Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-08 / 159. szám
ft 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. JÚLIUS 8. Nem konzerválni kell a gondokat Kistelepülések helyzetéről a „nagy házban” Tóth György, a kunszentmártoni városi pártbizottság titkára nem járatlan a közéletben. Mégis: az országgyűlési képviselőd tisztét megil- letódötten viseli, a türelmetlen tenniakarását elintézhetnénk az „új seprű jól seper” közmondással, ám akik ismerik ügybuzgalmát, tudják róla, hogy őáz idők múltával sem fogja magát „takarékra állítani”. Igazgatója volt az Építőipari Közös Vállalatnak, elnöke a KTE labdarúgó szakosztályának, egyszóval az ambícióinak • és fölös energiáinak kiteljesedésére mindig is közösségi terepet keresett Karrierjét jószerével megirigyelhetné bárki, hiszen a választó körzetben olyan elődök nyomába lépett, akik súlyos egyéniségek voltak — közülük Ragó Antal nevét utca is viseli. Tóth György azonban az elégedettségnek a látszatát is kerüli. Buzgalmát próbálták visszafogni: „Mit akarsz máris sikerélményt, hiszen csak most választottak meg...” Ha az eltelt idővel méri a parlamenti tagságát, valóban nincs oka a türelmetlenségre. Ha azonban az elvégzendő feladattal számot, akkor máris úgy érzi, késésben van. A beszélgetés során elidőztünk a megválasztás körülményeinél, hiszen „ellenlábasa”, dr. Balázs József, a takarékszövetkezet elnöke szintén előkelő helyen áll a népszerűségi listán. Munkájuk jellegénél fogva gyakran találkoznak, arra lettem volna hát kíváncsi, nincs-e harag amiatt a 20 százaléknyi többletszavazat miatt, amennyivel Tóth György többet kapott A képviselő erre így válaszolt: — Alighanem elbagatellizálnám a . megválasztásom jelentőségét, ha most azt mondanám, hogy Jóskának nem jut eszébe kettőnk választási párharca. De sportszerűen viseli és a kapcsolatunk semmit nem romlott, nincs tüske benne. Hogy én mivel kerültem elé? Biztosan azzal, hogy az életem egy nyitott könyv a városban: Öcsöd i születésű vagyok, itt éltem és amikor a választási gyűlések során körbejártam a hozzám tartozó 12 települést, a harmincegyezer ember között kevés „vadidegent" találtam. Az országgyűlés nyári ülésszakán Tóth György szót kért, és a Tiszazug gondját- baját tárta az ország nyilvánossága elé. Azt elismeri, hogy a város és vonzáskörzete jó rajtot vett a hetedik ötéves tervben, hiszen Kunszentmártoniban gyógyszer- tár,, posta épült; Tiszakürtön nyolctantermes iskola került fedél alá, de egy pillanatra sem tudja elfelejteni, hogy Nagyréven, Tiszainokán, Tiszakürtön, Csépán, Szele- vény-Pálóczipusztán még a vízellátás is gondot jelent. — Mit várt a felszólalástól? — kérdem és a válasz olyan szenvedélyes, mintha ezúttal is az ország színe előtt interpellálna. — Csak azt akartam éreztetni, hogy a mi környékünk kis településein nincs minden rendben! Követelni nem akartam, hiszen ismerem az ország anyagi helyzetét, de arra mindenképp szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a hetedik ötéves terv kiemelt támogatása nem oldja meg az aprófalvak gond- ják, legföljebb arra ad biztatást, hogy nem estünk ki a tervcsinálók látóköréből. Nagy baj lenne,1 ha a megemelt fejkvóta megnyugtatná a társadalom lelki ismeretét, hiszen ez az összeg is csak arra elég, hogy konzerválja a lemaradást — márpedig valamikor csökkenteni kellene a távolságot ia kedvezőtlen közgazdasági környezetben lévő települések és a jobb adottságú városok, falvak között A dolgot nem akarom az elvont politizálás síkjára terelni: Pálóczipuszta jószerivel egy tanyabokor, de az itt élő családok közérzete mindenképp törődést érdemel. Az elmúlt években takaros házakat építettek itt az emberek, bíztak abba, hogy hosszú távon is biztosítani tudjuk a jó közérzetüket. A csempés konyhák, a fürdőszobák most hasznavehetetlenek, hiszen a hálózatot tápláló kút kimerült, így vödörrel hordják a vizet az emberek a csordákéiról. Hát kérdem én: milyen lehet az idekötődött emberek hangulata? És ha én nem dörömbölök a panaszaikkal, kire számíthatnak még? A fogadónapok során nem csak panaszok sorjáznak: idős emberek csak azért keresik meg a képviselőt), hogy elbeszélgessenek vele. Egy kiadós diskurzus után, amikor a jövetelük konkrét célját kezdi firtatni Tóth György, felállnak, s mentegetőzve mondják, hogy jólesett a szívüket kiönteni valakinek. Az ember ilyenkor arra gondol: a törvényhozás háza nincs is olyan csillagászati távolságban. Még a Tiszazugtól sem... — Pb — Nyaralás, fürdés — felelősséggel — KS) Szolgálatban a vízirendőrök (E. Várkonyi Péter felvétele A vízirendőr leveszi egy pillanatra tányérsapkáját, s megtürli izzadó homlokát. — Kikkel van a legtöbb gondunk? A virtuskodókkal. — Miközben sorolja, hogy — „ma is az a bikinis nő a gumimatracon...” meg, „hogy, azok a kamaszok a bójasortól jó kilométerre a tó közepe felé tartva”, — megakadok a szón: virtuskodás. Latinul erényt, a férfi vitézségét jelenti. Itt pedig mindazt, amit józan ésszel nemhogy a rendőr, de senki nem tud megmagyarázni: a felelőtlenséget, vagy éppen a gátlástalanságot. Megy a gőzös... Nosztalgiavonat közlekedik a nyári szezonban a hétvégeken a Nyugati pályaudvar és Esztergom között. Ez a 115 éves mozdony a második legrégibb működőképes gőzös Európában. Ezenkívül menetrendszerű nosztalgiajárat közlekedik július 5-től augusztus 23-ig szombatonként Budapest és Siófok között is. Hauer Lá- jos felvételei a 45 kilométeres sebességgel .„száguldó” mozdony ruatu- zsálem első (újra) indításán készültek. Az elmúlt esztendőben 316 ember fulladt vízbe. Majd ugyanennyit kimentettek ugyan, de a negyvennégy vízbeveszett gyermek mindörökre hiányzik már a családnak, két osztállyal kevesebben ültek az iskolapadba, hiszen tizennégy éven aluliak voltak. Ebiben az évben sem jobb eddig a helyzet. A víztükör békési, nevetésfoszlányok csiklandozzák a dobhártyámat. Pecsenyevörösre sült emberek ringatóznak a naptól félájultan a gumimatracokon — lassan sodródva egyre beljebb. Pocakos, harmincas férfiak sörmeccset vívnak a. homokon, hogy aztán üres üvegek tucatjait hátrahagyva rontsanak a vízbe, ahol látszólag már nincs győztes és vesztes. A deszkavitorlások éles kanyarral húznak el a fürdőzők orra előtt. Néhányuk nagyot bukik mindenki örömére. Nyár, szabadság, víz. Illetlenség ideírni: életveszély. Mert a férfi, aki az imént gólt rúgva Maradonának hitte magát, a sörrel felpörgetett virtussal vetette magát a' Vízbe, keringési panaszokkal jár a körzei orvoshoz, s akinek a gólt rúgta, vérnyomáscsökkentőt szed. A tisztviselőnő, aki új fürdőruháját és napolajtól csillogó testét mutatja, a munkahelyén már többször rosszul lett; melegfront-érzékeny — szokta mondani a hivatalban. Itt kirobbanó tizenévesnek érzi magát. Az igazi kamaszok pedig, akik otthon az első dörgés hallatán szobába szaladnak, itt a csónak mélyén zenét hallgatnak, nem hajivá a fenyegető morajlást. Szabadságon vagyunk, s ilyenkor a legki állhatatlanabb az, ha halljuk; tilos! Elengedtük magunkat, végre, egyszer egy évben. Felinge- rel bennünket, )ha valaki azt mondja; figyelj magadra és másokra. Inkább elhisszük, hogy a fiatalember „véletlenül” kapott szívgörcsöt, s a gyerekek csónakja „véletlenül” sodródott a mélyvíz felé. Tabu kimondani, hogy a vízbefult részeg volt, s az úszni nem tudó gyerekkel senki sem törődött: halálát nem a „véletlen”, hanem az ulti parti okozta. A tiltásokat, a fürdőzés szabályait nem ellenünk, hanem értünk találták ki. A vízirendőr nem is azért teljesít szolgálatot, hogy bosz- szantson, hanem, hogy vigyázzon ránk. A bányató szélén a tábla. Tilos a fürdés! — nem azért van, hogy a „cuccot” ráakasszuk, miközben vetkőzünk. A gátlásokat a természet nem azért építette az idegrendszerünkbe, hogy ne legyünk szabadok, hanem, hogy élni tudjunk. A természetvédelemre óriási pénzeket költünk a Balatonnál, a Dunán és a fürdőhelyeken. Az ember elég felnőtt ahhoz, hogy önmaga védelmét ellássa elemi fokon, még akkor is, ha szabadságon van! A közelgő vasutasnap jegyében Szabadtári programok A j üss Zsuzsánna néni pénteken délután hirtelen .rosszul lett. összeesett a kö- csögös culápnál, s mivel iszonytatóan fájlalta a hasát, mentők vitték a kórházba. Szombat délben izgatottságtól remegő hang „érdeklődött” az osztályos főorvosnál. — Hogy van a mi drága jó édesanyánk? Ennyi, se a hívó neve, se semmi. A doktor — mégis, ne gondolják róla, hogy nem tudja, kiről van szó — addig udvariaskodott, míg ügyes diplomáciával ki nem tapogatta: csak Zsuzsánna néni lehet a szóban forgó beteg. Ekkor aztán kicsit bizonytalanul, meg egy parányit titokzatos hangsúllyal közölte. — Ó ... már jól van. Erre megkönnyebbült sóhaj suttyant a drót túlsó végéről a főorvos fülébe, majd egy kattanás jelezte, hogy már le is tették a kagylót. Vasárnap délelőtt, a szokásos látogatási időben felindult, gyászruhás csoport dúródott be nagy lármával a kórterembe. A nőszemélyek fúriákként nyomkodták, könyökölték hátra egymást, sziszegtek, vicsorogtak, acsarkod- tak, fittyet hánytak a betegekre, nem törődtek a többi látogatóval se. A nagy tusakodásban féirecibálodortt fekete kendőjük s alóla rendetlenül lobogott elő kócos hajuk. A férfiak mérsékeltebben viselkedtek. ök csak a fogukat recsegtették megfontoltan, és titokban kiadósakat rúgtak egymás bokájába. De erős emberek lévén valamennyien lábon maradtak. Kilenc főből állt a fekete sereg. amely a csodálkozástól nagy szemeket meresztő Zsuzsánna néni ágyánál ádáz szócsatába kezdett. — Látja idesanyám, mit mívelt az a drágalátos menye?! — Fogd be a pampuládat, te piszok! — Avvagy te, áspiskígyó! — Nem te kürtölted szét a famíliának, hogy idesanyánk „mán jól van szegíny”?! — Ha a doktor úgy mondta! — Csak járjon a pofád! Ezt a szí- gyent! Most mongyák odalent, hogy kedvesanyánk nem hótt meg .., De most megláthatod mingyán, tied lesz-e a damasztabrosz, te cafat. — Orrod attól fokhagymás, ha megpukkadsz is! — Hallhatja idesanyám, mi lakozik ebben a dögben. Mikor tegnap megtudtuk, hogy maga meghótt, rögtön ott voltunk valamennyien a szobájában;, nehogy lába keljen a sok holmijának ... Most már az operáción szerencsésen átesett szegény beteg is megszólalt. Keserűen, meg tőle telhetőén erélyesen. — De hát... nem haltam meg!... Itt vagyok. Láthatjátok saját szemetekkel. — Hászen látjuk, de most nem ez a fontos, nem erről van szó, anyám, — kapta a felvilágosítást a másik lányától Zsuzsánna néni. — Hanem most megtudhatja, hogy Margit magának ha- lámolta el azt a tízliteres zománcos fazekat, amire maga azt mondta, hogy az enyém, lesz — halála után . . . Ezek az áldott jó testvérek . .. — Hát oszt’ minek neked az a fazék, mikor istenszűze maradtál?! He?! — Csak te hallgass!... Nézd meg magad, csupa pihe még most is rajtad ez a fekete rokolya . . . Azt hiszed, nem láttuk Gergellyel, hogy éjnek évadján loptál ki tollat az anyám dunyhájából, pedig az a miénk ... lesz. Már-már hajtépéssé, löcsöléssé szító- dott az örökösödési vita, mikor — a betegek és vendégek együttes segélykérésére — markos ápolónők és edzett műtőslegények karolták át az egész gyülekezetei, és a betegek, látogatók derűs biztatása közepette tuszkolták ki őket a folyosóra, sőt még annál is tovább. Éppen jókor, mert Zsuzsánna néni akkorra elájult. Tóth István Tegnap délután a MÁV Csomóponti Művelődési Ház könyvtáriéban, Szolnokon Kamarás János és Kakukk István gyűjteményéből vasútmodell kiállítás nyílt. A megnyitó vendégei diavetítést js megszemlélhettek, a környező országok vasútjairól. Már ez a . rendezvény is a közelgő vasutasnap jegyében született, amelyhez számos délutáni. szabadtéri program is kötődik. A Jubileum téri Y-ház mögött 5 óra után tegnap bábkészítésből és aszfaltrajzból versenyezhettek a gyerekek. Ugyanott ma délután break-bemutató és filmvetítés szórakoztatja az érdeklődőket. Holnap újabb játékos vetélkedő és rajzfilmek, csütörtökön szabásminta-készítés, kerámia-. ajándék- és könyvvásár, pénteken pop-rock vetélkedő szerepel a délutáni szabadtéri progam- ban. Magyar egyetemi hallgatók külföldön Háromnapos. előkészítő tanfolyam kezdődött tegnap az EILTE Budaörsi úti kollégiumában 240 magyar egyetemi hallgató részvételével; a diákok az 1986— 87-es tanévben kezdik meg tanulmányaikat szocialista országok felsőoktatási intézményeiben. a három nap alatt a hallgatók szakemberekkel, külföldön tgnuló diáktársaikkal találkozhatnak és ismerkedhetnek a rájuk váró feladatokkal, A következő tanévben a Szovjetunióba és az NDK-ba megy a legtöbb magyar diák. A Szovjetunióba 140- en. az NDK-ba pedig 50-fen, elsősorban műszaki, közgazdasági és agráregyetemekre. Műszaki egyetemisták, bölcsészhallgatók mennek Csehszlovákiába, agrár- szakembereket képeznek Bulgária egyetemein, s hatan bölcsész karon, illetve műszaki egyetemen tanulnak majd Kínában, lg Áfy Q¥ ■ T'Jj fl "V %JT <£lk "jp f! %# ¥ V I W Cm émd ft ■ V Ma w w9áEvd w n
