Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-17 / 167. szám

1986. JÚLIUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Kőolaj­kutató Vál­lalat szolno­ki telepén egy tartályt húz fel a platójá­ra az egyik nagy telje­sítményű gép­kocsi (Fotó: Korényi Éva Köztisztaság, parkosítás víz- és gázellátás (Folytatás az 1. oldalról) burkolt utak kiépítésének ütemét nem követi a tisztí­tott útfelület növekedése. Ennék következménye, hogy a burkolt utak rendszere­sen tisztított területének ará­nya az utóbbi öt év alatt tíz százalékkal csökkent. A hó­eltakarítás közutainkon még nem kielégítő. Elgondolkodtató, hogy me­gyénkben a közhasznú zöld­terület nagysága alig halad­ja meg az ezerkétszáz hek­tárt, és ebből a parkok terü­lete csupán 329 hektár, — az is mérsékelten csökkenő irányzatot mutat. Az egy la­kosra jutó parkterület me­gyénkben az országos átlag­nak alig kétharmada. A vi­rággal beültetett terület nagysága 0,3 hektár. A par­kok ápolására nálunk négy­zetméterenként évi tíz forint jut, míg az ország más terü­letein 14—16 forint. A pénz­szűkén évi átlagban 50 mil­lió forint társadalmi munká­val segít a lakosság. Halottainktól sem minden­Nyegyvenmilliós betétállomány A jákóhalmiak bankjában (Tudósítónktól) Tíz év óta része — Jász- dózsával együtt — a Jász- árokszállás és Vidéke Taka­rékszövetkezetnek a jászjá- kóhajmi kirendeltség. Mint önálló takarékszövetkezet 1963-ban alakult, tagjainak száma a községben 1411. Az egyesülés óta Jászjákóhal- mán külön intéző- és ellen­őrzőbizottság működik, se­gítve a Balázs Jánosné veze­tésével dolgozó négytagú kollektívát. A jákóhalmiak takarékos­ságát bizonyítja, hogy negy­venmillió forintjukat kezeli a szövetkezet. Jelenleg nyolcmillió forint a kölcsön- állomány, amely építés, sze­mélyi és egyéb hitelekből te­vődik össze. Nagy építési kölcsönt az elmúlt évben hu­szonegyen vettek fel, az idén, már az első félévben húszán. Különösen jó a húsz éven aluliak ifjúsági betétjének nagy száma, már 90 fiatal kötött megállapodást öt év­re szóló, tartós takarékosság­ra. Autónyereménybetét- kőnyvek váltására is egyre többeket serkent a gyakori nyeremény, legutóbb egy Wartburg, előtte a télen pe­dig egy Dacia szerencsés nyertesét köszöntötték. hol vehetünk búcsút megfe­lelő környezetben. Megyénk 159 temetőjéből százhuszon­hétbe temetnek napjaink­ban. Többségüket a felekeze­tek tartják fenn, — így a megyeszékhelyen is. A teme­tők felszereltsége általában nem felel meg az igények­nek. Mindössze kilencvenöt­nek van épített kerítése, ki- lencvenben van ravatalozó. Alacsony a kiépített belső utak aránya. Néhol a teme­tőhöz vezető út is burkolat­lan. A tanácsok az utóbbi évek­ben kiemelt figyelmet fordí­tottak a vízellátásra és a szennyvízelvezetésre, tisztí­tásra. A VI. ötéves terv idő­szakában az ivóvíztermelő kapacitás 23 százalékkal ha­ladta meg a tervezettet, ami azt jelenti, hogy naponta több mint 56 ezer köbméter­rel növekedett összesen 342 kilométer vízvezetékhálózat épült. Az ivóvízzel ellátott népesség aránya 87,6 száza­lékról 92,9-re emelkedett. A vízművek kapacitása az em­lítettek ellenére nem tudja Az utóbbi esztendőben nagy érdeklődésit keltett az új vállalatirányítási formák­ra való áttérés. Szolnok me­gyében a múlt hónap végére az utolsó ilyen váltás is meg­történt — a Kunság Élelmi­szer és Vegyiáru Nagykeres­kedelmi Vállalat zárta a sort —, s immár meg lehet vonni e változások első mérlegét. (Végleges érdemi és tartal­mi értékelésre nyilván csak a «,bejáratás” évei után nyí­lik lehetőség.) Központi, illetve megyei döntés alapján 39 megyei székhelyű gazdálkodó egység tért át új vállalatvezetési formára: 19 tanácsi és 20 mi­nisztériumi irányítás alá tar­tozó vállalat. A „legnépsze­rűbb” forma a vállalati ta­nács, 26 helyen választották ezt a megoldást. Közgyűlés irányítja további 9 gazdálko­dó szervezet munkáját, 4 he­lyen pedig küldöttgyűlés gyakorolja a továbbiakban a döntési jogok egy részét. Az az egyik általános ta­pasztalat, hogy a testületek­ben megyeszerte viszonylag alacsony a fizikai dolgozók, a nők és a fiatalok aránya. Az új testületekben csak aktív, jól felkészült tagok dolgozhatnak eredményesen. mindenhol kielégíteni az igényeket. Sajnálatos, hogy a vízellátás és a szennyvíz­elvezetés, -tisztítás közti fe­szültség nem mérséklődött kellően. A közcsatornába be­kapcsolt lakások aránya messze elmarad az országos átlagtól. Megyénkben 24 strandfür­dő, öt tisztasági fürdő és hat tanuszoda áll a lakosság ren­delkezésére. Fenntartásuk gazdaságtalan, felújításuk időszerű. de ezekben az években csak szintentartá- suk várható. A belvízveszély jelentős megyénkben. Közepes belvi­zes években 3—400 lakást kell újjáépíteni vagy helyre­állítani, — ezért a vízrende­zési munkák gyorsítása indo­kolt. Ami pedig az energiagaz­dálkodási feladatok megol­dását illeti: a gázhálózatba bekötött lakások aránya öt év alatt több mint 30 száza­lékkal emelkedett, a föld- gázhálózatba bekapcsolt te­lepülések száma pedig meg­kétszereződött megyénkben. Ezért néhány vállalatnál — például TVM, Tisza Cipő­gyár — szakmai felkészítő tanfolyamokat szerveznek, külső szakemberek bevoná­sával. Más cégeknél úgy pró­bálnak segíteni a testületi tagoknak, hogy egy-egy té­makör tárgyalása előtt kije­lölik azokat a gazdasági ve­zetőket, akiktől bővebb in­formációk nyerhetők. Az újonnan létrehozott vállalati testületek műkö­désük első szakaszában fel­adatuknak megfelelően fő­ként stratégiai jellegű kér­désekkel foglalkoztak: pél­dául az éves és a középtávú tervvel, szervezeti kérdések­kel, a vezetői prémiumfelté­telekkel. Ennek ellenére visszatérő — hibás! — je­lenség, hogy időnként átala­kultak „termelési tanácsko­zássá”, s olyan kérdések is szóba kerültek az üléseken, amelyek operatív jellegük miatt vezetői hatáskörbe tar­toznak. Külön kategóriába sorol­hatók azok a gazdálkodó szervezetek, amelyeknek székhelye nem Szolnok me­gyében van. A harminc ilyen gyáregység és telephely kel­lő súlyú képviselete biztosít­va van a központokban mű­ködő vezetői testületekben. Ösztönözni, szervezni, elismerni Pénzzé vált gondolatok A Mezőtúri Magyar—Mon­gol Barátság Termelőszövet­kezetben esztendők óta fo­lyamatosan magas színvona­lú az újítói munka. A szö­vetkezet vezetése még idő­ben felismerte, hogy az alap­tevékenységen kívüli terüle­tek fejlesztését milyen jól segítheti az újítómozgalom. Természetesen csak akkor, ha megfelelő ösztönzéssel és színvonalas szervezéssel iga­zán érdemivé lehet tenni e munkát. A felismerési he­lyességét, a szellemi tőke fo­rintokká válását jól szemlél­teti, hogy 1979-ben még mindössze 1,5 milliós árbe­vételű ipari ágazata volt a szövetkezetnek, 1984-ben pe­dig már 28,5 milliót produ­kált. Jelentősebb beruházás nélkül, zömmel éppen a szellemi termékek — az újí­tások és szabadalmak — ré­vén. Érdemes végigfutni a múlt esztendő legfőhb újítói ered­ményein is. Azokon az ered­ményeken, amelyek 1985-ben az országos ágazati újítási versenyben az első helyet hozták a szövetkezetnek. A tsz szakemberei összesen 27 elfogadott újítást és 2 talál­mányt nyújtottak be, ame­lyeknek hasznos eredménye — egy évre kalkulálva — 3 millió 255 ezer forint volt. (Újítási díjként 125 ezer fo­rintot fizettek ki a jó gondo­latok gazdáinak.) 1986 első félévében sem csökkent az alkotói kedv. Jobbak az eredmények, mint amilyeneket a tavalyi év ha­sonló időszakában regiszt­rálhattak: 14 elfogadott újí­tás és 1 szabadalom az eddi­gi mérleg. A benyújtott újí­tások többsége egyébként a termelőszövetkezeti feladat­tervben meghatározott kér­déskörök valamelyikének megoldásával foglalkozik. Ez azt jelzi, ‘hogy egy jól ösz- szeállított, a realitásokat fi­gyelembe vevő — és gondo­latébresztő! — feladatcsokor ráirányíthatja a figyelmet egy-egy terület megoldásra váró gondjaira. Két újítás és a szabadalom kiemelkedik az eddigi „ter­mésből”. A digitális szélerős- ségmérőt, az Inka infra táv­kapcsolót és az éppen szaba­dalmi eljárás alatt álló nő­vérhívó rendszert a szövet­kezet ipari ágazata gyártja, s mindhárom terméknek or­szágos piaca várható, az ed­digi információk alapján. A nővérhívó rendszernek még ennél is jobbak a kilátásai, mivel már folynak a tárgya­lások az exportjáról. A „Kunság” zárta a sort Vállalati tanácsok, közgyűlések, küldöttgyűlések — Áttérés az új Irányítási formákra Vállalati érdek ez is Öntvény-fogyókúra Ma már a gyárak többsé­ge számon tartja, hogy mennyi anyagot takarított meg, s ez a külön rüblika már tiszteletet parancsol. Ám a látványos eredmények mellett gyakran elsikkadnak az apróbb módosítások, kor­szerűsítési törekvések, pedig a vállalatok többsége egyre kevésbé képes új, a réginél sokkal takarékosabb techno­lógiát meghonosítani. Az ön­tészettel foglalkozó gyárak talán a többieknél is hát­rányosabb helyzetben van­nak, hiszen az utóbbi évtize­dekben jobbára a helyüket keresték. Nem nagyon tud­ták, hogy hova sorolják ma­gukat, a kohászathoz, a gép­iparhoz. vagy pedig a hát­tériparhoz? Egy éve pedig az öntészet „mammutcége”, az Öntödei Vállalat is felosz­lott, és tíz gyár kezdett ön­álló életet Vasúti kerék — darabszámra Mindezek ellenére az ön­tödék se bánnak pazarlób- ban az anyaggal, mint má­sok. Természetesen ez az összehasonlítás még nem szolgál a dicsőségükre, s pa­naszkodik is például a gép­ipar, hogy túl súlyosak az öntvények. Persze jobb hí­ján ezt is megveszik Az ön­tödéknek pedig sokáig iga­zán nem fűződött különösebb érdekük ahhoz, hogy korsze­rűbb öntvényeket szállítsa­nak. A szabványt is módosí­tani kellett, hogy ne a súlyát, számítsák például a vasúti keréknek hanem a darab­számát és a négyzetméterét. A beruházáshoz persze pénz kell, s annak most se­hol sincsenek bővében, de nagyobb sorozatoknál már mindenképpen érdemes új berendezéseket vásárolni, s egy korszerűbb technológiát meghonosítani. A műszakiak jól tudják, hogy a kisebb fejlesztések beruházás nél­kül is megoldhatók ám érde­keltség nélkül ez ügyben sem történik sok minden. Hiába volt takarékossági program, ha minden megta­karított 100 forintból mind­össze 5 forintot fordíthattak béremelésre a vállalatok. 1984 szeptemberében aztán megváltoztak a szabályozók, s azóta már 60 forintot for­díthatnak ugyanabból az összegből béremelésre. Az ösztönző intézkedésnek van is hatása. Nagy szükség van erre, hiszen a szakemberek szerint lassan kimerülnek a belső tartalékok, és most már valóban a korszerűbb berendezések és technológi­ák bevezetése hozhat újabb eredményeket. Közös erővel A gyárak persze már ta­valy is igyekeztek újítani, ahogy erejükből tellett. A soroksári vasöntödében pél­dául iú!j formázási eljárást dolgoztak ki. s így a fék­dobok súlyát 75 kilogramm­ról 70 kilogrammra csökken­tették Még nagyobb haszon­nal kecsegtet az általuk ki­dolgozott gravitációs öntési technológia, hiszen a hen­gerperselyek súlya 400 kilo­gramm helyett ma már mindössze 200 kilogramm. Az Egri Vasöntödében az ÉVIG motorházak gyártását korszerűsítették, míg a Vul­kán Öntödei Vállalatnál a szerszámok módosításával érték el, hogy könnyebbek legyenek a radiátorok. Per­sze ezek között a példák kö­zött olyan is akad, amely már régóta gyakorlat lehet- np. Az egyik öntödénkben például csak az energiataka­rékossági program kereté­ben kezdtek hozzá a kemen­cék szigeteléséhez — addig nem jutott eszükbe. Végül is sohasem késő, s az utolsó tartalék sem sik­kadhat el, de a gyárakban ma már előre kell tekinte­niük. A karszerű precíziós öntödék elterjedése például fölöttébb hasznos volna, de Magyarországon sok a kis öntöde, amelyeket nem lehet gazdaságosan korszerűsíteni. Egy nagyobb beruházást amúgysem képies vállalni egy kis cég, hiszen a kiadás meghaladja az 50—60 mil­lió forintot. Nem véletlen hát, hogy a legkorszerűbb technológiák bevezetésére a legnagyobbak, a Ráha, az Elzett, Csepel és a Csavar­ipari Vállalat vállalkozott. A színesfémöntést vagy a hi- degfolyatási eljárást ezeknél a cégeknél nemcsak ismerik, hanem alkalmazzák is. Természetesen egyik öntö­de sem fog ekkora beruhá­zásba, ha a megrendelői nem igénylik a korszerűbb, például a forgácsolási nélkül is felhasználható öntvényt. A jövő tehát a közös fejeszté- seké, amikor a gyártó és a felhasználó vállalat együtt vállalja a költségeket. A fel­használó legalább annyit profitál a beruházásból, mint az öntöde, hiszen így az ad­diginál nagyobb sorozatban és jobb minőségiben juthat hozzá csavarhoz, csapágyhoz, és más alkatrészhez. A takarékoskodó gyárak persze számíthatnak az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatására is, amely pályázat útján juttat nagyobb összegeket Ám ez a támogatási nem elegendő egy beruházáshoz, s éppjen az a feltételük, hogy a vállalat maga is rendelkezzék anyagi alappal a korszerűbb techno­lógia meghonosításához. D. L. Növeli exportját a győri Gardénia A Győri Gardénia Csipke- függönygyár felküzdötte ma­gát a sikeresen expjortáló vállalatok sorába. Az évek­kel ezelőtt még szinte kizá­rólag a hazai piacra dolgo­zó vállalat tavalyi árbevéte­lének több mint 30 százalé­kát exportból teljesítette, s az idén az első félévben to­vábbi 15 százalékkal növel­te exportját a múlt eszten­dő hasonló időszakához ké­pest. Az eddigi eredmények annál is biztatóbbak, mivel a gyár külföldi partnerei a ta­pasztalatok szerint a har­madik és a negyedik ne­gyedévben rendelik a na­gyobb tételeket. Az előirány­zott csaknem 540 millió fo­rintos. idei árbevételükből mintegy 160—170 millió fo­rint értékű termékük a tő­késországokban talál gazdá­ra. A dinamikusan fejlődő vállalat gyártmányait. a mintás, bordűrrel díszített függönyöket, térítőkét a vi­lág 31 országában értékesíti. Az új piacok megnyerése, il­letve a meglévők megtartása érdekében fokozott figyelmet fordítanak áruik megbízha­tó minőségére, rugalmasan alkalmazkodnak a vevők igényeihez, kis tételek gyár­tására is vállalkoznak és in­tenzív gyártmányfejlesztés­sel bővítik kínálatukat. Új termékeik közé tartozik a plüss hatású függöny, a szín­ben harmonizáló díszpáma- huzat és ágyterítő. Gyártá­sukhoz tavaly helyeztek üzembe egy sp>eciális gépjét

Next

/
Thumbnails
Contents