Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-16 / 140. szám
1986. JÚNIUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Csepel Művek Szerszámgépgyárának legkorszerűbb termékei közé tartoznak a nagy pontossággal dolgozó, számítógéppel vezérelt megmunkálóközpontok. A gépek háromnegyed részét exportálják a KGST országokba, valamint az NSZK-ba, Franciaországba, Ausztriába, Indiába és Kínába. Képünkön: a Csehszlovákia részére készülő törpe megmunkálóközpont szerszámtárát szerelik. (MTI Fotó: Fehér Józseí — KS) Nem könnyű a könnyűiparban Manapság nem sok irigyelni való van a könnyűipar helyzetén — hangoztatják a szakemberek. Hiszen nehezedő külpiaci feltételek mellett, elégtelen beruházási pénzekkel, csökkenő létszámmal nem könnyű talpon maradni. Nemcsak az export — hanem a bölföldi piafc is egyre igényesebb. A fogyasztási adatok állandó növekedéséhez szokott társadalmunkban figyelemre méltó tény, hogy tavaly két százalékkal csökkent a belkereskedelemben a lakosság részére eladott ruházati cikkek mennyisége. Nincsenek könnyű helyzetben az iparágban tevékenykedő cégek, mint ahogy a szolnoki Minőségi Szabó Ruházati Ipari Szövetkezet sem. A száznegyvenkét dolgozót foglalkoztató szövetkezet tavalyi árbevétele elérte a 20 és fél millió forintot, s 1 millió 221 ezer forintos nyereséget produkált. De ezt csak olyan áron tudta megvalósítani, hogy az úgynevezett sajátanyagos termelése visszaesett, mert belföldön ruhaanyagot beszerezni nagyon nehéz, a nagy gyárak a megrendeléseket gyakran vissza sem igazolták. S ha netán mégis megérkezett az alapanyag, akkor hiányzott a cérna, a gomb vagy éppen a cipzár. Éppen ezért valamiféle fordított helyzet állt elő. Ha üzletkötésre került a sor sajnos először nem azt nézték a gyártók, hogy gazdaságos-e valamilyen termék előállításával foglalkozni, hanem azt, hogy mihez van alapanyag, s csak utána kezdhettek számolgatni. Vagyis, ha versenyképesek akartak maradni, akkor olyan munkákat is el kellett vállalniuk, amely nem kimondottan a profiljukba tartozott. Ami újabb átállási gondokkal, s azzal járt, hogy az embereket az új munkákra be kellett tanítani, s ez mindenképpen időt vett igénybe. Éppen ezért a Minőségi Ruházati Ipari Szövetkezetnél az idén már több mint 36 százalékkal kevesebb lesz a sajátanyagos termelés, és nő a bérmunka aránya. Kapcsolatban áll a szövetkezet többek között a karcagi és a hatvani háziipari szövetkezettel, ahová lánykaruhákat, nadrágokat, szoknyákat, bé- biingeket készít. Ezek mellet természetesen a hagyományos kapcsolatait sem hanyagolja el. Hiszen egyenruha-szabósága készíti a katonák, az olajbányászok, a vízügyisek, a munkásőrök, s az erdészek uniformisait. Az idén kezdték szervezni a bedolgozói hálózatot. Jász- kiséren, Űjszászon, Tiszavár- konyban és Szolnokon a jövő év végéig ötvenen, hatvanan — többek között gyesen lévő Ú| utakat keres a szolnoki Minőségi Szabó Ruházati Ipari Szövetkezet kismamák — jutnak ily módon kiegészítő keresethez. Fontos feladatuknak tartják a lakossági igények kielégítését. Ilyen jellegű szolgáltatásaik az összes tevéu kenység 25 százalékát teszi ki. Erre szükség is van, mivel a konfekcióipar nem gyárt szabványon kívüli és extra méretű ruhákat. Szó van arról is, hogy szolgáltató részlegeikben expressz határidővel vállalják majd öltönyök, ruhák és nadrágok készítését 30 százalékos felárral. így egy nadrág 3, míg egy öltöny 10 nap alatt készül el. A nyári időszak folyamán pedig 30—40 százalékkal olcsóbban vehetnek ruhaanyagot a szövetkezetnél azok, akik ott csináltatják meg ruháikat. Szóval a Minőségi Szabó Ruházati Ipari Szövetkezet is keresi az újabb megoldásokat, mert tagjai vallják, hogy a kis cégeknek is megvan a lehetőségük arra, hogy a piacon támadt apróbb résekbe befurakodva, újabb üzleteket szerezzenek. Persze, ez óriási rugalmasságot és alkalmazkodást kíván. Ennek a szemléletnek is köszönhető, hogy a szövetkezet első negyedéves eredménye szépen alakult, árbevétele meghaladja a 4 millió 200 ezer forintot, s az ott dolgozók átlagkeresete is csaknem kilenc százalékkal emelkedett. „Legkapósabb" a lakatos Szakképzettek előnyben Vidéken több jó állás A Mész! munkahelykínálatából — Most érettségiztem, nem tanulok tovább, hová mehetnék dolgozni? — Állást szeretnék változtatni, gépírónő vagyok, hol találok munkát? — Szeretnék valamilyen másodállást szerezni, festó- mázoló szakmunkás vágyóik. Van-e lehetőség erre? — Nyugdíjas vagyok, naponta négy-hatórás munkát szeretnék. Mit tudnak ajánlani? Megannyi kérdés, ugyanannyi kedvező vagy kevésbé megfelelő válasz. A szolnoki Munkaerőszol gáláti Irodát évente több mint ötszáz ember keresi fel. Vajon az ügyintézők milyen munkát tudnak ajánlani az embereknek? Megyénkben a „hiánylista” első helyén a lakatos szakma áll. Úvenite 300—350 hely vár betöltésre egyelőre hiába. Kevés az esztergályos, a hegesztő, a villany- a gáz- a vízvezeték-, a központifűtés-szerelő, és kevés az építőipari szakmunkás is. A kereskedelem várja a bolti eladókat s nagy az érdeklődés a mezőgazdasági gépész, gépjárműszerelő, bádogos, és a gumi vulkanizáló szakmunkások iránt is. Sok szobafestőnek kínálnak állást a megye vállalatai, üzemei. S mit kínál a Meszi a gimnáziumot végzetteknek? Előnyös helyzetben azok vannak, akik az érettségi mellé szereztek gép- és gyorsírói, műszaki rajzolói bizonyítványt is. A csak gimnáziumi érettségivel rendelkezők közül a lányokat ápolónőnek, könyvesbolti eladónak adminisztrátornak, számlázónaik tudják elhelyezni a Meszi dolgozói. Legtöbb munkahelyet — az érettségizettek számára — az OTP és a bank kínálja. Forgalmi szolgálattevőnek várja őket a MÁV: gépi adatrögzítőnek mehetnek a Kőolajhoz, a Vegyiművekhez és a Papírgyárba A fiúiknak könnyebb a helyzetük, feltéve, ha vállalják a három műszakot. Betanított munkásnak, segédföldmérőnek, raktáros kiadói, raktárosi munkaköribe várják őket az üzemek, gyárak és vállalatok. A szakközépiskolások számára jó munkalehetőségeket inkább a Szolnoktól távolabbi településeken, városokban tudnak ajánlani a Mesziben. AZ útépítő szakmunkások, technikusak válogathatnak a sok munkalehetőség közül. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők közül agronó- must, műszaki egyetemet végzett gépészmérnököket várnak, de nekik is inkább vidéken tudnak jól fizető állást biztosítani. Megyénkben sok pénzügyi és számviteli főiskolát végzett, közgazda- sági egyetemen diplomát kapott ember számára lenne munka. Keresik a számítás- technikai végzettséggel rendelkezőket. húsz ilyen állás „tátong” üresen Szolnokon. Másodállást keresők, rész- munkaidőiben foglalkoztatottak, nyugdíjasok számára kevés munkát tud ajánlaná a Meszi. A vállalati gazdasági munkaközösségek megalakulása szinte teljesen megszüntette a mellékfoglalkozási lehetőségeket. A megváltozott munkaképességűek részére nyújt lehetőséget a Jászberényi Műszeripari Szövetkezet, a segéd- és betanított munkásoknak csak alkalmi munkalehetőség van. A bedolgozás is nehezejbb, a varrása lehetőség megvan, de sok nő számára nemi megfelelő. Nyugdíjasoknak négyórás takarítói, telexkezelői, gépírói munkát ajánl a Meszi. Jóval több diák keres munkát, mint amennyi hely várja őket. A tejiparnál, a téeszek- nél, üzletekben, kisegítőnek, a Vízműnél és a MÁV-nál tudnak elhelyezkedni a szünidő alatt. Korsóközeiben Mezőtúron Mit kíván a piac? Mezőtúri Fazekasok Népművészeti Háziipari Szövetkezete — olvasóim az épület falán elhelyezett táblán. Az elnök szobájába lépve akkor sem tévedhetne nagyot az ember, ha nem látta volna a bejárat fölött díszelgő feliratot. hiszen körös-körül korsók, köcsögök, (tányérok, régi és újabb cserépedények. — Valós alapja lehet a mondásnak, hogy ezen a vidéken így vagy úgy, de minden őslakosnak köze van a fazekassághoz — mondom, miközben helyet foglalunk a hosszú asztalnál. Ha agyag van, ügyes kezű fazekas is akad — Ennek nagyon egyszerű a magyarázata — válaszolja F. Kiss Gábor, a szövetkezet elnöke — hiszen ha errefelé leás a földibe, biztos agyagot talál. S tudja, hogy van ez, ahol jó minőségű agyag kerül valamilyen módon a felszínre, ott ügyes kezű fazekas is akad. Így volt ez Mezőtúron is. hiszen mint a város adólajstramából kiderül, 1518-ban már tevécnyikedett itt agyaggal foglalkozó mesterember. S az sem véletlen, hogy Közép- Európa egyik legkorszerűbb téglagyára is a városban található. A beszélgetés során a szövetkezet jelenlegi helyzetére terelődik a szó. — Mi általában 350—400 féle terméket gyártunk — folytatja az elnök — ezek 95 százalékát a Népművészeti Tanács zsűrizi. Nekünk ez érdekünk is, mivel a zsűrizett áruk termelői árának 3 és fél százalékát visszakapjuk, vagyis utánuk nem kell forgalmiadót fizetnünk. — Persze szép számmal gyártunk kerámiákat is, mivel vannak olyan partnereink — főleg az NSZK-ból — akiknek ez kell — kapcsolódik a beszélgetésibe Ozvald Márton, a szövetkezet műszaki vezetője. — Tavaly például 13 millió forint értékben exportáltunk ezekből. S hogy szavainak nyoma- tékot adjon, az asztalra kerülnek olyan korsók, poharak és kerámiacsizmák, amelyék enyhén szólva súrolják már a giccs határát. — Odakinn ezek a legkelendőbbek — mutat rájuk az elnök, — hiszen a nyugatnémeteket miért is érdekeimé a magyar népművészet? Ha eljönnek hozzánk turistaként, akikor megveszik a nívós abb árukat is. hogy legyen mit hazavinni ajándékba. Sokan azt hiszik, itt művészkedni lehet — De vajon hosszabb távon lesznek-e nívósabb áruk? Arra gondolok, hogy mennyire vonzó a mai fiatalok számára a fazekasszakma, hogy állnak az utánpótlás kérdésével? — Valóban ez az egyik legfőbb gondunk. Annak ellenére, hogy mi ipari tanulókat is képezünk, komoly miunkaerőhi árnyal küszködünk. Öt év alatt huszonheten végeztek a szakmunkásképzőiben, , de csak négyen maradtak nálunk. Tudja az a baj, hogy sokan azt hiszik: itt „művészkedni” lehet, holott nálunk szakmunkások dolgoznak, a tömegtermelés a cél, mivel csak így tudunk nyereséget elérni. Persze, a legjobbak kiélhetik alkotókedvüket is. Erre mindenképpen lehetőséget biztosítunk. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a háromévente meghirdetett Gerencsér Sebestyén országos fazekaspélyázaton rendre a mi dolgozóink hozzák el a legtöbb díjat. Ugyanakkor az egyetlen szövetkezet vagyunk az országban, ahol két dolgozó is a népművészet mestere címmel rendelkezik. Szóval volna kitől tanulni a fiataloknak. — De van egy másik gondunk is — folytatja az elnök. — Nevezetesen arról van szó, hogy az embereknek egyre kevesebb pénzük van, tehát csökken termékeink iránt a kereslet. Manapság mindenki — igy mi is — azon törjük a fejünket, hogyan tudnánk bővíteni termelési profilunkat Igaz. belefogtunk a kemencéknél használatos hőszigetelő beton gyártásába, de ez a termelési értéket tekintve, elenyésző. Tovább nyomoztunk, s az elektronikai programiba szerettünk volna bekapcsolódni, mivel a különböző elektronikai cikkekhez kerámiát is használnak. Mi ezeknek a gyártását vállalnánk, csaikhát érdeklődésünkre senki sem mondott semmit. Egyelőre a sötétben tapogatózunk, de hamarosan változtatnunk kell ezen, mert még komoly, a szövetkezet létét fenyegető gondjaink is lehetnek. Mindenesetre az elnök által említett gondokból az üzemben a külső szemlélő semmit sem vesz észre. Az udvaron agyaghegyek magasodnak, s a formázóbain is többen hajolnák a korong- asztal fölé. A műhely színei kissé sápadtak, itt az agyag zöldesszürkéje uralkodik. Benne van ex az ember kezében — Tavaly szeptemberben azzal az elképzeléssel jöttem ide, friss szakmunkásba zo- nyítvónnyal a zsebemben, hogy némi gyakorlatot szerzek s aztán még bármi is lehet — magyarázza Szekeres Ildikó, miközben keze nyomán formálódik, alakul a kis füles kanna. Majd újabb agyagkupac kerül a forgó korongra, összegyűri, felhúzza, összeszűkíti, tágítja, magasítja, levágja a tetejét, s ami az előbb még alaktalan valami volt, most kanesó- ként díszeleg. Amikor észreveszi csodálkozásomat, csak ennyit mond: — Benne van ez az ember kezében, s már nyúl is a következő agyagikupac felé. — Zavarhatom? — szólítom meg kicsit arrébb a szakállas fiatalembert — Egész nyugodtan — válaszolja Sólyom Sándor, miközben egy vázát mintáz — hiszen megszoktam már. Tudja 1988 óta dolgozom a cégnél, s ide gyakran jönnek látogatók. Hogy mennyit tudok ezekből egy műszakban megcsinálni? — bólint a jókora vázák felé. — Nos, úgy nyolcvan körül. De ép- nen elég is ennyi, mert fizikailag komolyan igénybe veszi az embert Úgyhogy esténként, mikor a Híradót nézem. gyakran meg-megbil- len a fejem. Ennek ellenére nagyon szeretem ezt a munkát, otthon a közlekedőfolyosó is népművészeti tányérokkal van kirakva. Nagy Tibor Minél kisebb, annál jobb Mini a divat a gépkocsiban KlSZÖV-kiildöttek a kongresszusra Szombaton délelőtt küldöttválasztó gyűlést tartott a Szolnok Megyei KISZÖV. Az QKISZ október 10—11-én tartja következő kongresszusát, és az ezen részt vevői delegátusokra szavaztak a szombati tanácskozáson. A huszonhat fős delegáció számára útravalót is adtak: a felszólalók elmondták, mit tolmácsoljanak majd nevükben, az OKISZ kongresszusán. A meghívottak egyben megválasztották azokat is, akik az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsában öt éven keresztül: képviselni' fogják a Szolnok Megyei Kisipari Szövetkezeteket. Mapiti okirat Az Országos Klinikai Farmakológiái Központ alapító ioki rátát írták alá pénteken az Egészségügyi Minisztériumban. A dokumentumot dr. .■Hutás Imre egészségügyi minisztériumi államtitkár, Körtvéílyes István ipari mi- nisziterhélyettes. Sebestyény János, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnök- helyettese és dr. Káldor Antal, az intézmény újonnan kinevezett igazgatója látta el kézjegyével. Tegnap nagyüzem volt a szolnoki autópiacon. Drága .— illetve olcsó volt a piac: amióta világ a világ kibékíthetetlen ellentét feszül a vevők és az eladók között a megítélésben. Azok számára, ■akik túl akartak adni a feleslegessé vált „lóerőkön”, olcsó volt a tegnapi börze árfolyama. Akik viszont vásárolni óhajtottak, megfizethetetlenül drágának találták az árakat. Egy kívülálló szemlélő viszont azt láthatta, hogy Szolnokon is a Merkur és az olajpiac diktálja az árakat. „Petrezselymet árultak” a kétüteműek, mivel mindenféle korábbi prognózissal ellentétben, a tévéreklámban kínálják a Trabantot és: a Wartburgot. És miután vadonatújhoz is beláthatóan rövid idő alatt juthat az igénylő, érthetően nem megy bele a rizikót jelentő vásári vételbe. Éreztette hatását a megnövekedett üzemanyagár is, mivel a ' legkeresettebbek a kiskocsik voltak, olyannyira, hogy a Polski 126-os valóságos sztárnak számított a piacon, és tulajdonosa ennek megfelelően szabta magasra az árát. A benzinkutat elkerülő autók tehát szépen keltek, és velük csak a Dada 1200-esek, 1300-asok versenyezhettek. Miközben ötéves 1300-as Ladáért szemrebbenés nélkül legombolták a 115 ezer forintot, ugyanilyen évjáratú, s talán még valamivel jobb műszaki állapotban lévő Dáciáért mér a 85 ezres vételárat is magasnak találták a kíváncsiskodók. Egy kék színű TF-es Dácia gazdája halk surrogással járatta a motort, s fennen dicsérte, milyen halkan üzemel! A vevő ettől nem hatódott meg, mire az autótulajdonos felesége rátromfolt: ■— Olyan halkan áll be az udvarra, hogy nem is veszem észre. No, ez már méltánylandó szempont volt, el is gondolkodott rajta a vevő. Gyanítom, nős ember lehetett. Ezzel együtt rekordforgalmat aligha bonyolított le a tegnapi piac. Gyanakvóan méregették egymást az ügyfelek és szemlátomást a tájékozódás. nem pedig a vásárlás, szándékával bolyon attak a kocsikra áhítozók az autó- sorok labirintusában. — pb -