Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-28 / 151. szám

Nemzetközi körkép 1986. JÚNIUS 28. Aumztria Bankember a kormánvrúdnál Vranitzky, a bankár-kancellár (Fotó: AP—MTI—KS) Váltás megy végbe Ausztriá­ban. Nemcsak az elnökválasztás­ra gondolok, melynek gorán 1945 óta először került e székbe a jobboldal jelölt­je; azt hiszem, a személycseré­nek — egyéb kö­rülmények foly­tán — a kelleté­nél nagyobb je­lentőséget tulaj­donítottunk. Va­lószínűleg fon­tosabb, ami a kormányban tör­tént: Fred Sino- watz kancellár jú­nius 9-én lemon­dott, és helyét fiatalabb politi­kus, Franz Vra­nitzky vette át. Nemcsak az életkor a döntő, mindketten a szocialista párt vezérkarához tartoznak. — a különbség abban az útban keresendő, amelyet eddig megtettek. Sinowatz még a Kreásky-nemzedékhez tar­tozott, az új ember már me­nedzser típus. Ezt mutatja pályafutása is. Közgazdasá­gi egyetemet végzett, a dip­loma elnyerése után egy Siemens leányvállalatnál kezdte a munkát, majd az Osztrák Nemzeti Bankhoz ment át. Amikor az ország egyik legjobb gazdasági szakembere, Hannes And­rosch pénzügyminiszter lett, Vranitzkyt tanácsadójá­ul maga mellé vette, aki e minőségben beutazta az egész világot, pontosabban szólva a pénzvilágot, innen került azután, mint a pénz­ügyek kiváló ismerője a második legnagyobb osztrák bankhoz, amely éppen ne­hézségekkel küzdött Vra­nitzky olyan lendületbehoz­ta e halódó vállalatot, hogy egy előkelő gazdasági ma­gazin „az év emberének” választotta. Jó másfél év­vel ezelőtt hívta azután Si­nowatz a kabinetbe, s lett pénzügyminiszter, majd most kormányfő. Lehet, azoknak van iga­zuk, akik azt mondják, hogy ez a beállítottság-módosu­lás a kormány élén szük­ségszerű volt. A gazdasági­lag ugyan fejlett és több tekintetben szépen haladó Ausztria bizonyos gondjai valóban jó (az eddiginél jobb?) menedzselést kíván­nak. Nyereségessé kell ten­ni a milliárdos ráfizetések­kel kínlódó állami ipart, (lényegében az ország tel­jes nagyiparát), enyhíteni a növekvő költségvetési hiányt; csökkenteni a leg­fejlettebb országokhoz vi­szonyított technológiai el­maradást; megállítani a munkanélküliség növeke­déséi Az új kancellár első nyi­latkozatai arra vallanak, hogy az osztrák gazdaságot a nagyobb hatékonyság, a még fejlettebb technika, a szükségesnek mutatkozó szerkezetváltás, a fokozot­tabb üzleti gondolkodás fe­lé igyekszik vinni. De mert a racionalitást teszi első helyre, már kinevezésekor ferde szemmel kezdett rá nézni saját pártjának bal­szárnya, nem is szólva a Zöldekről: nem fenyegeti e törekvés „túlhajtása” a szocialisták vezette Ausztria legnagyobb vívmányát: a szociális juttatások széles hálózatát? A menedzser-szemlélet diktálta az új kancellárnak, hogy aláhúzza: erősíteni kí­vánja kapcsolatait a Közös Piaccal. Kétségtelen, hogy a fejlett nyugati államok jó partnerek mind pénzügyi­leg, mind technikai lépés­tartás, mind a biztos piac szempontjából. Feltételez­zük, hogy ez nem fogja la­zítani azokat a gazdasági szálakat, amelyek a legkö­zelebbi nyugati szomszé­dunkat hozzánk és általá­ban a szocialista országok­hoz fűzik. Legutóbb a bős­nagymarosi vízierőmű épí­tésére kötött több milliár­dos üzlet megmutatta, mi­lyen jól kiegészíti egymás gazdaságát e két állam. A semleges Ausztria a múlt két évtizedben terüle­ténél és lélekszámúnál na­gyobb nemzetközi szerepet játszott, s ez annak tulaj­donítható, hogy meg tudta teremteni és őrizni össze­kötő-közvetítő szerepét a két világrendszer között. Fi­gyelemre méltó, hogy az új kancellár kormány-nyilatko­zatában külpolitikájuk fo­lyamatossága mellett szállt síkra. Ausztriában 1987 áprili­sában lesznek a következő parlamenti választások. A szocialisták nem számítanak immár abszolút többségre (1971-től 1983-ig így kor­mányozhattak), de mint a legerősebb párt szeretnének kikerülni a versenyből. A Vranitzky vezette új kabi­net menedzser szemlélete csakis így érvényesülhet majd hosszabb távon. Tatár Imre A híd túl messze volt A King Kong-rejtóly Mégis, ki lehe eltemetve King Kong sírjában? Ez a kérdés sokat foglalkoztatta az elmúlt hetekben nemcsak a hollandokat, hanem a má­sodik világháború történeté­nek kutatóit is. JKing Kong” ugyanis Christiaan Antonius Linde- rnans holland kettős ügynök álneve volt, aki körül annyi a megválaszolatan kérdés, hogy a holland hatóságok úgy döntöttek, újabb bizo­nyítékok érdekében felnyit- tatják Lindemans sírját a rotterdami temetőben. A történészek szerint Lin­demans öngyilkos lett a bör­tönben. De vajon igaz-e ez? Vagy dlhallgattatták azért, hogy ezzel fedezzenek egy olyan hírszerzői tévedést amelybe esetleg a holland királyi család is belekeve­redett? Vagy netán King Kong még mindig él? A történészek szerint Lin­demans figyelmeztette a né­meteket arra, hogy a szövet­ségesek 1944 szeptemberében Amheiimnél támadni akarnak. Ezt a tíznapos összecsapást amelyben mintegy 1900 brit és lengyel katona vesztette életét „A hid túl messze van” című világhírű film is meg­örökítette. Willem Tiemens eddig 20 évet töltött azzal, hogy fel­derítse a csata minden rész­letét, s ebből a húsz évből ötben „King Konggal” fog­lalkozott Tiemens szerint „King Kong” Bernhard hol­land herceg, a néhai Julianna holland királynő férje aján­lotta be a brit titkosszolgá­lathoz, mint olyan embert aki alkamas arra, hogy be­szivárogjon az ellenséges vo­nalak mögé, és megszervezze a helyiek ellenállását ezzel is segítve a támadó szövet­séges csapatokat. Lindemans akkor már a kontinensen volt amikor Montgomery tábornok elké­szítette a „Zöldségeskert had­művelet” fedőnevű tervet, amelynek célja az volt hogy a szövetséges csapatok el­vágják a németeket a V—2- es rakéták kilövőállásaitól. Tiemens kutatásai azt mu­tatják, hogy Bernhard herceg, aki a háború vége felé egy kisebb holland egységnek volt a parancsnoka, meggon­dolatlanul információkkal látta el Lindemanst a terve­zett akcióról. Ezt az állítást a herceg (természetesen) ta­gadta. Louis Dejong neves hol­land történész azt mondja, hogy nem kétséges: az akció előtt Lindemans kapcsolat­ban állt Bemharddal, és her­ceg beosztottjai kezeskedtek megbízhatóságáért is. „King Kong” mégis árulónak bi­zonyult. Tiemens úgy véli, hogy „King Kong” árulása hozzá­segítette a németeket ahhoz, hogy megfelelő előkészüle­teket tegyenek a hadműve­let visszaverésére. Dejong szerint a háború után „egyértelműen Bern- hard herceg és a szövetsé­gesek édekében állt”, hogy megakadályozzák Lindemans ügyének bírósági kivizsgálá­sát. Tiemens még messzebb megy, és azt állítja, hogy a holland hatóságok „elhall­gattatták King Kongot”. . Tiemens szerint a hivata­los „öngyilkossági változat” ellenére elképzelhető, hogy „King Kong” nem halt meg. Ugyanis a rendőrségi és a hírszerzői információk elté­rő adatokat - tartalmaznak halála pontos idejéről. Emel­lett Tiemens talált egy olyan volt börtönőrt, aki állítólag egy másik helyre szállította a kórháziból „King Kongot”. Sőt Lindemans két boncolási jegyzőkönyve is eltűnt külön­böző kormányzati aktákból. Henk Lindemans, a kettős ügynök fivére — saját sza­kállára nyomozva — ameri­kai hírszerzési forrásokiból arra következtetett, hogy „King Kong”, a Vatikán se­gítségével elhagyta Hollan­diát, s lehét, hogy Dél-Ame- ri kában éL Bram Pepér, Rotterdam polgármestere végül is elren­delte Lindemans sírjának fel­nyitását. Megállapították, hogy a sírban valóban Lin­demans hamvai nyugszanak Ugyanakor a holland állam­tanács — két nappal az ex­humálás után — megtiltotta annak a jelentésnek a nyiivá- -nosságra hozatalát, amelyet annakidején a brit titkos- szolgálat készített a „King Kong-ügyről” és az áruló halálának körülményeiről, így továbbra sem derülhet teljes fény a King Kong-rej- télyre. Tiemens azonban tovább folytatja kutatásait az arn- heirni csatával kapcsolatban, mert szerinte még mindig nem tisztázódott teljesen; hogy miért is volt „túl mesz- sze” az a híd. Mexikó Őrségváltás viharfelhők alatt Mexikó a labdarúgó világbajnokság lázában él, de köz­ben komor viharfelhők gyülekeznek. Nyomasztó gazdasági és pénzügyi terhek nehezednek a rendkívül eladósodottt or­szágra, s ez idézte elő Silva Herzog pénzügyminiszter vá­ratlan lemondását. Egyelőre nincsen egyértel­mű válasz, ami érthetővé tenné az 51 éves politikus „személyi okokkal.” magya­rázott távozását a miniszteri bársonyszékből. A lemondás okáról hivatalos mexikói magyarázat nélkül csak ta­lálgatások vannak: vagy nem sikerült jelentősebb enged­ményeket elérnie a hitelezők­kel, mindenekelőtt a Nem­zetközi Valutaalappal foly­tatott tárgyalásokon, vagy nem tudta odahaza elfogad­tatnia a hiteltárgyalások eredményeit. A mlnisztercserére Mexikó számára nehéz időszakban került sor: a közép-amerikai ország kemény tárgyaláso­kat folytat a Nemzetközi Va­lutaalappal (IMÍFj és keres­kedelmi bankokkal egy meg­közelítőleg 6 milliárd dollá­ros új „hitelcsomagról”. A bankok azonban mindaddig •vonakodnak újabb hiteleket nyújtani — vagy átütemezni a régieket — amíg Mexikó nem köt megállapodást a Nemzetközi Valutaalappal. A kormány vezetés viszont túl szigorúnak tartja az IMF ál­tal javasolt kiigazításokat. Inkognitóban A kínai atombomba „atyja” A kínai atombomba „atyja” Teng Csia-hszlan, 62 éves atom­fizikus, aki huszonnyolc éve nem jelent meg a nyilvánosság előtt, továbbra Is „ismeretlen” kíván maradni, zárt ajtók mö­gött szándékozik dolgozni és utazás esetén is meg kívánja őrizni inkognitóját — Írja hét­főn megjelent számában a Liao- vang című hírlap. Megfigyelők rámutatnak, ez az első eset, hogy a kínai sajtóban cjkk jelent meg arról a tudós­ról, akinek az irányításával el­készült az első kínai atombom­ba. A kínai fővárosban szenzá­ciószámba menő cikkből kide­rül, hogy Teng Csla-hszian a kínai nukleáris fegyverkutatási és tervezési intézet igazgatója és tagja a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának is. A negyvenes években szerzett dok­tori diplomát az Egyesült Álla­mokban és 200 kínai diákkal együtt 1950-ben tért haza Kíná­ba. Hazatérése után megbízták a nukleáris fegyverkutatási és tervezési intézet vezetésével. Feladatul kapta, hogy a maga köré gyűjtött kínai atomfiziku­sokkal együtt megtervezze Kína első atombombáját. A vezetése alatt álló kinal tudóscsoport 1959-re készítette el az első atombomba elméleti tervét és 1964-ben került sor a kínai atom­bomba felrobbantására a Góbi- sivatagban. s félti az amúgyis „vérsze­gény” gazdasági növekedést. Az olajárak év eleje óta ■bekövetkezett zuhanásszerű esése miatt Mexikóinak égető szüksége van „friss pén2ra”, hogy eleget tudjon tenni ese­dékes adósságtörlesztési kö­telezettségének. A devizabe­vételeiben 70 százalékban olajra utalt országot túlságo­san érinti a „fekete arany” érának csökkenése. „Sosem, sosem fordult még elő, hogy egy ország ilyen rövid idő alatt a hazái össz­termék, a SDP hat százalé­kát veszítse el egy ilyen kí­vülről jött sokk következté­ben” — fakadt ki nemrégi­ben Silva Herzog. Az olaj hordónkénti árának tavalyi 28 dollárról 12 dollárra esése az év első négy hónapjá­ban 2,2 milliárd dolláros bevételkiesést okozott az ál­lamkasszának. Napi 1,5 mil­lió hordós exporttal számol­va, Mexikó olajbevételei az idén a tavalyinak felét sem érik el. Mexikó teljes külföldi adósságállománya jelenleg 97 milliárd dollár, ebből 74 mállárd dollár a bankokkal, A festői szépségű Brioni szigetén tanácskozik szerdá­tól a Kőolajexportáló Orszá­gok Szervezetének 78. mi­niszteri értekezlete. A résztvevők nem kisebb feladatot tűztek maguk elé, mint a termelési kvóták egy­más közti újbóli felosztását, és a csökkenő világpiaci olajárak stabilizálását célzó közös stratégia kimunkálását. Ez nem lesz könnyű, mert az olajkartell látszólagos egységét s a termelés csök­kentéséről és az árstratégiá­ról nagy nehezen hozott dön­téseit a piaci realitások újra és újra szétzilálták. Az erő­teljesen csökkenő olajjöve­delmek nyomása alatt az OPEC tagországai korábbi döntéseiket ismét és ismét fi­gyelmen kívül hagyták — növeltek olajtermelésüket és olajukat a hivatalos árnál olcsóbban adták el a szabad­piacon. A tavaly decemberi miniszteri értekezleten az OPEC végül hivatalosan is búcsút vett a merev árpoli­tikától, hogy megőrizhesse „méltányos” világpiaci rész­arányát. A jelenlegi feszült energia­piacot és a nyomott olajára­kat mindenekelőtt a fo­mindenekelőtt amerikai pénzintézetekkel szemben fennálló tartozás. Mexikó külföldi adóssága 1974-ben, amikor olajexportőrré vált, még csak 12,8 milliárd dollár volt, és exportja nem függött alapvetően egyetlen ágazat­tól. Nincs tehát könnyű hely­zetben az új pénzügyminisz­ter: Gustavo Petrie ioli köz­gazdász^ aki az Egyesült Al- lamokbán szerezte diplomáját. Petricioli 1948-ban a Mexikói Központi Bankban kezdte pályafutását, majd a pénz­ügyminisztériumiban betöltött tisztségeket követően 1982- ben -került az államosított Comermex Bank élére, s még ugyanazon évben a Náció­nál Financiera, az állami •beruházási bank elnökévé nevezték ki. A pénzügyi tár­ca új vezetőjére vár annak a több milliárd dollárnak az előteremtése; amely az idén esedékes 10 milliárd dolláros tartozás kiegyenlítéséhez még hiányzik. Nemzetközi pénzügyi kö­rökben némi nyugtalanság­gal tekintenek Mexikó felé, attól tartanak ugyanis,'hogy a latin-amerikai ország a jövőben keményebb állás­pontra helyezkedik hitele­zőivel szemben. Bognár Mária gyasztó országok veszik örömmel tudomásul. Olaj­ipari szakértők azonban fi­gyelmeztetnek: az ipart or­szágoknak nem szabad olyan csalóka reményeket táplál- niok, hogy a kielégítő ára­kon történő energiaellátás immár végleg megoldott probléma. Szerintünk az ésszerűnek nevezhető olaj­ár a hordónkénti 18—20 dol­lár lenne, - mégpedig azért, hogy a hosszú távú energia- ellátást biztosító beruházások ne váljanak értelmetlenné. Illúzió lenne azt hinni, hogy az OPEC-országok olaj- gazdaságainak szerepe jelen­téktelenné válik, a világ energiafogyasztása hosszú tá­von tovább emelkedik és az olajkartell országainak te­rülete alatt található a világ bizonyított készleteinek két­harmada. így bosszú távon az energiaszükségletek jelen­tős részéit továbbra is a kö- zelkeleti oszágoknak kell fe­dezniük. Még megoszlanak a nézetek arról, hogy miként is alakulnak az olajárak az év hátralévő részében, a szakértők szerint be kell várni, mit hoz Brioni... Bognár Mária Szilárdabb talajt keresve OPEC-mlnis2terek Brioniban KoreaI gyógyfüvok, fiatalító tonlkok Életelixír Phenjanból Csomagolják a külföldön is keresett szereket Napjainkban Magyar- országon is reneszánszát éli a különböző gyógynövé­nyek felhasználása az or­vostudományban. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságban. Különösen nagy hagyománya van eme gyógymód alkalmazásának, hiszen régebbnél régibb pa- pírusztekercsek és könyvek bizonyítják; ezen a vidéken már évezredek óta ismerik a gyógyfüvek értékes tulaj­donságait. A „Tonguibo- gam” nevű ősi könyv pél­dául részletes ismertetést közöl több mint 1200 ter­mészetes gyógyszerről, el­készítésükről és alkalmazási területükről. Áz évezredes orvostudo­mányi örökséget igen jól hasznosítják a mai modern laboratóriumokban. gyógy­szergyárakban amelyek kö­zül is vezető helyet foglal el a Mannyon Gyógyszer- gyár. Termöcei népszerűek és keresettek az országhatá­rokon túl is. ötvennél is több például azon erősítő tomikoknak, frissítő szerek­nek a száma, amelyek rend­szeres használatával meg­növekszik a szervezet álta­lános ellenállóképessége, így természetesen kisebb a megbetegedés esélye is. A phenjani üzem talán legkedveltebb gyártmánya az a tonik, amely ha az évek múlását nem is, de a szervezet fizikai és szellemi öregedését bizonyos fokig késlelteti. A fiatalító tonik­hoz — ilyen például a Youngeron nevű —• szüksé­ges gyógynövényeket, füve­ket a KNDK északi és kel­leti részein található hegy­vidékek lankáin és mély völgyeiben termesztik spe­ciális ültetvényeken. Kom­ponenseit nehéz lenne s nem is érdemes egytől egyig felsorolni, de elég megem­líteni, hogy természetesen nem hiányzik közülük a ginseng-gyökér. Ennek jóté­kony hatásáról pedig már hazánkban is sokan tudnak. — daróczi —

Next

/
Thumbnails
Contents