Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-20 / 222. szám

1986. SZEPTEMBER 20 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Erős fénnyel megvilágított, máriaüveggel berakott ajtón lép be a néző a Szigligeti Színház Szobaszínházába, s egy, a századforduló kispol­gári ízlése szerint — tehát stílustalanul — berendezett lakásban találja magát. (Kedves gesztus a színház igazgatóságától: az évad el­ső bemutató előadása alkal­mából köszöntő kártya és néhány szál virág vár min­den nézőt.) A játéktér köze­pén ebédlőasztal egy reggeli romjaival. Becsukódik mö­göttünk az ajtó — menthe­tetlenül benne vagyunk a já­tékban, úgy tűnik — s ez a hagyományos „dobozszínház­ban” aligha érhető el — nem pusztán szemlélői, de résztvevői is vagyunk az ese­ményeknek. Csáth Géza A Janika című színművét Fodor Tamás ren­dezésében mutatja be a tár­sulat. A darabválasztást mél­tán nevezehetjük igazi felfe­dezésnek, hiszen a szerzőt el­sősorban novellistaként tart­ja számon az irodalomtörté­net, s a közönség is a nagy­szerű prózaírót ismerhette meg néhány évvel ezelőtt ki­adott könyvei alapján. (A könyvkiadásnak így is van törlesztenivalója, annál in­kább mert jövőre lesz Csáth Géza születésének századik évfordulója.) Karinthy Fri­gyes így jellemzi Csáth írás­művészetét: „Nagyon jól ér­zi, hogy a hatás legfőbb esz­köze a kegyetlenségig foko­zott gyilkos ál-objektivitás, amely érzéketlenül bontja fel és mutatja be az élet leg­érzékenyebb szerveit.” Mind­ez — tehetjük hozzá — érvé­nyes legjobbnak tartott drá­mai munkájára, a Janikára is. A darab cselekménye vol­taképpen néhány mondatba sűríthető. A kishivatalnok felesége 37. születésnapján csalja meg először a férjét, az albérletben náluk lakó mininsztériumi tisztviselővel. Az „illegális” kapcsolatból — ami majdnem szerelem — gyermek születik, a Janika, akinek halálával lelepleződik minden. Keserves kis törté­net, s a folytatása sem kü­lönb. Mindenki színt vall, s mindenki megpróbál — si­kertelenül — másképp visel­kedni, mint amire képes. A nagy szenvedélyekről kide­rül, hogy látszólagosak, fel­színesek, a becsület lázadása filléres üggyé válik. Szó sincs itt a szó esztéti­kai értelmében vett tragédiá­ról — nem lehetett véletlen, hogy a darab első, 1911-es kiadásában a tragikomédia műfaji megjelölést kapta. Am az előadás oly módon sokkoló, porig sújtó és föl­szabadító, mint egy „igazi” tragédia. S ez a produkciót létrehozó kollektíva (csapat) érdeme. Fodor Tamás első szolnoki rendezése pontos, kiérlelt, befejezett munka. Jól válasz­totta meg a társakat. Antal Csaba díszletei nemcsak az adott kor miliőjét tükrözik, hanem kifogástalanul mű­ködnek is. A jelmezeket ter­vező Nérríeth Ilona ugyan­csak precíz munkát végzett, a Perticsnét alakító Bajcsay Mária ruházatának, átöltözé­seinek külön hangsúlya van. A szereplők együttes telje­sítménye hozta létre, amire elkoptatott kifejezéssel azt szokták mondani: színházi csoda. A Bajcsay Mária által megformált polgárasszony- feleség—anya—szerető egy­szerre utálatos és vonzó, esendő és rideg; ő a mindig mindent, bármi áron is túl­élő nő, ráadásul idegesítően ismerős mai világunkban is. Kézdy György (Pertics, a megcsalt férj szerepében) a teljesítményére minden bi­zonnyal sokáig emlékezni fog majd a közönség. Gesztusait és indulatait mindvégig szi­gorú rendben tartva építi já­tékát, már-már megsajnál­nánk, már-már szeretni is tudnánk megcsalatása, ki- fosztottsága miatt, ám végül csak szánni tudjuk gyávasá­ga, emberi, férfiúi méltósá­Bemutatók, emlókünnepség, kitüntetések ótadósa Hetvenöt éves a Szolnoki Közgazdasági Szakközépiskola Keserű játék az élet Csáth Géza darab a Szobaszínházban gának teljes feladásáért. A darab második részében majdnem elhiteti, hogy képes hőssé válni, s a befejezésben oly ríkatóan elesett, hogy azon már csak mosolyogni lehet. Ahogy Tóth Józseffel (Boér Kálmán, az albérlő­szerető) a befejező jelenetet játsszák — színészi bravúr. Tóth József hitelesen oldja meg feladatát, intellektuális­nak álcázott cinizmussal ta­karja indulatait, kitörése az első felvonás végén („Ez a halott az én gyermekem.”) is inkább kényszerből történik. Perticsné anyja, Koós Olga, mindenről tud, s mindent úgy vesz tudomásul, ahogy van. A helyzet számára „termé­szetes”. Nincsenek mellékszereplőkj A három orvos (Csáth maga is orvos volt — jól ismerte a klinikák és intézetek figu­ráit) egy-egy pontosan meg­rajzolt jellem, enyhén kari- katurisztikus éllel. Tolnay háziorvosként Dobók Lajos, sebésztanárként Philippovich Tamás, Schwarz tanárként Árva László külön-külön szí­nekkel gazdagítják az elő­adást. Pontosan kibontotta a rendező a darab történéseit mindvégig követő „cseléd­perspektívát” ; a szobalány Gombos Judit, a szakácsnő Sebestyén Éva, az idegen szo­balány Turza Irén jelenetei is tökéletesen illeszkednek az előadás egészéhez. Csorba I. Sándor (temetkezési szolga) és Hornung Gábor (levélhor­dó) is jól oldja meg felada­tát. ♦ * • Az idei színházi évad tehát kitűnően kezdődött Szolno­kon. A társulat — ezt az első előadás is bizonyította — je­lentős művészi erőkkel gya­rapodott. A Janika kedd esti bemutató előadása után mél­tán zúgott hosszan a vastaps. Vágner János A Vég (1980) Vas Zoltán segítségével hagyta el az országot... Elő­ször Olaszországban telepe­dett le, majd meghívásra Brazíliába ment. Hamarosan a világ nagy városainak elő­kelő szalonjaiban, képtárad­ban álllitották ki fastménye- it. Képei Csók István élet­szemléletének és színvilágá­nak derűjét árasztják. A ma is Sao Pauláiban élő, 83 éves, de jó egészségnek örvendő mester a jövő év tavaszán — meghívásra — hazalátogat, hogy részt ve­gyen jászberényi kiállításá­nak megnyitásán. A Jász Múzeumban várják a továb­bi küldeményeket, hiszen ez részét képezi a majdani Jász Képtárnak, ahol Hamza De­zső Ákos festményei Vágó Pál, Ilosvai Varga István, Geese Árpád, Sáros András, Béniké László, Makay Jó­zsef, Vuics István, Sáros András Miklósi és más, jeles jászsági művészek mimikái­val együtt maradnak az utókorra. Tiszai Lajos Zsúfolásig megtelt a nagyterem Háromnegyed százada nyi­totta meg kapuit Szolnokon a Városi Társulati Felsőke­reskedelmi Iskola, amely az eltelt évtizedek alatt gyak­ran változtatott nevet, a je­lenlegi jogutódja a Vásárhe­lyi Pál Közgazdasági Posta­forgalmi Szakközépiskola. Az 1911-ben alakult intézmény életrehívói megteremtették az adminisztrációs ügyinté­zők képzését Szolnokon. A hetvenötödik évforduló alkalmából a szakközépisko­la vezetősége ünnepségre hívta meg az iskola egykori tanárait és diákjait. A ren­dezvénysorozat tegnap az intézményben kezdődött, ahol kiállítás nyílt a jubi­láns régi és mai életéről. Ugyanott nyílt bemutató két hajdani „közgázos” diák, Mé­ri István régész és Vildsch jFtarenc amatőr festőművész munkásságából. Ezután a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központban gyülekez­tek az öregdiákok, a nyug­díjas pedagógusok, a mai di­ákók és az aktív tanárok. A nagyterem zsúfolásig megtelt nézőterén pillanatnyi meghatott csönd után kitörő taps köszöntötte a belépő Kemény Lászlót, aki életé­nek eddig élteit kilencvenegy évéből negyvenet az iskolá­ban töltött tanárként, közben húsz esztendőt igazgatóként. A nevéhez fűződik például az iskola jelenlegi otthoná­nak megépítése is. Az ünnepség elnökségében helyet foglaltak a megye és a város párt- állami és tár- jsadialmi szerveinek vezetői, köztük Mohácsi Ottó, a me­gyei tanács elnöke, Simon József, a megyei .pártbizott­ság titkára, Varga Sáindomé, a városi pártbizottság első titkára, Bálint Ferenc, a vá­ros tanácselnökei Fenyvesi József, az SZMT vezető tit­kára és Sándor László, a HNF megyei bizottságának titkára. A résztvevők közösen el­énekelték a Himnuszt, majd meghallgatták Törőcsik Györgyi negyedikes tanulót, aki elmondta Vörösmarty Vásárhelyi Pál sírkövére cí­Romány Pál az öregdiákok nevében beszélt mű költeményét. Ezután Zsi- dad Emii igazgató köszöntöt­te a vendégeiket, majd Simon József megnyitotta a jubile­umi ünnepséget. Kiemelte, hogy az iskola egykori tanu­lói közül sokan gazdagítják az országot és a megyét kü­lönböző hivatások betöltésé­vel, tudásük hasznosításával, néhányon pedig külföldön öregbítik hazánk jóhírót. Fenyvesi József az iskola történetéről szólva elmond­ta, hogy azért van szükség a hasonló megemlékezésekre, mert a mában is fel keli is­mernünk a múlt értékelt. Az iskola neve és tanterve a hetvenöt év alatt gyakran változott és átélt kritikus időszakokat is. Hiszen a má­sodik világháborút követően nem volt otthon uk a keres- kedelmi középiskola diákjai­nak és amíg az épületüket kigyógyították a háborús se­bekből. jópór helyen „ven­dégeskedtek”. Ma a Közgaz­dasági Szakközépiskola fia­tal tantestülete ideális kö­rülmények között gazdagít­hatja a hagyományokat. Az öregdiákok nevében Romány Pál, a Bács-Kiskun Megyei Pártbizottság első titkára köszöntötte az alma mátert. Hangsúlyozta, hogy tiszteletre méltó az a város, amely hetvenöt esztendeje az iskolát megalapította és azóta is őrzi, bővíti szép ha­gyományait. Királysírkutatások Székesfehérvárott A székesfehérvári rom­kertben 1984-ben kibontoták az ott eltemetett királyok és hozzátartozóik, továbbá ná­dorok és egyházi személyisé­gek földi maradványait őrző sírkamrákat. Ezekből előke­rült csontok kutatásával megbízott tudományos mun­kaközösség már befejezte a vázcsontok szétválogatását, végzett az előzetes rendezés­sel, a töredékes koponyák ragasztásával és mintegy 35—40 csontváz részleges anatómiai rekonstrukciójá­val. A további munkálatok még várhatóan két évet vesznek igénybe, a csontokat a kö­vetkezőkben antropológiai, genetikai, toxikológiai és ké­miai vizsgálatoknak is alá­vetik, azzal a céllal, hogy tu­dományosan megalapozott dokumentumok készíthesse­nek a Székesfehérvárott el­temetett királyokról, s hoz­zátartozóikról. A kutatásba számos tudományos intéz­mény szakemberei bekapcso­lódtak, illetve bekapcsolód­nak. Részt vállalt a vizsgála­tokból egyebek között az MTA debreceni Atommagku­tató Intézete, a szegedi Or­vostudományi Egyetem és Szájsebészeti Klinikája, a BM Bűnügyi Intézetének szerológiai laboratóriuma és az ORFI is. Az ünnepség kitüntetések átadásával folytatódott: Mo­hácsi Ottó megyei tanácsel­nök kiemelkedő oktató-neve­lő munkájáért a művelődési m|in)iszber Kiváló Munkáért kitüntetését adta át a jubilá­ló szakközépiskola pedagógu­sai közül Baranyi György, Dienes Erzsébet és Ferdi- nánd Árpádné vezető taná­roknak és Molnár Sándomé igazgatóhelyettesnek. Megható pilllanato'k követ­keztek: az iskola zászlójára emlékszalagiokat kötötték az egykori diákék és a megye több középiskolájának kép­viselői. A délelőtti ünnepség műsorral zárult. Délután megalakult az öregdiákok Baráti Köre, majd vidám műsor és bál fejezte be a tegnapi progra­mot. Ma érettségi találkozóik­kal és városnéző sétával ér véget a kétnapos jubileumi rendezvénysorozat.- bj - Fotó: —tz— Hazahozták Hamza Dezső Ákos festőművész olaszországi kiállításának kópéit A Jász Múzeumba megér­kezett Haimza Dezső Ákos festőművész ajándékának el­ső szállítmánya. A negyven képből állló 'gyűjtemény a művész legutóbbi torinói és római kiállításának képanya­gát tartalmazza. Az előzmények: tavaly nyáron a jászberényi városi tanács elnöke levelet kapott Brazíliából, Sao Paul óból. A feladó az idős festőművész. Az érdekeltek beleegyezésé­vel idézünk a levélből: „...munkásságom végső értel­mét jelentené ha annak minden eredménye a forrás­hoz, az eredethez kerülne vissza. Eleimtől, Apámtól, Nagyapámtól én a Jászföld mélységes sízeretetét kap­tam indító és alapotképzö ösztönzésül. Nagyapám Ham­za Pál katolikus néptanító volt. Okitatása nyomán már gyermekként átéreztem, hogy az ő lelki és értelmi viliágá­ban életének célját a nép tanítása jelentette. Egyenes leszármazottjaival, fiaival és unokáival tizenegy pedagó­gust számlált a családja. Ajtóim emlékére művészeti életem eredményét ajánlom fel Jászberény városa és a Jászság javára. Ez gyakorla­tilag az elmúlt években Pá­rizsiban, Münchenben és To­rinóban rendezett ki állítása ­Ipiranga (1980) im anyagát jeleníti, a Sao Paulóban még nálam lévő képekkel együtt mintegy 200 munkámat”... Az értékes ajándékot Jász­berény köszönettel elfogad­ta. Hamza Dezső Ákos a Kép­zőművészeti Akadémián Csók István tanítványa volt, de neve itthon mégis elsősor­ban filmrendezőként ismert, ö rendezte a Gyurkovics fi­úk (1940), a Külvárosi őr- szoba (1942) a A láp virága (1942) az Egy szoknya, egy nadrág és más filmeket. A magyar antifasiszta el­lenállás történetébe is beír­ta nevét: 1944. október 15-én a börtönből szabadult Baj- csy-Zsdlinszky Endrét a IFeszty utcai lakásán bújtat­ta, előkészítette Biajcsy-Zsd- linszky találkozását Tombor Jenővel, majd Kiss Jánossal. Szoros barátság fűzte Somo­gyi Miklóshoz, az Építők Szakszervezete titkárához; Rajk Lászlóval, Faust Imré­vel, Sándor Pállal konspirá- ciós kapcsolata volt. Ha úgy tetszik Hamza De­zső Ákos a magyar televízi­ózás egyik úttörője, hiszen Ortutay Gyula, a Magyar Központi Híradó RT elnöke 1946 augusztus 7-én bízta meg a Magyar Rádió televí­ziós osztályának megszerve­zésével. De élete sora más­képpen alakult: a megbízás után néhány évvel később CÍMZETT: A JÁSZ MÚZEUM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents