Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-18 / 220. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. SZEPTEMBER 18. IA tudomány világa I Bolygónk höháztartása Ózon a légkörben Régóta ismert, hogy a lég­körnek 15—50 km-es magas­ságban elhelyezkedő rétegei ózont tartalmaznak. Ezt az ózonban gazdag réteget ozo- noszférának nevezik. Az ózon az oxigén háromatomos mó­dosulata, s rendes körülmé­nyek között nem fordul elő, mert bomlékony. A légköri oxigéngáz javarésze a két oxigénatom összekapcsoló­dásával létrejött oxigénmo­lekulákból áll. Az ózon úgy Az ózonrétegnek a földi élet és az éghajlat szempont­jából kétféle szerepe van: kiszűri a Nap ibolyántúli su­gárzásának azt a rövidebb hullámhosszú — nagyobb energiájú — részét, amely roncsolóan hathat az élő szervezetek sejtjeire, s visz- szaveri a Föld felszínéről ki­sugárzott hő nagy részét, te­hát ezzel fontos szerepe van bolygónk hőháztartásában. Az ózonrétegben bekövetke­ző változások feltehetőleg közvetlenül befolyásolnák a földi élet és az éghajat sor­sát. A fluor-klór-metánok a legegyszerűbb szénhidrogé­nek, a metánnak olyan szár­mazékai, amelyekben a hid­rogénatomokat fluor- és klóratomok helyettesítik. A difluór-diklór-metánt, keres­kedelmi nevén a Freon—12-t jó ötven évvel ezelőtt a hű­tőgépekhez kezdték gyárta­ni az amerikai Du Pont cég­nél. Forráspontja mínusz 20 C-fok, ezért hűtőfolyadéknak kiválóan alkalmas, ráadásul nem gyúlékony, nem mérge­ző, nem bomlékony, s a fém­felületeket sem támadja meg. A második világháború óta tömegesen gyártott kézi tűz­oltókészülékek hajtógázául Ennek a levegőbe került roppant mennyiségű freon- nak a sorsán gondolkodott el 1974-ben a kaliforniai egye­tem két kutatója. Abból in­dultak ki, hogy a freonok valóban teljesen közömbö­sek, vízben nem oldódnak és semmiféle olyan biológiai és vegyi folyamatról nem tu­dunk, amelyben lebomlaná- nak, legalábbis a légkör al­só részében. Így idővel fel­jutnak az ozonszférába, s ott a Nap rövidebb hullám- hoszsú ultraibolya sugárzá­sának hatására viszonylag gyorsan elbomlanak, ami azt jelenti, hogy egy klóratom kiszakad a molekulából. Egyetlen szabad klóratom vi­szont rövid idő alatt sok ezer ózonmolekulát bonthat fel. Ha a freon bizonyos ha­keletkezik, hogy a napfény rövidebb hullámhosszú ult­raibolya sugárzásának hatá­sára az oxigénmolekulák egy része oxigénatomokra hasad, majd az oxigénatomok újabb oxigénmolekulákkal ütközve ózonná alakulnak. A na­gyobb hullámhosszú ultra­ibolya sugárzás hatására el­lenkező irányú folyamat is végbemegy: az ózonmoleku­lák oxigénatomakra és mo­lekulákra bomlanak. szintén tömegesen alkalmaz­ták. A freonnak és rokon ve- gyületeinek felhasználásában az idézett elő gyökeres válto­zást, hogy 1974-ben sikerült kidolgozni az olcsó, bizton­ságos kisnyomás'ú szelepek tömeges gyártásának techno­lógiáját, s ezzel lehetővé vált, hogy az aeroszolos cso­magolástechnikát tömegesen elterjesszék. A legjobb virő- gáznak a Freon—11 és a Freon—12 keveréke bizo­nyult, mert az ezzel töltött 150—200 kilopascal nyomású palackokban a nyomás még akkor sem emelkedik veszé­lyesen, ha a palack például a tűző napon 40—50 fokra me­legedik fel. Az aeroszolos csomagolást először hajlakk­hoz használták olyan siker­rel, hogy hamarosan a leg­népszerűbb csomagolási for­mává vált nemcsak a koz­metikai cikkeknél, hanem a háztartásokban használt tisztítószereknél, festékeknél és rovarirtó vagy fertőtlení­tőszerek körében is. Ez az­zal járt, hogy csak az Egye­sült Államokban egy év alatt három milliárd szórópalac­kot adtak el. Ennyi palacból félmillió tonnánál több fre­on kerül a levegőbe. tárértéket átlépve feldúsul az ózonszfér ában, ez azzal a következménnyel járhat, hogy az ózon lebomlásának sebessége jóval meghaladja a természetes mértéket, vagyis az ózon mennyisége attól kezdve állandóan csök­ken. Ezeket a feltevéseket, de főként a belőlük levont mennyiségi következtetése­ket már akkor is sok szakem­ber vitatta. A széles körű vizsgálatok repülőgépeken, léggömbökön, rakétákon és mesterséges holdakon elhe­lyezett ultraibolya-spektro­fotométerek és más műsze­rek segítségével 1976 táján indultak meg. A riadalom azonban akkora volt, hogy az Egyesült Államokban 1977- ben betiltották a freonok szórópalackokban való hasz­nálatát. Az USA Tudomá­nyos Akadémiája először 1979-ben foglalt állást: az akkor rendelkezésre álló mé­rési és kísérleti adatok alap­ján úgy számították, hogy amennyiben a légkörbe jutó fluor-klór-metánok mennyi­sége az 1977. évi szinten ma­rad, a légkör ózontartalma évi 18,6 százalékkal fog csökkenni. Három esztendő­vel későbbi jelentések a csök­kenés ütemét már csak évi 5—9 százalékosra becsülték, a legújabb, 1984-ben közzé­tett jelentés szerint pedig ez az érték évi 2—4 százalékos lesz. Mindezek hatására a freonok ipari gyártása, amely 1975 és 1980 között világszer­te csökkent, ismét növekedni kezdett. A jövő kérdései Ezek után két kérdés vető­dik fel. Az első az: hogyan lehetséges, hogy az előrejel­zések néhány év alatt ennyi­re kedvezően változtak? A második, ebből következő kérdés: vajon az ezek után is várható kedvezőtlen követ­kezmények valóban cseké­lyek lesznek-e? Az első kérdésre könnyű felelni: a becsült értékek csökkenése abból adódik, hogy az elmúlt években sike­rült számos, a légkörben végbemenő fotokémiai reak­ció sebességét pontosabban meghatározni. A második kérdésre egyelőre nincs vá­lasz. Ha a légkör egészének ózontöménysége többé-ke- vésbé állandó maradna is, az nem jelentene tökéletes vál­tozatlanságot. Az ózont el­bontó reakciók ugyanis főleg a sztratoszférában mennek végbe, az ózon képződésével járók pedig inkább a tro­poszféra alsó részében. A végeredmény az, hogy az ózon aránya 40 km-es ma­gasságban akár 20 százalék­kal is csökkenhet, 10 km-es magasságban viszont több mint 21 százalékkal is nőhet. Az amerikai akadémiai je­lentést összeállító tudósok szerint ez növeli az ózon tö­ménységét, legalábbis a lég­kör alsó részében, ami fenye­getheti a levegő minőségét a Föld felszínén. Máris vannak feltevések, amelyek szerint az erdők pusztulásáért nem kizárólag a savas esők a fe­lelősek, hanem abban az ózonnal kapcsolatos fotoké­miai folyamatoknak is sze­repük van. Az ózonrétegnek ez a „hullámzása” befolyá­solhatja a légköri áramlási folyamatokat, kihathat az időjárásra, az éghajlatra és Földünk hőháztartására. M. I. Az ózonréteg szerepe A freon hatása az ózonra íz Iprftógépgyár felvételre keres minősített és minősí­téssel nem rendelkező hegesztőket jászberé­nyi munka­helyre. áS? Jelentkezni lehet sze­mélyesen vagy írás­ban a vál­lalat üzem- gazdasági osztályán. Cint: Aprítógépgyár, 5101 Jászberény, Sportpálya út 1. (9666) Akkumulátor-töltés az úttest alól Az egyesült államokbelii Santa Barbarában valószínű­leg már a közeljövőben út­jára indul az a tíz villany- meghajtású kísérleti busz, amelyeknek az akkumulá­torait az úttestbe beépített elektromágnesekkel töltik fel. Az ener giaf elvé tel az úttest alatt húzódó villany- vezetékből úgynevezett in­duktív csatlakozással megy végbe a következőképpen: a vezetékbe váltakozó áramot juttatnak, amely így válta­kozó elektromágneses teret kelt maga körül. A buszok­ba beépített gyűjtőrendszer (kollektor) egy 4 cm széles légrésen keresztül veszi fel az energiát, s tölti fel vele az akkumulátorait. A ter­vek szerint a buszok egy 7 km-es útszakasz első 3 km-ét a vezetékes úttesten, a fenn­maradó 4 km-t pedig a már feltöltött ■ akkumulátoraikkal teszik majd meg. Lökéshullámok az ember szolgálatában A mindennapi életben gyakran találkozunk lökés­hullámokkal. A villámlást követő mennydörgés, a taps hangja, a karikás ostor csat- tamása vagy a szuperszoni­kus repülőgép által kiváltott hangrobbanás ugyanazon okra, a lökéshullámra, az ebben koncentrált energia hangenergiává történő átala­kulására vezethető vissza. A lökéshullámokkal való fog­lalkozás az elmúlt időiben közvetlen jelentőséget nyert mind a technika különböző területein, mind pedig a tu­dományos életben. A segít­ségével koncentrált hatalmas energiák jól felhasználhatók a rakétatechnikában és a ter­monukleáris reakciók meg­indításánál egyaránt, de köz­vetlen tudományos jelentő­ségük is van, például a nagy pontosságú spektroszkópiás vizsgálatokban. Felhasználá­sukkal több millió fokos hő­mérséklet állítható élő. A lökéshullámok létrejöt­tét úgy tudjuk szemlélete­sen elképzelni, hogy egy vi­szonylag nagy sebességgel haladó autósort idézünk ma­gunk elé,, amelyben a gép­kocsik meghatározott és azo­nos távolságban, egyforma sebességgel haladnak egy­más után. Ha a sor elején haladó jármű vezetője vala­mi miatt hirtelen megállni kényszerül, az utána követ­kező gépkocsi vezetője csak bizonyos késéssel tudja kö­vetni őt a fékezésben. Ha­sonlóképpen késedelmesen fékez a harmadik kocsi, és a késedelem a hátrább lévő kocsiknál fokozódik. Lesz egy olyan kocsi, amely már nem tud időben megállni, ezért belerohan az előtte le­vőbe. Könnyű belátni, hogy minden ezt követő kocsi be­le fog rohanni az őt megelő­zőbe, s a kocsik összefutnak. A sorban haladó kocsik hul­lámszerűen torlódnak össze és halmozódnak fel egy frontban, amelynek helyzetét az első összeütközés helye határozza meg. A sorozatos összeütközések során a ko­csik mozgási energiája a tor- lósási front mentén kon­centrálódva alákul át: hő­energia, hanigenergia és egyéb energiák jöhetnek lét­re. Hasonló jelenség játszó­dik le a tenger hullámzásá­nál, a villámlásnál vagy a hangsebességet átlépő repü­lőgépeknél. A lökéshullámok szerepet kaptak a laboratóriumi alap­kutatásokban csakúgy, mint az alkalmazott kutatásban. Sok hasznos adatot szolgál­tatnak azok a kísérletek pél­dául, amelyek lehetővé te­szik az egyes gázok, gőzök gerjesztett atomjainak vizs­gálatát, élettartamuk megha­tározását. Ily módon egyes asztrofizikai kísérleteket föl­di viszonyok között is el le­het végezni, köztük olyano­kat, amelyeket eddig csak megfigyelhettünk. A technikában érdekes te­rület a fémek robbantásos álakítása, amelynél szintén a lökéshullámok játsszák a főszerepet. Képünkön rob­bantásos fémátalakítás után kiemelik a vízből a kezelt tárgyat, a víz a lökéshullám médiumának a szerepét töl­ti be. Kihalt óriásmadár Körülbelül nyolc méter le­hetett a szárnyfesztávolsága annak a kihalt óriásmadár­nak, amelynek csontmarad­ványait nemrégiben találták meg argentin tudósók Bue­nos Airestől nyugatra. A becslések szerint a megkö­vült csontok 5—6 millió éve­sek. Az órdásmadár festhosz- sza — a csőrtől a faroktól­A gőzhajózás kezdeti ide­jében a fejlődés nagy aka­dálya volt, hogy a gőzgép­pel a hajó középen elhelye­zett lapátkerekeit hajtották, meg. A tengeri hajózásban a magas hullámok a lapátke­rekes hajót erősen próbára tették: csak bukdácsolt a hullámok hátán, hol egyik, hol másik kereke emelkedett a víz fölé. Ez az „üres fo­gás” persze csökkentette a hajó sebességét és rongálta a gépezetét. A haditengeré­szetben 'alkalmazott lapát- kerekes gőzhajóknak továb­bá az is nagy hátrányuk volt, hogy a nagy lapátkereket az ellenség könnyen megrongál­hatta. Ezeken a hajókon segített a hajócsavar (propeller) fel­lakig — három méter, test- magassága pedig két méter lehetett. Valószínűleg csak Siklórepüléssel repült, s nem szárnycsapásokkal. Az eddig ismert legnagyobb madár szárnyfesztávolsága 4,8 m volt. A ko.idorkeselyűnék, a legnagyobb élő madárnak három méter a szárnyfesztá- voüsága. találása. Ez ugyanis mélyen a víz alá került elhelyezés­re. tehát védett helyen és mintegy „becsavarodd k” a vízbe, forgó csavar szárnyai mozgatják a hajót. Elég ré­gi találmány, eredetét ponto­san nem ismerjük s feltalá­lójának a cseh-osztrák szár­mazású Joseph Resselt, Ausztria állami erdőgazdasá­gának igazgatóját tartjuk. Találmányát 160 évvel ez­előtt 1826-ban az osztrák „Civetta” gőzhajóra szerel­ték fél és próbálták ki. Ek­kor azonban egy gőz elveze­tő cső a hajón eltörött és ezért az osztrák—magyar hatóságok minden további kísérletezést beszüntettek. K. A. I vándorló vese A vesén egyre gyakrabban végeznek olyan beavatkozásit, amelyben — műtét nélkül — a bőrön át vezetnék be tűi vagy műszert a vesébe. Eh­hez az eljáráshoz ponitosar tudni kell, hogy a vese ép­pen hol „tartózkodik”. Rég­óta ismert ugyanis, hogy e vesék változtatják helyüket de ennek mikéntjét és mér­tékét még nem vizsgáltál módszeresen. Az Arizona Egyetem kuta­tói számítógépes tomográfia röntgeneztek betegeket, has­ra,, hátra és mindkét olda­lukra fektetve őket. Az ígj kapott képeket összevetettél egymással és bebizonyoso doitt, hogy a vesék nemcsal elölről hátrafelé, hanem i fej és a láb irányába is el­mozdulnak. A legnagyóbl elmozdulás, amit a kutatói mértek, 10 cm-es volt,, s legtöbb elmozdulás azonhai ennél jóval kisebb. A ves< megcélozandó pontja, a be­avatkozás helye egyébkén más módon — ultrahangé: vizsgálattal és egyideji röntgeneziéssel — is megálla­pítható. Illatcsapda Brit kutatók fölfedezték hogy a rovarokat vonzó ne mi feromonok és táplálékai illata táguló csigavonalba] terjed. A rovar a szűküli csigavonal egyik szélétől ; másik felé mozogva a szű külő csigavonal középponti irányában találja meg a illat forrását. Olyan illái csapdát készítettek tehát i rovarkártevők ellen, amel éppen ilyen csiga vonalaikba bocsátja ki a csalogató illái anyagot, ^s ezzel minden ed digi illatcsapdánál hatásé Babban vonzza a rovart. J csapdában azután ragadó felület ejti foglyul a kár tevőt. Az új berendezést tö­megesen már szabadföldöl is kipróbálták az almarno- ilyok, a gyümölcslégy és as oűlvallégy ellen. Ressel hajócsavarja a bécsi Technisches Museumban 1 Technikatörténeti érdekességek 1 A hajócsavar ■

Next

/
Thumbnails
Contents