Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-11 / 214. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. SZEPTEMBER 11. Benazir küldetése Az elmúlt hónapok egyik legvéresebb terrorcselekmé­nye, a Pan American óriás­gépének elfoglalása és a fe­délzeten kitört lövöldözés az utóbbi napokban ismét Pa­kisztánra irányította a fi­gyelmet. Miközben a kegyet­len akció kapcsán még min­dig jónéhány kérdés megvá­laszolatlan, helyi megfigye­lők emlékeztetnek olyan, im­már a töményebb politika világába tartozó események­re is, amelyek szinte kiszá­míthatatlan következmé­nyekhez vezethetnek a dél­ázsiai országban. A Hakk-rendszer ellen egyre határozottabb eszkö­zökkel fellépő ellenzéki pár­tok ugyanis szabályos ulti­mátumot adtak ki: ha az iszlamabadi kormány nem jelenti be záros határidőn belül (az eredeti követelés szerint a jövő hét végéig) új választási kiírását, akkor megindítják a beígért orszá­gos ellenállási kampányt. Ez pedig — az elmúlt időszak százezres tömeggyűlései, til­takozó felvonulásiai ismere­tében — könnyen a feszült­ség kirobbanásához vezethet. Ha viszont ilyen kiélezett a helyzet, miként döntött a pakisztáni vezetés Benazir Bhutto szabadon bocsátása mellett? — vetik ellen ugyanakkor mások. Tény, hogy az egykori miniszterel­nök, Ali Bhutto lányának, akit lázítás vádjával tartóz­tattak le. most kellett volna bíróság elé kerülnie, így őri­zetbe vételének megszünte­tése sokakat meglepett. Egyelőre valóban nehezen dönthető el, hogy a váratlan intézkedés a pakisztáni kor­mány (s így közvetve Hakk tábornok-elnök) magabiztos­ságát sugallja-e — a hivata­los indoklás mindenesetre a politikai állapotok megnyug­vására hivatkozott —, vagy épp ellenkezőleg, a még na­gyobb vihar kitörésének el­kerülése volt a cél. Maga Benazir változatla­nul derűlátó. „Feltett szándé­kom valóra váltani apám „befejezetlen küldetését” — nyilatkozta ismét rámutatva az ország demokratizálásá­nak elkerülhetetlenségére. Szólt az Egyesült Államok szerepéről is, hiszen nyil­vánvaló, hogy a washingto­ni támogatás, illetve annak elmaradása létfontosságú le­het a pakisztáni hatalmi har­cok szempontjából. "Ügy tű­nik azonban, hogy a Fehér Házban mindeddig az a vé­lemény, hogy Hakk nem azo­nos Marcosszal —. vagyis a pakisztáni állapotokat közel sem ítélik még oly kritikus­nak, mint a Fülöp-szigeteken annak idején dúló válságot. Kérdés, hogy a mostani ul­timátum mennyivel súlyos­bítja a helyzetet, s közelebb juttatja-e a Bhuttó-lányt vállalt feladatának elvégzé­séhez? Szegő Gábor Befejeződtek Lázár György NDK-beli tárgyalásai Lázár György az NDK-ban. A képen: a magyar kormányfő vendéglátójával, Willi Stoph miniszterelnökkel (Folytatás az 1. oldalról) a jövőben is tevékenyen hozzá kíván járulni az al­kotó párbeszédhez, az ál­lamok közötti jó viszony ápolásához, a nemzetközi feszültség enyhüléséhez, egy békésebb világ megteremté­séhez. A felek kifejezték remé­nyüket, hogy a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Ál­lamok külügyminiszterei­nek küszöbön álló találkozó­ja — a hidegháborús, mili­tarista körök mesterkedései ellenére — megvalósul és sikeres lesz. Fontosnak ítél­ték meg a stockholmi kon­ferencia eredményes befe­jezését és azt, hogy konst­ruktív légkör jellemezze az európai biztonsági és együttműködési értekezle­ten részt vevő államok bécsi találkozójának munkáját. Lázár György magyaror­szági látogatásra hívta meg Willi Stoph miniszterelnö­köt. A berlini tárgyalások­ról közös közleményt adtak ki. A két miniszterelnök kí­séretének tagjai a nap fo­lyamán külön megbeszélése­ket folytattak egymással. Marjai József miniszterel­nök-helyettes Wolfgang Rauchfuss miniszterelnök­helyettessel, Bányász Re­zső államtitkár, a Miniszter­tanács Tájékoztatási Hiva­talának elnöke Kurt Blechá- val, az NDK Sajtóhivatalá­nak elnökével találkozott. Horváth Ferenc ipari mi­nisztériumi államtitkár Horst Tschanterrel, az NDK állami tervbizottságának el­nökhelyettesével, Barity Miklós külügyminiszter­helyettes Herbert Krolikows- ki külügyminisztériumi államtitkárral folytatott eszmecserét. A kormányfői tárgyaláso­kat rövid városnézés kö­vette, majd Lázár György miniszterelnököt fogadta hivatalában Erich Honec- ker, az NSZEP Központi Bizottságának főtitkára, az NDK államtanácsának elnö­ke. Erich Honecker és Lázár György találkozóján a ma­gyar miniszterelnök átadta Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának és Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács el­nökének Szívélyes üdvözle­tét, amit az NDK vezetője hasonló képpen viszonzott. Az NSZEP KB főtitkára és a magyar miniszterelnök elé­gedetten állapították meg, hogy kapcsolataink párt- és állami szinten folyamatosan fejlődnek. A magasszintű megállapodások jó eredmé­nyeket hoztak, s mindkét nép javát, a szocializmust és a béke megőrzését szolgál­ják. Különösen nagyra értékel­ték, hogy a Szovjetunió is­mételten meghosszabbította a nukleáris kísérletek egyol­dalú moratóriumát. Ezt a lehetőséget ki kellene hasz­nálni, hogy Mihail Gorba­csov és Ronald Reagan ta­lálkozóján megállapodás szü­lessen az atomkísérletek be­tiltásáról — mutattak rá. A találkozón részt vett Willi Stoph, valamint a két ország nagykövetei, Roska István és Karl-Heinz Lu- genheim. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke szerdán ha­zaérkezett a Német Demok­ratikus Köztársaságból, ahol hivatalos, baráti látogatást tett Willi Stophnak, a Né­met Demokratikus Köztátr- saság Minisztertanácsa el­nökének meghívására. Kísé­retében volt Marjai József, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Bányász Rezső ál­lamtitkár, a Minisztertanács fŰájékoztatási Hivatalának elnöke, Horváth Ferenc ipa­ri minisztériumi államtitkár és Barity Miklós külügymi­niszter-helyettes. Helmut Schmidt visszavonul Helmut Kohl nyugatnémet kancellár tegnap kijelentet­te, hogy az NSZK kormánya az utóbbi időben kezdemé- nyezőleg lépett fel a leszere­lési tárgyalások előmozdítá­sa céljából, s több javasla­tot is előterjesztett a kelet— nyugati fegyverzetkorlátozá­si megbeszéléseken. A kancellár a Szövetségi Gyű­lés (Bundestag) ülésszaká­nak megnyitása alkalmából elmondott (beszédében egy­úttal méltatta a parlamenti életből visszavonuló Helmut Schmidt volt kancellárnak az ország szolgálatában szer­zett államférfiúi érdemeit. Schmidtnek, aki hosszú politikai pályafutás, így 37 éves képviselői tevékenység után úgy döntött, hogy az 1987. januári országos vá­lasztásokat követően nem tér vissza a Bundestagba, a parlamenti képviselők nagy tapssal, állva fejezték ki el­ismerésüket. Schmidtet 1974 májusában választották meg kancellár­nak, s hivatali ideje alatt sokat tett az enyhülési- és a nyugatnémet keleti politika kibontakoztatásáért. 1982- ben kénytelen volt - távozni, nem utolsósorban az ameri­kai rakétatelepítéssel kap­csolatos NATO-határozat után az SPD-ben támadt vi­ták következtében. Jelenleg a Die Zeit című hetilap ki­adója. Szovjet—amerikai kapcsolatok Nem változott a tárgyalási menetrend A Fehér Ház legújabb köz­lése szerint az esedékes szov­jet—amerikai megbeszélé­sekben nincs változás, azok az előzetes terveknek meg­felelően következnek. Szer­dán és csütörtökön a szov­jet fővárosiban az űrkutatási együttműködésről, Washing­tonban a közép-európai fegy­verzet és fegyveres erők csökkentéséről tartanak esz­mecserét a két ország szak­értői, s közben Genfben az atomkísérietekről is folyta­tódnak a kétoldalú tárgyalá­sok. Ezt Larry Speakes, a Fe­hér Ház szóvivője közölte, hangsúlyozva, hogy a jövő hét végére tervezett külügy­miniszteri találkozó tekinte­tében sincs változás. Kije­lentette azonban: az Egye­sült Államok „reméli, hogy a Daniloff-ügy megoldódik a Shultz—Sevardnadze talál­kozó előtt, mert ellenkező esetben nyilván ez lenne a tárgyalások fő témája. „A Daniloff-ügy azonban nem érinti az említett találkozók időpontját” — hangoztatta a szóvivő, aki szerint Washing­ton diplomáciai csatornákon át folytatja próbálkozásait az ügy megoldására, s „egye­lőre nem kíván arról beszél­ni, mi lenne, ha nem sike­rülne megoldást találni”. Mint ismeretes, az ameri­kai kormány nem akarja el­ismerni, hogy a Moszkvában letartóztatott újságíró hír­szerző tevékenységet folyta­tott. Jelezték, esetleg nem já­rulnak hozzá amerikai hiva­talos személyek részvételéhez azon a találkozón, amely a két ország társadalmának vezető személyiségei között kezdődik a közeli napokban a Szovjetunióban. Ezen a tervek szerint több magas állású amerikai kormány- tisztviselő is részt kívánt venni, köztük Rozanne Rid- gway külügyi államtitkár, és Richard Perle hadügyi ál­lamtitkár. A találkozót ma­gánjellegű társadalmi szer­vezet kezdeményezte. Spea­kes szerint keddig nem tör­tént arról döntés, jelen lesz­nek-e az eszmecserén a kor­mánytisztviselők, a találko­zó megtartásáról azonban a rendező szervezet dönt. Az amerikai szenátus ha­tározatban sürgette a Dani­loff-ügy megoldását. A sze­nátusi határozat utal arra, hogy a kérdés károkat okoz­hat a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsola­tainak, veszélyeztetheti a csúcstalálkozót, és „kellő lé­péseket” sürget az amerikai kormányzattól Daniloff sza­badon bocsátására vonatko­zó követelése alátámasztásá­ra. VARSÓ Az ezredfordulóig többszö­rösére nő a Szovjetunióba menő lengyel gyümölcs-, és zöldségszállítmányok meny- nyisége. Ezt irányozza elő a két ország között most lét­rejött megállapodás. TOKIO A japán kormány döntése az Egyesült Államok hadá­szati védelmi kezdeménye­zésének kutatásaiban való részvételről széles körű til­takozást váltott ki a távol­keleti országban. Az ellenzé­ki pártok ezt a lépést az 1969-es parlamenti határo­zat és a japán békealkot­mány semmibe vételének te­kintik. A Japán Kommunis­ta Párt szerdán nyilatkozat­tal szólította fel a kormányt döntése visszavonására. WASHINGTON Reagan amerikai elnök hi­vatalosan kérte a kongresz- szust, hogy szavazza meg az új űrrepülő megépítéséhez szükséges első 272 millió dol­láros költségvetési tételt. A szerencsétlenül járt Challen­ger helyébe lépő űrrepülőgép elkészítésének teljes költsé­ge mintegy 2 milliárd dol­lárt tesz ki. BAGDAD Egy katonai szóvivő Bag­dadban bejelentette, hogy iraki katonai repülőgépek tegnap ismét bombázták az észak-iráni Tabriz város nagy olajfinomítóját. A köz­lés szerint huszonnégy órán belül ez volt a második tá­madás a létesítmény ellen. A repülőgépek sértetlenül visszatértek támaszpontjuk­ra. Az iraki légierő egy irá­ni katonai tábort is bombá­zott Teherántól 350 kilomé­terre észak-nyugatra. A tá­madás során nagy mennyisé­gű lőszert és katonai be­rendezést megsemmisítettek, sokan megsebesültek — kö­zölték Bagdadban. PEKING Ha az év hátralévő részé­ben nem pusztít természeti katasztrófa, a kínai gabona- termés meghaladhatja a ta­valyi 378,98 millió tonnát. Ez jó terméseredménynek szá­mít, bár elmarad az 1984. évi 407,12 millió tonnás rekord­tól. BUKAREST A román főváros vendége Andreasz Papandreu, a gö­rög miniszterelnök a román államfő és kormányfő meg­hívására kétnapos baráti lá­togatásra érkezett Bukarest­be. Chile Ostromállapot az ostrom ellen Alig néhány nappal az 1973-as véres puccs évfordulója előtt merényletet kí­séreltek meg Augusto Pinochet chilei diktátor ellen, aki az akcióra az ost­romállapot bevezetésével válaszolt. Ügy tűnik, a junta vezetőjének ez az egyet­len válasza a feltétel nélküli távozását követelők ostroma ellen. A dél-amerikai ország 13 éve redkí- vüli állapotban él. 1973 és 1978 között ennek szigorított formája, az ostromálla­pot volt érvényben, de ezután is hathó­naponként megújították a rendkívüli intézkedéseket. Pinochet, aki 1974-ben felvette a „legfőbb nemzetvezető” majd az államfői címet, szívesen tetszelgett a „nyugalom megteremtőjének” szere­pében. E „nyugalom” ára az a több tíz­ezer halott és ugyanennyi eltűnt, vala­mint a 170 000 emigráns volt, akiknek egy része a mai napig nem térhet haza Chilébe. 1977-ben Pinochet betiltott minden pártot, majd három évvel ké­sőbb „alkotmányt” adott az országnak. Bár néhány jobboldali párt ekkor már legálisan működhetett, a lényeg válto­zatlan maradt: a kormányzást a kato­nai junta tartotta a kezében, Pinochet pedig 1989-ig biztosította magának a hatalmat. Az első évek gazdasági sikereivel — és katonai terrorral — fenntartott „bé­kés” légkör 1983-ban szűnt meg Chilé­ben. Az Allende-kormány megdöntésé­nek 10. évfordulóján hirdették meg elő­ször a nagyrészt illegalitásban tevé­kenykedő ellenzéki erők az „országos tiltakozó napot”. Ez a megmozdulás azóta rendszeressé vált, a rosszabbodó gazdasági helyzet elleni tiltakozás ak­ciói folyamatosan kiegészültek a politi­kai változást követelő akciókkal. Pi­nochet válaszul 1984 novemberében új­ra ostromállapotot vezetett be, egészén 1985 júniusáig, a megmozdulásokat azonban nem tudta megfékezni. Az idén érezhetően megélénkült az ellenzék junta ellenes tevékenysége. Nem csupán a különféle pártszövetsé­gek — a baloldali Népi Demokratikus Mozgalom, (MDP) a polgári Demokra­tikus Szövetség (AD) — követelték a demokrácia helyreállítását, hanem min­den eddiginél nyíltabban lépett fel a junta ellen a katolikus egyház, és a gaz­dasági csőd miatt azok a kisvállalko­zók, akiket a legérzékenyebben érinte­nek a gazdasági változások. Szaporod­tak ugyanakkor az erőszakos akciók is, amelyeknek fő irányítója a két éve ala­kult Manuel Rodriguez Hazafias Front nevű szélsőbaloldali szervezet lett: a csoport kezdetben rádióadók elfoglalá­sával, robbantásos merényletekkel, ké­sőbb katonatisztek, és tisztviselők el­rablásával hívta fel magára a figyel­met. Az első jelentések szerint a Pi­nochet elleni merényletet is ők hajtot­ták végre. Pinochet azonban foggal-körömmel ragaszkodik a hatalomhoz, és e cél ér­dekében ném válogat az eszközökben. Mostanában egyre többet beszél „nem­zetközi kommunista összeesküvésről”: ennek bizonyítására augusztusban Chi­lében „felfedeztek” több olyan nagy fegyverraktárt, amelyben állítólag a Mániáéi Rodriguez Hazafias Frontnak szánt szovjet és kubai fegyvereket rej­tegették. (A lőszerraktárakról szóló je­lentéseket egyházi és polgári ellenzéki körök is kétségbevonták.) A sajtó szá­jára továbbra is lakatot tesznek, a mér­sékelt! ,;Cau<to” című lapot szinte he­tente elkobozzák, mert óvatos bírálat­ban részesítik a juntát. Pinochet nemcsak a baloldali ellen­zéktől tart. Az a követelés, hogy a ka­tonai kormányzatot polgári kormányzat váltsa fel, a jobboldalon is egyre erőtel­jesebben jelentkezik, Pinochet távozá­sának követelésével együtt. A diktátor pozícióinak gyengülése Washingtonban is aggodalmat kelt, ahol a jelek szerint azt fontolgatják, nem lenne-e jobb még azelőtt ejteni az egykori szövetségest, hogy a vele és a rendszerével való elé­gedetlenség egy baloldali fordulatba torkollna. A junta vezetője még erősnek érzi magát — s okkal, mert maga mögött tudhatja a hadsereg — Latin-Amerika legerősebb fegyveres erejének — a tá­mogatását. Kijelentenie: ő nem Duvali- er, aki csak úgy elmenekül egy érte küldött repülőgépen, ha forró lesz lába alatt a talaj. Az ostromállapot beveze­tésével, a várható leszámolásokkal is ezt az erőt kívánja demonstrálni. Az ellenzék megosztottsága, a hadsereg hű­sége még javára billenti a mérleg nyel­vét. Az ellene elkövetett merénylet azonban figyelmeztetés: terrorcselek­ményekkel terhes világunkban szinte csodával határos, hogy eddig még sen­ki nem próbálkozott Pinochet megölésé­vel 13 év alatt. Könnyen lehet, hogy a következő akciónál a merénylők nem a testőröket találják el... Göbölyös László

Next

/
Thumbnails
Contents