Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-28 / 202. szám
1986. AUGUSZTUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Képzőművészeti alkotótelep Mezőtúron Rövid idő alatt igazolta lótót Az idén negyedik alkalommal nyitotta meg kapuit a mezőtúri képzőművészeti alkotótelep. Ügy tartják, egy-két alkalommal véletlenül is sikerülhet valami, de harmadszorra, negyedszerre a véletlen és a szerencse kevés. Ilyenkor vizsgázik igazán az alkotótelep, az az úttörő kezdeményezés, melyet évekkel ezelőtt minden előzmény nélkül indítottak meg Mezőtúron a városi tanács, a művelődési központ és a három mezőgazdasági nagyüzem áldozatos segítségével.. Ügy tűnik, a mezőtúri képzőművészeti alkotótelep igazolta létét: rövid idő alatt rangos helyet vívott ki magának az ország nyári kolóniái között, alakítja a város művészeti arculatát, és egy újból fölfedezett szoboröntő technika, a viaszveszejtéses bronzöntés technológiai központjává lépett elő. A megalakulás óta a telep művészeti programja sem változott; hiszen a romantikus természetvédelmi körzet, a Holt-Körös partján álló Takács-tanya önmagában is sugallja a természet és az ember kapcsolatának szépségeit. De — mint arról számtalan itt készült műalkotás tanúskodik — fölhívja figyelmünket a környezetvédelem súlyos problémáira is. A megnyitó utáni pillanatok A kitűzött célok között szerepel. hogy a telepen dolgozó művészek itt készült és hátrahagyott festményeiből, grafikáiból, szobraiból majdan egy kortárs galériát kívánnak létrehozni, mely — az eddigi résztvevők névsorát áttekintve — mai magyar képzőművészeti életünk bizonyos keresztmetszetét is adná. Mezőtúron járva máris szembeötlik azonban, hogye néhány év alatt hány új köztéri szobrot, domborművet állítottak föl. Bebizonyosodik tehát, hogy az alkotótelep létrehozásával és működtetésével mindenki nyer. Ezt mutatja talán az a tény is, hogy a fenntartók sorában immár ott találjuk a Mezőhéki Táncsics Tsz-t, a helyi áfészt, a Téglaipari Vállalat és a Vetőmag Vállalat helyi telepeit is. Így sikerült elérni azt is, hogy az eddigiektől eltérően, 1986-tól már évenként jöhetnek művészek a Holt- Körös partjára. Az idén tíz festő és szobrász vesz részt a telep munkájában. Györfi Sándor Munkácsy- díjas szobrászművész a kis kolónia művészeti vezetője, az ő irányításával végzik a már említett viaszveszejtéses bronzöntés látványos de nehéz munkáját. Balogh Géza nyíregyházi festőművész is többször járt már Mezőtúron, ő egyébként a társ-művészeti vezető. Budapestről Borbás Tibor Munkácsy-dí- jas szobrászművész érkezett, és a résztvevők között találjuk a rangidős-örökifjú Papi Lajos szobrászművészt, valamint Mihály Gábor és Péter Ágnes szobrászművészeket is. Fazekas Magdolna és Meggyes László festőművészek első ízben képviselik a Szolnoki Művésztelepet a mezőtúri kolónián, Váncsa Ildikó és Kis Sándor Lajos festőművészek pedig végül is otthon vannak, hiszen néhány éve már, hogy megtelepedtek a művészetszerető városban. A telep céljainak megvalósítását segíti Egri Mária művészettörténész, aki a folyamatos munka dokumentálásán kívül az alkotótelep történetének megírását készíti elő. Augusztus 18-án ünnepélyesen megnyílt a sorrendben negyedik mezőtúri képzőművészeti alkotótelep. Az alkotómunkáról, a bronzöntésről, valamint az ott született alkotásokról még az úgynevezett táborzáró „nyers kiállítás” előtt igyekszünk beszámolni. L. (Menyhért László Ö orgas vidékről érkezett a szövetkezet jubileumi ünnepségére. Kicsit lihegett, kicsit leizzadt, és amúgy nagyon éhes volt. Az asztal végén jutott hely számára, közel a konyhába vezető lengőajtóhoz, így szerencsére nagyobb feltűnés nélkül csusszanhatott be a helyére. Az első percekben érdeklődéssel szemlélte kollégáit. Valamennyien díszbe vágták magukat, friss frizurák, itt-ott vértolulá- sos arcok a kínnal begombolt ingnyakak miatt, később kibővítette a figyelem körét: csillogó poharak, a vázákban virágok, ugrásra kész pincérek az ajtó mögött. Horgas megszámlálta az elnökség tagjait, aztán a sokéves hagyomány alapján az eredményt elosztotta kettővel: ennyien fognak szót kérni, hogy magasztalják a szövetkezet áldásos tevékenységét, majd a kor szellemének megfelelően, egy mellékmondatban ködösen utaljanak a gondokra, nehézségekre is, melyekről most részletesen szólni ünneprontás lenne... Az elnökségben tízen ültek, így Horgas öt fogvájót helyezett maga elé a vörösbor színű abroszra, és amikor a szólásra emelkedő végzett a tószttal, eltört egyet a szálkás fapálcikából. Már három elgörbült fogpiszkáló pihent a parányi máglyahalomban, amikor a menükártyára pillantott: Ponty Orly módra — eddig jutott az olvasásban, ám a gyomorsava gejzír módjára zubogni kezdett, így felhagyott hát az önkínzással és megpróbált a beszédre koncentrálni. Nem sikerült: Kázmér kartárs szája úgy kerekedett egy-egy öblösebb magánhangzó kiejtésekor,, hogy lehetetlen volt nem a levegőt pipázó pontyra gondolni. Amikor pedig Szakácsnő az aranykoszorús brigád vezetője köszönte meg a szövetkezet vezetőinek elismerését, szinte kínálta magát az asszociáció a konyhában párolgó halászlével. Horgas eltörte az utolsó fogvájót is, és apró mozdulatokkal célszerű ra- kosgatásba kezdett maga előtt, hogy helyet csináljon az előételnek, majd az ezüst tálban érkező halászlének. És ekkor az elnök sztereotip felszólítására, hogy kíván-e még valaki szólni a tömegből egy kéz emelkedett a magasba. Kartács, a leltáregyeztető bizottság vezetője úgy érezte, hogy szétveti a mondanivaló, ha nem biztosít azonnal szabad folyóst gondolatainak. Először a helyéről próbált szembeszállni az iszapos folyamként hömpölygő érdektelenséggel, ám amikor nyilvánvalóvá vált, hogy hangereje képtelen betölteni a teret, a szomszédok kényszerű unszolására a mikrofonhoz indult. Horgas már korábban végigbogozta tekintetével a mikrofontól kígyózó vezetéket, s eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha egyetlen lábmozdulattal kibillentené az elosztót a közelében lévő konnektorból? Most egy megfékezhetetlen kényszer hatására alig észrevehető rúgással megtette. Kartács hangja egy darabig lebegett a felszínen, aztán elsűlyedt, helyette viharos taps következett; a megkönnyebbülés felszabadult tapsa, mire a pincérek szinte vezényszóra megjelentek, tálcákon az aperitiffel. A hangos zsongásba poharak csörömpölése vegyült, miközben Horgas csendes diadallal nézett el az asztalok fölött. Akkor pedig egyenesen megmámorosodott, amikor az elnök, italát lötyöghetve végigvonult a termen, hogy koccintson vele. Palágyi Béla Legújabb kort históriánk Új tantárgy a felsőoktatásban 1986 szeptemberétől az ország valamennyi felsőoktatási intézményében új tantárgy oktatását kezdik meg. A leg- újabbkori magyar történelem stúdiumát a magyar munkás- mozgalom története helyett tanulják majd a főiskolák, egyetemek hallgatói. Az új tantárgy programjának egyik kidolgozója, a készülő tankönyv társszerzője Izsák Lajos az ELTE BTK Űj és Legújabbkori magyar történeti tanszékének docense. — Miért vált időszerűvé az új tantárgy bevezetése? — Ez a tárgy már tananyagánál fogva is többet ad mint amire a magyar munkásmozgalom története szűkebb keresztmetszete miatt eleve vállalkozhatott. A legújabb kori magyar történelem bevezetésének gondolatát az adta, hogy a történelemtanároknak készülő diákokat leszámítva, a felső- oktatási intézmények hallgatói érettségi után intézményesen már nem tanultak nemzeti történelmet. Ezt a hiányt súlyosbította, hogy a középiskolás tankönyvek is csak periférikusán tárgyalják legújabb kori históriánkat. Viszont az egyetemekről, főiskolákról kikerülők — akár orvosok, akár mérnökök, közgazdászok, üzletkötők, politikusok vagy éppen diplomaták — az állami és gazdasági élet legkülönbözőbb területein fontos funkciókat töltenek be. Munkájuk feltételévé kellene hogy váljon a nemzeti történelem megbízható ismerete, mivel e nélkül men lehet felelős, a nemzet érdekeit figyelembevevő politikai, gazdasági, és kulturális döntéseket hozni. A történelem magába foglalja az emberiség, a nemzet évszázados, évezredes tapasztalatait, hagyományait. Ez a tudomány egyszerre tény és logikai tudomány is. önálló gondolatokra, megfelelő következtetésekre, s ezt követően időálló döntésekre csak az képes, aki ismeri a tényeket, s a tények halmazából — függetlenül attól, hogy ez nekünk „jó” vagy „rossz” — képes kiválasztani az igazságot. A politika alakítása szempontjából is rendkívül fontos a magyar történelem ismerete, a nemzeti önismeret. Azt senki nem tagadja, hogy a történeti kutatás is adhat és nyilvánvalóan ad is számos olyan tanulságot, eszmét a politikának, amelyet az nem hagyhat figyelmen kívül. De hogy menynyire használja fel a politika a történeti kutatás eredményeit, mennyire épül be a történelmi tapasztalat a politikába, az egyrészt függ a történeti kutatás minőségétől, másrészt a politikus szellemi és tárgyi felkészültségétől, kvalitásaitól, valamint nyitottságától is. Reméljük az új tantárgy felkészültebbé, nyitottabbá teszi a jövendő politikusait. A legújabb kori magyar történelem bevezetéséhez — könyvön, segédanyagon túl — elengedhetetlen a megfelelő oktatói gyárda... — Talán ez a tantárgy bevezetésének egyik legsúlyosabb problémája. A bölcsészkarokat leszámítva kevés a történelemtanári végzettségű oktató, ugyanakkor sok a hallgató. Amíg a magyar munkásmozgalom története című tantárgy oktatásához ' a tudományos szocializmus szakot végzettek képzettsége megfelelő volt, addig a legújabb kori magyar történelem tanításához ez már nem elegendő, illetve nem megfelelő. E tantárgy oktatásához ugyanis másirányú felkészültség, tájékozottság, átfogóbb szemlélet szükséges. Igaz, hogy szervezünk előadássorozatokat, tanfolyamokat. De ez, tudjuk, csak félmegoldás, hiszen bizonyos rossz beidegződéseket, képzettségbeli hiányokat lehetetlen máról holnapra leküzdeni. Az oktatók többsége még akkor végzett, amikor az egyetemi oktatás is más szemléletű volt, s a tudományos szocializmus tanítása, a politológiában való elmélyülés sokaknak nem tette lehetővé, hogy e mellett a történeti szakirodalmat is tanulmányozza, hogy megismerje az új kutatási eredményeket. — Tehát oktatóknak, hallgatóknak nagy segítséget nyújthat egy jó tankönyv. Hogyan épül fel, miként készült? — A tankönyv pontos címe „Magyarország története 1918—1975 között” — Balogh Sándor professzor irányításával készült, csapatmunkával. Rajtam kívül a könyv megírásában Gergely Jenő, valamint Föglein Gizella vettek részt, akik szintén az ELTE bölcsészkarán tanítanak. A tankönyv írásában arra törekedtünk, hogy a tudomány legfrissebb, legpontosabb eredményeit használjuk fel számos új forrással is gazdagítva az ismereteket. A könyv kétharmada az 1944 utáni eseményeket taglalja, míg az első rész a forradalom, majd az ezt követő Horthy korszak történetét öleli fel. A legfontosabb, hogy nemzeti történelmet akartunk írni, amelyen belül természetesen szerepelnek a munkásmozgalom-történet kérdései is. A tények tiszteletére törekedtünk — ez nem azonos a pozitivista ténykultusszal! —, így akartuk elkerülni, hogy prekoncepciók, előzetes ítéletek áldozatai legyünk. — Milyen újszerű, a történelemtudományban idáig nem hangsúlyozott következtetésekre jutottak? — Másfajta megközelítésben vizsgáltuk az eseményeket jónéhány esetben. Tisztázni kívántuk például a magyar társadalom fejlődésében a korszerűség és az elmaradottság fogalmát, ugyanis ezek fejlődésünk egyes lépcsőfokain sajátosan egyszerre voltak jelen. Nem kisebb jelentőségű volt a Horthy korszak tárgyilagos, elfogulatlan meghatározása sem, hiszen egy konzervatív uralmi rendszer nem azonos, s nem is azonosítható, mosható össze a fasizmussal, tudomásul kell venni, hogy jellegét tekintve nem egységes, homogén. Valójában e korszakban olyan rendszer működött itt, amelyben a parlamentáris demokrácia jegyei tekintélyuralmi elemekkel párosultak. Teljesen eltérő volt például a bethleni konszolidáció és a Gömbös-féle szélsőjobboldali kísérlet. A neve is jelzi azonban, hogy ez is csupán kísérlet maradt! A háborúban való részvétellel, a német befolyás fokozódásával, majd a megszállással azután erősödnek a társadalomban a fasiszta jegyek. De némileg még ez is elhatárolható a Szálasi féle totális nyilas diktatúrától. Ma már nem elég csupán arról beszélni, hogy a nemzeti történelmet a nemzetközi eseményekkel összefüggésben kell vizsgálni, hanem azt is komolyan mérlegelni kell, hogy az említett kölcsönhatásban milyen mozgáslehetőségei vannak egy nagyhatalom szomszédságában élő kisebb nemzetnek. — Ahogy időben közeledünk napjainkhoz — objektív okok miatt — a tények ismertetése, a tanulságok levonása egyre nehezebb. — Valóban így van, ugyanis a történeti kutatásnak szüksége van egy bizonyos „kifutási idő”-re. Ezért nem határozott meg eddig egyértelműen számos fogalmat, s keveset foglalkozott a népi demokrácia intézmény- rendszerével is. Fontos volt, hogy az eseményeket történészi módszerekkel örökítsük meg. Valójában erre csak 1962-ig volt lehetőségünk, de az 1956. és 1962. közötti periódus is nélkülözi még bizonyos jegyeiben a teljes objektivitást. Az 1962. és 1975. közötti időszakra pedig inkább csak kitekintésre nyílott mód. F. M. A szünidőben Jobb körülmények közöli dolgoztak A Fővárosi Munkavédelmi Felügyelőség munkatársai a nyáron 12 budapesti kereskedelmi illetve vendéglátóipari vállalat üzleteiben ellenőrizték a szünidős diákok foglalkoztatását, munkakörülményeit. Tapasztalataik szerint a vizsgált vállalatok az idén a korábbinál körültekintőbben gondoskodtak a cjiákok foglalkoztatásáról. Minden diáknak volt engedélye a munkavállaláshoz szüleitől és iskolájától, és megfelelő munkaszerződéssel is rendelkeztek a fiatalok. A vállalatok nagyobb figyelmet fordítottak arra, hogy a diákok csak megfelelő orvosi alkalmassági vizsgálat után állhassanak munkába. A felügyelőség munkatársai csak egyetlen olyan fiatallal találkoztak, akinek nem volt meg ez az orvosi papírja, s ezt a diákot azonnal eltiltották a további munkától a szükséges orvosi vizsgálatok elvégzéséig. KISZ-program tizenéveseknek Megújuló diákélet Baranyában Tizenéves-programot dolgozott ki a megyében élő csaknem húszezer tanulófiatal mozgalmi életének megújítására a KISZ Baranya Megyei Bizottsága. Az ifjúsági szövetség tizenegyedik kongreszsusán hozott határozatok megvalósítását szolgáló feladattervben az eddiginél színesebb és tartalmasabb diákélet megteremtését tűzték ki célul. A program az iskolák és kollégiumok önkormányzatait a diákképviselet erősítésére, a KISZ-szervezeteket pedig a tagjaikkal szemben támasztandó követelmények emelésére buzdítja. Megismertetésére a megyei KISZ- bizottság már a tanévkezdés után fórumot szervez, amelyre a középfokú tanintézetek állami, párt- és KlSZ-veze- tőit;. valamint az öntevékeny diákkörök létrehozásában segíteni tudó megyei társszervezetek vezető képviselőit hívják meg. Pályázatot hirdetnek a diákhagyományok felkutatására és ápolására, kidolgozzák a megújuló diákmozgalmi szervezetek képzési és felkészítési rendszerét, s a szakmunkásképző intézetek diákmozgalmának kibontakoztatásával kapcsolatos teendőiket egyeztetik a szakszervezetekkel. A városi művelődési és sportintézményekben a középiskolások korosztályának igényeit kielégítő, önkormányzati alapon működő szabadidő-központok és sportegyesületek létrehozását szorgalmazza a KISZ Baranya Megyei Bizottsága. A tizenévesek közösségeinek kialakulását olyan környezetvédelmi, városszépítő építőtáborok alakításával is igyekeznek elősegíteni, amelyek a szakmai érdeklődésen kívül a tágabb közösségi érdekek szolgálatát is lehetővé teszik.
