Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-07 / 185. szám
1986. AUGUSZTUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Kunhegy esi Vízgépészeti Vállalat tő profilja az Ivóvízellátó és szennyvíztisztító berendezések gyártása. A nagy méretéi gépelemeket Is az üzemben forgácsolják (Fotó: T. K. L.) Szabadságok ideién is Termel a gyár Nyár, kánikula, üdülés — utóbbi helyett nem ritkán munka —, és erről minden munkahelyi vezetőnek máris a nyári szabadságolások „ugranak be". Az idén ki fog megsértődni, mert nem akkor mehetett, amikor akart; kinek mondjon az idén nemet, és azt hogyan mondja; milyen szisztéma járna a legkevesebb feszültséggel? A jól ismert mondást kérdéssé alakítva: hogy lakhatna jól a kecske, miközben a káposzta is megmaradna? S az érdekek bizony, időnJászberényben Keresztesi Sándorné gazdasági igazgató- helyettessel beszélgettünk, szabadságos kérdésekről. — Természetesinek tartjuk dolgozóinknak azt az igényét, hogy családjuk körében, pihenéssel tölthessék nyári szabadságukat. Éppen ezért, igyekszünk dolgozóink szándékait maximálisan figyelembe venni. Termelésünket próbáljuk eleve úgy ütemezni, hogy tehermentesítsük a harmadik negyedévet, csökkentve ezzel a keletkező feszültségeket. — Kell időnként nemet is mondani a szabadságigényekre? — fordulok a kérdéssel Go da Zoltán műszaki igazgatóhelyetteshez, aki a beszélgetés közben toppan be kolléganője irodájába. — Természetesen vannak helyzetek, amelyekben a gyár érdekei fontosabbak, s ilyenkor vállalni 'kell a hálátlanabb szerepet is. Éppen most, a közelmúltban volt erre példa. A szerszámiüze- mümkben egy tőkés export mintadarabját kellett elkészítenünk sürgősen, s akkor megmondtuk: amíg ez készen nem lesz, senki sem mehet szabadságra! Az emberek elfogadták, tudomásul vették, hogy ennek így kell Martfűn, a Tisza Cipőgyárban már több éves, jól „bejáratott” rendszere van a nyári szabadságolásoknak. A műhelyek előre, még az év elején elkészített ütemterv szerint Mennek szabadságra, a június 16-tól szeptember 1-ig tartó időszakban. Háromhetes ciklusokban, egyszerre általában négy-öt készáru egység van távol, ami közel négyszáz dolgozót jelent. A műhelyek karbantartását persze — ez csak természetes — a szabadságolások heteire időzítik. ként ütköznek. Szakszervezeti beutaló, amelyet csak azon a két héten lehet igénybe venni, és vállalati feladatok, amelyek végképp nem tűrnek halasztást. Társasutazás, amire már februárban be kellett fizetni a részvételi díjat, és sürgős gyári exportszállítmány, amelyet időben indítani kell. "'Hogyan legyen hát? Megyénk két nagyvállalatánál, a jászberényi Aprítógépgyárban, és Martfűn, a Tisza Cipőgyárban kérdezősködtünk: ott miként csinálják? lennie. De nem túl gyakoriak az ilyen esetek... — Egyébként — „veszi vissza” a szót Keresztesi Sándorné — mi viszonylag szerencsés helyzetben vagyunk. Dolgozóink zömmel kétlaki emberek, akik a környező kisebb településekről járnak be, s a munkájuk mellett komoly háztáji gazdaságuk van. Eriinek hatására jobban elhúzódik, tavasztól egészen őszig, a sza- Ibadságszezon. így ilyenkor nyáron nincs igazán nagy dömping. Szavainak alátámasztására néhány adatot is említ. Tavaly a harmadik negyedévben átlagosan 7,3 nap szabadságot vettek ki személyenként a gyár dolgozói, míg a másodikban 6 napot. Idén hasonló megoszlás várható. Jól érzékelhető emelkedés van tehát, de a gyár nem ürül (hét) ki. Annál is inkább, mert a kritikusnak tartott harmadik negyedév termelési terve alig alacsonyabb, mint a másodiké. Az uralkodó szemléletmódot végül is közösen fogalmazta meg a két igazgatóhelyettes: a produkált termelés az elsődleges, és végső fokon a gyár termelési érdekei azonosak a dolgozók anyagi érdekeivel ! Az idei beosztás is jó előre ismertté vált, hozzá lehetett igazítani a nyári programot. Az ütemterv merev alkalmazásáról természetesen szó sincs. Különösen nyomós egyéni indokok, illetve fontos megrendelések miatt eltérhetnek tőle Spáczai Gyula, a gyár műszaki igazgatója, e nendszer egy különös előnyéről is beszélt. — Köztudott, hogy mi szalagrendszerben dolgozunk, ami az átlagosnál jobban igénybe veszi az embert. Az igazi pihenéshez, regenerálódáshoz itt nem elegendő egy-két nap. Az egyéb előnyök mellett, ezért is segítjük és ösztönözzük azt, hogy az évi szabadság nagyobbik részét egyben vegyék ki dolgozóink. Persze, nem mindenki tudja pihenésre, nyaralásra fordítani ezt az időt, bár az lenne az igazi, ha mindenki igazán regenerálódva érkezne vissza szabadságáról. Az egyik irodaközeli műhely dolgozói a szabadság utáni első hetüket töltik, legtöbbjükben még élesek az elmúlt három hét képei. Kísérőmmel végigsétálunk a kánikulában valósággal átforrósodott műhelycsarnokon, s megállunk az egyik fiatalasszony mellett. — Takács Józsefné, tüző- nő... — mutatkozik be. Kicsit félrehúzódva beszélgetünk. — Jó ez a rendszer, mert már év elején tudjuk a szabadságunk időpontját. Megszoktuk az évek során. Két gyerekem van, és így három •hétig velük lehetek, egyfolytában... — Mivel telt most a szabadság ideje? — Az első két hét otthoni munkával. Nagytakarítással, bevásárlással és más a ház körüli munkával. Sok mindent el lehet végezni ennyi idő alatt, amire egyébként nem nagyon jut idő. A harmadik hetet aztán Cser- keszőlőn töltöttük, négyesben a gyári üdülőben. Kényelmes és olcsó. Szerencsére a férjem is itt dolgozik, így ösz- sze tudtuk egyeztetni az időt, s tudtunk egy hetet pihenni. Persze, nem mindenkinek jut idő nyaralásra is. Tor Péterné végigdolgozta a három hetet. — Kertes házban lakunk itt Martfűn, és sok munka van ilyenkor nyáron. Nagy- takarítás, kerti munkák... Jószág is van... így én nem nagyon mehetek üdülni, inkább a gyerekek hadd menjenek. Hárman vannak, a legkisebb 12 éves. Talán majd ha ő is felnő... Természetesen lehetett volna más példákat is keresni a nyári szabadságolások ügyében. Pozitívakat és negatívakat egyaránt. Mi — teljesen vélelen választás révén — e két gyárat találtuk, s olyan gyakorlatot, amelyet a dolgozók is elfogadtak, így a gyár sem ürül ki, és a pihenésre is jut idő. I. M. L. Az Aprítóban olykor nemet is mondanak Szigorú intézkedések Fordítóiroda Győrött Ellátják a szomszéd megyéket is Az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda első vidéki kirendeltsége szerdán nyílt meg Győrött. A kirendeltségen dolgozpk felveszik a megrendeléseket, továbbítják a fordítandó anyagokat, majd lektorálják, ellenőrzik a fordításokat, amelyeket mintegy 300 fordítóból álló külső munkatársi hálózat készít. A győri fordítóiroda Győr-Sopron, Vas, Veszprém és részben Komárom megye lakosságát és kö- zületeit látja el szolgáltatásaival. A hivatalos" iratok, dokumentumok, jegyzőkönyvek, szakszövegek fordításán kívül vállalnak lektorálást, korrektúrát, hitelesítést, tolmácsolást, sokszorosítást, és vállalkoznak konferenciák megszervézésére is. Lakossági gyorsszolgálatuk néhány óra leforgása alatt a megrendelő kezébe adja például a külföldi meghívó- vagy az ajándékozó levél magyar fordítását. Környezetkímélő, hatásos Folyékony műtrágya Városföldről Megkezdődött a termelés szerdán a városföldi folyé- konyműtrágya-üzemben, amelynek évi kapacitása két műszakkal számolva 50 ezer tonna hatóanyag. Ez 60 ezer hektárnyi szántóföldi növény környezetkímélő tápanyagutánpótlására elegendő. A Városföldi Állami Gazdaság központjában létesített üzemet az IKR gesztorságával tíz gazdaság és a Kecskeméti Agroker hozta létre gazdasági társulás formájában. Az új üzem tízezer tonnás tárházába iparvágányon érkezik az alapanyag, amelynek kirakodása és a feldolgozása zárt rendszerben történik. Az elkészült folyékony műtrágyát tartálykocsikban szállítják a felhasználókhoz. A folyékony tápanyagot közvetlen hasznosítja a növény, s így megelőzhető a környezetszennyezés, a talajok sa- vanyodása. A városföldi üzem mintájára az idén és jövőre még nyolc ilyen gyárat építenek az IKR gesztorságával. Szigorú intézkedésekre szánta el magát a kormányzat a teljesítmény nélküli keresetkiáramlás megfékezése érdekében. Nem volt más választása. Tavaly például — miközben csökkent a nemzeti jövedelem —, mindössze két százalékos ipari teljesítménynövekedés állt szemben 10 százalék körüli bérnövekedéssel. Kétszáznál is több vállalatnál és szövetkezetnél 20 százalékkal magasabb béremelést hajtottak végre, sőt volt példa 40 százalékos emelésre is. A napi sajtó is foglalkozott az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt esetével, ahol nem kevesebb, mint 24 százalékos béremelést hajtottak végre, s az idén — a nagy költekezés után — önként vállalt bérstopot kellett elrendelniük. Igaz: az OKGT vezetői váltig állítják és bizonyítják, hogy minden forintnyi bér mögött komoly teljesítménynövekmény áll, s ebben senkinek sincs oka kételkednie. Az általánosítható helyzetkép azonban mégiscsak azt mutatja, hogy a tavalyi gazdasági eredmények jócskán elmaradtak a bérezési „eredményektől”, vagyis megint csak: jobban költekezhettünk, többet fogyaszthattunk, mint amire a termelőmunkával rászolgáltunk. A jelenség nagy veszélye, hogy ha egyszer az indokoltnál több bér áramlik ki, vagyis ha ennek nincs meg a kellő teljesítmény-, illetve árufedezete —, akkor a bér- kiáramlást, éppen az infláció fokozódásának elkerülése miatt, áremelésekkel kell „visszaszívni”. És ez senkinek nem jó, kiváltképp azoknak nem, akik nem jutottak, mert nem juthattak többlet- jövedelemhez; például a nyugdíjasok. Vagy az amúgy is meglehetősen gyatrán fizetett pályakezdők, az alacsony jövedelmű többgyermekesek. A bérnövekmény áremelésekkel történő ellentételezése szükségképpen vezet a reálbér csökkenéséhez, végső soron az életszínvonal stagnálásához vagy további romlásához. Ezért is központi törekvés, hogy az idei — öt százalékos fogyasztói" árnövekedést meghatározó — ártervet mindenképpen be kell tartani, ehhez azonban egy szigorúan betartandó bérkiáramlási terv is kell. S e terv lényege, hogy értékelhető, és valódi munkateljesítmény nélkül senki nem juthat többletbérhez. Az elhatározás persze problematikus, mert ma már nem titkolt munkáltatói gyakorlat, hogy a mindenkori áremelések mértékéig mindenkinek, úgymond, kijár a béremelés. A munkáltatókat ez ügyben egyre erősödő társadalmi nyomás szorítja, ám gondoljuk csak meg: társadalmilag vajon igazságos-e, hogy mindenkinek, végzett munkája mennyiségétől és minőségétől függetlenül, csakis afféle szociális megfontolások alapján emeljék a bérüket? És legfőképpen megfontolandó, hogy az árak emelése, az inflálódás csakis a teljesítmények növelésével előzhető meg. S mert másként — a jelek szerint — nem megy, hát ki kell kényszeríteni a teljesítményn j- vekményt. Emiatt születtek a mostani kényszerítő intézkedések. Lényegük, nagyon leegyszerűsítve: minden olyan vállalat, szövetkezet (mezőgazdasági termelőszövetkezet is!), amely a kívánatos teljesítménynövekmény nélkül emeli a béreket, részben büntetőadókat fizet, részben pedig kényszertakarékosságra ítéltetett. A megoldás speciális, nem változtatja meg a keresetszabályozás lényegét és konstrukcióját, és mégis hatásosnak látszik. És nem csak általános jellegűek — afféle mindenkire és senkire sem érvényesek — e szigorítások, hanem egyúttal személyre is címzettek, mégpedig a vezetők személyére. Oíq, akárcsak időlegesen eredménytelen gazdálkodás esetén is, prémiumaik, jutalmaik felét, vagy akár az egészét is elveszthetik mindaddig, amíg a keresetek növelése mögött meg nem jelenik a kívánatos teljesítménynövekmény. Ami persze nem csak a munkásokon, hanem mindenekelőtt a folyamatos munkavégzés feltételein múlik. Ez pedig a vezetés feladata. Ismerve a mai vállalatvezetői jövedelmeket, ez az intézkedés bizony nagyon kemény szigorítás. És persze, az érintettek körében nem lesz népszerű. De az most már még kevésbé találna közmegegyezésre, ha változatlanul folytatódna az értékelhető teljesítmények nélküli bérkiáramlás, ha emiatt nem sikerülne tartani az idei ártervet, ha további áremelésekre kerülne sor;, s ha tovább csökkennének a reálbérek, ha tovább fokozódna a manapság már nehezen elviselhető infláció. A gazdaság, mai állapota — valameny- nyiünk közreműködésének eredményeként közveszélyes; tehát tarthatatlan. A helyzet súlyosbodásának elkerülése viszont közérdek! Ehhez pedig határozott és kérlelhetetlenül szigorú intézkedések kellenek, amelyeket egyébként elkerülhettünk volna. Valamennyiünkön múlott ... V. Cs. A Mezőtúri Bútoripari Szövetkezet negyedévenként átlagosan 200 gyermekíróasztalt értékesít. Képűnkön az összeállítás pillanata Fotó: T. Z.
