Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-11 / 214. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. SZEPTEMBER 11. IA tudomány világa I Egynegyedére csökkent a benzin Cél: takarékosabb energiagazdálkodás a közlekedésben Ha kora reggel megáll az ember egy szállítóvállalat te­lepe előtt, ha körülnéz vala­melyik nagyváros forgalmas útkereszteződésében, ha egy gyaloghídon megy át na­gyobb rendezőpályaudvar fö­lött — önkéntelenül is a szál­lóigévé nemesült reklám­mondat jut eszébe: — Kinek van ehhez ener­giája? Márpedig kell hogy legyen — az országnak. Az árut szállítani kell, legyen az mezőgazdasági termék, ipa­ri kész- vagy félkésztermel- vény. Utazni is kell, hivata­los vagy magánügyben, el­jutni az ország vagy a me­gye, a város másik végébe. A kérdés — különösen az utóbbi években — „mind­össze” az: hogyan lehet ezt a sokmindent kevesebb ener­gia-ráfordítással megolda­ni? Ügy. hogy a forgalom a szükséges mértékben növe­kedjék, de legalábbis ahhoz viszonyítva — vagy akár ab­szolút értelemben is — ke­vesebb fogyjon a drága és korlátozottan rendelkezésre álló energiahordozókból. Vasúton A válaszon évek óta dol­goznak a Közlekedésügyi Mi­nisztériumban. Nem csupán tervek készítésével — bár ezekben sincs hiány —, ha­nem mindjárt gyakorlatban Is. Aminek olyan eredményei vannak mint a vasúté: öt év alatt 28 százalékkal csökkent a fajlagos energia-ráfordítás. Ami pedig az idén kezdődött ötéves tervidőszakot illeti: további 11 százalékos csök­kentést irányoznak elő. Hogy ez a szám kisebb az előzőnél, az talán magától értetődik: a takarékosságnak is megvan­nak az ésszerű határai, ame­lyeken túl már a közlekedés és a szállítás rovására men­ne. Közismert tény, hogy a legtöbb energiát igénylő vontatási mód a gőzös. A ta­valy véget ért ötéves terv idején csaknem teljesen el­tűntek a magyar vasúti köz­lekedésből a jó, öreg gőz­mozdonyok, már fél százalé­kot sem képviselnek a vasúti vontatásban. Igaz, kissé kés­ve követtük ebben földré­szünk legtöbb országát (s ki tudja, mennyit késtünk vol­na, ha az energiatakarékos­ság nem kényszerít annyira), de végül is az eredmény a fontos: ma már szinte csak nosztalgia-vonatokat húznak a gőzmozdonyok. Jött helyettük a dízel, amely sokkal korszerűbb, ta­karékosabb is. de hátránya, hogy éppen a legféltettebb energiahordozót, az olajat fo­gyasztja. Pótolni kell tehát azt is villannyal. Tavaly már 59 százalékot képvisel­tek az összvontatási teljesít­ményben a villamos mozdo­nyok. 1990-ben pedig elérik a 68—70 százalékot. Ehhez ter­mészetesen elsősorban az kell, hogy még több legyen a villamosított vasútvonal, s a tervben újabb 600 kilomé­ter vasútvillamosítás sze­repel. Többek között az is, hogy — az elkészült záhonyi vonal után — valamennyi szomszédos ország egy-egy határállomásig villamos vontatású vonatokkal lehes­sen eljutni: Gyékényesig, So­moskőújfaluig, Biharkeresz- tesig villanyenergia röpíti a szerelvényeket, s ilyen köz­lekedik majd Győr—Sopron —Ebenfurti vasúton is. Közúton Jó lenne, ha az országúti közlekedésben is lehetne al­kalmazni a villamos vonta­tást, de hát ez még sehol a világon nem jutott túl a kí­sérleti szakaszán. Marad te­hát egyelőre — s ez az „egye­lőre” akár évtizedeket is je­lenthet — a dízelesítés. Ez­előtt öt évvel csaknem 25 ezer benzinmotoros ZIL te­herautó futott útjainkon. Óriási porlasztóikban hekto­literszámra égették a drága benzint. A hatodik ötéves tervidőszakban ezeknek a nagyétvágyú teherautóknak egy részét kiselejtezték, mert megöregedtek. A töb­bit pedig fokozatosan szerel­ték át dízelolaj fogyasztásá­ra. Igaz, hogy milliárdokba került, de így is megérte — a válható megtakarítás en­nél is több lesz. (Lehetne még több. ha a személygépkocsik közül is több járhatna dízelolajjal. Am ennek igen sok — első­sorban bürokratikus — aka­dálya van, bár egyre több magánautós szeretne ilymó- don takarékoskodni. Nem­csak önmaga, de az ország számára is. Bár igaz, hogy dízelmotorhoz sem könnyű hozzájutni). Elismerésre méltóak a közúti közlekedés energiafel­használásánál elért ötéves eredmények: a fajlagos fel- használás 18 százalékkal csökkent, a közhasználatú és közületi gépjárművek ben­zinfogyasztása pedig csak­nem a felére: az 1980-as 615 ezer tonnáról 1985-ben 340 ezer tonnára. Ami pedig a benzin—dízel arányokat ille­ti: tavaly már az összes üzemanyag-fogyasztásnak csak egynegyede volt benzin, a többi gázolaj. A mostani ötéves tervben már nem is hoznak be ben­zint fogyasztó, közepes ka­bint fogyasztó, közepes ka­tegóriájú tehergépkocsit, az új teherautók 53 százaléka lesz dízelüzemű. Vagyis az arány egyre javul — de le­hetne még jobb is, s a nem­zetközi tárgyalásokon ezt igyekeznek elérni a magyar közlekedési szakemberek. A Viszont hazai vállalatokon, azok vezetőin és gépkocsive­zetőin, no meg nem csekély mértékben a szervezésen múlik, hogy még mindig nem kielégítő a teherautók kapa­citásának kihasználtsága. Magyarán: virágzik az örök­zöld téma, sok teherautó tér vissza telephelyére üresen, miközben vele párhuzamo­san. talán azonos időben is, más teherautók hozzák a szállítmányt — és ellenkező irányban térnek vissza üre­sen. Talán egyszer ezt is meg lehet oldani... Vízen, levegőben Mint ahogyan azt Is, hogy — több árut kellene szállítani vízi úton. „Csupán”, azért, mert minden más szállítási módnál olcsóbb. A (fajlagos energiafelhasználás jelentősen — 21 százalékkal — csökkent ugyan a vízi szállításnál is, de nem hasz­náljuk ki eléggé víziútjaink lehetőségeit. Sokkal kevés­bé, mint más, kevesebb nagy folyóval rendelkező orszá­gok. Bár ahhoz több hajóra, jobb és nagyobb kikötőkre és hajórakodókra lenne szükség. Sokat tenni — ha a fenti feltételek nincsenek meg — itt éppúgy nem lehet mint a légi közlekedésiben. Legföl­jebb — s erről szólnak a tervek — a motorokat kor­szerűsítik, új műszereket helyeznek el mind a hajó­kon, mind a repülőgépeken az energiafogyasztás további csökkentése, illetve a vízi és légi járművek gazdaságosabb működtetése érdekében. Minderről rövid összefog­lalót készített a Közlekedés- ügyi Minisztérium, a múlt és a legközelebbi jövő tényeit és terveit ismertetve. Ezt így fejezi be: „A magyar közle­kedés kollektívájának meg­feszített. hozzáértő és kezde­ményező munkájára van szükség ahhoz, hogy célja­inkat megvalósíthassuk”. Amihez hozzáfűzni aligha lehet. Legföljebb annyit: az előző öt év eredményei lát­tán okkal remélhetjük, hogy úgy is lesz. V. E. Technikatörténeti érdekességek Bz első gőzpostakocsi 16 0 évvel ezelőtt 1 8 2 6- ban indult el az első me­netrendszerű gőzpostako­csi útjára Angliában. Be­vezetésének sok akádálya volt. A parasztok féltek at­tól, hogy lovaikat kiszorítja a fuvarozásból, ezért útjába fatörzseket fektettek, a gye­rekekkel megdobáltatták stb., de az állam is hatal­mas adókat vetett ki tulaj­donosaikra. Továbbá olyan rendelkezéseket hozott az állam, hogy ezek előtt egy zászlós embernek kell ha­ladnia, aki figyelmeztetni tartozik mindenkit a veszé­lyes jármű közeledtére... Ezek, az Angliában mintegy Az első angliai gőzpostakocsi, a londoni Science Muse- umban lévő képről ívig érvényben lévő ren- :ezések gúzsbakötötték akkor éledező autóipar Idését, szemben például ticia- vagy Németország­ából az állam nem emelt n gátakat a fejlődés elé. Megjegyezzük, hogy aka­dályt jelentettek a rossz utak is és ezért az akkori mérnökök azon a vélemé­nyen voltak, hogy csakis a sínen mozgó járműveknek van a közlekedésben jövő­jük. K. A. Mesterséges égbolton Csillagok színháza, a Planetárium Az ember érdeklődése a csillagok iránt valószínűleg egyidős magával az em­berrel. Tárgyi bizonyítékok vannak arról, hogy kőkori őseink már 30—50 000 évvel ezelőtt is érdeklődtek bizo­nyos égi jelenségek, például a holdfázisok változása iránt. Igazi csillagászati megfi­gyeléseket azonban csak az úgynevezett nagy neolitfor­radalom, a földművelésre való áttérés idején kezdtek végezni; ez érthető, hiszen a növények életritmusa az évszakok, vagyis a napév ciklusa szerint folyik. Az első mechanikus szer­kezeteket, amelyek a boly­gók, a Nap és a Hold látszó mozgásait utánozták, a gö­rögök alkották meg. Mint­hogy a bolygók keringési pe­riódusai összemérhetetlen mennyiségek, irracionális számok, mozgásuk utánzása fogaskerekekkel csak közelí­tőleg oldható meg. A me­chanikus planetáriumok vi­rágkora a 17. századdal kez­dődött, és eleinte a ptole- maioszi geocentrikus, majd a kopernikuszi heliocentri­kus világképnek megfelelő­en körmozgásokat végző go­lyókkal jelképezi a Nap, a Hold és az öt ismert bolygó látszó vagy valódi mozgása­it. A mai planetáriumok má­sik őse az éggömb volt, amely ugyancsak az ókor szülötte. A csillagos égboltot és annak főköreit ábrázoló demonstrációs eszközök mé­rete idővel akkorára nőtt, hogy a rajta ábrázolt égitesteket belülről is lehe­tett szemlélni. Ezeket az óriási gömböket kézi vagy vízi erővel forgatták, és a nézők e gömbök belsejében vízszintesen maradó padló­zaton állva figyelhették a mesterséges égbolt lassú for­gását a rátfestett csillagké­pekkel. Bizonyossá lett azonban, hogy e szerkezetek egyike sem képes megadni a csil­lagos égbolt valósághű be­nyomását. Az első világhá­ború előtt vetődött fel olyan terv, hogy egy kupola belső falán csuklóból, húrokból és korongokból álló mechani­kus szerkezet mozgasson iz­zólámpákból kialakított bolygókat. A Zeiss-cég ak­kori főmérnöke azonban ki­mutatta, hogy ilyen szerke­zet létrehozása mechanikai­lag megoldhatatlan. Benne vetődött fel az az új gon­dolat, hogy a mozdulatlan kupola belső falára egy megfelelően mozgatott vetí­tő-berendezés alakítson ki és mozgasson kisebb-na- gyobb fényfoltokat, csilla­gokat, Napot, Holdat és bolygókat. 1923-ban megszü­letett az első projekciós (ki­vetítő) planetárium, és nem sokkal később elkészült az Universal műszer is, amely a déli csillagos égboltot is megjeleníthette a planetá­rium mesterséges egén. A projekciós planetárium azóta az egész világon elterjedt. A mai planetáriumi mű­szer 8900 csillagot vetít a planetárium kupolájának belső falára, többet, mint amennyit a közepesen látó szem a legkedvezőbb meteo­rológiai viszonyok között a derült égbolton láthat. A látványosság leglényegesebb része az égbolton megfi­gyelhető mozgások vissza­adása, szinte tetszőleges mértékben felgyorsulva. Ha­zánkban Budapesten mű­ködik korszerű, nagy pla­netárium, egy kisebb pedig Pécsett. Képünkön egy plane­táriumi műszer, amelyet 29 ezer részből szereltek ösz- sze; több mint 150 vetítője, 11 darab motorja van. Sú­lya 2500 kg, magassága 6 méter. fl tomatin mint gyulladásgátló A zaj és a nők Gyógyszer a paradicsomszárból A paradicsom szárából nyerhető tomatint jó ideje csak gombaölő tu­lajdonságai miatt alkalmazták. De felfedezték, hogy allergiás reakciók­nál és gyulladásos folyamatokban is jó hatása lehet. Megkísérelték a mellékhatások­kal bőven rendel­kező kortizont is tomatinnal helyet­tesíteni^ méghozzá sikerrel. A bioló­gusok kísérleteik elején patkányok­nak adagoltak to­matint, majd egy órával később kis menyiségű, ödémát (vizenyőt) okozó anyagot fecskendeztek be. A patkányok lába megdagadt ugyan, de a tomatin erősen csökkentette az ödémát, ép­pen úgy, mint ahogyan a kortizon. Rájöttek, hogy a tomatin még hatásosabb, ha előzetesen a kísérleti állatok mellékveséjét eltávolítják. Ez azt jelenti, hogy a toma­tin nem a mellékvese közve­títésével hat, sőt lehet, hogy a mellékvese gátolja a ha­tását. Egy másik kísérletben azt vizsgálták, hogyan hat a to­matin a kísérletileg előidé­zett krónikus gyulladás jel­legzetes tünetére, a szövet­burjánzásra. A patkányok­nak, amelyeknek bőre alá erős gyulladást előidéző anyaggal átitatott vattagom­bócokat ültettek be, egy hé­ten át tomatint adagoltak. A szövetek burjánzása jelentő­sen csökkent, és az állatok nem vesztettek a súlyukból sem, ellentétben a kortizon­kezeléssel, amikor is az mindig bekövetkezett. Ez ar­ra mutat, hogy a tomatin nem mérgező, vagy legalább­is kevésbé az, mint a korti­zon. A kísérletsorozat befejezé­seként egerek hashártyájába izgató szérumot fecskendez­tek be. Az egy órával előbb adagolt tomatin jelentősen csökkentette a hashártya re­akcióját. Könnyű elképzelni, milyen jelentősége lehet ezeknek a kísérleteknek: a gyulladásos betegségek keze­lésében tomatinnal lehet he­lyettesíteni a kortizont, amelynek nem kívánatos mellékhatásai cseppet sem elhanyagolhatóak. Képünk tanúsága szerint a tomatin alapanyagában, a paradicsomszárban aligha lenne hiány, hiszen a bogyós termés mellé jelentős meny- nyiségű szárazanyag is tár­sul. (KS) A brit pszichológusok tár­saságának legutóbbi tudo­mányos tanácskozásán két angol pszichológus arról szá­molt be, hogy vizsgálataik szerint a nők sokkal érzéke­nyebbek a zajok iránt, mint a férfiak. A nők általában már 13 decibellel kisebb zajt is kényelmetlenebbnek, elvi­selhetetlenebbnek éreznek, mint a férfiak. Gyümölcsérés megrendelésre Az etilén, ez a gáz alakú szénhidrogén meggybrsítja a paradicsomnak, az almának és a paprikának az érését, szerepe van a gyümölcs- és levélhullásban, de ugyancsak a számlájára írják, hogy gá­tolja a gyökér növekedését. A gáz alakú etilén a hűtő­házban érleli a zölden lesze­dett banánt, ám a szabadban nem alkalmazható, mert ott azonnal elillan. Ezért a vegyipar olyan szilárd és fo­lyékony hatóanyagokat fej­lesztett ki, amelyek víz hatá­sára a növényi sejteket eti­lén termelésére késztetik. Ezek a hatóanyagok módot adnak arra, hogy többé-ke- vésbé pontosan előre tudjuk mikorra válik szüretelhetővé a paradicsom vagy az alma. És mert a kezelt gyümöl­csök csaknem egyidejűleg érnek, elszállításukat már előre megszervezhetik. E ha­tóanyagokból 0,5—1,5 kg-ra van szükség hektáronként. Igaz, hatásukra — a vízzel való érintkezés után —' nem­csak etilén, hanem sósav és kénessav is képződik, de a — hatóanyagot kifejlesztő Ba- yer-cég közlése szerint — ezeknek mennyisége olyan csekély, hogy a növényi sej­teket nem károsítják.

Next

/
Thumbnails
Contents