Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
Nemzetközi körkép 1986. JÚLIUS 5. Mitterrand moszkvai látogatása Történelmi gyökerek, időszerű feladatok Ha a szovjet—francia kapcsolatokról esik szó a Szovjetunióban. mindig elhangzik az utalás e kapcsolatok történelmi gyökereire, a két ország együttműködésének legszebb hagyományaira. Ha a ma legégetőbb, legfontosabb kérdése, a nukleáris háború elkerülésének, a béke megőrzésének feladata kerül szóba, megbecsüléssel említik a francia külpolitika fontosságát, a világban kialakult légkörre gyakorolt hatását. Ezekről a kérdésekről részletesen szó esett Mihail Gorbacsov múlt októberben tett párizsi látogatása során. Az SZKP KB főtitkára a "őkés országok közül először Franciaországot kereste fel, mégpedig nem is akármilyen időszakban, hanem a szovjet— amerikai csúcstalálkozók felújítását jelentő genfi találkozó küszöbén. Mint emlékezetes, Gorbacsov nem üres kézzel érkezett a francia fővárosiba, a francia Nemzetgyűlésiben elmondott beszédében fogalmazta meg nagyszabású javaslatait az európai közepes hatótávolságú rakéták kérdésében. Ekkor jelentette be, hogy a Szovjetunió a csapásmérő űrfegyverek betiltásáról szóló javaslattal fordult az Egyesült Államok kormányzatához, kimondta, hogy szovjet részről készek az európai közepes hatótávolságú fegyverekkel kapcsolatos kérdések önálló megvitatására is, ekkor ismerte meg a világ az új politikai gondolkodás egyik jeleként értékelhető „európai övezet” fogalmát. Mint ismeretes, a látogatás egy soha nem látott A mongol gazdaság az új ötéves tervidőszakban (1986— 1990) észrevehetően lassabb ütemben fog növekedni, mint az előoő tervidőszakban. Csupán a mezőgazdasági termelésben, amely nem érte el az 1981—1985-re kitűzött tervet (terv 22—26%; tény 18%) várható némi növekedés- gyorsulás. A mongol vezetés beruh ázáspolitikai irányváltással tervezi a mezőgazdasági termelés növelését. Az állattartás fejlődését segítő beruházások, a gabona- és takarmánytermés elhelyezését lehetővé tevő beruházások szerepelnek a programban. Ehhez kapcsolódóan a műtrágya és növényvédőszerek tárolását is 25 ezer tonnával kell bővíteni. Az ipari programban kiemelkedő helyet foglal el az energiatermelő ágazatok fejlesztése, s ennék kapcsán a vidék és a falu villamosít áméretű szovjet békeoffenzí- va kezdetét jelentette. E látogatást viszonozza Francois Mitterrand, a francia köztársaság elnöke július hetedikén. Az elmúlt kilenc hónapban jelentős események történtek a világpolitikában, a szovjet és a francia belpolitikában. Az azóta egymást követő szovjet javaslatok gyakorlatilag a nemzetközi politikai élet minden területére kiterjednek, legyen szó a nukleáris fegyverek felszámolásáról, a kozmikus fegyverkezési hajsza megakadályozásáról, a világűr 'békés hasznosítása érdekében megvalósítandó nemzetközi együttműködésről, vagy az európai biztonság és együttműködés fejlesztéséről. Mindezek a javaslatok bőven kínálnak témát az újabb megbeszélések számára. A Szovjetunióban az SZKP XXVII. kongresszusa megerősítette és továbbfejlesztette a társadalmi és gazdasági haladás meggyorsításának stratégiáját. Párizsban úgy tekintenek Francois Mitterrand moszkvai látogatása elé, mint az 1984 óta ismét rendszeressé vált szovjet—francia csúcs- találkozók életerejének újább jelére, olyan gyakorlatra, amelyet mindkét ország egyformán hasznosnak tart. Az elnöki palota szóvivője. Michele Gendreau-Massaloux asszony a látogatással kapcsolatban a francia és külföldi sajtónak tartott eligazításában hangoztatta, hogy Mitterrand elnök háromszor is tárgyal majd Mihail Gor- ■bacsovval és ebből kétszer négyszemközt. Napirendre kerülnek a kelet—nyugati sa. A villamosenergia-ter- melést 3,2—3,4 milliárd kilowattórára kívánják növelni. (Ez az 1983-as termelés kétszerese.) A széntermelés 1983-ban elérte az 5 millió tonnát. A tervek szerint 1990-re a széntermelés 9 millió tonnára emelkedik. Az élelmiszeriparban is fontos beruházások szerepelnek: húskombinát építése, konzervgyár és gyermektápszer előállítására alkalmas üzem létesítése. A fafeldolgozóipar rekontsruikciójában szerepel olyan kész faházakat gyártó üzem létesítése, amely elsősorban a vidéki lakosság jobb életkörülményeit szolgálná. A mongol külkereskedelem elsősorban a Szovjetunióval és a KGST-orszá- gokkal való szoros együttműködésen alapul. Mongólia külkereskedelmi forgalmának 98%-át a szocialista országokkal bonyolítja le. kapcsolatok, a genfi szovjet—amerikai tárgyalások és természetesen részletesen megvitatják majd a kétoldalú kapcsolatok helyzetét. Ezt francia részről úgy ítélik meg, hogy különösen gazdasági téren tág tere van még a fejlesztésnek. A cserék, az együttműködés további lehetőségeit fogja keresni az elnök Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnökkel tartandó megbeszélésén és ugyanebből a célból kíséri el őt Moszkvába Michel Noir külkereskedelmi miniszter, Alain Devaquet kutatási és felsőoktatási miniszter és számos üzletember. A francia elnök mellett ezúttal nem lesz ott Jacques Chirac miniszterelnök, amiként az néhány nemzetközi értekezleten szokássá vált az elnöki-miniszterelnöki „társbérlet” óta. Ebből csak azt a következtetést lehet levonni, hogy a szocialista párti elnök és a jobboldali kormány álláspontja teljesen egybecseng a szocialista országokkal való viszonyt illetően. Erről Chirac április 9-i parlamenti kormány- nyilatkozatában így beszélt: „tekintettel a szovjet—amerikai párbeszédre és Európára háramló következményeire, üdvözöljük, hogy Franciaország 1984 júniusában felújította a nélkülözhetetlen párbeszédet Moszkvával. Chirac jelentősnek minősítette azt a tényt, hogy az SZKP KB főtitkára Franciaországot választotta a szocialista világon kívül első külföldi úticéljául.” László Balázs Chile Egy volt titkosrendőr vallomása Tíz, év a chilei titkosrendőrség kötelékében. Törvénytelen letartóztatások, kínzások, gyilkosságok. Tíz év után teljes meg- hasonlás: titkosrendőrből politikai menekült. Ezt az életutat járta be egy harmincéves chilei férfi, Andres Antonio Valenzuela Morales, aki jelenleg Franciaországban él, együtt azokkal, akiket egykor üldözött. Morales, egyszerű halászok gyermeke, 1974-ben vonult be katonának. Kezdetben a santiagói katonai akadémián berendezett börtönben a politikai foglyok őrzése volt a feladata, később azonban kijelölték több társával együtt titkos letartóztatások végrehajtására. Így került a DIFA-hoz, a légierők elhárító központjába. Morales az AFP francia hír- ügynökségnek adott nyilatkozatában bevallja, hogy kezdetben hitt a juntában, a szélsőjobboldali „Haza és Szabadság” elnevezésű szervezetben, amelynek tagjai közül verbuválták elsősorban a kínzókamrák személyzetét. Ma már iszonyodva beszél az elektrosokkos vallatásokról, a verésekről, azokról a fiatal kommunistákról, akiket helikopterekről dobtak az óceánba, a titkos temetőkről, köztük Cuesta Varigáról, ahol az eltűntek varnak. „Egyik baj társam elbeszélte, hogy 1975-ben 15 fiatal kommunistát, miután elkábították őket, egy helikopterről dobtak az óceánba. — mondta — A repülés közben az egyik fogoly magához tért, erre puskatussal verték agyon. Valamennyi foglyot az óceánba dobták, de előzőleg felhasították hasukat, hogy a tetemek elmerüljenek.” Az utolsó időkben egy, a „felforgatók ellen” létrehozott katonai egységben szolgált, együttműködve a CNI-vel, a chilei titkosrendőrséggel. Naponta legalább öt embert vettek őrizetbe, elsősorban baloldaliakat. Amikor a letartóztatottak tarkóra tett kézzel előjöttek rejtekhelyükről, a CNI emberei géppisztolytüzzel várták őket, majd fegyvert helyeztek a halottak kezébe, hogy azt a látszatot keltsék: „tűzharcban” ölték meg őket. Morales-nek 1984-ben lett egyszer s mindenkorra elege a kegyetlenségből: dezertált. Lépéséről még családja sem tudott. A cbilei egyház, amely egyre aktívabban veszi ki részét a junta elleni küzdelemből, előbb rejtekhelyei, majd hamis papírokat biztosított neki az ország elhagyására. Tokiói levél Holnap általános választásokat tartanak Japánban, mindazonáltal túlzás lenne azt állítani, hogy a felkelő nap országának lakossága a szavazás lázában ég. Hogy miért nem, arra egyszerű a válasz, nevezetesen: a csaknem másfél évvel előrehozott választások mostani megrendezését tulajdonképpen semmi rendkívüli esemény nem indokolta. Július 6-án — egy napon — rendezik meg az amúgy is idén nyáron esedékes parlamenti felsőházi, valamint az idő előtti alsóházi — azaz általános — választásokat. Nakaszone Jaszuihiro miniszterelnök a szigetországban kormányzó Liberális Demokrata Párt elnöke június elsején oszlatta fel a törvényhozás alsóházát, s kiírta az általános választásokat. a kettős választások egy napon történő megrendezése nem véletlen, hiszen egyszer már bebizonyosodott, hogy a nagyarányú részvétel a konzervatívoknak kedvez. És várható, hogy — lévén szó duplaválasztásról — a szavazók nagy számban járulnak majd az urnák elé. Nakaszone Jaszuhiro azonban nem csupán az LDP érdekeit szem előtt tartva döntött az idő előtti általános választások kiírásáról. A Takesita Noboru pénzügyminiszter kormányfő és konzervatív pártelnök — noha nyíltan egyszer sem mondta ki — saját politikai karrierjét teszi kockáira, abban a reményben, hogy az UDP esetleges sikere lehetővé teszi októberben lejáró mandátumának meghosszabbítását. Nakaszone 1982. novemberében került a kormánypárt — és ezáltal automatikusan a kabinet — élére, és 1984 őszén újabb két évre újraválasztották. Az UDp alapszabályzata viszont kimondja, hogy a mindenkori pártelnök és miniszterelnök csakis két terminuson keresztül, azaz négy éven- át lehet hivatalban, s nincs mód az esetleges harmadszori mandátumra, Nakaszone azonban abban bízik, hogy a konzervatívok „átütő sikere” esetén, a „siker kovácsát” az alapszabályzat e cikkelyének megváltoztatásával újra jelöléssel jutalmazzák. Természetesen — s ez az érem másik oldala — az esetleges konzervatív kudarc nemcsak az UDP, hanem elsősorban — személy szerint — Nakaszone Jaszuhiro kudarca lehet. Ameny- nyiben a konzervatívok leszerepelnének, nem kizárt, hogy Nakaszone október végéig tartó mandátumát sem tölti ki, s lemond. Ebben az eseten új elnök kerülne az LDP és a kormány élére, s jelöltek jócskán akadnak. A parlament alsóházának feloszlatását, és az idő előtti általános választások kiírásált Nakaszone Jaszuhiro párton belüli ellenfelei kezdetben erőteljesen ellenezték, később azonban belátták, bogy a körülmények a konzervatív előretörést valószínűsítik. A Japánban 1955 óta megszakítás nélkül kormányzó LDP-re mindig is jellemző volt a sorain belüli hatalmi harc, a különböző frakciók — azaz érdek- csoportok — egymás közötti Nakaszone választási beszédet tart vetélkedése, mint ahogy az is, hogy kritikus helyzetekben a konzervatívok mindig képesek voltak szorosabbra zárni soraikat. Jelen pillanatban ez utóbbi történik, ugyanakkor az is biztos, hogy a választások után — akármi legyen is az eredmény — ismét fellángol a párton belüli hatalmi harc. Nakaszone riválisai: Abe Sintaro jelenlegi külügyminiszter, Takesita Noburu pénzügyminiszter, és Mijazava Kiicsi, az UDP végrehajtó tanácsának elnöke. Ök hárman már hónapokkal ezelőtt bejelentették, hogy Nakaszone mandátumának lejártakor megpályázzák az LDP elnöki tisztségét, és az ezzel járó miniszterelnöki tisztet. Ily- módon aligha szorul különösebb magyarázatára, hogy az említett három konzervatív politikus érdekelt ugyan az LDP jó szereplésében, de abban semmiesetre sem, hogy Nakaszone Jaszuhiro októbertől újabb időszakra bizalmat kapjon. S nem rejtették véka alá azt sem; hogy ezt mindenképp meg kívánják akadályozni. Ami a másik felet illeti, a szigetországi ellenzéki pártok kezdettől fogva elítélték az eredetileg jövő év végén esedékes általános választások előrehozatalát. A szocialistáktól kezdve a buddhista koméi párton át egészen a kommunistákig úgy vélekedtek, hogy a törvény- hozás feloszlatását, az idő előtti általános választások kiírását semmifajta országos érdek nem indokolta, Nakaszone — s az LDP — öncélúan döntött az általános választások mostani Mijazava Kiicsi, a liberális párt végrehajtó tanácsának elnöke megrendezése mellett. Viszont az ellenzéki pártok — a parlamenti erőviszonyokból fakadóan — semmit nem tudtak tenni a „nakaszonei” lépés megakadályozására. így számukra nem maradt más hátra, minthogy felvegyék az odadobott kesztyűt, s vállalják a harcot a konzervatívokkal szemben. A körülmények tehát az LDP-nek kedveznek. Egyrészt — mint már arról szó volt — a kettős választások megrendezése valószínűsíti a nagyarányú részvételt, másrészt, mert az LDP a legutóbbi — 1983 decemberében tartott — általános választásokon annyira leszerepelt, hogy a két és fél évvel ezelőtti gyászos eredménynél valószínűleg nem nehéz jobbat elérnie. 1983 decemberében a konzervatívok elvesztették évtizedeken keresztül élvezett abszolút többségüket, s csak annak köszönhetően biztosították továbbra is a stabil kormányzás lehetőségét, hogy megnyerték maguknak a kis konzervatív — de addig az ellenzékihez tartozó — Üj Liberális Klub, valamint néhány „független” képviselő támogatását Most viszont az LDP azt a célt tűzte maga Abe $intaro külügyminiszter elé, hogy helyreállítja abszolút többségét. Mindazonáltal néhány nappal a szavazás előtt rendkívül nehéz megjósolni a választások kimenetelét. Nakaszone és az LDP a kampány során a „változatlanságot”, az eddigi kormánypol iti ka folytatását hangoztatta. Nakaszone Jaszuhiro ugyanazokkal a célkitűzésekkel állt elő, amelyeket első ízben hatalomra kerülésekor — 1982 novemberében — hirdetett meg. így minden konkrétum nélkül említette a köz- igazgatás, a pénzügy és az oktatás reformját, s csakis általánosságokat hangoztatva emelt szót a gazdaság fellendítése, a jen-dollár árfolyam Japán számára kedvezőtlen alakulásának korrigálása, valamint a szövetségesekkel való tartós kereskedelmi ellentétek mérséklése mellett. Az ellenzéki pártok ezzel szemben bírálták a kormány kül- és katonapolitikáját, az Egyesült Államokkal mind erősebbé váló katonai szövetséget, a katonai kiadások gyors ütemű növelését, valamint a kormány tehetetlenségét a jen túlzott erősödésével szemben. A választási kampány színes, mégis szürke, a politikai pártoknak — úgy tűnik — különösebben nem sikerült felcsigázniuk a szavazók érdeklődését. Ennek ellenére mégis nekik kell kimondaniuk a döntő szót! Pietsch Lajos
