Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
1986. JÚLIUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Közüggyé vált az anyanyelvi nevelés Eredményes tanévet zártak az iskolák Fejér megyében, Tác közelében feltárt római kori települ éat, Gorsiumot. rendeszeresen látogatják az iskolások és a turisták népes csoportjai. A már szépen feltárt római városban június végén újabb feltárási munkák kezdődtek. (MTI fotó: Kabáczy Szilárd) Hogy minden szolnoki magáénak érezze Beszélgetés a városi televíziózásról Június 21-én, szombaton délelőtt Szolnokon, a Széchenyi városrészben mondhatni az utcáról közvetítette első élő kísérleti adását a Szolnoki Városi Televízió. A tavaly május elsejei „kirakatadás” — a felvonulásra gyülekező szolnokiak a Centrum Áruház kirakatában láttatták először a városi televízió készítette felvételt — óta számszerint a mostani volt a tizenkettedik. Az újszülött tehát csecsemőkorba ért. Könnyű szülés volt? Érdemes talán még ma is a kérdést föltenni, amikor ránézünk és látjuk, hogy fejlődik, szépen gyarapodik a megyeszékhely „újszülöttje.” Tavalyelőtt történtek az első lépések, megalakult a városi tanács égisze alatta városi televízió bizottsága és az adásokat elkezdte szervezni a bizottság, legfőképpen a Szolnoki Ingatlankezelő Vállalat. A városi tanács idei februári ülésén hozta létre a városi televízió intézményét és áprilisban kinevezte vezetőjévé Vajda Jenőt. Szépen gyarapodik Hogy miért éppen erre a szerencsére jó szervezőkészséggel megáldott fiatalemberre esett a választás, arra érdemes lesz egyszer több szót is vesztegetni. Álljon itt egyelőre róla annyi, hogy kisgyerek kora óta szerelmese a filmezésnek, szinte napok alatt igyekezett elsajátítani a videotechnikát. Ma ő a mindenes. Ha kell riporter, operatőr, vágó, szerkesztő, technikus, gépkocsivezető és bútorszállító. Tanult a Szovjetunióban, majd itthon jogi egyetemet végzett, pártbizottsági állást cserélt föl a televíziózásra. Milyen most a városi televízió? — Az ország más városaiban előbb kiépítik a stúdiót, a fejállomást és a kábelrendszert, aztán ha mindez kész, kezdődhetnek a kísérleti adások. Szolnokon fordítva történt. Nincs saját kameránk, nines reflektorunk. sokáig még egy mikrofonunk sem volt. A fejállomás helyett egy videomagnót közvetlenül csatlakoztatunk a Széchenyi városrész néhány utcájában a központi antennarendszerre, így sugározzuk az adást. Az utóbbi hetekben költöztünk be két ideiglenes otthonunkba, a Váhko- nyi tér 20-ba, a városi televízió irodájába és a Ragó Antal út 4tte, a stúdióba. A Széchenyi városrészben egyelőre 2200 lakásban nézhetik adásainkat. Mostani állapotunknak semmi köze a végleges megoldáshoz, ideiglenesek vagyunk, de az egy- — olykor kétórásra sikeredett adások havonta készülnek, és általában kétszer sugározzuk őket. Nehéz megfogalmazni, mekkora köszönettel tartozunk az Ingatlankezelő Vállalatnak, és a Kőolaj- Kutató Vállalatnak akik a kezdettől egyengetik utun— Szolnok vállalatai támogatják a városi televíziót, hiszen a városi tanácsnak nem lenne rá elég pénze. Nos, ha a pénzügyi feltételeket sikerül megteremteni, még az idén bekábelezné a budapesti Gelka az egész Széchenyit. A vízügyi székház tetején elkészülhet a fejállomás, a Gelka már a nyáron szállítaná. — Az is ideiglenes lesz? — Nem, végleges, Hirschmann gyártmányú profesz- szionális fejállomás. A kábelrendszer tovább terjeszkedhet a József Attila lakótelepre is az idén. Aztán három év alatt a Vegyiművektől Szandaszőlősig eljuthat mindenhová. — Hogyan készülnek most a műsorok? — A technika egyelőre szegényes, hiányosságait másféltucat lelkes ember tenniakarása Vl pótolja. *\ fejlődés hamarosan a műsorok színvonalában is jelentkezni fog. — Mennyivel gazdálkodik a városi televízió? — Éves költségvetésünk közel 1 millió 400 ezer forint. Nagyságénak érzékeltetésére elég talán annyi: körülbelül kifutja egy jó minőségű kamera árát. — Másféltucat lelkes emberről esett szó. Nincs is főállású munkatársa a városi televíziónak a vezetőn kívül? — De igen, július 11—tői munkába lép helyettesem, Zentai Zoltán és gyártásve— Beszéljünk a műsor- szerkesztés, a műsorkészítés elveiről! — Nemcsak mondjuk, valóban azt szeretnénk, ha a városi televízió mindenkié lenne, mindenki magáénak érezné. Akár riportokkal, javaslatokkal, a műsor arculatának kialakításával, akár egyes 'műsorszámok elkészítésével is. Elsősorban a fiatalokra számítunk, a főiskolásokra, középiskolásokra. Alakulhatna bárhol olyan vddeoklub, esztétikai kör. közösség, ahol a fiatalok megismerkedhetnek a videotechnikával, a műsor- készítéssel. Természetesen segítséget is nyújtunk. Az lenne az igazi, ha ezek a közösségek rövid idő múlton saját műsorszámaikkal jelentkeznének. Most nyolc tagú szerkesztő bizottság működik, a tanács, a párt- bizottság, a KISZ, az üzemek, a nyugdíjasok, a Néplap és a rádió munkatársainak részvételével. — Beszélgetésünk során többször felvetődött a pénz, az anyagi fedezet. Ahogy az kait. Felszerelésünk ma is közös a Kőolajkutató Vállalattal. — Melyek lesznek a közeljövő feilődési állomásai? Napjainkban elkerülhetetlen a kérdés: megvan-e az anyagi fedezet? zetőként Arany Katalin; ők napközben az irodában, a 15-384-es telefonszámon kereshetők. — Ember, lelkesedés műsor tehát akad. Tudomásom szerint a fejállomás nemcsak a városi televíziózást szolgálhatja majd. — Hai a Ill-as számú irodaház tetején kiépül az antennarendszer is, sugározni tudjuk a Magyar Televízió és a jugoszláv televízió mindkét programját), egy csehszlovák, egy szovjet adót és sztereó minőségben 14 féle URH rádiópragra- mot. A városi televízió adásai mellett közvetíthetjük a Magyar Televízió képújságát, készülhet városi képújság, különféle szolgáltatásokat nyújthatunk, pld. a televízió egyes műsorait, az iskolatévé adásait ismételhetjük. — Mibe kerül majd mindez a lakástulajdonosoknak, a bérlőknek? Ma az országnak több mint 20 városában működik városi televízió. Volt, ahol ezer, volt ahol ötezer forintot kértek lakásonként a kábelezésért. — Mi ezer forint körüli összegre gondolunk. Ha megvalósulnák az előbb említettek, a város 20—25 ezer lakásába juthatunk el. Egyébként azokban a városokban, ahol a településfejlesztési hozzájárulás céljaként a városi televíziót jelölték meg, egyöntetű volt a siker. a városi televízió irodájának kirakatában olvasható, többféle munkát vállal önállóan a cég, nem titkoltan a gazdasági haszon reményében. — Valóban, nemcsak kérünk, mi is szeretnénk segíteni magunkon. Vállalunk referenciafilmeket, videós részmunkákat — például képszerkesztést, hangosítást, felvételek készítését — színvonalas reklámfilmeket állítunk össze és vetítünk, ismeretterjesztő előadásokat tartunk. — Miközben kívánjuk, hogy a fönt említett rövid és hosszú távú célok, elképzelések minél hamarabb, minél kevesebb kényszerű üresjárattal valósuljanak meg, föltétlenül említsük meg: a városi televízió — mint a leghatékonyabb tömegkommunikációs eszköz — a helyi demokratizmus további szélesítésének el nem hanyagolható, nélkülözhetetlen eszköze. Ha pedig ezt látjuk, máris közelebb a cél. Egri Sándor Miközben a gyerekek már rég túl vannak a bizonyítvány értékelésén, az osztályzatok „megmagyarázásán”, s javában vakációznak, táboroznak — nevelőik, az iskolaigazgatók, s az oktatásügy irányítói a közelmúltban megyei értekezleten elemezték az 1985— 86-os iskolai év eredményeit, gondjait, s meghatározták a szeptemberben kezdődő új tanév feladatait. A megyében már hosszú ideje hagyomány, hogy június végén, július elején egyidejűleg tartják meg a tanévzáró illetve tanévelőkészítő értekezletet. Az idei tanácskozás mégis kicsit más volt, mint a többi. hiszen a tanév értékelésén túl a lezárult hatodik ötéves terv közoktatási eredményeit, a feladatok végrehajtását is számba vették a résztvevők, így tulajdonképpen öt esztendő munkája volt napirenden, s a következő tanév előkészítésén túl kicsit előbbre is tekintettek, hiszen szeptembertől elkezdődik az iskolában is a VII. ötéves terv célkitűzéseinek, az új oktatási törvénynek, valamint az ezredfordulóig tartó fejlesztési programnak a valóra váltása. Az előző ötéves tervidőszakban az általános iskola- hálózat fejlődött a legdinamikusabban. Több mint négyszázzal nőtt a tantermek száma, s jelenleg mindösz- sze három településen nincs általános iskola. Jelentős mértékben, 20,6-ról 3,4 százalékra csökkent a váltakozva használt osztálytermek, 47,6 százalékra — az országos átlagnál magasabbra — növekedett a napközis ellátásban részesülők aránya. Némileg" csökkent a tanuló- csoportok átlaglétszáma is. Mindezek a kedvező tendenciák azonban aránytalanságokat takarnak. Noha szerény mértékben csökkentek az iskolák közötti feltételbeli különbségek, jónéhány intézmény „többszörösen hátrányos helyzetűnek” minősül. S természetesen a VII. ötéves tervben ezek fejlesztése lesz az egyik legfontosabb feladat. A személyi feltételek jórészt tervezési hiányosságok miatt alakultak kedvezőtlenül. Az öt év alatt 1,8-ról 4.6 százalékra növekedett a képesítés nélküliek aránya, ráadásul mérséklődött körükben a továbbtanulók száma is. Az idén például há- rom-négyszer annyi állást hirdettek meg az országban, mint ahányan a felsőoktatási intézményekben végeztek, de a jelenleginél nagyobb mértékben és korábban kellett volna szorgalmazni az óvónők tanítóvá illetve a tanítók tanárrá történő átképzését. Annál is inkább, mível Szolnok megyében az óvodáztatás személyi és tárgyi feltételei is kedvezőbbek az országos átlagnál. Jelenleg mindössze 35 szakképzetlen óvónőt foglalkoztatnak a megye gyermekintézményei. Ugyancsak országosan kiemelkedő eredmény, hogy a 3—6 évesek 95 százaléka óvodás. Az intézményekben csökkent a zsúfoltság, alacsonyabb a csoportok átlaglétszáma. Mindez annak is köszönhető, hogy az elmúlt öt év alatt mintegy ezerrel nőtt az óvodai helyek száma. A középfokú iskolák tárgyi feltételei szerény mértékben ugyan, de bővültek az előző tervidőszakban. A középiskolai osztálytermek száma 32-vel, a szakmunkásképző intézeteké 16-tal gyarapodott A tanulólétszám ugyanakkor 1626-tal nőtt az öt év alatt. így nem változott az egy osztályteremre jutó diákok aránya, amely különösen a szakmunkásképző intézetekben magas. Ennek ellenére a középfokú iskolákban nem is annyira a tárgyi feltételek, mint inkább a pedagógushiány okozott gondot az elmúlt tanévben. A nevelők 9,4 százalékának nincs egyetemi diplomája, tanítói, általános iskolai tanári végzettséggel rendelkeznek. Különösen idegen nyelv szakosok hiányoznak a középfokú intézményekben. A körülmények ellenére az elmúlt tanévben valamennyi iskolatípusban tovább javultak a nevelő-oktató munka eredményei. Az óvodákban egyre inkább sikerül sokoldalúan fejleszteni a 3—6 évesek személyiségét, anyanyelvi kultúráját, magatartását — az egyetlen alkalmazott módszerrel; a játékkal. Változatlanul sajnálatos viszont, hogy a veszélyeztetett gyerekek egy része még mindig kimarad az óvodából. Nem enyhült az elmúlt tanévben a gyermekintézmények és az általános iskolák közös gondja: az első osztályosok tanévvesztése továbbra sem csökkent. Az idén az elsősök 6,1 százaléka zárta eredménytelenül az iskolai évet. Igen örvendetes azonban, hogy — az első osztályt kivéve — csökkent az évfolyamoktól lemaradt tanulók aránya. A nyolcadikosok döntő többsége — több mint 96 százaléka — továbbtanul. A tapasztalatok szerint azonban mintegy egy harmad részük igen alacsony színvonalon sajátította el az olvasás, a számolás, az írás alapjait. Részint ennek is a következménye, hogy az elmúlt tanévben valamennyi középfokú iskolatípusban növekedett a tanulók lemorzsolódása. A tanévzáró értekezleteken sok hozzászóló abban látta még ennek az okát, hogy számos területen gyengültek a nevelés pozíciói, s az iskola nem tudja ellensúlyozni a különböző negatív társadalmi hatásokat, jelenségeket. Ám a vitából az is kiderült, hogy leginkább akkor tehetetlen az iskola, ha a tantestületben hiányos a pedagógiai egység, a tájékozottság, és szegényes a módszertani kultúra eszköztára. Az iskolák, a névelők többségére , azonban szerencsére nem ez a jellemző. Minden iskolatípusban eredményesen átültették a gyakorlatba az új dokumentumokat, tanterveket, s mindez már éreztette a hatását az elmúlt tanévben is. Sikerült előbbre lépni a felzárkóztatásban; a tehetséggondozásiban egyre inkább háttérbe szorul, ritkul a rutinból történő tanítás, a pedagógusok többsége kifinomult módszertani kultúrával rendelkezik, tanuló- csoportra, tanulóra szabott feladatokkal nevelik, tanítják gyerekeinket. Valamennyi intézménytípusban — az óvodától a gimnáziumig — közüggyé vált az anyanyelvi nevelés, a középiskoláikban stabilizálódott a történelemtanítás, az általános iskolákban is megnövekedett az érdeklődés az idegen nyelvek tanulása iránt, de a tanév „slágere” a diákok körében 'kétségtelenül a számítógép volt. A közeljövőben egyébként imintegy 30 millió forint értékben gyarapodnak számítógépekkel a megye iskolái. Az eredmények megtartása, fokozása mellett természetesen számos gondot kell még megoldani a jövőben is a közoktatásban. Sók a tennivaló a tankötelezettségi törvény teljesítésében, a családdal, a környezettel való együttműködésiben, az erkölcsi — és a munkára nevelésben, — hogy csak néhányat említsünk a feladatok közül. Mindebben az iskola, a pedagógusok továbbra is, s az eddiginél jobban igénylik a társadalom segítségét. Hiszen számtalan példa igazolja, hogy ugyan nélkülözhetetlenül fontos a tárgyi és személyi feltételek fejlesztése, de igazán jó eredmények csak ott és akkor születhetnek, ha a környezet is erősíti, segíti az iskola, a nevelők törekvéseit. Tál Gizella Látogatéban a dukál Takách kúriában Simonffy András íré, és felesége, Árva! Anikó 1984 szeptemberében írták alá a Vas Megyei Tanács illetékeseivel azt a haszonbérleti szerződést, amely 50 évre az új lakóknak adja át » dukál Takách kúriát. A késő barokk épület állagának megőrzése, javítása, gondozása, átalakítása az új bérlőket kötelezi. Céljuk, hogy otthont nyújtsanak azoknak a művészeknek, akik Berzsenyi Dániel és Du- kai Takách Judit költőnő szellemi örökségét fontosnak tartják, és a táj, a környék művészetükre inspirálóan hat. (MTI fotó: Molnár Edit) Fejállomás, kábelezés A demokratizmus eszköze
