Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-04 / 208. szám

1986. SZEPTEMBER 4. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 3 Gombákkal a tüskök ellen Javítják a termőképességet a Jászárokszállási Kossuth Tsz-ben Másfél évtizeddel ezelőtt 450 hektáron telepített cel­lulóz nyárt a jászárokszál­lási Kossuth Tsz. A gyérí­tést 8 éve, majd a vágásra éreítt fák végkitermelését tavaly kezdték meg. A kiter­melt fák papírnyár (12—18 centiméter átmérőjű) részét jugoszláv exportra szállít­ják, a rostfát Magyarorszá­gon faforgácslap gyártására használják, a rönköt pedig a saját faipari részlegük hasz­nosítja, a hűtőgépgyári gé­pek, berendezése csomagolá­sához. szállításához, A kitermelt területek új­rahasznosítása a földben ma­radt tuskók miatt jelentős munkával és költséggel jár. Eltávolításukat tuskófúró géppel kezdik majd a mara­dék gyökereket ki kellene szántani, sőt a terepet gyö­kérfésűvel megtakarítani a gyökér- és tuskómaradvá- nyoktól. A szövetkezet e módszer helyett 3 éve gom­bákra „bízza” a fáradságos és költséges munkát. A földben maradt tuskó- kat laskagomba-csírával olt­ják be, így a tuskó 2 év alatt teljesen elkorhad, a maradványok pedig segítik az amúgy is gyenge termő­képességű területen a hu­muszképződést. A tuskók két évig termik a gombát, amelynek értékesítésével gyakorlatilag megtérül az oltásra fordított kiadás is. A szövetkezetben eddig mintegy 1000 tuskót oltottak be és a kedvező eredmények hatására a következő évek­ben is ezt a módszert alkal­mazzák. Parlamenti bizottság előtt A település- fejlesztés helyzete Az Országgyűlés Telepü­lésfejlesztési és Környezet- védelmi Bizottsága tegnap Straub F. Brúnó elnökleté­vel a Kiskunhalasi Állami Gazdaság oktatási központ­jában részt vett Sarlós Ist­ván, az Országgyűlés elnö­ke is. Az ülés első napirendi pontjaként a településfej­lesztési hozzájárulás beveze­tésének tapasztalatait tekin­tették át a bizottság tagjai. Az előadók rámutattak: a hozzájárulás bevezetését ne­hezítette, hogy a tanácsok nem mindig jelölték meg he­lyesen a lakosságot legin­kább érintő közérdekű célo­kat. Nem sikerült mindenütt egyértelművé tenni, hogy nem újabb adókötelezett­ségről, hanem megszavazha­tó vagy elvethető hozzájáru­lásról van szó. Ennek elle­nére az ország 3079 telepü­lése közül 2740-ben szavaz­ták meg a TEHO-t. Az elő­készítő munka néhány tele­pülésen még tart A bizottság a második na­pirendi pontként az ország elmaradott településeinek fejlesztésével, kapcsolatos feladatokról tárgyal. Ilj ötvöz# anyag Salgótarjánból A Salgótarjáni Ötvözet­gyárban megkezdték kal- ciumaluminát szintetikus sa­lak gyártását, amely az acél­gyártás során megduzzaszt- ja, ezzel a felszínre kénysze­ríti a zárványokat, javítva az acél mechanikus tulajdonsá­gait. A salgótarjáni gyárban kifejlesztett anyagot sikerrel tették próbára a Csepeli Vasműben, a Dunai Vasmű­ben és a Lenin Kohászati Művekben, ahol a szinteti­kus salak kiválóan helyette­sítette az importból szárma­zó kalciumszilíciumot. A szintetikus salak válla­lati szabadalom; voltaképpen egy másik ötvöző anyag mel­lékterméke, amit őrölnek és osztályoznak. Szürkemarha, juh és mangalica Biotechnika és az őshonos állatok Állattenyésztési kióllítás Üllőn Ott túl a rácson egy nemeagörény, az Ocsal Vörös Október Tsz kisállat-bemutatójáról. Ugyanonnan — bal oldali képünk — egy autoszeksz-texan húsgalamb család A héten Budapesten ülése­zik az Állattenyésztők Euró­pai Szövetségének 37. tudo­mányos ülésszaka. A rangos eseményhez kapcsolódva az állattenyésztési termelési rendszerek és vállalatok, ter­melőeszközöket forgalmazó és gyártó cégek bemutatót rendeztek Üllőn, a Dóra-ma­jorban. Azon túl, hogy a tu­dományos ülésszakon csak­nem félszáz magyar szakem­bert is felkértek előadások tartására, a tegnap megnyílt és vasárnapig megtekinthető üllői bemutató is jó alkalmat biztosít a konferenciára ha­zánkba érkezett csaknem ezer tudósítónak, kutatónak és szakembernek, állatte­nyésztésünk eredményeinek megismeréséhez. A kiállítás kiemelkedő ré­sze az az élőállat-bemutató, amelyen szarvasmarhából húsz, sertésből tizenegy és juhból 30 féle fajtakonstruk­ciót láthatnak a szakembe­rek és az érdeklődők. Szak­mailag kétségkívül az a pa­vilon tarthat számot legna­gyobb érdeklődésre, ahol a legkorszerűbb biotechnikai eljárással születő, az embrió­átültetésből származó állato­kat mutatják be. Az új tudo­mányos kutatási eredmény, az embrióátültetés lehetővé teszi a gazdasági állatok ha­tékonyabb szaporítását, az átörökítő képesség jobb ki­használását, a gyors és teljes fajtaváltást. Mint érdekesség viszont azok a fészerek vonz­zák a legtöbb látogatót, ahol őshonos állatainkat, többek között cigája- és racka juho­kat, magyar szürkemarhákat és mangalicasertéseket állí­tottak ki. Ezen a bemutatón magyar szürkemarháival második díjat nyert a Közép­tiszai Állami Gazdaság. Más Szolnok megyei kiál­lítókkal is találkozhatnak az üllői bemutatóra érkezők. Az Alcsiszigeti Szarvasmarha­tenyésztő Gazdasági Társa­ság bemutatja, hogy milyen korszerű fejőházban oktatja a legkorszerűbb fejési tech­nológiát az üzemi tanfolya­mok résztvevőinek. Fejlesztő tevékenységének eredménye­it — többek között a mobil juhfejő berendezését — mu­tatja be az Agrocoop Állat- tenyésztési és Takarmány­termesztési Rendszer; a vele együtt kiállító gesztorgazda­ság, a Zagyvarékasi Béke Tsz pedig a lúdtartás vertikumát és a mezőgazdasági hulladé­kok, melléktermékek hasz­nosítását. A Törökszentmik­lósi Állami Gazdaság egy olyan energiatakarékos ta­karmányozási módszert nép­szerűsít — bemutatva a CCM, azaz a nedves kukori­ca-tárolás és etetés technoló­giáját, géprendszerét — amelynek a tudományos ülésszak is több előadást szentelt. Nem minden jószág élhet meg természetesen egy országos bemutatót: mi szem szájnak ingere — legalábbis a Szolnok Megyei Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat termékei közül — mind ott látható a cég Üllőn kiállított négy hűtővitrinében. (Kép és szöveg: Temesközy F.) Kuriózumszámba mennek ma már őshonos állataink. A magyar szürkemarba és borja, va­lamint a hortobágyi racka fehér juhok a Városföldi Állami Gazdaság, a szőke mangalica pedig az Állattenyésztő Közös Vállalat tulajdona Háromszáz pályázó, százmilliós exporttöbblet Ha van mit támogatni, a pénz nem fogyhat el Beszélgetés az exportpályázati rendszer tapasztala fairól Egy évvel ezelőtt, a VII. ötéves terv irányelveinek ki­dolgozása idején született meg annak az exportfejlesz­tési pályázatnak a gondola­ta, amely azóta elég erősen megmozgatta gazdaságun­kat, s amely hosszabb távon segítheti külkereskedelmi egyensúlyunk stabilizálását. A pályázat meghirdetése óta eltelt hozzávetőleg há­romnegyed év. Mi mindent hozott, milyen eredménnyel járt eddig az „akció”, s mik az első tapasztalatok? Ezek­— Milyen alapvető szán­dék vezette a kormányzatot, amikor a külkereskedelmi aktívum elérése, illetve nö­velés érdekében pályázatot írt ki ? — Az új középtávú terv kidolgozásakor már határo­zott és egyöntetű volt a vé­lemény: a beruházási lehe­tőségeket tovább korlátozva, a lemaradásunk kritikussá válhat, ezért a beruházások ösztönzése és támogatása szinte létkérdéssé vált. Már „csak” az élénkítés eszközeit keltett megkeresnünk, azt eldöntenünk, hogy a lehet­séges utak közül merre in­duljunk. — Beszélne arról is, hogy miként születnek az ilyen távlati döntések? Milyen mechanizmus révén válik ki végül a lehetségesek közül a követendő út? — Az előkészítő szakasz­ban a különböző kormány­zati szervek a legkülönbö­zőbb megoldásokat dolgoz­zák ki, teljesen szabadon, majd hosszas viták után ala­kul ki a végső, közös állás­pont. Most is így történt. A cél a gazdaság élénkítése volt, ennek egyik eszköze­ként pedig a beruházási te­vékenység gyorsítása kí­nálkozott. Közülük most csak kettőt említenék példaként. A feladatot megoldani segí­tett volna például egy álla­mi beruházási program, amelynek keretében az ál­lam központilag indít és fi­nanszíroz fejlesztéseket. Er­re azonban most sem idő, sem elegendői pénz nem állt rendelkezésre. Nyilvánvaló­vá Vált, hogy a meglévő gaz­— Tapasztalataik szerint hogyan „mozdult” a gazda­ság a pályázatra? Sikere volt-e az új formának a gaz­dálkodó szervezetek köré­ben? — Énről különbözőek az értékelések. Voltak, akik lassúnak tartották a reagá­lást, sőt egyesek egyenesen kudarcról beszéltek, s arról, hogy megbukott ez a forma. Én most a saját véleménye­met mondanám el. A reagá­lás a magyar gazdaság mű­ködési ütemét figyelembe véve, normálisnak mondha­tó. A vállalatok nyilvánva­lóan jól megrágták a dönté­süket, s tulajdonképpen er­re ment el az év első két hónapja. Márciusban és áp­rilisban viszont — részben a menetközben „megemelt” kedvezmények hatására is — ugrásszerűen megnőtt a pá­lyázatok száma. Ekkorra Terephez alkalmazkodó Hatékony mütrágyaszóró A hódmezővásárhelyi Me­zőgazdasági Gépgyártó Vál­lalat új típusú műtrágyaszó­ró berendezések közös gyár­tásában állapodott meg az idén az NSZK-beli Amaso- nen céggel. Az új műtrágya­szóró elsősorban abban kü­lönbözik a régebbi típusúax- tól, hogy jobbak az úgyneve­zett menet-tulajdonságai. kel a kérdésekkel kerestük meg Neményi Lászlót, a Kül­kereskedelmi Minisztérium osztályvezetőjét, aki egyben a pályamunkák sorsát eldön­tő tárcaközi bizottság titkár­ságának is a vezetője. A té- frnaköfr átfogó ismerőjeként nyilatkozhatott lapunknak, miivtel korábban aktívan részt vett — a minisz,tórium tervgazdasági főosztályán — a magyar népgazdaság fej­lesztését célzó távlati stra­tégia kidolgozásában. dasági struktúrára kell ala­pozni a gazdaság élénkítését, mégpedig lehetőleg úgy, hogy a beruházások egyben az export növelését is szol­gálják. Olyan megoldást kel­lett kidolgozni, amellyel az exportképes termékek fej­lesztését szolgáló, s ezzel a konvertibilis kivitelt bővítő kezdeményezéseket támogat­juk. Ilyen beruházási politi­kával az ország termelési és exportszerkezetét is jó irány­ban tudjuk befolyásolni. És amellett, hogy hosszú távú, szerkezetátalakító exportfej­lesztési programot kellett ki­dolgoznunk. lényeges szem­pont volt az is, hogy azok a cégek kerüljenek kedvezőbb helyzetbe, akik gyorsan lép­nek, s már rövid távon is eredményt produkálnak. — Ezután már csak egy feladat maradt: meghatároz­ni az ösztönzés konkrét for­máját. Hogyan döntöttek a pályázati rendszer mellett? — Ez tulajdonképpen kö­zépút két szélsőség, az ab­szolút merev központi dön­tésen alapuló, és a teljesen szabad, nyitott megoldások között. A lényegét így lehet­ne summázni: az állam meg­határozta az elnyerhető ked­vezményeket és támogatási eszközöket, az elkölthető összeget, valamint a prefe­renciák odaítélésének me­chanizmusát. Ezt követően viszont a vállalatok teljes felelősséggel, szabadon dön­tenek arról, hogy vállalkoz­nak vagy sem. Annak elbí­rálása azonban már újra ál­lami feladat, hogy egy-egy pályázat beleillik-e a távla­ti fejlesztési elképzelések­be. minden szférát áthatott már a mozgás, úgy az állami szektort, mint a szövetkeze­tit. Érdekes módon, leggyor­sabban a kisvállalatok és a szövetkezetek mozdultak, s megfigyeltük a vidék kezde­ti nagyobb érdeklődését is. Az igazi „nagyok”, a tradici­onális iparvállalatok nem si­ettek. Többet meditáltak, va­lószínűleg újabb informáci­ókra vártak, s csak az év közepén jelentkeztek. Ez egyébként érthető is, hiszen náluk nagyobb a tét. Volt még egy érdekes tapasztalat: viszonylag sok olyan pályá­zó is jelentkezett, amelyik­nek korábban nem volt ki­alakult exportháttere. Szá­mukra azért kedvező ez a rendszer, mert éppen a kül­piacra jutásuk terheit és koc­kázatát csökkentik némikép­pen a pályázati kedvezmé­nyek. A Nemzetközi Tűzmegelő­zési és Tűzoltási Műszaki Bizottság végrehajtó taná­csának szeptember 4—7 kö­zötti, Budapesten sorra ke­rülő üléséről adtak tájékoz­tatót a sajtó munkatársai­nak szerdán délelőtt a Bu­dapest Szállóban. A mostani ülés témakörei­— Készítene egy számsze­rű gyorsmérleget is a pályá­zat eddig eltelt nyolc hó­napjáról? — Eddig mintegy 300 pá­lyázat érkezett be hozzánk, s megalapozottságukat jelzi, hogy ezekből mindössze 25 nem volt sikeres. A pénz­ügyi mérleget nehezebb megvonni, hiszen ezt még csak kalkulációs módszerek­kel becsülve, eléggé pontat­lanul tehetjük. Annyi bizo­nyos, hogy a pályázathoz kapcsolódó konvertibilis ex­porttöbbletünk már ’86-ban is meghaladja a 100 millió dollárt. Nem lenne azon­ban szerencsés ezt az össze­get az igénybe vett prefe­renciák nagyságával össze­vetni, mivel távlatokban, hosszú távon kell gondol­kodnunk. Az első évben egy ilyen akció természetszerű­leg ráfizetéses, s a befekte­tések csak később térülnek meg. — A pályázati rendszer céljai között az export szer­kezetének formálását, átala­kítását is említette. Az eddig beérkezett sikeres pálya­munkák mennyiben mutat­nak ebbe az irányba? Kedvező változások kezdődtek — Már most kirajzolódni látszik egy olyan ágazati súlypont, ami egybevág az elképzelésekkel. Export-stra­tégiánk lényege közismert: az olyan magas feldolgozott­sági fokú termékek kivite­lét kell növelni, amelyek kedvező feltételek mellett állíthatók elő, alacsonyak a fajlagos anyag- és energia- költségei, egyáltalán nincs, vagy csak kicsi az import­igényük, s még lehetne so­rolni az ismert kritériumo­kat. A magyar exportcikkek­nek jelenleg az egyharmada sorolható ebbe a kategóriá­ba, ezt az arányt kell javí­tani. Nos, a pályamunkák döntő többsége ipari termé­kek kivitelének támogatá­sát kéri, s ezeknek is több mint 80 százaléka a gép­ipari területéről, illetve a könnyűipar az előbbiek sze­rint kedvező ágazataiból ér­kezett. A kilátások tehát jók egy pozitív irányú át­rendeződéshez. — Előfordulhat-e, hogy el­fogy a pályázati rendszer keretében elkölthető pénz? — Természetesen, a pályá­zat részleteinek kimunkálá­sakor a rendelkezésre álló források nagyságát is meg­határozta a kormányzat. Azonban ez nem lehet ab­szolút korlát. Ha valamelyik elfogy, — de még vannak támogatásra érdemes célok — a keretet érdemes utántöl- teni. így történt ez nemrég az állami alapjuttatás eseté­ben is: a vártnál nagyobb volt az érdeklődés e támoga­tási forma iránt, ezért újabb 160—180 millió forintot kel­lett átcsoportosítani erre a célra az Állami Fejlesztési Bankhoz. A preferenciák pénzügyi fedezete tehát biz­tosított, pénzhiány nem fogja akadályozni a pályázati rendszer további működését. L. Murányi László ről, a közösen elért eredmé­nyekről s a szervezet tervei­ről Varga Károly tűzoltó ve­zérőrnagy, a Tűzoltóság or­szágos parancsnoka, a Mű­szaki Tanács alelnöke tájé­koztatta az újságírókat. Mint elmondta a budapesti ta­nácskozásra 26 ország jelez­te részvételét. Az állam és a vállalatok A „kicsik” voltak gyorsabbak A fővárosban Nemzetközi tűzmegelőzési tanácskozás kezdődik

Next

/
Thumbnails
Contents