Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-05 / 183. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. AUGUSZTUS 5. Egészségesen élni Több mint a vagyon Doktornő, van vizünk! Kímélni szeretném az olvasót a tényt alátámasztó, egyébként riasztó adathalmaztól. Hi­szen, ha állandóan azt szaj­kózzuk, milyen sok nálunk az egészségtelenül élő, az el­hízott emíber, 'hogy milyen sokan rabjai egészségtelen ävezeti szereknek, hogy mi­lyen keveset mozog egy át­lagember, s mindennek ered­ményeképpen hányszorosára nőtt a halálozások évenkénti száma éppen a legaktívabb férfikorosztályban, előbb- utóbb immunissá válunk ezekre a dörgedelmekre. Ha­tásuk rossz esetben valamifé­le fatalizmus lesz, s joggal gondolkodhatna el az olva­só: annyi féle dolog fenye­get, végül is nem mindegv, miben halunk meg? Ez utóbbi mondatnál ma­radva azért jegyezzük meg jóelőre: nem mindegy, mi­ben halunk meg, sem az or­szágnak, sem szeretteinknek, s főleg nem mindegy (bár ez összefügg a miben-nel,l, hogy mikor: életünk delén vagy az aggkorban. E cikk­sorozat tehát nem ostorozni akar, hanem inkább lehető­ségeket felvillantani, ho­gyan lehetne úgy élni, hogy búcsúzásunk az „árnyék- világtól” egészségben le­töltött, hosszú élet után kö­vetkezzék csak be. Legelőször is azt kell elfo­gadnia minden embernek, hogy az egészség érték. Nem kevesebb (inkább több), mint a vagyon, s a társadalom ál­tal piedesztálra emelt stá­tusszimbólumok. amelyek rossz esetben még hozzá is járulhatnak kjsebb-nagyobo nyavalyáink, a civilizációs be­tegségek kialakulásához. Vi­déki súlyemelő-edző atyai barátom, aki már túl van a versenyzésen, sőt az edzőskö- désen is és csak magának sportol, kiírta az edzőterem falára: „A boldogság kilenc­tized része az egészségen alapszik”. Kérdezzünk meg erről egy egészséges embert, túlzásnak fogja találni. De kérdezzünk meg egy beteget is. Azt fogja mondani: nem igaz, a boldogság száz szá­zalékban az egészségen alap­szik. Tulajdonképpen az egész­ség érték mivoltát ismerte fel egészségügyi kormányza­tunk is, amikor a gyógyítás mellett egyre inkább a meg­előzés érvényesítésére teszi a fő hangsúlyt. Szakemberek számára nyilvánvaló, hogy a betegség jóval eredménye­sebben e’őzhető meg, mint ahogy gyógyítható, s nem utc1'só~sorban a megelőzés jóval olcsóbb is, mint a gyó­gyítás. Az ország mostani nehéz anyagi helyzetében sem mindegy, orvoshoz jár az állampo'gár, vagy a sport- intézmények rendszeres lá­togatója. Felmerül persze a kérdés: ha ennyire kézenfekvő ez az igazság, miért nem előbb történt meg nálunk ez a hángsú'y váltás? Egyszerű ennek az oka: ha valaki már beteg, rákényszerül arra, hogy kórházba, klinikára, rendelőintézetbe menjen. Ilyen kényszer az egészséges életre uncs. (Ha csak az is­kolai kötelező testnevelést nem nevezzük annak.) Nem fé­lek leírni, sőt nagy biztonság­gal arra következtetek, hogy ilyen Kényszer soha nem is lesz. Az egészséges életmódot mindenkinek saját szabad el­határozásából kell vállalni, hiszen végül is az embernek — ma még — magánügye, mi­lyen életmódot folytat. Más szóval: szabad akaratától függ, egészségesen él vagy sem. De ne feledjük: a sza­badság a felismert szükség- szerűség. A helytelen életmód az or­szág, a társadalom ügye is. Milliárdok tucatjait fordítjuk ugyanis táppénzre, gyógysze­rekre, gyógyintézményekre. Milliárdok esnek ki a nemze­ti jövedelemből az elmaradt értéktermelés miatt. Legyen hát a helyes, egészséges élet­mód vállalása közügy. Egyetlen utópisztikus képet hadd villantsak meg, megen­gedve a már megengedhetet­lennek nyilvánított kényszer fogalmának bevezetését. Ha valamilyen rendelettel arra kötelleznénk minden épkéz­láb embert, hogy fusson he­tente háromszor nyolc kilo­métert, megelőznénk a kerin­gési és meghűléses betegsé­gek nagy részét, megtakarít­hatnánk a gyógyításukra szolgáló gyógyszert, az e kó­rok miatt kifizetett táppénzt. Nem halna meg évente húsz­ezer, é'ete, alkotóképessége delén levő ember. Az eddig táppénzen töltött munkaidő­ben folyhatna a normális munkavégzés, termelés. Hi­szen a rendszeres sportolás, az egészséges életmód nem­csak az oly drámaian fenye­gető szívinfarktus ellen jó. Az edzett ember minden be­tegséggel szemben ellenál- lóbb, mint az edzetlen. Külö­nösen azok, akik egészségük őrzésére a szabadban űzhető sportokat választják, ame­lyekben az ember ki van té­ve az időjárás viszontagsá­gainak. Arról nem is beszél­ve, hogy akinek az erőkifej­tés, a futás, az úszás fárad­sága jelenti a normát, hz nem fárad el a közönséges erőfeszítésektől sem. Az ilyen ember munkabíróbb, később fárad el mint a többi. S ami ezzel együtt jár: a szokásos elfáradás hatására nem lesz olyan ingerült, ide­ges, mint az átlagember. Persze az utópiákkal semmire sem megyünk. De ha kényszert nem is, késztetést, s ami en­nél fontosabb; alkalmat kell adni az egészségesebb élet­módra. Remélhetőleg a júli­us elején alakult új intéz­mény, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal nem lesz az él­sport szolgálóleánya, s ko­moly, határozott akciókkal mozgósítja az elnevezésébe is foglalt korosztályt, s eléri, hogy másként nézzen a sport­ra a következő generáció, mint a miénk többsége. Mi meg — harmincasok, negyve­nesek, s a többiek — csak nem fogunk lemaradni, fiainktól-lányainktól...?? Gőz József A Tisza-vízből nekünk ed­dig vagy túl sok, vagy szá­nalmasan kevés jutott — mondták többen is, mintegy a tószegiek véleményét ösz- szegezve. Mitagadás, az ára­dás jó néhányszor baljósla­tban magasan locskolta a műút menti gátoldalt, miköz­ben a vízcsapok jobb eset­ben is csak a jégcsapok ta­vaszi olvadására emlékeztet­tek. Mindez, már ami a víz­ellátást illeti, a múlté. A nyár derekán készült el az a 300 milliméteres gerincvezeték, amely egycsapásra megvál­toztatta a sokszor szóvá tett, már-már tűrhetetlenül áldat­lan állapotot. A helybeliek úgy döntöttek, inkább töb­bet fizetnek, mint amennyi! a településfejlesztési hozzá­járulásra kellene, de legyen végre ivóvíz bőségesen. Víz­műtársulást hoztak létre. Hiszem, ha látom — Amikor a „tehót” szer­vezték, nehezen oldódott a lakosság, de a vízműtársulás megpendítésekor megválto­zott a reagálás — mondta Tóth Albert, a társulás el­nöke. — A nagyközségben 1584 telket tartunk nyilván, körülbelül ezren első szóra vállalták az ezzel járó költsé­geket. Háromszáz körül volt a nemre szavazók száma, döntően a nyugdíjasok köré­ből. A szervezés tavaly ősz­szel kezdődött, s a belépési nyilatkozatok összesítése után fogtak az ötkilométeres szakasz kiépítéséhez. Július elején át is adták, azóta mind többen kopogtatnak be a társulás irodájának ajtaján, hogy az esedékes törlesztést befizessék. Bekapcsolódtak a helybeli vállalatok, intézmények is a társulásba A lakosság hat­millió forintos hozzájárulását a Mezőgép tószegi gyára két millióval toldotta meg. Ten- kő József főmérnök szerint nemcsak azért, mert jelentős vízfogyasztók, hanem a vál­lalat vezetősége úgy ítélte meg, hogy nincs külön lakó­helyi és külön munkahelyi Üsző gyertyák a békéért Az alábbi felhívást teg­nap kaptuk a Magyar Út­törők Szövetsége Megyei Elnökségétől. Ügy gondol­juk, a felhívásban megfo­galmazott jó ügy. nemes gondolat megérdemli a nyilvános népszerűsítést, ezért teljes szövegét közre­adjuk: Kedves Fiatal Barátaink! A Magyar Orvosmozga- lom a Nukleáris Háború Megelőzéséért segítséget kér tőletek. Ismerjük azt a nemes kezdeményezést, amelynek alapján a világ gyermekei augusztus 6-án reggel egy- időben emlékeznek meg a hiro6imai katasztrófa ál­dozatairól. Azt javasoljuk, hogy a megemlékezést es­te folytassátok! Hirosimában az atom­bomba robbanása utáni tűzviihar elől az emberek az Óta folyóba menekül­tek, sokan ott is lelték ha­lálukat. Azóta a túlélők a tűzviihar ádozatainak em­lékére augusztus 6-án este kis lángokat gyújtanak. (Emlékezésképpen sárga, piros, kék kis lampionokat és egyszerű gyertyákat ha­jócskákban, fadarabokon úsztatnak a folyón. Ezt a Japánból kiinduló hagyományt a világ orvosa­it egyesítő Nobel-békedíjas Orvosmozgalom a Nukleá­ris Háború Megelőzéséért nagyon fontosnak tartja. Ügy érezzük, hogy segít­ségetekkel, barátaitok se­gítségével talán sok gyer­mekkel és rajtuk keresztül minél több felnőttel meg tudjuk értetni: az emberi­ség számára a legfenyege­tőbb betegség a nukleáris háború veszélye. Kérjük, hogy társaitok­kal és a Magyar Üttörők Szövetségével együtt pró­báljátok figyelmeztetni az embereket augusztus 6-a üzenetére. Táborban vagy a lakó­helyetekhez közeli folyóban szervezzétek meg szüléitek­kel, úttörővezetőitekkel, a felnőttekkel együtt a gyer- tyaúsztatást. Legyetek társai az orvos- mozgalomnak a béke vé­delmében ! Magyar Orvosmozgalom a Nukleáris Háború Megelőzéséért A nemes felhíváshoz hoz­zátesszük azt a gyakorlati útmutatót, amely, remél­jük, eljutott minden úttö­rőtáborba. Lényege, hogy a gyertyaúsztatás alkalmá­val vigyázni kell, ne okoz­zatok károkat, óvjuk a környezetet. Folyóvizeken virágko­szorúra vagy fadarabra he­lyezett kis gyertyák legye­nek a csatlakozás jelképei. Az úsztatáshoz műanyagot vagy fémet ne használja­tok! Állóvizeken — Balaton, Velencei-tó, tavak, víztá­rozók — ne úsztassatok, mert a faggyú kicsapódik és á felszínen lebegve a part mentén összegyűlhet, szennyezi a környezetet, ■bosszúságot okozhat. Ugyancsak állóvizekben a fából készült csónakok, stégek meggyulladhatnak. Ezért a tavak, a tározók menti táborokban csak a part mentén gyújtsatok gyertyákat, tábortüzeket. Közmű epul A budapesti Közmű- és Mélyépítő Vállalat Papp Sándor brigádja 18 méter szélességben fúrta át a Tiszaszőlős és Tiszaderzs közötti műutat. Ezáltal lehetővé válik a talaj­víz elvezetése a 850 milliméter átmérőjű csövön, amely egy kanálisba torkollik Fotó: Mészáros közérzet. A kettőt nem lehet egymástól elválasztani. A víz pedig elemi szükséglet. Hiszem, ha látom — véle­kedtek azért sokan, bár szí­ve szerint inkább a sikert kívánta mindenki. Akadt, aki ódzkodva mondott nemet, most viszont senki nem akar lemondani a lehetőségről. Idősebb Martosi Dezső és felesége — nyugdíjas, portá­juk a Kucorgó buckáján nyú­lik le az ártérig. A ház előtt friss töltés kígyózik a fák, bokrok között, az új vezeték nyomvonalát még nem nőtte be a fű. Az asszony perleke­dik is, hogy az építők nem tudtak jobban vigyázni a fákra. — Nézze — mutatja —, ez a barackág is letörött. — Kihajt az még — nyugtat­ja a férfi, miközben az ud­varra megyünk, ahol egy te­hén, egy üsző és egy borjú, két sertés és az aprójószágok láttán érthető a csitítás, hi­szen az állattartóknak igen­csak jól jött a víz. A nyugdíjas házaspár még emlékezhet Bajári nagygazda kútjára. Lágy víz volt az, de annak idején napszámban dolgoztak érte. — Elapadtak az artézi ku­tak — mondja az ember — a piactéren és az ABC-áruház előtt is. Nekünk meg ásott kutunk sincsen, ez a homo­kos föld nem ad vizet. A jószágoknak pedig csak kell. Még tavaly nyáron is mesz- szire eljártunk vízért. Mond­tam is az asszonynak, mert nem akarta ezt a társulást, hogy amíg bírjuk anyagival, fizessük be mi is a részt. Most, hogy be is ütött, csak könnyebbség már nekünk. Ég és föld Martosiék előteremtették az idei ezer forintot, de még négy részlet hátra van a törlesztésből. Bodac József­nek — a jelek szerint — mindez kevesebb gondot okoz. A Karai út mentén ta­lálkoztunk. Ott épiti új há­zát. Szobafestő-mázoló volt még nem is oly régen, jelen­leg őstermelő. — Szidtam a vizet, mint a bokrot — kezdi, de már in­dulat nélkül. — Jó helyen laktunk pedig, de este tíz előtt nem tudtam lefürödni. Gondoltam is, mi lesz, ha távolabb költözünk. Csak hidroforral tudtuk volna el­érni, hogy a legfelső szintre is feljusson a viz. Most meg ott is van nyomás. Elképzel­heti, mennyit kínlódtunk az építkezéssel. Két öthektós hordót állítottunk be. Este megnyitottam a csapot, éjjel két órára meg is teltek. A beszélgetésbe bekapcso­lódott a szomszédban építke­ző Mészárosné Király Mari­ann óvónő is. — Bizony, nagy terhet vet­tek le az asszonyok válláról — veszi át a szót. — Hajnal­ban keltem, hogy ki tudjak mosni, mert hiába az auto­mata mosógép is, ha víz nincs elég hozzá. Az óvodá­ban is sokat kínlódtunk, vöd­rökbe, kannákba meregettük a vizet. Most ez a gond is lement rólunk. Nem kell csürölgetni, csak megnyit­juk a csapot. A gyerekeket végre rászoktathatjuk a hi­giénia alapvető elemeire. A helybeli orvosházaspár­nál nem is akad lelkesebb tá­mogatója, kezdeményezője a társulás létrehozásának. Dr. Gyuxicza Sándor és dr. Ur- bár Mária megkönnyebbül­ten szólt a sikerről. Különö­sen a feleség lehet elégedett: mint megyei és községi ta­nácstag a szervezésből is ■részt vállalt. Nem csordult meg a csap — Tizennyolc éve élünk Tószegen. A vízhiányról hal­lottunk, de hogy ez valójá­ban mit jelent, arról az el­ső nyáron győződhettünk meg. Azt hiszem, a Köjálnál külön tószegi dossziét nyitot­tak, a fertőzésveszély miatt megszámlálhatatlan levelet írtunk. Szó szerint vegye, de egyáltalán nem volt vizünk. Nem is tudom, hogy a fog­orvos hogyan láthatta el a betegeit Hatszáz gyerekre főz a gyermekélelmezés — elgondolni is rossz, mi tör­ténhetett volna, ha egy jár­vány felüti a fejét. Ezért vállaltuk a házalást, a szer­vezéssel járó feladatokat is. Féltünk persze az esetleges kudarctól, de most a rende­lőben, az utcán, a boltban mindenki örömmel nyugtáz­za, az egyébként máshol ter­mészetes és hétköznapi, de nekünk újdonságot jelentő tényt; doktornő, van vizünk! Ennek látható jeleivel útón-útfélen találkozni. A házak előtti kertekben a port, szárazságot tűrő örökzöld nö­vények közt itt-ott virágok tarkáinak. A Gőgös Ignác utcában — amire eddig nem­igen volt példa — autót mos Hegedűs György vízvezeték­szerelő. Vajon a szakember mit mond a változásról? — Megszaporodott a mun­kám az utóbbi időben. Sok 'helyen a bojlereket kell meg­javítani. Korábban nem volt megfelelő nyomás, s a vissza­eresztő szelepek tönkremen­tek. De akad munka az új építkezéseken is. Lehetőség adódott a hálózat növelésére. Amerre megyek, mindenütt elégedett, elismerő véleményt hallok, pedig a szervezéskor néhányan tamáskodtak. Mint azt Gulyás Istvántól, a nagyközségi tanács végre­hajtó bizottságának titkárá­tól megtudtam, volt is ennek a tartózkodásnak némi alap­ja­— Húsz évvel ezelőtt volt itt már egyszer egy vízmű­társulás — tájékoztatott. — A hálózat kiépítése után de­rült ki, hogy a fúrt kutak nem képesek ellátni ivóvízzel a települést. így hát kényte­lenek voltunk a szolnoki rendszerhez csatlakozni, a Vegyiművektől ágazfcattunk le egy 150 milliméteres veze­téket. Sajnos, elég távol esünk a megyeszékhelytől, meglehetősen alacsony nyo­máson jutott csak el a Tisza- víz. Időközben mind többen telepedtek le Tószegen. Éven­te általában 25 új közműve­sített telket értékesítünk. 1968 óta pedig csak fürdőszo­bás házak építésére adhat­tunk ki engedélyt. Úgyhogy gyakorlatilag ezerre tehető a fürdőszobás épületek szá­ma. A fogyasztás megnőtt, de vizünk nem lett több egy cseppel sem. Különösen a nyári időszakok voltak elvi­selhetetlenek, szeptemberig nem csordult meg a csap. Nem volt olyan falugyűlés, tanácstagi beszámoló, fórum, ahol ne ezzel kezdődött vagy fejeződött volna be az érte­kezlet. Végtére is a település legfontosabb gondja oldódott meg, azt hiszem azért, mert a közös ügy végre közügy lett. Szőke György Egy héttel később Forgalomelterelés a Ferihegyi éten Az eredetileg tervezettnél egy héttel később, augusztus 11-től változik a Ferihegyi gyorsforgalmi út közlekedési rendje — közölték tegnap az építkezésért felelős Fővárosi Közterület-fenntartó Válla­latnál. Idegenforgalmi okok miatt döntöttek az illetékesek a forgalomelterelés időpontjá­nak megváltoztatásáról. Eb­ben az időszakban ugyanis még sok külföldit várunk hazánkba, akik — repülő­géppel érkezve — ezt a vá­rosi bevezető útvonalat hasz nálják.

Next

/
Thumbnails
Contents