Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-20 / 222. szám

1986. SZEPTEMBER 20­SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A közelmúltban befejeződött a karcagi nyomdaüzem bővítése. A több mint egymillió fo­rintos beruházás során kéziszedő termet épít ettek, valamint az ügyfélforgalom bonyolítá­sára alakítottak ki új helyiségeket Egy szakma „feljövőben” Gyógyítás, megelőzés, szűrés Egyre több feladatot látnak el az üzemorvosok Évekkel ezelőtt az üzem­orvosok nem dicsekedhettek azzal, hogy sokra tartják őket a szakmában. A tájékozatla­nok vagy a konzervatív né­zetekhez ragaszkodók mind a mai napig nem ismerik el igazán e tevékenységet. Pedig nagyon sokat válto­zott a helyzet az utóbbi idő­ben. Nemcsak az üzemorvosi hálózat fejlődött, és a válla­latoknál dolgozó doktorok száma növekedett, de egyre több olyan feladatot kapnak, amelynek nagyon fontos sze­repük van a dolgozók egész­ségének védelmében. Ezt bizonyítja az utóbbi tíz évben történt fejlődés Szol­nok megyében is. Míg 1976- ban egy napra száznegyven­egy engedélyezett üzemorvo­si óraszám esett, 1985-ben két­száznegyvenkettő. Tíz évvel ezelőtt kilenc fő foglalkozású üzemorvossal számoltak, ta­valy már huszoneggyel. Az üzemi körzetek száma 1976- ban öt volt, 1985-ben har­mincnyolc. Tíz érvvel ezelőtt hetvenkét üzem mondhatta, hogy üzemegészségügyi szol­gálata van, tavaly százhar­minchat. Azoknak a rende­léseknek a száma, ahol rész­foglalkozású üzemorvos dol­gozik, tíz év alatt ötvenről ötvenkettőre emelkedett. (Je­lenleg két fő állás betöltet­len.) Az üzemorvosok és asszisz­tensek rendelőben biztosít­ják az alapellátást. Néhány nagyüzemben a legszüksége­sebb szakorvosi ellátáshoz is adottak a feltételek. Az üzemorvosok és assziszten­sek folyamatos továbbképzé­sen vesznek részt. Megyénk­ben hét üzemorvos rendelke­zik szakorvosi képesítéssel, az asszisztensek mintegy het­ven százaléka végzett szako­sító tanfolyamot. Javultak a munka feltételei is, egyre szebb, korszerűbb, jobban felszerelt rendelőkben dol­goznak. Jelenleg majdnem minden cégnél tudják biztosítani az üzemorvosi ellátást, ahol er­re szükség van. (Ott, ahol a dolgozók létszáma eléri a háromszázat, vagy ahol külö­nösen veszélyes munkakö­rökben foglalkoztatnak em­bereket.) A mezőgazdasági üzemek ellátásán kellene még javítani. Tíz éve működik a megye- székhelyen a megyei üzem­egészségügyi szakrendelés, amelyet főállású, szakkép­zett főorvos vezet. Itt tör­ténik a kis létszámú szol­noki üzemek dolgozóinak előzetes és időszakos alkal­massági vizsgálata. A megyei szakrendelésen konzultációt biztosítanak az üzemorvosi hálózat dolgozóinak. Minden jelentősebb egész­ségügyi intézménnyel ren­delkező városban van he­lyi üzemegészségügyi szak­rendelés — napi tizenhét órában. Az óraszám, va­lamint a személyi és tárgyi feltételek kevésnek bizo­nyulnak, fejlesztésre szorul­nak. Jó a kapcsolat a megyei Köjál, a helyi közegészség­ügyi-járványügyi szolgálatok és az üzemorvosok között. A közegészségügyi szolgálatok munkatársai szakmai taná­csokkal, helyszíni ellenőrzé­sekkel, műszeres mérővizsgá­latokkal segítik az üzemor­vosok tevékenységét, járul­nak hozzá a foglalkozási be­tegségek megelőzéséhez. Az üzemegészségügyi szol­gálatok feladata összetett: gyógyító-megelőző, munka­egészségügyi, közegészség­ügyi-járványügyi, egészség- nevelési, elsősegélynyújtási, üzemhigiénés és rehabilitá­ciós. Biztosítaniuk kell, hogy azok a dolgozók, akiknek nem kötelező az időszakos alkalmassági vizsgálat, két­évenként részt vegyenek egészségügyi szűrésen. (Első­sorban adminisztratív mun­kakörben dolgozókat érint.) Fontos és sok nehézséggel járó feladat a rehabilitáció is. Mi legyen a csökkent munkaképességű vagy a más munkakörbe javasolt embe­rekkel? A megoldást az üzemorvosok, a vállalatok ve­zetői és rehabilitációs bizott­ságai együtt keresik. — Pé — Munkában a tiszaazőiősi úttörők. Gyakorló földjükön az idén héj nélküli tökmagot termeltek. Az értékesítéséből származó pénzt úttörőcsapatuk használja fel. Az érté­kes terményből többféle gyógyszerkivonat készül Fotó: T. K. L. Tiszta (gyógy-)vizet a medencékbe Hiába kincs-ha pénz nincs Időnként a megyei közvéleményben is „feltör” be­szédtémaként a gyógyvíz. Csodákról regélnek, mesés kin­csekről, amelyek cseppfolyós halmazállapotban várnak sorsukra a föld mélyében. E kérdés egyik legjobb ismerő­jét, dr. Szabó Mihály reumatológus főorvost kértem meg föld alatti idegenvezetésre. Alapos ismerete onnan is származik, hogy üzemorvosként gyógyít a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalatnál. Termálvíz vagy gyógyvíz? — Megyénk a környező tájegységeknél jóval kedve­zőbb helyzetben van — kez­di a főorvos úr az „elméleti mélyfúrást”. — Itt a Tisza- mentén a geotermikus grá- diens 17 méter. Ennyit kell haladni a föld mélyében, hogy egy Celsius-fokot emel­kedjék a hőmérséklet, más­hol ez 30 méter körül van. A megye több mint 30 termál­fürdője a felső Pannon-ré­tegből kapja a vizét. Úgy 1010—1020 méter mélységben éri el a fúró ezt a réteget. Kivétel Cserkeszőlő: ott a németek a két világháború között olajat keresve 2018 méterre fúrtak, amikor fel­tört a hévíz. Természetesen ennek a víznek más az össze­tétele is: amíg a felső Pan­non-rétegből érkező víz lite­renként 2000—3000 mili- gramm ásványi eredetű anyagot tartalmaz, addig a cserkei ennek négy-ötszörö­sét hordozná. — Miért a feltételes mód? — A csövek utolsó szaka­szában ez a nagytöménységű víz kicsapja a hordalékát. Ügy 60 méter mélyen időn­ként dugulás keletkezik, amit a fürdő dolgozói fúrással megszüntetnek. Csakhogy a lerakódás lepotyog a mély­be, ott dugulást is okoz, rá­A fürdők zömét a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat üzemelteti, de taná­csok, tanácsi vállalatok, költségvetési üzemek, sőt vállalatok is vannak a gaz­dák között. Az első számú gesztor a megye vízellátásá­val, szennyvíz-elvezetésével, tisztításával foglalkozik első­sorban, így a fürdők gondja kissé háttérbe szorult. Külö­nösképp úgy, hogy a stran­dok és tisztasági fürdők rá­fizetésesek. Amint Kovács Géza, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese elmondta, a jegyek árát a duplájára kellene emelni ahhoz, hogy veszteség nélkül tudják pro­dukálni a jelenlegi színvona­lat. Ám a mai árak miatt is zúgolódnak a vendégek. Mészáros János, a megyei tanács építési és vízügyi osz­tályának vezetője már meg­próbált tenni valamit e cso­dálatos, ám kihasználatlan lehetőség érdekében. Sokra nem ment: amint elmondta, szinte hobbiból szervezte Berekfürdőn a társadalmi összefogást, de a dolog meg­maradt a jószándék szintjén. A vállalatok, gyárak, in­tézmények persze megpró­bálják a saját pénzükből pó­tolni a hiányt. A martfűiek, adásul a cső a Pannon-réteg magasságánál kilyukadt, be­folyik a hígabb és kevésbé meleg víz, így a felszínre ju­tó már ezzel hígul. Körülbe­lül 10 millió forintba kerül­ne a kút végleges helyreállí­tása és akkor Cserkeszőlőn ismét 98 fokos vizet nyerné­nek, 14 ezer mili grammos koncentrációval. A későbbiek ismeretében kiderül, hogy erre jelenleg nincs pénz, ám a lehetőségek számbavétele előtt rajzoljuk meg a megye balneológiái térképét. Szolnok megyében az Egészségügyi Minisztéri­um igen szigorú mércéje alapján egyetlen gyógyfürdő van; a megyeszékhelyen, a Tisza Szállóban. Gyógyvíz­nek minősítették Cserkeszőlő és Berekfürdő vizét, ver­senyben van a minősítésért Tiszafüred és Tiszaföldvár. A többi termálvíz gyógyítóha­tását is érdemes lenne elbí­rálni, ám az ezzel járó tortú­rát aligha vállalják fel gaz­dái. Nem lehet szó nélkül el­menni a Tiszasüly határá­ban bányászott kolopi gyógy- iszap mellett sem, melyet a Fővárosi Fürdő Vállalat ter­mel ki és forgalmaz. Szerény technikai apparátussal, gya­níthatóan nem haszon nél­kül. Kitelepítettek a fürdő terü­letéről úgy másfélszáz fahá­zat, szélesítették az utat, tá- gasították a parkírozót, csi­nosították a portált, de a strukturális gondokon nem tudtak úrrá lenni. Egyébként Berekfürdő akár modellje is lehetne an­nak, hány féle érdeket kel­lene egyeztetni ahhoz, hogy a fürdő ügye előre mozdul­jon. Gazda a parányi „her­cegségben” a Tiszatours, a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat, a Víz- és Csatorna­mű Vállalat, a tanács, az áfész és kicsit valamennyi üzlet és üdülő tulajdonosa. Csodaszámba menne, ha ez a szépszámú birtokos egyetlen dolog érdekében közös véle­ményen lenne. Pedig a gyógyvíz kellene. A szolnoki Tisza Szálló für­dője, amelyik napjainkban éppen zárva is van, egy 30 kilométeres sugarú körön be­lül tudja fogadni a beutalta­kat. Az ízületi betegségben szenvedők számára az egész­ségügy havi 50 beutalót biz­tosít, a valós igény ennek legalább a kétszerese. az olajbányászok, a papír­gyáriak, Jászberényben a hűtőgépgyáriak, a török- szentmiklósiak úgy segítettek magukon ahogy tudtak: sa­ját dolgozóiknak kisebb-na- gyobb kezelőt létesítettek — kevesebb-több pénzért. Mátyásné, Simon Zsuzsan­na a Szolnok Megyei Tanács egészségügyi osztályán meg­erősítette azt, amit addig is tudtam: nagy szükség lenne a gyógyfürdőkre, hiszen mé­regdrága kórházi ágyakat le­hetne felszabadítani velük, csak hát az egészségügyi tár­ca sem tud a szükséges pénz­zel kirukkolni. Olykor rész­sikerekkel is beérnék: öröm­mel vették, amikor a Fővá­rosi Fürdő Vállalat jelentke­zett, hogy a kolopi iszapot kis tételekbe kiszerelve áru­sítja majd a megyében, ám egy év elteltével híre-hamva sincs az iszapnak. A kör lassan be is zárul­hatna, hiszen oda érkeztünk vissza, ahonnan elindultunk. Néhány távoli esély azonban némileg optimistává színezi a képet. A Tiszafüredi Váro­si Tanács például — a vá­rossá nyilvánulás urbanizá­ciós lendületéből adódóan — a termálfürdőjét minden kü­lönösebb teketória nélkül, valóságos kis nappali szana­tóriummá fejlesztette. A kar­cagi kórház volt ebben se­gítségére és éppen ottjártam- kor tárgyalt Rente Ferenc ta­nácselnök a szomszéd me­gyék „mamut cégeivel” —• így a Gagarin Hőerőmű ve­zetőivel — arról, hogy a há­rom megye határán lévő vá­ros nekibuzdulását szívesen segítik. Amennyiben tehát a folyamatban lévő gyógyvízzé nyilvánítás megtörténik, Fü­rednek jó esélye — és pénze is, igaz közadakozásból — lesz arra, hogy akár a gyógy­fürdői rangot is megpályáz­za.. Tiszaföldváron dr. Király Ferenc, országgyűlési képvi­selő lelkes támogatója an­nak, hogy községében szab­vány strand kedvező vizsgá­lati eredmények után akár a gyógyítást is szolgálja majd. De a távoli horizonton ott van még egy tiszaligeti be­ruházás esélye is, egyszóval elképzelhető, hogy a jövőben jobban kamatozik majd a megye föld alatti vagyona. Ki vigye a zászlót? Néhány dolgot azonban mindenképp végig kell gon­dolni. Először is legyen az ügynek egy zászlóvivője, aki összegyűjti, számbaveszi, majd koordinálja a felaján­lott segítőszándékot. Hogy van pénz a gyógyulásra — gyógyításira, ezt a gyárak ön­álló akciói mutatják Martfű­től Jászberényig. Az illetéke­sekkel való beszélgetések so­rán kiderült, hogy nincs egy­séges álláspont, akarat ab­ban a kérdésben sem, hogy egyetlen fürdőt fejlessze­nek-e országos hírűvé, avagy decentralizálják a lehetősé­geket és mindegyik egész­ségügyi körzet rendelkezzen reumatológiai gyógyhellyel? Kincs fölött járunk, kelünk nap mint nap. Szerencsére megszerzése az ember szá­mára állandó, nyugtalanító kísértést jelent. Palágyi Béla Kik a gazdák? Segíts magadon '90-ig hárommilliárd Sikeres kötvónyakció a postán A Magyar Postán összesí­tették az eddig meghirdetett telefonkötvények jegyzésével kapcsolatos tapasztalatokat. Elmondták, hogy az első, az 1983-ban indított szegedi kötvényakció várakozáson felüli sikerrel járt. Az erede­tileg meghirdetett 310 millió forint helyett összesen 360 millió forint értékben je­gyeztek kötvényt a szegedi­ek, illetve a környékbeliek. A határidőig megközelítően 470 millió forintot fizettek be a kötvényjegyzők. Ebben a tervidőszakban tovább folytatják a kötvény- kibocsátásokkal támogatott telefonfejlesztést. Elsősorban azokon a településeken — így például Kaposváron, Szolnokon, Szombathelyen és a főváros egyes területein — vállalkoznak erre, ahol meg lehet teremteni a műszaki feltételeket ahhoz, hogy 1990-ig felszerelhessék az ígért telefonokat. A fegyveres testületek fiataljainak Országos találkozó Első alkalommal rendezik meg a fegyveres testületek­ben szolgálatot teljesítő fia­talok országos találkozóját, amelynek szeptember 27—29. között Székesfehérvár ad otthont. Az ifjúsági szövet­ség, a háromnapos esemény- sorozat szervezője fórumot kíván teremteni a fegyveres erőknél és testületeknél, il­letve a rendészeti szerveknél szolgálatot teljesítő fiatalok­nak egymás szakmai és moz­galmi munkájának jobb megismerésére.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents