Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-25 / 226. szám
1986. SZEPTEMBER 25 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 'S2T Új MHSZ-löterel avattak A munkaidőalap védelme Eltűnt órák nyomában A távollétek csökkentésére törekednek a Járműjavítóban Tegnap délután Szolnokon, a Véső utcában rövid kis ünnepséget tartottak abból az alkalomból, hogy elkészült a megyeszékhely új, MHSZ- lőtere. A Honvédelmi Szövetség nevében Molnár Elemér, az MHSZ megyei titkárhelyettese üdvözölte a megjelent aktívákat, az építők, a társadalmi és a tö- megszervezeték. az intézmények, a fegyveres erők és az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulatok küldötteit. Az eseményen részt vett Tringer Gyula ezredes, az MHSZ főtitkárának helyettese, Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke és Szűcs János, a megyei párt- bizottság titkára. Beszédében Molnár Elemér szólt arról, hogy hosszú idő óta húzódó gond, több éves terv vált valóra az új létesítmény elkészültével, hiszen a régi lőtér állapota, technikai színvonala már minden vonatkozásban korszerűtlennek bizonyult. A sorkötelesek általános és honvédelmi előképzésének lőfeladatait, a város 10—12 ezer diákjának honvédelmi lövész foglalkozásait, minőségi lövészsportot már lehetetten volt eredményesen szervezni. Az új lőtér építkezési munkálatai 1984-ben kezdődtek, és a mintegy 20 millió forintos létesítményt határidőre elkészítette a Szotév kollektívá(Folytatás az 1. oldalról) többségében rendelkezésre álló erő- és munkagépeket mutassa be a talajművelés közben, amelyek közül a szakemberek kiválaszthatják a legalacsonyabb műveleti költséggel dolgozó, a mikrobiológiailag legérettebb magágyat biztosító, és a víztakarékosságnak legjobban megfelelő gépeket, géprendszereket. A jászapáti téesz még az év elején vállalkozott arra, hogy egyik, az őszi bemutató céljára alkalmas határrészen egymáshoz közeli táblákban termel cukorrépát, napraforgót, kukoricát és őszi búzát. Ezeken a táblákon összesen öt erő- és tizenöt munkagéppel mutatták be, hogy az egyes elővetemények után milyen talajművelési technológiával és géprendszerrel legcélszerűbb magágyat készíteni az ősziek alá. Jelen voltak a bemutatón a legnagyobb gyártó és for(Folytatás az 1. oldalról) Laliba tnak-e nagyobb „ugrást”? Végűd a pályázat benyújtása mellett döntöttek. Már 1986-ra 30 millió forintos konvertál bilis exportot vállaltak, ehhez 200—300 ez)er relével többet kell eladná aiz eredetileg tervezett mennyiségnél. Jövőre és '88- Iban hasonló tempójú növekedés szerepel a pályázatukban. a tervidőszak utolsó két esztendejében mérséklődik a növekedés. Mindez azt jelenti, hogy az ötödik esztendőben. már mintegy 46—48 millió forintos komvertilbUis ex- portbevételdeil számod a Műszeripari Szövetkezet. Midyen kedvezmények segítik esz export-többlet eléré- |sét? Az exportádit termékek nyereségességét javító kereskedelempolitikai támogatáshoz jutnak a sikeresen pályázók, a kereseteik növekedése után pedig kedvezőbb feltételek szerint pályázati kedvezményként bérpreferenciát is doap a szövetkezet. Az exja. Mindezt jól segítette az a közel 3 millió forint értékű társadalmi munka, amelyet a város gazdasági egységei intézményei, szocialista közösségei, a magyar és szovjet katonai alakulatok végeztek. A lőtéren a főépület vasbeton oszlopokra került. A földszinten női és férfi öltözőket, fürdőket, raktárokat, gondnoki lakást alakítottak ki, s ezen a szinten található az 50 méteres kispuska lőtér 25 lőállásos csarnoka is. A lőteret biztonságos golyófogó rendszerrel, céltáblatartó és -mozgató berendezéssel, korszerű elektromos galmazó cégek — a Rau, a Fiat, a Rába és a hazai mezőgép vállalatok — képviselői is, akik a helyszínen adtak szaktanácsot a gépek üzemeltetéséhez, fölvilágo- sítást azok beszerzési lehetőségeiről, valamint a legújabb műszaki-technikai fejlesztési törekvésekről. Csupán szellemi befektetéssel természetesen elképzelhetetlen a talajművelési technológiák megújítása, viszont a gazdaságok fejlesztési lehetőségei éppen a már említett időjárási gondok miatt meglehetősen szűkösek. A GITR — amint azt örömmel hallhatták a partnergazdaságok képviselői a tegnapi jászapáti tanácskozáson — az üzemek saját pénzforrásait „kímélő”, kedvezményes kölcsönnel is segíti, hogy a legkorszerűbb technikai eszközökkel is kiegészíthessék klasz- szikus talajművelő eszköztárukat a téeszek, az állami gazdaságok. partra gyártott redékhiez viszonylag sok külföldi árnyáig kedl, nem lényegieden tehát, hogy az import megkönnyítésére is ígéretet kapott a Mi coop. A pályázati rendszer értékeléseikor álltalábain kevés szó esik arról, hogy mi történik, ha a gazdálkodó szervezet nem teljesíti a szerződésben vállalt kötelezettségeit? (Mert egy-egy pályázatban nem kevés a kockázat seim). Ha a Micoop az ígért exporttöbblet 51 százalékánál kevesebbet teljesít, akkor az összes kedvezményt vissza kedd fizetnie. Ha 51 százaléknál jobb a teljesítés, alkikac arányosan keddi visszatérítenie a kedvezményeket. A képzeletbeli óra teíhát már a 30 mdfldió forintért és a két és fél millió darab reléért ketyeg, a szövetkezet gyors értékelése szerint eddig megfelelő a tempó; az első évi kötelezettségeket valószínűleg teljesíteni tudja a Micoop. jelzőeszközökkel látták el. Mellette két lőállásos, 25 méteres gyorstüzelőpisztoly-pá- lya található. Az emeletre került a légfegyveres lőcsar- nok, amely modern világítással, automatikával rendelkezik. A létesítményre jellemző, hogy a legmagasabb szintű bajnokságok rendezésére is alkalmas. A beszédet követően az építkezésen kitűnt dolgozóknak kitüntetéseket, elismeréseket, jutalmakat nyújtottak át, majd a MÁV Járműjavító MHSZ lövészklub tagjai foglalták el a lőállásokat, szaknyelven fogalmazva: „belőtték” az új lőteret. Felújítják a visontal gépóriásokat A magyar szénbányászat eddigi legnagyobb gépészeti rekonstrukcióját kezdték meg Visontán. A mátraaljai szénbányák Thorez bányaüzemében 1967-ben helyezték üzembe az első gépóriást, jelenleg viszont már 11 mamutgép vesz részt a bányaművelésben. Most megkezdődött teljes felújításuk és korszerűsítésük, a tervek szerint 1992-ben fejeződik be. Tegnap délelőtt Szolnokon, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában, megválasztásuk óta először tanácskoztak a megyében működő szakszervezeti szakmaközi bizottságok vezetői. Az ülésnek — amelyen részt vett Fenyvesi József az SZMT vezető titkára is, különös jelentőséget az adott, hogy egy korábban eléggé formális szakszervezeti szervtípus működését kell a közeljövőben megújítani, meghatározva e bizottságok feladatait és egész munkastílusát, a szakszervezetek nemrég lezajlott XXV. kongresszusának határozata alapján. A szakmaközi bizottságok tagjainak illetve vezetőinek megválasztására az idei szakszervezeti választások részeként került sor, s a megújítás szándékát jól jelzi az is, hogy a megye 17 településén dolgozó bizottsági titkárok zöme új emberként került e posztra. A szakmaközi bizottságok a magyar szakszervezeti mozgalom részeként, az elmúlt negyven esztendőben változatos utat jártak be. Az 1945—48-as időszakban jelentős szerepet töltöttek be a városi és községi szakszervezeti életben, s gyakorlatilag egy-egy település egyik központi vezető szerveként működtek. Később a szak- szervezetek szerepének csökkenésével együtt a szakmaközi bizottságok is elsorvadtak, teljesen háttérbe szorultak. Újabb évtized elteltével, 1957 után kezdődött A MÁV Szolnoki Járműjavító Üzemében pontos kimutatást bocsát elém Fekete Kálmán, az üzemgazdasági osztály csoportvezetője. Eszerint a Járműjavítóban 40 féle indokkal lehet távol a dolgozó munkaidőben, amely időre természetesen jár neki a fizetés. Munkásőrség, MSZMP, KISZ, szak- szervezet, sport, tanulmányi szabadság, MHSZ, orvosi vizsgálat, katonai idézés, oktatás, bírósági tanúzás, Hazafias Népfront, tanácsülés, terhességi gondozás, BM-idé- zés, véradás, énekkar, tüdőszűrés, egyetemi előkészítő, technikumi tanfolyam, különböző szakmai tanfolyamok — hogy csak találomra soroljak ebből a negyvenféléből. Mindezeket le nem dolgozott, fizetett, egész napi távoliét címen tartják nyilván. Távoliét fizetve — Na, ez a sok! — mondják emelt hangon, szinte mindannyian a körülöttem ülők; Ambrus János, igazgató, Belső László, a szakszervezeti bizottság titkára, Szekeres Mihály lakatos brigádvezető, a szakszervezeti bizottság elnöke. Nézzük meg hát alaposabban először ezt a tételt! — A fizetett távoliét egy részében mozgalmi, közösségi munkát végeznek dolgozóink — kezdi Belső László. — Ez egyrészt büszkeséggel kell, hogy eltöltsön bennünket, hiszen a Járműjavító Szolnok egyik legrégebbi, munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkező ipari üzeme. Dolgozóink közül hetvenen munkásőrök, van országgyűlési képviselőnk, megyei és városi tanácstagunk és sok-sok aktívánk a népfrontban, a szakszervezetben, az ifjúsági szövetségben és sorolhatnám. — Ezek közül a Munkásúj időszak a szakszervezeti mozgalomban, s ekkor több kísérlet történt e bizottságok régihez hasonló szerepének visszaállítására is. Mérsékelt sikerrel: az elmúlt három évtizedben ugyanis ellentmondásosan alakult a szakmaközi bizottságok tevékenysége, s egész megítélése. A megújulás igénye tehát természetes. A tegnapi ülésen Fenyvesi József úgy fogalmazott, hogy e bizottságoknak egy- egy városban vagy községben a „kis SZMT” szerepét kell betöltenie. Tehát, összehangolni és összefogni a településen működő szakmai szakszervezetek tevékenységét, s biztosítani az össz- szakszervezeti képviseletet a helyi politikában. Ehhez persze, az szükséges elsősorban — s ezt a tanácskozás több résztvevője is megfogalmazta —, hogy a szakmaközi bizottságok, s azok titkárai aktivan bekapcsolódjanak a települések életét befolyásoló döntésekbe, a megszületett határozatok végrehajtásába. A partner szerep a helyi politikai és társadalmi vezetésben csak ilyen aktivitás révén harcolható ki. A tanácskozás résztvevői több érdekes gondolatot is megfogalmaztak a tájékoztatót követő vita során. Többen is szóltak a szak- szervezeti munka megbecsülésének erősítéséről, s a szakszervezeti funkciókban megfigyelt gyakori cserélődés okairól. Az ülésen konkrét javaslatok is elhangzottak a szakmaközi bizottságok jövőbeli tevékenységével kapcsolatban. őrség az egyetlen, amelyik megtéríti a vasútnak a kiesett munkaidőre járó bért — állapítja meg a tények kedvéért az igazgató. — Tehát a vasutat anyagi veszteség a munkásőrök miatt nem éri! Viszont az üzemet még is éri veszteség, mert bért kap a dolgozó, de nem termel. — Hogyan lehetne e temérdek távollétet valamilyen módon csökkenteni? Emlékszem, tavasszal éppen a Járműjavító KISZ-esei maguk is sokallották társaik ilyen-olyan címen való távollétét. — Megvallom, — mondja Ambrus János, engem is bosszant az MHSZ olyan kikérője, amikor egy teljes hétre intenzív gépkocsivezetői tanfolyamra hívja a fiatalokat. Ilyenkor általában kompromisszumot kötünk; a felét engedélyezem fizetett távollétként, a másik felére viszont vegyen ki szabadságot a fiatalember. A sportolókkal nemigen vitatkozunk; Hollói Tamással a MÁV MTE ügyvezető elnökével mindig egyeztetünk, mikor, milyen versenyre, edzőtáborba utaznak sportolóink. Eminek a sokféle forrósból származó munkaidőveszteségnek a csökkentése nemcsak rajtunk múlik! Jogszabály írja elő, mire kell elengednünk a dolgozókat. Ha nem rajtunk múlik, hát kin? Nyilván azokon a szervezeteken, társadalmi szerveken, akik igénylik dolgozóink jelenlétét. Mert a mi szempontunkból egyáltalán nem mindegy, hogy egy összejövetel délelőtt 10-kor, vagy délután 2-kor kezdődik-e. Az előbbi esetben egy munkás szinte teljes napja odavész, délutáni kezdésnél viszont elég, ha egy órával hamarabb eltávozik a munkából. Ésszerűbben? Szabad! Szándékunk szerint e cikk keretében nem foglalkozunk azzal a veszteségidővel, amelyik a késedelmes szállításból, anyaghiányból, stb. adódó kényszerű várakozásból adódik. Nézzük meg, mit tehetnek az üzem falain belül más módon a munkaidőveszteség csökkentéséért. Bartha Kornél a mozdonyosztály vezetője. — Néhány évvel ezelőtt divat volt, hogy hetente akár kétszer, háromszor is munkaértekezletet tartottunk, a műveizeitőlkikel, sőt a csoportvezetőkkel is. Igaz, egyeztetni kellett a feladatokat, de az is igaz, hogy minden értekezleten természetesen nem volt szükség mindenkire. „Lentről” is jött a panasz; lenne fontosabb dolgom, mint értekezni! És ezeknek a művezetőknek, csoportvezetőknek igazuk volt. Most már két éve alkalmazzuk az új módszert; a feladatokat reggelente csupán a két üzemrész vezetőjével beszéljük meg, akik csak az érintetteknek továbbítják azokat. Azaz, nem rángatjuk az embereket akár fölöslegesen is értekezletekre. A másik; a döntések alaposabb előkészítése. Nálunk, a mozdonyosztályon is egyes döntések előkészítésekor véleményt, javaslatot kérünk az osztály politikai és társadalmi vezetőitől. Nos, azonnal tetten érhető, hogy az illetékes vezető mennyit foglalkozott korábban a dologgal, azaz, menyire készítette elő döntésre a kérdést. És még egy újdonság; másfél éve éppen a mozdonyosztályon vezettük be: ha a dolgozó a művezetőjétől kér két óra távollétet, azt úgynevezett időpótlással kapja. Magyarul; délelőtt 10-től 12-ig elmegy és elintézi ügyes-bajos dolgait, aztán számára nyilván nem 2-kor, hanem 4-kor végződik a műszak. Ez a változat jobb az üzemnek, mert az aznapra tervezett munkát aznap végzi el a dolgozó és jó a dolgozónak, mert az említett 2 órára eső bért nem vonják le a fizetéséből. A dolgozóknak munkahelyükön 30 nap fizetésnélküli (illetménynélküli) szabadság jár, amelyet a Járműjavítóban még 30 nappal toldanak meg akkor, ha ezt az időt otthonának megteremtésére, azaz házépítésre használja dolgozójuk. Kis László és Basa József dizel-lakatosok- kal éppen azért nem sikerült szót váltanunk, mert ezekben a napokban nagyban építkeznek. Helyettük, és a mozdonyosztály többi művezetője nevében szólalt meg Leidecker János művezető: — Az az igazság, ha valaki nagyon el akar menni egy-két órára, annak a munkáján is meglátszik az igyekezet, csakhogy el tudjon menni. A 60 napos fizetésnélküli szabadságot jóformán mindenki csak egyszer meríti ki életében, valóban az, aki építkezik. Ismerjük az embereinket, nemigen csapnak be bennünket. És ha már a fizetésnélküli szabadságnál tartunk, említsük meg, hogy azt javasolnia kell a szakszervezeti bizalminak is. Ahogy a törvényes, úgymond jogszabályban előírt távollétekre manapság 40 féle indokkal kerülhet sor, a fizetésnélküli szabadság indoklása még többféle lehet. Pere Tamás, a Járműjavító nyomdájában dolgozó fia- talemibeír koraibban fellhiasz- nálta évi rendes szabadságát, amikor egy külföldi utazás lehetősége csillant meg előtte, őszintén megmondta, hogy utazni, üdülni, világot látni szeretne. Anyagi gondjai — úgy tűnik — nincse^ nek. Mivel azonban a fizetésnélküli szabadság valójában kedvezmény, a fiatalember szakszervezeti bizalmija, Szilágyi Gábor nem javasolta. Az üzemvezető is a szakszervezeti bizalmival értett egyet. S ezzel nemcsak a bizalmi, hanem a szak- szervezet tekintélye is erősödött ! Mit nyerünk? Igen, a szakszervezeté. Azé a szervezeté, amelynek Munka című folyóiratát Szekeres Mihály szorongatja a hóna alatt. Már átlapozta az augusztusi—szeptemberi összevont számot, amelyben többek között arról esik szó, hogy a szakszervezeti oktatást a különböző testületi üléseket munkaidőn kívül kell megszervezni, éppen a munkaidő védelmében. Csakhogy: — Mozgósítani, szervezni, meggyőzni, bizonyos kérdéseket megvitatni csak munkaidőben lehet, és ehhez meg kell állni! Ez vonatkozik a bizalmiakra, a főbizalmiakra. És itt a jogosnak látszó félelem : — A munkaidőn túli tanácskozások nemigen érikel céljukat, mert az emberek nem mondanak véleményt, hiszen sietnek haza. A vidékieket hívja a busz, az anyákat az óvoda, az iskola. És amiről még nem esett szó, — figyelmeztet Szekeres Mihály — az a rengeteg párhuzamosság! Az ember háromszor, akár hatszor is ugyanazt kénytelen végigmondani, végighallgatni a termelés ügyeiről, a gazdasági beszámolók alkalmával; először a művezetőknek, aztán osztályszinten, majd a szakszervezeti bizalmiak testületében, a pártalapszerve- zetben, a pártbizottsági ülésen. Ezeket a párhuzamosságokat kellene megszüntetni! Ez, meg az anyag- és alkatrészellátás jobb megszervezése vinne előre. Egri Sándor Különleges talajmüvelési eljárások bemutatója Jászapátiban Kapcsolók tőkés exportra Jászberényből A szakszervezeti tisztségviselők tanácskozásán 11 szakmaközi bizottságok tevékenységéről tárgyaltak Felvételünkön a földszinten található kispuska lőtér látható (Fotó: N. Zs.)
