Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-30 / 204. szám

1986. AUGUSZTUS 30.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

7

II Verseghytftl a Yale egyetemig

Beszélgetés dr. Horváth Csabával

hogy számos intézet kitüntette már, s tavaly megkapta a Szovjetunió Akadémiájának érmét is. És sikereit lehetne sorolni tovább.

— Nézze, amikor ismeretlenül nyakamba vettem a világot, szélesebb vizekre vágytam, vonzott a nagyobb lehetőség, a kutatás lehetősége.

— És rögtön meg is találta?

— Egyáltalán nem. Kiderült, az embernek mindenütt meg kell küzdenie a lehetőségekért. Amikor első állomáshelyemre: az NSZK-ba kerültem, örültem, hogy egy nagy vegyigyárban akadt valami tennivalóm. De aztán elvégeztem ott is a vegyész- mérnöki szakot, majd doktoráltam is a Goethe nevét viselő egyetemen. Dolgoztam keményen, s közben publikáltam. Akkor éreztem igazán, mit köszönhetek a szandaszőlősi kertünkben szinte naponta végzett fizikai munkának, ahol megedződtem fizikálisán is.

Majd következett az Egyesült Államok.

— Publikációim alapján hívtak át a Harvard egyetemre. A kutatóember számára a publikáció: útlevél a tudományos világba.

A tudósfórum résztvevője volt.

Egészen pontosan A magyarok szerepe a világ természettudományos és műszaki haladásában című konferenciáé.

Az óhaza hívta és ő jött szívesen — Amerikából. Nem először, élő, eleven kapcsolat fűzi magyar kollégáihoz. Talán ezért is választották a fórum egyik elnökének, s kiemelkedő tudományos eredményei mellett e viruló kapcsolatnak is szerepe volt abban, hogy három tudóstársával egyetemben őt is díszdoktorává fogadta a hajdani alma mater, a Műszaki Egyetem, ahol vegyészmérnöki diplomáját szerezte az ’50-es években. Az ünnepélyes aktusról beszámolt a tévé híradója is, s bizonyára akadt néző Szolnokon, akiben a szemüveges, középkorú férfi láttán, s neve hallatán felébredt a gyanú: csak nem egykori iskolatársa, akivel éveken át együtt koptatta a Verseghy Gimnázium padjait, vagy pedig csak nem C. Horváth tanár úr fia, a népszerű Gyula bácsié, aki évtizedeken át oktatta a szolnoki fiúgimnázium nebulóit matekra meg fizikára?

Amikor dr. Horváth Csaba professzorral a Taverna árnyékos teraszán beszélgetni kezdünk, megemlítem, hogy a híradó után másnap, többen is érdeklődtek utána, tőlem is a szerkesztőségben.

— Gondolja, hogy vannak, akik még emlékeznek rám? — vonja fel szemöldökét, de láthatóan jólesik neki a „hazaiak” érdeklődése. Majd hozzáteszi: — Bevallom, ma is gyakran kapom rajta magam, hogy gondolatban hazaruccanok, laboratóriumi munkám kgzben is, emlékezetemben meg-megjelenik a régi Madách utca, a kedves Tisza-part vs a sárgafalú, öreg iskola. Dehát lehet felejteni a gyermekkort, a fiatalságot?

Nem gyorsan beszél, sőt kimérten. Mintha patikamérlegen mérné szavait. Feleslegesen egyetlen szó se, pontosan csak annyi, amennyi kell.

— Szolnokra már csak a temetőbe járok. Sajnos, ritkán, szüleim sírjához.

Hallottam, nagy sikerű előadást tartott a kromatográ- fia helyzetéről és szerepéről az említett műszaki egyetemi tudósfórumon.

— A kromatográfia fő kutatási területem. Régóta foglalkoztat, s még sokáig, azt hiszem. Hogy mi a lényege? Módszer, amellyel különféle anyagok elemzését lehet végezni, Módszer és műszer, tömören. Szabadalom lett belőle. Kutatásaim középpontjában mindig ez a gondolat, ez a probléma állott. Gáz kromatográfiával kezdtem, ma már gáz helyett folyadék segítségével végzem ugyanazt. Sikerült kifejlesztenem egy könnyen kezelhető, automatizálható anyagelemző készüléket, amit röviden HPLC-nek neveznek és ismernek most már szerte a világban.

ön ismeretlen emberként vágott neki annak idején a világnak. Könnyen sikerült elérnie jelenlegi rangját, hisz ma, ahogy említette, már a jónevű Yale egyetem csoportvezető professzora, rendszeresen járja a világot, ide is Angliából érkezett, ahol egy nyári kurzuson tartott előadásokat és máris készül innen Párizsba. Tudom,

— És ott mivel foglalkozott?

— Sok mindennel, bár szerelmem maradt a kromatográfia. Kutattam például a radioaktivitás biológiai hatását. Akkor kezdték építeni a világban az atomreaktorokat. Egyébként furcsamód, mindig szoros kapcsolatban álltam az orvostudománnyal. Itt is az orvosi karon dolgoztam.

Aztán elhagyta a Harvard egyetemet is.

— Mert újra hívtak. Így kerültem jelenlegi munkahelyemre, a Yale egyetemre.

— Jobb lehetőségek vonzották?

— Igen, a munka. Először a Holdról származó anyagok tulajdonságait vizsgáltuk, őrölt fekete sziklaporokat elemeztünk, hogy vannak-e bennük szerves anyagok, azaz lehetséges-e életre következtetni ezen a távoli égitesten. A Hold persze, nem igen érdekelt. Egyébként ma már közismert, hogy nem lehetséges az élet rajta, de itt sikerült kikísérleteznem az automatizálható anyagelemző készüléket, amely ma már elterjedt az egész világban.

— Találmányát könnyen sikerült elfogadtatnia, gyorsan került át a gyakorlatba?

— Sajnos, nem, a biokémikusok kezdetben idegenkedtek tőle. Csaknem tíz év kellett, tíz kemény, küzdelmes év. hogy elismertessem és befogadják. A tanulság belőle, hogy a kutatók és a gjakorlati alkalmazók között szorosra, szorosabbra kell

fűznf a kapcsolatot. Ma már és magam is tanácsadóként és professzorként is különböző ipari vállalatokkal, üzemekkel állok munkakapcsolatban. Ez meggyorsíthatja a folyamatokat.

— Amerikában számos magyar származású tudós él. Velük milyen kapcsolatban van?

— Mondhatni sovány, csak ha kutatási problémák hoznak össze bennünket. Így például szívesen dolgoztam a Nobel-díjas Szentgyörgyi professzornak, aki a búzacsíra tüzetes vizsgálatát kérte tőlem. Nézzük meg, kérte, vajon tartalmaz-e rákellenes hatású anyagot. A vizsgálat jelenleg is folyamatban van. Egyébként Szentgyörgyi professzor mindennap búzacsírát reggelizik. Tudom róla.

Közben kis csomagot tesznek az asztalra, tudományos dolgozatot, mint kiderül tanulmányozás, közlés céljából. Majd bejelentkezik levéllel a HVG, interjút szeretnének kérni tőle. S megtudom, hogy a Magyar Televízió is portréfilmet kíván készíteni róla.

— ön úgy látom, itt is népszerű és közismert ember.

— Igen, jók a kapcsolataim a magyar kollégákkal. Néhányukat már intézetembe is meghívtam ösztöndíjasnak. Nem eleget. Szélesíteni kellene ezt a lehetőséget. Hisz a személyes kapcsolatoknak megvan a maguk szerepe a tudomány világában is. Másrészt ismernek, hisz Amerikában szakmai folyóiratot szerkesztek, a kéziratot is odaviszem. De tagja vagyok számtalamtár- saságnak, innen is származhat az ismeretség.

— Ha munkahelyén, az egyetemen keresném, hogyan kellene keresnem? Profesz- szor Csaba Horváth?

— Mister Horváth. Egyszerűen ennyi. Nincs jelentősége a rangnak. Egyébként szobám ajtaján a nevem is szankszrítül van felírva, egyik külföldi munkatársam műve.

— Mit gondol, ha éln^ apja és ön oda állna most elébe, mit szólna mindarról, amit ön eddig tett, s amit most csinál?

A kérdés láthatóan váratlanul éri. Kicsit vár, majd lassan felemeli a fejét, és szemüvege mögül érezhetően távolra néz. Pillanatok alatt mintha időt, teret ugorna át és valóban ott állna apja előtt, s hallgatná.

— Fiam, ne dohányozz! Ne hajtsd ennyire magad! És fogyj le!— ezt mondaná, ö mindig a mértékletességet tartotta fontosnak.

— És ön mire intené gyermekeit? (Két nagy lánya van, egyik most készül közgazdásznak. Felesége is közgazdász egyébként és római.)

— Erős akarat, kemény realizmus és: szemfülesség. Ez kell!

— ön eredményes kutató, de ugye tudja, hogy sokan úgy vélik, a felfedezések a véletlenek művei. A szerencse dolga.

Elmosolyodik, ő is ismeri ezt a közhelyet. Majd rövid gondolkodás után Poincarét, a neves matematikust idézi. Ezúttal angolul, mert úgy véli, így pontosabb. Én gyatra fordításban közlöm.

— A véletlen az előkészített agyat szereti! És tudja, a véletlent is lehet provokálni — toldja meg az idézetet.

Még folytathatnánk a beszélgetést, lenne miről, de Horváth Csabának mennie kell. este 8-kor fogadás a Fórumban, már csak néhánv perc addig, s a díszelnök nem hiányozhat róla.

Valkó Mihály

Folyamatosság és megújulás a közoktatásban

A nevelés feltételeiről a tanév kezdetén

Szeptember elsején, az első tanítási nappal egyidőben lép hatályba az oktatásról szóló 1985. évi 1. törvény. A közoktatás korszerűsítésének az új tanévben adódó legfontosabb feladatairól és az érvénybe lépő rendelkezésekről beszélgettünk Vincze Sándorral, a megyei tanács művelődési osztályának vezetőjével.

— Elöljáróban azt szeretném hangsúlyozni — semmiképpen nem lebecsülve az oktatási törvény jelentőségét, — hogy a megújulás mellett a folyamatosságra való törekvés a közoktatásban is elsőrendű fontosságfú. Mint korábban, ebben a tanévben is ott folytatjuk a névelő munkát, ahol abbahagytuk; vagyis a soron lévő nevelési feladatokat minden intézményben az adott feltételek, a helyi hagyományok és eredmények alapján, ezek messzemenő figyelembevételével igyekszünk megoldani.

A közoktatás korszerűsítését tekintve az új tanév természetesen szakaszkezdést is jelent. 1986-ban a művelődéspolitikai program végrehajtásában egy ötéves tervciklust zártunk le, ezt követően — építve az országos és a megyei párt- és állami szervek dokumentumaira, határozataira — megfogalmaztuk az 1986/87-es tanévvel induló új tervciklus legfőbb feladatait. Ezek közül első helyen szerepelnek az oktatási törvény bevezetésével és a nevelőmunka egyes területeinek megerősítésével kapcsolatos legfontosabb tennivalók. Gondolok itt a munkára; a becsületes, tisztességes tanulásra ösztönzés kérdésére — egy szigorúbb követelményrendszer keretén belül; az erkölcsi nevelés egészére; a szocialista ha- zafiságra és proletár internacionalizmusra nevelés feladataira, a magatartás- és jellemformálás hatékonyabb eszközeinek alkalmazására, amely a világnézeti nevelésben szintetizálódik; s nem utolsó sorban az egészséges életmódra nevelés soron lévő kérdéseire. E célkitűzések megvalósítása érdekében minden iskolatípus számára megfogalmaztuk a képzési célokkal összhangban álló konkrét feladatokat is.

— Függetlenül az iskolatípusoktól és a konkrét intézkedésektől, véleménye szerint milyen fejlődési tendenciákat erősít a törvény?

— Még egyszer hangsúlyozom, hogy a közoktatás fejlesztési programjához és az oktatási törvény bevezetéséhez kapcsolódó feladatoknak az intézmény, az iskola adott feltételeihez, lehetőségeihez kell igazodniuk. Ennek figyelembevételével az egyik legfontosabb tényező az iskola — széleskörűen értelmezett önállóságának biztosítása és érvényesülése. Ez egyrészt a fenntartó tanácsok tennivalóit növeli, többek között az egyes intézménytípusok normáinak eléréséhez szükséges feltételek javítása terén. A másik oldalról erősödnie kell az iskolai élet demokratizmusának tanulói és tantestületi oldalról egyaránt. Az önállóság mellett minden iskolának arra kell törekednie, hogy sajátos nevelési rendszere, önálló szakmai arculata legyen. Ez persze belülről magas színvonalú pedagógiai munkát feltételez.

Az oktatási törvény határozott lépésekre késztet a tanulók képesség szerinti foglalkoztatását illetően is. Ezen a területen — az 1984-es programhoz igazodva — nagyon sok tennivalónk van, hisz az oktatásban jelentkező esetleges eredménytelenségek mögött sok esetben a tehetséggondozás vagy a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett tanulók foglalkoztatásának hiányosságai, azaz nevelési problémák rejlenek. A nehézségek megoldásában pedig nagyobb mértékben kell együttműködni a többi, ún. nevelési tényezővel: a családdal, az ifjúsági mozgalommal és a különböző társadalmi szervezetekkel.

Itt hadd jegyezzem meg, hogy az ifjúsági mozgalom megújulása mintegy párja az oktatási törvény újító szellemének, így a középfokú oktatási intézmények különösen nagy változás elé néznek a közeljövőben.

— E sokrétű és igényes feladatok megoldásában felkészült pedagógus nemzedékekre van szükség...

— Azt hiszem, nemcsak szakmai berkekben ismeretesek az ezzel kapcsolatos gondjaink. Elsősorban meny- nyiségi munkaerőgondokkal küzdünk, különösen az általános iskola területén. A személyi feltételek megteremtésében az új tanév beindításakor (egyelőre pontos adatok nélkül, hisz ezek október elején lesznek ismeretesek) a következő a helyzet: az alkalmazott pedagógusok mintegy negyven százaléka lesz pályakezdő, a meghirdetett állások felét tudtuk betölteni, így összesen körülbelül 5—6 százalékos munkaerőhiánnyal számolhatunk. Ez olymértékben növelheti az amúgy sem kevés túlórák számát, hogy esetenként a minőségi munka sem lesz tökéletes. Az óvodákban jelentős gondjaink nincsenek. Az általános iskolákban a felsőtagozaton van a legnagyobb feszültség, a megye egyes területein a többszörösen hátrányos helyzetfi iskolák esetén — például Tiszaderzsen vagy Kenderesen az üres állásokat csak nagy nehézségek árán tudják betölteni.

Az esetleges tanítóhiány a Jászberényi Tanítóképző Főiskola segítségével könnyebben pótolható. A középiskolákban idegennyelv-szako- sokra, közgazdaságtant tanító tanárokra, illetve kollégiumi nevelőkre lenne a legnagyobb szükség.

— Ezek a gondok mennyiben zavarhatják a nevelési program végrehajtását?

— A kétségtelen nehézségek ellenére is biztató, hogy a megyénkben dolgozó pedagógusoknak nagy többsége fogékony az újra: ambiciózus és törekvő. Ez a képzés és továbbképzés iránti igények megnövekedésében ugyanúgy érezhető, mint az előrevivő pedagógiai kísérletek egyre szélesedő népszerűségében. A szakmai fejlődést elősegítő továbbképzésben — a pályaválasztás és nevelési tanácsadás, valamint az iskolaérettség véleményezése mellett — a Megyei Pedagógiai Intézetnek van elsődleges szerepe. A megyei és a helyi tanácsok pedig a kísérletek támogatásával ösztönözhetnek a továbblépésre. A továbbképzés minden iskolatípusban létrehozott központi bázisintézményei számát regionálisan is gyarapítani igyekszünk, és támogatást adunk működésükhöz is. De persze minden intézmény elvállalhat tudományos kísérletet, s sokféle eszközzel támogatjuk az LÍ- venciózus, újítókedvű munkaközösségek tevékenységét is.

— A magas színvonalú pedagógiai munkának megvannak-e a tárgyi feltételei?

— Ha az előző ötéves terv megvalósult beruházásait tekintjük, az előrelépés jelentős. A jelenlegi helyzet pedig még a tavalyinál is kedvezőbb. A nyári szünet idején végzett három meg/ei tanácsi ellenőrzés azt mutatja, hogy a nagyob felújítási munkák kivételével, amelyek a tanévkezdés után is folytatódnak, nem zavarva a nevelő munkát — minden más munka befejeződött. Az intézményhálózat Tiszakür- tön egy nyolctantermes iskolával, Tiszaszentimrén egy 75 személyes óvodával gyarapodott, három osztállyal irdul a megyeszékhely új Ecseki úti gimnáziuma is, amely 1988-tól jelentős terheket tud majd magára vállalni. A Vízügyi Szakközépiskolában építőipari jellegű osztály, a Verseghy Ferenc Gimnáziumban matematika tagozat indul, s a technikusképzésben részt vevő iskolák száma is szaporodik. A továbbiak feladata lesz a középiskolai hálózat befogadóképességének növelése — párhuzamosan a demográfiai hullám közeledésével.

— Köszönöm a beszélgetést.

i Bálint Judit

Ötnapos csehszlovákiai vendégszereplésen — a Kromerizi Nyár rendezvénysorozatán — vett részt a szolnoki Kodály kórus. A két nagysikerű hangversenyen többek között Hassler, Monteverdi és Lassus-mű veket adtak elő Rigó Éva, Vájná Katalin

és Buday Péter vezényletével