyától, de megtérülő befektetés. A szállítás, tárolás és felhaszná­lás során nem keletkezik veszteség, és az élőmunka igénye is kevesebb. A jövő­ben a jelek szerint gyara­podni fog a szuszpenziót fel­használó üzemek száma, ezért a Tiszamenti Vegyimű­vek is számít arra, hogy a jövőben növeli termelését. Vetélkedővel egybekötve Műszaki és iparjogvédelmi tanácskozás Az állami gazdaságok és a mezőgazdasági kombinátok iparjogvédelmi és újítási szakembereinek első orszá­gos műszaki és iparjogvédel­mi tanácskozása kezdődött ma Agárdon. Egyidejűleg vetélkedőt is rendeznek, amelyre tíz me­zőgazdasági nagyüzem küld­te el csapatát. A versenyzők négy fordulóban bizonyítják műszaki rátermettségüket, innovációs készségüket. A furnéros valamint a tömör fából készülő bútorainak új meózási rendszerét vezette be nemrég a Szolnoki Tisza Bútorgyár. Ezeket a bútoregyütteseket színárnyalat és mintázat szerint válogathatják össze, s együtt csomagolják. Így elkerülhető, hogy az ország másik végébe utazzanak színhibás bútorajtók garanciális cseréjére Fotó: T. K. L. Januártól átalakul a bankrendszer (Folytatás az 1. oldalról) val, kamatpolitikával, a kö­telező tartalékolás mértéké­nek meghatározásával, úgynevezett nyíltpiaci műveletekkel — irányítja, szabályozza a bankok tevé­kenységét. Január elsejétől öt keres­kedelmi bank vezeti a vál­lalatok számláit. Ezek a bankok hitelt is adnak, gyűjtik a vállalati betéte­ket. Az öt, részvénytársasá­gi formában működő pénz­intézet; az Általános Hitel­intézet; az Országos Keres­kedelmi és Hitelbank; a Bu­dapesti Fejlesztési és Hitel­bank; a Magyar Külkeres­kedelmi Bank, valamint az Általános Értékforgalmi Bank. Mindegyik nyereség­érdekeltségű lesz, tevékeny­ségük bővülése eredményes­ségüktől függ majd. A vál­lalatok egyenjogú partneré­vé váló bankok betétgyűjté­sükkel és hitelnyújtásukkal gyorsítani fogják a jövedel­mek hatékonyság szerinti átcsoportosítását, saját alaptőkéjük terhére részt ve­hetnék vállalkozásokban, bankári szolgáltatásaikkal pedig segítik a vállalatok döntéseit. Valamennyi bank országos hatáskörű lesz és ügyfélkörük nem ágazati alapon szerveződik. Klien­seik között azonban a la­kosság egyelőre nem szere­pelhet, mert — elsősorban a lakásépítés hitelezési felté­teleiben érvényesülő szociá­lis szempontok miatt — ma még nincs lehetőség az egy­séges, piaci jellegű kamat­lábak alkalmazására. Várha­tó, hogy személyi jövedelem- adó rendszerének kidolgo­zása után ez a megkötés enyhülni fog. Bár a vállalat számláját csak egy — kijelölt — bank vezetheti, betéteit más pénzintézetnél is elhelyezhe­ti, és hitelt is több banktól felvehet. így a bankok kö­zött verseny alakult ki, s egy-egy nagyobb vállalkozás finanszírozásába több pénz­intézet is bekapcsolódhat. A tervek szerint még 1987-ben lehetővé teszik a „szabad bankválasztást”, vagyis a vállalatok szabadon dönthet­nek majd arról, hogy me­lyik bankot bízzák meg számlájuk vezetésével. A pénzügypolitika irányí­tói a kereskedelmi bankok működésétől a többi között azt várják, hogy a jó hitel- képességű, fizetőképes, Ígé­retes gazdálkodást folytató, hatékony vállalatok esélyei növekednek a hitelnyújtás­ban. Ugyanakkor a tartósan fizetési zavarokkal küszkö­dő, kibontakozásukat meg­alapozni képtelen vállalatok lehetősége a külső források igénybevételére egyre in­kább csökkenni fog. A szakosított pénzintéze­tek — az úgynevezett kis­bankok — lehetőségei nem változnak. Továbbra is szé­les körű betét- és hitelkap­csolatokat építhetnek ki, részt vehetnek vállalkozá­sokban, bankári szolgáltatá­sokat nyújthatnak. A ke­reskedelmi bankoktól az különbözteti meg ezeket a pénzintézeteket, hogy nem vezethetik ügyfeleik számlá­ját.

Next

/
Thumbnails
Contents