Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-28 / 151. szám

1986. JÚNIUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A mi Borberekink ______* , ____ A Képzőművészeti Kiadó a Mai Magyar Művészet so­rozatban — jelentette meg L. Menyhért László Borbe- reki Kovács Zoltánról írott könyvét. Mindenekelőtt a vállalko­zás, a monográfia megírásá­nak felismert szükségszerű­sége dicséri a szerzőt mert Borberekit — ma már így, előneve alapján ismeri a művelt világ — ugyanis hosszú évti­zedekig „elhallgatták”. Kik, miért — ne firtassuk, csak annyit, nem az utóbbi évti­zedek művészetpolikáját tér­közben Rómában is tanult — nagy festőegyéniségek mellett dolgozhatott, s több mint érdekesség: figyelme itt fordult először a plasztika irányába. Pedig ekkor már maga is sikeres festő volt. Ha hinni lehet a ma már saj­nos hézagos visszaemlékezé­seknek, éppen Aba-Nová'k Vilmos biztatta a szobrász­kodásra. Ezt a tényt vala­melyest az is igazolja, hogy 1934 nyarán elkészítette Aba- Novák portréját, amely ma már a Nemzeti Galériában van. Döntő szerepe volt a választásban a gyermekkori Tüntetés, 1970 beli mulasztás, sokkal in­kább az önzés, a féltékeny­ség rovására írható nagy művészünk méltánytalan mellőzése. De mégis választ kell ad­ni arra, hogy a Szolnoki Mű­vésztelep volt tagja miért is hagyta el hazáját. L. Meny­hért László féléi erre is, — Borbereki eddigi életművé­nek ismeretében könnyen te­heti. Az Erdélyben született ké­sőbbi asztalossegéd a Képző- művészeti Főiskola elvégzé­se után 1933-ban került a Ti­sza partjára. A Szolnok és Vidéke című lap 1933. július 30-i számában a következő címmel közölt tőle interjút: „A legfiatalabb szolnoki fes­tőművész, Borbereki K. Zol­tán műtermében”. Nem tévedés, Borbereki grafikusként, festőként in­dult, Vaszary János és Csók István voltak a mesterei. 1932-ben a Vontatók című vásznával elnyerte a Székes- főváros Festészeti Díját. A művész ezt a munkáját tart­ja első sikeres művének, de L. Menyhért megjegyzi: a Damjanich János Múzeum­ban található egy 1931-ben datált olajképe, „mely kivá­lik a korai Borbereki-művek sorából”. Szolnokon Borbereki — emlékeinek: édesapja fúró­faragó ezermester székelygó­bé volt, Borbereki magával hozta és ma is őrzi ezt az él­ményvilágot. Első nagyobb szobrát, a Kubikust is így mintázta, s a Szentesen lát­ható több mint két méter magasságú figura 1937-ben elnyerte a Párizsi Világkiál­lítás képzőművészeti nagy­díját. A szolnoki Tisza-parti parkban levő Verseghy büsz- töt és a Tisza Szálló árkád­ja előtti Halas lányt is a művésztelepen készítette, több más munkájával együtt. (Almaszedő, Pettenkoffen- portré stb.) Mindezeket azért részle­tezzük, hogy elismerjük a manioigráfia szerzőjének ál­lítását: Borbereki a két vi­lágháború közötti magyar szobrászat élvonalának egyik reprezentánsa. Távozásának fő oka éppen ide nyúlik visz- sza. A József Attila szobor- pályázat elbírálásakor ugyan­is méltánytalanul mellőzték, önéletírásában, nyilatkoza­taiban többször leszögezte: távozását nem politikai okok motiválták, hanem művészi megfontolások. 1949—1950- ben családjával együtt Olasz­országban tartózkodott, majd Kónya Sándor segítségével Széljegyzetek L- Menyhért László könyvéhez a Dél-afrikai Köztársaságba távozott. Az életútjáról, munkássá­gáról készített igen élvezetes stílusban megírt tanulmány soroa veszi borbereki 1950 utáni külföldi kiállításait, Jonannesburg, Párizs, Mila­no, Zürich — majd 1970-ben Budapest! — London, Basel, Nizza stb. — s 1982-ben újra Budapest... Ez kiállításai­nak igen leszűkített listája. Sok minden változott Bor­bereki körül távozása óta, asak egy nem: a Dél-Afiri- kában és Nizzában élő mű­vész semmit sem adott föl abból a programjából, ame­lyet még itthon vállalt: a szegénysorsú munkásembe­rek, a nép életének ábrázo­lását. S Borbereki ott ért el nagy •művészi sikereket, ahol a színes bőrűek megjele­nítése — enyhén szólva! — nem esik egybe a hivatalos állami politikával. Persze ne feledjük: Borbereki nem a mai Dél-afrikai Köztársaság­ban telepedett le, s nap­jainkban már bármiféle gán- csoskodás csak növelné a művész népszerűségét a benn­szülöttek körében. Nem csu­pán az érdekesség kedvéért említjük: Johannesburg fő­terén Borbereki Bennszülött fejek (1959) című hatalmas kompozíciója áll. De számos más, híres szobra is nyílt hit­vallás — a Félvér lány, a Zulu táncos, a Bennszülött anya gyerekével, a Bányá­szok, a Zulu harci dob, a Pondó szépségek, a Tüntetés stb — az elnyomottak ügye mellett. Igaza van — vagy majdnem igaza van — Bor­bereki egyik barátjának, aki a művész műtermében íev kiáltott fel: „Te ugyanazt csinálod, mint otthon, csak másképp ...!” A nyolcvanadik életévébe lépő művész ma is dolgozik, jövőre haza készül a Buda­pesti Tavaszi Fesztiválra. Itthoni kiállításáról most folynak a tárgyalások, s ha nem is Szolnokon, de a fő­városban talán láthatjuk majd szobrait. Borberekiről itthon megle­hetősen kevés híradós jelent meg külföldi évei alatt. A Művészet 1970/VII. számában megjelent cikk Borbereki hazalátogatásához kapcsoló­dott — Szolnokon is járt — de L. Menyhért László köny­ve „hozta haza” igazában Borbereki Kovács Zoltánt. Ennél nagyobb elismerést úgy hiszem keresve sem ta- lánánk L. Menyhért könyvé­nek dicséretére. Tiszai Lajos A Népstadionban A Queen Magyarországon A jövő hónap végén újabb rocktrófeával gazdagodhat a magyar könnyűzene-rajongók „auditív gyűjteménye”, ugyanis már a hírekben is olvashattuk: június 27-én es­te 8 órától a világhírű an­gol Queen együttes lép szín­padra Budapesten, a Népsta­dionban. A 15 esztendeje töretlen népszerűségnek örvendő, vo­kális muzsikát játszó zene­kar már a sokadik „menő” banda, amely hozzánk is el­látogatott, de a Queen vala­mennyi közül az egyik leg­kiemelkedőbb. Nem véletlen, hogy az érdeklődés máris ak­kora, hogy kétszázezer jegy is minden zökkenő nélkül el­kelne az egyébként jó eset­ben is csak 80—90 000 embert befogadó Népstadionba. A nem mindennapinak ígérkező hangversenyen a Freddie Mercury (ének), Bri­an May (gitár), John Deacon (basszusgitár) és Roger Tay­lor (dob) alkotta négyesfo­gat az elmúlt másfél évtized legjobb, legnagyobb sikert aratott slágereit szólaltatja meg. A Queen fennállása óta egyébként tizenhárom nagy­lemezt jelentetett meg mint­egy nyolcvanmillió példány­ban. Kivétel nélkül mind­egyik albumuk platina- vagy aranylemez lett, és több mint húsz daliuk időről időre si­kerrel ostromolta, ostromolja a slágerlisták élét. A legfelkapottabb szerze­ményeik — a We will rock you (Elringatunk), a Bohém- rapszódia, az I’m in love with my car (Szerelmes va­gyok az autómba), a Bicycle race (Bicikliverseny), a Ra­dio ga ga, az I want to break free (Szabadon akarok tán­colni) — bevonultak a rock klasszikus darabjai közé. A világ összes rádió- és televí­zióállomása szívesen sugá­rozza az állandó megújulás­ra képes Queen dalait. Az egyetemes rockzene e sokoldalúan képzett élcsapa­ta tehát néhány hét múlva Magyarországra is ellátogat hosszú, 17 európai nagyvá­rost érintő körútja során, s remélhetően igazi koncert- élménnyel gazdagítja majd az igényes rockzenére vágyó magyar közönséget. Szolnoki ismétlés Hétfőn este városi televízió A Szolnok Városi Televízió hétfőn este fél 7-től megis­métli a június 21-én, szom­baton délelőtt sugárzott élő adását a szolnoki Széchenyi városrészen. Az adásban szó volt a szolnoki Holt-Tiszá- ról, a Hetényi Géza Kórház csecsemőosztályáról, a MÁV MTE labdarúgóinak szerep­léséről, a színházi évadról, a lakáspenészesedésről. A műsor végén a június 26-i országos első osztályú salakmotoros bajnokság má­sodik fordulójáról készített összefoglalót tekinthetik meg az érdeklődők. A városi televízió adása a Magyar Televízió kettes programjának helyén fogha­tó. Fórum '86 Legyenek önálló, egyéni arculatú iskolák Pedagógusok tanácskozása Karcagon Az utóbbi időben igen örvendetesen egyre több szó esik az iskolai önállóságról. A társadalom elvárásai — amelyet jól tükröz az új oktatási törvény, valamint a közoktatás fej­lesztési programja — többek között azt szorgalmazzák, hogy az iskolák alakítsanak ki önálló, egyéni arculatot. Mit jelent az intézményi önállóság, a pedagógus szabadsága, miben, hogyan dönthetnek maguk a diákok? Mi akadályozza illetve késlelteti az iskolai önállóságot? Melyek az egyéni arculat kialakításának legfőbb feladatai? Ezeket az időszerű kérdé­seket tűzte napirendre a Fó­rum ’86, három megye: Haj- dú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok pedagógusainak tanácskozása. A kétnapos eszmecserének csütörtökön és pénteken Karcag volt a vendégszerető, példás házi- - gazdája. A mintegy három­száz résztvevő három gondo­latébresztő, vitaindító elő­adást hallgatott meg. Vajó Péter, az Országos Pedagó­giai Intézet főigazgató-he­lyettese, Fábián Zoltán, a Jászberényi Tanítóképző Fő­iskola főigazgatója, valamint Petrikás Árpád, a Kossuth Lajos Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi ta­nára elemezte az iskolai ön­állóság szinte valamennyi kérdését. Ezt követően a szekcióüléseken igen aktív és alkotó légkörben folytató­dott a tanácskozás. A kétnapos fórumon vala­mennyien egyetértettek ab­ban, hogy a feladatok ellátá­sához meg kell teremteni az intézmények, a pedagógusok nagyobb önállóságát. De mit jelent ez az önállóság? A szakemberek véleménye sze­rint a szuverenitás legfőbb tartalma az iskolának azon kötelezettsége, hogy az or­szágos érvényű oktatáspoli­tikai célkitűzéseket a maga egyediségében és konkrétsá­gában csak az ő viszonyaira érvényes feladatokká alakít­sa, határozza meg. Ehhez mindenekelőtt számba kell venni mindazokat a tényező­ket, amelyek meghatározzák az iskola helyét, szerepét, sú­lyát az adott környezetben, majd fokozatosan meg kell teremteni a pedagógiai, jogi és anyagi feltételeket ahhoz, hogy az iskolák a nevelés he­lyi rendszereiként, a helyi társadalomban politikai és kulturális tényezőként sze­repelhessenek. Az önállóság természete­sen nem jelenthet abszolút szuverenitást, hiszen a helyi körülményeken túl országo­Negyedszer hirdet megyei fotópályázatot a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központ, valamint a Jászkun Fotó­klub. A megyében élő vagy dolgozó fotósok bármilyen témájú, és bármilyen techni­kával készülő fényképpel részt vehetnek, szerzőnként öt egyedi és egy, legfeljebb öt darabból álló sorozattal. A pályázatot ifjúsági és felnőtt életkori kategóriá­ban hirdetik meg. Ifjúsági Vajó Péter előadását tartja san meghatározott követel­ményrendszer, a tananyag, az órakeret és számos más, az iskola működésére vonat­kozó előírás, szabály eleve adott. Mindezek határt szab­nak ugyan az önállóságnak, de jogosságukat aligha vitat­ja bárki, hiszen a követel­ményrendszerben vagy a kö­telezően előírt tananyagban az önkényes változtatások anarchiához vezetnének. Minden eddiginél nagyobb önállóságot kell adni azon­ban az iskoláknak, a neve­lőknek abban, hogy hogyan tanítsanak, neveljenek, mi­vel egészítsék ki a tanterv úgynevezett törzstananyagát. Ha úgy tetszik: a cél adott, s hogy ki, hogyan éri el az az ő dolga. Mindebből úgy tűnhet, hogy az önállóságra való törekvés elllentétben áll az úgynevezett bázis­vagy gyakorló intézmény- rendszer napjainkban — a megyében országosan is az elsők között — történő ki­alakításával vagy a különbö­ző kívánatosnak tartott kí­sérletek, tanítási módszerek elterjesztésével. Az ellent­mondás azonban csak látszó­lagos, hiszen a pedagógiában nincs abszolút üdvözítő módszer. Ami az egyik isko­lában beválik, a másikban kategóriában a 18 év alatti­ak, vagyis az 1968-ban és utána születettek vehetnek részt (a kép hátoldalán a születési évszámot is fel kell tüntetni); a másik kategóriá­ban minden 18 éven felüli pályázó részt vehet. A részletes pályázati felté­telek és a nevezési lapok az MMIK-tól igényelhetők sze­mélyesen, levélben, vagy a 18-311-es telefonon. nem. Mégpedig akkor nem, ha az alkalmazás során fi­gyelmen kívül hagyják a sa­játságos körülményeket. Ah­hoz, hogy az iskola jól tudja teljesíteni a feladatait nél­külözhetetlen a nevelési rendszer kidolgozása, olyan kutatómunkával, amely fel­térképezi az intézmény di­ákjainak, családjának szo­ciális helyzetét, társadalmi hovatartozását, az iskola környezetét, tárgyi és szemé­lyi feltételeit. Országszerte, így megyénkben is — Szol­nokon, Karcagon, Túrkevén — egyre több olyan iskola létezik már, amelyikben a tantestület kidolgozta az in­tézmény nevelési rendszerét, s a kutatás tapasztalatai alapján szervezték meg a diákok képességfejlesztési programját a tanórán, vala­mint a különböző szakköri és egyéb foglalkozásokon. A tanácskozáson igen sok szó esett a pedagógusok ön­állóságáról. A szakmai szu­verenitás kérdései, hiányos­ságai mellett többen is hely­telenítették, hogy azonos jo­gok illetik meg, ugyanazok a kötöttségek vonatkoznak a kezdő és a tudós tanárra; ke­vés lehetőség adódik, illetve az intézmények egy részében nemigen építenek az ön­megvalósításra, a kreativi­tásra. Noha az iskola egyéni arculata jobbára a pedagó­gusegyéniségeken múlik. A tanácskozáson ugyan nem voltak jelen diákok, de minden elhangzott szó még­is az ő érdekeiket szolgálta, hiszen egy olyan iskola kör­vonalai rajzolódtak ki, amely minden eddiginél nagyobb lehetőségeket kínál a tanu­lóknak adottságaik, tehetsé­gük, képességük fejlesztésé­ben. — A hagyományoknak meg­felelően az idei fórum is a témához kapcsolódó, Az isko­la önállósága címmel meg­hirdetett pályázat ered­ményhirdetésével ért véget. A pályázatra negyvenhárom tanulmányt küldtek el a me­gye nevelői. Az idén a koráb­biaknál örvendetesen na­gyobb számban készítettek pályamunkákat a középisko­lai tanárok. Az Országos Pedagógiai Intézet különdíját Törőcsik J enőné, a Jászalsószentgyör- gyi Általános Iskola pedagó­gusa vehette át, aki három értékes dolgozatot küldött el a pályázatra. Első díjjal hét nevelő: a besenyszögi Doboss István, a kunhegyesi Juhász Lászlóné általános iskolai, a karcagi Petrov István középiskolai szakfelügyelő, Nagy Jenőné, a megyei pedagógiai intézet továbbképzési felügyelője, a jászapáti Gurzó László, a jászberényi Horti Jánosné középiskolai tanárok és Ihász Lajosné ugyancsak jászberényi általános iskolai tanárnő pályamunkáját ju­talmazták. Míg a Pedagógu­sok Szakszervezete megyei bizottságának különdíját Czinege Gyuláné, a Karcagi Zádor Üti Általános Iskola nevelője nyerte el. Tál Gizella Elismerés az Afrika- koncert szervezőinek Az Országos Béketanács és a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége tegnap a szakszer­vezet székházában köszöne­tét fejezte ki és elismerés­ben részesítette a Koncert az éhező Afrikáért rendez­vénysorozaton önzetlen tá­mogatást nyújtó szervezőket és résztvevőket. A baráti ta­lálkozón Barabás Miklós, az OBT főtitkára köszönte meg a nagy sikerű koncertek megvalósítását és emlékokle- veleket adott át előadóművé­szeknek és rockegyüttesek­nek, köztük a szolidaritási akció fő szervezőinek. A tanácskoráa résztvevőinek egy csoportja — ■■ ■’ A Megyei fotópályázat negyedszer Hiúsági és felnőtt kategóriában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents