Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-09 / 187. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. AUGUSZTUS 9. I Arcképvázlat I A fa elkíséri az embert Egy utat — ha az történetesen nem Zsákutca — két irányból Lehet bejárni. Igaz ez a közlekedésre, de igaz az életutakra is. Egy középvezetői posztra — majd azt mondtam: vezetői székbe — el lehet jutni az egyetem, a főiskola padjaiból kilépve, de alulról, a szakmai ranglétra fokait egyenként végig járva is. Hogy a két út között mik a különbségek, melyik a hosszabb és több kínlódással fűszerezett, melyik mire készít fel jobban, az többé-kevésbé nyilvánvaló. Am, hogy melyik vértez fel több jóval, melyik alakít ki helyesebb értékrendet, az bizony kérdéses, és valószínűleg egyértelmű válasz nélküli. Fűzfa Imre szakmunkásból lett — kisebb-nagyobb kitérők után — üzemvezető, tehát ha úgy tetszik, alulról érkezett e beosztásba. (Már amennyire napjainkban egyáltalán helytálló ez az irány- megjelölés). Most mindenesetre, 36 évesen azt mondja, nem bánja, hogy így történt. S miért ne hihetnénk neki? Az épületasztalos szakmunkásvizsga óta csaknem két évtized, tizennyolc esztendő telt el. Néhány év a szakmában, és máris a továbblépés igénye a legfőbb hajtóerő. Szakoktatói évek 27 évesen, majd a kereskedelmi osztály vezetése a Göngyölegellátó Vállalatnál: a két évtized legfőbb állomásai. Az „ugrások” ugyan szembetűnőek, mégis csak aki már végigjárt hasonlót, az tudja igazán értékelni mindezt. — '78-ban technikusi vizsgát tettem, s úgy vállaltam az osztályvezetői beosztást. A faipartól nem kerültem távol, csak egy másik területre. a kereskedelembe is belekóstolhattam. Ez jó volt, mert manapság már a gazdaság minden területén tudni kell kereskedni. Nem szakadtam el a szakmától, sőt külön jó, hogy osztályvezető létemre nem tudtak belőle „eladni”, sem a kollégáim, sem a partnerek. Megismertem a kereskedelmet is belülről, ami a későbbiek során nagyon jól jött. Amikor a jelenlegi helyemen üzemvezető lettem, sok tapasztalatot hoztam magammal. Meg egy telefonszámjegyzéket. Mert a kereskedelem olyan terület, ahol jó tudni éppen, mikor, melyik számot kell felhívni. Ügy minden köny- nyebb és egyszerűbb... A Trszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet 1982-ben alapította faipari üzemét, amelynek élére két évvel később, '84-ben került Fűzfa Imre. Ebben az üzemvezetői székben igazán szükség van mind az iparosi, mint pedig a kereskedői ismere- re. Átlagosan negyven dolgozót foglalkoztat a kisüzem, amelyben jórészt manufakturális módszerekkel, idén már 14 millió forintot meghaladó a termelési érték. Üzemvezetőként itt valóban mindent kell csinálni, nem szűkülhet be senki. Gyártani. kereskedni, szervezni... Nem hátrány, ha a főnök „otthon van” ezeken a területeken. Annikor találkoztunk, ültem vele szemben a tágas irodában, ahová behallatszott a fűrészek, kalapácsok zaja, s csupa olyan kérdés fogalmazódott meg bennem, amik kimondva azonnal közhelyekké váltak. Egyet tehettem: reménykedtem, hogy a válaszok majd életet lehelnek a szokvány, alig pislákoló kérdésekbe. — A fát szeretni nagyon lehet... Mert engedelmes, fogalmazódott meg bennem, akár az ember, Aki fával dolgozik, annak muszáj a munkáját mind jobban csinálni. Kényszeríti erre az anyag. A változás, az átalakulás itt szembetűnő, a fa ugyanis érzékeny is! Jelen van életünk minden pillanatában. Nem véletlen a közismert mondás, amit én először szakmunkásképzős mesteremtől hallottam: a fa elkíséri az embert, a bölcsőtől a koporsóig... Jómagam afféle kétbalkezes. szerszámhoz nem értő ember lévén, természetszerűleg 'mindig valami ösztönös tisztelettel néztem azokra a fúró-faragó, szinte mindenhez értő emberekre, akik alig engednek más mestert a portájukra, elvégeznek minden munkát maguk. Amikor beszélgetésünk során kiderült, hogy Martfűn befejezés előtt áll az épülő házuk, amelyen nemcsak a faipari munkákat, hanem egy csomó mást is maga végzett el, természetesen e részletek után is kérdezősködtem. A válasz alig két mondat volt csak. A lényege ennyi: az csak természetes, hogy az ember maga megcsinál ilyesmit, Természetes...? Tudja isten, nekem valahogy nem! Az életfilozófiákkal, utólag gyártott teóriákkal valahogy mindig gyanakodva bántam Hiszem ugyanis, hogy ez jórészt csak fogalmazási készség kérdése. A (puding) próbája mindig az, ha megpróbálják (megenni) konzekvensen alkalmazni. Az ilyen utólag született, összegző értékelések legnyilvánvalóbb próbatétele, ha azt alkotója alkalmazni meri saját gyermekére is. Ezért érdekes, hogy mit mondott Fűzfa Imre az általa bejárt, kitérőkkel és elágazásokkal sűrűn megtűzdelt útról. — Nem bánom, hogy ezt az utat járva, ide érkeztem Harminchat évesen jutottam oda, ahová más huszonévesen is elérhet. Én késtem, de ez nem baj. így legalább nincsenek jelentős kérdőjelek az életemben. Amikor egy-egy válaszút előtt álltam, mindig jól megrágtam a döntésemet. Ilyen vagyok... így, bár lehet, hogy néhány választásom hibás volt, én még most is úgy hiszem, hogy jól léptem ez alkalmakkor. Ez a tudat nekem biztonságot ad! És a próba: ha gyerekei — egy lány és egy fiú — indulásához kell majd szülői impulzusokkal hozzájárulni, akkor vajon annak is hasonló lesz majd a tartalma és hangneme? — A gyerekeim életében...? Nem fogok erősködni, hogy feltétlenül egyetemre vagy főiskolára járjanak Ha a maguk erejéből boldogulnak, akkor egészen más lesz az értékrendjük, mert a munkát megtanulják becsülni. Nagyobb az esély, hogy jól megállják a helyüket az életben, mert megedződnek kicsit. Persze, ez nem azt jelenti, hogy le fogom beszélni őket az azonnali továbbtanulásról. Csupán annyit, hogy nem ijedek meg, ha gyerekeim kétkezi munkásként kezdik az életet. L. Murányi László MNn Sok külföldi és hazai vendég keresi fel a Szolnok megyei strandfürdőket. Képünk Jászszentandráson készült Mikor költözhetünk? Az információ elakadása v avagy a bürokrácia útvesztői A Néplap július 28-i számában a Szerkesztőség postájából című rovatunkban közültük Tamási Zoltánná szolnoki olvasónk panaszát, „Szeretnénk beköltözni” címmel. Olvasónk azt írja, hogy Szolnokon, a Széchenyi városrész Rigó József út 13. számú házában kapott lakást, amelyet május 6-án tekintettek meg a jövendő lakók. Azóta a 86 lakás új tulajdonosainak fele befizette az OTP-nek a kért összeget. A Jlakásokba azonban még mindig nem költözhetnek be. Ugyanezzel a panasszal fordult hozzánk ezen a héten több olvasónk. Elmondták, hogy az OTP-től nem kapnak egyértelmű választ, mikor számíthatnak a beköltözésre. Nem érkezett válasz Tapasztalatból tudjuk, hogy Olvasóink, levélíróink többsége — függetlenül attól, igaza van-e vagy sem — akkor fordul 1'apunkhoz, a rádióhoz, a televízióhoz, stb. amikor gondjára-bajára többszöri próbálkozás után sem kap az illetékesektől megnyugtató választ. Panaszaikat meghallgatva, most sem volt okunk kételkedni, hogy ne így történt volna. Ráadásul Szolnokon nem ez az első eset, amikor az emberek panaszkodnak; ilyen vagy olyan hibából húzódik a lakások átadása, késedelmes a beköltözések határideje. Mivel a hétfőn megjelent panaszra még egyetlen illetékestől sem érkezett válasz szerkesztőségünkbe — de még csak a telefon sem csörrent meg. megnyugtatva bennünket, hogy olvasták a cikket, foglalkoznak a dologgal, — magunk eredtünk az ügy nyomába. Nyilatkozatot nem adunk! Elsőként a beruházó vállalatot, a Szolnoktervet kerestem föl. A Szolnokterv munkatársai rövid időnr belül, készségesen előkeresték az illetékest, az említett épület műszaki ellenőrét. De a műszaki ellenőrrel együtt földbe gyökerezett a lábam, amikor a titkárnő közölte; nyilatkozatot nem adunk! Hiába magyaráztam ezután, hogy nem nyilatkozatot várok, csupán tárgyilagos, pontos információkat, nem a vállalat glazdálkodása vagy belső ügyei érdekelnek, hanem a nyilvánosság előtt szeretnék választ adni a nyilvánosságra hozott kérdésre, a Szolnokterv hajthatatlan maradt. Hivatkozási alapjuk: — Nyilatkozatra csak az igazgató adhat engedélyt ! Az igazgató pedig — nyár lévén a szabadságok csúcspontja —, hosszabb ideig távol. Azzal bocsátottak utamra, a Szolnoktervtől, hogy aznap délután vagy a következő napon telefonon vagy írásban megérkezik válaszuk. Majd írásban! A lakások megrendelője, értékesítője az Országos Takarékpénztár Megyei Igazgatósága. Az OTP-nél készségesen fogadott dr. Lévy Zoltánná, a lakásépítési és értékesítési osztály vezetője. Elismerte, hogy jó nyomon járok, és ekkor megintcsak meghűlt a vér az ereimben. — Előadónk, az építőipari vállalat illetékese és a Szolnokterv munkatársai éppen ezekben a percekben tartanak egyeztető tárgyalást a Szolnokterv székházában az említett épületről. Hát ez enyhén szólva övön aluli ütés! Mit volt mit tenni, az OTP osztályvezetője átadta a birtokában levő információkat : — Az adásátvételi szerződéseket már az épület, a lakások műszaki átadása-átvé- tele előtt megkötjük, hogy az átadást követően költözhessenek is a tulajdonosok. Egy jogszabály előírja, hogy a társasházak megalakulásához a tulajdonosok több mint a felével meg kell kötni a szerződést, hogy elkezdődhessen a beköltözés. Az igazságihoz tartozik, hogy néhány szerződésben a Rigó József u. 13. számú ház lakásainál a beköltözés határide- ját július végében jelölték n\eg. Aztán, amikor láttuk, hogy problémák akadnak az átadással, a többi szerződésbe már augusztus végét írtunk. Mivel tehát beszélgetésünk időpontjában még tartott az a bizonyos egyeztető tárgyalás, többről nem válthattunk szót. Megállapodtunk, hogy az OTP szintén írásban értesít bennünket a fejleményekről. A Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat — a kivitelező — igazgatója „A szerkesztőség postájából” megjelent panasz elolvasásakor ugyanezt válaszolta; majd írásban adnak feleletet. Vártunk... A gyorsaságot ebben az esetben olvasóink aligha vethetik a szemünkre, mert az a válaszadókon múlott. Vártuk leveleiket. Vártunk pénteken délig. Előbb az OTP hivatalos válasza érkezett meg, majd az Állami Építőipari Vállalaté. Asz OTP mondanivalójának lényege: a Rigó József út 13. szám alatti társasház műszaki átadása-átvétele március 29-án megtörtént. Az átadásátvételt követően a jogszabály harminc napot ír elő a hiányok pótlására — ezt már korábban megtudtam. Folytassuk az OTP-vel: „Az eljáráson kászült jegyzőkönyvben a szakhatóságok az épület műszaki átadás-át- váteláhez — a megállapított hiányosságok utólagos Ipót- lásával — hozzájárultak. A Tűzoltóparancsnokság az eljárást követően nyilatkozott, ás közölte, hogy a kivitele- zás során az általános érvényű tűzvádelmi előírások nem kerültek betartásra. A parancsnokság álláspontíja szerint az épület használatbavételi engedélyének kiadásához az alábbi hiányosságokat megszüntetni: .:— itt következik a hiányosságok felsorolása öt pontban. Az OTP levele megerősíti — ahogy arról dr. Lévy Zoltánná már szóban is tájékoztatott, — a lakásokat a leendő tulajdonosok megtekintették, így az adásvételi szerződések megkötését júniusban megkezdték. A mai napig az OTP 51 vevővel kötött adásvételi szerződést. Húsz vevő szerződésében azt rögzítették, hogy a beköltözés előrelátható időpontja július vége lesz. Miután a gondokról értesült, az adásvételi szerződésekben a birtokbaadás várható időpontjaként már augusztus végét szerepelteti a takarékpénztár. Az OTP levelének záró bekezdése; „A használatbavételi engedély. kiadásával kapcsolatos gondok rendezését követően a társasház alakuló közgyűlését azonnal összehívjuk, és a lakásokat birtokba adjuk”. A Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat levele: „A Széchenyi városrész Rigó József út 13. számú házában a műszaki átadás-átvétel után olyan hatósági előírást adott a tűzoltó, mely az eredeti terv dokumentációjában nem szerepelt”. A kivitelező tehát a tűzoltóságra, illetve a tervezőre hivatkozik. Folytatja: „A hatósági előírás egyeztetése a tervező és a lebonyolító — azaz a Szolnokterv (a szerkesztőség megjegyzése) — között még nem rendeződött le, így a használatbavételi engedélyt az épületre nem adták ki. Tény, hogy apróbb hiányosságok a lakásokban voltak, de azok nem olyan jellegűek, amelyek a lakhatást gátolnák. Az eltelt időszakban, mivel az épületet nem lakják, apróbb hiányosságok még keletkeztek, melyek kijavításra kerültek, beköltözéskor a lakók által esetlegesen még észlelt hiányosságokat a vállalat kijavítja. Amennyiben a hatósági előírásban egyeztetett munkákat megrendelik, azokat a Szolnok Megyei ÁÉV soron kívül elvégzi". — fejeződik be az Állami Építőipari Vállalattól kapott levél. A vállalat tehát rugalmas, soron kívüli befejezést ígér. Gondoljuk, a vállalatnak is okozott némi bosszúságot a lakások átadásának elhúzódása. Félreértés volt csupán... Ennyit tudtunk hát meg, és megintcsak várakozásra kényszerültünk. Vártunk, mert már biztosra akartunk menni! Reménykedtünk, jó hírrel szolgálhatunk, az érdeklődőknek, a lakástulajdonosoknak, az olvasóknak. Vártuk a tervező — a Keletterv — és a tűzoltóság „egyeztetésének” végeredményét. Érdemes volt várnunk. Mert kiderült, félreértés okozta csupán a huzavonát, az illetékesek hamarosan kiadják — cikkünk megjelenésének időpontjában talán már ki is adták — a lakhatási engedélyt. Ea hát örömhír. Huzavonát említünk és némi bosszúsággal nyugtázzuk: a cikk címe telitalálat”! Az információ elakadása vagy a bürokrácia útvesztői”. Valahol valaki — éppen egy illetékes — nem tudta, amit tudnia kellett volna. És emiatt állt az átadás, emiatt történt a késedelem. Csaknem öt hónapig tartott, amíg a Rigó József út 13. szám kiszabadult a bürokrácia hálójából. Hogy ki szenvedte a nagyobb kárt: az építtető OTP? A beruházó Szolnokterv? A kivitelező építőipari vállalat? A tulajdonosok, akik már rég beköltözhettek volna új otthonaikba? Mindannyian együtt. Egri Sándor
