Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-28 / 202. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. AUGUSZTUS 28. IA tudomány világ? 3 Az emberré válás története A „hiányzó” láncszem kutatása Az emberré válás útjának legizgalmasabb szakasza az, amelyét már a múlt század­ban is „hiányzó láncszerű­nek neveztek: az állati és az emberi fejlődést összekötő élőlények megjelenése. Még mielőtt ilyen maradványokat egyáltalán találtak volna, a múlt században élt Haeckel német természettudós ezt a hiányzó láncszemet Pithe- canthropus-nak, vagyis ma­jomembernek nevezte el. Feltételezett ugyanis egy át­meneti alakot, amely ma­jom- és emberi jellegekkel egyaránt rendelkezett. Az­után, amikor 1890-ben Jáva szigetén felfedezték a Pithe­canthropus erectus-t (a fel­egyenesedetten járó majom­embert), kiderült, hogy ez mégsem a hiányzó láncszem, mert nem igazi majomem­ber, hiszen már elérte az emberi fejlettség szintjét, így a majomember előem­berré lépett elő, amely a Ho­mo nemzetség két faja közül az idősebb. Később hasonló maradványokat találtak Ázsia, Afrika és Európa szá­mos helyén. A taungi bébi Századunkban a hiányzó láncszem kutatásának szín­tere egyre inkább Afrikára tevődött át. Először is Dél- Afrikában megtalálták a taungi bébit, egy fiatal. 5—6 éves gyermek fosszilizált arckoponyáját és agykopo­nya-öntvényét. E leletetnem a legszerencsésebb módon Australopithecu africanus- nak (afrikai déli majom) ne­vezték el, hiszen jellegeiben közelebb áll a hominidák- hoz (emberfélékhez), mint a pongidákhoz (emberszabású majmokhoz). Ennél is na­gyobb jelentőségű volt, ami­kor 1959-ben a Leakey há­zaspár Kelet-Afrikábani, a tanzániai Olduvai szakadék­völgyben újabb leletre buk­kant. Azóta brit, amerikai, francia és nemzetközi expe­díciók több, mint egy tucat lelőhelyről 500 hominida és 200 000 gerinces állat marad­ványát ásták ki. Csak az Omo folyó völgyében kiásott leletek súlya meghaladja az 50 tonnát. A leletek feldol­gozása és értékelése még nem fejeződött be, de már az első eredmények is több újdonságot szolgáltattak az emberré válás történetéhez. A fosszilizált csontok azt mutatják, hogy ezen a terü­leten több hominidafaj is élt részben azonos időben. Az Australopithecusok közül mind a robustus, mind azaf- ricanus, mind pedig a faji különállóságban vitatott Ho­mo habilis egyedeit megta­lálták. Ezek alkatilag nem­csak a mai embertől, hanem egymástól is különböztek. Az Australopithecus robus­tus mintegy 1,5 méter ma­gas és 40—60 kg súlyú lehe­tett, az agytérfogata 500—530 milliméter volt. Az Austral­opithecus africanus kisebb termetű, finomabb felépíté­sű volt: testmagassága 1,25 méter, testsúlya 20—30 kg, agytérfogata 460—600 ml kö­zött volt. A Homo habilisnak nevezett leletek pedig test­méreteikben az előbbiek kö­zött lehettek, de agykapaci­tásuk nagyobb (500—800 ml) volt. A kelet-afrikai leleteken végzett izotópos kormegha­tározások eredményei nagy vihart váltottak ki a kuta­tók között. Ezek ugyanis millió évekkel terjesztették ki az emberré válás történe­tét! Kiderült, hogy a kenyai Kerio-folyó völgyében előke­rült Australopithecus afri- canustól származó állkapocs- valamint fal- és nyakszirt- csont-darabok 6 millió éve­sek. A Baringo-tó melletti 9,3—12,0 millió éves rétegek­ben találtak egy hominida zápfogat A közeli Gheme- ronnál és a Kerio-folyó mel­lett kiásott halántékcsont- töredékek 4 millió évesek. Az etiópi'ai Afarnál az Aust­ralopithecusok tíz egyede ke­rült elő, ezek 3 millió éve­sek-' Az ugyancsak etiópiai Omo-folyó völgyéből került elő a kelet-afrikai leletek zöme; 1—3 millió éves föld­rétegekből az Australopithe­cus és a Homo erectus 300 egyedének maradványait és 2 millió éves kőeszközeit ta­lálták meg. A Rudolf-tó ke­leti részén hasonló korú ré­tegekből 120 hominida ma­radványát ásták ki. Tanzá­niában három lelőhelyet tár­tak fel. Az első kelet-afrikai lelőhelyen, az Olduvai-sza­kadékban pedig 0,3—1,8 mil­lió éves rétegekből az Aust­ralopithecusok és a Homo erectus összesen 70 marad­ványát ásták ki. Reprodukált koponya A fosszilis leletek agyának vizsgálata fontos kérdésekre ad választ, hiszen az agy nagysága és szerkezete meg­mutatja, hogy pongid vagy hominid főemlős maradvá­nyairól van-e szó, és az agy fejlődésének és az emberi ér­telem kialakulásának a fo­lyamatára is enged követ­keztetni. A Columbia Egye­tem antropológus professzo­ra a közelmúltban 15 afrikai fosszilis hominida koponyá­ját vizsgálta meg. Természe­tesen az agy, az idegszövet nem marad meg az egyed el­pusztulása után, viszont a koponyabelső öntvénye vi­szonylag könnyen elkészít­hető a több millió éves lele­teknél is. Természetesen az ilyen öntvény csak durva következtetésekre ad alkál­imat, mégpedig. elsősorban az agy nagyságára, az agy ré­szeinek, a lebenyeknek az arányaira, és bizonyos be­nyomatok meglétére vagy hiányára, de még ezek is sok és fontos információt szol­gáltatnak. A vizsgálatok eredménye az lett, hogy az Australopit­hecusok. bár agyuk szerke­zetében, az agy és testtömeg arányukban, bizonyos „visel­kedési” formákban (eszköz­készítés) emberi jellegeket mutatnak — mégsem te­kinthetők a mai ember ősé­nek. Korábban — mielőtt még ismertté váltak volna az izotópos kormeghatározás eredményei — a kutatók úgy Vélték, hogy a kelet-afrikai és a régebben feltárt dél-af­rikai leletek a mai ember közvetlen evolúciós vonalá­ba illeszthetők be. Az újabb részletes vizsgálatokból ki­derült, hogy az Australopit­hecusok nem lehetnek köz­vetlen emberelődök, hanem csak egy mellékágat jelen­tenek. Ugyanis bizonyos jel­legeik — például az arc la­possága és a fogaik — a ho- mi nádakkal ellentétes ten­denciát és specializáltságot mutatnak. Az Australopithe­cus africanus jelenlegi is­mereteink szerint több mint 5 millió éven át fennmaradt, ami szintén életmódbeli spé­ci alizáltságra utal. Az ilyen specializáltság viszont gátat szab a továbbfejlődésnek, és kihalásra ítéli a fajt. Több kísérlet Az Australopithecusok megtalálásának jelentősége mégis óriási, hiszen bebizo­nyították, hogy az emberré válás sem egyetlen, magá­ban álló, példa nélküli folya­mat a Világegyetemben, ha­nem a főemlősök alkalmaz­kodási folyamatának egy si­keres ága. amely több pár­huzamos „kísérlet” után vé­gül egyedül maradt fenn. A többiek (akár csak az Aust­ralopithecusok két ága) ki­haltak, vagy éppen a sikeres Hominida-ág szorította, pusz­tította ki őket. M. I. A Főidről nézve áll }*S « üs Adóhálózatra van szükség ahhoz, hogy egy közepes mé­retű ország területét televí- ziómüsorral besugározzuk. Vannak viszont a Földün­kön olyan hatalmas terüle­tek, ahol adóhálózatot csak óriás költségekkel építhet­nének. Ilyen például Brazí­lia, India. Kanada, vagy a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Hasonlóképpen ne­hézségeket okozna Indonézia vagy Japán több ezer szige­tének ellátása tv-program- mal a hagyományos módon. Pedig ezeken a területeken igen sokan élnek. Ez a kér­dés már régóta foglalkoztat­ja a szakembereket. A fel­adatra szinte egyedüli meg­oldást kínált a több mint 15 éves múltra visszatekintő űrhírközlés. Az ‘ alapgondo­lat: olyan műholdra helye­zik a televízióadót, amely úgy kering a Föld körül, hogy mindig ugyanazon pontja felett van (a Földről nézve „áll”). Ilyen műhold­ról kontinensnyi területet lehet egyszerre besugároz­ni. Már több éve működnek olyan műholdak, amelyek a földi mikrohullámú hálóza­tokhoz kapcsolódva nagy tá­volságokra juttatják el a televízióadók modulációs jelét. Ezzel a módszerrel azonban a nagy területek be­sugárzási nehézségein nem lehet segíteni, mert földi mikro- és adóhálózatot kell kiépíteni. Ebben a rendszer­ben a műhold földi állomá­sa drága és bonyolult, nagy átmérőjű antennát igényel. Ahhoz, hogy a földi állo­más; mérete csökkenthető le­gyen, növelni kell a műhold kisugárzott teljesítményét. Ezzel viszont rohamosan nő a műhold költsége, és az energiaellátás is problémát jelent. Egyszerűbb, olcsóbb földi állomást használva a műholdnak 50—100 watt .tel­jesítményt kell adnia. ha szinkron pályán kering. Ez esettben már 5 méter átmé­rőjű vevőantenna is elegen­dő egyszerűbb berendezés­hez csatlakoztatva. Ezt fél- közvetlen / tv-elosztó rend­szernek nevezik. Ilyen rend­szer már számos országban sikeresen működik. A harmadik — és várha­tóan a jövőben szélesebb körben elterjedő — műhol­das műsorsugárzást Japán­ban valósították meg. Föld körüli pályára juttatták a Juri—2a nevű mesterséges holdat, Japán első televízi­ós műholdját, amelyet a központi televíziós adások­nak Japán 'távoli vidékeire történő továbbítására hasz­nálnak. Ezeket több helyen még központi antennával ve­szik. Japánnak nagy szüksé­ge volt erre a rendszerre, mert 3325 szigetből áll, és a legtávolabbi pontjai 2600 ki­lométerre vannak egymás­tól. Területén 250 2000 mé­ternél magasabb hegy talál­ható. Az Egyenlítő fölött szink­ron pályán keringő műhol­dat úgy tervezték, hogy az ország nagy távolságú hír­közlését és tv-besúg ár zását ellássa. Ennek érdekében minél nagyobb kisugárzott teljesítményre törekedtek. Néhány helyen a műhold olyan térerősséget biztosít, hogy például egy-egy ház­tömb közösségi vevőanten­nával közvetlenül veheti a műsort. Képünkön: ez az antenna egy különleges hangolóbe­rendezés segítségével lehe­tővé teszi a műholdakról su­gárzott adások vételét. Át­mérője mintegy egy méter. A nem is távoli jövőben megszokott látvány lesz a házak tetején az ilyen an­tenna. Az alkohol és a háztartási balesetek Becslések szerint az Egye­sült Államokban az otthoni, háztartási baleseteknek mintegy negyedrészét és a halálos kimenetelű háztartá­si baleseteknek mintegy fe­lét az alkoholfogyasztás okozta, vagy legalábbis az volt neki az egyik oka. Ér­demes lenne nálunk is meg­vizsgálni! Hogyan áll meg a repülőgép? A mai korszerű utas- és teherszállító repülőgépeken kerékféket és sugárféket al­kalmaznak, egyes esetekben fékernyőket. A sugárfék a tolóerővel ellentétes irány­ban ébredő erőt hasznosítja, A megvalósítás módja egy­szerű: a földetérés után te­relőlemezekkel megfordítják a hajtómű gázsugarának az irányát, fokozatosan lezár­ják a fúvócsövet, s kinyitják a hajtómű oldalán lévő „ab­lakokat”. így a gázsugár re­akcióereje nem gyorsítja, hanem lassítja — fékezi a gépet! Ám a sugárfékes és fék- ernyős repülőgépeken sem nélkülözhetik a kerékféket. Leszálláskor a 150—200 ton­nás, 250—300 kilométeres óránkénti sebességgel guru­ló gép mozgási energiáját kell a fékeknek viszonylag rövid idő alatt elemészteni­ük, s közben több száz Cél- sius-fokra melegszenek fel. A nagy és nehéz utas- és te­herszállító repülőgépeken 4—12 fékezhető kerék van, általában a főfutóművekben. Valójában ennél kevesebb kerék fékezésével is bizton­ságosan megállhat a gép; így aztán még akkor sincs sem­mi baj a fékezéssel, ha ne­tán egy-két kerékköpeny ki­durran (ez annak ellenére megtörténhet, hogy a repü­lőgépek abroncsait 150—400 le- és felszállás után kicse­rélik, ami csak egy-két ezer kilométer lefutásának felel meg.) A nagy hatású tárcsás fékeket csúszásgátló beren­dezés egészíti ki. Ez akkor lép működésbe, ha a kerék megcsúszik, ilyenkor a fék­nyomás rövid időre meg­szűnik. Amikor aztán a ke­rék megint gördül, ismét működik a fék. A megoldás révén a kerék mindig a meg­csúszás határán marad, s így a fékhatás a lehető leg­nagyobb. A repülőgépek ke­rékfékeinek a teljesítőké­pességére jellemző, hogy a földön akkor is álló helyzet­ben tartják a gépet, amikor annak a hajtóművei a leg­nagyobb erővel dolgoznak (a felszállópályán való elindu­lást megelőző pillanatok­ban). Képünkön: jól láthatjuk, hogy milyen masszív és bo­nyolult elemekből áll egy re­pülőgépfutómű fékberende­zése, amelyet hidraulikus munkahengerek hoznak mű­ködésbe, Amikor a restaurátorok hozzálátnak egy oklevélen lévő régi pecsét helyreállítá­sához, tudnf szeretnék: mi a pontos összetétele, hogy az­után munkájukat lehetőleg az eredeti anyagokkal végez­hessék el. Ilyen anyagvizs­gálatra fölöttébb alkalmas a mágneses rezonancia. A kü­lönféle anyagok magmágne­ses színképében a szerves vegyületek szén 13-as izo­tópjának jellegzetes mintái vannak. A régi és az új viasz között azonban csak csekély különbségek mutatkoznak; a 12. századi pecsétek jófor­mán nem különböztethetők meg az újaktól. Az eltérések valószínűleg a szénhidrogé­nek eltérő mértékű oxidáci­ójából adódnak. Jó kilátásai lesznek, ha tetőtérbe építhető import ablakot vásárol! A termék biztosítja a tetőtér jó kihasználását, ki­tűnő világosságot és tökéletes szellőzést garantál Fészek Áruházunk cseréptetőhöz alkalmas ablako­kat kínál több típusban, 6950,— Ft-tól 11 500,— Ft- ig. U 2-es 78x140 cm-es U 3-as 94x160 cm-es U 5-ös 70x118 cm-es U 6-os 55x98 cm-es CÍM; FÉSZEK ÁRUHÁZ SZOLNOK, PIROSKAI CT 8. SZ. (9643) Régi pecsétek

Next

/
Thumbnails
Contents