Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-18 / 220. szám
1986. SZEPTEMBER 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nevelőmunka szünidőben Nyári táborokról, napközikről mégegyszer Az iskolával szemben támasztott követelmények egyik legfontosabb eleme, hogy az eddigieknél is érzékenyebben kell reagálnia a társadalmi fejlődésben rejlő változásokra. A család szerepének módosulásai például azzal a következménnyel jártak, hogy megnövekedtek az iskola szolgáltató tevékenysége iránti igények. Ezért alapvető, hogy a szociális és pedagógiai szolgáltatások — mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt — javuljanak a tanév folyamán és a nyári szünetben is. A közelmúltban zárták be kapuikat a nyári úttörő- és napközis táborok, ahol Szolnok város és vonzáskörzete mintegy 18 ezer 500 általános iskolása közül csaknem 5 ezer 700-an találtak gazdag szünidei programra. Az iskolákban és a város művelődésének irányításában is értékeltük a nyári foglalkoztatást. Elsődlegesen azt vizsgáltuk meg, hogy megfelelőnek bizonyult-e előkészítő munkánk, amelyet a városi és vonzáskörzeti igazgatói munkaközösség, az úttörőelnökség, és az iskolán kívüli nevelési partnerek segítségével kezdtünk meg még áprilisban. Elemeztük a táborok és a napközik pedagógiai programját, hogy tartalmas pihenést, képességeiknek, egyéni hajlamaiknak megfelelő tevékenységi formákat nyújtottak-e a tanulók szabadidejének eltöltéséhez. Ügy véljük, a mérleg kedvező. Az iskolák a városi tanács művelődési osztályának segítségével együttműködtek a nyári foglalkoztatás helyének megválasztásában, a személyi feltételek biztosításában és a pedagógiai programok kidolgozásában. A Tallinn és az Ecseki Üti Általános Iskola, valamint a Tiszaliget nyolc héten keresztül fogadta a táborozó, napközis gyermekeket; a Délibáb Üti Általános Iskola és a Kisegítő Iskola pedig négy héten át szervezett saját tanulói számára speciális kiscsoportos foglalkozásokat. A gazdag programok között érdekes színfolt volt a milléri tehetséggondozó tábor, amelyben két hetet tölthettek a gyerekek. A vonzáskörzetben hét helységben szervezték meg a tanulók nyári napközis foglalkoztatását, hosszabb-rövidebb időre. Az értékelő munkát nagymértékben megkönnyítette, hogy a programok jelentős része a megyei tanács művelődési osztálya által kiírt pályázatra készült, s a bíráló- bizottság döntése alapján anyagi támogatásban részesült közülük a Mátyás király Üti Általános Iskola napközis munkaközössége és a Tószegi Általános Művelődési Központ alkotó csoportja. A programok megvalósításában jelentős segítséget nyújtottak a közművelődési intézmények. A pihentető, szórakoztató tevékenységek keretében eredményesen járultak hozzá a gyermekek személyiségének fejlődéséhez. Az oldott, családias légkörben jól érezték magukat a tanulók, akik zömmel a 6—10 éves korosztályból kerültek ki, s akik között jelentős számban voltak hátrányos helyzetű és veszélyeztetett gyermekek is. A táborban való részvételükhöz ez utóbbiak jelentős anyagi támogatást is kaptak. A napközik és táborok számát jelentősen gazdagították a vállalatok és üzemek; például a cukorgyári napközi, ahol a gyár dolgozóinak gyermekein kívül az Újvárosi és a dr. Csanádi Körúti Általános Iskolából is fogadtak gyerekeket. Tartalmas programot szervezett a Ti- szamenti Vegyiművek, a Jászkun Volán, a Papírgyár, a Ganz-Villamossági Művek, a megyei kórház, valamint a bútorgyár szakszervezeti bizottsága. Az úttörőcsapatok hagyományaik szerint szervezték meg táboraikat, melyekben hazánk legszebb vidékeivel és történelmi emlékhelyeivel ismerkedhettek meg a tanulók. Az úttörőszövetség születésének 40. évfordulóját romantikus, élménygazdag tábori programokkal is megünnepelték. A VII. ötéves tervnek — az iskola oktató-nevelő munka tartalmi fejlesztésére vonatkozó — célkitűzései között jelentős hangsúlyt kapott a nyári foglalkoztatás. Ennek érdekében nagyobb mértékű társadalmi összefogásra, s arra törekszünk, hogy a szervezett, tartalmas nyári táborozással, napközikkel megfelelően segítsük a szülőket abban, hogy gyermekeik aktív pihenéssel töltsék el a szünidőt, s eközben — a tanév nevelőmunkájának folyamatára építve — személyiségük is megfelelően fejlődjék, gazdagodjék. Pataki Mihály a városi tanács művelődési osztályának vezetője I Kelly Failoni kitüntetése Az Elnöki Tanács Nelly Failoni magyar származású oltasz balettművésznek, a magyar zenekultúra és énekművészet hazai fejlesztése és nemzetközi megismertetése érdekében kifejtett munikási- sága elismeréseként a Magyar Népköztársaság Csillag- rendje! kitüntetést adományozta. A kitüntetést Vajda György művelődési miniszterhelyettes tegnap adta át. Kevi öregdiákok találkozója A Túrkelvén érettségizettek Előkészületek a MTESZ küldöttközgyűlésére A Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövetsége szerdán Szentesen rendezte meg a városi intézőbizottsági elnökök és titkárok tanácskozását, amelyen résizt vett Fock Jenő. a MTESZ elnöke is. Tóth János,, a MTESZ főtitkára adott tájékoztatót az október 18- án tartandó XIV. küldöttközgyűlés előkészületeiről, feladatairól, kiemelve a városi szervezetekben folytatott szakmai és társadalmi munka fontosságát. A főtitkár utalt arra, hogy az elmúlt időszak is igazolta; a helyi döntések, nagyszabású tervek meghozatalánál számíthatnak a városi MTESZ- szervezetekben dolgozó szakemberek tudására, hozzáértő tanácsaira. A szövetség a következő öt évre szóló cselekvési programjában még nagyoibb szerepet szán a műszaki, agrár- és természettudományos szakembereknek, mérnököknek. Fejlesztési programok Megjelent a Társadalmi Szemle 8 — 9. száma A Társadalmi Szemle új számában A megújulás kongresszusa címmel jelent meg az a szerkesztőségi beszélgetés, amely az SZKP XXVII. kongresszusának legfontosabb jellemzőit, a jövőre vonatkoztatható iránymutatásait elemzi neves közéleti személyiségek részvételével Nyiitrai Ferencné a központi fejlesztési programokról ad sokoldalú tájékoztatást az olvasóknak. A gazdaságpolitika olyan prioritásaival ismerkedhetünk mag, amelyekről — gazdasági életben játszott szerepükhöz mérten — kevésszer esik szó. Mezőgazdaságunk helyzetéről, a fejlesztés lehetőségeiről szól Kovács Imre írása. Hogyan értékeljük mezőgazdaságunk fejlődését, milyen perspektíváikkal számolhatunk — többek között ezekre a kérdésekre kapunk választ a szerzőtől. Molnárné Venyige Júliának a Nők a változó társadalmi munkamegosztásiban címmel megjelent tanulmánya a női foglalkoztatás gondjait, a nők teljes foglalkoztatásának nem kívánt hatásait, a részmunkaidő bevezetésének lehetőségeit elemzi sokoldalúan). Lendvai Ildikó írása a közösség és a jjaűvészét sajátos kapcsolatát mutatja be. Földes Gábor A láthatatlan jövedelmek adóztatásának gazdasági és jogi összefüggéseiről című tanulmánya az egyik legtöbbet vitatott, sokat érintő, aktuális gazdasági-társadalmi kérdést vizsgálja mélyrehatóan, sok szempontot figyelembe véve. Gyuricza László Pártmun- ka a gazdaságban című írása egy pártmunkás tapasztalatbit, véleményét tolmácsolja az üzemi pártszervezetek gazdaságot segítő munkájáról. A vállalati tanácsok és az igazgatók a témája Pető Márton írásának. Vállalati dokumentumok alapján mutatja be a szerző az új vállalati vezetési formával szemben támasztott követelményeket. elvárásokat, eddigi mimikájuk sajátosságait és a (keletkezett feszültségeket. Az Egy letűnt korszakról sorozatban T. Kiss Tamás az oktatáspolitikát elemzi. Klebelsberg Kunó és Hámon Bálint miniszteri tevékenységének tükrében. Irodalmunk Párizs szemlélete a háború után Kovaiovszky Miklós esszéje szolnoki kiadásban elhatározták, hogy kapcsolatot teremtenek egymással, iskolájukkal, a várossal. Szervezeti keretet hoznak létre, hogy ne szakadjon meg a kapcsolat az iskolai évek befejeztével, az alkotó munka, sőt a nyugdíjas évek időszakaiban sem. A középiskolában régebben végzetteknek a Túnkevei öregdiákok Klubja lehetőséget nyújt megismerkedni a város mai életével, problémáival, az előbbre haladása érdekében szükséges tennivalókkal; alkalmat ad1, hogy ötleteikkel, javasa lataifckal — tehetsíégükhöz és adottságukhoz mért tevékenységűikkel — részt vállalhassanak az iskola, a város jövőjének alakításában. Akik a szervezést vállalták — Takács Mihály, a művelődési ház igazgatója és Szilágyi Károly, a klubvezető- ség tagja — igyekeznék minden érintetthez eljuttatni a meghívót a klub alakuló összejövetelére. Szeptember utolsó péntekjén, 26-án este 6 óraikor a túnkevei művelődési házban (volt Ipartestület) tartja alakuló összejövetelét a Túr- kevei öregdiákok Klubja. Tavaly ünnepelték barátai, tisztelői, olvasói a jeles irodalmár, Kovaiovszky Miklós hetvenötödik születése napját. A méltató cikkek, megemlékezések nagy elismeréssel szóltak a tudós életművéről, munkássága méltatásából azonban kimaradt első, de ma is teljes értékű, időtáOló esszéjének említése. A mulasztást a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár nemes gesztussal, nagy tudatossággal pótolta: megjelentette az 1937-ben kiadott Kovaiovszky esszé-kötet hasonmás kiadását. A tanulmány megjelentetése irodalmi értékén túl is indokolt, hiszen az író a szolnoki városi fiú felsőkereskedelmi iskola tanára volt, s az Irodalmunk Párizs szemlélete a háború után című esszé először Szolnokon, a Varga Könyvkiadónál jelent meg. A „rossz és felejthetetlen szerető”, Párizs az esszében Cs. Szabó László, Márai Sándor, Karácsony Benő, M. Pogány Béla, Hevesi András, Szántó György, Zsolt Béla, Sándor Kálmán, Nagy Endre, Köves Tibor, Ziláhy Lajos és mások munkáinak elemzésében jelenik meg. Sajnos, az esszé egyik gondolati vonulata nagyon ösz- szecseng a Magyar Televízióban néhány nappal ezelőtt látottakkal, h állottakkal: Róbert László francia fiatalokat kérdezett Magyarországról. Hol van, mi a fővárosa? Siralmas volt.., de talán önhittség nélkül mondhatjuk, nem elsősorban ránk nézve. Egyszerű topográfiai kérdés: hol van Budapest. Mindenkinek, aki civilizált ország iskolájában földrajzot is tanult, nyilván ugyanúgy kell tudnia, mint azt, hogy Reyjkjavik hol található a térképen. Kovaiovszky Földes Jolán — szűkebb hazánk szülöttje az Írónő — idézésével kesereg: „Egy magyar fiút francia iskolatársai az első napon csodálkozva faggatnak, hogy miért nem fekete, hiszen Afrikában, ahol a magyarok laknak, csupa négerek vannak”. Több mint kultúrtörténeti érdekesség ez a könyv, hiszen Kovaiovszky már a művek kiválasztásával is értékrendet állít fel. „Legértékesebbek azok a regények, amelyeknek írói nem maradnak a párisi élet felszínén, hanem leszállnak a mélybe, hogy feltárják annak a különös városnak minden problémáját, a maguk őszinte valóságában” — írja. A könyvet haszonnal és gyönyörűséggel olvashatják mindazok, akik kíváncsiak arra, a magyar irodalom jelesei mit értettek Párizs varázsán, milyen volt a szellem Párisa, a gyönyörök városa. .. sorolhatnánk. De Kovaiovszky kénytelen megállapítani : „A Párizs-hangulat amelyet az irodalom a közvéleménybe oltott, még mindig hat, s a képzelet és valóság ellentéte csak csalódást szülhet. Aki Adyék Párizsát, azt a versek rajongó hangulatán át ismert álomvárost keresi, ma — tehát 1937-ben! — alig talál belőle valamit”. — ti — Útkereső könyvtárak Kár Í8 lenne szépíteni a valóságot: az olvasási kedv csökkent, vagy legalábbis stagnál. Ennek okai annyira nyilvánvalóak, hogy fölösleges felsorolni őket: életmódbeli, gazdasági, értékrendi, műveltségi tényezők állnak mögöttük. Tíztizenöt éve a könyvtárak is optimistábbak voltak a könyvtárhasználati kultúra minőségi és mennyiségi növekedését illetően. Most azzal a kérdéssel találják magukat szemben, hogyan is lehetne olvasóikat megtartanak, sőt — minden kedvezőtlen körülmény ellenére — számukat növelniük. A nehéz kérdésre nincs egyetlen válasz. Valójában minden könyvtárnak a maga társadalmi közegéhez igazodva, közvetlen használóinak személyes érdekeit és igényeit felmérve kell kifejlesztenie azokat a szolgáltatásokat és könyvtártechnikai megoldásokat, amelyek a kívánt célhoz közelebb visznek. Egy azonban bizonyos: mindezek a próbálkozások csak akkor kecsegtetnek sikerrel, ha a „mindent az olvasóért” eddig is érvényes jelszava az olvasókhoz valóban barátságos könyvtárakban nyilvánul meg. Vigyázat, könyvtárakat írtunk és nem könyvtárosokat! Könyvtárosaink szolgálatkészségét, odaadását, olvasóközönségük iránti elkötelezettségét más szolgáltatási területek rossz példái eddig nem kezdték ki. Mégis, azok a könyvtárak, amelyeket legjobb szakmai tudásuk és lelkiismeretük szerint létrehoztak, nem mindig barátságosak a használókhoz. Mit értünk ez alatt? Semmi mást, mint azt, hogy könyvtáraink belső rendje, s főképpen a könyvek és más dokumentumok elrendezése, a köztük való eligazodás módja inkább a könyvtáros, semmint a laikus olvasó szempontjainak felel meg. A szerzők nevének betűrendjében felállított szépirodalmi művek között, vagy a tudományos rendszeren alapuló raktári rendben álló ismeretterjesztő és szakkönyvek között a valami olvasnivalóért betérő használók — s ők vannak többségben! — nehezen találják meg a kedvükre való könyvet. S minél nagyobb a könyvtár, annál nehezebben. A szabadpolc hatalmas vívmánya (amely az ötvenes évek vége óta terjedt el hazánkban), azaz az a könyvtárhasználati rend, amelyben az olvasó maga emelheti le a polcról a könyvet, betű- és szakrendjével nagyobb gyűjtemények esetén inkább megijeszti, semmint bátorítja a kevésbé járatosakat. A könyvtárosok mindig is tudatában voltak ennek az ellentmondásnak, s különféle módszerekkel (tematikus kiemelések, ajánló polcok, kiállítások stb.) igyekeztek fellazítani a merev, néhol már öncélúvá váló rendet. Valójában ezen a nyomon haladnak azok a kísérletek, amelyek a könyvtáros szempontjai helyett az olvasó érdeklődése, kérdései, keresési szokásai szerint igyekeznek elrendezni a szabad polcokon lévő könyvkínálatot. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában néhány nagyobb könyvtár a leginkább keresett és ajánlott könyveket, néhány kisebb könyvtár pedig az egész állományt olyan tematikus bontásban „tálalja” olvasóinak, amely megkíméli őket attól, hogy a meglehetősen bonyolult katalógusok segítségével, vagy csak véletlenül találjanak rá a keresett művekre. Ez a fajta elrendezés megkíméli a használót attól, hogy hosszú kódszámokat jegyezzen meg, hogy tisztában legyen a tudományok mindig vitatható rendszerezésével, mert 712.2. 26. helyett azt látja jól olvasható feliraton, hogy „Kiskertek”, vagy 392.6 helyett azt, hogy „Szex és szerelem”, vagy 681.31 helyett „Számítógéptípusok”. Ugyancsak a használókkal való barátság jele az is, ha a szak- rendben egymástól távolra kerülő, de egymással összefüggő témák könyveit ugyanabba a csoportba osztja a könyvtáros. Nyilvánvaló, hogy az olvasói érdeklődéshez igazodó csoportokban felállított gyűjtemény kezelése bizonyos könyvtártechnológiai problémákat okoz, de a könyvtáros azért könyvtáros, hogy megbirkózzon velük. Az is kétségtelen, hogy a tematikus elrendezés megkívánja a könyvtári környezet átformálását. A bútorzat, főként az állványok katonás rendje helyett a témákhoz igazodó, lazább, otthonosabb elrendezésre van szükség, amely inkább csábít az elül- dögélésre, belelapozgatásra, az olvasótársakkal való beszélgetésre. Az olvasóhoz barátságos könyvtár arra kínálja magát, hogy használói otthon érezzék magukat benne, használják sajátjukként. A családias könyvtár kialakítása — amely a fentiekben elmon- dottan kívül sok más vonást is megkíván, így például a felnőttek és gyerekek közös könyvtárhasználatát — lehet az első lépés a közösségi házként is működő könyvtár felé. A Magyar Könyvtárosok Egyesületének békéscsabai vándorgyűlése nemrégiben többek között ezekkel a kérdésekkel is foglalkozott. (M — P) Hinta virágokkal Szolnoki fafaragók sikere az NSZK-ban Tíz, kemény munkával eltöltött nap után érkeztek haza az NSZK-ból a szolnoki Széchenyi városrész fafaragói. A héttagú művészcsoport — követve a Kodály-kó- rus vendégszereplését — a harsé winkeli városi tanács meghívására azzal a céllal utazott a kisvárosba, hogy a helyfbéli óvoda udvarára magyaros motívumokkal díszített játékokat készítsen. A fafaragók a Ibékót, a népek barátságát is szimbolizáló alkotásai — melyeket elutazásuk előtt birtokba is vettek az óvoda lakói — nagy sikert arattak a helybéliek körében'. munkájuk értékét több NSZK-beli laip ás méltatta.