Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-15 / 165. szám

1986. JÚLIUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ebben az évben Indult a C—30 típusú úgynevezett szállodai hűtőszekrény soro­zatgyártása. Belföldön és külföldön egyaránt kedvelt termék lett. Jelenleg 10 ezer darabot készítenek belőle MUNKAIZLELGETŐK Van egy közismert anek­dota, amely akkor terjedt el, amikor először foglalkoz­tattak diákokat nyári mun­kában. Valahogy így szól: a gyerek jelentkezik a mun­kavezetőnél és megkérdezi, mi lesz a dolga. A munkave­zető kapásból azt feleli, hogy „Azt kell figyelned, mikor ürülnek ki a sörös­üvegeink, akkor máris kér­heted tőlünk a pénzt, és nyomás a kocsma!” Mint a legtöbb anekdotá­ban, ebben is volt igazság. Azt viszont nehéz lenne ki­deríteni, mostanában sza- lajtják-e a srácokat sörért, (felvágottért, ezért-azért. Annyi bizonyos, hogy megle­hetősen szigorúan tiltják a munkahelyi italozást, tehát íaz anekdota valószínűleg már nem aktuális. Nincsenek pontos adatok arról, hány tizennégy éven felüli diák tölti a vakációja egy részét munkával, de so­kan, lehetnek. Két szolnoki “nagyüzemben érdeklődtünk, milyen lehetőségeket kínál­nak a „munkaízlelgetők- nek”? .Örömmel fogadjuk őket” A nyár a kampányra ké­szülés Ideje a cukorgyárban, azaz folyik a gépek karban­tartása, az első répaszállít­mányok fogadásának előké­szítése. Tisza József munka­ügyi osztályvezető szerint ezekben a hetekben is nagy szükség van a munkáskezek­re, így a diákokéra is. — Évente huszonöt, har­minc gyereket tudunk fog­lalkoztatni a nyári vakáció­ban — mondja az osztály- vezető. — Az a tapasztala tóm, hogy az érdeklődés kö­rülbelül három éve csök­ken, az idén is mindössze ti­zenhét diák jelentkezett ná­lunk. A többségüket valami­lyen családi szál is ideköti, lehet, hogy némi szülői ha­tás nyomán döntenek úgy, hogy a szünidejükből pár hetet pénzkeresetre fordíta­nak. örömmel fogadjuk őket, mert a mi érdekünk, hogy a könnyebb fizikai munkát elvégezzék, az övé­ké pedig, hogy ne csavargás­sal, hanem hasznosan töltsék a nyári heteket. Szabó Krisztina a Tallinn Körzeti Általános Iskolában végezte a nyolcadikat, je­lenleg a cukorgyár üzemi konyháján serénykedik: — A szüleim javasolták, hogy jöjjek ide dolgozni, édesapám a gyár jogtaná­csosa. A konyhán igyekszem mindent elvégezni, amit rám bíznak: mosogatok, pako­lok ... Egyszóval folyamato­san dolgozhatom, ősztől a Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Szakmunkásképzőbe járok majd, talán némi elő­tanulmánynak .is felfogha­tom a konyhai gyakorlatot. — Kiszámította már, mennyi lesz a keresete? — Tizennégy forint az órabérem, július végéig aka­rok dolgozni, nagyjából két- és fél ezerre jön ki a vég­összeg. — Mire költi? — Ó, nagyon sok helye van! Ruhát veszek, apuék­kai nyaralni megyek . .. Bori Ildikó szeptembertől harmadikos lesz a Közgazda- sági Szakközépiskolában. — A főzőállomáson dol­gozom — kezdi magabizto­san, aztán észreveszi, hogy fogalmam sincs, mi az a fő­zőállomás, rövid magyarázat­tal szolgál: — A cukorléből ott válik kristályossá az anyag. A feladatom a feldolgozógé­pek szelepeinek festése, pontosabban újrafestése. Jú­nius 24-én álltam munkába, e hónap 24-én abbahagyom. A keresetemből az iskolánk üdülőjében töltök el két he­tet. — A felnőtt dolgozók ho­gyan viselkednek a nyári munkásokkal? — Azt hittem, hogy majd nem vesznek komolyan, de. kellemesen csalódtam. Se­gítőkészek, ha valamit el­hibázom, nem tolnak le, ha­nem elmagyarázzák, ho­gyan csináljam. Nem terhelnek túl bennünket* »» A Papírgyárban más a helyzet, hiszen nem hogy a felvehető diákkeretet nem tudják kitölteni, sok jelent­kezőt kénytelenek elutasíta­ni. — Több mint ezerkétszáz a gyár dolgozóinak létszá­ma, és miután csak saját dolgozónk gyerekeit alkal­mazzuk, nem könnyű a túl­jelentkezést diplomatikusan „kiegyenlíteni” — magya­rázza Losonczi Andrásné munkaerő-gazdálkodó. — Kéthetes turnusokban dol­gozik nálunk összesen tíz fiú és tizennégy lány. Ez utóbbiakra különösen nagy szükségünk van a porzsákok csomagolásánál. A fiúkat raktári, raktárrendezői mun­kára vesszük fel. A nyolca­dikat illetve a középiskola első osztályát végzettek 13 forint 50 fillér, a nagyobbak 14 forint 50 fillér órabért kapnak. A fiúk július 27-ig, a lányok pedig augusztus 2-ig lesznek nálunk. Hosszú gyaloglás után bukkanunk az öt fiúra, akik raktárrendezők, már amikor dolgoznak. — Hullámzóan kapunk munkát, néha hajtunk, más­kor pedig várakozunk — mondja Kádár Tamás az Ecseki Úti Gimnázium leen­dő elsőse. — Mindenesetre nem terhelnek túl bennün­ket. A munkaidő reggel hat­tól délután kettőig tart, de előfordul, hogy már három­negyed egykor hazamehe­tünk. Amit két hét alatt ke­resek, a biciklim felszerelé­sére fordítom. Egyébként ha nehezebb lenne a munka, akkor sem ijednék meg, mert hozzászoktam otthon, ahol gyakran végzek kerti mun­kát. „...kell a hely másoknak is” Molnár Antal Szandasző- lősön fejezte be az általános iskolát, szeptembertől a 605-ös Szakmunkásképzőben tanulja az erősáramú beren­dezésszerelő szakmát. — Nekem az egész csalá­dom a Papírgyárban dolgo­zik, fel se merült, hogy más­hol keressek nyári elfoglalt­ságot. Nem sok az 1180 fo­rint, amit keresek, de vala­mit segít majd a balatoni nyaralásban. Ha lehetne, to­vább is dolgoznék szívesen, de hát kell a hely mások­nak is. — Az idősebb dolgozók hogyan fogadták? — Úgy érzem, egyenrangú partnernek tekintenek ben­nünket, de nem hagyják, hogy megszakadjunk a mun­kában. Nem szükséges színes fantá­zia ahhoz, hogy a megszólalt diákok sok-sok társuk nevében is beszéltek, és ahhoz sem, hogy kiderüljön: a nyári munka el­sősorban pénzkereseti lehetőség a gyerekek számára, de nem csupán az: alkalom arra is, hogy belekóstoljanak a mun­kába, közelebbről megismerjék a felnőttek világát. — bendó — Számítógépes programok: Export és fejlesztés A Számítástechnikai Koor­dinációs Intézet (SZKI) az idén tovább növeli exportját, várhatóan 3 millió dollár ér­tékben szállít külföldre szá­mítástechnikai programo­kat. Az értékesített szellemi termékek közül a legjelentő­sebb a Mprolog program­nyelv, amelyet megalkotása óta az intézet szakembered folyamatosan továbbfejlesz­tenek. Az SZKI eddig csak­nem 800 Mprolog számítógé­pes programnyelvcsomagot exportált. Vásárlói közé tar­tozik szinte valamennyi eu­rópai ország, az Egyesült Ál­lamok, Kanada és több dél­kelet-ázsiai ország. A programnyelvet az SZKI szakemberei 1981-ben alkot­ták meg, akikor amikor Ja­pánban a mesterséges intel­ligencia irányába mutató ötödik generációs számító­gépcsalád programnyelvéül a Prologot választották. En­nek eredményeként a Prolog népszerűsége világszerte nö­vekedett, s az SZKI szakem­berei késedelem nélkül al­kalmazkodtak a vásárlók igé­nyeihez^ A Mprolog rendszert különböző típusú számítógé­pekre dolgozták ki. és így megteremtették széles körű gyakorlati felhasználásának lehetőségét. A Számítástechnikai Koor­dinációs Intézetben tovább folytatják a kutatómunkát, amelynek egyik célja az, hogy a legkülönbözőbb szá­mítógéptípusokhoz is fel- használhatóvá tegyék a prog­ramnyelvet. Egy másik fejlesztési mun­kával elsősorban a hazai számítógép-felhasználók igé­nyeit elégítik ki. A szakem­berek megkezdték és az idén befejezik az úgynevezett lap­olvasó berendezés tervezé­sét. A három részből álló rendszer működésének lénye­ge az, hogy a belehelyezett papírlapra írott szöveget elő­zetes átalakítás nélkül egy­szerre beviszi a számítógép memóriájába. Az SZKI-ban készülő lapolvasó 10 ezer gé­pelt oldalnyi anyag tárolá­sára lesz alkalmas. A lapolvasó az SZKI-ban gyártott Proper típusú pro­fesszionális személyi számí­tógépekhez illeszthető. Az SZKI tervei között sze­repel, hogy a számítógépes lapolvasót a kézzel írott és rajzos szövegek tárolására és értelmezésére is alkalmas­sá teszik. A későbbiekben a lapolvasót beszédszintetizá­torral kapcsolják össze, s így a számítógép a tárolt anyagot lehívás után felolvassa. Halló, Hungária? Munkában az új biztosító Szolnokon — Tessék, Hungária Biz­tosító, Török Zoltán megyei igazgató. Július elseje óta két biz­tosító dolgozik hazánkban. Örömmel hallottuk, hogy a megyei igazgatóságot is megszervezték már. ' Mégis az Állami Biztosító telefon­számán találtuk. Hogy van ez? — Az új intézményt már megszerveztük, néhány ága­zatunk a hónap első napja óta dolgozik is. Nem ilyen egyszerű helyet, üzletházat, irodát, telefont egyebet ta­lálni. Az Állami Biztosító vendégszeretetét élvezzük még három hónapig* akkor költözünk az új székházba, — mi üzletháznak nevez­zük, — amely nemrég ké­szült el a vasútállomásnál, a Csanádi György körúton. A megyei igazgatóságtól függetlenül, már e héttől ott dolgozik a szolnoki fió­kunk, s mellé a napokban költözik a gépjármű-kár­rendezési fiók. — Kik és hányán dolgoz­nak az új biztosítónál? — A megyei létszámunk hatvanhárom, igazgatóval együtt. Jobbára az Állami Biztosító régi biztosítási szakemberei alkotják dol­gozóink döntő többségét, már a biztosító munkáiban régi, tapasztalt emberek, mert korban bizony inkább a fiatalság a jellemző. — Ezt abból is gondolhat­ná az ember, hogy fiatal az új intézmény, a Hungária Biztosító megyei (igazgatója is. Mennyi is? — Harmincöt éves vagyok, s körülbelül az átlagéletkor is ennyi nálunk. — Ha a dolgozók döntő többsége korábban is bizto­sítónál volt, az igazgató? — Nyolc év biztosító múlt van mögöttem. Az Ál­lami Biztosító Szolnok Me­gyei Igazgatóságának osz­tályvezetője voltam. — Olvasóink bizonyára érdeklődéssel olvasták a la­pokban, s többször hallot­ták is rádióban, tévében, azért az nem árt, ha el­mondja, milyen ágazatok­ban dolgozik a Hungária Biztosító. — Feladatkörünkbe tar­Szakosodó kistermelés Amire csak egy falusi porta és környéke le­hetőséget ad, azt már mind megpróbálta. Az eredmény? Nem hízelgő rá nézve, Bele­vágott ő már sok mindenbe. Tartott nyuLakat, ráfizetett. Miképp a nutria- és a sertés­nevelésre is. De nem lehet büszke a csemegekukorica- és a cóklatermesztés hasznára sem. Most tyúkokat tart és hetente kétszer-háromszor visz ötver-hatvan tojást a közeli városiba, ám a bevétel alig több annál, mint arneny- nydt a jószágokra költ. De miért nem boldogul jobban? Alighanem az a baj, hogy so­ha semmire nem tudott any- nyi időt, meg pénzt áldozni, amennyit kellett volna... Jelenleg 1 millió 420 ezer család rendelkezik háztáji és kisegítő gazdasággal; ez a kör, amely előállítja a me­zőgazdaság teljes évi produk­tumának — értékben 82 mil­liárd forint — a harmadát, árutermelésének az ötödét. A kistermelők tábora azonban fogy, évente egy százalékkal. Ám ez a mérsékelt ütemű csökkenés egyelőre nem be­folyásolta észrevehetőbben a termelés, az innen kikerülő árutömeg nagyságát, ugyan­is a gazdálkodásra vállalko­zók jelentős része ma több terméket állít elő, mint teg­nap. A csaknem másfél millió kistermelő famíliának a 60 százaléka már kifejezetten a piacra termel; a legtöbbjük csak egyfélével foglalkozik: nyulásziik, méhészkedik, li­bát nevel, sertést hizlal, fó­liázik, burgonyát, almát, sző­lőt, málnát termeszt — egy­valamire szakosodik, (kon­centrálva az anyagi és fizi­kai erőt. Ez a tendencia ko­rábban is élt, az utóbbi idő­ben viszont felerősödött. Mi­ért? a legfőbb ok az, hogy ma — az agrár kistermelés világában, faluhelyen — csak a termelés növelésével lehet annyi jövedelemre szert ten­ni, ami az elért életszínvonal megtartásához, illetve sze­rény emelélséhez szükséges* Mert bizony nincs szó horri­bilis bevételekről, csillagá­szati nyereségeikről. Nem ok nélkül mondotta az egyik országgyűlési képviselőnk a Parlament téli ülésszakán: „Társadalmunk egy része el­ismeri e tevékenység óriási gazdasági jelentőségét, más része azonban, különösen a városi lakosság — ismeretei hiányában — munka nélküli jövedelemihez való jutásnak, síbolásnak, szélhámosságnak, maszekolásnak tartja. Sze­retném leszögezni, hogy be­csületes, kemény fizikai munkával vagyonok nem ke­letkeznek, de napi tizénkét­Török Zoltán, a Hungária Biztosító igazgatója tozik a nemzetközi biztosí­tások, az állami vállalatok vagyonbiztosítása és a tel­jes körű járműbiztosítás, be­leértve a kötelező gépjár­mű-felelősségi károk ren­dezését is. — Csak megosztották a feladatokat, vagy lehetséges egészséges verseny kialaku­lása is a jövőben a két biz­tosító között? — Létrehozásunknak ez is egyik célja. Rövidesen vállalkozhatunk egyéni tizennégy órával, vagy a munkaidő után négy-hat órai többletmunkával a jobban- élés feltételei megteremthe­tők”. A nagyobb haszon remé­nyében tehát a kisgazdasá­gok szakosodnak és jelentős összegeket be is fektetnek a ház körüli gazdaságba. Ez­zel azonban a szükségesnél nagyobb kockázatot is vál­lalnak. mivel még sokszor ma is kétséges, hogy el tud- ják-e adni a nagy mennyisé­gű termel vényüket: bizony­talan az értékesítés. A szer­ződésekre — ha a napi ér­dek úgy kívánja — gyakran fittyet hány a gazda is, az áfész is. A 'kistermelőket in­tegráló, részükre szolgálta­tást nyújtó agrámaigyüze- mek számos helyen ma ke­vésbé segítenek, mint azelőtt; mondható úgy is: a támoga­tásuk mértéke, a szolgáltatá­suk színvonala alatt marad a növekvő termelésből faka­dó igényeknek. Holott éppen ez a kistermelői réteg igé­nyelné a tsz-ektől, integrá­toroktól a hatékonyabb mun­kát, színvonalasabb szolgál­tatást — a biztonságos, a termelést ösztönző háttért. Ezzel szemben mi törént? A mezőgazdasági nagyüze­mek által integrált kisgaz­daságok száma 1983-dg ugyan erőteljesen nőtt, ellenben az­óta 22 százalékkal, mintegy félmillióra lecsökkent, de az áfészak keretében működő szakcsoportok taglétszáma is kisebb lett. ma nincsenek többen 170 ezernél. Az integrátorok mérséklő­dő érdeklődését magyarázza — egyebek mellett — az, hogy számos tsz ma igazán nem érdekelt a háztáji és ki­segítő gazdaságok tevékeny­ségének bővítésében. A kis­termelőktől értékesítésre át­vett termékek után ugyan ők is bevételhez jutnak, ám en­nek nagysága alatta marad a szolgáltatásaik tényleges költ­ségeinek. És ez elsősorban azoknak az üzemeknek okoz nehézséget, amelyekben még a közös fejlesztésére sem jut elegendő pénz, anyagi gon­dokkal küszködő gazdaság pedig sok van. Ez év el«ő hónapjaiban — a MÉM szak­embereinek tapasztalata sze­rint — megélénkült a kister­melés, köszönhetően az ál­lattenyésztés jövedelmezősé­gét emelő intézkedéseknek. De hogy a termelési kedv to­vábbra is fennmaradjon, mindenekelőtt tovább kell javítaná az integráló nagy­üzemekben folyó szolgálta­tótevékenység színvonalát, valamint a szerződéses fe­gyelmet. H. L. I, életbiztosítások kötésére is, s talán felhatalmazást kapunk majd a csoportos életbiztosítások szervezé­séra A két biztosító létre­hozásával azonban más is célja volt a pénzügyi kor­mányzatnak. Az Állami Biztosító 1952-es létrehozá­sával mindennemű más biz­tosítási szervezet majdnem megszűnt hazánkban. A biztosítónál hatalmas appa­rátus és nagyon szerteágazó, hihetetlenül sok feladat, munka halmozódott föl. A verseny, az egészséges ver­seny pezsdülést, javulást hozhat a munkában, szak­embereink mindkét helyen kibontakoztathatják kez­deményezőkészségüket, meg­valósíthatják ötleteiket. — A megyeszékhelyen kí­vül hol lesz kirendeltsége a Hungária Biztosítónak? — A szolnokin kívül ki­rendeltséget szerveztünk Jászberényben, helyük még nincs, egy pult mögött állnak az ÁB szakemberei­vel. Karcagi kirendeltsé­günk rövidesen a Horváth Ferenc útra költözik. Kun- szentmártonban és Török- szentmiklóson is van kiren­deltség, képviseletünk pe­dig Mezőtúron és Kisújszál­láson, végül augusztus else­jétől Tiszafüreden is lesz.-sj—

Next

/
Thumbnails
Contents