Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-26 / 175. szám

1986. JÚLIUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Agrocoop-bemutató Kunhegyesen Szudáni fü és silócirok a „zöld futószalagon’* A mezőgazdasági nagyüzemek a hústermelés gazdaságos­ságának javításában az egyik legnagyobb tartaléknak tart­ják a költségek csökkentését. Jelentős hányadot — a hús- marhatartás esetében például több mint ötven százalékot — képviselnek az ágazati ráfordításokon belül a takarmányozás költségei. Kézenfekvő tehát, hogy ennek az ágazatnak a jö­vedelmezőségében meghatározó a legolcsóbb takarmányozás­nak számító legeltetés idejének meghosszabbítása. Kiválóan alkalmas erre két, nagy zöldtömeget adó takarmánynövény, a silócirok és a szudáni fű, amelyek termelési, hasznosítási tapasztalatairól szakmai tanácskozást és bemutatót rendezett tegnap Kunhegyesen az Agrocoop Állattenyésztési és Ta­karmánytermelési Rendszer. A program színhelyét ille­tően nem véletlenül esett a választás a Kunhegy esi Kun­ság Népe Tsz-re. Amint azt a megjelent növénytermesz­tési és állattenyésztési szak­embereknek Szabó Lajos el­nökhelyettes elmondta, a két növény termesztésének a kö­zös gazdaságban évtizedes hagyománya, a húsmanha- ágazat takarmányozásában pedig meghatározó szerepe van. Évjárattól függően két­százötven, háromszáz hektár, más kultúrával gazdaságo­san nem hasznosítható terü­leten termelik az említett cirok- és fűféléket. Gazda­ságukban az utóbbi években sem ágazati sem üzemi szin­ten nem veszteséges a mar­hahús-előállítás. Ezt egyér­telműen annak tulajdonítják a téesz szakvezetői, hogy — a szűkített önköltséget szá­mítva — száz kilogrammon­ként mindössze 25 forintba kerülő zöld takarmányt legel­tetnek a jószágokkal, és évi 80 vagonnyi silószükségletük felét is ebből az olcsó tö­megtakarmányból készítik. A silócirok — és a szudá- nifű-termesztés hasznosítá­sáról szólva Szelekovszki István, a Kunság Népe Tsz főágazatvezetője jó tapasz­talatokról tájékoztathatta az érdeklődőket. Nemcsak a ta­lajok minőségével szemben igénytelenek ezek a növé­nyek, jól bírják a szárazsá­got is. Amikor a kunsági sziken már nyár elejére „ki­égnek” a legelőterületek, az említett zöldtakarmányokkal folyamatosan el tudják látni a húshasznú szarvasmarha- állományt. A szudáni fű pél­dául egy-egy szezonban há­rom növedékkel is meghálál­ja az öntözést. Jól illeszthe­tők az Agrocoop által aján­lott tömegtakarmányok az úgynevezett „zöld futósza­lagba” is. Az áprilisig legel­tetett vagy levágott őszi ta­karmánykeverékek után ugyanis másodvetésben ter­meszthetők, tehát gyakorla­tilag kora tavasztól a tehén- állomány késő őszi „beveré- séig” biztosítható velük a zöldetetés. A takarmánygazdálkodás hatékonyságát és gazdasá­gosságát javító növények népszerűsítését szolgáló szak­mai tanácskozást fajtabemu­tató követte A szudánifüvek és a silócirkok termesztésé­nek az üzemi tapasztalatok alapján jó hasznát látó Kun­ság Népe Tsz ugyanis a két növény fajtáinak kísérleti termesztésében is jó part­nere a zagyvarékasi téesz gesztorságával működő ter­melési rendszernek. Nagyüze­mi körülmények között több mint húsz cirok- és fűfajtát próbáltak ki az idén. Ezek közül a szakemberek a ti­zenhét legeredményesebben termeszthető fajtát tekintet­ték meg a kunhegy esi határ­ban. T. F. Félév a kohászatban Program a megújulásra A Magyar Vas- és Acél­ipari Egyesüléshez tartozó vaskohászati vállalatok első félévi termelési és értékesí­tési eredményei meghalad­ják a múlt év azonos idősza­káét. 1986 első hat hónapjá­ban több mint egymillió ton­na nyersvasat állítottak elő, ami 4 százalékkal több mint tavaly ilyenkor volt. Acélból 1,8 millió tonna készült, ez 8 százalékkal haladja meg az 1985 első félévi termelést. Kohászati késztermékekből 5 százalékkal állítottak elő többet mint tavaly fél év alatt, vagyis kétmillió ton­nát. Ezen belül legtöbbet hengerelt termékekből, rúd- idomáruból és lemezáruból készítettek. Szinten maradt a termelés feldolgozott kohá­szati termékekből. A termelési eredmények­hez igazodott az értékesítés. Rúdidomcikkekből 43 ezer tonnával, lemezáruból 34 ezer tonnával, melegen hen­gerelt csövekből pedig 3 ezer tonnával szállítottak többet, mint egy évvel korábban, el­sősorban a belföldi feldolgo­zóipar számára, valamint a szocialista piacra. A konver­tibilis piacokra mennyiségi­leg öt százalékkal keveseb­bet exportáltak mint az elő­ző év azonos időszakában, bevételük azonban nyolc százalékkal nagyobb volt, s csaknem száztíz millió forin­tot tett ki. Az eredményekben némi­leg már tükröződik a kohá­szati vállalatok törekvése, hogy az értékesebb, maga­sabb áron eladható termékek exportját bővítsék, és foko­zatosan visszafejlesszék a kevésbé gazdaságos kivitelt. A piaci munka javítása, a gyártmányszerkezet korsze­rűsítésének gyorsítása annál is inkább fontos feladat, mert a vaskohászati vállala­tok közül a három alapverti- kumú üzem (Dunai Vasmű, Lenin Kohászati Művek, Óz­di Kohászati Üzemek) pénz­ügyi helyzete az utóbbi idő­ben megrendült. Mint isme­retes az Állami Tervbizott­ság a közelmúltban rendezte a problémát, az ezen válla­latoknál felgyülemlett 17 milliárd forintnyi hiteltarto­zást törölte, illetve járadék­ká alakította át. Ugyanakkor feltételül szabta, hogy a ko­hászati üzemek alakítsanak ki hosszú távú fejlesztési tervet a hatékony gazdálko­dásra, a jövedelmező terme­lésre. A vaskohászat versenyké­pességének javítása érdeké­ben a következő években a jelenlegi 8 százalékról 15—20 százalékra kívánják növelni az ötvözött acélok termelé­sének arányát. A korszerűt­len termelőberendezéseket fokozatosan leállítják, s megkétszerezik a modern technológiával készülő ter­mékek arányát. Takarmánygyár féláron Korszerű nagyüzemi ta­karmánygyár készült el és kezdte meg a termelést a Mezőhéki Táncsics Tsz-ben. Rendeltetése: a több tízezres Ka-hyb sertéstelepi komp­lexum tápértékben gazdag takarmányszükségletének a fedezése. A rekonstrukció so­rán, az óránként 50—70 má­zsa táptakarmányt előállító üzemet a legmodernebb, jó­részt automatizált berende­zésekkel szerelték fel. Az őrlést és a keverést az Élgép KD—55 típusú berendezése biztosítja. A kitároló rend­szert a Nyíregyházi Mezőgép Vállalat szállította. Az ada­lékanyagok térsúlyfogat alapján történő bemérését a dán gyártmányú Skolid, tel­jesen automatikus adagoló­berendezéssel végzik. A kész táp fogadására és szállításá­ra hat, egyenként 20 köbmé­teres Delta takarmánysilót állítottak fel. Az üzem tervei és kivite­lezése a tsz szakembereit, mestereit dicséri. Pontos, jó munkával, anyag- és ener­giatakarékos megoldásokkal a létesítmény fele annyiba került, mintha külső vállal­kozókkal építtették volna. Korszerűsítik a közvilágítást Formalizmus a pártmunkában A közvilágítás korszerűsí­tésére ötéves kutatási-fej­lesztési programot dolgozott ki az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet. A két szakaszban megvalósuló fejlesztési prog­ramban 15 kutatóintézet, il­letve vállalati kutatócsoport vesz részt. A már kifejlesz­tett, valamint a jövőben ki­fejlesztendő világítási be­rendezésekkel megteremtik a lehetőségét annak, hogy az áramszolgáltató vállalatok a közutak mentén a legkorsze­rűbb fényforrásokat szerel­jék fel. Számítások szerint az új berendezések, minde­nekelőtt a hagyományosnál 8—9-szer nagyobb fényhasz­nosítású nátriumlámpák al­kalmazásával hazánk közvi­lágításának villamosenergia fogyasztását csaknem a felé­re lehet csökkenteni. Jelenleg a közterületeken elhelyezett fényforrások évente 4000 órát üzemelnek, s 650 ezer megawattóra elektromos áramot fogyasz­tanak. A kutatási-fejlesztési programban létrehozott ener­giatakarékos berendezések­kel évente 280 ezer mega­wattóra villamos energiát, vagyis 1,1 milliárd forintos villanyszámlát lehet megta­karítani. Ez elsősorban a he­lyi tanácsok számára lesz kedvező, amelyek például ta­valy 2,1 milliárd forint vil­lanyszámlát fizettek ki. A közutak jobb minőségű meg­világításától e mellett az éj­szakai balesetek számának a csökkenését is várják. A kutatási-fejlesztési programot az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság 66 millió forinttal támogatja. A két esztendeje megkezdett fejlesztés első szakaszában az Energiafelügyelet pályá­zatot hirdetett a tanácsok részére, úgynevezett próba­üzemi közvilágítási berende­zések felszerelésére. Orszá­gosan 11 helyi tanács kapott anyagi segítséget ahhoz, hogy az újonnan kifejlesztett fényforrásokat megvásárol­ja és a balesetveszélyes át­kelőhelyeken felszerelje. Ezeken a mintaterületeken a Közlekedéstudományi Inté­zet dolgozói rendszeresen vizsgálják, hogy a korszerű­sítés eredményeként miként csökken a balesetek száma. Az utóbbi évek egyik legtöbbet kárhoztatott jelensége a formalizmus, amely megtalálható közéle­tünk szinte minden terüle­tén. Mi is a formalizmus? A közéleti, a mozgalmi munka tartalma és formája közötti egységnek megbomlása- amikor a forma kerül előtér­be a tartalom rovására. Ott figyelhető meg, ahol szem elől tévesztik a munka tar­talmát, tulajdonképpeni ér­telmét, célját, s beérik a munka szervezeti kereteivel, sőt nemeigyszer a munka látszatával. Az ilyen helyzet, úgy vé­lem. összefügg társadalmi viszonyaink és munkánk fel­tételeinek dinamikus, gyors változásaival, is. Ezek a változások objektíve olyan következményekkel jár­nak. hogy ha nem ismerjük fel őket idő­ben, s nem igazítjuk hoz­zájuk munkafelfogásukat, az alkalmazott stílust és mód­szereket, amelyek bár koráb­ban eredményesek voltak, az új helyzetben üressé válnak­A formalizmus okainak másik nagy csoportja szem­léletbeli. Ezek között olyan jelenségeket kelj megemlíte­ni, mint az élőszó becsületé­nek gyengülése a pártmun­kában, a meggyőzés, az aktív vita szerepének háttérbe szorulása, a dolgozók kezde­ményezéseinek lebecsülése. Az adott munkaterület kol­lektívájának tényleges politi­kai vezetése helyett valami­féle papírszemléletű vezetés, szóban világosan elmondott dolgokról feljegyzések igény­lése, önigazolásként az illgyek dokumentálása / ahelyett, hogy megoldanák őket. Szemléleti fogyatékossá-, gokra vall az is, hogy a párt­munkában nem eléggé a cselekvés, a probléma meg­oldás, a határozatok végre­hajtása van előtérben, ehe­lyett általában az adott té­mával valamilyen mutatós rendezvény keretében fog­lalkoznak. Bizottságokat hoznak létre, s nemegyszer felesleges időt rabló érte­kezleteket tartanak, amelye­ken a résztvevők ismételfeh próbálják meggyőzni egy­mást, sokszor olyan kérdé­sekben, amelyekben már ko­rábban is egyetértettek. Hogyan küzdjünk a for­malizmus ellen? Nem ajánl­hatunk olyan receptet, amely alapján radikálisan, egy csapásra megoldható ez a probléma- A formalizmus számtalan formában jelenik meg. Az ellene való küzde­lem csak akkor lehet ered­ményes, ha nem külön na­pirendet csinálunk belőle, hanem mindennapi munkánk szoros részeként konkrétan akkor, és ott lépünk fel elle­ne, ahol felismerhetően meg­jelenik. Vegyük például a párt- munka megtervezését, a tag­gyűlések, vezetőségi ülések napirendjeinek kiválasztá­sát. Tulajdonképpen gyakran itt van a kiindulópontja a formalizmusnak, mert itt dől el, hogy mennyire lesz érdemi vagy formális a mun­ka. 'Minden olyan téma, amely nem tényleges politi­kai szükségletből. hanem csak azért kerül napirendre, mert már régen tárgyalták, szinte automatikusan forma­lizmushoz vezet. A másik kérdés, amelynek megválaszolása sokat segít­het a formalizmus elleni harcban: hogyan foglalkoz­zunk a napirendre tűzött ügyekkel? Azért kell ezt szóvá tenni, mert az utóbbi időben kezd szokássá válni, hogy az alapszervezetek a taggyűlésen csupán tájékoz­tató jelleggel foglalkoznak a felsőbb szervek olyan hatá­rozataival is. amelyek való­ra váltásában az alapszer­vezeteknek konkrét teendőik vannak. Nem várhatunk érdemi eredményeket olyan helyileg hozott határozatok­tól sem, amelyek úgy szab­ják meg a teendőket, hogy „különös figyelmet kell for­dítani a vezetés színvona­lának megjavítására” vagy ..erősíteni" kell a munkafe­gyelmet”. Az ilyen kívánságok nem mondanak senkinek semmit. 'Az alapszervezetek wilágo- san jelöljék meg a feladato­kat, hogy konkrétan mit kell tennie a tagságnak akár a vezetés színvonalának a ja­vításáról, akár a munkafe­gyelem erősítéséről vaigy bármely más kérdésről van is szó. K. S. Nyári napközi — Támogatás a lakás­építőknek — Üdülés cserealapon Juttatások „borítékon kívül” a papírgyárban A Papíripari Vállalat Szol­noki Gyárának fejlesztése a VI. ötéves terv egyik fon­tos célkitűzése volt. Erről a beruházásról sokat lehetett olvasni a hazai sajtóban. Ke­vés szó esett viszont arról, hogy az ott dolgozók ügyes­bajos gondjaival hogyan fog­lalkoznak a helyi szervek, miként kamatoztatják azt az összeget, ami a „borítékon kívül” rendelkezésre áll. Ölti Györgyné, a vállalati szak- szervezeti bizottság titkárá­nak tájékoztatója szerint je­lentős összegről van szó, és annak felhasználása is fi­gyelemre méltó. A szakszervezeti bizottság új vívmányként könyveli el például a napközis tábor megszervezését. Tíz héten át a vállalat „közösségi léte­sítményében” átlag huszonöt gyerek felügyeletét látják el a gyár által szerződtetett ne­velők. Ha jó az idő. akkor a cukorgyári strandot roha­mozza meg a tábor. A gyere­kek tehát jó kezekben van­nak az óvodák felújítása ide­jén is. A lakásépítők támogatása már hagyomány a Papíripa­ri Vállalatnál. Az erre acél­ra létesített alapból évente 1,5—3 millió forint között jut a szolnoki gyárnak. Már úgy tűnt, hogy ennyi pénz elég lakástámogatásra, de mivel toldaléképítésre, gázvezeték költségeire is adnak ebből az összegből, megnőtt iránta az érdeklődés. Az albérlet manapság közismerten drá­gább, mint a főbérlet. A pa­pírgyárban ezért 370 ezer fo­rint hozzájárulással segítik az albérlőket. És ha már a pénzbeni segítségnél tartunk, az sem mellékes, hogy a jó­léti alapból százezer forintot fordítanak segélyezésre. Ugyancsak a jóléti alapból húszezer forint jut évente a sportkörnek, amit a szak- szervezeti bizottság tizenöt- ezerrel tetéz. Ez teszi lehető­vé. hogy a házilag épített sportpályán rendszeres le­gyen az élet, megszervezhes­sék az üzemi bajnokságokat. És akik nem tartoznak a sportolók korosztályába, azokról sem feledkezik el a szakszervezeti bizottság. Min­den évben meglátogatják a gvár nyugdíjasait, és felmé­rik helyzetüket. Attól függő­en azoknak is adnak közülük segélyt, akik nem kérik azt, de rá vannak szorulva. A család becsülete és segí­tése — gondoljunk a nyári napközi szervezésére — egy­értelmű a papírgyári szak- szervezeti munkában. Jelzi ezt az is, hogy a városi ta­nács épületében évente két­szer szerveznek névadóün­nepséget. És ha már a gyere­kekről van szó, elképzelhe­tetlen a Télapó detronizálá- sa. Jövetelét minden évben négyszáz apróság várja a gyári ünnepségen — odahaza pedig további ezer. A papírgyáriak jól haszno­sítják tiszaligeti üdülőjüket. Rendezvényeket egész évben tartanak ott. Ez a létesít­mény csereüdülést is lehető­vé tesz. Egy szlovákiai gyár­ral tartanak fenn kapcsola­tot, ezáltal alig néhány száz forintért — a csereüdülés je­gyében — Szlovákia legszebb részeivel ismerkedhetnek a papírgyári dolgozók. Eljut­nak a Magas Tátrába, a dob- sinai jégbarlangba, Kraszna- horka várába és megannyi szén helyre. Sokat lehet beszélni a bo­rítékon kívüli juttatásról, hiszen többet nem is emlí­tettünk még, — így az ebéd­hez való 7,20 forintos válla­lati hozzájárulást, a huzamo­sabb ideje a papírgyárban dolgozókat megillető ötezer forintos temetési segélyt, a korszerű üzemorvosi rende­lőt. SB.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents