Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-16 / 193. szám
Nemzetközi körkép 1986. AUGUSZTUS 14. Euró fiai biztonsági és együttműködési konferencia Bécs szeptemberre készül Vagy hat hét múlva, szeptember 23-án a bécsi Hofburg- ban megkezdődnek az európai biztonsági és együttműködési utókontferencia előkészítő tanácskozásai — november 4-én pedig maga a tanácskozás. Az elmúlt évek feszült nemzetközi légkörében a 35 résztvevő ország népei érthető várakozással tekintenek a tanácskozás elé, amely kettős szerepet játszhat: „hőmérője” lesz a kelet—nyugati kapcsolatoknak, a szovjet—amerikai viszony alakulásának — egyúttal pedig, e kapcsolatok alakulásától s a többi európai ország állás- foglalásától függően módot adhat haladásra az európai politikai, gazdasági kulturális és emberi kapcsolatok fejlesztésében. Hát orazóg Dél-Ázslából Szövetség gyermekcipőben A bécsi Hofburg egy patinás szárnyát állították helyre a konferenciát előkészítő osztrák diplomáciai apparátus részére. Történetesen a „Stallburgban”. az egykori császári istállók felett, — ahol ma a táncoló lipicai •mének tanyáznak — s a Redut-terem közvetlen szomszédságában, ahol 13 éve folynak a haderőcsökkentési tárgyalások. Az EBK végrehajtó titkárságának barokk szobáiban komputer-terminálok — és általában bizakodó hangulat. A titkárság vezetője, Helmut Liedermann nagykövet, valamennyi európai konferencián részt vett s legutóbb hazája moszkvai nagykövete volt. Mind ő, mind munkatársai az elmúlt hetekben- hónapokban sokat utaztak: szinte mindegyik résztvevő ország fővárosában tanácskoztak a konferencia előkészítéséről — és pozitív benyomásokkal tértek haza. Mint mondják, Keleten és Nyugaton, a katonai-politikai szövetségekben és a semleges, el nem kötelezett országokban egyaránt nagy figyelemmel és várakozásokkal készülnek Bécsre. A már bejelentett delegáció-vezetők általában elsőrangú, tapasztalt diplomaták, ami ugyancsak híven jelzi, hogy komoly, érdemi tárgyalásokra készülnek fel a résztvevők. A semleges vendéglátók — érthetően — gondosan kerülik a politikai állásfoglalást, de CAD, CAM — e betűszókat ismételgetik az NDK- ban ma világszerte. A hazai újságolvasók számára feltehetőleg kevésbé közkeletű hatbetűs rövidítést az NDK- ban az angoloktól kölcsönözték, a CAD a műszaki tervezés, a CAM pedig a gyártás számítógépesítését jelentő szavak kezdőbetűiből származik. A szakemberek úgy érvelnek, hogy miközben az évszázad elejétől magának a gyártásnak a termelékenysége mintegy ezerszázalékkal növekedett — a szellemi munkáé jó, ha hússzal. A A CAD, CAM bevezetésétől az elkövetkező években e téren is a termelékenység mintegy háromszáz százalékos növekedését remélik. Ami pedig a kézzelfogható eredményeket illeti, ezekkel leginkább minden bizonnyal a Fritz Heckert Kombinátban büszkélkedhetnek. A 27 ezer dolgozót foglalkoztató órióskombmátból szármáik az NDK szerszámgépgyártásának csaknem fele, termékeik 80 százalékát a világ több mint 50 országába exportálják. A kapuikon kikerülő gépek négyötödrészben elektronizált NC-berendezé- sek A kombinátban nem kevesebb, mint nyolc nagy és középszámítógép, illetve húsznál több kis komputer teljesít szolgálatot, s az ösz- szes gépórakapacitás felét fordítják tudományos számításokra. A törzsgyárban a számítógéppel működtetett impozáns magásraktár, vagy a padlóba rejtett vezérlő fémszálak nyomát kísérletként követő, vezető nélküli anyagszállító-járművek pedig már a 90-es éveket idézik. érezhető elégtétellel közük: jóllehet ezt hivatalosan még senki nem jelentette be. bizonyosak abban, hogy a novemberi megnyitó ülésen a 35 állam — amint a Varsói Szerződés országai Budapesten indítványozták — külügyminiszteri szinten képviselteti magát. Az előkészítő tanácskozás politikai szempontból aligha lesz kisebb jelentőségű, mint maga a konferencia, hiszen már itt érdemi döntéseket kell hozni. A kéthetesre tervezett, zárt ajtók mögött folyó tárgyalásokon már a de- legációvezietők vesznek részt, hogy kidolgozzák a tanácskozás napirendjét, ügyrendjét. Az előkészítő tárgyalások sikere esetén (amiben a házigazdák nem kételkednek) az október közepétől hátramaradó idő a további gondos előkészületeké. A Hofburg kongresszusi központját hétmillió schillinges költséggel máris korszerűsítik. Azzal számolnak, hogy a 35 küldöttség átlag 5—6 delegátussal érkezik, hiszen szakbizottságokban folyik majd a munka nagyobbik része. Ez egyéhként azt is jelenti, hogy vagy száz. elsőosztályú szinkron-tolmácsra, fordítóra van szükség, akik a tanácskozás hivatalos nyelvein dolgoznak. Érthetően nem közölnek számot a rendőri személyzetről, amely a küldöttek biztonságán őrködik majd — csak annyit mondanak, hogy ez lesz az Az elmúlt másfél évtizedben dinamikusan növekedtek az NDK-ban a kutatásfejlesztésre kzánt pénzösszegek A CAD. CAM fejlesztéséről a gyárban elmondták, hogy eddig — egyetemi segédlettel — hengeres testek, tengelyek automatizált tervezésére szolgáló programcsomag készült el. Számításaik szerint 25—30 százalékkal növeli majd a konstrukciók biztonságát és évente 40 ezer tervezői órát takaríthatnak meg általa. A tervezés, az anyagtárolás és -szállíaás, a gyártáselőkészítés valameny- nyi fázisának komplex számítógépesítésével — mint arról néhány termékük esetében már megbizonyosodtak —< 20—30 százalékkal csökkenthető az előkészületi idő. A CAM széles körű alkalmazásától pedig távlatilag a korszerű berendezéseik és a gyárban működő rugalmas gyártórendszer optimális kihasználását s a termékek átfutási idejének akár a felére csökkentését remélik. Ha a termelékenység növelésének kapcsán a legtöbbször a CAD, CAM is hangzik el az elkövetkező években — természetesen — az NDKegyik legnagyobb kiadási tétel. (Már ami az osztrák államot terheli, mert a kon- íf-enc:a költségeit a még He’sinkben kidolgozott kulcs alapján, a résztvevő államok közösen viselik). A rendőröknél többen csak az újságírók lesznek: a központ földszintjén kialakított sajtóteremben, ahová ipari tévén közvetítik majd a (nyílt) üléseket, összesen vagy ezer tudósító akkreditálását várják. a legtöbben nyilván a megnyitónapokra érkeznek majd, s az osztrák szervezők gyakorlatiasan megjegyzik: ha novemberre eldől, hogy tartanak szovjet —amerikai csúcstalálkozót, nyilván kisebb lesz az érdeklődés Bécs iránt. Ha viszont mégsem, akkor a Shultz —Sevardnadze találkozó még a vártnál is sokkal több újságírót vonz majd Bécsbe. Az előzetes elgondolások szerint a bécsi konferencia első szakasza 1987 áprilisáig tart. A húsvéti szünet azután lehetőséget ad a házigazdáknak arra, hogy két hét alatt átköltöztessék a tanácskozást a Duna-parton, az ENSZ- központ mellett évek óta épülő új konferencia-központba, amely a 35 ország képviselőit fogadja először falai közé. A „Vienna-center” ha_onlíthatatlanul korszerűbb, tágasabb munkalehetőségeket kínál — ami azért is kárpótol, hogy a résztvevők Bécs szívéből a város szélére utaznak majd ki tárgyalni. A kérdésre, meddig tarthat a bécsi konferencia, a házigazdák diplomatikus mosollyal válaszolnak. Vagy 1987 őszéig — vagy 1988-ig... Annyi tény, hogy egy sor küldöttség a drága szállodák helyett lakásokat bérelt küldöttei részére az osztrák fővárosban. ban sem csupán ennek a központi programnak szánnak prioritást. Tovább folytatják például a robotok alkalmazására tett erőfeszítéseket. Ami ezek számát illeti, valóban meg lehetnek elégedve. Az elműt öt évben 45 ezer ipari robot előállítását tűzték célul, végül 46 500 lett belőle. Ám a kitűzött célt, hogy egy-egy robot üzembe állításával 2,5 munkaerőt megtakarítanak, egyelőre még nem sikerült elérniük. Kiemelt fontosságot tulajdonítanak a termékek megújításának is. Nem utolsó sorban a szocialista piac korábbi igénytelenségével, el- kényelmesítő hatásával magyarázzák, hogy a gyártmányok egy része ma már elavult. Ebben az évben a termékek 28 százaléka új köntösben jelenik majd meg. (Fogyasztási cikkek esetében ennél is nagyobb, 40 százalékos lesz a termékváltás). Egyebek között erre a célra is az idén rekordmennyiségű, 11,6 milliárd márkát kitevő K+F (kutatási és fejlesztési) forrásokat szánnak. A szocialista országokkal együtt kívánják továbbfejleszteni az ugyancsak kulcságazatként számon tartott számítástechnikát és a biotechnológiát, s központi programot dolgoztak ki az anyag- és energiatakarékosságra is. Az acélfelhasználást llJÍ)6-ban fajlagosan mintegy 6—7, az energiafogyasztást pedig 3,5 százalékkal kívánják csökkenteni. Az NDK nyersanyagokban szegény ország lévén nem mondhat le a hulladékok és másodlagos nyersanyagok hasznosításáról sem, jóllehet e téren az elmúlt években világviszonylatban is kiemelkedő eredményeket sikerült elérniük. Kedden Dakkában megkezdődött a Dél-ázsiai Regionális Együttműködés Szövetségének külügyminiszteri tanácskozása. Egészen fiatal szervezetről van szó: tavaly decemberben, — ötéves előkészítés után — ültek ösz- sze Dakkában hét dél-ázsiai ország vezetői, hogy Ziaur Rahman néhai bangladesi elnök kezdeményezésére megalakítsák a térség államainak együttműködési szervezetét. A csúcsértekezleten az alapokmány elfogadásával létre is jött a Dél-ázsiai Regionális Együttműködés Szövetsége. újabb színfolttal gazdagítva a nemzetközi társulások palettáját. Az útjára indított intézményes szervezettől senki nem várt azonnali csodákat, a résztvevők tisztában voltak azzal, hogy a jóakarat ellenére sem lesz könnyű a fejlesztési programok egyeztetett kijelölése és kivitelezése. A hét ország — India, Pakisztán, Banglades, Nepál, Sri Lanka, Bhután és a Ma Idiv-szigetek — földrajzi méretei, népességi mutatói és gazdasági teljesítményei még akkor is élesen eltérnek, ha fejlettségi szintben a tagállamok közel állnak egymáshoz. Nehéz egy kalap alá venni például az atom- és rakétaiparral rendelkező, hétszázötven milliós Indiát a törpeállam Bhutánnal, vagy — Hölgyeim és uraim, azt hiszem nem kíméltük az erőnket, és talán szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy jó formában voltunk. Ez a jellegzetesen amerikai fogaimazású mondat az utóbbi idők egyik legszenzációsabb sajtókonferenciáján hangzott el. A színhely Wa- shingot volt, a nyilatkozó pedig a negyvennégy esztendős Robert Ballard oceanológus, az amerikai Woods Hole Tengerkutató Intézet neves munkatársa, aki két társa, Martin Bowen és Ralph Hollis kíséretében. a legkorszerűbb technika segítségével napjaink Orpheuszaként leszállt egy valószínűtlen világba: a hetvennégy esztendeje elsüllyedt Titanic hullámsírjába. A történet közismert: 1912. április 15-én, hétfőn hajnali két óra húsz perckor elsüly- lyedt az akkori idők legnagyobb — 42 238 tonnás, 68 000 tonna vízkiszorítású — és leggyorsabb utasszállító hajója, amelyet konstruktőrei és tulajdonosai elsüllyeszthetet- lennek nyilvánítottak. Az 1911-ben Belfastban készült és Southamptonból első (és utolsó) útiára indult kolosz- szus úszó luxuspalota volt, uszodával, bárokkal, tánctermekkel, szalonokkal, koncertteremmel és a műszakiakon kívül 461 főnyi személyzettel. akik csakis az első osztályon — az útért az akkor hatalmas pénznek számító 800 dollárt fizető — utazók kényelmét szolgálták. Edward Smith kapitány, akit szakmai körökben „Fenegyerek Ted- dynek” becéztek, nem is titkolta, hogy már az első útján el akarja hódítani a leggyorsabb Európa—Amerika átkelést jutalmazó híres Kék Szalagot. A többit tudjuk. Azon a hajnalon, a fogvacogtatóan hideg ködszitálásban Üj- Fundland hófödte partjaitól dél-keletre hirtelen — na- gyonis hirtelen — felbukkant az a mindent eldöntő jéghegy. A katasztrófa térségében rendkívül mély az óceán és az év nagy részében rendszeresek a viharok. Sokáig az is alig volt elképzelhető, hogy a viszonylag iparosodott Pakisztánt a himalájai királysággal, Nepállal. A cél tehát értelemszerűen csak az lehetett, hagy a kelllő akarat — és érdekegyeztetéssel az energiákat a közös gondok közös megoldásának medrébe tereljék. Mert persze vannak olyan nehézségek és bajok, amelyek sorscsapásaiban valamennyien osztoznak: a túlnépesedés, a fejletlen termelési viszonyok, a nyomor, a pénzhiány — a sort lehetne folytatni, idézve a fejlődő országokra általában jellemző összes nyomorúságot. Az egy főre jutó nemzeti össztermék sehol sem haladja meg Dél-Ázsiában az évi 390 dollárt, az írástudatlanság 70—80 százalékos, időnként járványok pusztítanak, a természeti erőknek való kiszolgáltatottság égbekiáltó. A hét államban él a világ lakosságának egyötöde. A népszaporulat éves átlagban 2,3 és 5,4 százalék közé esik — félő, hogy a kezdetleges gazdálkodási módszerek miatt az élelmiszertermelés a jövőben sem tud lépést tartani az éhes szájak követelésével. Egyáltalán nem volt tehát véletlen, hogy az együttműködésre kijelölt területek legfontosabbika a mezőgazdaság, annál is inkább, mert a föld tartja el a térség népességének nyolcvan százalékát. egyáltalán pontosan megállapítsák a hullámsír színhelyét. A műszerek csak 1980-ban jelezték megközelítő pontossággal a mintegy hatezer (!) méter mélyben nyugvó hatalmas test létezését, és újabb hat esztendőnek kellett eltelnie a mostani szenzációs sajtókonferenciáig. Az Atlantic II. nevű ultramodern kutatóhajótól néhány hete vált el a zord észak-atlanti vizeken az Alvin nevű mini-tengeralattjáró, hogy megkezdje fantasztikus kalandját. Az eredmény egyebek között 54 ezer jóminőségű fénykép és több kilométer (!) hosszú videó-felvétel. Ezek elemzése természetesen még hosszú időt vesz igénybe, de a csodálatos — és a világgal ugyancsak a modern technika segítségével megosztott, így a magyar televízióban is bemutatott — élmény mellett máris jónéhány fontos tudományos tapasztalatról is beszámolhatott az Alvin bátor stábja. A legérdekesebb ilyen felismerés az, hogy az eddigi verzióval szemben a Titanic nem attól süllyedt el. hogy a jéghegy átfúrta az óriás oldalát, hanem attól, hogy a szuperkarambol nyomán szétnyíltak a haiótest vaslemezeinek hegesztései. A gyarmati időktől gyökerező gyűlölködés és gyanakvás gátat vetett a jószomszédi viszonyok kialakításának, a kétoldalú kapcsolatok rendezetlensége inkább a széthúzás irányába hatott. Az alapító csúcsértekezleten — a megosztó tényezők fényében — eleve abból indúltak ki, hogy a szervezet kereteit nem szabad felhasználni az egymás közötti politikai ellentétek felhánytor- gatására, éppen ellenkezőleg, az integrált programok céltudatos és jószándékú végrehajtásával kell megteremteni azt a légkört, amely végsősoron az együttélés tisztességes formáinak kedvez majd. A regionális szövetség gyerekcipőben jár még, ám a háborúkkal is terhelt múlt tükrében az eredmények biztatóak. A kilenc kijelölt együttműködési területen — közéjük tartozik a többi között az oktatás, a telekommunikáció, a kutatás, a népesség- és egészségügy, a kultúra, a meteorológia — több mint negyven közös vállalkozást határoztak el. A külügyminiszterek dakkai értekezletén a héten most először mérik fel, hogy mit érteik el eddig, hogyan lehetne gyorsítani a beindult programokat, mivel bővíthe— Első merülésünkkor — mondta Ballard — azt hittük, hogy kudarcot vallunk. Hiába cirkáltunk, mindenütt áthatolihatatlanul meredt felénk a hajó hatalmas fekete acélfala. Végre feltűntek az első kerek ablakok —sértetlen üveggel! —, majd a harmadik óriáskémény mögött elénk tárult, amire vártunk: a gigászi testen tátongó rés. Ekkor indítottuk útnak a technika egyik csodáját, a külsejét tekintve fűnyírógépre emlékeztető, elektronikus kábelvezérlésű, érzékeny kamerákkal megtűzdelt, általunk Jasonnak becézett robotot. Nemsokára Ballardék másodszor érezték úgy, hogy a kudarc elkerülhetetlen: Jason — miután kameráival végigpásztázta a Titanic tisztjeinek kabinjait és az utasok tágas tornatermét — beszorult két makacs lemez közé, és órákig tartott a kiszabadítása. Utána viszont már jól mentek a dolgok, és a derék Jason lélegzetelállító képek egész sorát közvetítette tizenkét merülés során az Alvin „agyközpontjába”. A híres kristálycsillárok épen maradtak. a nem kevésbé híres famunka viszont nyomtalanul eltűnt, az 1513 utashoz hasonlóan. — Önök — mondta remegő hangon Ballard — tudják, hogy az óceán minden szerves anyagot felfal. ... 1912 április 17-én a Budapesti Hírlap úgy értesült hogy „a Titanic páncélszekrényében amerikai kereskedők által Aversben vásárolt, 25 millió font értékű gyémánt volt.” Jason robotkarjai sikertelenül próbálták felnyitni a széfet, de sikerrel helyeztek el egy emléktáblát az utókor kegyeletével. Ott, ahol „Fenegyerek Te^dy” kapitány az asszonyokkal és gyerekekkel telt mentőcsónakok leeresztését irányította, és ahol az utolsó pillanatig lassú melódiákat játszott a hajózenekar. Harmat Endre Heltai András NDK-gazdaség Gyorsuló termékváltás ■ 111 tárd DK to az együttműködés skálája. A Titanlc-story Mini-tengeralattjáróval a hullámsírban
