Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-08 / 159. szám
1986. JÚLIUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szocialista brigádmozgalomról őszintén Vélemények a helyi sajátosságok tükrében Uzemgazdászi beosztása mellett tátja el a munkaver- iseny-felelősi teendőket Sin Edit a Mezőtúri Állami Gazdaságban. Talán ezért is éppen a mennyiségi és a minőségi tényezők arányának alakulásával kapcsolatos megállapítás ragadta meg elsőre a figyelmét a szocialista brigádmozgalom helyzetéről, megújításának lehetőségeiről a lapunkban nemrégen •megjelent vitaindító cikkben. Megújított értékelési rend — Vitatkoznék azzal a véleménnyel, hogy a különböző termelési célokhoz — a cikkben olvasottaknál maradva ; önköltségcsökkentéshez, importtakarékossághoz — kapcsolódó vállalások nem tükrözik az egyes brigádok sajátosságait, és a kollektívák célja feloldódik az «.összesben”. A mezőgazdasági üzemekben ugyanis a sokrétű tevékenységet folytató, sajátos profilú brigádok sajátos vállalásokkal tudják segíteni a gazdálkodást. Igaz a fordítottja is: . attól sajátosak a vállalások, mert sajátos tevékenységet folytatnak a brigádok. Nyilvánvaló. hogy a növénytermesztő kollektívának a sajátossága a lehető legoptimálisabb időben történő vetésre, a minél kevesebb veszteséggel történő betakarításra való törekvés. A tehenészetben. a juhászaiban dolgozó brigádtagok állattenyésztő volta teszi sajátossá a jobb súlygyarapodást, a gazdaságosabb takarmányozást elősegítő vállalásokat. — Nagyon egyetértek viszont azzal a megfogalmazással, hogy elavult már a munkaverseny-értékelésnek a gyakorlata, miszerint a brigádok év elején megteszik vállalásaikat, azok teljesítését menet közben és év végén értékelik, majd valamikor a következő esztendő elején sor kerül a címek odaítélésére. Ha a traktoros brigád tagjainak a hozamok növelésére és a termény minőségének javítására tett vállalásait aratáskor minősí- tenni lehet, vagy például egy, a munkaverseny keretében létrejött újításnak már mérhető haszna van, akkor rövid időn belül sort kell keríteni az elismerésekre is. Gazdaságunk vezetősége már megújította a munkaverseny értékelési rendszerét. Az idén a gazdasági munkáról történő negyed- évenkénti beszámoláskor kötelesek a termelő egységeink! vezetői értékelni a brigádok vállalásainak időarányos teljesítését is. Mindjárt javaslatot is kell tenniük a legeredményesebb kollektívák, esetleg a legjobb munkát végző dolgozók anyagi, erkölcsi elismerésére is. A brigád neveli a fiatalokat Nagy Balázs, a túrkevei Afit kísérleti műhelyében dolgozó Ságvári Endre brigád vezetője szívesen rendezett volna a munkahelyén valamiféle mini fórumot a vitaindító cikk olvastán, csakhogy. .. — Nem tartom szerencsésnek, hogy éppen a Mundiál időszakában tették közzé az egyébként nagyon is időszerű, a szocialista brigádmozgalom helyzetéről, jövőjéről szóló cikket. Nem egy brigádtag mondja, hogy egyelőre lerakta odahaza a kre- dencre a napilapokat, majd a világbajnokság után sorra elolvassa a fontosabb, őt érdeklő cikkeket. Én személy szerint, a vállalatnál tapasztaltak alapján nyugodtan állítom, hogy nem kell félteni a mozgalom egyik legfontosabbnak számító tartalmi értékét, a magatartást formáló jelentőségét. A mi műhelyünkből gyakran vonulnak be katonának fiatal szakmunkások, esztendőnként hol ketten, hol négyen. Rendszerint olyanok lépnek a helyükbe, akiknek a szakmunkás-bizonyítványán teljesen'friss még äz aláírási, a bélyegző. Ha nem lenne a műhelyben hrigádmozgalom, kitől tanulnának a pályakezdők munkaszeretetei,; határidőkkel és minőségi követelményekkel kapcsolatos kötelességérzetet? Vagy mást ,ne mondjak: kitől, kiktől látnák, hogy a sarki kocsmai sörözés helyett bent lehet maradni munka után a műhelyben kerékpártámasz- tót hegeszteni az iskolának, jelzőtáblát festeni az óvodások KRESZ-parkjába? — Nagyon a munkaversenyben évtizedek óta résztvevők szíve szerint szóltak a vitafórumon azok, akik lel— kesítőbb célokat sürgettek. A brigádtagoknak megajánlott cél lehet lelkesítő gazdasági tartalmában is, érzelmileg is. Nálunk, amikor a Nemzeti Színház építéséhez szerveztünk társadalmi munkát, megkérdezték a srácok: oké, de mikor lesz színház Túrkevén? Viszont, amikor az SOS gyermekfalu megvalósítását, vagy az országban bárhol életet, egészséget mentő műszer beszerzését segítő akcióról van szó, mindenki rámozdul. Értelmes cél érdekében még az olyan sokat vitatott kulturális tevékenység is megélénkül a brigádmozgalomban. Közös színház-, vagy mozilátogatást szervezni manapság mondhatni halott dolog. Viszont amikor Szórakozva segítünk! jelszóval Túrkeve készülő monográfiájához anyagi segítséget jelentő akciót szerveztünk, alig maradtak távol a rendezvényekről a brigádtagok. És még valamit a vitaindító cikk kapcsán: nagyon is jó dolog, ha műszakiak és más nem fizikai állományú dolgozók is bekapcsolódnak a mozgalomba. a brigádmunkába. Az a helyzet ugyanis, hogy a brigádtag az egy műszakon át dolgozik az esztergapad, vagy a fúrógép mellett, de adódhat olyan brigádfeladat is, aminek a teljesítéséhez nagyobb mozgásterük, lehetőségük révén éppen a nem fizikaiak segí- hetik hozzá a kollektívát. Előbb a fömunkaidö, azután a gmk Nem ismerem a focirajon- Igók -táborának nemenkénti megoszlását, de a nők bizonyára kevesebben „ragadtak” az utóbbi hetekben a tévéhez. Bár a kisújszállási Kunszöv textilruházati részlegében dolgozó lányok, asz- szonyok — a Dobó Katica és a Kállai Éva brigád tagjai kórusban tiltakoztak: nem a Mundiál iránti érdektelenség az oka, hogy az említett cikk megjelenése után maguk is megvitatták munkahelyük brigádmozgalmának helyzetét. — Meglepett bennünket — hallottuk Furkó Jánosnétól, — hogy a vitafórumon problémaként merült föl a fiatalok eltávolodása a brigádmozgalomból. örülünk, hogy ez nem gond nálunk, pedig a nyugdíjba vonulókat, a gyesre vagy gyedre menőket gyakran váltják fel a fiatalok. A legtöbbjük alig várja, hogy leteljen az a bizonyos magunk szabta próbaidő, és mielőbb tagja lehessen valamelyik brigádnak. Ki azért, mert nem akar kimaradni semmilyen munkaakcióból, . ki pedig mert igényli a közös munka utáni közös szórakozást is. Nálunk, ha a becsülettel, jól dolgozók közül valaki nem brigád tag, az csak azért van, mert családi vagy egyéb körülményei miatt nem tud rendszeresen részt venni a gyűléseken, a sportmegmozdulásokon, a társadalmi munkában. A távolmaradásával nem akarja rontani a brigádmunka színvonalát. Ugyanakkor, ha egy kamiont hajnalban meg kell rakni exporttermékkel, és a brigádtagok szervezkednek a plusz munkára, a brigádon kívüliek legtöbbje sem vonja ki ez alól magát. — Én nem egészen értettem — fűzte tovább a vélemények fonalát Bemáth Istvánná —. hogy miért lenne idegen a szocialista életmód fogalomkörétől a munkaidőn túli, a pihenőnapokon folytatott kereső foglalkozás. Ha valaki a főmunkaidőben becsülettel eleget tesz a kötelezettségének, miért ne vállalkozhatna szabadidejében az anyagi helyzetét, a család megélhetését javító munkára? Jó munkaszervezéssel véleményem szerint kiküszöbölhetők a brigádmozgalom és a munkaközösségi tevékenység közötti konfliktusok. A mi részlegünkben például eleve csak az lehet tagja a gmk-nak, aki a fő- munkaidőben kilencven százalék fölött teljesíti a normáját, és a gmk-ban teljesen más fazont varrunk, mint a rendes műszakokban. Aki — mert a cikk alapján volt olyan résztvevője a vitafórumnak — a munkaver- senymozgalom és a szocialista brigádmozgalom különválasztását indokoltnak tartja, alighanem téved. Nem vitatom, valóban nagyon mun. kacerutrikus lett újabban a mozgalom, de éppen a teljesítmények növeléséért, a minőség javításáért való versengésben összeszokott brigádtagok igénylik legjobban, hogy együtt varrjanak szabad óráikban függönyt az öregek napközi otthonába, vagy jelmezeket a patronált iskola farsangi báljára. Nincs ellene a brigádunk a kommunista műszakoknak, kivesszük a részünket mindig azokból is becsülettel. Azért meg kell, hogy mondjam : szívesebben megyünk kollektiven parkot szépíteni a városba, tantermet és kerítést festeni az iskolához. Mert más érzés valamit jó kedvvel, közösen megcsinálni mim az egész héten át eleget látott szalag mellett megkeresni és átutalni a rávalót. T. F. Bizakodva készülünk a kongresszusra » Beszélgetés Szlameniczky Istvánnal, a SZttVOSZ elnökével I El tudták-e látni, megfelelő minőségű és mennyiségű áruval a falusi, tanyasi lakosságot? Hogyan gazdagították a városok kínálatát? Miképpen vették ki részüket az ipari, mezőgazdasági termelésből és a szolgáltatásokból? A többi között ezekre a kérdésekre is válaszolnak majd a fogyasztási szövetkezetek ez évben megrendezendő kongresszusán. Szlameniczky Istvánt a SZŐ VOSZ elnökét, az MSZMP KB tagját kértük előzetes számvetésre. — Üj és még újabb áru- házak épülnek szerte az országban, egyre bővül a szövetkezeti áruházi lánc, de mintha a fejlődés kizárólag csak a városokban járna látványos eredménnyel. Nem hagyták cserben az áfészek a kisebb településeket, a tanyaközpontokat, falvakat, községeket? — A tömegek mindenütt a világon a város felé áramlanak — hát még, ha doppingolják is ezt, mint Magyarországon ! Az urbanizációra hazánkban a szövetkezetek azzal válaszoltak, hogy tagjaik után „mentek”. De vajon tehettek-e mást? Egy kisebb falusi vegyesboltban — gazdasági okokból — nehéz helyzetbe kerül a legjobb áfész is; szaküzletet, nagyáruházát nem tart el az ottani kereslet. Egyébként a falvak lakói is nyertek e boltokkal, mert száz szövetkezeti boltból 85 továbbra is kisvárosban vagy nagyközségben működik, faluközeiben. A városi megjelenés azért is előnyös volt, mert versenyt indított a Skála- Coop és a Centrum áruházak között. — Azért a kisebb falvak kisboltjairól sem lenne szabad megfeledkezni. — Miért, ki feledkezett meg róluk? A SZÖVOSZ elnöksége három éve döntött úgy, hogy rövid távú akció- programra beszéli rá az áfé- szeket. Tekintélyes pénzalap támasztotta alá az általunk javasolt felújítási programot tegyék ízlésessé, igényesebbé a falusi, tanyasi üzleteinket. A pályázat eredményeként 2500 szövetkezeti üzletet hoznak rendbe és bővítenék ki az év végéig. Az akciót nem üzleti, hanem ha úgy tetszik, politikai megfontolások alapján támogattuk. — Látványos számokat hallottunk. Csakhogy a szövetkezeti kereskedelem fejlődési üteme elmarad az állami kereskedelemétől. Miért? — A forgalom növekedés sének dinamikája valóban mérséklődött, az okok szerteágazóak. Tíz éve — az V. ötéves tervidőszakban — még az új üzletek 55 százalékát építették szövetkezeti forintokból, a most befejeződött VI. ötéves tervciklusban azonban 30 százalékra csökkent a részesedésünk. Ezt részben így is akartuk, tudván azt, hogy nem lehet számítani arra, hogy társadalmi méretekben nő a lakosság vásárlóereje. Űj üzletek építése helyett energiánkat a meglévők fenntartására koncentráltuk, sőt erőforrásaink egy részét átcsoportosítottuk a termelésbe. így többet kereshettünk, másrészt azonban hozzájárultunk az árualap bővítéséhez is. Az így felhalmozott tiszta jövedelemből idővel vissza lehet juttatni a kereskedelem fejlesztésére ha végre növekszik az életszínvonal és új boltokra lesz szükség. Erre számítottunk, de például a szabályozók egyné- melyikének változása elég váratlanul érte hálózatunkat, tetézve a sok fogyasztói áremelésből következő egyéb hatásokkal. Az árrések szűkülése a falvakban okoz gondokat a mai napig, hiszen ott kizárólag az áfészek forgalmaznak élelmiszert. A nagykereskedelem erről nem sokat tud, mert haszonkulcsa eleve magasabb, majdnem duplája, mint a kiskereskedelemé. Napjainkra azért már itt is sok a változás, mert a kormányzat ma arra biztatja a kiskereskedőket, hogy kiskereskedjenek — a nagykereskedelem kiskereskedelmi forgalma az elmúlt években 25 százalékkal nőtt... — Eközben jelentős versenytárs lett a szövetkezetek vállalata, a Skála-Coop is. — Igen, hetven áruház tartozik hozzá, tagja csaknem 200 áfész. Ne feledje azonban, hogy 170 milliárdos forgalmunkból alig 12 milliárd származik nagykereskedelmi tevékenységből. Ez nem túl sok, de arra alkalmas, hogy élezze a versenyt. Ahol például területi raktárt létesített a Skála- Coop, ott mozgékonyabbá vált az állami kereskedelem is. Az országban csaknem 100 fogyasztási szövetkezet kért és kapott nagykereskedelmi jogot — ezek derűlátásra adnak okot a továbbiakat illetően. — A gazdasági reformmal fontos szervezeti változások történtek a magyar gazdaságban, ezek nagy hasonlóságot mutatnak a szövetkezetekben jól működő vezetési formákkal: a vezetők választására, meghatározott idejű alkalmazására, az igazgatótanácsokra gondolok. Vannak azonban olyan hangok is, amelyek szerint túldemokratizáljuk a vezetést és így épp a gyors, rugalmas intézkedésektől fosztjuk meg. — A baj az, hogy egyesek akkor is a demokráciát féltik, amikor például új technológia bevezetéséről van szó. Ez gazdaságossági számítások kérdése, és a döntést ennek alapján kell meghozni. A bérezés, a munkarend, a jutalmazás tartozik a demokrácia kérdésköréhez, az emberi hang. — A közelgő kongresszuson nyilván a szövetkezeti mozgalom jövőjét is felvázolják, ez pedig természetszerűleg a szövetkezetek lehetőségeitől függ. ön szerint milyenek a kilátások? — Van olyan áfész, amelynek 4 milliárd a forgalma és van olyan, amelynek alig 30 millió, de ezzel semmit sem mondtam, mert akad köztük 150—200 milliós forgalmú kiváló és vergődő milliárdos. Talán túl egyszerűnek hangzik, de általában ott nincsenek gondok, ahol jó a vezetés, pontos a munkavégzés, helyesek a döntések. A fejlesztés esélyei — a jövő — azonban ezeken túl a szövetkezet nagyságától is függnek, mert korszerűsítő befektetésre, amiből bővített újratermelésre is futja, csak a nagy nyereséget produkáló szövetkezetek képesek. — Eggyel több ok. hogy egyesüljenek. A baj csak az, hogy időnként ez nem saját akaratukból történt... — Nem lehet tagadni, hogy volt egyesülés parancsra, szubjektív indítékokból is — sajnos. Ettől függetlenül azt kell mondjam, nagy haszna az egyesülésnek, hogy koncentrálódtak a fejlesztési források, és olyan szövetkezeti áruházi lánc alakult ki, amelyre egyébként nem lett volna állami pénz. — Mostanában divatos dolog minden bajért a szabályozókat okolni. Mi a véleményük minderről a szövetkezeteknek? — Általában véve jó logikájuk van a szabályozóknak, bár nem mindegyik következetes. Helyes és célszerű az erőforrásokat, tehát a munkaerőt, az eszközt adóztatni, az ezekből származó nyereség helyett. Most van, aki nyer ezen, van, aki veszít — a dolog lényege az, hogy megkezdődött az átrendeződés az eddiginél erőteljesebb differenciálódás. Az biztos, hogy fehéren-fekeitén ki fog derülni, ki képes állni a sarat és ki nem. Én abban bízom, hogy a többség állva marad... Farkas P. József A motoros műrepülő válogatott az MHSZ miskolci repülőterén készül fel a Romániában megrendezésre kerülő szocialista országok közötti versenyre, amely egyben a világ- bajnokság főpróbája is lesz. A keret tagjai Katona Sándor edző irányításával végzik a gyakorlatokat. A képen: A válogatott tagjai és a szerelők Katona Sándor edző utasításait hallgatják. (MTI Fotó: Kozma István) Korszerűsítik a kőszónbúnya fejtésbiztosítóit A Mecseki Szénbányáknál, az ország egyetlen kokszolható fekete kőszenet termelő bányamedencéjében a sajátos helyi viszonyokhoz alkalmazkodó, korszerű eljárások bevezetésén dolgozó műszakiak fontos feladatuknak tekintik a meglévő berendezések felújítását is. A központi bányászati fejlesztési intézettel összefogva tervet dolgoztak ki a vállalatnál egy évtizede üzemben álló szovjet gyártmányú ASCS típusú fejtésibiztosítók rekonstrukciójára. A korábban csak meredek dőlésű széntelepek fejtéseinek biztosítására, az ott dolgozó bányászok épségének megóvására és munkájuk ' könnyítésére alkotott szerkezet — amely a fejtés előrehaladtával maga is állandó mozgásban van a föld mélyén — a korszerűsítés eredményeként lényegesen sokoldalúbbá vált.
