Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-12 / 163. szám
1986. JÚLIUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A kecskeméti Naiv Művészek Múzeumának anyagából látható kiállítás a kunszentmártoni múzeumban. Bácskái Andrásné és Urányi Imre festményei. Nagy Károly, Magyar Lajos és Csordás Ferenc szobrai szeptem bérig) tekinthetők meg. (TKL) A népi iparművészet létjoga Legutóbb egy balatoni emléktárgypályázat hívta fel népi iparművészetünkfe a figyelmet. Meglepően sok pályázó, sok tárgy, bőséges díjazás (325 000 forint). Nem csekély összeg, de vajon mivé lesz eredménye, jut-e a Balaton mellé egy is közülük? Ebben az évben aligha. Mire a 'bemutató kiállításból megrendelés születik, a bürokrácia gátlásait legyőzve ajándék lesz. és jobbra fordul a megrendelő bazárok, butikosok ízlése, elmúlik a nyár, feledés lep 'be sok jó szándékot, mint annyi másszor. A pályázaton nem csupán népi iparművészek vettek részt, de iparművészek és népművészek is. Mi lehet az oka? Hogy lehet, hogy ez a sokat vitatott művészet, a népi iparművészet nem csupán kecskeméti új múzeumával jutott megbecsült helyzethez, s „tágította ki” a népművészeti boltok kirakatait, de megfelelőnek bizonyul arra, amit a kézműves iparművészet, s a gyári termékek nem pótolhatnak? Természetesen sem múzeum, sem pályázatok sikere nem dönti el a népi iparművészet ■létjogát. Még az üzletek forgalma vagy kivitelük bősége sem. Am ha körülnézünk, vajon mi helyettesíthetné, akkor gondolkodásra kényszerülhetünk, megállapítva; űr maradna helyén, fehér folt a művészetekben, s elsősorban Lakáskultúránkban pótolhatatlan hiány. Ne hamisítsuk meg a népművészetet korszerűsítése, eredeti feladatának megváltoztatása árán — szól az ellenvetés. És nem lehet a népi iparművészet mentsége, hogy tovább fejleszti a népművészetet, megőrizve szellemét, míg az eredendően használati tárgyakat dísztárgyakká szépítgeti. És ha már eleven, élő népművészet nincsen, őrizzük meg eredeti tisztaságában. másoljuk hűségesen, ne változtassunk rajta, ne törjük mai szemléletünk s mai feladatok igájába. Elvnek ez is, amaz is határozott és tisztességes. Mint mindenben, a népi iparművészetben is lelhetünk dicséreteset és elvetendőt. A Sárospataki Rákóczi Múzeum a múlt esztendőben megvásárolta fafaragó tábora alkotóinak java munkáját. Remekműveket, bár egy sem volt közöttük a régi értelemben vett használati tárgy. Reliefekre, oszlopokra alkalmazott népi motívumok voltak ezek, az önkifejezés művészeti fokán, s mégis a népi iparművészet jegyében. Úgy látom, leginkább- a faragók vállalják ezt a művészeti mentést. Rossz példa viszont, amikor — mondjuk —, a bukovinai fekete-fehér-meggypi- ros alapszínű s csak ébben a színállásban szép és eredeti szőtteseket, narancssárga, zöld. ki tudja még meddig rontható „átírásban” kéri a kereskedelem, hivatkozva a kedves vevő ízlésére, igényére. Addig minden rendiben van, hogy a régi pámavége- ket, lepedőszélek mustráit mai díszpárnákra (amik valójában nem is csak diszek!), falvédőkre, asztali futókra alkalmazza a népművészből így népi iparművésszé vált alkotó. S eddig talán a faragóknak, szövőknek, hímzőknek, bőrösöknek, nemezeseknek van könnyebb dolga. mint a keramikussá lett fazekasoknak, hiszen őket jobban köti, kötelezi a népművészet A népművészet tárgyai nyilvánvalóan nem tölthetik be, vagy csak ritkán eredeti feladatukat. A bokályban ma nem tejet al- vasztunk, hanem virágot tartunk, a komaszilkében nem ételt hordunk, hanem ecsetet és ceruzát érzünk, a hímzett párnával nem az emeSetes ágyak látható oldalát ékesítjük, hanem heverőnkön szolgálja kényelmünket. Arra a csodálatos, évszázadokon át kiérlelt művészi szemléletre, ami a népművészetet oly változatossá, gazdaggá, szépségekben ki meri t- hetetlenné teszi, mai egyhangú, sokszor sivár környezetünkben pótolhatatlan szükségünk van. Ez nem nosztalgia, nem visszafordulás, ez egyszerűen okos feLhasználá- sa olyan értékeknek a folytonosság jegyében, amelyeket más nem képes helyettesíteni. A hiba a hamisításnál kezdődik, az olyan változtatásoknál, ha az új feladatok helyett, a „továbbfejlesztés” helyett a hagyomány eredeti értékeit, szépségeit széthúzzuk, lezüllesztjük, elszegé- nyesítjük, vagy alkalmatlan helyen s rosszul alkalmazzuk. Amikor „a csizma az asztalra kerül”, ahol nincs helye. Áldásos a népi iparművészet munkája, ha valóban életet ad népművészetünk holttá nyilvánított értékeinek, s behozza mindennapjainkba azt a csodálatos formavilágot, színek együttesét, a tökéletes mí- vesség harmóniáit, amire egyre nagyobb szükségünk van, sokszor visszájára fordult technizálódásunkban. De nincs szükség népművészetünk devalvációjára, a vásári holmi szaporítására. A határt meghúzni népművészet, népi iparművészet és iparművészet között nehéz, az érték és bóvli között a határ azonban világos. Szüntelen figyelmet, kritikai jelenlétet követel, hogy ne engedjünk olcsó megoldásoknak, tisztázatlan piaci látszat- igénynek. Koczogh Ákos Faragott faldisxí (Schmidt Sándor munkája) Erkölcsi értékeink változásai Az infláció érdekes dolog: szó szerint felfújódást jelent, és igen sokatmondó az alapszó, csakhogy pontosan senki sem tudja, mitől fúvódnak fel az árak, mitől csökkennek az értékek napról napra. Vagyis: csökkennek az értékek és nőnek az árak. Minden közgazdasági magyarázat ellenére van a szóban valami misztikus: hát még a szellemi értékek inflációjában! Mert a zöldségárak növekedését még csak lehet magyarázni éghajlati, piaci okokkal, ám egy-egy szellemi, erkölcsi „árucikk” értékcsökkenését, árzuhanását aligha lehet pusztán a vásárlóerőre!,, kereslet-kínálat arányainak alakulására visszavezetni. És mégis. .. Az utóbbi években egyre ritkábban hallottam értékmérő jelzőként elhangzani a „tisztességes, becsületes” rokonértelmű fogalmait. Mintha a hétköznapi, állampolgári értékítéletek is elveszítették volna aranyalapjukat, erkölcsi etalonjukat. Igaz, továbbra is dicsérjük az újat, kezdeményezőt, de ritkán minősítjük erkölcsi értelemben, mintha a sajtó nyelvéből is kikoptak volna e hagyományos fogalmak: csak a változó törvények és rendeletek pislákoló irányfényeit látjuk, melyek a tegnapi visszaélést holnapra követendő példaként állítják elénk, s a holnapi innováció esetleg ma még törvénybe ütköző, gyanús, esetleg büntetendő cselekmény. Ember legyen a talpán, aki elmélet és gyakorlat között eligazodik, azon a senkiföldjén, ahol csak „ügyesség” és „ügyeskedés” létezik, ahol a korrupció a gazdasági létezés eszköze, nevezzük akár hálapénznek, borravalónak, csúszópénznek vagy megvesztegetésnek, akár hatalommal való visszaélésnek, bizonyíhatatlan zsarolásnak, ál-közéletiségnek és áldemokráciának. Az infláció rejtélyes folyamat a közgazdaságban is, hát még a közéletben, az erkölcsben! Hol kezdődik a durvaság, agresszivitás, ami még eltűrhető egyre lazuló mindennapi normáink szerint? Milyen közterületen elkövetett garázdaságon háborodhatunk fel, milyen közéleti visszásság élesztheti fel jogos haragunkat? Mintha egyre bizonytalanabb lenne az összkép. Kis és nagy dolgok összemosódnak, az állampolgár ingerülten legyint, mereven maga elé bámul, nem akar beavatkozni nem akar bajt. Hallgat a gyűléseken, ahol csak fizikai jelenlétét jegyzik, ahol csak igenlő szavazatát veszik tudomásul, hallgat a félreütött pénztárgép, a megcsúszott számla előtt, hallgat a buszon, ha a lábára lépnek, félrelökik, hallgat az üvegvisszaváltónál, ha göngyöleg hiányában haza- küldik, mert már morogni sincs kedve. A kis dolgok felfúvódnak, dagadnak, a jogos tiltakozás okvetetlen- kedéssé torzul, a durvaság és ügyeskedés pedig önkifejezéssé. A végeredmény: lesznek hivatalból mindent lelkesen helyeslők, lesznek mogorva legyintők, s középen a sűrű, kétségbeejtő tömeg: a tompán tűrök, az értelmetlen sorállók, a felheccelhetők és leinthetők, az erkölcsi infláció legnagyobb vesztesei. Az erkölcsi infláció: erkölcsi kopás. A semmire sem kötelező utca erkölcse. A szabad helyre autók állnak be, az elvesztett tárgyak új gazdára találnak, ne tartsuk fel a forgalmat, haladjunk emberek. Ki kérdezné meg, hogy miért és merre? Csak a véres balesetek keltenék; némi figyelmet, összegyűlnek a bámészkodók, ám nem segítő embermivoltukban, hanem nézőként. A hatóságok intézkednek, élvezzük a látványt. Ez az infláció nem közgazdasági természetű: a felnőttek műve. S a felnőttek néha csodálkoznak, hogy] gyermekeik rájuk hasonlítanak. Durvák és közönyösek. A megfelelő kötőszavakat már megtanulták az élethez. 'Fizikai erejük is nő: nemsokára ők; is félre tudnak lökni valakit az utcán. Az autódudát már most is meg tudják nyomni. Uramisten, miféle fantasztikus filmet álmodom? Csak nem épülő-szépülő hazánkban játszódik, kiművelt emberfők, nagy közös célok, remek vezércikkek és kitűnő orvosi tanácsok földjén? Szentmibályi Szabó Péter Debrecen; július 24—27 A dzsesszverseny döntője Neves hazai és külföldi résztvevők Felújítják a szeged! múzeumot Szegeden megkezdődött a Móra Ferenc Múzeum központi épületének rekonstrukciója. A Tisza-parti közművelődési palota három és fél év alatt teljesen megújul, a padlástól a pincéig megfiatalítják a Steinhardt Antal és Land Adolf által tervezett, 1896-ban készült épületet. Múzeumi célokra alakítják át azt az épületszárnyat is, amelyben új helyre költözése előtt a somogyi könyvtár működött. A rekonstrukció befejezése után így egyhar- madával nő a múzeum kiállítási területe, javulnak a muzeológusok munkakörülményei. A felújítással a Szegedi Építőipari' Szövetkezetét bízták meg. A munkálatokhoz rendelkezésre álló 60 imillió forintból korszerűsítik, a, múzeum tűzjelző és biztonsági berendezéseit is. Az intézmény az építkezés alatt sem zár be teljesen, a felújítást három ütemben folyamatosan, csak egyes épületrészek lezárásával végzik. így a múzeum legértékesebb képzőművészeti, természetrajzi anyagát, az egykori író-régész igazgatójának, Móra Ferencnek emlékszobáját az idei nyáron is megtekinthetik a Szegedre látogató turisták. A munkások által birtokba vett épületszámyat kiürítették. Az ott berendezett kiállítások anyaga részben ideiglenesen raktárakba kerül, illetve a múzeum más épületeiben a képtárban, vagy a legújabbkori történeti részleg épületében, az úgynevezett „fekete házban” kerül majd a közönség elé. Budapesti Fesztiválzenekar Nyári hangversenysorozat A Budapesti Fesztiválzenekar Fischer Iván karmester vezényletével és Kocsis Zoltán zongoraművész közreműködésével az idén először lép fel külföldön. A luzerni zenei fesztiválon mutatkozik be augusztus 26-án. A fesztiválzenekar a luzerni vendégszereplés előtt itthon is fellép. Hagyományos nyári hangversenysorozata az idén vidéki koncerttel bővül, Veszprémben játszik augusztus 22-én. Tizenötödik alkalommal rendezik meg a debreceni jazznapokat. A végleges program szerint július 24. és 27. között ismét kitűnő magyar és külföldi zenészek, együttesek lépnek a nemzetközi közönség elé Debrecenben. Tizenöt éve még a helyi Csokonai Színház sem telt meg, tavaly viszont már nem volt ritka egy-egy hangversenyen a 2500—3000 fős közönség sem. A dzsesszkedve- lők nagy része az ország más tájairól és külföldről utazik ide. A Magyar Rádió a hangversenyeket kétszer-háromszor közvetíti. Először a legkiemelkedőbbnek ígérkezö- ket egyenes adásban; még éjfél után is, mint tavaly a Jan Garbarek—Lakshmirayana Shankar együttesét. A debreceni jazznapokon külföldi művészekkel fellépő magyar zenészeket szívesen hívják a rendezvényt követően turnékra. így Szabados György az Anthony Brax tonnái, Pege Aladár a Larry Corryeliel közös műsorát követően vett részt nyugat- európai fellépéseken. A XV. debreceni jazzna- pok „főszereplői”: Bireli Lagrene, franciaországi, ifjú gitárvirtuóz, a billentyűs hangszereken játszó Jasper van’t Hof, Woody Shaw trombitás és James Blood Ulmer gitáros az Egyesült AllamokbóL A jazznapokon részt vevő magyar zenészek a Magyar Rádió dzsesszversenyének döntősei lesznek. A hatvanas években elindított, majd abbamaradt dzsesszversenyt 1985 szeptemberében hirdették meg újra. A hazai zenészek, együttesek ugyanis az utóbbi években a nagykanizsai dzsesszhétvége, a debreceni rendezvény, a szegedi, a miskolci és a budapesti klubok rendszeres programjaiban úgy léptek fel, hogy világhírű külhoni művészek előtt és után hallhatta őket a közönség. E meg- méirettetés folytatódott tavaly novemberben és decemberben a Budapesti Vigadóban rendezett, s a rádió által közvetített hangversenyeken. A dzsesszverseny döntője a debreceni jazznapokon lesz. szakemberekből, zenetudósokból álló nemzetközi zsűri előtt. A díjkiosztó záróhangversenyt vasárnap, július 27-én este Budapesten, a rádió 22-es stúdiójában tartják. Pályázat flmatfir képzi- és iparművészek számára A Szolnok Megyei Tanács, a KISZ MB, az SZMT Ságvári Endre Művelődési Központja és a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ pályázatot hirdet a XIII. megyei amatőr képző- és iparművészeti kiállítására. A pályázat illetve a kiállítás célja, hogy átfogó képet adjon a megye amatőr képzőművészetének helyzetéről, valamint, hogy lehetőséget nyújtson a művészek utóbbi három évben készült alkotásainak bemutatására. A nevezők — egyéniék, szakkörök, alkotócsoportok — a festészet, a grafika, a szobrászat, a kisplasztika, az iparművészet, a vizuális kísérletek kategóriáiban indulhatnak, de a meghirdetők szívesen fogadnak környezetalakítási terveket is. A pályázatokat a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központba lehet elküldeni szeptember 15-ig. A megyei tárlat — amely 1987 februárjában vagy márciusában lesz — legsikeresebb alkotói nívódíjban részesülnek, és ók képviselik majd Szolnok megye amatőr képző- és iparművészeit a júliusi országos kiállításon.
